2013. szeptember 21., szombat

[Evangelium] 2013-09-21

2013. szeptember 21. – Szombat, Szent Máté apostol és evangélista

Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a
vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!" Az felállt és követte
őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és
bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt.
Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti
Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" Jézus meghallotta ezt, és így
válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot várok és
nem áldozatot." Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a
bűnösöket."
Mt 9,9-13

Elmélkedés:

A mai napon Szent Máté apostolt ünnepeljük, aki Kr. u. 80 táján írta meg
evangéliumát. A négy evangélium közül ez a legterjedelmesebb. A
jeruzsálemi apostoli zsinaton 48-49-ben döntés született arról, hogy Jézus
Krisztus tanítását a zsidók mellett a pogány népeknek is hirdetni kell, de
nekik nem kell megtartaniuk a zsidó törvényeket. A szentírástudósok
különféleképpen vélekednek arról, hogy Máté a zsidók vagy a pogányok
számára írta-e elsősorban evangéliumát. Azt biztosan állíthatjuk, hogy az
ószövetségi iratokból és a prófétai jövendölésekből kiindulva törekszik
Jézus személyének és tanításának bemutatására. Máté konkrét példákkal
mutatja be, hogy a jövendölések Krisztus személyében teljesedtek be,
illetve azt is, hogy mi az újdonság Jézus tanításában.
A Máté szerinti evangélium érdekessége, hogy bemutatja az első
keresztények hitét. Ez a hit Jézus személyéhez kötődik, hiszen az ő
tanítása és csodái ébresztették ezt a hitet az emberekben. Az ő írását és
a többi evangéliumot olvasva felébred-e bennem a hit?
Mai részletünk az ő meghívását írja le. Az őt megszólító Jézusnak azonnal
engedelmeskedik, felhagy jól jövedelmező foglalkozásával és új életet
kezd. Döntésében a bűnbánatot is felfedezhetjük, hiszen azzal a
mesterséggel, tudniillik az adószedéssel foglalkozik, ami szégyellnivaló
mesterség volt. A vallásos zsidók ugyanis mélyen megvetették az
adószedőket, akik az idegen hatalmat szolgálták ki, illetve jogtalanul
nagyobb összeget követelve a maguk hasznára dolgoztak. Máté tehát mindent
elhagy, ami korábbi bűnös életéhez kötötte, hogy Jézus követője legyen.
Kész vagyok-e mindenről lemondani Jézusért?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig
szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az
élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek,
hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130921.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. szeptember 20., péntek

[Evangelium] 2013-09-20

2013. szeptember 20. – Péntek

Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és
hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony,
akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított:
Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes
intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik
vagyonukból gondoskodtak róla.
Lk 8,1-3

Elmélkedés:

Az evangéliumokból ismert számunkra, hogy nyilvános működésének kezdetén
Jézus tanítványokat hívott magához, ahogyan ezt abban a korban más tanítók
is tették. Tanítványai aztán elkísérték őt mindenhová. Együtt voltak vele
útja során, s eközben megismerhették tanítását és életvitelét. Felnőtt
férfiakra kell elsősorban gondolnunk, akiknek volt mestersége, és akiknek
már többségében volt családja. A Tizenkettő között csak férfiakat
találunk, ami megfelelt a kor szokásainak, hiszen a vallási kérdésekben a
férfiak véleménye számított.
A mai evangélium arról számol be, hogy kiválasztott tanítványain kívül
asszonyok is Jézussal tartottak tanító útján, akik szolgálatukkal
segítették őt. Nem Jézus hívta őket, hiszen erről bizonyára az
evangélisták említést tettek volna írásukban, csak egyszerűen Jézus mellé
szegődnek és vele tartanak. S bár a szó szoros értelmében nem voltak a
Mester tanítványai, mégis talán éppen az ő személyükkel kezdett el
kiszélesedni a tanítványok köre, amely mai értelmezés szerint magába
foglalja mindazokat, akik Jézus követői, férfiakat és nőket egyaránt.
Az ószövetségben és az újszövetségben is számtalan jele van annak, hogy a
bibliai korban a nők másodrangúak voltak a férfiakkal szemben. Jézus
nőkkel szemben tanúsított viselkedése azonban eltér ettől. Szóba állt
nőkkel, ami valószínűleg nem kis meglepetést okozhatott. A nők iránti
tiszteletét és védelmét mutatja, hogy nem hajlandó elítélni a házasságtörő
asszonyt, nehogy halálra kövezzék. Szívesen fogadja Márta szolgálatát, de
azt is természetesnek tartja, hogy Mária inkább a tanítását hallgatja
lábainál ülve. Később az asszonyok tartanak ki legtovább a kereszt alatt,
és ők lesznek a feltámadás első tanúi. Az asszonyok hite és tevékeny
szeretete példa számunkra. Nőknek és férfiaknak egyaránt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek.
Az ő számára senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből,
bűneinkből ma is kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle
nyerhetünk. Kérünk, ne engedd, hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy
készek legyünk mindig őszinte köszönetet mondani Neki, aki nem taszít el
magától soha senkit, s aki azért jött közénk, hogy mindannyiunknak élete
legyen.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130920.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. szeptember 19., csütörtök

[Evangelium] 2013-09-19

2013. szeptember 19. – Csütörtök

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért
hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő.
Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,
alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál.
Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és
csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a
vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy
ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő." Jézus akkor hozzá
fordult: „Simon, mondanék neked valamit." Az így válaszolt: „Mester,
beszélj!" „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral
tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte
tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?" „Úgy gondolom az,
akinek többet engedett el" – felelte Simon. „Helyesen ítéltél" –
válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod
ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez
viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem
adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött.
Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra.
Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett.
Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret." Aztán így szólt az
asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!"
Lk 7,36-50

Elmélkedés:

Az előző részek folytatásaként a bűnösökkel való érintkezés témája
szerepel az evangéliumban. Jézus korában a vallási törvények szigorúan
tiltották a zsidó emberek számára, hogy bűnösökkel érintkezzenek vagy
találkozzanak. Jézus ismét átlép egy határt, amikor engedi a bűnös asszony
közeledését, megengedi érintését. Azt jelzi, hogy az irgalmas Isten
szeretné megszüntetni a távolságot önmaga és a bűnös között. Az ember
magatartása a felé közeledő irgalmas és megbocsátó Isten irányában nem
lehet más, mint hogy bűnbánattal és alázattal elfogadja Isten közeledését.
A megbocsátást Isten legnagyobb ajándékaként tekinthetjük, mert ennek
köszönhetően juthatunk el az üdvösségre. Az isteni szeretet indítson
minket bűneink megvallására!
Szent Lukács művét jogosan nevezzük az „irgalmasság evangéliumának,"
hiszen a négy evangélium közül ez mutatja be a legjobban a bűnösöknek
megbocsátó Jézust. Csodálatos példabeszédekben tárja fel Isten irgalmát,
gondoljunk csak az elveszett bárányról, a tékozló fiúról vagy az irgalmas
szamaritánusról szóló példabeszédekre, hogy csak a legfontosabbakat
említsük.
Tanítása mellett cselekedeteivel is az isteni irgalmasságot teszi
jelenvalóvá a mi Urunk. A farizeus házában történtekből kiderül, hogy a
bűnös asszony keresi a bűnbocsánat ajándékát. Azért megy Jézushoz, hogy
kifejezze iránta szeretetét. Szeretetének jutalmaként a legnagyobb isteni
ajándékot nyeri el, bűnei bocsánatát. Keresem-e Istent, aki eltörli,
megbocsátja bűneimet?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Isten, az aratás ura, aki egyszülött Fiad által tanítottál bennünket arra,
hogy imádkozzunk munkásokért aratásod részére, kérünk, ajándékozz meg sok
ifjú lelket a papi és szerzetesi hivatás kegyelmével. Tekints kegyesen
néped könyörgésére. Áldd meg azokat, akiket szolgálatodra és lelkünk
gondozására kiválasztottál, hogy általad megszentelve méltó munkások
legyenek a Te szent aratásodban.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130919.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. szeptember 18., szerda

[Evangelium] 2013-09-18

2013. szeptember 18. – Szerda

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék
fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek,
akik így kiáltoznak egymáshoz: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok.
Siránkoztunk, de nem zokogtatok." Eljött Keresztelő János: kenyeret nem
eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van." Eljött az
Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és
borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!" Az Isten bölcsességét
azonban fiai igazolták."
Lk 7,31-35

Elmélkedés:

Keresztelő János küldetéséről és annak fogadtatásáról beszél Jézus a mai
evangéliumban, párhuzamba állítja azt saját küldetésével. János küldetése
az volt, hogy a Megváltó érkezését előkészítse. Voltak, akik hallgattak rá
és bűnbánatot tartva megkeresztelkedtek, de sokan elutasították megtérésre
felszólító szavát. Ez utóbbiak azok, akiknek „hiába szólt a furulyaszó,"
ők nem akartak „táncolni." Jézus ugyanilyen fogadtatást kapott, amikor
megkezdte működését és tevékenységét a nép körében. Egyesek elfogadták
tanítását, mások elutasították. Az evangéliumok szerint Jézus több
alkalommal is beszélt hallgatóinak arról, hogy tanításának hallgatása még
nem elegendő. Aki tanítványa szeretne lenni, a meghallgatott tanítást
életre kell váltania. Jézus hirdeti a mennyek országának örömhírét,
közvetíti Isten üzenetét az embereknek. Hirdette egykor és hirdeti ma is.
A fogadtatás napjainkban is olyan, mint régen.
Talán a Hit éve megújulást hozhat sokak életében. Talán sokan megértik,
hogy Jézus nem a hitigazságokat kéri számon, hanem azt, hogy tanítása
szerint élünk-e. Szavai nem csak a fülünknek szólnak, hanem a szívünknek
is. Milyen jó volna, ha megérintene Krisztus igazsága! Milyen jó lenne, ha
valóban az ő igaz tanítása irányítaná egész életünket! Hallgassuk lángoló
szívvel szavait és kövessük őt bátor szívvel!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a
kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem
mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér
fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130918.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. szeptember 17., kedd

[Evangelium] 2013-09-17

2013. szeptember 17. – Kedd

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és
nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat
hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a
városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt
hozzá: „Ne sírj!" Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre
a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj
föl!" A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt
anyjának.
Lk 7,11-17

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban Jézus egy halálán lévő embert gyógyított meg, a
pogány százados szolgáját, ma pedig egy halott feltámasztásáról olvasunk.
A katona esetében egy férfi kérése készteti cselekvésre, a naimi ifjú
feltámasztásánál pedig egy nő, a halott édesanyja érdekében cselekszik,
bár itt senki nem kéri ezt. A két történet abban hasonlít egymáshoz, hogy
mind a pogányokkal való érintkezés, mind a halottak megérintése
tisztátalanná tevő cselekedet volt a zsidó törvények szerint, ezért
kerülték a pogányok házába való belépést és a halottak érintését. Jézus
mindkét esetben megszünteti a határt a tisztátalan és a tiszta között,
mert a jócselekedet ezt megkívánja. Átlépi ezt a képzeletbeli határt, hogy
megmutassa Isten irgalmát.
A csoda egyszerű leírása hátterében érdemes odafigyelnünk az érzésekre,
amelyek a cselekmény mozgatórugói. Az első érzés az özvegy gyásza, aki
férje halála után most fiát veszítette el. Fájdalma érthető, hiszen
egyetlen támasza és gondoskodója ő lett volna idős korában. A második
érzés a részvét a város lakóinak részéről az asszony iránt. Ez a részvét,
bár sok emberben jelen volt, mégis teljesen tehetetlen. Nem tud segíteni
az özvegynek, valódi vigaszt nem adhat fájdalmára. A harmadik pedig Jézus
együttérzése, akinek „megesik a szíve" az asszonyon. Ő nem marad az
érzelmek szintjén, hanem azonnal cselekszik, feltámasztja a fiút. A három
érzés összetalálkozik és boldogsággá, örömmé változik át. A mi
feltámadásunkkor is legalább ekkora lesz az öröm.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, add, hogy megértsük: a szolgáló szeretet nagyobb hatalom minden
földi hatalomnál. Add, hogy szembe tudjunk nézni kudarcainkkal, és
megértsük: életünkből nem hiányozhat soha a kereszt, amelynek vállalásából
számunkra is élet fakad. Add, hogy tudjuk vállalni mindig a jövőt! Add,
hogy tudjuk elfogadni és igazán életre nevelni a gyermekeket: tudjunk
különbséget tenni igazi értékek és látszat-javak között. Add, hogy egymást
elfogadó, egymásnak szolgálni képes, jövőt vállalni tudó emberek
lehessünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130917.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. szeptember 16., hétfő

[Evangelium] 2013-09-16

2013. szeptember 16. – Hétfő

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott
betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A
szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy
megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette
nekünk."
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados
eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok
méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak
arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a
szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak
katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!" – akkor elmegy, ha a
másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!" – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak
szólok: „Tedd meg ezt!" – akkor megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt
követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben."
Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Lk 7,1-10

Elmélkedés:

Jézus gyógyításai során gyakran találkozunk azzal, hogy egy-egy csoda azt
követően történik, hogy valaki kifejezi hitét Jézusban. Ebben az
értelemben a hit mintegy a csoda előzetes feltételeként értelmezhető, azaz
a hit eredményezi a csodát. Erre példa a kafarnaumi százados esete is,
akiről a mai evangéliumban olvasunk. A katonatiszt hisz abban, hogy Jézus
meg tudja gyógyítani beteg szolgáját. Hitének jutalma az lesz, hogy a
gyógyulás valóban bekövetkezik. A csoda érdekessége az, hogy nem egy Jézus
népéhez tartozó személy kedvéért tesz csodát az Úr, hanem egy pogány ember
kérését teljesíti, s ezzel mintegy azt jelzi, hogy az üdvösség
kiszélesedik minden népre.
A pogány százados szolgájának meggyógyításával Jézus átlépi a határt és
nyilvánvalóvá teszi, hogy a pogányok sincsenek kizárva Isten
jótéteményeiből és az üdvösségből. Ők is megkapják a hit ajándékát. A
százados pogány létére jól ismeri a zsidó szokásokat és törvényeket, s
tudja, hogy Jézusnak nem szabad belépnie az ő házába, nehogy tisztátalanná
váljon. Messzemenőkig tiszteletben tartja ezt a vallási szokást, ezért
megelégedne azzal is, ha Jézus csupán szavával gyógyítaná meg szolgáját.
Ezért mondja: „Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj" (Lk 7,6). Bár mások
méltónak tartják arra, hogy Jézus teljesítse kérését, ő mégis
méltatlanságát fejezi ki. A hit alázatossá tette őt. Vajon engem is
alázatra nevel a hit?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó
és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis,
ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó
gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz
indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy
gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy
világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha
tiszta a szívünk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130916.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. szeptember 15., vasárnap

[Evangelium] 2013-09-15

2013. szeptember 15. – Évközi 24. vasárnap

Abban az időben: A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák
őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: Ez
szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: Ha közületek valakinek
száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem
találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja
barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek, mert megtaláltam
elveszett juhomat. Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben
egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége
megtérésre. Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy
drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e
gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg
a szomszédasszonyokat, és azt mondja: Örüljetek velem, mert megtaláltam
elveszett drachmámat. Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így
örülnek majd egy megtérő bűnösnek.
Aztán így szólt: „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így
szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő
szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte
mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és
eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy
éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és
elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a
sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de
még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány
napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok.
Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég
ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak
béreseid közé fogadj be.
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről
meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és
megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és
teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya
odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá.
Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt
borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és
életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-32

Elmélkedés:

Fiamnak tekintelek
Boldog II. János Pál pápa az isteni irgalmasságról szóló enciklikájában
így fogalmazza meg a tékozló fiú hazatérésének igazi okát: „Anyagi
körülményeinek sanyarú volta, amelybe könnyelműsége és vétke miatt jutott,
megéreztette vele, hogy fiúi méltósága alatt él. Amikor elhatározta, hogy
visszatér az atyai házba, kívülről nézve úgy tűnt, hogy a nyomor és az
éhség kényszerítette erre; az igazi ok azonban a nagyobb veszteség
megértése volt. A tékozló fiú lelkiismeretében felébredt az elveszett
méltóság tudata, azé a fiúságé, amelyben atyjával élt" (Dives in
misericordia 35.).
A mai evangélium rövidebb változatában az elveszett bárányról és az
elveszett pénzről (drachma) olvasunk, a hosszabb változat pedig kiegészíti
ezt az elveszett (tékozló) fiú történetével. A három példabeszédet az köti
össze, hogy elveszett dolgokról és személyről szólnak és mindhárom az
Isten irgalmát mutatja be, aki keresi az elveszett, a bűnös embert. A
megtalálás vagy az ember oldaláról nézve a visszatalálás a megbocsátást,
az Isten szeretetébe való visszakerülést jelenti.
Egyes gimnáziumokban az irodalom keretében tanítják a tékozló fiú
történetét. Be kell vallanunk, hogy irodalmi szempontból is rendkívül
figyelemreméltó ez a drámai fordulatokban gazdag, szép kifejezéseket
használó történet. De azért óriási különbség van az irodalmi érték
felfedezése és az Isten irgalmának megtapasztalása között! A példabeszédet
az érti meg igazán, aki már átélte a tékozló fiú helyzetét. Aki már
elhagyta Istent és aki már visszatalált hozzá. Aki szabadságának
köszönhetően elindult a bűn titokzatos útján. Aki a bűn mélységében képes
volt visszaindulni Istenhez. Aki már megérezte az Atya ölelését a
szentgyónásban. Aki már megérezte, hogy a bűn mélységéből egyedül Isten
képes felemelni az embert.
Újra és újra elcsodálkozunk a fiatalabb fiú arcátlanságán, akinek van
bátorsága ahhoz, hogy kikérje apjától örökségét, azt a vagyont, ami járna
neki apja halála után. A fiú lázadása mögött az húzódik meg, hogy apja
halálát kívánja. Már korábban hozzájuthatott volna örökségéhez, ha apja
nem élne, nem létezne. A bűn ilyen lázadás Isten ellen. Azt gondolom, hogy
könnyebb volna az életem, boldogabb lennék, ha Isten nem létezne. Azt
képzelem, hogy nincs rá szükségem, a magam erejéből is boldogulni fogok.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy bűneink súlyát kisebbítsük. A bűn nem
egyszerűen csak tiszteletlenség Istennel szemben. A bűn nem egyszerűen
csak sértés Istennel szemben. A bűn emberségünk lázadása Isten léte ellen.
A bűn teljes elszakadás Istentől és szeretetétől. A bűn a szent Isten
megtagadása.
Amennyire esztelen és meggondolatlan a fiú magatartása, legalább annyira
váratlan atyjának viselkedése is, aki visszafogadja őt. Ezen a fordulaton
ismét meglepődünk, hiszen az apának nem lett volna kötelessége
visszafogadni a fiút. Megtehette volna, hogy „két kézzel eltaszítja"
magától fiát, de ő mégis két karjával magához öleli őt. Ez az ölelés
egyrészt jelképezi a szeretetébe való visszafogadást, másrészt
felfedezhetjük e mozdulatban a támogatást, hogy a fiú új életet
kezdhessen, helyrehozhassa bűnét. Mintha csak ezt mondaná az apa: a
fiamnak tekintelek és segítek neked, hogy a fiamnak tekintsd magadat.
Amikor részesülünk a bűnbocsánat szentségben, pontosan ezt érezhetjük.
Isten kinyilvánítja, hogy eddig is a fiának, a gyermekének tekintett
bennünket, és továbbra is így tekint ránk. Ő nem tagadja meg hozzánk
fűződő kapcsolatát. Ugyanakkor megadja nekünk a segítséget, hogy bűneink
megbánását és alázatos megvallását követően újra Isten gyermekének érezzem
magam. Mert amíg a bűnben éltem, addig nem éreztem ezt. Amikor azonban
Isten megbocsát, magához ölel, akkor újból érzem, hogy hozzá tartozom.
Segítsen minket a Hit éve abban, hogy rátaláljunk az irgalomban gazdag
Istenre, aki úgy indul utánunk, mint a pásztor az elveszett bárány után;
aki úgy keres minket, mint az asszony keresi elveszett pénzét, és aki úgy
vár minket, mint a tékozló fiút várta az ő szerető atyja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Irgalmas Atyám! Beismerem, hogy sokszor eltékozlom a tőled kapott kegyelmi
kincset, kegyelmi örökséget. Elszakítom magamat tőled és szeretetedtől.
Elveszítem istengyermeki és emberi méltóságomat. A lelki sötétség
pillanatában és a tőled való elszakítottság állapotában sem akarok
elfeledkezni arról, hogy a gyermeked vagyok, mert mindig annak tekintesz.
Adj erőt, hogy visszainduljak hozzád, akinél megtalálom a biztonságot, a
boldogságot és a szeretetet! Ölelj magadhoz, Uram! Bocsáss meg nekem,
Istenem! A te gyermeked vagyok. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130915.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum