2019. június 29., szombat

[Napi e-vangelium] 2019. június 30. vasárnap

2019. június 30. – Évközi 13. vasárnap

Evangélium

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő hozzájuk fordult, és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy." Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!" Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát."
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Lk 9,51-62

Elmélkedés

Ne legyen elszalasztott lehetőség!
Pannonhalmára kerülve gimnáziumba, hamar megszoktam, hogy ebéd után mindig volt másfél óra sétaidő, amikor minden tanulónak kötelező volt elhagyni az épületet és sétálni a szabad levegőn. Az évek során sokak kedvence lett a „várkör", a hatalmas épületegyüttes körbejárása. Mindjárt az első évben ősszel történt, hogy az igazgatóval találkoztunk a várkörön, akinek ugyan nem volt kötelező a séta, de szívesen kijárt, valószínűleg nem is elsősorban a testmozgás miatt, hanem beszélgetni a diákokkal. Ez alkalommal éppen végzős diákokat kérdezett, hogy milyen volt előző nap a Mensáros-előadóest? Mensáros László színművész, egykori budapesti bencés diák többször is megfordult az iskolában. Az előadásra nem volt kötelező elmenni, mint a délutáni sétára, hanem szabadon választható program volt. Így működnek az iskolai programok, olykor a szabadon választható bizony értékesebb, mint a kötelező. Az egyik kérdezett fiú kissé kedvetlenül, vagy talán már bánta is az elszalasztott lehetőséget, ezt válaszolta: Gondolkodtam rajta, hogy elmenjek vagy ne menjek, de inkább zoknit mostam. Az igazgató atya nagyon nyugodtan válaszolta, hogy a tavasszal még jönni fog a színművész úr, akkor inkább őt válaszd a zoknik helyett, de látszott rajt, hogy nagyon elszomorította az eset. Bár én elmentem az előadóestre, az én zöldfülű lelkemben is mély nyomott hagyott az eset, s elhatároztam, hogy a pannonhalmi évek során inkább az értékeset, mintsem a sürgőset fogom mindig választani.
Azt hiszem, hogy ez a személyes emlék jól megvilágítja azt, hogy miért követnek el nagy hibát azok, akik az evangéliumi jelenetben nem Jézus követését választják. Mert vannak az életükben olyan helyzetek, amelyek aligha fognak megismétlődni. Három találkozásról olvasunk az evangéliumban. Az első személy nagyon határozottan mondja Jézusnak: „Követlek, bárhová mégy." Érezzük benne az elszántságot és azt, is hogy mennyire komolyan gondolja, amit mond. De a figyelmeztetésül mondott válasz elveszi kedvét. A második személyt az Úr hívja, de ő fontosabbnak tartja a temetést. A harmadik kész volna követni az Urat, de előbb még búcsúzkodni szeretne családjától. Erre azonban már nincs idő. Ő még nem szakadt el múltjától, még nem tekint elkötelezett szívvel a jövő felé. Mindhárom eset nyitott, nem ismerjük meg az érintettek döntését. Lukács evangélista valószínűleg azért hallgat erről és azért nem ismerteti az illető személyek nevét, mert végül lemondtak Jézus követéséről. Ha pozitív döntést hoztak volna és vállalták volna a tanítványi életformát, akkor örömmel közölte volna ezt az evangélista.
Érdekes, hogy Jézus korabeli írásokban nem találkozunk azzal, hogy egy rabbi, egy tanító hívna meg valakit a követésére. A dolog mindig fordítva történik, az választ magának mestert, aki tanítvány szeretne lenni. Az evangéliumi jelenetben is ezt tükrözi az első és harmadik eset. Jézus azonban szakít ezzel a szokással, ő meghív embereket a követésére, erre példa a második találkozás, továbbá a tanítványok, Péter és András, Jakab és János, valamint a többi tanítvány meghívása. Az Úr meghívása nekem is szól. Nem érdemes halaszthatatlannak tűnő teendőimre hivatkozni, mert az Úr nem áll meg, továbbhalad, s nem mindegy, hogy maradok vagy vele megyek.
© Horváth István Sándor


Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy nehéz lesz ez út számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az élet felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat és nem akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy vezetőm az örök élet felé! Te vagy az egyetlen, akiben megtalálom boldogságom és örök életem. Segíts, vezess, élj bennem! Adj erőt, hogy hűséges tanítványod és követőd legyek! Hiszem, Uram, hogy te vagy az üdvösség egyedüli közvetítője.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190630.mp3

2019. június 28., péntek

[Napi e-vangelium] 2019. június 29. szombat

2019. június 29. – Szombat, Szent Péter és Szent Pál apostolok

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mt 16,13-19

Elmélkedés

Az Egyház, a krisztusi közösség legbensőbb titkához vezet minket a mai ünnep, Szent Péter és Szent Pál apostolok napja. Merész gondolatnak tűnik, de nem kevesebbre vállalkozunk, minthogy megfejtsük Jézus szándékát: miért is hozta létre az Egyház közösségét? Abból érdemes kiindulnunk, hogy Jézus, az Isten Fia, az idők teljességében azért jött a világba, hogy általa megújuljon az egész teremtett világ, és őbenne mindörökre összekapcsolódjon a Teremtő és legfőbb teremtménye, az ember. Jézus azt tanítja, hogy Isten minden ember Atyja, aki mindenkinek gondját viseli és mindenkit a mennyországba hív, üdvözíteni akar. Ez Jézus tanításának, evangéliumának lényege. Ezt hirdette a Galileai-tónál, Názáretben, Kafarnaumban és Jeruzsálemben, valamint a többi városban és faluban, ahová eljutott.
De mi értelme lett volna tanításának, ha csupán kortársai hallják ezt az örömhírt? Mi értelme lett volna igehirdetésének, ha halálával mindez végleg befejeződött volna? Jézus azt akarta, hogy tanítása, amely minden ember számára az üdvösségre vezető igazság, a következő nemzedékekhez is eljusson, ezért alapította meg az Egyházat, s erre a közösségre bízta művének folytatását. A legkorábbi időkben az apostolok hirdették az örömhírt, köztük Szent Péter, aki a Jézus által választott tizenkét apostol között az Úr rendelése szerint az első volt, és Szent Pál, aki kezdetben üldözte az új hit követőit, de a damaszkuszi úton fordulatot hozott életébe a Krisztussal való találkozás, s ettől kezdve az evangélium hirdetését tartotta legfőbb életcéljának.
Jézus minden keresztény embert, engem is arra hív, hogy apostola, küldöttje legyek, s az Egyházon belül nekem is megmutatja azt a feladatot, amivel az üdvösség művét szolgálhatom.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Elvinni a szeretetet, a te szeretetedet az emberekhez, ez az apostoli lelkületet őrző Egyház feladata minden korban és napjainkban is. Add, hogy közösségben, valódi szeretetközösségben legyünk veled és egymással. Így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely ily módon jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretetre. Az irántad való szeretet adjon nekünk bátorságot és erőt az evangélium hirdetésére!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190629.mp3

2019. június 27., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2019. június 28. péntek

2019. június 28. – Péntek, Jézus szent szíve

Evangélium

Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre."
Lk 15,3-7

Elmélkedés

Keresztény életünk és lelki fejlődésünk útját úgy tudjuk jellemezni, hogy Isten folyamatosan feltárja magát előttünk, egyre jobban bevon minket az ő életébe, érezteti velünk szeretetét. Ez mindig néhány lépést jelent előre. Közben persze mi lázadásunkkal, engedetlenségünkkel, bűnünkkel teszünk egy-egy lépést visszafelé, de azért haladunk előre, legalábbis, ha engedjük, hogy Isten vezessen minket. Ezen az úton vannak olyan élményeink, amelyek során Isten teljességét tapasztalhatjuk meg. Nem arra gondolok, hogy majd a túlvilágon, az örök életben színről színre láthatjuk Istent a maga valóságában, teljességében és dicsőségében, hanem arra, amit például a három apostol, Péter, Jakab és János átéltek az Úr színeváltozásakor, aztán lejöttek a hegyről, a lelki magaslatról, visszatértek a hétköznapok világába.
Isten teljességét akkor tapasztaljuk meg földi életünk során, amikor az ő szeretetével találkozunk. Amikor rácsodálkozunk arra, hogy életünket neki, az ő szeretetének köszönhetjük. Amikor megtapasztaljuk, hogy a bűntől Jézus önfeláldozó szeretetének, az ő kereszthalálának köszönhetően szabadulhatunk meg, ezt nevezzük megváltásnak. És amikor ráébredünk arra, hogy egyedül Isten szeretetének köszönhetjük majd azt, hogy eljuthatunk hozzá az örök üdvösségre.
Ma, Jézus szíve ünnepén erre a végtelen isteni szeretetre gondolunk. Isten szeretetére, amely mindig utánunk siet, mert mi bűneink miatt elveszett bárányok vagyunk. Isten szeretetére, amely a megváltó Jézus szívéből árad felénk.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy eljussunk az örökkévalóságba!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190628.mp3

2019. június 26., szerda

[Napi e-vangelium] 2019. június 27. csütörtök

2019. június 27. – Csütörtök, Szent László király

Evangélium

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40

Elmélkedés

Az Isten felé indulásnak az a legegyszerűbb módja, ha megismerjük a vallásosság szokásait, hagyományait, törvényeit és cselekedeteit. Ezek természetesen összefüggő, egységet alkotó elemei a vallásgyakorlatnak. Csatlakozunk egy vallási közösséghez, megismerjük és mi magunk gyakorolni kezdjük ezeket az elemeket, s ezáltal kialakul egy életrend, egy életforma. A kereszténység nagy ereje abban áll, hogy törvényeink és hagyományaink Istentől származnak. Bár az évszázadok során az Egyház számos törvényt és rendelkezést hozott, amelyek a közösség tagjainak életét hivatottak szabályozni, mégis nyugodtan állíthatjuk, hogy mindezek alapjául Isten eredeti törvénye szolgál.
A lelki élet útján azonban eljutunk ahhoz az állomásig, amikor kezdjük megkérdőjelezni, bírálni a törvényeket. Mondhatjuk, hogy vallási öntudatra ébredünk, de végső soron ez bizony lázadás Isten ellen. Vannak, akik a végsőkig fokozzák magukban ezt az ellenállást és mindent elutasítanak, ami Istennel kapcsolatos, még az ő létezését is tagadni kezdik.
Az ember lázadása mégsem tarthat örökké, az élet próbatételeinek és Isten kegyelmének köszönhetően eljuthat a lelki megnyugváshoz, az Istenre találáshoz. Ezen a ponton érdemes újra és újra elolvasnunk Jézus szavait, amely szerint a szeretet a legfőbb törvény, az Isten felé és az embertárs felé megnyilvánuló szeretet. Az Istenben való megnyugvás ugyanis annak felismerését jelenti, hogy Isten azért adja nekem ezt a törvényt, mert szeret engem és az örök életre hív.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor ezt mondtad tanítványaidnak és valamennyi követődnek: „Barátaimnak mondalak benneteket." Barátsággal fordultál még a bűnösökhöz is. Te minket is barátságra hívsz. Barátként gondoltál ránk, amikor életedet adtad értünk. Te mindig barátként tekintesz ránk. Szükségünk is van barátságodra, szeretetedre. Barátságod segítsen minket abban, hogy emberi kapcsolatainkban is sikerüljön megvalósítanunk az igaz barátságot!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190627.mp3

2019. június 25., kedd

[Napi e-vangelium] 2019. június 26. szerda

2019. június 26. – Szerda

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Tehát: gyümölcseikről ismeritek fel őket."
Mt 7,15-20

Elmélkedés

Sok ember azt várja a vallástól, hogy teljesítse azt a vágyát, hogy Istennel találkozzon. A vallás tulajdonképpen kijelöli számára azt a helyet, ahol találkozhat Istennel. És kijelöli azt az időt, amikor találkozhat Istennel. Továbbá meghatározza azokat a cselekményeket, amelyek által találkozhat Istennel. Ezért épülnek a templomok és más szent helyek, ezért mondjuk azt, hogy a hét egyik napját, a vasárnapot szenteljük meg és ezért vannak szertartásaink. Lám, minden körülmény biztosított, a hely, az idő és a szent cselekmény, hogy találkozzunk Istennel. De akkor miért van az, hogy aki eljár a templomba vasárnaponként, hogy részt vegyen a szentmisén, nem érzi feltétlenül minden alkalommal azt, hogy találkozott Istennel? És azt is várjuk a vallástól, hogy megmutassa nekünk a helyes, Istennek tetsző magatartásformákat. Ezt nevezhetjük erkölcsi rendnek. Ez különféle törvényekben és parancsokban ölt testet, amelyeket jól ismerünk. De akkor miért van az, hogy hiába tartjuk meg a lehető legpontosabban a törvényeket, mégsem jutunk el általuk Istenhez?
Mindkét kérdésre ugyanaz a válasz: úgy tűnik, hiányzik belőlünk az alázat, hiányzik belőlünk annak alázatos elfogadása, hogy Isten ott és akkor találkozik velünk, amikor akar. Így is mondhatjuk: tudjuk, hogy a vallásosság, a lelki élet jó fa, és ez a fa biztosan jó gyümölcsöt terem. Csak éppen mi vagyunk balgák, mert olykor túl korán, éretlenül szakítjuk le a gyümölcsöt, máskor pedig túl későn ennénk belőle, amikor már megrothadt a fán. És vannak, akik egyáltalán nem akarnak enni az Isten adta gyümölcsből.
Kérjünk Istentől alázatot, és akkor majd tudni fogjuk, hogy melyik fáról és mikor kell leszakítanunk a gyümölcsöt.
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190626.mp3

2019. június 24., hétfő

[Napi e-vangelium] 2019. június 25. kedd

2019. június 25. – Kedd

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!
Mt 7,6.12-14

Elmélkedés

A teremtőjét Istenben felismerő ember legfőbb vágya, hogy rátaláljon Istenre. A hívő ember legnagyobb vágya, hogy eljusson az üdvösségre. Az ószövetségi időkben a választott nép tagjai úgy gondolták, hogy a teremtő Isten adta az embereknek a törvényt, amelynek megtartása az üdvösségre jutást biztosította. Jézus némileg módosította ezt az elképzelést, azaz a benne való hit és a szeretetnek, mint legfőbb parancsnak a gyakorlása által üdvözülhetünk.
Korunk emberének azonban nehéz beszélni az üdvösség, az örök élet vágyáról, mert sokan annyira bezárkóznak önmaguk szűk világába, hogy nem látják a távlatokat, nincs jövőképük, nem reménykednek a túlvilági életben. Nehéz számukra megérteni és elfogadni, végső soron pedig elhinni azt, hogy Isten megbocsátó, hűséges és kitartó a szeretetben, s e három tulajdonságát nap mint nap ki akarja mutatni teremtménye, az ember felé. Az értelemmel megáldott és jószándékú ember pedig utat keres Isten felé. Nem utakat, hanem csak egyetlen utat, egy keskeny utat, amely az életre visz, s amelyről a mai evangéliumban Jézus beszél. Ez az út a keresés, az imádkozás és a szenvedés útja. Egyetlen út ez, amelynek szakaszain, állomásain az üdvözítő Isten keresése, majd a rátalálás után a vele való párbeszéd, azaz az imádkozás, valamint a Krisztussal való együtt-szenvedés viszi tovább lépteinket, hogy aztán a feltámadásunk által átléphessünk az örök élet, az üdvösség el nem múló világába.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!" Taníts minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte bűnbánatot és tiszta szívet!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190625.mp3

2019. június 23., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2019. június 24. hétfő

2019. június 24. – Hétfő, Keresztelő Szent János születése

Evangélium

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés

Egyházunk a megváltó Jézus előfutárának, Keresztelő Jánosnak a születését ünnepli a mai napon, ezt az eseményt olvassuk az evangéliumban. A történet előzménye, hogy az éppen templomi szolgálatteljesítést végző Zakariásnak megjelent Isten angyala és közölte vele a hírt, hogy gyermeke fog születni. Zakariás nem hitt az isteni küldöttnek, ezért büntetésként megnémult, nem tudott beszélni mindaddig, amíg meg nem valósult a vele közölt ígéret, azaz meg nem született a gyermek. Némaságának megszűnése azt a hatást váltotta ki, hogy az addig Erzsébettel együtt örvendező rokonságot félelem töltötte el.
Mi ez a félelem, ami megszállja a jelenlévőket? A Bibliát figyelmesen olvasó ember nem lát ebben semmi meglepő újdonságot, csupán azt, hogy az Istennel való találkozás bizonyos félelmet kelt. Ezért van az, hogy amikor Isten kinyilatkoztatja magát az embernek, belép valakinek az életébe és megszólítja őt vagy egy angyal által feltárja tervét, akkor szinte mindig ezzel kezdi: „Ne félj!" Ezt mondta az angyal Máriának Jézus születésének hírüladásakor és ezt mondta Zakariásnak is János születésének bejelentésekor, de így köszönti a feltámadt Jézus is apostolait megjelenései alkalmával, hogy csak néhány újszövetségi példát említsünk. A bibliai emberek Isten megjelenésekor arra gondoltak, hogy valakinek meg kell halnia vagy legalábbis súlyos büntetést kap. Éppen a félelem érzését akarja Jézus megszüntetni bennünk. Ezért bátorít minket arra, hogy Atyánknak szólítsuk Istent és tekintsük magunkat az ő szeretett gyermekeinek. Keresztelő János születésével Isten belépett egy gyermektelen házaspár, Zakariás és Erzsébet életébe. Jézus megtestesülésével Isten belépett egy szűz leány, Mária életébe. Mindezek új korszakot, a megváltás idejét nyitották meg az emberiség történetében.
Miért félnénk attól, hogy Isten belép a mi életünkbe? Ebből csak valami jó születhet.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt minket egymással is. Egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre belőlünk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190624.mp3

Blogarchívum