2009. július 25., szombat

[Evangelium] 2009-07-25

2009. július 25. - Szombat, Szent Jakab apostol

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak
(Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte,
hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte:
"Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az
egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
Jézus így válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell
innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: "Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,20-28

Elmélkedés:

A Jézus által apostolnak választott személyek felsorolásában két Jakab
nevű emberrel találkozunk. Ma a hagyomány szerint idősebbnek nevezett
Jakab apostolnak van az ünnepe, aki Jánosnak volt a testvére. Péter és
János mellett azon három kitüntetett apostol közé tartozik, akik
elkísérhetik Jézust a színeváltozás hegyére, jelen lehet Jairus tizenkét
éves kislányának feltámasztásánál, és a Getszemáni-kertben közelebb lehet
a szenvedő Jézushoz. Ez egyrészt a Jézus általi választásnak, másrészt
talán saját törekvésének is köszönhető. A benne (és testvérében, Jánosban)
meglévő törekvésről árulkodik a jelenet, amikor különleges helyet
szeretnének maguk számár biztosítani Jézus mellett az ő megvalósuló
uralmakor. Mindebben ne csak a negatív értékjelű nagyravágyást vegyük
észre, hanem azt is, hogy készek mindenben osztozni Jézus sorsában, ha nem
is értik még egészen, hogy mit is jelent ez. Vajon én kész vagyok-e Jézus
útján járni mindenkor?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban.
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
Hogy ez a mi földünk biztos otthona lehessen
Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak
és Békességnek.
Szent-Györgyi Albert
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. július 24., péntek

[Evangelium] 2009-07-24

2009. július 24. - Péntek

Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond
példabeszédeket, így folytatta: "Értsétek meg hát a magvetőről szóló
példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem
értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe
vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag
pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de
az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt
szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag
az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon
elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott
mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az
egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."
Mt 13,18-23

Elmélkedés:

Jézus gyakran alkalmazta az ókori szónokok kedvelt eszközét, a
példázatokat. Olyan részletesen kibontott hasonlatok ezek, amelyek
általában ugyan a képzelet szüleményei, de nagyon közel állnak a
mindennapi élethez, ezért a hallgatóság számára közérthetőek. A példázatok
jellegzetessége, hogy nagyon szemléletesek, tehát könnyen elképzelhetők
bárki számára. Általában egészen rövidek, de Jézus is mondott hosszabbat,
például a magvetőről szólót. E példabeszéd azért is kivételes, mert
részletes magyarázatot fűz hozzá tanítványai kérésére, míg más esetekben
nincs értelmezés, mert egészen magától értetődő a példabeszéd
mondanivalója. Az értelmet és a szívet megragadó beszédek ezek, amelyekben
mindenki könnyen felismerheti önmagát. A hallgatón múlik, hogy megérti-e
és magára vonatkoztatja-e a beszédet.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Kelts áldásoddal, ó, Uram,
s Te igazgasd minden utam,
sorsom ösvénye akármerre térjen.
Krisztusom, rajtam tanúsítsd
irgalmasságod javait,
s oltalmazz engem szent Anyád nevében.
Ahogy az angyal rá vigyázott,
s jászladnál melletted is állott,
szamár s ökör közt, ahogy
ott pihegtél, ős Isten, gyenge kisded
(s a derék József is, szívében
ártatlan hűséggel, serényen
őrizni sosem lankadott):
úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek
híveként töltsem a napot.
Walter von der Vogelweide
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. július 23., csütörtök

[Evangelium] 2009-07-23

2009. július 23. - Csütörtök, Szent Brigitta, Európa társvédőszentje

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt
bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy
még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet
hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként
a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy
ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.
Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit
sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és
elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és
szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és
megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés:

A keresztény közösség belső megosztottsága könnyen ahhoz vezethet, hogy
egyesek elszakadnak a közösség többi tagjától, s Jézustól, a szőlőtőtől.
Aki közösségben van Jézussal, az egységben van az általa alapított
közösséggel, az Egyházzal. A mi Urunk minden embert meghív, hogy az Atya
és a Fiú szeretetközössége lépjünk. Miként a szőlővesszők a szőlőtőn
keresztül kapják az életet biztosító tápanyagokat és vizet, ugyanúgy mi is
Isten szeretetéből merítjük életerőnket. Az Atya és a Fiú kapcsolata,
szeretete a megváltást eredményezte, amelynek mi is részesei válunk, ha
szeretettel kötődünk Istenhez. A vele való kapcsolatunk a szeretet sokféle
gyümölcsét termi.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, add, hogy megértsük: a szolgáló szeretet nagyobb hatalom minden
földi hatalomnál. Add, hogy szembe tudjunk nézni kudarcainkkal, és
megértsük: életünkből nem hiányozhat soha a kereszt, amelynek vállalásából
számunkra is élet fakad. Add, hogy tudjuk vállalni mindig a jövőt! Add,
hogy tudjuk elfogadni és igazán életre nevelni a gyermekeket: tudjunk
különbséget tenni igazi értékek és látszat-javak között. Add, hogy egymást
elfogadó, egymásnak szolgálni képes, jövőt vállalni tudó emberek
lehessünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. július 22., szerda

[Evangelium] 2009-07-22

2009. július 22. - Szerda, Szent Mária Magdolna

A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt,
Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ
elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és
ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott.
Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá:
"Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték az én Uramat - felelte -, és nem
tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte,
de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz?
Kit keresel?" Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így
válaszolt: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal
vihessem." Jézus erre megszólította: "Mária!" Mária felkiáltott:
"Rabbóni!" vagyis "Mester"! "Ne tartóztass! - felelte Jézus. Még nem
mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik!
Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti
Istenetekhez." Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak:
"Láttam az Urat." - És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,1. 11-18

Elmélkedés:

Mária Magdolna mai ünnepén az ő Jézussal való találkozásáról szól az
evangélium. Az esemény a feltámadást követően történt. Mária Magdolna
szeme még nem ismeri fel a feltámadt Jézus dicsőséges arcát, szíve még nem
szokott hozzá a gondolathoz, hogy a keresztre feszített Jézus él. Mindez
még teljesen ismeretlen számára. A hit hiánya, félelme és bizonytalansága
még olyan akadályt jelent számára, amely korlátozza a felismerésben.
Amikor azonban az Úr a nevén szólítja minden megváltozik. Szíve és értelme
megnyílik Isten előtt, s feltámadás hirdetője lesz. Örömmel siet, hogy
elmondhassa: Láttam az Urat! Az élő Istent látni, vele találkozni a mi
számunkra is a legnagyobb öröm, amelyről nem hallgathatunk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hála neked, Uram Jézus, örök világosság tündöklése a szent tanítás
asztaláért, amelyet nekünk prófétáid és apostolaid meg más tanítók által
megterítettél.
Hála neked, emberek Teremtő és Megváltó Istene, aki hogy fényességedet az
egész világ előtt kinyilvánítsad, nagy lakomát rendeztél, amelyen nem a
jövendők-jele bárányt, hanem saját testedet és véredet szolgáltad föl
eledelül, s szent asztaltársaságoddal minden hívő embert
megörvendeztettél, üdvösségszerző kelyheddel megmámorosítottál, mert
hiszen abban benne van a paradicsomnak minden gyönyörűsége, úgy hogy
velünk lakomáznak a szent angyalok is sokszoros örömmel.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. július 21., kedd

[Evangelium] 2009-07-21

2009. július 21. - Kedd

Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és
rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele.
Valaki szólt is Jézusnak: "Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni
akarnak veled." Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: "Ki az én
anyám, és kik az én rokonaim?" Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így
szólt: "Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám
akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám."
Mt 12,46-50

Elmélkedés:

A mai evangéliumi rész félreértésre ad okot. Természetesen nem arról van
itt szó, hogy Jézus megtagadja édesanyjához és rokonaihoz fűződő
szeretetkapcsolatot, hanem az evangéliumokra jellemző túlzó kijelentéssel
találkozunk, amelynek az a célja, hogy felértékelje a Jézussal való
tanítványi kapcsolatot. Tanítványnak lenni nem egyszerűen azt jelenti,
hogy valamiféle értelmi képzésen veszt rész valaki, amelyet Jézus tart
számára, hanem életközösséget jelent Jézussal. S ha az ő számára a mennyei
Atya akaratának a teljesítése a legfőbb cél, akkor tanítványainak is erre
kell törekedniük. A tanítványi élet lényege Jézus követése, aki a mennyei
Atyához vezet minket. A vér szerinti rokonságnál is fontosabb, hogy az Úr
követői legyünk, s engedjük, hogy az Atyához vigyen bennünket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Jézusom, vésd drága szent nevedet szegény szívembe és nyelvemre, hogy a
bűn csábításait szent neved segítségül hívás által legyőzzem, s ha a
bizalmatlanság lelke megszállja szívemet, a te érdemeidbe helyezzem
reményemet; ha hozzád való szerelmem hűlni kezd, szent neved gerjessze föl
és emlékeztessen arra, mennyire szerettél engem. a te neved legyen mindig
oltalmam, vigasztalásom és a tűzszikra, amely szívemben a hozzád való
szeretetet lángra gyullassza. Engedd, ó Jézus, hogy amíg élek, mindig
segítségül hívjalak, e névvel ajkamon váljak el a világtól s még halálom
végső percében, ezt kiáltsam: szeretlek, Jézusom, Jézus, édes Jézus!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. július 20., hétfő

[Evangelium] 2009-07-20

2009. július 20. - Hétfő

Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: "Mester, jelet
szeretnénk tőled látni." Jézus így válaszolt: "Ez a gonosz és hűtlen
nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.
Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában,
úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei
férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik
ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb
van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel
együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is
eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki
van, mint Salamon."
Mt 12,38-42

Elmélkedés:

Jónás próféta személye és cselekedete az újszövetségi eseményekkel
párhuzamba állítva kétféleképpen jelent jelet. Jónás egyrészt Jézus
előképeként tekinthető. Ahogyan három napon át a hal belsejében volt, s
onnan élve került elő, ugyanúgy halott Jézust három napig zárta magába a
föld, mígnem feltámadt, azaz élőként állt újra az emberek elé. Jónás
példája ugyanakkor egy másik párhuzamot is rejt magában. Istentől azt a
feladatot kapta, hogy megtérést én bűnbánatot hirdessen Ninive városa
lakosai számára, akik hallgatván a figyelmeztetésre kiérdemelték Isten
irgalmát. Jézus szintén azért jött el a mennyei Atyától, hogy megtérést
hirdessen. Aki hallgat szavra és kész bűnbánatot tartani, számíthat Isten
megbocsátására.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó
és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis,
ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó
gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz
indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy
gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy
világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha
tiszta a szívünk.

________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (42.)
A vasárnap esti misén a térdeléstől kezdve igencsak mosolyogtak a
minisztránsok. Nem értettem, hogy mi ütött beléjük. Már alig várták, hogy
kiérjünk a sekrestyébe és elmondhassák végre, hogy két egészen hasonló
cipőt vettem fel, de azért ez felemásnak számít. Eltűnődtem magamban:
lehet, hogy öregszem?
A nyári imatábor nagy élményt jelentett a gyerekeknek és nekem is. Minden
délelőtt az a program, hogy a kijelölt evangéliumról gondolkoznak,
megbeszélik kiscsoportban, aztán pedig a misén bárki elmondhatja
gondolatait. A gyerekek nagyon élvezik a prédikálást. Ez persze azzal jár,
hogy 10-12 gyereket is meghallgatunk türelmesen, s észre sem veszi senki,
hogy kissé hosszúra nyúlik a mise.
Arról sem szeretnék megfeledkezni, hogy a tábor ideje alatt ismét
születésnaphoz érkeztünk. 5 éves lett az e-mailes e-vangélium lista, 18500
napi olvasóval. Az évek alatt kb. 14,5 millió üzenet jutott el hozzátok.
Az imakéréseket továbbra is erre az oldalra tudjátok feltenni, illetve a
szándékokat itt lehet olvasni: http://zalalovo.plebania.hu/uzenet/imakeres
A kérők nevében is köszönöm mindenki imáit!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. július 19., vasárnap

[Evangelium] 2009-07-19

2009. július 19. - Évközi 16. vasárnap

Abban az időben: Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: "Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok
voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok
mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés:

Az Úr útján
Két héttel ezelőtt az evangélium kapcsán Jézus Galileából Jeruzsálembe
vezető útjáról elmélkedtünk. Ezen az úton a vele találkozó személyek
fokozatosan jutottak el annak felismeréséig, hogy ő valóban Isten. Az
elmúlt vasárnap szentmiséjének evangéliuma pedig arról szólt, hogy Jézus
tanítványokat gyűjt maga köré, akiket később missziós útra küld. Már ekkor
felismerhettük, hogy követésére hívó szava, nem csupán az egykori
tanítványoknak szólt, hanem nekünk is. A mai evangéliumi szakaszban arról
hallottunk, hogy a missziós útjukról visszatérő a küldöttek mesterük
közelében megpihennek.

Szent Márk evangélista hallgat arról, hogy mi történt a missziós úton.
Leírásából csupán annyit tudunk meg, hogy mindenről beszámoltak Jézusnak,
aki észreveszi fáradtságukat. Nem derül ki, hány napig voltak küldetésben,
s az sem, milyen pozitív vagy negatív tapasztalatokat szereztek. Márk
hallgatása minden bizonnyal tudatos, hiszen elég nekünk arra gondolnunk
most, hogy a tanítványok nem a maguk útját járták, hanem Jézus útját. Nem
a maguk elképzelései és vágyai ösztönözték őket, hanem azzal a
meggyőződéssel mentek, hogy az Úr útján járnak. Ezt az engedelmességet
nekik is tanulniuk kellett, ahogyan nekünk is, ha nem a magunk feje után,
a saját elképzeléseink útján akarunk haladni, hanem az Isten által
számunkra kijelölt úton szeretnénk előbbre jutni.

Az apostolok és a tanítványok számára Jézus követésének útján fontos
mérföldkövek azok az események, amikor mesterük a rá váró szenvedésekről
beszél nekik, erről tanítja őket. Szenvedésének első megjövendölése Péter
apostol meglehetősen heves tiltakozását váltja ki (vö.: Mk 8,31-33), ami
arról árulkodik, hogy sem Péter, sem a többiek nem értik még, hová vezet
Jézus útja, s az ő útjuk. A második jövendölést követően a tanítványok
között versengés tör ki, s arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük
(vö.: Mk 9,30-37), ami szintén teljes értetlenségükről tanúskodik. A
szenvedések harmadik jövendölésekor sem jobb a helyzet. Ezt követően
ugyanis Jakab és János szeretnének kiváltságos helyet biztosítani maguknak
Jézus uralmában, ami a többiek neheztelését váltja ki (vö.: Mk 10,32-40).
Márk evangélista ebben a három jelenetben azt állítja elénk, hogy az
apostolok és a tanítványok mennyire emberi módon gondolkoznak még,
mennyire a maguk útján akarnak járni. Egyáltalán nem értik még, hogy Jézus
útja a kereszthez vezető út, s a tanítvány útja Jézus keresztjéhez vezető
út. Sőt, értetlenségük akkor éri el tetőpontját, amikor elmenekülnek Jézus
elfogatásakor, s nincsenek mellette a keresztút során. Tanítványi
mivoltukban teljes mértékben csődöt mondanak, s ebből csak Isten kegyelme
képes felemelni őket a feltámadás után, amely esemény fényében már
megértik Jézus útját és saját útjukat is.

Mindez számunkra azt a tanulságot hordozza magában, hogy Jézus megismerése
lehetetlen a kereszt és a feltámadás elfogadása nélkül. A szenvedés és a
kereszthordozás Jézus útjának elemei, s ha tanítványai akarunk lenni,
akkor fel kell vennünk és hordoznunk kell saját keresztünket. Nagy erő és
sok kegyelem rejlik abban, ha Krisztus útját választjuk útnak a magunk
számára.

Befejezésül még mondok egy rövid történetet, amelyhez hasonló talán többek
előfordult. Pár éve fiatalokkal kirándultunk, gyalogos út volt ez
hegyeken, völgyeken, erdőkön át. Jól tudtuk, hogy mi a célunk, s milyen
úton érünk célba. Együtt mentünk, egy úton haladtunk, de valahol félúton
Eszter (ki más lehetett volna?) kitalálta, hogy más úton kellene tovább
menni. Néhányan csatlakoztak hozzá, s más úton indultak tovább, aminek
persze az lett a vége, hogy eltévedtek, vissza kellett fordulniuk a
tévútról, s csak egy órával később értek célhoz. Saját hibájából tanulva
Eszter csak ennyit mondott: "Nem érdemes a magam feje után menni. A más
útján való haladás nem jelenti az önállóság feladását."

Jézus az ő útjára hív minket. Arra szeretne megtanítani, hogy az ő útján
járjunk. Van-e hozzá bátorságunk, hogy az ő útján járjunk?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, Atyánk, sokszor úgy érezzük, hogy nincs helyünk ebben a
világban. Sokszor kiszakítjuk magunkat abból az otthonból, amely fölnevelt
és emberré érlelt minket, elindulunk és a magunk útját járjuk. Magunkkal
visszük az örökséget, hátat fordítunk családunknak, testvéreinknek,
eldobjuk hagyományainkat, ősi megtartó szokásainkat, mert azt gondoljuk,
hogy mi magunk majd másként és lakhatóbban tudjuk berendezni ezt a
világot. Add, hogy felismerjük: visszatérhetünk Hozzád, S ha
visszatérhettünk, ne engedd, hogy valaha is elszakadjunk Tőled!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum