2014. november 1., szombat

[Evangelium] 2014-11-01

2014. november 1. – Szombat, Mindenszentek

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést
nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!"
Mt 5,1-12a

Elmélkedés:

A szentek világa
„A szenteknek megvan a saját országa, van saját ragyogásuk, vannak
diadalaik, van dicsőségük. Nincs szükségük sem földi, sem lelki hírnévre.
A hírnév semmit sem adhat számukra és elvenni sem tud tőlük semmit, nem
tudnak mit kezdeni vele. Isten és az angyalok látják őket, nem földi
emberek, nem kíváncsi lelkek. Isten elegendő az ő számukra" – írja Blaise
Pascal a Gondolatokban. Sok igazság van a francia természettudós és
vallásfilozófus szavaiban. Mielőtt azonban a szenteket egészen a földtől
elrugaszkodott embereknek gondolnánk, tegyük hozzá, hogy hús-vér emberek
voltak ők is, akik megküzdöttek emberi gyarlóságaikkal, átélték a lelki
sötétséget, s nem egyszer hitbeli kételyeik is támadtak. Ha olvasgatjuk a
szentek életét, szinte kivétel nélkül mindegyiknél találkozunk a lélek
sötét óráival.
Nem azzal a szándékkal állítom egymás mellé ma, mindenszentek ünnepén e
két oldalt, hogy a nekik kijáró dicsőség fényétől megfosszam és az emberi
gyarlóság mocsarába süllyesszem a szenteket, hanem azt szeretném
érzékeltetni, hogy mennyire hősies cselekedet volt részükről legyőzni
emberségükből fakadó hibáikat és minden erejükkel engedelmeskedni
Istennek. Az elmúlt évszázadokban többször úgy mutatták be a szenteket,
mintha nem is emberek lettek volna, hanem már földi életükben is
angyalokként viselkedtek. Ha ez így lett volna, akkor nem tudnánk követni
őket, nem lehetnének számunkra példaképek. Fel kell ismernünk, hogy Isten
kegyelme valóban különös módon működött bennük, de ez nem azt jelenti,
hogy bűnös emberi természetüket felülírta, megsemmisítette volna a
kegyelem, hanem azt, hogy együttműködtek a kegyelemmel. A túlzott
miszticizmus és a túlzott racionalizmus egyaránt helytelen szemüveg, amely
eltorzítja a szentek valódi személyiségét. A szentekben van bizonyos
titokzatosság, természetfeletti erő, emberfeletti hősiesség, mégse
száműzhetjük emberségüket. De ne is rángassuk le őket az értelemre
hivatkozva a magunk szintjére, hanem tekintsük őket Isten küldötteinek s
életüket jelnek.
Milyen jó volna újra felfedezni a szentek világát. Milyen jó volna
megvizsgálni életútjukat, amely a földi létből a mennyei dicsőségbe
vezetett. Milyen jó volna életpéldájukból erőt merítve elindulni az
életszentség útján. A szenteket nem valamiféle emberi kiválóság jellemzi,
hanem abban az értelemben rendkívüliek, hogy Isten emeli ki őket az
emberek sorából. Isten bízza meg őket egy sajátos feladattal és ők
felismerve koruk kihívását, problémáját, amit a társadalom nem tud
kezelni, egész életüket a felismert hivatásuknak szentelik. Kivételes
jellemek ők, akiket Isten kiválasztott egy sajátos feladatra. A szent
vallásos ember, és éppen vallásosságában emelkedik ki a többiek közül. A
profán világban a rendkívüli képességekkel megáldott és a többiek közül
egy bizonyos területen messze kiemelkedő személyeket zseniknek nevezzük. A
szentek a vallásosságban zsenik. Zsenik, akik sokszor megelőzik korukat,
meglátnak olyan dolgokat, amit mások észre sem vesznek, s találnak olyan
megoldásokat, amire korábban senki sem gondolt. A szentek zsenik, Isten
megszállottjai, a szeretet elkötelezettjei, a hit bajnokai. Mi talán
elcsodálkozunk azon, hogy milyen utakat javasolnak számunkra a boldogság
eléréséhez. A szentek viszont zseniális módon felismerték, hogy ez a
boldogság egyetlen útja. Ragadjon minket magával az ő nagyszerű példájuk,
hogy az ég felé törekedjünk, ne álljunk meg a lelki tökéletesedés útján,
amíg el nem jutunk Istenhez, aki az örök boldogságot ígéri és adja nekünk.
A beszéd, a szóbeli tanítás minden korban kevés volt, s ez különösen igaz
a mai időkben. Az Isten által küldött szentek cselekedetei és szenvedései
azonban mindenkor lelkesítő erőként hatottak a hívőkre és meggyőző
tanúságtétel volt még a nem hívők számára is. Vegyük észre napjaink
szentjeit! És törekedjünk az életszentségre!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk! Gyújtsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy
szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet és
az emberek felé forduló önfeláldozó szeretetet! Megdicsőült szentjeid
csodálatos élete adjon erőt, hogy felismerjük hivatásunkat és magunk is
jellé, szereteted, jóságod jelévé váljunk a világban! A szentek és
boldogok életpéldája újítson meg minket a vallásosságban, hitünk
gyakorlásában és az evangélium megélésében! Segíts minket, Istenünk, hogy
úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és szentek
legyünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-01
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141101.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 31., péntek

[Evangelium] 2014-10-31

2014. október 31. – Péntek

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy vízkóros
ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: „Szabad-e
szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő megérintette a
beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a jelenlevőkhöz fordult:
„Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki
azonnal?" Azok semmit sem tudtak felelni neki.
Lk 14,1-6

Elmélkedés:

A mai evangéliumban szereplő csodás gyógyítás példa arra, hogy Jézus
következetesen kiáll amellett, hogy még a szombati pihenőnapon is szabad
irgalmas jócselekedeteket végezni. A csodát nem titokban teszi az Úr,
hanem nyíltan, azok előtt, akik a végsőkig ragaszkodnak a szombati
törvények megtartásához. Az irgalmasság gyakorlása ugyanis Jézus
küldetésének része, ugyanakkor istenségének a bizonyítéka. Csodái arról
szólnak, hogy az Isten segít a bajban lévő vagy betegségtől szenvedő
emberen.
Hallgatás. Emberi, néma hallgatás az, amit a történet kétszer is említ.
Érzéketlenségről tanúskodó hallgatás, amely csak emberre lehet jellemző,
de Istenre nem. Mert a hallgatással szemben ott van az Isten, aki szavával
és tetteivel hozza el a világba az irgalmasságot. A néma, emberi hallgatás
ellenére is konkrétan megtapasztalható az isteni irgalom, amelynek nem
szabhat határt az emberi törvény, az irigység, a hallgatás. Jézus csodát
tesz, miközben ezt megtiltanák a némák által hozott, szombatra vonatkozó
törvények. Jézus gyógyít, miközben az emberek némán figyelik őt. Nem
tudtak mit válaszolni korábban az irgalmasság szavára sem, de most már az
irgalmasság cselekedetére sem. Aztán a végére talán Jézus is elhallgat,
hogy helyette cselekedetei szólaljanak meg, s késztessenek néma embereket
legalább gondolkozásra, ha már beszélni nem is tudnak.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Boldogságos szép Szűzanyám! Felajánlom neked és szeplőtelen szent
szívednek szentelem magamat, testemet és lelkemet, minden képességemet,
jövőmet és sorsomat, összes enyéimet és édes hazámat. Irgalmasság Anyja,
benned bízok és remélek, add meg nekem a békét és a jó halál kegyelmét!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-31
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141031.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 30., csütörtök

[Evangelium] 2014-10-30

2014. október 30. – Csütörtök

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve
távozzál innen! Heródes meg akar ölni." De ő ezt válaszolta: „Menjetek,
mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és
holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább
kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat,
akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy
a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok,
elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el
nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!"
Lk 13,31-35

Elmélkedés:

Az evangéliumi történetek hátterében érdemes odafigyelnünk arra, hogy
Jézus mennyire a küldetésének él. Mindig azt teszi, amit a mennyei Atya
kíván tőle a megváltás művének megvalósulása érdekében. Hivatásától semmi
sem térítheti el, következetesen a számára kijelölt utat járja. Nem retten
meg akkor sem, amikor Heródes az életére tör, hanem tovább folytatja
megkezdett munkáját. Nem fél, bár tudja, hogy sorsa ugyanaz lesz, mint a
prófétáké. Azért élt, hogy az Atya akaratát teljesítse és megváltson
minket, embereket. És azért halt meg, hogy engedelmeskedjen az Atyának, s
megszerezze halálával számunkra a megváltást. Nekünk is azért érdemes
élnünk, amiért képesek lennénk akár még meghalni is.
Jézus küldetése az, hogy egybegyűjtse a választott nép tagjait. E szándék
nyilvánul meg, amikor Izrael törzsei számának megfelelően tizenkét
apostolt választ magának. Az apostolok választásával tehát megkezdődik az
atyáknak egykor tett ígéretek megvalósulása: Isten új népet, új közösséget
hoz létre, amelyhez már nem származási alapon csatlakoznak az emberek,
hanem mindenki tagja lehet, aki elfogadja Jézus személyét. Ahogyan a
tizenkét apostolnak el kellett magát köteleznie a Mester mellett, ugyanúgy
nekünk is hozzá kell egyre inkább hasonlókká válnunk.
Az Úr engem is arra hív, hogy csatlakozzak ahhoz az összegyűjtött néphez,
amelyet ő az üdvösségre, az örök életre vezet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad
örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket
örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a szent
hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az
angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-30
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141030.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 29., szerda

[Evangelium] 2014-10-29

2014. október 29. – Szerda

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle:
„Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Ő így válaszolt: „Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és
zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli
nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled
ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom,
honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és
fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek
majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az
Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!"
Lk 13,22-30

Elmélkedés:

Egy fiatal pap mesélte első, önálló plébánosi helyének tapasztalatait
néhány hónap után. A legtöbben azért jönnek a plébániára, hogy az
egyházközségi hozzájárulást befizessék vagy misét írassanak. Néhányan
keresztelés vagy esküvő ügyében kerestek fel, mások hivatali ügyben. Volt,
aki ajánlást kért gyermekének az egyházi iskolába, voltak koldusok is,
akik adományt kértek. Ha a községben megállítanak, mindig azt kérdezik,
hogy mikor lesz a legutóbb elhunyt személy temetése. Viszont azt még senki
sem kérdezte meg, hogy hogyan üdvözülhet.
Ennyire kevesen lennének, akik üdvözülni akarnak? – kérdezzük az eset és a
mai evangélium kapcsán, amely szerint Jézustól is megkérdezték egykor,
hogy kevesen vannak-e, akik üdvözülnek. A mindennapi teendőink között
sajnos gyakran elfeledkezünk végső célunkról. Egész emberi életünknek csak
akkor van értelme, ha állandóan egyre közelebb kerülünk az üdvösséghez.
Hiábavaló minden fáradozásunk és munkánk, ha ettől eltávolít bennünket.
Tevékenységeink közben néha gondoljunk arra, hogy előbbre jussunk az
üdvösség útján! Ha nem tudjuk a módját, feltétlenül kérdezzük meg
valakitől, aki Isten szolgájaként tevékenykedik.
Bátorítok mindenkit, tegyen egy próbát! Ezen a héten kérdezze meg a
plébános vagy káplán atyától, hogyan üdvözülhet? Ha első pillanatban
furcsán nézne, nyugodtan ismételjük meg a kérdést, hivatkozzunk arra, hogy
Jézustól is ezt kérdezték egykor.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Nagyasszony, tudom, hogy te végtelenül jó vagy, s legyőzhetetlen
szeretettel szereted azokat, kiket Fiad és Istened benned és általad
királyi kedvességgel szeret. Kezeidben vannak az Úr irgalmasságának
kincsei, s te vagy egyedül ilyen tisztességre rendelt. De kezed nem őrzi
féltékenyen e kincseket, mivel keresed az alkalmat, hogy megmentsd a
nyomorultakat, és kiáraszd az irgalmasságot. Dicsőséged nemhogy csökkenne,
hanem növekszik, amikor a bűnbánók megkapják a bocsánatot, s a
megigazultak a dicsőséget!
Damiani Szent Péter

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-29
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141029.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 28., kedd

[Evangelium] 2014-10-28

2014. október 28. – Kedd, Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott
közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek
is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab
fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük,
és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és
hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon
tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és
gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket
tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő
áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés:

Miután Jézus egész éjszaka imádkozott, tanítványai közül kiválaszt
tizenkettőt, akiket apostoloknak nevez el. E cselekedetével létrehozza az
apostolok testületét, amelynek az lesz a feladata, hogy tanúságot tegyen
róla és hirdesse az evangéliumot.
Milyen szempont szerint választott Jézus? Művelt és tanult embereket
keresett? Akkor miért választotta Pétert és Andrást, akik a halászaton
kívül talán semmi máshoz sem értettek? Vagy tapasztalt felnőtteket
keresett? Akkor hogyan kerül az apostolok közé a tizenéves fiatal fiú,
János? Talán rendíthetetlen hitűeket keresett? Akkor miért lett a testület
tagja a hitetlen Tamás? Vagy talán köztiszteletben álló személyeket
választott? Akkor miért választotta a mindenki által megvetett vámost,
Mátét? Vagy legaktívabb tanítványai lehettek apostolokká? Akkor hogy
kerülhetett közéjük a ma ünnepelt buzgó Simon, akiről e helyen kívül
említést sem találunk az evangéliumban?
A Jézus által választott személyek nem tökéletesek, vannak gyengeségeik. Ő
mégis őket választja, s döntése biztosan helyes, hiszen előtte egész
éjszaka imádkozott az Atyához. Olyanokat választott, akik pünkösdkor
engedik majd, hogy átalakítsa őket a Szentlélek. Jézus nem az emberi
hibákra alapozza Egyházát, hanem a jóra kész emberekre, akik átadják neki
életüket.
Az Úr engem is kiválaszt. Engedem-e, hogy az általa nekem ajándékozott
Lélek átalakítson? Él-e bennem az apostoli lelkület, buzgóság?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk.
Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket
oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj
át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te
jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem
egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te
ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-28
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141028.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 27., hétfő

[Evangelium] 2014-10-27

2014. október 27. – Hétfő

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a
betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához
hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben
rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A
zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton
gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor
jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!" Jézus feléje fordult, és
megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a
jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak
ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem
kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?" Ellenfelei e
szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus
ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17

Elmélkedés:

Szent Lukács evangélista – annak ellenére, hogy ő maga orvos volt – nem
nevezi meg pontosan az asszony betegségét. Leírásából, amely szerint az
asszony „annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni"
(Lk 13,11), arra következtethetünk, hogy valamiféle bénulás vagy
idegbecsípődés lehetett a baja. De talán nem is ez a lényeg, hiszen az
orvos evangélista sem ennek szentel figyelmet. Az biztos, hogy komoly
betegségről van szó, amely igen régóta, 18 éve tart.
A komoly betegségtől megszabadító csodának természetesen a gyógyult
örülhetett a legjobban, de a nép is csatlakozott öröméhez. Jézus
ellenfelei élükön a zsinagóga elöljárójával viszont rosszallásukat fejezik
ki, munkának minősítve a csodatételt, mert az Úr szombaton, a nyugalom és
a pihenés napján gyógyított.
Ellenfeleit megszégyenítő válaszában Jézus rávilágít arra, hogy a
szombatra vonatkozó törvények nem korlátozhatják abban, hogy az emberek
érdekében csodákat tegyen, amelyek Isten országának a jelei. Jézus tettei
sokkal inkább megfelelnek Isten szándékainak és szolgálják az emberek
érdekeit, mint a szombati pihenésre vonatkozó parancsok. Jót tenni minden
helyzetben, megmenteni a bajban lévő embert, irgalmasságot gyakorolni
vele: ez Isten szándéka. Milyen törvény az, amely bárkit is megakadályoz
abban, hogy jót tegyen? Jónak nevezhető egyáltalán az ilyen törvény?
Keressük minden helyzetben Isten szándékait!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Drága Jó Istenem, Hálát adok életem minden pillanatáért, Épségemért és
egészségemért, És mindazért, amivel megajándékoztál. Add, hogy ezután is
törvényeid szerint éljek, Hogy ezáltal a Mennyországba jussak.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-27
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141027.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 26., vasárnap

[Evangelium] 2014-10-26

2014. október 26. – Évközi 30. vasárnap

Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40

Elmélkedés:

Feladod vagy odaadod magadat?
Számos irodalmi mű foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy feladhatja-e
önmagát az ember? Feladhatja-e emberségét? Lemondhat-e mindarról, ami őt
emberré teszi? Megtagadhatja-e emberi értékeit? Vallási színezettel így
hangzik a kérdés: Feladhatja-e emberi méltóságát? Feladhatja-e
istengyermeki méltóságát? Eltávolodhat-e attól, hogy Isten a saját képére
és hasonlatosságára teremtette meg őt? A válasz egyértelmű: nem
tagadhatjuk meg emberségünket. Minden élethelyzetben embernek kell
maradnunk. Sokan gyávaságból, kényelemszeretetből, valamilyen előny
érdekében bizonyos élethelyzetekben mégis lemondanak emberségükről. Az
embertelenségből elkövetett cselekedetek minden bizonnyal a legsúlyosabb
bűnök.
De az ember odaadhatja magát. Odaadhatja magát Isten szolgálatára,
embertársai segítésére. Ennek alapja a szeretet. Amikor valaki megtagadja
emberségét, akkor minden esetben a szeretetet tagadja meg. Mert miként
Isten maga a szeretet, ez az ő legfőbb tulajdonsága és állandóan gyakorolt
cselekedete, ugyanúgy az ember számára is a szeretet mindennek a
kiindulópontja. A szeretet által képes az ember kilépni önmagából az önzés
börtönéből, hogy megnyílhasson Isten és az embertárs felé.
Az evangéliumban arról olvasunk, hogy a legfőbb paranccsal kapcsolatban
kérdezik Jézust. Ő így válaszol: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb
parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját
magadat" (Mt 22,37-39). Szavai félreérthetetlenek. De ha valaki mégis
félreértené, annak Jézus példájára kell tekintenie, aki „nem azért jött,
hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul
sokakért" (Mt 20,28). Ő ugyanis nem csupán beszélt a szeretetről, nem csak
szavaival fejezte ki a szeretet elsődlegességét, hanem egész életével,
valamint a szenvedés és a halál vállalásával. Mindezt Jézus szeretetből,
az emberek iránti szeretetből tette, valamint az Atya iránti szeretetből
és engedelmességből, aki ezt az áldozatot kérte a megváltás érdekében.
Jézus kereszthalála mutatja, hogy mit értett ő azon, hogy életét teljesen
odaadja, életét teljesen a szeretetnek szentelje. A szeretet mértéke csak
a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Aki kevesebbet akar adni
Istennek, az önző és nem ismeri Isten mindent odaadó szeretetét. Amikor a
szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem
éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. A szeretet nem egy
külső kényszerként ránk nehezedő parancs, hanem a szívünkbe írt törvény.
Ha kényszer volna, nem tudnánk szabadon, önzetlenül szeretni. Mit jelent
teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel és egész értelmünkkel szeretni?
Életünk során értelmünkkel Isten megismerésére törekszünk, szívünk minden
érzését felé irányítjuk és lelkünk minden idegszálával rá figyelünk. Ennek
köszönhetően Isten akarata nem lesz idegen erő számomra, hanem akaratommá
válik, de nem önmagam feladásával. Ha ez megvalósul, akkor a szeretet
valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakad, mondhatjuk: a bennünk
lakó Istenből. Ha Isten bennünk él, akkor a szeretet él bennünk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Te azt kéred tőlem, hogy ne legyek türelmetlen, ne veszítsem
el reményemet, ne tagadjam meg hitemet, amikor Isten a szenvedésekkel vagy
bármi más „rosszal" próbára tesz! Azt kéred, hogy szeressem őt a jón és a
rosszon keresztül is, mert minden mögött Isten rejtezik! Keresztáldozatod
azt mutatja, hogy az Atya iránti szeretet engedelmességet,
tehetetlenséget, szenvedést jelent, de ugyanakkor mégis állandó Istenre
figyelést és Isten akaratának elfogadását is. Uram! Segíts, hogy egész
életemet a szeretetnek szenteljem!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-26
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141026.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum