2013. március 16., szombat

[Evangelium] 2013-03-16

2013. március 16. – Szombat

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép
közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta." Mások meg azt
mondták: „Ez a Messiás." Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát
Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid
városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?" Erre szakadás támadt a
nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet
emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a
főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem
hoztátok őt ide?" A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!"
Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre?
Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül?
Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez." Ekkor az
egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste
Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül,
hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat)
cselekedett." A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy?
Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!"
Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53

Elmélkedés:

A templomban való tanítás alkalmával hamar kiderül, hogy a jeruzsálemi nép
teljes bizonytalanságban van Jézus személyével kapcsolatban. Szeretnék
tudni, hogy ki ő valójában, de inkább csak találgatnak. A vélemények
egészen ellentétesek. Egyesek prófétának és Messiásnak tartják, míg mások
egyenesen istenkáromlónak nevezik. A néphez hasonlóan a vallási életet
irányító és felügyelő zsidó főtanácsban is teljes a bizonytalanság. A
tanács tagjai megosztottak. A kialakuló és egyre jobban fokozódó
ellenséges hangulatot Nikodémus, az egyik tanácstag, mérsékelni próbálja,
de ez nem jár eredménnyel, nekitámadnak azok, akik már korábban
elhatározták, hogy Jézusnak meg kell halnia. A vita bármiféle
állásfoglalás, döntés nélkül fejeződik be, de sejtjük, hogy az
eseményeknek ezzel még nincs vége.
„Ember így még nem beszélt!" (Jn 7,46) – mondják azok a szolgák, akiket
Jézus elfogására küldtek a farizeusok. A szolgák elcsodálkoznak a Jézus
tanításában rejlő erőn, s nem merik őt elfogni. Ez a tanítás, ahogyan ezt
korábban már láttuk, sok embert hitre indít, másokban viszont ellenérzést
ébreszt. A nép bizonytalan Jézus személyével kapcsolatban, aki nagyhatású
tanítóként és csodákat tevő gyógyítóként lépett fel. Valóban ő a Messiás?
Ő az Isten küldötte? E kérdésekre most még senki nem ad választ. Sem az
emberek, sem a főtanács. A forrongó hangulat megszűnik, az emberek
hazamennek a templomból, a főtanács tagjai szintén hazatérnek. A kérdésre
majd a nagypénteki és húsvéti események adják meg a választ.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztus, Világosságunk! Te nem azért jöttél, hogy elítéld ezt a
világot, hanem hogy föltámadásod által minden embernek elhozd az
üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét. Amikor bensőnkben felizzik a
megbocsátó szeretet, szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel.
Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130316.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 15., péntek

[Evangelium] 2013-03-15

2013. március 15. – Péntek

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában
működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek.
Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az
ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem
titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül
néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme,
nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők
is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról
pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való." Erre Jézus, aki a
templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is
tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött
engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő
küldött engem." Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá
kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 7,1-2.10.25-30

Elmélkedés:

Az elmúlt hetek során többször is olvastunk arról, hogy az írástudók és
farizeusok vitába szálltak Jézussal, és lassanként megérlelődött bennük a
gondolat, hogy vesztét okozzák. Tanításával, újszerű
törvénymagyarázataival nem értettek egyet, és lázadásnak minősítették. Az
események előrehaladtával egyre inkább keresték az alkalmat, hogy elfogják
és ítéletet hozzanak ellene. Erről a szándékról a néptömegeknek is
tudomása van.
A negyven esztendeig tartó pusztai tartózkodásról emlékeztek meg a zsidók
a Sátoros-ünnep alkalmával, amely október elején volt. Az ünnep nyolc
napig tartott. Erre az alkalomra minden jámbor, vallásos zsidó
Jeruzsálembe érkezett. Jézus titokban megy az ünnepre, hiszen tudja, hogy
halálra keresik. Az evangélista pontosan megjelöli annak okát, hogy miért
akarják megölni. Ennek közvetlen kiváltó oka az a beszéd volt, amelyet a
csodálatos kenyérszaporítást követően intézett Jézus a néphez, s amelyben
mennyből alászállott élő kenyérnek nevezte magát.
Jézus nem félt, hiszen akkor nem ment volna Jeruzsálembe, és főként nem
mutatkozott volna a templomban, ahol tanította az embereket. A halálos
fenyegetés nem akadályozta meg őt abban, hogy nyilvánosan mutatkozzon és
tanítson. Tanítása során kemény szavakat használ. Szavai szerint azok
képesek hinni abban, hogy ő a Messiás, akik ismerik az Atyát, aki tehát
nem hisz ebben, az nem ismeri az igaz Istent. Ezzel Jézus tulajdonképpen
megkérdőjelezi a benne nem hívők vallásosságát, s ezzel ellenszenvüket
váltja ki. Istent megismerni: ez a Megváltó felismerésének és a hitre
jutásnak az útja minden ember számára és számomra is.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ima Ferenc pápáért - Mindenható Istenünk, aki folytonos gondviseléseddel
kormányozod nyájadat, végtelen irgalmadban Ferencet adtad Egyházad élére.
Add, hogy Ferenc pápa legyen a hit és a kegyelmi közösség egységének
látható alapja és biztosítéka. Kérünk, hogy az új pápa minket – Isten
népét – szeretettel és Krisztus nevében vezessen, legyen a szent tanítás
hűséges oktatója számunkra, és a szolgálat szellemében kormányozzon
bennünket. Ajándékozd meg őt bölcsességgel, jósággal és hűséggel, hogy az
örök élet felé vezessen minket szavával és példájával!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130315.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 14., csütörtök

[Evangelium] 2013-03-14

2013. március 14. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom
önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az
Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti
(Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról.
Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy
üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig
akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb bizonyítékok
szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya
akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.
Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti
viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje
sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok
meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet!
Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni,
hogy elnyerjétek az (örök) életet. Emberektől nem fogadok el dicsőítést.
Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én
Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját
nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást
dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?
Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok
Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is
hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek,
hogyan hinnétek az én tanításomnak?"
Jn 5,31-47

Elmélkedés:

A mennyei Atya tanúságtétele az evangéliumokban többször előfordul. Amikor
a Jordán folyónál tartózkodó Keresztelő Jánoshoz járul Jézus, hogy
megkeresztelkedjék, az égből a mennyei Atya tanúskodása hangzott: „Ez az
én szeretett Fiam, akiben kedvem telik" (Mt 4,17). A színeváltozás hegyén
a három kiválasztott apostol, Péter, Jakab és János abban az élményben
részesül, hogy az Atya tanúságot tesz Jézus istenségéről (vö. Mt 17,5). A
mennyei Atya e tanúskodásai azt erősítik meg, hogy Jézus valóban Isten.
Bár az igaz isteni tanúságtétel felülmúl minden emberit, Isten mégis
megengedi, hogy a hamis emberi tanúskodás Jézus halálra ítéléséhez
vezessen. A hamis tanúskodás időleges eredménye csak addig tarthat, amíg
az Atya fel nem támasztja Fiát a halálból. Ez az Atya legmeggyőzőbb
tanúságtétele arról, hogy Jézus valóban az Isten Fia.
A csodák, amelyeket Jézus az Atya nevében tesz, megerősítik mindazt, amit
mond, s azt bizonyítják az emberek számára, hogy tanítása igaz. A
csodákat, mint isteni jeleket azonban nem fogadják el egyesek, ahogyan
korábban nem fogadták el sem Keresztelő János tanúságtételét, sem az
Írások tanúbizonyságát. Jézus szava elítéli a hitetleneket és
kételkedőket. Aki azonban hittel elfogadja tanítását, az örök üdvösségre
jut. Az örök boldogság utáni vágy Krisztus megismerésének vágyával
kezdődik. A nagyböjt kiváló alkalom arra, hogy felébresszem magamban a
vágyat, hogy egyre jobban megismerjem és kövessem Jézust.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézusom! Te alkottál, ne engedj elpusztulni. Te váltottál meg, ne ítélj
el. Te teremtettél jóságodban, ne engedd, hogy műved tönkremenjen
gonoszságomban. Legkegyelmesebb Uram, kérlek, ne engedd, hogy gonoszságom
tönkretegye, amit mindenható jóságod teremtett! Végtelen jóság, ismerd el
újra magadénak azt, ami a tied, s mosd le róla azt, ami idegen rajta!
Jézus! Irgalmazz nekem, amíg idő van az irgalomra, és ne vess kárhozatra
az ítélet idején!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130314.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Habemus Papam!

Ferenc pápa életrajza itt olvasható:
http://magyarkurir.hu/hirek/jorge-mario-bergoglio-sj-az-uj-papa

Tudósítás a Vatikáni Rádióban:
http://media01.vatiradio.va/podcast/feed/ungherese_130313.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 13., szerda

[Evangelium] 2013-03-13

2013. március 13. – Szerda

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül
munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." E szavak hallatára a zsidók még
inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg,
hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus
azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem
tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az
Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és
mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat
majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat
támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta,
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút
nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony,
bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra –
sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van
önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak
hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne
csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten
Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak
az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól
semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem
igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki
küldött engem."
Jn 5,17-30

Elmélkedés:

A harmincnyolc éve béna ember meggyógyítása a Beteszda-fürdőben
ellenállást váltott ki a zsidó vallási vezetők részéről. Ennek egyrészt az
volt az oka, hogy Jézus szombaton tette a csodát, s ezzel megsértette a
szombati nyugalomra vonatkozó törvényeket, másrészt mert cselekedetét a
mennyei Atya tevékenységéhez hasonlította, ahogyan erről a mai
evangéliumban olvasunk.
Ezt az alkalmat használja fel Jézus arra, hogy tanítani kezdjen az Atya és
a Fiú közti kapcsolatról, valamint kettőjük közös tevékenységéről. Ebből
kiderül, hogy Jézus mindig az Atya akaratából cselekszik, tetteiben Isten
irgalma nyilvánul meg, és ez valójában az Atya tanúságtétele a Fiúról. A
hallgatóság, amely amúgy is szembenállást tanúsít, aligha értette ezeket a
kijelentéseket, mint ahogyan valamivel később azt sem fogják megérteni,
hogy Jézust az Atya támasztotta fel a halálból, amely a legfőbb
tanúságtétel az Atya részéről.
A nagyböjti időszakban a húsvéti szent háromnapra készülünk, amely során
Jézus szenvedésére, halálára és feltámadására fogunk emlékezni. Jézus
életének ezen eseményeit csak akkor érthetjük meg, ha az Atya megváltó és
üdvözítő szándékát meglátjuk bennük. Az Atyát a szeretet vezeti
szándékában és cselekedetében. A Fiút, Jézus Krisztust szintén.
Ezen isteni szeretet elfogadása Istenhez kapcsol. E szeretet elutasítása
pedig a bűnben, személyes bűneimben ölt testet. Kész vagyok-e
engedelmeskedni Istennek, az Atyának, ahogyan Jézus, a Fiú is tette? Kész
vagyok-e a bűnbánatra, amely feltétele annak, hogy Istenhez közeledjek, s
vele szeretetközösségben éljek?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ima az új pápáért - Mindenható Istenünk, aki örök pásztorként folytonos
gondviseléseddel kormányozod nyájadat, végtelen irgalmadban adj olyan
főpásztort Egyházad élére, aki életszentsége miatt kedves lesz előtted.
Add, hogy akit Szent Péter következő utódává rendelsz, legyen a hit és a
kegyelmi közösség egységének látható alapja és biztosítéka. Kérünk, hogy
akit az Egyház legfőbb pásztorává rendelsz, minket – Isten népét –
szeretettel és Krisztus nevében vezessen, legyen a szent tanítás hűséges
oktatója számunkra, és a szolgálat szellemében kormányozzon bennünket.
Ajándékozd meg a leendő pápát bölcsességgel, jósággal és hűséggel, hogy a
rábízottakat az örök élet felé vezesse szavával és példájával!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130313.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 12., kedd

[Evangelium] 2013-03-12

2013. március 12. – Kedd

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának
neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg azt felelte: „Uram! Nincs
emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én
odaérek, már más lép be előttem." Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl,
vedd ágyadat, és járj!" Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és
járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a
meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned." Ő
azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd
ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta
neked, hogy vedd ágyadat, és járj?" A meggyógyult ember azonban nem tudta,
hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a
helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított
emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne
vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!" Az ember elment, és
elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók
üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
Jn 5,1-16

Elmélkedés:

Harmincnyolc év hosszú idő. Harmincnyolc év betegségben rettenetesen
hosszú idő. Harmincnyolc éven át várni a csodára, várni a segítségre,
várni a gyógyulásra kitartást kíván. A várakozás során hamar elveszti az
ember a türelmét. Ha pár percet késik a vonat, az autóbusz, már
türelmetlenkedünk. Ha késik az iskolából hazatérő gyerek vagy a munkából
érkező házastárs, könnyen türelmetlenné, nyugtalanná válunk. Harmincnyolc
év elég ahhoz, hogy valaki megtanulja a türelmet. Az evangéliumban
szereplő béna számára is elég volt ahhoz, hogy türelmes legyen.
A mozgásképtelen béna évtizedeken át hiába vár emberi segítségre. Hiába
várja, hogy valaki megszánja és törődjön vele. Harmincnyolc év elég volt
ahhoz is, hogy környezete megtanuljon úgy elmenni mellette, mintha észre
sem vennék. A helyszín a Beteszda-fürdő, a szó jelentése: az irgalom háza.
Az irgalom házában harmincnyolc éven át senkinek sem jut eszébe
irgalmasságot gyakorolni a beteggel.
Jézus belép a béna életébe és szavával meggyógyítja. Irgalmat gyakorol
vele az Isten, járni tud. Ahol nem segítenek az emberek, ott segít az
Isten. A béna nem erre várt. Ő azt várta, hogy jöjjön végre valaki, aki
leviszi a vízhez a megfelelő időben. Ettől várta gyógyulását, ebben
reménykedett. Éveken át másra várt, mint ami végül történt vele.
Elképzelte, hogy mi a betegségére a megoldás, ez járt éveken keresztül
minden nap a fejében, de egészen más történt vele. Persze nem volt
csalódott amiatt, hogy nem teljesült a kérése, hanem boldogan távozott.
Harmincnyolc év után.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ima az új pápáért - Mindenható Istenünk, aki örök pásztorként folytonos
gondviseléseddel kormányozod nyájadat, végtelen irgalmadban adj olyan
főpásztort Egyházad élére, aki életszentsége miatt kedves lesz előtted.
Add, hogy akit Szent Péter következő utódává rendelsz, legyen a hit és a
kegyelmi közösség egységének látható alapja és biztosítéka. Kérünk, hogy
akit az Egyház legfőbb pásztorává rendelsz, minket – Isten népét –
szeretettel és Krisztus nevében vezessen, legyen a szent tanítás hűséges
oktatója számunkra, és a szolgálat szellemében kormányozzon bennünket.
Ajándékozd meg a leendő pápát bölcsességgel, jósággal és hűséggel, hogy a
rábízottakat az örök élet felé vezesse szavával és példájával!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130312.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 11., hétfő

[Evangelium] 2013-03-11

2013. március 11. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta,
hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába
érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit
Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott
voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a
vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett.
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá,
és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.
Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek." A
királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a
fiam!" Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él." Hitt az ember Jézus
szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak
szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik
órában lett jobban?" Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz." Az
apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él."
Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája,
amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54

Elmélkedés:

Már Jézus nyilvános működésének kezdetén is vannak olyanok, akik
kételkedve figyelik tevékenységét, hallgatják tanítását. Az egykori
vallási vezetőknek számító írástudók és farizeusok az első időkben
cselekedeteibe próbálnak belekötni, például abba, hogy miért a szombati
nyugalom idején gyógyítja meg a betegeket. Kötekedő szándékuk másik
példája, amikor Jézust azzal vádolják, hogy a „gonosz lelkek fejedelmével"
szövetkezve űzi ki a megszállottakból az ördögöket. Később azzal is
találkozunk, hogy szavaiban, tanításában keresnek hibát. Jézus ugyanis
újszerűen értelmezi a mózesi törvényeket, és nem azok betű szerinti
megtartását tartja a legfontosabbnak, hanem a törvény mögött húzódó isteni
szándék szerinti életet.
Egészen más azonban a nép hozzáállása Jézus személyéhez. Ők másképpen
hallgatják szavait és felismerik benne Isten igazságát. Más szemmel nézik
csodáit is, amelyekben az irgalmas Isten cselekedeteit vélik felfedezni.
Nyitottság és hit jellemzi őket. Ennek egyik példája a kafarnaumi
tisztviselő esete, amiről a mai evangéliumban olvasunk, s amelyhez hasonló
esettel Máté és Lukács evangéliumában is találkozunk, ott a zsinagóga
elöljárójának kislányát támasztja fel Jézus. János evangélista nem magát a
csodát, a gyógyítást írja le, hanem azt emeli ki, hogy a tisztviselő „hitt
Jézus szavaiban" (Jn 4,50).
Milyen jel, esemény képes hitet ébreszteni bennünk a nagyböjti időben?
Kérem-e Jézustól az élő hit ajándékát? Szolgálja a Hit éve hitünk
felébredését, erősödését!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Krisztus Jézus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak
engednünk kell, hogy átjárja életünket, ami már befogadtunk az
evangéliumból, bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz,
hogy napról napra előrébb jussunk, hisz Te nem „megérkezett embereknek"
szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid maradunk egész életünkben,
emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába
vetni.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130311.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 10., vasárnap

[Evangelium] 2013-03-10

2013. március 10. – Nagyböjt 4. vasárnapja

Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák
őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" – mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről
meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és
megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és
teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya
odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá.
Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt
borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és
életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3. 11-32

Elmélkedés:

Fiú maradt
Egyházunk iránt érzett engedelmes szeretetem talán megenged egy kis
önkritikus megjegyzést. Mi papok, az egyházi törvényekre hivatkozva néha
úgy viselkedünk, mint a kidobóemberek. A szentségi életet, különösen is a
szentáldozást és a szentgyónást zártkörű rendezvénynek tekintjük, ott
állunk az ajtóban és gondosan ügyelünk arra, hogy még véletlenül se lépjen
be olyan személy, aki szerintünk nem kapott hivatalos meghívót. Nagy
magabiztossággal mérlegelünk, döntünk és ítélkezünk arról, hogy ki léphet
be az irgalmas Atya házába. Tévedés ne essék, nem vonom kétségbe az
előírások fontosságát és nem lazítani szeretnék a szentségekhez járulás
fegyelmi rendjén, csupán elgondolkozom azon, hogy Isten hogyan szemléli
ténykedésemet. Nagy baj volna, ha az én túlzott papi szigorúságom miatt
nem léphetne be valaki az irgalmas Atya házába, valaki, akit ő meghívott
és fiának tekint.
Az ember alapmagatartása Istennel szemben az alázat és a bűnbánat, amelyet
ő, az irgalmas Isten szívesen fogad. Ezt a nagyböjtben különösen is
aktuális témát szemlélteti a mai evangéliumban Jézus példabeszéde a
tékozló fiúról és az ő megbocsátó atyjáról. A fiú távozásával sok minden
megszakad, visszatérésével sok dolog megváltozik, de valami mindig
megmaradt köztük. A fiú mindig az atyja fia maradt, az apa pedig mindig
atyja maradt fiának. A fizikai távolság vagy a lelki eltávolodás ezt a
kapcsolatot nem szakíthatta szét, s ez válhatott a visszatérés és
visszafogadás alapjává. Isten gyermeke vagyok, ő pedig az én Atyám. Bűneim
miatt messze távolodhatok tőle, de ez a kapcsolat mindig megmarad, s ennek
felidézése kiindulópontjává válhat visszatérésemnek.
Jézus példabeszédei a végén nyitottak maradnak, mintegy folytatást várnak.
Látszólag ez a történet kerek egész, a végén szép befejezéssel. A
fiatalabbik fiú kikéri örökségét atyjától, aki nem ellenkezik, hanem
teljesíti kérését. A fiú távozik az atyai házból, hamar elpazarolja
örökségét és emberhez méltatlan helyzetben találja magát. Mindenét
elveszíti, csak egy marad számára: van atyja, akihez visszatérhet. Apja
örömmel fogadja és olyan jóban részesíti, amit cselekedete alapján meg sem
érdemel.
Ez ám a boldog befejezés! – gondolhatnánk, de nincs vége itt a
történetnek. Ekkor lép színre az idősebbik fiú. Egyáltalán nem örvend
testvére visszatérésének, rossz szemmel nézi atyja örömét. Nagyon
sokatmondó a kifejezés, hogy „nem akart bemenni" a házba. Ne felejtsük,
hogy ezt a házat hagyta el a fiatalabb fiú, és éppen ez volt az ő nagy
bűne, e házból való távozásával akarta elszakítani magát atyja
szeretetétől. Most az idősebbik fiú ebbe a házba nem megy be, azaz elindul
ugyanazon az úton, mint testvére. Ekkor jön ki hozzá atyja, és hívja be
őt, kéri, hogy ne szakítsa el magát otthonától és a szeretetközösségtől.
Ezen a ponton marad végül nyitva a történet, mert nem derül ki, hogy az
idősebbik fiú hogyan döntött, bement-e a házba vagy távozott. Emberileg
jogosnak tűnik a fiú felháborodása. De mennyire lehet jogos a harag, a
sértődöttség, az irigység?
A példabeszéd az atya bátorításával és örömével ugyan befejeződik, de itt
kezdődik az én utam. A legszívesebben a távozó és visszatérő fiú helyébe
képzelném magamat, s e szempontból gondolnám át életem bűneit. A
végkifejletet ismerve kényelmes, megnyugtató szerep. Egy kis bátorsággal
mégis más szereplőt választok. Az idősebbik fiút. Igen, én vagyok az
idősebb fiú, aki munkámból hazatérve szembesülök a váratlan tényekkel.
Hogyan viselkedek egy ilyen helyzetben? Csak szemlélője vagyok az
eseményeknek? Hogyan nézem mások megtérését? Irigységgel, haraggal? Mit
gondolok Isten határtalan öröméről, aki minden bűnösnek megbocsát és
visszafogad atyai szeretetébe? Hogyan nézem embertársaim, testvéreim,
rokonaim, ismerőseim megtérését, Istenre találását? Ahogyan Isten
megbocsátott, tudok-e én is megbocsátani testvéremnek? Felül tudok-e
emelkedni jogosnak érzett haragomon? Engedem-e, hogy az öröm, mások öröme
engem is eltöltsön? Otthonomnak tekintem-e továbbra is atyám házát?
Belépek-e az atyai házba?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Irgalmas Atyám! Nagy öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok,
visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Szereteted
soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak.
Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, irgalmas Atyámhoz. Te biztosan
mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és
szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom,
gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg
irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a
hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130310.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum