2015. szeptember 26., szombat

[Evangelium] 2015-09-26

2015. szeptember 26. – Szombat

Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal
tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe,
amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.
De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt
előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.
Lk 9,43b-45

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium végén - Péter apostol hitvallását követően - Jézus a
rá váró szenvedésekről mondott jövendölést az apostoloknak, ez volt az
első ilyen alkalom. Másodszor, időben később, a színeváltozást (vö. Lk
9,28-36) és a megszállott fiú meggyógyítását (vö. Lk 9,37-43a) követően
beszélt ugyanerről, miként ezt a mai evangélium tartalmazza. Az Úr
szavainak jelentőségét mutatja a bevezető felhívás, amely szerint jól
szívükbe kell vésni, amit most hallani fognak. Egyrészt azért jegyezzék
meg, mert most még nem fogják fel annak teljes értelmét, másrészt azért,
mert szokatlan, váratlan lesz a mondanivaló. S valóban, az apostolok és a
tanítványok ekkor még nem értik meg, hogy a Messiás éppen szenvedése és
halála által fogja megváltani az emberiséget.
A szenvedés második megjövendölése egészen röviden hangzik: „Eljön az idő,
hogy az Emberfiát az emberek kezére adják" (Lk 9,44). A kijelentés kissé
titokzatos, hiszen nincs megnevezve, hogy ki adja az Emberfiát az emberek
kezére. Első pillanatban arra gondolhatunk, hogy a zsidók fogják majd
átadni Jézust a rómaiaknak, hogy keresztre feszítsék, de egy másik olvasat
talán közelebb áll az igazsághoz, tudniillik, hogy Isten, a mennyei Atya
fogja engedni azt, hogy Fiát, Jézust bántalmazzák és megöljék az emberek,
mert így akarja véghezvinni a megváltást.
Megértem-e, hogy mit jelent Jézus értem vállalt áldozata?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Istenünk! Minden emberben és minden emberrel élsz együtt.
Mindenkiben a te arcod tündöklik. Milyen szűk a látókörünk! Csak a
külsőségeket látjuk, s csak a kellemes dolgokra figyelünk. Pedig veled
találkozhatunk mindenben: szomszédunk mogorvaságában, kollégánk
kellemetlen köhécselésében, gyermekünk dacos szembehelyezkedésében is. Ha
jobban kinyitnám szememet, meglátnálak téged bennük is. S ha
észrevennélek, akkor téged segíthetnélek mindenkiben, mindenki
elviselésében és felemelésében.
G. Miller

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150926.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-26
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. szeptember 25., péntek

[Evangelium] 2015-09-25

2015. szeptember 25. – Péntek

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele,
megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így válaszoltak:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a
régi próféták közül támadt fel valaki."
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?" Péter válaszolt: „Az
Isten Fölkentjének." Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
Lk 9,18-22

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részlet mindenekelőtt Jézus személyére vonatkozóan ad
tanítást. A történet azzal kezdődik, hogy Jézus imádkozik, s csak
tanítványai vannak vele, a nép most nincs jelen. Keresi tehát az alkalmat,
hogy visszavonuljon egy időre a kíváncsi tömegtől, amely fokozódó
lelkesedéssel érdeklődik tanítása iránt, illetve egyre több beteget visz
hozzá. Az a tény, hogy e csendes pillanataiban is vele vannak tanítványai,
azt jelzi, hogy egészen bensőséges, baráti kapcsolat alakult ki köztük.
Ebben a bizalomteljes légkörben hangzik el Jézus kérdése, hogy kinek
tartják őt az emberek, illetve az apostolok. Erre válaszolva hangzik el
Péter apostol részéről a hitvallás, amely szerint Jézust az Isten
Fölkentjének tartják, azaz Isten különleges küldöttének, akit eltölt Isten
Lelke.
Jézus személye mellett Péter apostolról is fontos üzenetet közöl a
részlet. Az első kérdésre a tanítványok közül többen válaszolnak. Az Úr
második kérdésére azonban csak Péter ad feleletet a maga és apostoltársai
nevében. Mondhatjuk, hogy Péter a szóvivő, aki mindannyiuk véleményét
tolmácsolja. Az ő elsőségét, vezető szerepét jelzi ezzel az evangélista.
Jézus tőlem is megkérdezi: kinek tartom őt. Szavaimmal és cselekedeteimmel
fejezem ki azt, hogy mit gondolok, mit hiszek róla.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, életem mindig szenvedést jelent, ha másokat látok szenvedni. Saját
erőmre támaszkodva összeroppannék. Tégy engem teljes emberre, add meg, ami
még hiányzik. Csendesítsd le nyugtalanságomat. s add a te üdvözítő
nyugtalanságodat, mellyel megmentésünkre indultál. Ha te vagy szívem
nyugtalansága, akkor a csend és a béke útján járok.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150925.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-25
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. szeptember 24., csütörtök

[Evangelium] 2015-09-24

2015. szeptember 24. – Csütörtök, Szent Gellért püspök és vértanú

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik
megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek,
aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két
verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta
nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek
hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az
emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha
valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt,
aki a mennyekben van.
Mt 10,28-33

Elmélkedés:

„Ne féljetek!" - ismétlődik Jézus bátorítása az apostolok felé az
evangéliumban. Kijelentéseivel a hitet szeretné erősíteni bennük. Ne
féljenek és ne féltsék életüket még akkor sem, ha hitük miatt bántalmazás
vagy üldözés éri őket. A keresztény embernek félelem nélkül kell
megvallania és hirdetnie hitét. A történelem során a keresztények
megtapasztalták, hogy hitük miatt üldözés éri őket. Igaz ez a múltra és a
jelenre is a világ egyes részein. Az üldözések idején az volna a
természetes emberi reakció, hogy az Egyház visszahúzódik, elrejtőzik, a
keresztények nem mutatkoznak nyilvánosan, hogy elkerüljék a további
ellenségeskedést. Ez a viselkedés azonban messze áll attól, amit az Egyház
alapítója, Jézus Krisztus kíván követőitől. Ez a viselkedés ugyanis nem
csupán rejtőzködést jelent, hanem a hit és a Krisztushoz tartozás
megtagadását is.
Kétségtelen, hogy az üldözések idején, amikor akár a keresztény ember
életét is fenyegetik, a hit megvallása bátorságot kíván. Ennek a
bátorságnak, a hit félelem nélküli megvallásának és a Krisztus melletti
hűségnek a példaképei a vértanúk, köztük a ma ünnepelt Szent Gellért
püspök. Kitartásuk és hűségük annak bizonyítéka, hogy többet ér az örök
élet, mint a földi lét. A hithez való hűség jutalmaként elnyerték az
üdvösséget.
Megvallom-e hitemet minden helyzetben?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem! Szeretném olyannak látni a te világodat, amilyennek
teremtetted, de szemem tele van könnyekkel. Szeretnék nagyvonalú lenni, és
nem számítóvá válni. A te kegyelmed nem ismeri az emberi számításokat.
Szeretnék nagylelkűen úgy adni, ahogy te, de a fösvénység és önzés ott ül
szívemben, Add, Uram, hogy mindig többet értsek titkaidból, és mindig
bőségesebben részesüljek lelkületedből.
E. Beck

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150924.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-24
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. szeptember 23., szerda

[Evangelium] 2015-09-23

2015. szeptember 23. – Szerda

Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott neki az
ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy
hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik:
„Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se
pénzt! Két ruhátok se legyen! Ha valahol betértek egy házba, maradjatok
ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a
várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük!" Azok útra
keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az evangéliumot, és
meggyógyították a betegeket.
Lk 9,1-6

Elmélkedés:

A tizenkét apostol állandóan Jézussal tart tanító útját. Most Mesterük
missziós útra küldi őket, de előbb „erőt és hatalmat" ad nekik, és
tanácsokkal látja el őket, erről szól mai részletünk az evangéliumból. A
korábbi részekben láttuk, hogy Isten országának hirdetésére egyedül Jézus
kapott küldetést a mennyei Atyától. Amikor most az Úr megbízza apostolait,
akkor arra kéri őket, hogy az ő küldetésének folytatói legyenek. Nem
csupán időbeli folytonosságot jelent mindez, hanem azt, hogy a Jézus által
megbízottak mintegy beteljesítsék azt a feladatot, amelyet az Úr Jézus
megkezdett földi élete során.
Jézus tanácsai szerint a küldöttek teljesen eszköztelenül indulnak útnak,
mindössze az Úrtól kapott „erőt és hatalmat" viszik magukkal. Egyszerű
öltözetük és viselkedésük annak a tanújele, hogy nem az ő személyük a
fontos, hanem azé, akinek küldetésében járnak, s akinek nevében tanítanak
és cselekszenek. Eszköztelenségük azt jelzi, hogy semmilyen egyéni érdek
nem vezeti őket, lemondanak mindenről, mert bíznak küldőjükben és azok
jóságában, akikhez küldetésük szól. A történetet azzal zárja az
evangélista, hogy az apostolok elindulnak, hirdetik az evangéliumot és
betegeket gyógyítanak, azaz megteszik azt, amit Jézus kér tőlük.
Megteszem-e mindazt, ami az én küldetésem?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, hálát adunk neked, hogy Fiadat nekünk ajándékoztad, s benne
önmagadat és minden javadat az embereknek adtad. Kérünk, Atyánk, hogy
amint Fiadat elküldted hozzánk, és általa és benne semmit sem tagadsz meg
tőlünk, úgy szabadíts meg minket minden fölösleges földi bálványtól és
tehertől, hogy mindjobban egyesüljünk veled.
M. Eckerhart

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150923.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-23
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. szeptember 22., kedd

[Evangelium] 2015-09-22

2015. szeptember 22. – Kedd

Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a
tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és
rokonaid kint állnak, és látni akarnak." Ő azonban így válaszolt: „Az én
anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is
váltják!"
Lk 8,19-21

Elmélkedés:

A mai rövid evangéliumi jelenetben Jézushoz érkezik édesanyja és
rokonsága. Az eredeti görög szövegben Lukács „testvéreket" említ, akiket a
szentírástudósok véleménye szerint unokatestvéreknek kell értenünk.
Érkezésük oka itt ugyan nincs pontosan megjelölve, de Márk evangéliumának
párhuzamos helyén az szerepel, hogy meglehetősen nyugtalanító hírek
kezdtek terjedni Jézus személyével kapcsolatban, tudniillik, hogy
„megháborodott" (Mk 3,21). Mária és a rokonok azért érkeznek tehát
Názáretből, hogy hazavigyék Jézust, mert az egész családra rossz fényt
vet, ha tovább terjednének családtagjukról a rossz hírek. Érkezésükről
Jézus közvetve szerez tudomást, mert olyannyira sokan veszik körül a
házat, ahol tartózkodik, hogy nem férnek a közelébe. Jelen esetben a tömeg
Jézus tanítására kíváncsi, más esetekben a betegeket viszik hozzá nagy
számban a gyógyulás reményében.
Jövetelükről értesülvén az Úr kissé furcsa kijelentést tesz: „Az én anyám
és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!"
(Lk 8,21). Nem megtagadni akarja családját, inkább kiszélesíti annak körét
mindazokra, akik nyitott szívvel hallgatják tanítását és készek annak
megvalósítására.
Akkor mondhatom magamat Jézus barátjának, testvérének, ha én is azzal a
szándékkal hallgatom evangéliumát, hogy aszerint alakítom életem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, segíts engem, hogy megtanuljak mások szolgálatára lenni. A te
áldozatod és imádságod erősítsen engem az áldozatos szeretetben. Taníts
meg a bizalomra, az együttérzésre és az együtt örvendezésre. A szeretet
iskolája legyen számomra a szentmise, melyben te egészen odaadod magadat
nekünk.
H. V. Zeller

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150922.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-22
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. szeptember 21., hétfő

[Evangelium] 2015-09-21

2015. szeptember 21. – Hétfő

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem
takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy
aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami
nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és
nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel
hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az
még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
Lk 8,16-18

Elmélkedés:

Az elmúlt szombaton a magvetőről szóló példabeszéd kapcsán már
elmélkedtünk arról, hogy egyrészt Jézust tekinthetjük a hasonlat
főszereplőjének, hiszen az örömhír magjait ő hinti az emberi szívekbe,
másrészt pedig nekünk is az örömhír továbbadóivá érdemes válnunk. E kettős
értelmezés vonatkozik a mai példázatra is, amelyet a mi Urunk a házban
világító lámpásról mond. A lámpa, illetve annak fénye és ragyogása
jelentheti a hitet, a szeretetet, amely szétárad az emberekre a világban.
De ki gyújtja meg ezt a fényt? Mindenekelőtt az Úr Jézus, aki azt mondta
magáról: „Én vagyok a világ világossága" (Jn 8,12). Ő a fény hordozója,
aki meggyújtja szívünkben a hit lángját. Ő ajándékozza nekünk értelmünk
világosságát, hogy minden élethelyzetben felismerjük Isten akaratát és
megtegyük azt.
Amikor Szent Lukács megírja evangéliumát, már létezik keresztény közösség,
amely az apostoli igehirdetés által már megkapta a hit világosságát, és
amely közösség tagjai lassan kezdik megérteni, hogy Krisztus világító
feladatát nekik kell folytatniuk. A jézusi hasonlatban szereplő ház tehát
már az Egyházat jelenti, amely közösségbe belépve mindenki megláthatja a
hit világosságát.
Krisztus rám ragyogó világosságát nekem is sugároznom kell a hitetlenség
sötétségében élők felé, hogy ők is rátaláljanak az igazi világosságra.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, megszégyenülten állunk előtted, mert megosztottuk egyetlen
egyházadat. Mindenki úgy véli, hogy úgy kell hinnie és élnie, ahogyan
őseitől örökségként kapta. Bocsásd meg, hogy az igazság megvallásában
sokszor kemények és szeretetlenek voltunk, hogy hagyományaink miatt
megosztottak vagyunk és nem értjük meg egymást.
M. Seitz-Fr. Thlele

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150921.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-21
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. szeptember 20., vasárnap

[Evangelium] 2015-09-20

2015. szeptember 20. – Évközi 25. vasárnap

Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem
akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt
mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután
megölték, harmadnapra feltámad." Ők nem értették ezeket a szavakat, de
féltek megkérdezni.
EzutánKafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte
tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?" Tanítványai azonban hallgattak, mert
az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült,
odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen
mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája." Aztán odahívott egy
kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik:
„Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig
engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem."
Mk 9,30-37

Elmélkedés:

Mindenki szolgája
Mi leszel, ha nagy leszel? - kérdezik az óvodás gyermeket, aki gondolkozás
nélkül mondja a választ: „Kötéltáncos vagy állatszelidítő. Megtanulok szép
mutatványokat, különleges dolgokat tanítok meg az oroszlánoknak és
tigriseknek, és műsoraimat tátott szájjal nézi majd mindenki." Így
válaszol egy kisgyermek, aki valószínűleg az elmúlt hétvégén maga is
tátott szájjal nézte a cirkuszban a mutatványokat. Mi leszel, ha nagy
leszel? - szól a kérdés a 8. osztályos diáknak, aki hetek óta azon
tűnődik, milyen középiskolába menjen tanulni. Ő sem gondolkodik sokáig: „A
televízióban fogok szerepelni, énekelek és táncolok, így valósítom meg
álmaimat." E vágyak valószínűleg csak álmok fognak maradni, - gondolja
magában az osztályfőnöke - ha nem a showműsorokat néznéd minden nap a
tévében, hanem tanulnál, többre is vihetnéd az életben. Mi leszel, ha nagy
leszel? - kérdezik a gimnazistát. „Még nem tudom, de abban biztos vagyok,
hogy sok pénzt fogok keresni, nem úgy mint a szüleim." Remek - szól felé a
bátorítás - legalább tudod segíteni anyagilag szegény szüleidet. Mi
leszel, ha nagy leszel? - kérdezik az egyetemistát, aki kissé megsértődik:
„Én már nagy vagyok!"
E jellegzetes példák két alapvető dologra mutatnak rá. Egyrészt arra, hogy
változnak ugyan idővel az elképzelések, de az önmegvalósítás, az
önérvényesítés megmarad. Másrészt nagy hatással van ránk környezetünk, a
bennünket érő számos élmény és tapasztalat. A felnőttek és szülők
felelőssége abban áll, hogy miként tudják helyes mederbe terelni a
felnövekvő nemzedékek vágyait, illetve milyen példát mutatnak
gyermekeiknek.
Mi leszel, ha nagy leszel? - kérdezhették bizonyára Jézustól is többször.
Az evangéliumok ugyan nem jegyeztek le egyetlen ilyen esetet sem, de az ő
életét és küldetéstudatát ismerve azt mondhatjuk, hogy Jézus nyugodt
szívvel válaszolhatta élete bármelyik szakaszában a következőt: „Szolga
leszek, Isten szolgája és mindenki szolgája." Gyermekként és fiatalként,
felnőttként, amikor megkezdte nyilvános működését és három évvel később,
amikor a szenvedés és halál vállalására készült, Jézus mindig ezt
válaszolhatta volna. Mert ő mindig szolga akart lenni. Isten szolgája és
az emberek szolgája, megváltásunk és üdvösségünk szolgája. Ő egyaránt
szolgálatnak tekintette az emberek tanítását és a betegek gyógyítását.
Szolgálatnak tekintette a szenvedés vállalását és saját halálát. Neki
egyetlen álma volt, mindenben teljesíteni azt, amit az Atya kér tőle.
Szolgálatával és szolgáló szeretetével az Úr példát mutatott
tanítványainak és apostolainak. Ők csak lassan értették meg. Ők inkább
gondoltak az önérvényesítésre, saját előbbre jutásukra. Ezt mutatja be a
mai evangélium. Miután a Mester a rá váró szenvedésről és halálról beszél,
azaz feltárja előttük küldetésének lényegét, ők azt vitatják meg egymás
között, hogy ki a nagyobb. Jézustól távol áll ez a versengés, és azt
kívánja tőlük, hogy legyenek készen a szolgálatra. Ne hatalomra
törekedjenek, hanem állítsák Isten országa ügyének szolgálatába életüket.
Ezért mondja nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az
utolsó, és mindenkinek a szolgája" (Mk 9,35).
Szolgálatával és szolgáló szeretetével Jézus nekem is példát mutat. Isten
örök országába akkor juthatok el, ha szolgálatnak tekintem életem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Taníts és nevelj minket a szolgálat helyes
értelmezésére és gyakorlására! A szolgálat nem jelenthet senki számára
kényszerhelyzetet, amelyben meg kell aláznia magát mások előtt, vagy
amelyben emberi méltóságáról le kellene mondania. A szolgálatban te vagy
tanítómesterünk, aki magad is szolgálni jöttél a világba, üdvösségünk
szolgája lettél. Azt kéred tőlünk, hogy állítsuk életünket az evangélium
hirdetésének szolgálatába. Minden kegyelmi adományt azért kapunk tőled,
hogy saját és mások üdvösségét szolgáljuk vele. Köszönjük, hogy életünkkel
neked szolgálhatunk.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150920.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-20
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum