2008. április 5., szombat

[Evangelium] 2008-04-05

2008. április 5. - Szombat

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már
rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a
tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek
már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon
megijedtek. De Jézus bátorította őket: "Én vagyok, ne féljetek!" Fel
akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen
ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21

Elmélkedés:

A feltámadt Jézus elsőként békét hoz az apostoloknak és tanítványoknak,
majd pedig örömmel tölti el a szívüket. Jézus megjelenése eloszlatja
félelmüket. Feltámadása után ugyanazokkal a szavakkal bátorítja őket, mint
amelyeket akkor mondott, amikor a vizen járva közeledett hozzájuk:
Békesség nektek. A háborgó tavon az okozta félelmüket, hogy egyedül vannak
és nincs velünk mesterük, s Jézus kereszthalála után is az okozza
csalódottságukat, hogy Jézus eltávozott körülből. Az Úr újbóli jelenléte
egyúttal istenségét is bizonyítja, hiszen nem vonatkoznak rá a természet
törvényei.
Jézus közelében nincs okunk félelemre, hiszen a mi szívünket is örömmel,
bátorsággal tölti el.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Add Uram, hogy jó lehessek,
Soha se gyűlöljek, csak szeressek,
Virágot lássak télben, hóban,
Ne higgyek a rosszban, csak a jóban.

A kenyérnek falatját megbecsüljem,
A szenvedők könnyét töröljem.
A holnaptól sose féljek,
Az embereknek jobb jövőt reméljek.

Uram, ki fönt vagy a Mennyekben,
Úgy tudjak hinni rendületlen.
Hogy mindig jó lehessek,
Soha se gyűlöljek, csak szeressek.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. április 4., péntek

[Evangelium] 2008-04-04

2008. április 4. - Péntek

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának
a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket,
amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült
tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus
fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt
Fülöphöz: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" Ezt pedig
azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni.
"Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami
keveset" - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére
megszólalt: "Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez
ennyinek?" Jézus meghagyta: "Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt
azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak
csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és
kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is,
amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak:
"Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték,
s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit
meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet,
amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: "Ez valóban az a próféta, aki a
világba jön." Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el
akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a
hegyre, egészen egyedül.
Jn 6,1-15

Elmélkedés:

Miként a csodálatos kenyérszaporításkor Jézus kenyeret adott az éhező
embereknek, ugyanúgy az utolsó vacsorán saját testét adta élő kenyérként.
Ajándék ez elsősorban a mennyei Atyának, hiszen az iránta való
engedelmesség vezeti Jézust mindig. De ajándék ez az apostoloknak is, akik
az utolsó vacsorán kapott parancs szerint Jézus távozása után a
kenyértörésben találják meg közösségük alapját. Ugyanakkor ezt az
ajándékot, saját testét az Oltáriszentségben Jézus mindannyiunknak is
nyújtja, mégpedig úgy, mint az örök élet táplálékát. Olyan titok ez,
amelyet nem kívülről kell szemlélnünk, hanem élni kell a lelki táplálkozás
e nagy lehetőségével.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a
munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban.
Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól
gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy
időtöltéssel.
Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne
teher legyen, hanem öröm.


________________________________

Aktuális:
Április 6-án, vasárnap délelőtt 10 óra 4 perctől a Magyar Katolikus Rádió
szentmisét közvetít a zalalövői Szent László plébániatemplomból. A
szentmisét bemutatja: Horváth István Sándor plébános, az MKPK
Titkárságának korábbi irodaigazgatója, a napi evangélium "alapító atyja".
A szentmisét közvetíti a Kossuth Rádió is.
A közvetítés interneten is hallgatható a

http://www.katradio.hu/?m_id=6

címen.

(F. J.)
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. április 3., csütörtök

[Evangelium] 2008-04-03

2008. április 3. - Csütörtök

Abban az időben így tanított Jézus: "Aki a mennyből jön le, az mindenki
fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról
beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot,
amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám,
aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó.
Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a
Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki
hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem
nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja."
Jn 3,31-36

Elmélkedés:

A mennyei Atya akaratának megfelelően Jézus eljött a földre. Benne
találkozik az ég és a földi, hiszen miközben a mennyei Atya Fia,
ugyanakkor egy földi édesanya, Mária által született meg. Földre
szállásának célja, hogy megváltson minket, ezért küldetésének befejezése
után visszatér az égbe, de nem egyedül megy, hanem minket is magával visz.
Éppen ezért sosem tekinthetjük egyetlen életcélunknak azt, hogy itt a
földön boldoguljunk, hanem a menny felé kell törekszünk. Az üdvösség utáni
vágyunk megfelel az Atya szándékának, aki nem nézi tétlenül földi
küzdelmeinket, hanem Jézus példájával utat mutat nekünk. Ha hiszünk benne
és életünket hozzá kötjük, akkor eljutunk a mennybe.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hatalmunk van arra,
hogy Istennel már most
a Paradicsomban legyünk,
hogy boldogok legyünk vele
akár ebben a pillanatban is,
ha úgy szeretünk, ahogy ő
ha úgy segítünk, ahogy ő,
ha úgy adunk, ahogy ő,
ha úgy szolgálunk ahogy ő.
Boldog Kalkuttai Teréz

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. április 2., szerda

[Evangelium] 2008-04-02

2008. április 2. - Szerda

Abban az időben így tanított Jézus: "Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt
Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az
emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik
gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot,
és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki
azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson
nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe."
Jn 3,16-21

Elmélkedés:

Jézus küldetésének lényegét foglalja össze János evangélista a mai
részben. Azért jött el közénk mert Isten szereti az embert, s ezt a
szeretetet, az ember melletti elkötelezettséget azzal pecsételi meg, hogy
Jézus feláldozza magát. Bár bűneink miatt ítéletet és bűntetést
érdemelnénk, s bár oly sok rosszal bántjuk meg Istent, ő nem akar ránk
örökké haragudni, hanem kész megbocsátani. Nem akar minket elítélni, hanem
a legvégsőkig elmegy annak érdekében, hogy megmentse az embert, megmentsen
minket. S ha ennyire határtalan az isteni szeretet, akkor mi miért
méricskélünk kicsinyesen, amikor e szeretet viszonzásáról vagy a
felebaráti szeretetről van szó? Próbáljuk meg utánozni Isten nagylelkű
szeretetét!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ma van II. János Pál pápa halálának harmadik évfordulója. Imádkozzunk
boldoggá avatásáért!
Imádság kegyelmek elnyeréséért Isten szolgája, II. János Pál pápa
közbenjárására
Szentháromság Egyisten, hálát adunk neked, amiért az Egyházat
megajándékoztad II. János Pál pápával, és benne felragyogtattad atyai
gyöngédségedet, Krisztus keresztjének dicsőségét és a Szeretet Lelkének
ragyogását. Ő teljesen a te végtelen irgalmadra és Mária anyai
közbenjárására hagyatkozva Jézusnak, a Jó Pásztornak élő képét mutatta
nekünk, és a mindennapi keresztény élet magas mércéjéül az életszentséget
állította elénk, amely által a veled való örök közösségre juthatunk. Az ő
közbenjárására add meg nekünk akaratod szerint a kegyelmeket, amelyekért
esdeklünk, abban a reményben, hogy hamarosan szentjeid között
tisztelhetjük őt. Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. április 1., kedd

[Evangelium] 2008-04-01

2008. április 1. - Kedd

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt
hozzá: "Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A
szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön,
és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Erre
Nikodémus megkérdezte: "Hogyan lehetséges ez?" Jézus így válaszolt neki:
"Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony,
mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk,
amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi
dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni,
ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe,
csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte
a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy
mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
Jn 3,7b-15

Elmélkedés:

Az evangéliumban a lelki újjászületésről beszél Jézus Nikodémusnak, aki
azonban nem érti szavait. Értetlensége talán azzal magyarázható, hogy még
Krisztus kereszthalála és feltámadása előtt történt mindez. A lelki
újjászületés bölcsője ugyanis Krisztus keresztje és sírja. Az
újjászületésre csak az képes, aki vállalja Krisztussal a halált abban a
reményben, hogy majd Krisztus fogja újjáteremteni a Szentlélek által.
Néha azt gondoljuk, hogy a lelki újjászületés gyümölcseit az önfeláldozás
nélkül is élvezhetjük. Néha könnyíteni szeretnénk keresztünkön, vagy
szeretnénk lerövidíteni keresztutunkat. Ekkor azonban mindig letérünk
Krisztus útjáról. A szenvedésében is osztoznunk kell annak érdekében, hogy
elnyerjük a lelki újjászületés ajándékát.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Krisztus, Jó Pásztor, aki életedet adtad a nyájért, te keresésére
indultál a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak, és megtaláltad. Miután
megtaláltad, azokra a vállakra vetted, amelyek majd a keresztfát viselik,
és magaddal hordozva visszavezetted a menny életébe.
Arra volt szükségünk, hogy Te, az Isten, felvedd testünket és meghalj,
hogy nekünk életet adj. Veled együtt meghaltunk, hogy megigazuljunk. Veled
együtt feltámadunk, veled együtt meg is dicsőülünk!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 31., hétfő

[Evangelium] 2008-03-31

2008. március 31. - Hétfő, Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó
Boldogasszony)

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt:
"Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!"
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle
köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet
találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s
Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják
hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog
Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: "A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen."
Erre Mária így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid
szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

Istennél semmi sem lehetetlen - mondja az angyal Jézus születésének
hírüladásakor Máriának. Szavai természetesen nem csak Keresztelő János
csodás születésére vonatkoznak, hanem Jézusra is. Isten számára nem
lehetetlen az, hogy a Fiúisten egy szűz leány által jöjjön a világra, s
nem lehetetlen az sem, hogy a mennyei Atya feltámassza a Fút a halálból.
Ilyen különleges isteni jelek kísérik az Úr egész életét fogantatásának
pillanatától kezdve egészen feltámadásáig és mennybemeneteléig. S mivel mi
is Isten gyermekei vagyunk a keresztség révén, ugyanígy a mi életünkben is
tehet olyan csodákat, amelyek az ember számára lehetetlennek tűnnek, ha ki
tudjuk mondani, hogy minden az Ő terve és akarata szerint történjen.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Minden reményemet beléd helyezem, Isten Anyja, reményt vesztettek
reménysége. Te mindenkit szívesen megvédsz, aki hozzád esedezik, Te vagy a
keresztények menedéke!
Ne vess meg engem, aki bűnös vagyok! Bűnnel mocskoltam be magamat, amit
gondolatban, szóban és tettben követtem el. Érdemtelen vagyok, mert
könnyelműségemmel a bűn szolgájává lettem.
Hallgasd meg tisztátalan ajkam könyörgését. Emlékeztesd szent Fiadat, a mi
Urunkat és parancsolónkat, hogy te az ő édesanyja vagy! Kérd, hogy jóságos
szívét ne zárja be előttem, bocsássa meg bűneimet, és adja meg a
kegyelmet, hogy parancsait hűségesen teljesítsem!


________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (16.)
A húsvéti ünnepek alatt be kellett látnom, hogy nekem is hasznos, ha az
elmélkedéseket legalább néhány nappal korábban megírom. Az "utolsó
pillanatban" úgysem jutna eszembe sok értelmes dolog, hiszen inkább a
gyóntatásra és az előkészületre kell figyelnem. Azt is megtapasztalom
évről évre, hogy a minisztránsok felkészítése elengedhetetlen a
méltóságteljes szertartáshoz. Itt, az új helyemen persze egyes szülők
csodálkoztak egy kicsit azon, hogy délelőttönként a gyerekekkel szépen
elgyakoroltunk mindent az esti szertartásra, s kiosztottuk mindenkinek a
feladatokat, de aztán belátták, hogy így valóban szebb az ünneplés, mintha
rögtönöznénk. Fontos, hogy minden minisztránsnak legyen feladata, még a
legkisebb is tud valamit egyedül végezni. Ez kétségtelenül növeli bennük a
felelősségérzetet.
A bibliaórákra szépen járnak továbbra is a felnőttek. Még csak a felénél
járunk a tervezett sorozatnak, de már most aggódnak, hogy mi lesz, ha vége
lesz. Lesz-e folytatás? Talán igen.
És akkor itt van a következő adag bibliaóra anyaga:
[1]bibliaora05
[2]bibliaora06
[3]bibliaora07
[4]bibliaora08
(A számokat átírva könnyen megtalálhatóak a korábbiak is.)

A héten kiköltöztem a plébániaépület augusztusban rendebetett, egyetlen
lakható szobájából. A napokban elkezdődik a teljes felújítás.
Gyakorlatilag minden megújul, csak a falak maradnak, meg persze én az
építkezés ideje alatt, amitől frászt kapott a fő mesterember. Hát persze,
hogy könnyebb volna nekik, ha nem lennék a házban, de hová menjek? Valahol
csak aludnom kell, és a hivatalnak is működnie kell. A szoba, amely most
inkább raktárhoz hasonlít, s amelyben meghúzom magam 1-2 hónapra, nagyon
divatos. Kb. úgy az 1970-es évek elejének divatja. Akkor volt utoljára
festve. Van mellette egy tisztálkodásra alkalmas helyiség is. Korábban
ugyan azt állítottam, hogy ez bizony nem alkalmas tisztálkodásra, de azóta
beláttam, hogy mégis alkalmas. Fürdőszobának is nevezhetném erős
eufemizmussal. Nosztalgiaérzéseket kelt bennem abból az időből, amikor
kényszerű sorkatonai szolgálatomat töltöttem egykoron. A laktanyában volt
ilyen "fürdő". Az igényesség most inkább csak belső érzés, a külső
valóságot pedig az igénytelenség jellemzi. Ha kibírtam a katonaságot,
akkor ezt a néhány hónapot is. Az építkezések alatt Szent Józsefhez szokás
imádkozni közbenjárásért. Mától ő lesz a legjobb barátom a szentek közül.
Megköszönöm, ha ti is kéritek imáitokban, hogy segítsen.
Jövő vasárnap, április 6-án élő adásban a mi zalalövői templomunkból lesz
a szentmise közvetítés a Kossuth rádióban és a Magyar Katolikus Rádióban.
A mise 10 órakor kezdődik. Itt még nem volt ilyen, de hát egyszer ezt is
el kell kezdeni.
István atya

References

Visible links
1. http://www.katolikus.hu/szombathely/doc/bibliaora05.doc

2. http://www.katolikus.hu/szombathely/doc/bibliaora06.doc

3. http://www.katolikus.hu/szombathely/doc/bibliaora07.doc

4. http://www.katolikus.hu/szombathely/doc/bibliaora08.doc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 30., vasárnap

[Evangelium] 2008-03-30

2008. március 30. - Húsvét 2. vasárnapja

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: "Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: "Láttuk
az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem
érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát,
én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: "Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: "Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: "Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jézus még sok más
csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva
ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a
Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31

Elmélkedés:

Nyolc nap múlva
Húsvét 2. vasárnapján Tamás apostol történetét hallottuk az evangéliumban,
aki először nem hisz apostoltársainak, majd pedig egy héttel később ő is
találkozik a feltámadt Krisztussal. János evangélista először a
húsvétvasárnapi eseményt írja le, majd pedig a nyolc nappal később
történteket. De vajon mi történhetett eközben? Milyen gondolatok járhattak
Tamás apostol fejében? Ha elképzeljük, hogy mit élhetett át ezekben a
napokban, talán vele együtt mi is elindulhatunk a kételkedésből a hit
felé.

Az első nap a feltámadás napja, a húsvét napja. Reggel megérkeznek az
asszonyok az apostolokhoz, s azt állítják, hogy Jézus sírja üres. Péter és
János a sírhoz szaladnak, de ők csak az üres sírt találják. A kérdések
napja ez az apostolok számára. Hol lehet az Úr teste? Talán elvitte
valaki? Mi történhetett? Ugyanezen a napon estefelé megjelenik Jézus, s
jelenése nagy örömmel tölti el a tíz apostolt. A kérdések napjából az öröm
és a bizonyosság napja lesz számukra. Ezt az örömöt és bizonyosságot
egyedül Tamás nem éli át.

Valószínűleg a következő napon találkozik Tamás a többiekkel, akik örömmel
számolnak be arról, hogy előző este megjelent nekik a Feltámadott. Tamás
teljes hitetlenséggel fogadja a hírt. Ő is bizonyosságot szeretne: "Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!" - mondja.

A következő napokban Tamásnak nem megy ki a fejéből, amit a többeik
mondtak. Mi van akkor, ha mégis igaz? - gondolja. Hiszen tizen is
állították, hogy látták az Urat. Ennyien mégsem képzelhették ugyanazt! Nem
elég, hogy az asszonyok előálltak ezzel a képtelenséggel, most a többi
tanítvány is ugyanezt állítja. De hát ez hihetetlen! A halálból még nem
jött vissza senki. Olyan örömmel és sugárzó boldogsággal mondták el a
találkozást, hogy talán mégis igaz. Milyen kár, hogy éppen akkor akkor nem
voltam ott, s kimaradtam mindenből. Vajon megjelenik még az Úr? Vajon én
is találkozhatok vele? De hiszen én is csak annyit szeretnék, amit a
többeik átéltek.

Így gondolkozhatott Tamás egy héten keresztül, míg a nyolcadik napon,
amikor ő is együtt volt az apostolokkal, ismét megjelent Jézus. S bár
Jézus nem volt jelen, amikor egy héttel korábban Tamás előadta társainak
hitének feltételét, most mégis pontosan tudja, hogy mit kívánt, mit akart
a kételkedő. Tudja, hogy mi a hitetlenkedő és hitre vágyó ember kívánsága
és pontosan ezt a vágyat teljesíti. Látni szeretnéd a sebhelyeket, a halál
bizonyítékait? Jöjj és nézd meg őket! Érinteni akarod a sebeket? Gyere és
érintsd meg őket! Hinni szeretnél? Jöjj és szülessen meg benned a hit! Ne
légy hitetlen, hanem hívő!

Befejezésül érdemes még arra a mozzanatra odafigyelni, hogy a találkozás
élménye, a hit születése a közösségben történik. Tamás azért marad ki
először a feltámadottal való találkozásból, mert nincs együtt a
többiekkel. Jézus megtehette volna, hogy később egyedül Tamásnak jelenik
meg, s így oszlatja el kételkedését, de nem teszi. Megvárja azt a napot,
amikor újra együtt van az általa létrehozott közösség, s Tamás is köztük
van. Ekkor jelenik meg újra, hogy megajándékozza őt az Isten-látással. Ha
mi is a hitre vágyunk vagy növekedni szeretnénk hitünkben, akkor érdemes
szoros kapcsolatban lennünk a Jézus által létrehozott közösséggel, az
Egyházzal. Elkerülhetetlenül megkísért minket is időnként a hitetlenség, a
kételkedés gondolata. Erősítse hitünket a Feltámadt Krisztussal való
találkozás!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Kezedbe és szívedbe helyezzük egész létünket. Tieid leszünk értelmünkkel
és akaratunkkal, szívünkkel és testünkkel. Alakíts ki bennünk anyai
jóságoddal ezen a napon új életet, a Te Jézusod életét!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum