2014. január 18., szombat

[Evangelium] 2014-01-18

2014. január 18. – Szombat, Árpád-házi Szent Margit

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt
válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt:
„Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:

Az okos és a balga szüzekről szóló példabeszéd, amelyet ma, Szent Margit
napján olvasunk, rávilágít arra, hogy a keresztény bölcsesség nem
elméleti, hanem igenis gyakorlatias. Az üdvösségre jutásnak ugyanis
elsősorban egészen konkrét feltételei vannak, Isten a szeretet
jócselekedeteit kéri majd tőlünk számon. Nem múlhat el életünkben egyetlen
nap sem, hogy ne tennénk valakivel valamilyen jót. Nem elégedhetünk meg
tehát Isten szavának hallgatásával, hanem azt meg is kell valósítanunk
életünkben. Nem elégedhetünk meg azzal, ha szívünkben részvétet érzünk
valaki iránt, hanem vigasztaló szavakkal kell segítenünk őt. Nem elégséges
az sem, ha szánalommal nézzük mások nyomorát, hanem az irgalmasság
jócselekedetét kell végeznünk velük. A szóban kifejezett szeretethez a
gyakorlatban megtett jócselekedeteknek kell kapcsolódnia. A keresztény
bölcsesség és okosság tehát egészen gyakorlatias. Cselekszik, mert tudja,
hogy a végső ítéletkor erről kell majd számot adnia.
És itt jön elő az örök élet, az üdvösség szempontja, amelyről a szentek,
így a ma ünnepelt Szent Margit, soha nem feledkeztek el. Lemondott a
királyi méltóságról, hogy Istent szolgálhassa. Lemondott a királyi
koronáról, hogy elnyerhesse a mennyei koronát. Szent Margit önfelajánlása
és életáldozata Istennek tetsző volt. Én mit teszek földi hazámért? És mit
teszek Isten országáért?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek
fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A
Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk
mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel
minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140118.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 17., péntek

[Evangelium] 2014-01-17

2014. január 17. – Péntek

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre,
hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem
fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy
bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották
fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat,
amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához:
„Fiam, bocsánatot nyertek bűneid." Ült ott néhány írástudó is. Ezek így
gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más
bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?"
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt
tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt
mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl,
fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma
a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: „Mondom
neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!" Az felkelt, fölvette
ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk
még ilyet sohasem!"
Mk 2,1-12

Elmélkedés:

A béna meggyógyításának csodája egy testi betegségtől való szabadulást ír
le, de annál tovább is mutat. Jézus ugyanis azt mondja a meggyógyított
embernek, hogy bűnei bocsánatot nyertek. Tehát nem csak a testét, hanem a
lelkét is meggyógyította. A testi gyógyulás szinte csak a lelki gyógyulást
igazolja és bizonyítja. Jézusnak hatalma van a test és a lélek betegségei
felett. Bár nyilvános működése során számos beteget meggyógyított és az
evangélium szerint nem ment el a testi bajban szenvedők mellett anélkül,
hogy ne segített volna, mégis ennél fontosabb küldetésének az az eleme,
hogy az embereket a bűntől akarja megszabadítani. Ha bűnbánatot tartunk,
eltörli bűneinket, amelyek távol tartanak minket Istentől. Meggyógyítja
lelkünket, hogy újra Istennel éljünk. A lelki egészség és tisztaság legyen
legalább olyan fontos számunkra, mint a testi egészség!
A csoda ebben az esetben kettős hatású. Egyrészt az emberek többsége
elcsodálkozott a történteken, és Istent dicsőítették érte. Másrészt az
írástudók ellenállását váltja ki a csoda, akik nem a gyógyításon, hanem
inkább Jézus szavain döbbennek meg, amit a bűnök megbocsátásáról mond. Az
elfogadás és az elutasítás mindvégig megtapasztalható Jézus nyilvános
működése során. A kérdés mindig az, hogy az emberek elfogadják-e azt, hogy
Jézus a mennyei Atya küldötte, aki az isteni irgalmasságról tesz tanúságot
szavaival és tetteivel egyaránt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy
téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek, és egyre
hívebben kövesselek. Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre
találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással
teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a
gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok
születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te
énbennem.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140117.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 16., csütörtök

[Evangelium] 2014-01-16

2014. január 16. – Csütörtök

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!" Jézusnak megesett rajta a
szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom!
Tisztulj meg!" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus
szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd,
senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és
tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul
nekik."
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a
dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább
távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen
özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45

Elmélkedés:

Az evangéliumokban a Jézus csodás gyógyításairól szóló elbeszélések
általában három részből állnak. Először az evangélista bemutatja a beteget
és a betegséget, amely során a beteg részéről megjelenik a gyógyulás vágya
és a hit kifejezése, hogy Jézus tud rajta segíteni. Ezt követi Jézus
cselekedete, ami a legtöbb esetben a beteg testrész megérintése, de
sokszor még erre sincs szükség. A harmadik mozzanatban az evangélista a
gyógyulás tényét rögzíti, amelyet mind a korábbi beteg, mind a
környezetében lévők megtapasztalhatnak.
A mai evangéliumban szereplő leprás beteg gyógyítása is ezt a sorrendet
követi. A leprás ember bizonyára hallott már Jézus csodás gyógyításairól,
ezért kéri segítségét, és egyúttal kifejezi hitét, hogy Jézus meg tudja őt
gyógyítani, ha akarja. A kérést Jézus gyógyító mozdulata, érintése és
gyógyító szava követi. Miután a beteg megtisztul a leprától, Jézus elküldi
őt a paphoz és áldozat bemutatására kéri. Ennek hátterében az áll, hogy a
törvények előírása szerint a papnak kellett hivatalosan megállapítania
egy-egy gyógyulás tényét leprások esetében, illetve a gyógyult személynek
szintén a törvények szerinti áldozatot kellett felajánlania, s csak ezt
követően térhetett vissza a közösségbe.
Jézus a test és a lélek gyógyítója. Engedem-e, hogy megtisztítson,
megszabadítson bűneimtől?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy
venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, és nem úgy, ahogy én tenném.
Bízni abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és
valóban boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd
Vele az örök életben.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140116.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 15., szerda

[Evangelium] 2014-01-15

2014. január 15. – Szerda

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és
András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is
Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre
megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett,
odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész
város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított,
akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte
megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy
elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek.
Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!" De ő azt
felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem." És elment, hirdette az
evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az
ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés:

Két jelenetet kapcsol össze a mai evangélium. Az első szűkebb, családias
környezetben történik, a második már nagyobb nyilvánosság előtt. Péter
anyósának meggyógyításakor csak néhányan lehettek jelen, de aztán kitágul
a kör, s mindjárt azzal találkozunk, hogy mindenki Jézust keresi,
betegeket hoznak hozzá.
Az embereket lenyűgözte Jézus hatalommal teli tanítása és a csodás
gyógyításai. Ne csodálkozzunk azon, hogy mindenki őt keresi, őt akarja
hallgatni, és tőle várják a testi betegségtől való szabadulást. Jézus
mégsem tartózkodik hosszabb ideig sehol, hanem tovább indul, hogy
fáradhatatlanul végezze küldetését, amit az Atya bízott rá. Az üdvösség
tanítása és a gyógyulások kegyelme ugyanis nem csupán egyeseknek szól,
hanem mindenkinek. Hirdeti az evangéliumot a szegényeknek, akikkel a
gazdagok nem törődnek, és meggyógyítja a kitaszított leprásokat, sántákat,
vakokat és más betegségben szenvedőket, olyanokat, akiken senki más nem
segít. És kiűzi a gonosz lelkeket, amelyre senki ember nem képes. Jézussal
valóban Isten országának megvalósulása kezdődött el a földön. Ennek az
országnak a tagjai vagyunk, mert az üdvösség örömhíre mindenkinek, nekünk
is szól.
A két jelenetet az zárja, hogy Jézus visszavonul és imádkozik. Imájában az
Atyához fordul, aki elküldte őt az igazság tanításával az emberekhez és
akinek irgalmát jelenvalóvá teszi gyógyításaival.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, erősíts meg minket
hivatásunkban, az imádásban és a hűségben. Isteni szavadnak és szent
törvényednek szenteljük magunkat ma és minden nap, amikor eléd járulunk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140115.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 14., kedd

[Evangelium] 2014-01-14

2014. január 14. – Kedd

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint
akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk
egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki
belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán
nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek
egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a
tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is
terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés:

Jézus úgy tanította az embereket, mint akinek hatalma van – olvashatjuk a
mai napon az evangéliumban. Mi volt ez a titokzatos hatalom? Honnan volt
szavainak ekkora ereje? – kérdezzük mi, miként ugyanez a kérdés járhatott
számos kortársa fejében is.
Jézus Krisztus az ő nyilvános működése éveiben legfőbb küldetésének a
tanítást és Isten országa hirdetését tartotta. Nem csupán szavakat
mondott, hanem ő volt a mennyei Atya megtestesült Igéje, kimondott szava.
Az igazság tanítását hirdette, de semmit sem mondott önmagától, hanem csak
azt, amit az Atyától hallott. Ez az isteni háttér az az erő és hatalom,
amit észrevesznek az emberek, illetve az, hogy szavait tettei és csodái
megerősítették. Még a gáncsoskodó kérdésekre is mindig a legtökéletesebb
választ tudta adni. De ha kellett, akkor nem szólt, néma maradt. Ezzel a
szótlansággal tűrte a bántalmakat is, amelyeket keresztútján elszenvedett.
Nem fecsegett, mert aki sokat beszél, mindig rejteget valamit az emberek
elől. Neki nem volt titkolnivalója, nyilvánosan cselekedett és tanított.
Jézus boldogoknak nevezte azokat, akik hallgatták tanítását. E kijelentése
nem csupán egykori hallgatóságára vonatkozik. Mi is boldogok vagyunk, ha
nyitott szívvel hallgatjuk, és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit
tanít nekünk. Nem csodálkozni vagy álmélkodni kell szavain, hanem követni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad
nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140114.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 13., hétfő

[Evangelium] 2014-01-13

2014. január 13. – Hétfő

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az
(Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten
országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András,
akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította
őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." Azok
rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment,
meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat
rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták
apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Mk 1,14-20

Elmélkedés:

A következő napokban Jézus nyilvános működését tárják elénk az evangéliumi
szakaszok. Amikor elkezdi hirdetni az Isten országáról szóló örömhírt,
azonnal tanítványokat gyűjt maga köré és közösséget hoz létre. Ahol Jézus
megjelenik, s ahol elhangzik tanítása, ott rögtön közösség formálódik,
melynek középpontja Jézus személye. Ő élteti e közösségeket s azok minden
tagját.
Abban az időben a zsidóknál az volt a szokás, hogy a tanítvány keresett
magának egy mestert, egy kiváló tanítót, akihez csatlakozott, s akitől
tanulni akart. Jézus esetében ez éppen fordítva történt. Ő választott
magának olyan személyeket, akikről úgy gondolta, hogy jó tanítványai
lehetnek: először két testvérpárt, Pétert és Andrást, valamint Jakabot és
Jánost. Meghívásuknál észrevesszük, hogy nem hagy nekik gondolkodási időt.
E halászok nem mérlegelnek, nem kérdeznek jövőbeli feladataikkal
kapcsolatban semmit, hanem azonnal döntést hoznak. Jézus meghívó,
megszólító szavának oly ereje van, ami azonnali követésre indítja őket.
Miként egykor meghívta az Úr a halászokat, ugyanúgy ma is hív embereket,
akiket új feladattal szeretne megbízni. Ha meghalljuk hozzánk szóló
szavát, ne késlekedjünk, hanem örömmel csatlakozzunk hozzá, s mi magunk is
vigyük hozzá azokat, akik az igazságot keresik.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, hálás szívvel köszönöm meg azt a kegyelmet, amit a
keresztségben kaptam. Segíts engem életem folyamán, mindig az Atya kedves
gyermeke maradjak. Lakjék bennem a Szentlélek, ő irányítsa cselekedeteimet
és indítson tanúságtételre. Tisztíts meg engem a bűnbánat szentségében,
hogy a lelki újjászületés pillanatában újra és újra átérezzem, hogy a
mennyei Atya szeretett gyermeke vagyok.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140113.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
1. Új lista gyengénlátóknak, vakoknak. A 2014-es esztendő első napjaiban
készítettünk egy külön e-mail listát Bartimeus néven. (Ő volt az a jerikói
vak, akit Jézus meggyógyított.) E lista segítségével csak a hallgatható
e-vangéliumot küldjük, azaz a dátumot és a meghallgatás linkjét, írott
szöveg nélkül. A Bartimeus lista kifejezetten látássérülteknek, vakoknak
készült. Akinek ismeretségi körében van olyan látássérült személy, aki
szívesen hallgatná a napi e-vangéliumot, küldje el az illető nevét és
e-mail címét Fehér János informatikusnak (fjk1969@gmail.com), röviden
jelezve az ilyen irányú kérést. Ő felírja a listára. Köszönöm.
2. Hallgatás a honlapon. Elkészült az evangelium365.hu oldalon a
hallgatási lehetőség. Csak egy kattintás a hangszóróra és már szól is. A
napokban elkészül a katolikus.hu oldalon is. Honlapgazdák, akik korábban
beépítették az olvasható evangéliumot honlapjukba és szeretnék bővíteni
azt a hallgatás lehetőségével, írjanak ezügyben Fehér János
informatikusnak (fjk1969@gmail.com). Aki újonnan szeretné az olvasható és
hallgatható e-vangélimot beágyazni, szintén hozzá fordulhat. Köszönöm.
3. Köszönet a támogatóknak. Köszönöm, ha 2014-ben is támogatjátok az
e-vangelizációt. A legkisebb fizetőeszköz nálunk az 5 forintos.
Szeretettel kérem, akinek van rá lehetősége, támogassa naponta ennyivel az
e-vangelizációt! Egy évre 1825 Ft. Napi 5 forint talán nem is olyan sok,
egy jelképes összeg. Akinek pedig a jó Isten többet adott, felajánlhat
akár többet is.
Isten jutalmazza meg sokszorosan mindenki nagylelkűségét!
Szeretettel: István atya (Horváth István Sándor) 2014. január 13.
Ui.: A Szívem első gondolata 2014. kötet elfogyott, már nem rendelhető,
utánnyomás sem várható. Helyette A hit forrása című köteteket tudom
ajánlani:
https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dENKYlJXZzZHSWo5V0htMGlYZ1I4TWc6MA
vagy itt kérhető a 2015. évi kötet:
https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dFpTYlFBdkgtdERGdi1mVEV5c3l1ZEE6MA
Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: E-vangélium
Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: E-vangélium
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben.
Írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze,
hogy ez e-vangélium támogatásához kér csekket.
Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6. Megjegyzés: E-vangélium
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 12., vasárnap

[Evangelium] 2014-01-12

2014. január 12. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz,
hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene
megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?" Jézus azonban így szólt:
„Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos."
Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az
ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang
hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!"
Mt 3,13-17

Elmélkedés:

A hit elfogadása
A mai napon Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük. Mivel csupán néhány
nappal vagyunk Jézus születésének karácsonyi ünnepe után, s mivel
napjainkban általában születésük után rövid idővel szokták a gyermekeket
megkeresztelni, sokan gondolják azt, hogy Jézust is kisded korában
keresztelték meg. El kell oszlatnunk ezt a tévedést, hiszen a mi Urunk
mintegy harminc esztendős lehetett, amikor megkeresztelkedett, tehát már
felnőtt volt, s ezzel az eseménnyel kezdte meg nyilvános működését a nép
körében.
Máté evangélista meglehetősen tömören, a lényegre összpontosítva írja le
az eseményt. Elbeszéléséből megtudjuk, hogy Jézus elment Keresztelő
Jánoshoz, aki a Jordán folyóban keresztelt. János értetlenül fogadja az Úr
szándékát, de megkereszteli őt. Ekkor történik, hogy a megnyíló égből a
Szentlélek ereszkedik Jézusra és a mennyei Atya kinyilvánítja, hogy Jézus
az ő szeretett Fia.
Az ünnep alkalmat ad arra, hogy a keresztség szentségéről és annak
jelentőségéről elmélkedjünk. Az elmúlt nyáron egy család hívott meg
látogatóba. Beszélgetésünk során szóba került, hogy a két nagyobb
gyermeket a mi templomunkban keresztelték meg, s mennyire emlékezetes volt
a család számára. Eközben a harmadik gyermek, a legkisebb kissé
kedvetlenné vált, s ennek oka hamar kiderült. Bár már közel 10 esztendős,
ő nincs megkeresztelve. Nem a szülők szándékos vagy vétkes mulasztásáról
volt szó ez esetben, csupán arról, hogy sok tragédia érte a családot, a
három gyermek édesapja egy váratlan tüdőembólia következtében fiatalon
meghalt, s valahogy elmaradt a keresztelés. Ismervén a család
vallásosságát rögtön felvetettem, hogy ha a kislány kéri, kereszteljük meg
őt. Ebben a pillanatban mintha kicserélték volna, olyan öröm sugárzott
róla, amit ritkán látunk. A testvérei és a többi családtag is azonnal
lelkesedni kezdett. Örömük csak akkor volt nagyobb, amikor kis idő múlva,
a vasárnapi szentmise keretében megtörtént a keresztelés. Sugárzó arccal
tett hitvallást, s amikor fejére öntöttem a vizet én magam is éreztem a
kegyelmet, hogy a jó Isten valóban gyermekévé fogadja őt, s azt is, hogy a
mennyből édesapja ránk mosolyog. Emlékszem, nyáridő lévén sok kiránduló és
szabadságát éppen ott töltő ember vett részt a helyiek mellett a
szentmisén és mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta a hitvallást. Senki
nem bosszankodott, hogy pár perccel hosszabb volt a szentmise, hanem
valóban a hit ünnepe volt mindenki számára a Hit évében.
Tudatosan említem a közösség részvételét. A húsvéti vigília szertartás
keretében kiszolgáltatott keresztségen kívül más alkalmakkor a plébánia
hívei ritkán vesznek részt keresztelésen, mert általában családi körben
történik a szertartás, esetleg több gyermek keresztelése esetén több
család részvételével. A keresztség szűk családi körben történő
kiszolgáltatása miatt háttérbe szorul az a több évszázados hagyomány,
amely szerint a keresztség alkalmával a hívő közösség tagjává fogadja az
újonnan megkereszteltet. Ne feledkezzünk el arról, hogy a hitvallás
hordozója és átadója az Egyház közössége, ezt fogadja el a keresztelendő
személy, amikor megvallja hitét. Jó volna minél több esetben visszatérni
ehhez a gyakorlathoz, amelynek jelképes szerepe van. Azért is hasznos
volna ez, mert minden ilyen esemény, azaz a keresztségben a hit
elfogadása, magát a közösséget is megerősíti hitében azáltal, hogy az
ilyen alkalmakkor megtapasztalják a közösség növekedését, gyarapodását.
Ugyanakkor a közösség tagjaiban tudatosul, hogy nekik is segíteniük kell a
megkeresztelt személyt a hit útján való haladásban úgy, hogy keresztény
életükkel példát mutatnak számára a későbbiekben. A személyes hit és a
közösség hite így kapcsolódik össze, mert mindannyian egy Atyának lettünk
a gyermekei.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók
legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig
megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Isten Fia, Jézus
Krisztus, akihez hasonlóvá válunk a keresztség által! Te földi életed
során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az
engedelmességre! Szentlélek Isten! Te megszenteled minden megkeresztelt
ember életét. Adj erőt, hogy hitünket megtartsuk és megvalljuk! Segíts
minket, hogy a hit útján haladjunk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140112.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum