2011. április 9., szombat

[Evangelium] 2011-04-09

2011. április 9. - Szombat

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a
nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta." Mások meg azt
mondták: „Ez a Messiás." Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték:
„Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából
és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?" Erre
szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki
sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle
tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták
őket: „Miért nem hoztátok őt ide?" A szolgák mentegetőztek: „Ember így
még nem beszélt!" Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett
titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy
a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a
törvényhez." Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal
éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem
ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem
állapította volna, mi (rosszat) cselekedett." A többiek azonban neki
támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz,
hogy Galileából nem származik próféta!" Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53


Elmélkedés:
Míg Jézus tanítása sokakat hitre ébreszt, addig másokban az elutasítás
érzése ébred fel. A nagyhatású tanító és rendkívüli csodatevő személye
bizonytalanságot ébreszt az emberekben. Mit gondoljanak róla? Ki ő
valójában? Honnan származik? És honnan van birtokában olyan
képességeknek, amelyeket más ember nem birtokol? E kérdések egyaránt
nyugtalanítják a népet és a vallási vezetőket. Választ azonban most még
nem kapnak kérdéseikre. Jézus igazi kilétére majd a nagypénteki és
húsvéti események adják meg a választ. Ekkor azonban valójában már nem
az emberek irányítják az eseményeket, hanem a mögött meghúzódó isteni
szándék, az emberek megváltására irányuló isteni akarat.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal
is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket
szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő
testvéreink javára.
Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden
javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy
fogadják el.
Boldog Charles de Foucauld
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. április 8., péntek

[Evangelium] 2011-04-08

2011. április 8. – Péntek

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában
működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére
törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai
elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de
nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett,
a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra
keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán
bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk,
honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan
való." Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt:
„Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól
jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont
ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem." Erre szerették volna
Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő
órája.
Jn 7,1–2.10. 25–30


Elmélkedés:
Az evangéliumi beszámolók nem hallgatják el, hogy a nép körében
bizonytalanság támad Jézus személyét illetően. Ő ugyanis nem hétköznapi
módon cselekszik, amikor csodás módon gyógyítja meg a betegeket és
egészen másként tanít, mint más tanítók. Egyesek úgy vélik, hogy
mindent tudnak Jézus származásáról, ha ismerik családját. De nem tudnak
isteni származásáról, s nem gondolják, hogy a mennyei Atyától jött el
emberi világunkba. Tévedésük említésével Jézus ellenszenvet vált ki
belőlük. A Jézusban való hit kulcseleme, hogy hisszük-e, hogy ő a
Messiás? Az igaz Isten megismerésének útján járva eljuthatunk arra a
meggyőződésre, hogy Jézus valóban a mennyei Atya küldötte és Fia.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó, Jézusom, Megváltóm, itt vagyok lábaidnál! Szeretem, dicsérem és
áldom egész szívemből isteni gondviselésedet mindenért, amit rám
küldtél vagy megengedtél. Mert mindaz, ami általad történik, jó és
csodálatra méltó. Szent akaratod történik mindenben és minden által,
bármennyire lázadozzék is ellene természetem. Legyen áldott és imádott
isteni végzésed mindörökké! Ég és föld előtt megvallom, teljes
szívemből hiszem, Uram, hogy igazságos vagy, és hogy ezt a szenvedést,
sőt, sokkal többet is megérdemlek bűneimért. Azért ezt a
megpróbáltatást szívemből vállalom a te dicsőségedre, igazságod
kiengesztelésére, szent akaratod teljesítésére, szenvedésed iránti
tiszteletből, melyet bűneimért viseltél el.
Eudes Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. április 7., csütörtök

[Evangelium] 2011-04-07

2011. április 7. - Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom
önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az
Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti
(Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról.
Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom,
hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak
ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb
bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket
az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött
engem. Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot
mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem
láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit
ő küldött. Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy
általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti
mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet.
Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy
nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem
fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt
elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem
keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik? Ne gondoljátok,
hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz,
akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek,
hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan
hinnétek az én tanításomnak?"
Jn 5,31-47


Elmélkedés:
Az evangélium mai részlete azokról szól, akik nem fogadnak el semmiféle
tanúságtételt. Számukra hiábavaló volt Keresztelő János tanúsága
Jézusról, az Isten Fiáról. Ők nem ismerték fel Jézus csodáiban s csodás
gyógyításaiban az isteni irgalmasság jeleit. Ők nem hallották meg a mi
Urunk szavaiban a megbocsátást hirdető örömhírt. Ők nem fogadták el,
hogy Jézus azt tanította, amit a mennyei Atya bízott rá. Sőt, ők az
Atya Jézusról szóló tanúskodását sem fogadták el. Az elutasításnak, a
hitetlenségnek azonban nagy ára van, hiszen az ember saját üdvösségét,
örök életét teszi kockára. Jó volna megértenünk, hogy Jézus szavában a
mennyei Atya szólít meg minket és hív bennünket a bűnbánatra.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Szűz Mária, anyja minden meghívott férfinak és nőnek, engedd, hogy a
híveknek meglegyen az erejük ahhoz, hogy nyíltan feleljenek az isteni
szólításra, legyenek vidám tanúi az Isten és a felebarát iránti
szeretetnek.
Sion fiatalos leánya, te hajnalcsillag, aki az emberiség lépteit a
jövőbe kíséred, irányítsd az új évezred fiatalságát arra, Aki itt van
mint „az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert".
II. János Pál pápa

________________________________
\
Aktuális:
Kedves barátaim!
Pénteken minket is ért egy tragédia. Plébániánk egyik falujában, Szőcén
egy ember magára robbantotta a családi házat. Ő most állapotának
megfelelő kezelésben részesül, de a testvérei továbbra is a szétrobbant
házban kénytelenek lakni. A falu lakossága gyorsan megjavította a
tetőt, az eső nem esik már be. Fürdőszoba, wc és konyha nélkül élni egy
födém és közfalak nélküli házban nem egyszerű. Gyors segítségre van
szükség, hogy húsvétra lakhatóvá tegyük számukra az épületet.
Most nekik szervezek gyűjtést. Kérem, aki tud, segítsen. Az adományokat
a plébánia számlájára lehet eljuttatni a következő lehetőségek
valamelyikén:
Online adomány: http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Szőcei gázrobbanás károsultjai
Utalás: Számlatulajdonos neve és címe: Zalalövői Plébánia Számlaszám:
10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Szőce
Postai utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999
Zalalövő, Szabadság tér 6. Megjegyzés: Szőce
Köszönök minden segítséget a károsultak nevében!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. április 6., szerda

[Evangelium] 2011-04-06

2011. április 6. - Szerda

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül
munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." E szavak hallatára a zsidók
még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte
meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát
Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom
nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az
Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is.
Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt
még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta.
Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú
is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit sem,
hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a
Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem
tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom
nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem
küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az
óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten
Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának
élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az
Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak
meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót
cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a
kárhozatra. Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom,
úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát
keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem."
Jn 5,17-30


Elmélkedés:
János evangéliumából egy olyan részletet olvasunk a mai napon, amelyben
Jézus a mennyei Atyával való kapcsolatáról és egységéről beszél.
Születése révén a Fiú, Jézus belép emberi világunkba, s ezáltal
megjelenik az igazi szeretet is. A vele való találkozás lehetőséget ad
nekünk, hogy elinduljunk a szeretet útján, a szeretet megtanulásának
útján. A szeretet elfogadása és annak elhatározása, hogy növekedni
akarunk a szeretetben és általa, Istenhez kapcsol minket. A szeretet
elutasítása pedig az Istennel való szembeszegülést jelenti, amely a
bűnös cselekedetekben válik láthatóvá. A nagyböjti időszak lehetőséget
ad nekünk, hogy elhagyjuk a bűn útját, s elinduljunk Isten felé.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Add nekem, Uram, kegyelmedet, hogy mindig velem legyen, velem
dolgozzék, s kitartson velem mindvégig!
Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam, ami neked leginkább helyesnek
és kedvesnek tetszik!
A te akaratod az enyém legyen, az én akaratom mindig kövesse a tiédet,
s a lehető legjobban értsen vele egyet.
Canisius Szent Péter
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

újra megjelent az e-vangélium könyvben

Kedves Zoltán!


Az e-mailes e-vangéliumot olvasók kérésére újból megjelent az elmélkedéseket tartalmazó könyv. A 3 kötet az elmúlt 3 év (2008-2010) írásait tartalmazza.
Szeretettel ajánlom Önnek is. Információk kissé lejjebb.

Ez év áprilistól indítottam egy magazint a gyerekeknek és fiataloknak Élő Kenyér címmel.
Bővebb információ a megrendelés lehetőségéről és arról, hogy a terjesztéshez segítőket keresek, a magazin honlapján:
www.elokenyer.hu
Jótékonysági előfizetőket is keresek még, hogy minél több határon túli gyermekhez jusson el a magazin ingyenesen.

Elkészült az e-vangélium honlapja is, amelyen már hozzászólásokat is lehet írni és egymással is lehet beszélgetni a napi szentírási részről:
www.evangelium365.hu


Szeretettel: István atya

Horváth István Sándor
Igéddel éltess engem! (A-B-C kötet)
Ára:  1 kötet: 1900.- Ft + 800 Ft postaköltség (Magyarországra).
Kedvezmény az e-vangélium olvasóinak:
A 3 kötet együtt: csak 3800 Ft + 800 Ft postaköltség (Magyarországra).

A könyv megrendeléséhez, kérem, küldje el a címet, a darabszámot, az Ön nevét és postacímét irányítószámmal a zalalovo@gmail.com címemre.
A könyv csak tőlem rendelhető meg a fenti címen, kereskedelmi forgalomban nem kapható.

--
Üdvösséget!
Horváth István Sándor

Zalalövői Plébánia
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Tel.: (+36)92-371-049

2011. április 5., kedd

[Evangelium] 2011-04-05

2011. április 5. – Kedd

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának
neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg azt felelte: „Uram!
Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire
én odaérek, már más lép be előttem." Jézus erre azt mondta neki: „Kelj
föl, vedd ágyadat, és járj!" Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette
ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért
rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat
vinned." Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta
nekem: Vedd ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember,
aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?" A meggyógyult ember
azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor
tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban
találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most
meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!"
Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki
meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton
cselekedte.
Jn 5,1-16


Elmélkedés:
A mai evangéliumban egy béna emberről olvasunk, aki 38 éven át nem
tapasztalta meg az emberek részéről a segítségnyújtást. Vajon hány
embernek lett volna lehetősége ezen évek alatt, hogy segítsen neki?
Hányan ismerhették nyomorát? Hányan találkozhattak vele naponta, s
haladtak el mellette tétlenül? Mindezek után mire számíthatott? Az
emberek figyelmességére, jóindulatára aligha. Csak a közömbösséget és
az érdektelenséget tapasztalhatta nap mint nap. De amikor már nem
számít semmi jóra, belép életébe Jézus, aki kinyilvánítja, hogy az
irgalmas Isten minden bajt észrevesz, képes és akar is segíteni. Az
isteni irgalom nem várt módon érinti meg őt és adja vissza egészségét.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy
használjam e világ javait, mintha nem használnám.
Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni
azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak
élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak
ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor
örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.
Clairvaux-i Szent Bernát
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. április 4., hétfő

[Evangelium] 2011-04-04

2011. április 4. - Hétfő

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta,
hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn
Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis
mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett,
mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai
Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett.
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment
hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán
volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem
hisztek." A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt
meghalna a fiam!" Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él." Hitt az
ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje
futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük:
„Melyik órában lett jobban?" Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a
láz." Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus:
„Fiad él." Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus
második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek
után).
Jn 4,43-54


Elmélkedés:
Isteni erejét Jézus nem erőszakra használja fel, hanem az emberek
javára. Csodáival nem kérkedni akar, de nem is isteni származását,
hatalmát akarja bizonyítani az embereknek, hanem Isten irgalmát
szeretné megmutatni. Azt az irgalmat, amely megszánja az ember, együtt
érez vele szenvedésében és bajában. Az irgalmat, amely egyedül képes
segíteni, gyógyítani az ember testi és lelki sebeit. A csodák, főként a
gyógyító csodák azért képesek hitet ébreszteni az emberekben, mert az
irgalmas Istennel való találkozás pillanatai. Jézus csodás cselekedetei
a nagyböjti időben mindannyiunkat a hit útján vezetnek és felkészítenek
minket a legnagyobb csoda, a feltámadás titkának befogadására.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a
napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat
barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be
gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy
áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt
azokért, akiknek szükségük van rám.
Boldog Kalkuttai Teréz

________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim!
Sajtóapostolokat keresek az Élő Kenyér népszerűsítésére.
Részletek: http://www.elokenyer.hu/ujdonsagok
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. április 3., vasárnap

[Evangelium] 2011-04-03

2011. április 3. – Nagyböjt 4. vasárnapja

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A
földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente,
és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában." Siloe annyit
jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már
látott.
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez
az, aki itt ült és koldult?" Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!" Mások
pedig: „Nem, csak hasonlít rá." Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az."
Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz.
Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét,
szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan
kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és
most látok." A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől
való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot." Mások azonban így
szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?" És szakadás
támadt köztük.
Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki
megnyitotta szemeidet?" Ő azt felelte: „Hogy próféta!" A zsidók ezt
felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?"
És kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele,
megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?" Ő így válaszolt: „Ki az,
Uram, hogy higgyek benne?" Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled
beszél: ő az!" Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!" És leborult
előtte.
Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem
látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak." Meghallotta ezt
néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is
vakok?" Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti
azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök."
Jn 9,1. 6–9. 13–17. 34–38


Elmélkedés:
A tisztulás ideje
Az ismert költőről, Rainer Maria Rilkéről olvastam egy kis történetet,
amely szerint párizsi tartózkodása idején naponta elhaladt az utcán egy
koldusasszony mellett, aki mindig ugyanazon a helyen várta az emberek
adományát. Ha a járókelők közül valaki pénzt dobott kis dobozába, ő
mozdulatlanul ült tovább, nem látszott rajt nagy öröm, csupán egy alig
észrevehető fejbiccentéssel fejezte ki köszönetét. De azt is teljes
közömbösséggel szemlélte, hogy az emberek többsége adakozás nélkül ment
tovább és sokan észre sem vették. Mosolyt soha senki nem látott az
arcán, de hát milyen érzelmeket is várhatunk egy sanyarú helyzetben élő
koldustól? A költő egy reggelen egy szál virágot adott a
koldusasszonynak, akinek ebben a pillanatban felragyogott az arca,
talpra ugrott és lelkesen megszorította az adakozó kezét. A váratlan
adomány váratlan cselekedetre indította őt. A költő mosolyogva ment
tovább, s hátrapillantva még látta, hogy az asszony összepakolja
holmiját és elindul haza, pedig még csak reggel volt. A koldus aztán
néhány napra eltűnt, csak egy hét múlva tűnt fel újra megszokott
helyén. Úgy tűnik napokig tartott öröme és boldogsága, mert olyan
dolgot kapott, ami többet ér a pénznél.
Ez a kis történet jutott eszembe a vak koldus csodás meggyógyítását
olvasva. Jézus sarat tesz a vak szemére. Egészen furcsa cselekedet ez a
mi Urunk részéről. Más gyógyításoknál egyszerűen csak az Atyához
fohászkodik, ismét máskor elegendő kezének érintése, s máris meggyógyul
a beteg. Még az is előfordul, hogy nincs is a beteg közelében, s mégis
megtörténik a gyógyulás, gondoljunk csak például a Kafarnaum városában
élő pogány százados szolgájának esetére (vö.: Mt 8,5-13). De most
furcsa, legalábbis nekünk egészen furcsának tűnő dolgot tesz. Sárral
keni meg a vak szemét. Ezt, illetve a vízzel való megmosdást követően
történik meg a gyógyulás. Nem mondhatnánk, hogy a sárral való
érintésnek köszönhetően, vagy annak eredményeként, hiszen mindez
bizonyára nem elengedhetetlen feltétele a csodának, ha más esetekben
nem volt szükség hasonlóra. Jézus cselekedete furcsa és meghökkentő
jel. Váratlan jel, amelyre talán azért volt szükség, hogy a vak lemossa
magáról a sarat, s ez a mosakodás jelzi számára a test és a lélek
megtisztulását. A beteg testrésznek, a szemnek szüksége van a
tisztulásra, de a beteg léleknek ugyanúgy szüksége van a tisztulásra, a
bűntől való megtisztulásra. A farizeusokkal való beszélgetés és vita
témája e kettős tisztulás.
A nagyböjti időszak a tisztulás ideje számunkra. A bűntől való
megtisztulás ideje, hogy tiszta lélekkel várhassuk a feltámadás húsvéti
ünnepét. Bűneikkel saját magunkat sározzuk be, elfedvén ezzel az
istengyermekség tiszta arcát önmagunkon. A szentgyónásban Isten
megtisztítja arcunkat, szívüket és lelkünket, hogy újra tiszták
legyünk. És itt is váratlan dolog történik. Isten ugyanis nem megbüntet
minket, mikor beismerjük előtte vétkeinket, hanem megbocsát. Szeretetét
és irgalmát mutatja felénk, amely örömöt ébreszt bennünk. A megtisztult
ember igazi öröme ez. Az isteni szeretet által megérintett ember öröme.
A szabad ember öröme, aki megérezte, hogy minden pénznél és emberi
adománynál többet ér Isten megbocsátó és megtisztító kegyelme.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus, vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján. Benned
ismerem fel gyógyítómat és a te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz
nekem a bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra
és hitem elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak.
Megbocsátó kegyelmed mindennél többet ér számomra!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum