2017. július 29., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-07-29

2017. július 29. - Szombat, Szent Márta

Abban az időben: A zsidók közül sokan jöttek Máriához és Mártához, hogy
vigasztalják őket testvérük miatt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus
jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz:
"Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom,
hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked." Jézus ezt felelte
neki: "Testvéred fel fog támadni!" Erre Márta így szólt: "Tudom, hogy
feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus folytatta: "Én vagyok
a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?"
Márta ezt válaszolta neki: "Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás,
az Isten Fia, aki a világba jön!"
Jn 11,19-27
Elmélkedés:
Lázár halálhírét hallva Jézus csak egy kis késlekedéssel indul útnak, s
akkor érkezik meg, amikor a barátja már négy napja halott. A mai
evangélium szerint mind a jelenlévők, mind az elhunyt testvére
méltatlankodnak Jézus késése miatt, mert bíztak abban, hogy Jézus
megmenthette volna a beteg Lázárt a haláltól, ha korábban érkezik.
Lázár feltámasztásával Jézus megmutatja isteni erejét, amely nem csak a
betegségek megszüntetésére képes, hanem akár a halottakat is
visszahívhatja az életre. Mielőtt azonban a sírhoz menne és
feltámasztaná a halottat, Mártával való beszélgetése során Jézus szóban
is kinyilatkoztatja isteni erejét és azt várja, hogy Márta kifejezze
hitét. Márta három dolgot állít Jézusról: azt, hogy ő a Messiás, ő az
Isten Fia és az Atyától jött a világba. Emellett a feltámadásba vetett
hitéről is tanúskodik, amely szintén Jézus személyéhez kapcsolódik.
Jézus szóbeli kinyilatkoztatását és Márta hitvallását a továbbiakban a
feltámasztás cselekedete erősíti meg.
Hiszek-e Krisztus szavában és cselekedetében? Hiszek-e Isten
újjáteremtő erejében? Félre tudom-e tenni emberi elképzeléseimet és
elvárásaimat, hogy Isten terve megvalósulhasson bennem? Hiszem-e, hogy
Isten engem is feltámaszt majd a halálból? Hiszek-e az örök életben?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Senki nem tudhatja előre jöveteled időpontját,
de biztosak vagyunk abban, hogy egyszer bekövetkezik. Taníts minket
készenlétre, fokozott figyelemre, türelmes várakozásra! Annak
érdekében, hogy ne érjen minket váratlanul a te érkezésed, lelkünket
szeretnénk felkészíteni, hogy mindig készen legyen a veled való
találkozásra! Élj bennünk, hogy jelenléted fénye világosság legyen a
világ számára! A hit, a remény és a szeretet a mi lelkünk égő mécsei,
amelynek lángját őriznünk kell. Segíts minket ébernek maradnunk, hogy
soha ne aludjon ki bennünk jelenléted lángja!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170729.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. július 28., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-07-28

2017. július 28. - Péntek

Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond
példabeszédeket, így folytatta: "Értsétek meg hát a magvetőről szóló
példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és
nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a
szívükbe vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé
hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be
is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a
tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A
tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi
gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad.
Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a
tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik
hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."
Mt 13,18-23
Elmélkedés:
Jézus példabeszédei megszólítják és gondolkodásra késztetik a
hallgatóságot. A példákat az érti meg igazán, aki a szereplők helyébe
tudja képzelni magát. Ennek köszönhetően a történetek fordulópontjai
lehetőséget adnak a változásra, a megtérésre az ember számára. A
hallgató szereplővé válik, s ezáltal egy új világ tárul fel számára.
A példabeszédek zöménél többféle lehetőségünk is van, hogy magunkat
gondoljuk a történésekbe. A magvetőről szóló beszédből és ma olvasott
jézusi magyarázatából elsősorban az következik, hogy a köves, a
bogáncsos vagy a jó talaj valamelyikébe helyezzük magunkat, akik
befogadjuk az isteni tanítás magvait.
Egy másik lehetőség, hogy mi vagyunk a magvetők, akik elhintjük, azaz
továbbadjuk a Jézustól hallottakat. Korábban már volt szó arról, hogy
Isten országa állandóan növekszik, legalábbis akkor, ha a keresztény
emberek dolgoznak, fáradoznak ezért. Mennybemenetele előtt Jézus úgy
rendelkezett, hogy apostolai folytassák az ő szolgálatát, folytassák az
igehirdetést. Az Egyház azóta is ennek a küldetésnek engedelmeskedik, s
e folyamatba minden kor keresztényei bekapcsolódnak, hogy az új
nemzedékek megismerjék az üdvösségre vezető igazságot. Kész vagyok-e
szavaimmal, cselekedeteimmel és egész életemmel Isten üzenetét
hirdetni?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk! Életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük
közelségedet és jelenlétedet, miként azt a három kiválasztott apostol a
színeváltozás hegyén megtapasztalta. Azokban a napokban és órákban,
amikor a kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünkben ott él a
feltámadás és az isteni dicsőség megtapasztalásának reménye, mert a
szenvedés útjának végső állomása nem a halál, hanem az Isten által
ajándékozott új élet, a feltámadás. Istenünk, jó nekünk veled lennünk,
veled élnünk.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170728.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. július 27., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-07-27

2017. július 27. - Csütörtök

A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Miért
szólsz a néphez példabeszédekben?" Ő így válaszolt: "Nektek megadatott,
hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg.
Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs,
attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk
példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne
halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta
jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall!
Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti
láttok - és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, - és nem
hallotta."
Mt 13,10-17
Elmélkedés:
A tanítványokhoz vagy a néphez intézett tanításai alkalmával Jézus
szívesen használt példázatokat, hasonlatokat. A példabeszédek a
hétköznapi életből merítik témájukat. Olyan hasonlatok ezek, amelyeket
az egyszerű emberek is könnyen megértettek. Legalábbis azok, akik
megnyitották szívüket a tanítás előtt és annak mondanivalóját magukra
vonatkoztatták. Akik viszont elzárkóztak, vagyis behunyták szemüket
vagy befogták fülüket, azok nem értették meg. A megértés tehát nem a
tartalomtól függ, hanem a hallgató készségén múlik.
Amikor a tanítványok arról kérdezik Jézust, hogy miért beszél
példabeszédekben, a válaszból kiderül, hogy ennek elsődleges célja az,
hogy az Isten üzenetére kíváncsi és azt megvalósítani kész hallgatóság
megértse mondanivalóját, azok viszont, akik bezárják szívüket Isten
előtt, ne értsék meg azt. A megértésnek ugyanis nem csupán az
egyszerűség a feltétele, hanem az is, hogy az ember nyitott legyen a
megismert igazságok befogadására. Ha valaki a hit által egyre inkább
megnyílik Isten üdvözítő terve előtt, akkor a kinyilatkoztatott
igazságokat egyre jobban fel tudja fogni s megérti azokat. Valóban
boldog az, aki úgy fogadja el a tanítást, hogy megérti annak üdvözítő
erejét. A történelemből vagy keresztény szóhasználattal az
üdvtörténetből megérthetjük, hogy Isten mindent az emberekért, a mi
üdvösségünkért tesz. Megérti-e ezt a szívem?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és
kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek,
rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd
el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a
hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és
vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy
téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170727.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. július 26., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-07-26

2017. július 26. - Szerda

Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján.
Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott
állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: "Íme,
kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett.
Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé
esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt
mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert
nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor
nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe
hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik
hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra,
hallja meg!"
Mt 13,1-9
Elmélkedés:
A tanító Krisztust szemlélve felkelti figyelmünket az a tény, hogy az
Úr szavainak tekintélye, meggyőző ereje abból fakad, hogy kijelentései,
példabeszédei, de még a vitái is elszakíthatatlanok személyétől, egész
életétől. Szavai és életmódja egységben vannak. Az evangéliumokat
olvasva Krisztus egész élete tanításként tárul elénk. A néphez intézett
beszédei, a betegekkel tett csodái, az emberekkel való találkozásai és
beszélgetései, az Atyához szóló imái mind-mind tanítást, üzenetet
hordoznak, amely jó magként hull az emberek szívébe, s ennek
köszönhetően elkezd megvalósulni és növekedni Isten országa. Az Egyház
ezt a magvetést folytatja.
Isten országának növekedése, az Egyház fejlődése nagymértékben függ
attól, hogy milyen talajra hull lelkünkben az igazság tanítása.
Márpedig Isten országának termést kell érlelnie, állandóan növekednie
kell, s nem állhat meg a fejlődésben. Ne várjunk gyors, hirtelen
történő lelki növekedést se magunkban, se másokban, hiszen mindennek
megvan a maga természetes rendje. A kitartó, hűséges, de esetleg
lassúbb fejlődés sokszor többnek bizonyul a hirtelen lelkesedésnél,
amely hamar véget érhet. Isten szava nem üvegházban növekszik
lelkünkben, ahol a legideálisabbak volnának a körülmények, hanem
sokszor ki van téve a viszontagságoknak és a viharoknak. De még a nehéz
körülmények között is, kint a világi gondok szabad földjében is képesek
vagyunk bőséges termést hozni.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk, te időt ajándékozol nekünk, és föltárod előttünk életünk
értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts,
hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a
pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek
cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet
birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk
tebenned váljék gazdaggá.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170726.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. július 25., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-07-25

2017. július 25. - Kedd, Szent Jakab apostol

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak
(Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult
előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő
azt felelte: "Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban
melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
Jézus így válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell
innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: "Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki
első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy
neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,20-28
Elmélkedés:
A mai evangélium tanúsága szerint az apostolok valamiféle földi
dicsőségre vágytak, s ebből az következik, hogy Jézus uralmát is
evilági királyságként képzelték el. Téves elképzeléseiket Jézus
szétoszlatja, hiszen az ő uralmának megvalósulása a gyötrelmes
szenvedés és a kereszthalál lesz, s hozzá hasonló sors vár majd az
apostolokra is. Az Úr ugyanis nem evilági hatalomra vágyott, hanem
engedelmes szolgaként teljesítette mindazt, amit a mennyei Atya kért
tőle. A tanítványoknak pedig - ebben is követve Mesterüket -
teljesíteniük kell azt, amit ő kér tőlük. Ez az életmód nem uralkodást,
hanem szolgálatot jelent, amely az élet feláldozásában teljesedik be.
Jézus ezt tanítja saját küldetésével kapcsolatban: "Az Emberfia sem
azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak,
és odaadja életét váltságul mindenkiért."
Nem helytelen, ha arra vágyunk, hogy a mennybe, az örök dicsőségbe
jussunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a szenvedés és a
szolgálat útján érhetjük el célunkat. A nagyravágyás lelkületével
szemben Jézus az alázatosságot és a szolgálatkészséget ajánlja nekünk,
s erre a legjobb példa az ő élete. Ha dicsőségében részesülni
szeretnénk, akkor nem a hatalmaskodást vagy az uralkodást kell
választanunk, hanem a szolgálat útján kell járnunk alázatosságban. Kész
vagyok-e őt követni a szenvedésekben, hogy részem legyen a mennyország
dicsőségében?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Jézusunk! Jól tudod, mily szörnyű érzés a bizonytalanság, hiszen
emberségedben hordoztad annak aggodalmát. Néhanap még nekem is, aki
hiszek a világban és az emberben, szörnyűségesnek tűnik a világ:
hatalmas, vak, brutális. Közönyösen lökdös minket ide-oda. Az biztos,
hogy az ember hősiesen eljutott már oda, ahol lakható zónát teremtett
magának. De mily kezdetleges ez a mi otthonunk! Csak vékonyka fal
választ el a szörnyűségestől: tűz, pestis, vihar, földrengés, sötét
erkölcsi erők. Mindez téged is levert az olajfák hegyén. De te semmit
le nem tagadtál és mindent legyőztél, és a vihar harsogásán át is
halljuk szavadat: "Kicsinyhitű emberek, miért kételkedtek?"
Teilhard De Chardin


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170725.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. július 24., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-07-24

2017. július 24. - Hétfő

Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: "Mester, jelet
szeretnénk tőled látni." Jézus így válaszolt: "Ez a gonosz és hűtlen
nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.
Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal
gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld
szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a
nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek
Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője
feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a
nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy
meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint
Salamon."
Mt 12,38-42
Elmélkedés:
A mai evangéliumi részben szereplő farizeusok és írástudók jelet kérnek
Jézustól, mégpedig olyan jelet, amely egyértelműen bizonyítja
istenségét, illetve azt, hogy ő a Messiás. Jézus tanításai korábban már
több esetben meglepetést okoztak nekik, mert sajátos tekintéllyel
magyarázta a törvényeket. Gyógyításait érdeklődve figyelték, de
érthetetlen, megmagyarázhatatlan maradt számukra, hogy milyen hatalom
birtokában képes Jézus megszüntetni a betegségeket. Most még a csodás
gyógyításoknál is egyértelműbb jelet követelnek. Vajon hitet ébresztene
bennük, ha Jézus mutatna nekik jelet? Vajon hinnének-e benne, ahogyan a
nép közül sokakban felébredt a hit? Nem tudhatjuk. Mindenesetre Jézus
nem teljesíti kérésüket, mert úgy gondolja, hogy csodaváró és kíváncsi
vágyaiknak nem szükséges eleget tennie.
Eljön majd az idő, amikor Jézus különleges jelet fog mutatni, a
feltámadás jelét. És amint látni fogjuk, még ez sem fog mindenkiben
hitet ébreszteni. Bűnbánatra szóló felhívása sem tetszett mindenkinek,
és feltámadása sem lesz mindenki számára a hit forrása.
Jézus figyelmeztet minket, hogy a csodák kérése és várása önmagában
hiábavaló. A nagy jel ugyanis már megadatott számunkra, s ez az Úr
feltámadása. Nem kell újabbat kérnünk, hanem hinnünk kell a
feltámadásban, a halhatatlanságban, az élet győzelmében a halál felett
és az örök életben. Krisztus feltámadása hitet ébresztő jel számunkra.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk, a próféták elől biztos menedékbe rejtőztünk. Kényelmetlenné
váltak számunkra, túl nyíltan beszéltek. Talán szenvednénk is attól,
amit mondanak. Kijelentjük, hogy ma már nincsenek próféták; valaha
ilyenek is voltak. Mintha ma már nem kellene tartanunk tőlük. De itt a
szívünk, tele vágyódással, meglehet: utánad és Szentlelked után epeszti
a szomjúság. Vágyódik az élet után, szomjazik a világosságra! Istenünk,
törd át pünkösdi Lelkeddel éjszakánk zárt kapuit.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170724.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. július 23., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-07-23

2017. július 23. - Évközi 16. vasárnap

Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek:
"A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a
földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a
búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent,
felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és
megkérdezték: "Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét
került hát bele a konkoly?" Az így válaszolt: "Ellenséges ember műve
ez." A szolgák erre megkérdezték: "Akarod-e, hogy elmenjünk és
kiszedjük belőle?" Ő azonban így felelt: "Nem, nehogy a búzát is
kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az
aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a
konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát
pedig hordjátok a magtáramba!"
Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa
olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár
kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden
veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai
között fészket raknak." Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: "A
mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever
három véka lisztbe, és az egész megkel tőle."
Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd
nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta
mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a
világ kezdetétől.
Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig
odajárultak hozzá és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a
konkolyról szóló példabeszédet!" Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt:
"Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az
ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket
elveti - az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.
Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ
végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában
mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe
vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap,
ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!"
Mt 13,24-43
Elmélkedés:
Krisztus lesz a bíránk
A múlt vasárnapi elmélkedésünkben a magvetőről szóló példázattal
kapcsolatban szó volt a példabeszédek felszólító, cselekvésre ösztönző
jellegéről. Miután befogadtuk az Úr tanítását, érdemes egy másik
szintre lépnünk, érdemes az ige hirdetőivé válnunk. Az ilyen jellegű
megközelítés a mai evangéliummal kapcsolatban is helyesebbnek tűnik.
Amikor a világban jelenlévő jóról és rosszról, továbbá e kettő állandó
feszültségéről és küzdelméről, valamint az emberben jelenlévő jó és
rossz kívánságokról és cselekedetekről beszélünk, akkor nem hagyhatjuk
figyelmen kívül a lelkiismeretet és az igazságosság utáni vágyat.
Lelkiismeretünk szava időről időre megszólal, olykor előzetesen, máskor
utólag figyelmeztet minket, hogy jót vagy rosszat tettünk, erkölcsileg
helyesnek vagy helytelennek, azaz bűnnek minősül-e szándékunk,
gondolatunk vagy cselekedetünk. Érezzük, hogy cselekedeteinkért
felelősek vagyunk, ezért igyekszünk megkülönböztetni a jót és a
rosszat, szeretnénk követni lelkiismeretünk szavát, amely a jóra
ösztönöz és a rossztól távol tart minket. Emellett bennünk él az
igazságosság utáni vágy, miszerint jogosan várjuk, hogy a jó megkapja
végérvényes jutalmát, a rossz viszont büntetését. Ez utóbbit
természetesen csak akkor követelhetjük mások számára Istentől, ha
önmagunkat is alávetjük az isteni igazságosságnak. A kinyilatkoztatás,
a Biblia és az üdvösségtörténet úgy beszél az emberről, mint aki egész
létében függ teremtőjétől, ezért egész életünket végigkíséri a bűn,
mint szembefordulás Istennel, lázadás ellene, valamint az irgalmasság,
a kegyelem, amely Istentől árad felénk, s amely helyreállítja
kapcsolatunkat vele. Tapasztaljuk, hogy a földi életben nem mindig jut
érvényre a maga teljességében az igazságosság elve. Isten azonban a
jövőnek is Ura és ő lesz a bíránk a végső ítéletkor. Ő engedi meg a
jelenben, hogy a jó és a rossz egyaránt jelen legyen a világban,
egyaránt hatással legyen ránk, ahogyan ezt a mai evangéliumi
példabeszéd szemlélteti. A jó búza magja mellett a gyomnövény, a
konkoly is növekedni kezd, s hiába akarnánk már most, a jelenben
kiirtani a rosszat, hogy az ne legyen ránk ártó befolyással, ez nem
lehetséges. Megmarad számunkra a döntési szabadság, hogy a jót vagy a
rosszat választjuk, melyik erőt engedjük uralkodni szívünkön.
A példázatban szereplő szolgák gondolkodása érthető. Azért akarják
kigyomlálni a konkolyt a jó búza közül, hogy ne akadályozzák a búza
fejlődését, növekedését. Sietségük azonban Isten számára nem indokolt,
mégpedig azért nem, mert ezzel az ember ragadhatná magához az
ítélkezést és az igazságszolgáltatást, amivel nem is volna gond, ha az
ember is ugyanolyan igazságos tudna lenni, mint Isten. Az ítélkezés
feladatát azonban Isten nem bízza az emberre. Életünk végső bírája,
megítélője maga Krisztus lesz. Ő tanította: "Az Atya nem ítél meg
senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át" (Jn 5,22). A mennyei Atya
rajta keresztül mutatta ki szeretetét és irgalmát, az ő személyében
adott számunkra kísérőt az üdvösség útján, és Krisztus személyén
keresztül gyakorolja igazságosságát is. Az ítéletkor mindannyian látni
fogjuk, hogy életünkben hogyan győzedelmeskedett a jó és a rossz,
lehull a lepel mindannak értékéről, amit jó vagy rossz szándékkal
cselekedtünk, s ennek megfelelően eldől, hogy büntetésben, az örök
kárhozatban részesülünk, vagy megérdemeljük az örök üdvösséget, mint
jutalmat. Bízzunk abban, hogy Krisztus nem csak igazságos, hanem
irgalmas bíránk is lesz!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A te tanításod jó magként, tiszta búzaként hull
a szívünkbe. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani.
Miközben te az üdvösség tanításának jó magját veted el szívünkbe, a
sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. Adj
nekünk bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat!
Adj nekünk okosságot, hogy ne essünk a gonosz lélek csapdájába, aki a
rosszat jónak tünteti fel, és nem engedi, hogy a dolgok mélyén
észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. Az örömhír, az
üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Tanításodat akkor
értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre
támadunk Istenben.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170723.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum