2012. június 30., szombat

[Evangelium] 2012-06-30

2012. június 30. - Szombat

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados
járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
szörnyen kínlódik." Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt." A
százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár
alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az
egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és
szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez:
„Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.
Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és
asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a
választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és
fájdalmukban csikorgatják fogukat." A századosnak pedig azt mondta Jézus:
„Menj, és legyen úgy, amint hitted." És meggyógyult a szolga még abban az
órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen
fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és
szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert
vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget
meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése:
„Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta."
Mt 8,5-17

Elmélkedés:

A zsidók által hitetlennek tartott pogány katonatiszt hitét Jézus e
szavakkal dicséri meg: „ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben". A
hit isteni ajándéka mellett azonban emberi szempontok is lehettek a katona
kérésének hátterében. A fegyelemhez és parancsokhoz szokott katonatiszt
feltételezi, hogy a kimondott szónak hatása van. De észrevehetjük
figyelmességét is, amely nem kívánja, hogy Jézus, a törvénytisztelő tanító
belépjen egy pogány házába, hiszen ez nem volt megengedett. Bár
parancsnok, e helyzetben beismeri tehetetlenségét és alárendelt szerepét.
Ezen emberi szempontok mellett azonban mégis a hite az a döntő elem,
amelyre alapozva Jézus csodával gyógyítja meg szolgáját.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
jelenlétedet
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 29., péntek

[Evangelium] 2012-06-29

2012. június 29. – Péntek, Szent Péter és Pál apostolok

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások
Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti
kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő
Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért
mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mt 16,13-19

Elmélkedés:

Bár Szent Péter és Pál apostolok életútja egészen különböző volt, mégis az
egyház régi hagyománya szerint egy napon ünnepeljük a két
apostolfejedelmet, a hitvalló Péter és a hithirdető Pált. Az evangéliumban
Péter hitvallását hallottuk, a mai szentmise szentleckéjében pedig arról
olvastunk, hogy Pál megtartotta a hitet és hűségesen hirdette az
evangéliumot (2Tim 4,6-8. 17-18). Szent Péter tehát hitünk megvallásában
példakép számunkra. Az üldöztetések és a szenvedések próbatételei sem
akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy hitünket megvalljuk. Sőt, éppen
az ilyen időszakokban van szükség arra, hogy tanúságot tegyünk hitünkről.
Pál apostol példája pedig arra bátorít bennünket, hogy a hit igaz
tanítását mi is továbbadjuk. Akár alkalmas, akár alkalmatlan, akár
szívesen fogadják azt, akár nem, hirdetnünk kell Krisztus evangéliumát.
Ahogyan Péter az Atya kinyilatkoztatására vallotta meg hitét Jézusról, s
ahogyan Pált Isten erősített meg az igehirdetés feladatában, ugyanúgy
hitvallásunkban és hithirdetésünkben minket is segít Isten kegyelme.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 28., csütörtök

[Evangelium] 2012-06-28

2012. június 28. - Csütörtök

Abban az időben Jézus így fejezte be a hegyi beszédet: „A mennyek
országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak az,
aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd
nekem: Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben
űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?
Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket.
Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja
szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a
házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél,
és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki
viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba
emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött
az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak; az összedőlt, és nagy
romhalmaz lett belőle." Ezzel Jézus befejezte a hegyi beszédet. A
népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanította őket,
mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő írástudóik.
Mt 7,21-29

Elmélkedés:

A hegyi beszéd befejezéseként Jézus a bölcs és a balga emberről mond egy
példabeszédet, amelyben az ember előtt álló két lehetséges utat mutatja
meg. Vagy Isten törvényeire alapozva élünk, vagy semmibe vesszük azokat.
Döntésünknek azonban következménye van, ugyanis életünk cselekedetei
szoros kapcsolatban vannak a halál utáni örök élettel. Jézus óv minket a
hamis elbizakodottságtól, amely a szavakban bízik, és egészen bizonyosra
veszi az üdvösséget. Nem hangzatos szavakat, hanem a szeretet
cselekedeteit kéri követőitől a mi Urunk. A beszéd alapján kérdezzük meg
magunktól: Hogyan hallgatom Jézus szavát? Megvalósítom-e a hallottakat?
Milyen hatást gyakorol rám és mire indít Jézus szava?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk.
Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket
oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj
át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te
jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem
egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te
ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 27., szerda

[Evangelium] 2012-06-27

2012. június 27. – Szerda, Szent László király

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40

Elmélkedés:

A törvénytudó, aki nem csak ismeri, hanem magyarázza és tanítja is a
törvényeket, a főparancsról kérdezi Jézust. Azt akarja, hogy Jézus
állítson fel valamiféle rangsort a törvények között és válassza ki a
legfontosabbat. Jézus tovább megy csupán a legfőbb törvény kimondásánál,
hiszen válaszában az is benne van, hogy a szeretet törvénye, nem csupán az
első a sok száz törvény közül, hanem minden parancsnak ez az alapja,
összegzése, lényege és középpontja. Értelmünknek és akaratunknak a
szeretet megvalósítására kell törekedni mind az Isten, mind embertársaink
irányában. Sokszor hangsúlyozzuk, hogy a szeretet elsősorban nem csupán
egy érzelem, hanem hűséges ragaszkodás ahhoz, aki minket előbb szeretett.
A szeretet nem áll meg Isten „elméleti" szereteténél, hanem gyakorlati
cselekedetekben is nyilvánul, amikor embertársaink segítségére sietünk.
Legyünk találékonyak a szeretetben!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Atyánk! Itt vagyok szolgáltadra, a Te gyermeked, hogy rajtam keresztül
folytasd szereteted munkáját a világban azáltal, hogy Jézust adod nekem,
rajtam keresztül másoknak és az egész világnak. Imádkozzunk egymásért,
hogy Jézus szerethessen bennünk és általunk azzal a szeretettel, mellyel
az Atya szereti Őt.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 26., kedd

[Evangelium] 2012-06-26

2012. június 26. – Kedd

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent
dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy
lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket
is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is
tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk
kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba
visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út,
amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!
Mt 7,6. 12-14

Elmélkedés:

„Amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg
nekik!" – mondja Jézus a hegyi beszédben. Ez az evangéliumi aranyszabály
arra ösztönöz minket, hogy megnyíljunk a jó felé és bátran vállaljuk annak
kezdeményezését. A szabályban nem csupán egy önmagának ártani nem akaró
természetes emberi bölcsesség rejlik, hanem egy olyan magasabb erkölcsi
értékrend, amely azokban a helyzetekben is felvállalja a jócselekedeteket,
amikor az nem volna kötelező. Az arányszabály gyakorlása lehetőséget ad
nekem és a másik embernek, hogy a jóságban növekedjünk. A lelki
fejlődésnek az a lépcsőfoka ez, ahonnan már csak egyetlen lépést kell
tennünk, hogy még az ellenségeinkkel is jót tegyünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 25., hétfő

[Evangelium] 2012-06-25

2012. június 25. – Hétfő

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy
fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak
fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd
nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg
nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: „Hadd
vegyem ki szemedből a szálkát!", holott a te szemedben gerenda van?
Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss
hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!
Mt 7,1-5

Elmélkedés:

„Ne ítélkezzetek!" – hangzik Jézus figyelmeztetése. Bizony, amilyen
könnyen elfeledkezünk erről a parancsról, olyan könnyen alkotunk ítéletet
a másik emberről. Ahelyett, hogy saját hibáink kijavítására törekednénk,
lépten-nyomon belekötünk a másikba, legkisebb hibáját is súlyos bűnként
felróva neki.
Jézus szavai egyértelművé teszik, hogy az ítélet egyedül Istenre tartozik.
Az isteni ítéletre az igazságosság és a jóság jellemző. Ezzel szemben az
ember igazságtalanul, rosszindulatúan, elhamarkodottan vagy éppen csupán
felszínes ismeretek alapján ítélkezik. Jobb tehát, ha nem ítélkezünk, hogy
tanítványai legyünk annak, aki nem ítélkezni jött e világra, hanem
üdvözíteni az embereket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a
napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat
barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat,
hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid
beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek
szükségük van rám.
Boldog Kalkuttai Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 24., vasárnap

[Evangelium] 2012-06-24

2012. június 24. – Vasárnap, Keresztelő Szent János születése

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a
pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés:

Mi lesz ebből a gyermekből?
A mai napon Keresztelő Szent János születését ünnepli Egyházunk
világszerte. Ha röviden, mindössze egyetlen mondattal szeretném
összefoglalni Keresztelő János nagyságának titkát, akkor talán ezt
mondhatnám: Az Isten által meghatározott időben az Isten által
rábízottakat hirdette és azt cselekedte, amivel Isten megbízta. Érdemes
azonban részletesebben kifejtenünk mindezt.

Keresztelő János az Isten által meghatározott időben élt. Érthetjük ezt
úgy, hogy nem akkor született meg, amikor szülei, Zakariás és Erzsébet
szerették volna, hanem akkor, amikor Isten akarta. Az evangélium tanúsága
szerint mindketten éltesebb korúak voltak, s emberileg már nem
számíthattak arra, hogy gyermekük fog születni. Ezt igazolja az a tény,
hogy amikor templomi szolgálatteljesítése alkalmával Zakariásnak
megjelenik az angyal és hírül hozza neki, hogy hamarosan gyermek fog
születni, akkor ő egyszerűen nem hiszi ezt el. Hitetlenségének az lett a
következménye, hogy megnémult, és egészen a hír beteljesedéséig, azaz
gyermeke születéséig nem tudott megszólalni. Magas életkoruk miatt tehát
Zakariás és Erzsébet nem gondolt már arra, hogy Isten gyermekáldásban
részesíti őket. De Isten másként akarta. Nála semmi sem lehetetlen. Így
született meg János a Mindenható akaratából akkor, amikor Isten ezt
elrendelte. A mai ünnep evangéliuma éppen az ő születésekor történt csodás
eseményekről számol be: Zakariás némaságáról, a névadás különleges
módjáról, majd újbóli megszólalásáról, valamint az emberek
csodálkozásáról.

Keresztelő János az Isten által meghatározott időben született és élt.
Érthetjük ezt úgy is, hogy amikor Isten elérkezettnek látta az időt arra,
hogy a világba elküldje Fiát, a Megváltót, akkor az ő érkezését
előkészítendő küldte el Keresztelő Jánost. János az idők teljességében, a
messiási időben, az ószövetség végét és az újszövetség kezdetét jelentő
időben született. Érdemes hinnünk abban, hogy Isten akaratából jövünk a
világra. Érdemes hinnünk abban, hogy nem véletlenül éppen ebben a korban
élünk. Érdemes hinnünk abban, hogy gyermekkorunktól fogva testi és lelki
fejlődésünk érdekében Isten mindent megad ahhoz, hogy az általa óhajtott
küldetésünket elvégezzük életünk során.

Keresztelő Szent Jánosról tett második kijelentésünk így hangzott: az
Isten által rábízottakat hirdette. Lukács evangélista összefoglalóan írta
le János beszédét (vö.: Lk 3,7-18). A János által mondottak három dolog
jellemzi. Egyrészt szavaiban észrevehetjük a prófétai keménységet,
egyfajta fenyegetést azok iránt, akik nem hajlandók Isten törvényei
szerint élni. Így beszélt: „Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket,
hogy fussatok az eljövendő harag elől?" (Lk 3,7). Beszédének második
jellegzetessége a buzdítás. Felszólítja, bátorítja, buzdítja a tömegesen
hozzá érkezőket, hogy a bűnbánat méltó gyümölcsét teremjék (vö.: Lk 3,8).
Újra eléjük tárja a törvények megtartásának útját, az Isten felé vezető
utat. Harmadsorban pedig János beszédében felfedezhetjük a Krisztusra
mutatást. Eloszlatja azokat a félreértéseket, amelyek szerint ő volna a
messiás, ehelyett inkább rámutat Krisztusra, az Isten küldöttére és később
saját tanítványait is őhozzá küldi. A Keresztelő tehát azt hirdeti, azt
tanítja az embereknek, amit Isten bíz rá. Talán jó volna nekünk is
meghallanunk és megszívlelnünk, amit Isten üzen nekünk küldöttei által.

A Megváltó előfutáráról harmadikként azt állítjuk, hogy azt cselekedte,
amit Isten meghatározott számára, és itt a keresztelést, a bűnök
bocsánatára végzett keresztelést szükséges megemlítenünk. János
megkeresztelte mindazokat, akik kifejezték bűnbánatukat és tanújelét adták
annak, hogy készek visszatérni Istenhez. Az Isten útjának keresése
mindennapos feladat számunkra. A keresztség egykor kapott kegyelem és az
istengyermeki állapot felelevenítése mindennapos feladat számunkra.
Érdemes hinnünk abban, hogy Isten akarata szerinti cselekedeteink az
üdvösséget biztosítják számunkra.

Befejezésül még egy gondolat. A János születése körüli csodás események
láttán az emberek ezt kérdezték: „Mi lesz ebből a gyermekből?" Amikor mi
megszülettünk, bizonyára sokak fejében szintén megfordult ugyanez a
kérdés: „Mi lesz ebből a gyermekből?" Próbáljunk meg odahaza őszintén
válaszolni erre a kérdésre! Mi lett belőlünk?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyánk, irgalom Istene! Nagy alázattal és bűneink beismerésével
indulunk feléd. Tudatában vagyunk annak, hogy megbántottunk téged, s csak
tenálad lelhetünk irgalomra. Irgalmad a te végtelen szeretetednek a jele.
Taníts meg minket arra, hogy mindig meg tudjunk bocsátani embertársaimnak,
így fejezve ki szeretetünket feléjük. Tégy minket a szeretet és az
irgalmasság hirdetőivé, hogy mindenki elindulhasson feléd, az irgalomban
gazdag Atya felé. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum