Napi Evangélium: 2025. március 16.

2025. március 22., szombat

[Napi e-vangelium] 2025. március 23. vasárnap

2025. március 23. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9

Elmélkedés

Tartsatok bűnbánatot!
Két tragikus esetre hivatkozva, továbbá a fügefáról mondott példabeszédével a megtérés fontosságára hívja fel Jézus a hallgatóság figyelmét. Az első eset jól tükrözi a korabeli Palesztína politikai helyzetét. A római megszállás ellen időről időre fellázadtak a zsidók, de ezeket a rómaiak katonai erővel általában hamar leverték. Lukács evangélista nem közli, hogy kik keresték fel és közölték Jézussal a vérengzés hírét, de vélhetően az ellenfelei lehettek, akik politikai állásfoglalást szerettek volna kicsikarni belőle az eset kapcsán. Láttunk már ilyet például az adófizetéssel kapcsolatban.
Válaszával Jézus eltávolodik a politikai témától és inkább vallási üzenetet igyekszik megfogalmazni. A korabeli közfelfogás szerint a betegségek, természeti csapások és szerencsétlenségek mögött az emberi bűn áll. Jézus felelete ezt a hagyományos szemléletet tükrözi, de egyúttal cáfolja is azt. Ne gondolja senki, hogy a Pilátus által megöletett emberek bárki másnál bűnösebbek voltak! Kijelentését egy másik példával is megerősíti, amely szintén akkoriban történhetett. Ne gondolja senki, hogy a ledőlt torony miatt életüket vesztő emberek bűnösebbek voltak másoknál és bűnük miatt jártak így!
Jézus itt mondja ki a lényeget: „ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan." A párbeszédet a fügefa esete zárja, amely azt szemlélteti, hogy Isten időt ad a bűnbánatra, a megtérésre.
Jézus küldetésének lényeges eleme a bűnbánatra való felszólítás. A bűnbánat, a megtérés annak jele, hogy az ember elfogadja Isten országát. A bűnbánatra való hívás mindig időszerű. Egyesek ugyan próbálnak késlekedve választ adni, de ez mindig kockázatos. Amikor megbánjuk bűneinket és Isten eltörli azokat a szentgyónásban, akkor új lehetőséget ad nekünk, új reményt önt belénk. Bűnösségünk tudatában nem kell rettegve menekülnünk Isten elől, hanem éppen ellenkezőleg, azzal a bizalommal közeledhetünk felé, hogy megbocsát.
Amikor Jézus példázatot mond arról, hogy az embernek a bűnbánat és a jócselekedetek gyümölcseit kell teremnie, – miként a fák gyümölcsöt érlelnek – akkor az Istennel való együttműködésünkre gondol. Isten nélkül ugyanis elszakadnánk az éltető erőforrástól, a teremtő erőtől, a növekedést és fejlődést biztosító hatalomtól s erőtlenné, élettelenné és terméketlenné válnánk. Isten együttműködésre hívja az embert. Aktív együttműködés ez a Teremtővel, ugyanakkor mégsem a miénk az érdem, hanem Istené. A megtérés, a lelki újjászületés nem rajtunk múlik, hanem Istennek köszönhető. Ne azt várjuk, hogy eljöjjön a gyümölcsérés ideje! Mert a megtérés ideje most jött el számomra. Az irgalmas Atya most akar magához ölelni és megbocsátani.
A nagyböjti időszak arra ad nekünk lehetőséget, hogy Istent visszahelyezzük életünk középpontjába és a böjt, az imádság, valamint a jócselekedetek által közeledjünk hozzá. Ez bűnbánatot és őszinte megtérést jelent. Jézus kétszer is a következőt mondja a mai evangéliumban: „Ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan." Engedjük, hogy az isteni irgalmasság és megbocsátó szeretet megérintse szívünket, amikor elvégezzük szentgyónásunkat. De a gyónás ne legyen csupán megszokásból végzett cselekedet, hanem fakadjon bűneink őszinte megbánásából és abból a vágyból, hogy tékozló és bűnbánó fiúként szeretnénk visszatérni az Atyához.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt, amelyet bűneink köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a magunk dicsőségére építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát, amely a te szereteted hajléka! Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben és újítsa meg életünket, hogy az örömhír továbbadásával és feltámadásod hirdetésével újjáépítsük az Egyházat.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250323.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2025. március 21., péntek

[Napi e-vangelium] 2025. március 22. szombat

2025. március 22. – Szombat

Evangélium

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük" – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés

Szent Lukács evangéliumának 15. fejezetében három olyan példabeszédet olvashatunk, amelyek Isten irgalmáról szólnak. Az elveszett bárányról, az elveszett drachmáról (pénzről) és az elveszett (tékozló) fiúról szóló hasonlatok egyaránt arról tanítanak, hogy az irgalmas Isten keresi elveszett gyermekeit és kész megbocsátani, visszafogadni mindenkit szeretetébe. A megtalálás, a visszatalálás öröme visszatérő elem mindhárom hasonlatban. Az elveszett bárányt megtaláló és a nyájhoz visszavivő pásztor, az elveszett pénzdarabot kutató és meglelő háziasszony, valamint a fiára váró és őt szeretettel visszafogadó apa nem akarja örömét magába zárni, hanem másokat is örvendezésre hívnak.
A három hasonlattal Jézus fokozatosan világítja meg, hogy miről is akar tanítást adni. Az elsőben egy állat, egy bárány szerepel, a másodikban egy tárgy, egy pénz, és csak a harmadikban szerepel egy ember. A fokozatosság abban is megjelenik, hogy sem a bárány, sem a pénz nem tehet arról, hogy elveszett, a fiú viszont már szabad döntést hoz arról, hogy „elveszik", kilép az atyai házból. Az Isten elleni lázadás, az engedetlenség, a bűn mindig az ember tudatos döntése, választása és nem a véletlen műve. Isten azt szeretné, ha bűnünket megbánnánk és visszatérnénk hozzá. Ő irgalmas és mindig örömmel vár minket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, vezess engem a te utadon! Ne engedjem el soha a te kezedet. A te kegyelmed éltessen engem. A te szereteted lakjék bennem. A te tisztaságod költözzék belém. Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek. Ne a jelen, hanem az örök élet. Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak. Mindig és mindenért, neked hálát adni tudjak, és ha választanom kell kettőnk között Jézusom, mindig csak te és sohasem én legyek az első!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250322.mp3

2025. március 20., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2025. március 21. péntek

2025. március 21. – Péntek

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!" Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!" Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?" Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!" Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés

Izajás próféta könyvének 5. fejezetében olvasható az Úr szőlőskertjéről szóló ének, amely szerint a választott nép, Izrael népe az Úr által telepített szőlő. Isten gondoskodik népéről, gondozza, őrzi szőlőjét és azt reméli, hogy termést hoz, a nép engedelmeskedik neki, de ez a várt eredmény elmarad. Az éneket rendszeresen olvasták a zsinagógai istentiszteleten, ezért a vallásos zsidók jól ismerték. Jézus példabeszédének kezdete hasonlít az Úr szőlőjéről szóló énekre, ezért a hallgatóság rögtön megértette, hogy olyan példázat következik, amelyik Izrael népéről szól. Az engedetlenség, az Isten elleni lázadás és szembefordulás motívuma Jézus hasonlatában is megjelenik: a szőlőskert bérlői fellázadnak a gazda ellen, meg akarják szerezni a birtokot, bántalmazzák a tulajdonos küldötteit, azaz a prófétákat, és végül attól sem riadnak vissza, hogy a tulajdonos fiát megöljék. Ez utóbbi egyértelmű utalás arra, hogy Jézus az Isten Fia, akit megölnek, keresztre feszítenek az elvetemült szándékú emberek. A gonosz szőlőmunkások megbüntetése figyelmeztetés, hogy minden bűnnek lesz következménye.
Jézus példabeszéde arról tanúskodik, hogy a mi Urunk tudatosan vállalja a prófétai sorsot, az elutasítást, a szenvedést és a halált. Küldetéstudata erősítsen minket keresztény hivatásunkban!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk Jézus Krisztus! Te az utolsó vacsorán úgy rendelted, hogy életed folytatódjon tanítványaid, követőid életében, a mi életünkben. Szent tested az Atyának szóló áldozat és nekünk adott ajándék, amely által áldozatod naponta megújul és életed bennünk folytatódik. Az általad adott csodálatos kenyér keresztény életünk forrása. Élj bennünk! Táplálj minket! Segíts, hogy áldozatodhoz kapcsolódva mi is felajánljuk életünket a mennyei Atyának!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250321.mp3

2025. március 19., szerda

[Napi e-vangelium] 2025. március 20. csütörtök

2025. március 20. – Csütörtök

Evangélium

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31

Elmélkedés

Két emberről mond Jézus példabeszédet a mai evangéliumban. Az egyik végtelenül gazdag, a másik végtelenül szegény. Jézus látványos lakomával szemlélteti a gazdag ember jólétét, akinek mindene megvan ezen a világon. Óriási az ellentét, amikor a koldus bemutatása következik, összeszorul a szívünk, amikor rá gondolunk, akinek még egy tiszta ruhadarabja sincs, amivel lemoshatná, megtörölhetné sebekkel teli testét. Nem egymástól távol élnek ők, hisz a gazdag ember házának kapuja előtt fekszik a szegény. Ilyen módon Jézus kapcsolatot teremt a gazdag és a koldus között. A gazdag tudna segíteni a szegényen, de nem teszi meg. Bizonyára meg sem érezné, ha legalább egy keveset adna neki, de eszébe sem jut. A gazdagság vakká, érzéketlenné teszi, észre sem veszi a másik ember nyomorúságát. A túlvilágon, a haláluk után fordul a sorsuk: a szívtelen gazdag a kárhozatra, a szegény az üdvösségre jut.
Érdekes, hogy a példabeszédben a koldusnak megtudjuk a nevét, Lázárnak hívják. Jézus egyetlen más példabeszédében sincs a szereplőknek neve, ez az egyetlen kivétel. Nem tudjuk, hogy hívták az irgalmas szamaritánust vagy a bajba került embert, akin segített, nem ismerjük sem a tékozló fiú, sem az apjának nevét, nincs neve a királynak, aki talentumokat bíz szintén névtelen szolgáira és folytathatnánk a sort. Itt viszont van a szereplőnek neve, a koldust Lázárnak hívják, s ez a név a héber nyelvben azt jelenti: Isten segít.
A szegény, akit a gazdagok észre sem vesznek, egyedül Isten segítségére számíthat.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életed során mindig felismerted a kísértést és visszautasítottad azt. A legfontosabb pillanatban nem szálltál le a keresztről, hanem vállaltad a szenvedést és a halált a mi megváltásunkért. A kísértés a mi esetünkben is arra irányul, hogy eltávolodjunk Istentől, a tőle kapott küldetéstől, az ő szeretetétől, és szálljunk szembe az ő akaratával. A kísértés elutasítása azt jelenti, hogy kifejezzük szándékunkat: egyedül Istennek akarunk szolgálni, őt tartjuk életünk Urának, az ő akaratának szeretnénk mindenben engedelmeskedni. A kísértés legyőzése azt jelenti, hogy Isten útját, az üdvösség útját választjuk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250320.mp3

2025. március 18., kedd

[Napi e-vangelium] 2025. március 19. szerda

2025. március 19. – Szerda, Szent József, a boldogságos Szűz Mária jegyese

Evangélium

Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!" Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.
Mt 1,16.18-21.24a

Elmélkedés

Szent Józsefnek, a názáreti ácsnak, Mária jegyesének és Jézus nevelőapjának mai ünnepén az ő látomásáról olvasunk az evangéliumban. Amikor kiderül, hogy még házasságkötésük előtt Mária gyermeket vár, József azon kezd gondolkodni, hogy nem veszi őt feleségül. A születendő gyermek kilétéről csak Máriának van tudomása az angyali üdvözletből, Gábor angyaltól. Mivel ő sem értette egészen a vele történteket, valószínűleg nem beszélhetett erről Józsefnek. József tehát nem tudja még, hogy jegyesének a Szentlélek erejéből lesz gyermeke.
József emberi módon gondolkodik, amikor jegyeséről kiderül, hogy áldott állapotban van, s emiatt meg akarja szakítani a jegyességet. Talán a csalódottság készteti őt erre vagy azt hiszi, hogy Mária hűtlenséget követett el. József emberiességéről tanúskodik, hogy nem szeretné Máriát nyilvánosan szégyenbe hozni, mert tudja, hogy a zsidó törvények szerint biztos halál, megkövezés vár jegyesére, mint házasságtörőre.
Ekkor történik József látomása. Egy angyal jelenik meg neki, hogy beavassa őt a titokba, a megváltás tervébe, a hamarosan bekövetkező eseményekbe. József szándékát megváltoztatja ez a jelenés, ez az isteni közbeavatkozás, és az álmában kapott utasításnak megfelelően magához veszi jegyesét és később saját családja tagjaként neveli fel Jézust.
József hisz és engedelmeskedik az isteni útmutatásnak, s ezáltal megváltásunk csendes szolgája lesz, vállalja, hogy a születendő gyermeknek nevelője legyen. Isten akaratának elfogadásával és engedelmeskedésemmel én is a hit útján indulok el.
© Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk! Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a te kisugárzásod legyen! Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a te jelenlétedet érezze meg általunk! Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül téged, Jézus! Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250319.mp3

2025. március 17., hétfő

[Napi e-vangelium] 2025. március 18. kedd

2025. március 18. – Kedd

Evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12

Elmélkedés

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus éles kritikát fogalmaz meg az írástudók és a farizeusok vallásosságával kapcsolatban. Nem a tanításukkal volt gondja, hanem a magatartásukkal. Abban az időben írástudóknak nevezték azokat, akik a törvények értelmezésével, magyarázatával foglalkoztak. A zsidó emberek életét a mózesi törvény szabályozta, amely a vallási és a társadalmi, az egyéni és a közösségi életre egyaránt vonatkozott. Az évszázadok során a Mózesnek adott eredeti isteni törvényekhez sok más emberi szabály és előírás kapcsolódott. Az írástudók arra törekedtek, hogy az emberi parancsokat is visszavezessék a mózesi törvényekre, mintegy isteni eredetet, alapot adva nekik, bár ez nem mindig sikerült.
Az írástudók tanításával, törvényértelmezésével tehát nincs Jézusnak nagyobb problémája, azzal viszont igen, hogy éppen ők nem tartják meg ezeket a törvényeket, illetve inkább csak a látszatra törekszenek. Ezt nevezzük képmutatásnak, farizeusi lelkületnek, amely nem igazi vallásosságot jelent, hanem csak annak látszatát. Ez a vallásosság nem Isten iránti szeretetből fakad, hanem az emberi elismerést keresi. Jézus ezt a magatartást nem tartja követendőnek.
A magamutogatás és az öndicséret helyett Jézus az alázatosságot ajánlja követőinek. Az alázatos ember minden jót Istennek tulajdonít.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod, nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250318.mp3

2025. március 16., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2025. március 17. hétfő

2025. március 17. – Hétfő

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."
Lk 6,36-38

Elmélkedés

Jézus szavai, amellyel az evangéliumban találkozunk, minden nap egy magasabb eszmény, egy tökéletesebb élet felé vezetnek minket. Egy új életstílus megvalósítására hív az Úr, amelyben nincs helye a haragnak vagy a gyűlöletnek. Itt nincs ellenség és ellenfél. Nincs szembenállás és ellenkezés a másik emberrel. Jézus azt kéri, hogy mindenkire, mint testvérre tekintsünk. „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas" – tanítja. Az Atya irgalma nem pillanatnyi fellángolás vagy egyszeri cselekedet, hanem folyamatos állapot, azaz ő mindig kész a megbocsátásra.
„Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek" – teszi hozzá előző kéréséhez Jézus. Ennek hátterében az áll, hogy az Isten ítélete mindenkor igazságos, az emberi ítélkezés viszont igazságtalan lehet. Bár az ítélkezés Isten joga, s a végső időkben ez be is fog következni, mégis Jézus nem azért jön el világunkba, hogy elítéljen minket, hanem hogy megváltson. Ő lemond az ítélet jogáról annak érdekében, hogy az üdvösségünk szolgája lehessen. Mindezek után még inkább szembetűnő az ellentét Isten megváltó szándéka és az ember ítélkezése között. Pilátus a nép igazságtalan ítéletét mondja ki igazságtalan jogi formában Jézusról, az Istenről. Az emberekről mondott igazságtalan ítéleteimmel mindannyiszor Jézusra mondok halálos ítéletet.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján! Benned ismerem fel gyógyítómat és te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz nekem a bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra és hitem elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak. Megbocsátó kegyelmed mindennél többet ér számomra!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250317.mp3

2025. március 22., szombat

2025. március 21., péntek

2025. március 20., csütörtök

2025. március 19., szerda

2025. március 18., kedd

2025. március 17., hétfő

2025. március 16., vasárnap

Blogarchívum