Napi Evangélium: 2022. január 30.

2022. február 5., szombat

[Napi e-vangelium] 2022. február 06. vasárnap

2022. február 6. – Évközi 5. vasárnap

Evangélium

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra." „Mester – válaszolta Simon – egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót." Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés

Kudarc után siker
A meghívástörténetek és a csodaelbeszélések közé egyaránt sorolhatjuk a mai evangéliumi részt, hiszen mindkét elem, tehát a meghívás és a csoda is szerepel benne. Lukács evangélista beszámolója szerint az eset Jézus nyilvános működésének kezdetén történt. Saját hazájában, a názáreti zsinagógában Jézus fellépése, tanítása nem hozott sikert. A hitetlen és csodára váró názáretiek elutasították őt. Ezt követően Jézus elhagyja a várost és a Genezáreti-tó melletti Kafarnaumba megy. Itt egészen más a fogadtatás. Az emberek szívesen mennek Jézushoz és örömmel fogadják őt. Az evangélista ezt írja: „nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát." Olyan sokan jönnek hozzá, hogy kénytelen bárkába szállni és a vízről tanítja az embereket.
Miután Jézus Názáretben megdöbbent az emberek hitetlenségén, itt a nép részéről hittel, Péter apostol részéről feltétlen engedelmességgel találkozik. Péter, a tapasztalt, hivatásos halász engedelmeskedik egy olyan személynek, aki ácsként dolgozott nevelőapja, Szent József mellett, tehát egyáltalán nem értett a halászathoz. Péter mégis kész megtenni, amit kérnek tőle, ezért mondja: „Egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót." Engedelmességét Jézus csodával jutalmazza: oly sok hal kerül a hálóba, hogy két bárka is alig bírja partra húzni.
Az esemény tehát nagy fordulatot hoz. Péter és társai néhány perccel korábban még arról beszélgettek, hogy haszontalan erőfeszítés volt az egész éjszakai munkájuk, mert semmit sem fogtak. Tehát nem arról van szó, hogy kevés halat fogtak, többre számítottak és emiatt csalódottak voltak, hanem nem fogtak semmit. Egyetlen halat sem. Létezik-e ennél nagyobb kudarc egy halász számára? Okozhat-e bármi is ennél nagyobb csalódást? Amikor megtapasztalják emberi kicsinységüket és tehetetlenségüket, akkor szólítja meg őket Jézus. S ekkor Péter nem mondja, hogy fáradtak és semmi értelmét nem látja a további munkának a kudarc után, hanem engedelmeskedik, kiveti a hálót. Ez az engedelmesség, ez a bizalom, ez a hit meghozza a bőséges eredményt. Ez a bőség éppen az ellenkezője annak a „semminek", amiről Péter az imént beszélt. Jézus szavát, kérését teljesítve a reménytelen helyzet ellenére is van eredménye a munkának, mégpedig olyan bőséges eredménye, amire senki sem számít előre.
A csoda, a halfogás után következik Péter meghívása. Jézus ezt mondja neki: „Ezentúl emberhalász leszel." És Péter ismét engedelmeskedik, követi Jézust.
Az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy Isten hívta meg őket. Nem fogságba akarják vetni az embereket, hanem elvezetni őket arra az igazi szabadságra, amelyet Isten ad mindenkinek. A hálóba kerülni azt jelenti, hogy Isten országához tartozunk. Akik engedik, hogy az emberhalászok hálója kifogja őket, döntésükkel az üdvösséget választják és elindulnak Isten felé. Az irgalmas Isten minden ember üdvösségét akarja. Meg akar menteni minket a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Nagy öröm él szívemben, mert beszálltál életem hajójába és ezzel részt vállaltál emberi életemből. Azért teszed ezt, hogy velem együtt indulj a világ nagy tengere felé. A magam ereje sokszor kevésnek bizonyul. Kudarc és sikertelenség ér nap mint nap, de a veled való találkozás óta újra erőt és lelkesedést érzek magamban, hogy érted fáradozzak. Taníts engem, hogy mindig engedelmeskedjek szavadnak és emberhalász legyek, aki bátran indulok az emberekhez, hogy hirdessem a te örömhíredet.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20220206.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2022. február 4., péntek

[Napi e-vangelium] 2022. február 05. szombat

2022. február 5. – Szombat

Evangélium

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés

Márk evangélista semmi pontosat nem jegyez le a Jézus által küldött tanítványok szolgálatáról. Hol jártak? Mennyi ideig voltak távol? Kikkel találkoztak? Milyen betegeket gyógyítottak meg? Kiket tanítottak? És hol járt, mit csinált eközben Jézus? Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, mert az evangélista csupán azt szeretné elmondani, hogy a tanítványok nem tettek mást, mint hűségesen teljesítették a rájuk bízott feladatot. Küldetésük során megtapasztalhatták az Úrtól kapott erő működését, hatását. Az általuk hirdetett tanítást ugyanúgy fogadhatták az emberek, miként Jézus szavait, s az általuk tett csodák is ugyanúgy nagy megdöbbenést ébreszthettek, mint amikor Jézus gyógyított.
Visszaérkezésükkor Jézus észreveszi, hogy a missziós útról visszatérő tanítványai elfáradtak a munkában és pihenésre van szükségük. A pihenésre szánt idő ugyanakkor a feltöltődés alkalmát is jelenti, felkészülést a következő feladatokra. Emellett Jézus az igazság tanítása után vágyakozók lelki éhségét is észreveszi. Nem menekül el az őt keresők elől, hanem rendelkezésükre áll és tanítja őket.
Az Úr figyelmes szeretete a mi irányunkba is megtapasztalható, amikor hétről hétre pihenésre és lelki feltöltődésre hív minket. A vasárnapi szentmisén lelkünket táplálja tanításának igazságával és szent Testével, az Oltáriszentséggel.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Te vagy, aki megalkottál és ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, embertársakat magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. Minden talentumot azért adsz, hogy akaratodat teljesítsem. Hiszem, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem azért fáradozok, hogy szereteted terjedjen a világban.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20220205.mp3

2022. február 3., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2022. február 04. péntek

2022. február 4. – Péntek

Evangélium

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés

A tanítványok missziós útra küldése és visszaérkezésük közé Márk evangélista beilleszti Keresztelő János halálának elbeszélését, ezt olvassuk a mai napon. Az evangélista, ha nem is teljesen, de legalább részben a küldöttek munkájának tulajdonítja, hogy Jézus híre elterjed, még pedig nem csak az egyszerű nép körében, hanem az uralkodóhoz is eljut. Heródes Antipász, aki a Jézus születésekor uralkodó Nagy Heródesnek a fia, csupán a nép ajkán volt király, valójában Galilea és Perea tartományok negyedesfejedelme volt, s később a rómaiak éppen amiatt száműzték, mert királyi címet szeretett volna magának. Mi terjedt Jézusról, mit tudott meg az uralkodó? Azt, hogy Jézusnak „csodatevő ereje" van. Ez alapján gondolta Heródes azt, hogy az általa lefejeztetett Keresztelő János támadt fel a halálból. Az evangélista Jézus személyével kapcsolatban még további két véleményt is ismertet. Az egyik szerint ő valójában Illés próféta, aki a korabeli zsidó felfogás szerint a messiási idők eljövetelekor eljön a világba. A másik vélemény szerint egy próféta jött el Jézusban, ami szintén a végső idők beköszöntét jelentheti. Megtisztelőek, elismerőek ezek az elképzelések, de Jézus igazi származását mégsem mondják ki. Ő ugyanis nem a messiási idők előhírnöke, hanem maga a Messiás. A három vélekedés közül Heródes az őt érintőt választja. A gyilkost lelkiismerete nem engedte szabadulni áldozatától.
Bűnbánat, a bűnbocsánatban kapott isteni irgalom nélkül mi sem szabadulhatunk bűneinktől.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20220204.mp3

2022. február 2., szerda

[Napi e-vangelium] 2022. február 03. csütörtök

2022. február 3. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés

Azt követően, hogy Jézus látogatást tett Názáretben, missziós útra küldi apostolait. A történet első eleme azt az üzenetet hordozza minden Krisztus-követő számára, hogy a tanítvány mindig az Úr küldetésében jár. Nem saját elhatározásából indul útnak, nem a maga igazságát hirdeti, hanem Krisztus követeként tesz tanúságot.
Vajon milyen érzésekkel indultak útnak? Talán bizonytalanság és félelem lehetett bennük amiatt, hogy semmit sem vihettek magukkal? Aligha, mert a Jézus által adott küldetés teljesítéséhez, a tanításhoz és a gyógyításhoz nem volt szükség eszközökre. Inkább magabiztosság lehetett bennük, hiszen korábban többször láthatták, megtapasztalhatták, hogy milyen erő rejlik a Mester szavaiban és cselekedeteiben, és most ők ebből az erőből részesülnek.
Jézus gyakorlati tanácsokat ad nekik. Olyan tanácsok ezek, amelyeket szívesen értelmeznénk úgy, hogy manapság nem kell őket komolyan venni. Amikor az evangélium hirdetésére napjainkban vállalkozunk, akkor nyilvánvalóan nem az a lényeg, hogy van-e nálunk tarisznya vagy hátizsák, hanem hogy felvállaljuk-e az eszköztelenséget és rá merjük-e magunkat bízni Istenre? A történet ugyanis éppen e tanulság irányába vezet minket. Jézus életformáját követve és önmagunkat teljesen Istenre bízva érdemes hirdetnünk az örömhírt.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20220203.mp3

2022. február 1., kedd

[Napi e-vangelium] 2022. február 02. szerda

2022. február 2. – Szerda, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Evangélium

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés

A mai napon, Urunk bemutatásának ünnepén, arra emlékezünk, hogy negyven nappal születése után a gyermek Jézust bemutatták Istennek a jeruzsálemi templomban, ahogyan ezt a mózesi törvény előírta. Az evangélium ezt az eseményt írja le, József és Mária megérkeznek a templomba, ahol Simeon és Anna is örömmel köszönti az újszülöttet. Mindketten nagyon idősek voltak, a Megváltó jövetelére vártak, s még életükben beteljesedett vágyakozásuk. Azokat a nemzedékeket jelképezik, akik a korábbi időkben a Megváltót várták, s akik a későbbi korokban Jézus személyében látják az Üdvözítőt.
Az elbeszélésben kulcsfontossága van a látás szónak. Simeon ígéretet kapott, hogy „nem lát halált" egészen addig a napig, amíg nem „látja a Fölkentet." Amikor pedig karjába vehette a gyermek Jézust, hálát ad Istennek, mert „látták szemei a Szabadítót."
Mindannyiunk szívében ott él az Isten-látás vágya. Mária, aki egykor karjában vitte gyermekét a templomba, hogy bemutassa Istennek, ma nekünk hozza el Jézust, felénk tartja, hogy láthassuk a Megváltót. Mária Jézust nyújtja a gyermekeknek, a fiataloknak, a felnőtteknek és az időseknek. Nem kell félve eltakarnunk az arcunkat! Nem kell rettegnünk attól, hogy mi történik, ha találkozunk Istennel! Hiszen nem ítélkezni jön, hanem hogy szabadulást hozzon nekünk. Ő a mi Megváltónk, ő a mi világosságunk!
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20220202.mp3

2022. január 31., hétfő

[Napi e-vangelium] 2022. február 01. kedd

2022. február 1. – Kedd

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!" Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm", ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés

Jézus csodáinak bemutatása a mai evangéliumban szereplő két csodával ér csúcspontra Márk művében. A Jézusból sugárzó isteni erőnek sem a tengeri vihar, sem a gonosz lélek nem tud ellenállni, sőt, ez a hatalom a legreménytelenebb esetben is képes segíteni. Az életminőséget csökkentő, az emberi életet romboló erők felett győzedelmeskedő Jézus áll előttünk. Rajta kívül senki nem képes segíteni annak az asszonynak, aki tizenkét éve küzd betegségével. Rajta kívül senki ember nem tudja életre kelteni a zsinagógai elöljáró gyermekét. Mindkét esetben Jézus megmutatja isteni hatalmát. Teszi ezt egyrészt azért, mert az irgalmas Isten az ember javát, gyógyulását akarja, másrészt hitet szeretne ébreszteni. A hit mindkét csodánál szerepel. A történet kezdetén az elöljáró kifejezi hitét, hogy Jézus tud segíteni leányán, aki halálos beteg, majd pedig a halálhír megérkezésekor az Úr a hit fontosságára emlékezteti e szavakkal bátorítva őt: „Ne félj, csak higgy!" A másik történetben az asszony abban a hitben érintette meg Jézust, hogy ez számára gyógyulást fog hozni.
Mennyire nehéz nekünk elhinnünk, hogy az élet győz a halál felett. A végső szó az életé és a feltámadásé. Vajon elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy legyőzze félelmeinket és aggódásainkat? Csak akkor volna okunk félelemre, ha Jézus nem ígérte volna meg nekünk a feltámadást és az örök életet.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te küldetésed az volt, hogy tanítsd az embereket és csodáiddal megmutasd Isten irgalmát. Tanításod és csodáid, a te emberek iránti szeretetednek a jelei. Ugyanakkor az Atya iránti szeretetedet is megmutatod bennük, hiszen mindig neki engedelmeskedsz, az ő akaratát teljesíted. Segíts, hogy növekedjen bennem az emberek iránti szeretet és Isten felé is megmutassam szeretetem. Segíts minket, hogy szavaidban felismerjük az üdvösség örömhírét! Urunk, mutass nekünk utat az Atyához és vezess minket hozzá!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20220201.mp3

2022. január 30., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2022. január 31. hétfő

2022. január 31. – Hétfő

Evangélium

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!" Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?" Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20

Elmélkedés

Nehéz keresztet vesz a vállára, aki értelmes magyarázatot szeretne fűzni a mai evangéliumi részhez. Amit Jézus korában ördögtől, gonosz lélektől való megszállottságnak neveztek, azt mai tudásunkkal pszichés betegségek közé soroljuk. Ha hittel elfogadjuk, hogy Jézus az ő isteni erejével képes volt olyan testi betegségeket meggyógyítani, mint a vakság, a bénultság, a némaság, a lepra, akkor azt is elfogadjuk, hogy a pszichés betegségeket is meg tudta szüntetni. De mit kezdjünk azzal, hogy a „gonosz lelkek" az emberből a sertésekbe mentek át és a tóba vesztek? Legenda? Kitalált elbeszélés? Vagy valami félreértésből született ez a történet? És mi lehetett a szándéka Márk evangélistának e történet leírásával, amelyet nyilvánvalóan ő is a szóbeli hagyományból ismert?
Amikor az evangélista ismerteti Jézus csodáit, akkor minden esetben a nagyszabásút, a rendkívülit, a megmagyarázhatatlant szeretné hangsúlyozni. A csodák olyan cselekedetek, amelyekre ember nem képes. De Isten igen. Amit Jézus tesz, azt isteni hatalom birtokában teszi. Bármennyire furcsa, érthetetlen vagy hihetetlen az ember számára, mégis megtörténtek ezek a rendkívüli dolgok. Az ő ereje minden démoni befolyásnál erősebb.
Az ember olykor azt hiszi, hogy tehetetlen a gonosz erőkkel szemben. Valójában Jézus hatalma minden emberi elképzelést felülmúl. Csak kérnünk kell szabadító segítségét.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20220131.mp3

2022. február 5., szombat

2022. február 4., péntek

2022. február 3., csütörtök

2022. február 2., szerda

2022. február 1., kedd

2022. január 31., hétfő

2022. január 30., vasárnap

Blogarchívum