2011. augusztus 6., szombat

[Evangelium] 2011-08-06

2011. augusztus 6. – Szombat, Urunk színeváltozása

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét,
Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott
előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító
fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés:
Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk
itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet,
Mózesnek egyet és Illésnek egyet!" Még beszélt, amikor íme, fényes
felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én
szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!" Ennek hallatára
a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament
hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel és ne
féljetek!" Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust
egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se
szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!"
Mt 17,1-9


Elmélkedés:
Nem csak szenvedésének titkáról beszél nyíltan az apostoloknak, hanem –
legalábbis részben – dicsőségét is feltárja előttük. Jézus isteni
dicsősége a maga teljességében a feltámadáskor mutatkozik majd meg,
ameddig a színeváltozás élményében részesülő három apostolnak
hallgatnia kell. Jó, ha lélekben néha mi is vállaljuk a hegymászást,
mert részesülhetünk az Isten-látás élményében és megtapasztalhatjuk,
hogy milyen jó Jézussal lenni. Ez a dicsőség és a Jézussal való boldog
együttlét lesz az osztályrészünk, ha kitartunk az Úrral a
kereszthordozásban, és elfogadjuk, hogy a szenvedések és a próbatételek
is ugyanúgy erősíthetik hitünket, mint a találkozások. Legyünk együtt
Jézussal a kereszthordozásban, mert ha készek vagyunk vele meghalni,
akkor vele együtt fogunk feltámadni.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek,
És úgy szolgáljalak, amint megérdemled:
Hogy adjak számolgatás nélkül,
Hogy harcoljak nem gondolva arra,
Hogy sebeket kaphatok,
Hogy dolgozzam pihenés nélkül,
Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra,
Nem várva más jutalmat, mint azt,
Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 5., péntek

[Evangelium] 2011-08-05

2011. augusztus 5. – Péntek

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar
engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert
mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énérettem
elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az
egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az
ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának
dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei
szerint. Bizony, mondom nektek: Az itt állók közül néhányan nem halnak
meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.
Mt 16,24–28


Elmélkedés:
Nem csak Krisztus életéhez tartozik hozzá a szenvedés – ahogyan erről a
tegnapi evangéliumban olvastunk – hanem Jézus tanítványainak az
életéhez is. A mai rész szerint mindenkinek, aki követni akarja Jézust,
ugyanazt a sorsot kell vállalnia, amelyet Neki is el kellett
szenvednie. Nem tudunk elmenekülni a szenvedések elől, s nincs is erre
szükség, mert mindez beletartozik Isten szándékaiba. A mi életünkben
ugyanúgy, mint Jézuséban. A kereszt felvétele és hordozása a számunkra
is az Isten akaratának való engedelmesség jele. Aki már sokszor szinte
kényszeredetten keresi élete boldogságát, nem fogja azt megtalálni.
Először mindig Istenre kell figyelnünk, s azt kell megtudnunk és
elfogadnunk, hogy Ő hogyan szeretne boldogítani minket.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem
a munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban.
Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan,
jól gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan
beszélgetéssel, vagy időtöltéssel.
Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne
teher legyen, hanem öröm.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 4., csütörtök

[Evangelium] 2011-08-04

2011. augusztus 4. - Csütörtök

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,
megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek,
mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket:
„Hát ti, kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: „Te vagy a
Krisztus, az élő Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a
test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem
Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a
mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a
mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő
a Messiás.
Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy
neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a
főpapoktól és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a
halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram!
Ez nem történhet veled!" Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán!
Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az
emberekére!"
Mt 16,13-23


Elmélkedés:
Péter vallomását követően Jézus megjövendöli szenvedését és először
beszél tanítványainak saját haláláról. Ennek hallatára a néhány perccel
korábban csodálatos hitvallást tevő Péter nemtetszését fejezi ki,
ugyanis a szenvedésnek a gondolata elvonják figyelmét Isten
szándékáról. Nem csodálkozzunk ezen! Hiszen Krisztus szenvedésének és
halálának ténye, valamint a sok emberi szenvedés látása ma is megosztja
az embereket. Vannak, akik kitartanak Krisztus iránti hitük
megvallásában, de vannak olyanok is, akik elfordulnak tőle. Pedig ha
néhány napot türelmesen várnának, ők is kiállnák a hit próbáját, s
láthatnák, hogy a kereszthalálnál megmutatkozó jézusi erőtlenséget és
gyengeséget harmadnapra legyőzi a feltámadás ereje. Próbáljuk mindig
elfogadni Isten szándékait az életünkben, még akkor is, ha az első
pillanatra értelmetlennek tűnik is számunkra! Az Istent szeretőknek
minden, még a szenvedés és a halál is a javukra válik.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
ha te nem leszel nyugalmam,
nem gyógyul meg gyöngeségem.
Istenem, légy védelmezőm,
biztos menedék, hogy megszabaduljak!

________________________________
\
Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasó Barátaim!
Nem múlik el hét anélkül, hogy XVI. Benedek pápa valamelyik beszédében
szóba ne hozná az új evangelizáció ügyét. Az evangélium hirdetésének
fontosságát mi is belátjuk.
Az új evangelizáció jegyében alapítottam a közelmúltban az Élő Kenyér
újságot, amely havonta jelenik meg és kifejezetten gyerekek számára
készül. Őket segíti vasárnapról vasárnapra a szentmisére való
felkészülésben és a részvételben.
Szeretettel ajánlom az újságot a szülők és nagyszülők, a hitoktatók és
tanárok figyelmébe. Információ és a megrendelési lehetőség itt
található: http://www.elokenyer.hu
Szeretettel: Horváth István Sándor
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 3., szerda

[Evangelium] 2011-08-03

2011. augusztus 3. - Szerda

Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult
vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte:
„Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a
gonosz szellem!" Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá
tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!"
Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett
juhaihoz szól." Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal:
„Uram, segíts rajtam!" Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek
kenyerét és odadobni a kutyáknak!" Mire az asszony: „Igen, Uram, de a
kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!" Erre Jézus így
szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!"
És a lánya meggyógyult még abban az órában.
Mt 15,21-28


Elmélkedés:
Furcsának tartjuk Jézus elutasító magatartását, aki sem az asszony, sem
a tanítványok kérésére nem teljesíti elsőre a pogány asszony vágyát. A
beszélgetésből kiderül, hogy azért ilyen elutasító, mert nem akar
túllépni küldetésének határán, de ez az asszony nem zsidó származású.
De talán még furcsább az, hogy az asszony tulajdonképpen legyőzi Jézust
a vitában. Oly kitartóan kér és olyan ügyesen érvel, hogy Jézus
meglátja benne azt a hitet, amely tántoríthatatlanná teszi. De mégsem
tolakodó vagy követelőző az asszony magatartása, hanem a hite
alázatossá teszi, s ennek jutalmaként Jézus teljesíti kérését,
meggyógyítja lányát.
Mi hogyan fordulunk kéréseinkkel Jézushoz? Tanuljuk meg hittel és
alázattal kérni Jézus segítségét!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, nem azért hívsz követésedre, mintha szükséged volna
szolgálatunkra, hanem egyedül azért, hogy üdvösségünkről gondoskodj. A
te követésed, Uram, azt jelenti, hogy részesedünk az üdvösségben,
fényed követése pedig, hogy felfogjuk világosságodat.
Szolgálatunk nem ad neked semmit, mert neked nincs szükséged az ember
szolgálatára; mégis, azoknak, akik téged szolgálnak és követnek,
életet, romolhatatlanságot és örök életet adsz.
Amint neked, Uram, nincs szükséged semmire, nekünk annyira szükségünk
van a veled való közösségre. A mi dicsőségünk nem más, mint hogy
hűségesen és szilárdan kitartsunk szolgálatodban.
Szent Iréneusz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 2., kedd

[Evangelium] 2011-08-02

2011. augusztus 2. - Kedd

Egy alkalommal Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz.
Megkérdezték tőle: „Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát?
Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet." Jézus erre magához hívta a népet,
és így szólt: „Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi az embert
tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem ami a szájából kijön, az
teszi tisztátalanná." Ekkor hozzáléptek tanítványai, és így szóltak:
„Tudod, hogy a farizeusok megütköztek szavaidon?" Jézus ezt válaszolta:
„Tövestől kitépik mindazt a növényt, amelyet nem mennyei Atyám
ültetett. Hagyjátok őket! Vak létükre vakok vezetői ők. Ha pedig vak
vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik."
Mt 15,1-2. 10-14


Elmélkedés:
Az evangéliumokat olvasva észrevehetjük, hogy Jézus tetteinek látása
számtalan esetben ébreszt hitet az emberekben. Azt, hogy a látás és a
hit mennyire összekapcsolódik, mi sem bizonyítja jobban, mint az az
eset, amikor húsvét hajnalán a sírhoz futó Péter és János a Jézus
testét takaró lepleket és az üres sírt látva hisznek a feltámadásban.
A farizeusokat azért nevezi Jézus vakoknak, mert nem látják meg Jézus
tettei mögött az isteni erőt, s nem ébred bennük hit. Süketek, akik nem
hallják meg Jézus szavaiban az isteni igazságokat. A törvényeket nézik,
s azok szigorú, betű szerinti betartására törekszenek, de sajnos nem az
Istenre figyelnek, aki a törvényeket adta.
Meg kellene tanulnunk látni, s mindenben Isten jóságát felfedezni! S ne
hagyjuk magunkat olyanok által vezetni, akik vakok, mert nem Istenre
figyelnek!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Hála neked, emberek Teremtő és Megváltó Istene, aki hogy fényességedet
az egész világ előtt kinyilvánítsd, nagy lakomát rendeztél, amelyen nem
a jövendők-jele bárányt, hanem saját testedet és véredet szolgáltad föl
eledelül, s szent asztaltársaságoddal minden hívő embert
megörvendeztettél.
Kempis Tamás
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 1., hétfő

[Evangelium] 2011-08-01

2011. augusztus 1. - Hétfő

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus
mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba,
menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget.
Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül
imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak
pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették
a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején
Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt
hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal
megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter
odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek
a vízen!" Ő azt mondta: „Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból,
elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt,
és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!" Jézus nyomban
kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű,
miért kételkedtél?" Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A
csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az
Isten Fia vagy!" Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek
partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az
egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább
ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind
meggyógyultak.
Mt 14,22-36


Elmélkedés:
A mai evangéliumi történet egy természeti csodát ír le, amelyben Jézus
a vízen jár. De most mégse a csodára figyeljünk, hanem az emberi
viselkedés változásaira! Nagy az ellentét a Jézust megpillantó
tanítványok félelme és aközött, hogy kiszállva a csónakból az Úr előtt
leborulva hitvallást tesznek. Péter magatartásában is észrevehető a
fordulat, de ez éppen ellentétes, mint a többieknél. Rendkívüli
bátorsága és lobbanékony szeretete jeleként képes a vízen járni, de
aztán hirtelen süllyedni kezd, mert a kicsinyhitűség felülkerekedik
rajta.
A hit és a kételkedés, a remény és a reményvesztettség, a szeretet
erőssége és gyengesége váltakozik állandóan bennünk. Biztonságot jelent
számunkra, ha egyházunk csónakjában maradunk, de ha ki akarunk szállni,
akkor azonnal sebezhetőekké válunk.
Törekszünk-e a biztonságra? Milyen irányba fejlődik hitünk?
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Istenem, teremtőm és megváltóm! Akkora vonzódással, tisztelettel,
dicsérettel és tisztességgel, akkora hálával, odaadással és
szeretettel, akkora hittel, reménnyel, tisztasággal szeretnélek ma
magamhoz venni téged, amekkorával méhébe fogadott és óhajtott
szentséges anyád, a dicsőséges Szűz Mária, amikor alázatosan és
áhítattal felelt az angyalnak, aki a megtestesülés örömhírét jelentette
neki: íme, az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.
Kempis Tamás
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. július 31., vasárnap

[Evangelium] 2011-07-31

2011. július 31. – Évközi 18. vasárnap

Abban az időben:
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba
szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek
megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt,
már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította
betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és
figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a
tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!"
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik
enni!" Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két
halunk." Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!" Miután megparancsolta, hogy
a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat,
szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és
odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek.
Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a
kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a
nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21


Elmélkedés:
Isten új lehetőséget mutat
A csodálatos kenyérszaporítás történetének leírásakor Szent Máté
evangélista szembeállítja az öt kenyér és a két hal kevés voltát azzal
a nagyszámú kenyérrel, amelyből több ezren lakhattak jól, s még
bőségesen is maradt belőle. Jézus áldásának köszönhetően a nagyon kevés
ételből rendkívül sok eledel lett. A tanítványok a maguk erejéből erre
biztosan nem lettek volna képesek. De akkor miért mondja Jézus nekik
azt, hogy ők adjanak enni a népnek? Talán azt gondolta Jézus, hogy
tanítványai majd csodát tudnak tenni? Egészen másról van itt szó.
Jézus furcsának tűnő kérése megértéshez abból kell kiindulnunk, hogy mi
volt a tanítványok szándéka, amikor észrevették a problémát, azaz, hogy
az embereknek nincs elegendő ennivalója. Ők azt gondolták, hogy ezt a
helyzetet úgy lehet megoldani, hogy mindenki hazamegy vagy elmegy, és
ennivalót keres magának. Ez járt az apostolok fejében, s ezért mennek
oda Jézushoz, hogy ő kérje meg a népet erre. A mi Urunk viszont egészen
másként gondolkozott. Az ő fejében meg sem fordult, hogy elküldje az ő
tanítását szívesen hallgató embereket vagy azokat, akik a gyógyulás
reményében keresték fel. Jézus egészen mást talált ki, egy jobb
megoldást, és ennek a jobb megoldásnak az útját mutatja meg a
tanítványoknak. A történet befejezése világosan mutatja számunkra, hogy
a Jézus által felkínált út nem várt eredményt, nem várt bőséget hoz. Az
isteni közreműködés csodás útja új lehetőséget tárt fel az emberek
előtt.
Sokszor megfigyeltem már az embereket, hogy hogyan gondolkoznak, milyen
döntéseket hoznak, amikor valamilyen nehéz helyzetbe kerülnek.
Tapasztalatom szerint a legtöbb ember a szükséghelyzetben kapkodni
kezd, nem látja át világosan a helyzetet, erősen beszűkül a
gondolkodása és csupán csak a problémára koncentrál. A többség görcsös
erőlködéssel próbálja végre megtalálni a megoldást, és könnyen belemegy
rossz kompromisszumokba, csakhogy végre megszabaduljon a probléma miatt
ránehezedő lelki tehertől, amely az idő múlásával egyre jobban
nyomasztja. Csak keveseknek adatik meg az a tisztánlátás, bölcsesség,
amely a legnehezebb helyzetekben is képes a jó, illetve a legjobb
megoldás felismerésére. Jézus egyértelműen birtokában volt ennek a
bölcsességnek, de itt fontos megjegyezni, hogy isteni mindentudása nem
keverendő össze az ő emberi bölcsességével!
Mindennek fényében két fontos tanulságot levonhatunk a mai
evangéliumból a magunk számára. Egyrészt azt, hogy nem csak Salamon
királynak volt érdemes kérnie Istentől a bölcsesség adományát, hanem
nekünk is. A bölcsesség új utakat, új lehetőségeket láttat meg velünk.
A másik tanulság pedig az lehet számunkra, hogy Isten a legnehezebb
helyzetekben is segít nekünk. Amikor mi emberileg már nem látunk
kiutat, az isteni közbeavatkozás valamilyen módon megoldja a helyzetet,
és ezt a közbeavatkozást nevezzük csodának. Isten valójában mindig ott
és akkor segít, amikor emberi erőnk már kevésnek bizonyul. A
kenyérszaporítás története igazolja, hogy az isteni csodából nem egyes
kiváltságos személyek részesülhetnek, hanem mindenki.
Befejezésül még arra szeretném ráirányítani mindenki figyelmét, hogy az
igazi bölcsesség Isten megismerését, Isten tetteinek felismerését
jelenti. Isten azonban az ő titkait nem az evilági bölcseknek és
okosaknak tárja fel, hanem a kicsinyeknek (Vö.: Mt 11,25). Az apostolok
és a tanítványok egykor beismerték, hogy mennyire kevés az, amijük van.
Csupán öt kenyér és két hal, amivel ők nem sokat tudnak kezdeni. De
ebből a kevésből nagy bőség lesz. Ha mi beismerjük Isten előtt
kicsinységüket, akkor ő minket is fel tud használni nagyszerű terveinek
megvalósításához. Isten képes átalakítani gondolkodásunkat, hogy az
igazi bölcsesség birtokában új lehetőségeket fedezzünk fel és
valósítsunk meg.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz
csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged
megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi
bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk,
s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum