2017. június 10., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-06-10

2017. június 10. - Szombat

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek:
"Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és
szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a
zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és
közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép
hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy
szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Bizony,
mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak
dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent
odaadott, amije csak volt, egész vagyonát."
Mk 12,38-44
Elmélkedés:
A szegény özvegyasszony adakozása szinte példabeszédnek tűnik
számunkra, és azt várnánk, hogy Jézus hosszasan kifejti az asszony
élethelyzetét, majd ehhez bővebb magyarázatot kapcsol. A jelenet
rövidsége azonban elárulja, hogy nem egy szemléltető szándékkal
kitalált esetről van szó, hanem egy valóságban megtörtént esetről.
Jézus nem egyoldalú, nem csak az asszony cselekedetét látja, hanem azt
is észreveszi, hogy a gazdagok nagyobb összegeket dobnak a templomi
perselybe. Elismerését azonban nem a gazdagok cselekedete váltja ki,
hanem a szegény özvegyé, mert az adomány nagysága helyett az adakozók
szívének szándékát is jól ismeri.
Jézus értékelése szerint a gazdagok csupán a feleslegükből adtak
valamit Istennek. Az özvegy viszont saját megélhetése elé helyezi
Istent, anyagi javairól kész teljesen lemondani, hogy azokkal Istent
szolgálja. Az emberek számára cselekedete észrevétlen maradna, és senki
nem venné nagylelkűségnek két fillérjéről való lemondását. Jézus
azonban rögtön átlátja az özvegy élethelyzetét, felismeri
nagylelkűségét és azt, hogy cselekedetével egészen Isten jóságára és
gondviselésére bízza önmagát.
A nagylelkűséget aligha tanulhatjuk meg azoktól, akik önmaguk számára
gyűjtenek és vagyonukban bíznak. Az özvegy cselekedete viszont példa
mindannyiunk számára.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg
nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig
Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is
mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz
engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De
egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és
a Fiúval mindig egyesüljek!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170610.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. június 9., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-06-09

2017. június 9. - Péntek

Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést
vetette fel: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a
fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én
Uramhoz: "Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem
ellenségeidet." Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor
hogyan lehet az ő fia?" A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37
Elmélkedés:
Az előző napok során olyan részleteket olvastunk az evangéliumban,
amikor a különböző zsidó vallási csoportok képviselői kérdéseket tettek
fel Jézusnak. Mindhárom kérdésre Jézus rendkívül találóan válaszol,
amely azt bizonyítja a kérdezők számára, hogy az Úr valóban jól ismeri
a törvényeket és az írásokat. Bár a kérdezők Mesternek szólítják Jézust
és elismerően állítják róla, hogy az igazsághoz hűen tanítja az Isten
útját, mégis mindezt inkább gúnynak szánták, mintsem dicséretnek. A
válaszok alapján viszont meggyőződhettek Jézus bölcsességéről,
tanításának erejéről, ezért el is hallgatnak. A legfőbb parancsról
szóló kérdéssel ez a sorozat lezárul, majd pedig fordul a helyzet,
Jézus tesz fel kérdést nekik. Bár az evangélista nem nevezi meg a
címzetteket és választ sem ad senki, mégis jogosan állíthatjuk, hogy az
Úr kérdései azokhoz szólnak, azokat akarja próbára tenni, akik őt
faggatták korábban. A kérdés így hangzik: "Hogyan mondhatják az
írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia?" Ebből kitűnik, hogy nem csak
a Messiásról szóló jövendöléseket ismeri, hanem az írástudók
magyarázatát is ezekről a jövendölésekről. A kérdésre nem ad senki
választ, amely a hitetlenség jele.
Nekünk viszont érdemes megfogalmaznunk valamilyen választ arra a
kérdésre, hogy hisszük-e azt, hogy Jézus a Megváltó?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Légy kegyes gyermekeidhez, isteni Nevelőnk! Add, hogy parancsaid
hűséges követői legyünk, a Te képmásodra hasonlítsunk, és amennyire
rajtunk áll, Téged mint jóságos Istent, és ne mint kérlelhetetlen bírót
ismerjünk meg. Hadd éljünk a Te békédben, és jussunk el a Te Városodba!
A kimondhatatlan bölcsességben akarunk élni nappal és éjjel, az utolsó
ítélet napjáig dicsérettel Neked hálát adni. Minden jóért, szépért,
bölcsért, igazért Neked legyen tisztelet örökké. Ámen.
Alexandriai Szent Kelemen


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170609.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. június 8., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-06-08

2017. június 8. - Csütörtök

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: "Melyik az első a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az
Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A
második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél
nincs nagyobb parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő
az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni,
embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér
minden égő- vagy véres áldozatnál." Jézus az okos felelet hallatára
megdicsérte az írástudót: "Nem jársz messze Isten országától." Ezután
több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Elmélkedés:
A farizeusok és a Heródes-pártiak közös fellépése, majd a szadduceusok
feltámadással kapcsolatos kérdése után most egy írástudó próbálkozik
Jézusnál. Az ő esetében nem érezzük az ellenséges hangnemet, miként az
nyilvánvaló volt a két korábbi esetnél. Az írástudó, aki jelen volt a
megelőző vitáknál és hallotta a kérdéseket, illetve a válaszokat, a
legfőbb paranccsal kapcsolatban kíváncsi Jézus véleményére. Válaszában
Jézus a szeretet parancsát nevezi a legfőbb törvénynek, amely Isten és
az embertárs felé egyaránt irányul. A szeretet törvénye az ember
számára az élet útja, amelyen járva békében élhet Istennel és
embertársaival. Ha valaki letér a szeretet útjáról, akkor megszakad
Istennel való kapcsolata és megromlik viszonya embertársaival.
Lényeges, hogy immár nem kőtáblákba vésett vagy törvénykönyvekbe írt
parancsról van szó, hanem a szívünkbe írt törvényről. Nem emberi szó
ez, hanem Isten szándéka. Keressük a szeretet mindent felülmúló
parancsát a szívünk mélyén! Váljon bennünk tökéletessé Isten törvénye,
hogy engedelmeskedni tudjunk akaratának és mindig a szeretet szabálya
szerint éljünk. Ha a szeretet irányít minket és az határozza meg
kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal, akkor nekünk is szól Jézus
dicsérete: Nem járunk messze Isten országától.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel
közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos
ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi
életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva
számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az
igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy
hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts
minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170608.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. június 7., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-06-07

2017. június 7. - Szerda

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy
nincs feltámadás. Megkérdezték őt: "Mester! Mózes megírta nekünk, hogy
ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra
feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon
utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett
magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az
asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik
is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem
hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor - ha ugyan
feltámadnak -, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a
hétnek felesége volt!"
Jézus azt felelte nekik: "Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az
Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak,
már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint
az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem
olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy
miként szólt Mózeshez Isten: "Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és
Jákob Istene?" Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát
nagy tévedésben vagytok!"
Mk 12,18-27
Elmélkedés:
Az adófizetéssel kapcsolatos vitát követően újabb kérdéssel állnak
Jézus elé. A kérdezők ezúttal a szadduceusoknak nevezett vallási
csoport tagjai, akik köztudottan elutasították a feltámadásról szóló
tanítást. Saját nézetüket azzal próbálták igazolni, hogy a mózesi
könyvekben nem szerepel a feltámadás. Az asszonyról és megözvegyülése
után az őt sorra feleségül vevő hét testvérről szóló történet
nyilvánvalóan kitalált, a valóságban aligha fordult elő ilyen. A kérdés
tehát valójában nem az, hogy kinek lesz a felesége az asszony a
túlvilágon, hanem az, hogy létezik-e egyáltalán a túlvilág, van-e
feltámadás a halottak számára?
Válaszában Jézus kétszer is megemlíti a kérdezők tévedését. Bár a
szadduceusok büszkék arra, hogy jól ismerik az írásokat, valójában
önkényesen értelmezik azokat és nem látják meg azok mögött Isten
szándékait. Még nagyobb a bűnük abból a szempontból, hogy Isten
végtelen hatalmát sem ismerik, hiszen Istennek mindenhez van hatalma,
még a halottak feltámasztásához is. Ez utóbbi hatalom megmutatkozik
Jézus feltámadásában, de ennek elfogadása az ember részéről a hit
kérdése, miként az is, hogy Isten minden embert feltámaszt az új
életre. Az élő Isten mindannyiunkat meghív az örök életre, a feltámadás
az ő ajándéka számunkra. Éljünk a feltámadás reményében!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot,
amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged
tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és
gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya
keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el
ne szakadjak tőled.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170607.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. június 6., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-06-06

2017. június 6. - Kedd

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy
szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: "Mester,
tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
fizessünk?" Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
"Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!"
Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Kinek a képe és
felirata ez?" Azok ezt felelték: "A császáré." Jézus pedig így
folytatta: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az
Istennek, ami az Istené!" Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17
Elmélkedés:
Az adófizetéssel kapcsolatos evangéliumi történetnél érdemes
odafigyelnünk a kérdezőkre. A jelenetnél szereplő farizeusok, ahhoz a
vallási csoporthoz tartoztak, akik határozottan elutasították a római
fennhatóságot és az ország jövőjét a nemzeti függetlenségben látták.
Politikailag ezzel ellentétes nézetet vallottak a Heródes-pártiak, akik
a fennálló hatalmi rendszer haszonélvezői voltak, elfogadták és
kiszolgálták a rómaiakat. A két csoport tagjai a Jézussal szembeni
hatékony fellépés reményében most félreteszik ellentétes nézeteiket, és
miután gyanúsan sok dicsérettel halmozzák el Jézust, közösen teszik fel
a kérdést: "Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" Ha Jézus
ellenzi az adófizetést, akkor a Heródes-pártiakkal kerül szembe, ha
helyesli a császárnak fizetett adót, akkor pedig a kérdező
farizeusokkal.
Jézus rögtön átlátja a helyzetet, nem akar egyik csoport céltáblája sem
lenni, ezért bölcs válaszával kikerül a kellemetlen helyzetből:
"Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az
Istené!" A földi hatalommal szembeni, evilági kötelességeinket nem
szabad szembeállítanunk Isten iránti kötelességeinkkel. Ha teljesítjük
mindazt, amit Isten vár tőlünk, meg fogjuk találni az evilági dolgok
helyes rendjét is.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta
értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban
készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos
vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint
alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy
feladatainkat készséggel vállalhassuk.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170606.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. június 5., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-06-05

2017. június 5. - Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett.
Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne.
Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját,
hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban
nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát
küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak
vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még
többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már
csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte
hozzájuk, mert így gondolkodott: "A fiamat csak becsülni fogják." A
szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: "Itt az örökös. Gyerünk,
öljük meg, és mienk lesz az öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és
kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy,
elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem
olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12
Elmélkedés:
A gonosz szőlőmunkásokról szóló tanítást Márk evangélista azzal a
megjegyzéssel vezeti be, hogy Jézus ismét példabeszédekben kezdett
tanítani. A történet során mindvégig érezzük, hogy nem egy alaptalan
hasonlatról van szó, s ezt azok a főpapok és vallási elöljárók is
rögtön megérezték, akikhez az Úr beszélt. A szőlő tulajdonosa maga
Isten, a szőlőmunkások pedig a választott nép tagjai. Isten időnként
elküldte szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattak rájuk. Az
elszámoltatás, a termés begyűjtése jogos elvárás a szőlő gazdájától, de
ennek az elvárásnak a munkások egyáltalán nem akarnak megfelelni,
fellázadnak a gazda ellen. Az ellentét az újabb szolgák küldésével
folyamatosan fokozódik, végül a gazda fiának elküldésével és az ő
megölésével éri el tetőpontját. Itt már nem Izrael történelmének
múltjáról van szó, hanem utalás ez Jézus várható sorsára, halálára.
A példázatra nem érdemes úgy tekintenünk, mintha az események
megmásíthatatlan, végzetszerű leírása volna, hanem inkább
figyelmeztetésként és meghívásként kell értékelnünk. Egyrészt tehát
figyelmeztetés, hogy ne képzeljük magunkat Istennek és ne akarjuk
kezünkbe ragadni az események irányítását, mert Isten a történelem Ura.
Másrészt meghívás, hogy Jézus személyében ismerjük fel Isten Fiát és
éljünk szeretetközösségben Istennel.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt
adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt
és italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk
hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170605.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. június 4., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-06-04

2017. június 4. - Pünkösdvasárnap

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent
a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való
félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk:
"Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az
oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus
megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy
küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta:
"Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot
nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."
Jn 20,19-23
Elmélkedés:
Újjáteremtő Lélek
Mindaz, amit Jézus az utolsó vacsorán elhangzott búcsúbeszédében a
Szentlélek elküldéséről mondott, pünkösd napján valósult meg. Az Úr nem
felelőtlenül ígérgetett, hanem azzal a meggyőződéssel tette ígéretét,
hogy köztünk akar maradni. A beteljesedés helyszíne ugyanaz, mint az
ígéreté, az utolsó vacsora terme. Itt várják az apostolok összegyűlve
és imádkozva, hogy teljesedjen az ígéret és eltöltse őket a Szentlélek.
Mielőtt részletesebben rátérnénk a pünkösdi eseményre és annak
jelentőségére, figyeljünk a mai evangélium üzenetére. A jelenet
húsvétkor játszódik, az Úr feltámadása napján. Jézus megjelenik az
apostoloknak és köszönti őket. Ezt követően "rájuk lehelt, és így
folytatta: Vegyétek a Szentlelket!" Nagyon érdekes mozzanat itt ez a
"rájuk lehelés." Jézus a kereszten kilehelte lelkét. Ezt a kifejezést
szoktuk mondani, amikor valaki meghal, távozik az életből, eltávozik
belőle a lélek. Akiből távozik a lélek, abból távozik az élet is. A
halottban nincs lélek, nincs benne élet, nem képes lehelni. Amikor a
feltámadt Krisztus az apostolokra lehelve adja nekik a Szentlelket,
akkor ezzel a leheléssel azt igazolja, hogy újra van benne élet, van
benne lélek. A lehelés mintegy bizonyítéka annak, hogy Jézus feltámadt,
valóban él.
A Szentlélek eljövetelének eseményét nem az evangéliumokban, hanem
Szent Lukács evangélista másik írásában, az Apostolok Cselekedeteiben
találjuk (vö. ApCsel 2,1-11), ezt a részt olvassuk a mai szentmise
olvasmányában. A leírás az idő és a hely pontos megjelölésével
kezdődik. Az esemény a feltámadás utáni ötvenedik napon történik. Az
apostolok Jeruzsálemben maradtak, abban az emeleti teremben
tartózkodnak és imádkoznak, ahol az utolsó vacsora történt. A Lélek
közeledését szélviharszerű zúgás jelezte, majd lángnyelvek ereszkedtek
le rájuk és eltöltötte őket a Szentlélek. A következő jelenetben már
Jeruzsálem utcáin találjuk őket, Isten csodás tetteit hirdetik az
embereknek, a Lélek indítására különféle nyelveken beszélnek, ezért a
mindenfelől érkező zarándokok mindegyike megérti beszédüket.
A leírásból kiderül, hogy a Szentlélek eljövetele az első pillanattól
fogva fordulatot hoz az apostolok életébe. Félelmük megszűnik, már nem
zárkóznak be, hanem nagy bátorsággal kezdik hirdetni az Úr tanítását. A
Szentlélek megvilágosítja számukra a Krisztussal történt események
értelmét, megértik küldetésüket és erőt kapnak a tanúságtételhez.
A Szentlélek ajándék, adomány számunkra. A Szentlélekben Isten önmagát
adja nekünk, benne Isten önközlése elér minket, embereket, és általa
Isten felnyitja szemünket, megvilágosítja értelmünket annak
felismerésére, hogy a Fiú, Jézus Krisztus személyében is önmagát
nyilatkoztatja ki számunkra. A Szentlélek azért jön el, hogy a
Krisztusban hívőket egy közösségbe kapcsolja és megteremtse köztük az
egységet. A Lélek jövetelének és jelenlétének másik célja az emberek
megszentelése. Isten újjá akar minket teremteni, hogy valóban lelki
emberekké váljunk. Miként a Lélek jelen volt a teremtéskor, hiszen ott
lebegett a vizek felett, ugyanúgy jelen van minden újjáteremtéskor is,
neki köszönhetjük lelki újjászületésünket. A Szentlélek továbbá azért
is jelen van, hogy az Egyházat az igazságról szóló tanításban, az
igehirdetésben, az evangelizációban vezesse. Imádkozva várjuk, hogy a
Szentlélek bennünket is eltöltsön!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Jöjj, Szentlélek! Te vagy az új élet forrása, aki jelen vagy minden
születésnél és újjászületésnél. Jelen vagy minden ember születésénél és
a keresztségben való újjászületésénél. Jelen vagy lelki
újjászületésünknél, amikor a szentgyónásban bocsánatot nyerünk. Jelen
vagy az Egyház születésénél és az Egyház állandó újjászületésénél.
Ösztönözz bennünket hitünk titkainak megértésére és indíts minket
Krisztus evangéliumának hirdetésére! Te legyél mindannyiunk számára a
hitben való újjászületés forrása!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170604.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum