2015. március 28., szombat

[Evangelium] 2015-03-28

2015. március 28. – Szombat

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan
hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek
a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a
farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez
az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és
népünket." Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt
mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy
ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt pedig
nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként
megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem
hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve
megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé
nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti
vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival
együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt
sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e
az ünnepre?" A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a
rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse,
hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57

Elmélkedés:

A keresés húzódik meg a mai evangéliumi elbeszélés hátterében. Jézus
keresése. Jószándékkal keresik őt a Jeruzsálembe érkező zarándokok, és
gyilkos szándékkal keresik őt a főtanács tagjai. Az ellentétes szándékok
mögött az igazsághoz való viszony rejtőzik. Az emberek felismerték
szavaiban az igazság tanítását, amelyet érdemes követniük és elfogadták
ezt az igazságot. Ezzel szemben a főtanács tagjai számára kínos volna
kimondani az igazságot Jézus személyéről. Nekik már az is gondot jelent,
hogy a nép közül sokan hisznek Jézusban és követik őt. A főtanács
elöljárói tekintélyük elvesztésétől félnek. Hiányzik belőlük az igazság
iránti tisztességes lelkület.
János evangélista azzal a szándékkal mutatja be a jelenetet, hogy
megvilágítsa olvasói előtt Jézus elítélésének okát. A farizeusok és az
írástudók korábban több alkalommal vitába szálltak Jézussal, mert bele
akartak kötni tanításába, de mindannyiszor kudarcot vallottak. Kísérletet
tettek arra, hogy Jézust a törvények megszegésével vádolják, de ezzel sem
jártak sikerrel. Lázár feltámasztása után attól félnek, hogy még több
követője lesz Jézusnak, s emiatt lázadás törhet ki, amit a rómaiak
biztosan keményen megtorolnának. Okot, ürügyet keresnek tehát arra, hogy
miként okozhatnák Jézus vesztét. Az ember készen áll arra, hogy elítélje
Istent. Az Atya pedig készen áll arra, hogy elfogadja a Fiú áldozatát.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, hittel vallom, hogy te valóban Isten vagy, aki isteni
hatalmadat oly sokszor kinyilvánítottad az embereknek. Taníts meg engem
arra, hogy mindig őszinte bizalommal merjek hozzád fordulni, aki
üdvösségemet és minden ember üdvösségét akarod. Ments meg engem életem
viharaiban és vezess engem a biztos kikötőbe, a te országodba!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-28
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150328.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 27., péntek

[Evangelium] 2015-03-27

2015. március 27. – Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő
megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
„A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem
veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában." Erre
ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés:

Az előző napok gondolatait folytatva Jézus világosan kijelenti, hogy
cselekedeteit az Atya nevében teszi. Csodáira és csodás gyógyításaira kell
itt elsősorban gondolnunk. E cselekedetek korábban sokak érdeklődését
felkeltették, és többször megfogalmazódott a kérdés, hogy milyen erővel,
milyen hatalommal képes ilyen dolgokat véghezvinni. Egy alkalommal az a
vád fogalmazódott meg ellenfeleiben, hogy a gonosz lelkek fejedelmével
szövetkezve képes a csodákra, például az ördögök kiűzésére a
megszállottakból. Jézus akkor is kijelentette, hogy az Atya cselekszik
általa, s rendkívüli tetteiben az Isten országa jeleit kell észrevenni. A
zsidók elismerték ugyan jócselekedeteit, de nem ismerték el azt, hogy
Jézus az Atya Fia, s az Atya cselekszik általa.
Korunkban sok ember kerül lelki válságba az önismeret hiánya és
életcéljának elvesztése miatt. Ha szívünk mélyéig meg akarjuk ismerni
önmagunkat és meg akarjuk találni élethivatásunkat, akkor Krisztushoz kell
mérnünk magunkat! E megismerési folyamatban benne van minden emberi erőnk
és gyengeségünk, hitünk és kételkedésünk, bizalmunk és aggodalmunk,
életszentségre való törekvésünk és bűnösségünk. Krisztusba kell öltöznünk,
mert így válunk a megtestesülés és a megváltás részesévé. Ez egy benső,
lelki folyamat, ez az Istenben való újjászületés.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz
helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az
ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem,
hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim
és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak
hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések
idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed
után nyúljak, s a te szívedre hajoljak.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-27
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150327.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 26., csütörtök

[Evangelium] 2015-03-26

2015. március 26. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre." A zsidók azt
felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy.
Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki
tanításomat megtartja, nem hal meg örökre". Nagyobb vagy talán Ábrahám
atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?"
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én
Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem
ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok
hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond.
Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta,
és örvendezett." A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem
vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." A zsidók erre köveket
ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a
templomból.
Jn 8,51-59

Elmélkedés:

Jézus Istenről, mint Atyáról és az ő Atyjáról beszél a mai evangéliumban.
Gondolatai egészen újszerűek a hallgatóság számára, akikben gyilkos harag
ébred amiatt, hogy a mi Urunk saját Atyjának nevezi a mindenható Istent.
Jézus kijelentéseinek azonban van előzménye. Isten atyasága már a
teremtéskor is megmutatkozik az ember számára. Egyrészt abban, hogy az
embert „saját képére és hasonlatosságára" alkotta meg, másrészt abban,
hogy az általa megteremtett világot Isten az emberre bízza. Ezt követően
Isten atyai szeretetéről tanúskodik az Ábrahámnak tett ígéret, a
választott néppel való szövetségkötés, valamint az ő atyai gondoskodása
népéről. Miután a választott nép többször megsértette Isten parancsait és
letért az isteni törvények útjáról, Isten ekkor sem tagadta meg
szeretetét, hanem újra és újra felajánlotta a megújulást, ami atyai
irgalmasságának és szeretetének jele.
A megváltás a világ újjáteremtése és az emberekkel kötött szövetség
megújítása. Isten az ő Fiának, Jézus Krisztusnak személyében megújítja
szeretetét az emberek iránt, megerősíti azt, hogy atyai szeretettel tekint
ránk, s mindannyiunkat meghív az ő atyai házába az örök boldogságra. A
nagyböjti időszakban erre az atyai szeretetre gondolva érdemes megújítanom
és bűnbánattal kifejeznem Istennel való kapcsolatomat, mert az ő gyermeke
vagyok.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, beismerem, hogy oly sokszor ítélkezem mások felett. Bosszút
akarva olykor szinte köveket ragadnék, hogy a bűnös elnyerje méltó
büntetését. Az irgalmasság hangját sokszor elnyomja szívemben a kegyetlen,
szívtelen ítélkezés. Jézusom, te egészen másként tekintesz a bűnösre. Te
feltétel nélkül bocsátasz meg mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel
nélküli megbocsátást szeretném megtanulni Tőled, s gyakorolni embertársaim
felé.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-26
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150326.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!

A hamarosan kezdődő Szent Márton évre készülvén szeretettel ajánlom
figyelmetekbe a következő könyveket. Írtam egy képes gyermekkönyvet Szent
Márton életútjáról, amely elsősorban 6-14 éves gyermekeknek ajánlott.
Szerkesztettem egy igazi könyvkülönlegességet, amely világ összes tájáról
tartalmazza a Szent Mártonnal kapcsolatos bélyegeket, érdekes, tanulságos
leírásokkal. Az Egyházmegyénk kiadásában megjelent Szent Márton imakönyv
egyéneknek és közösségeknek lehet hasznos. Sok munkám van abban a kötetben
is, amely Márton püspök tiszteletét mutatja be a Magyar Királyság
történetében.

További információ és - akár postaköltség nélküli - rendelési lehetőség az
alábbi linkre kattintva:
https://docs.google.com/forms/d/1vyfMsUigZTlg1lthP4yjM4RxA9s9kFKrkwzYb8Yx7-I/viewform

Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 25., szerda

[Evangelium] 2015-03-25

2015. március 25. – Szerda, Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó
Boldogasszony)

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt:
„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!"
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle
köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet
találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s
Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják
hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog
Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen."
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid
szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

A nagyböjti időszakban, amikor a megváltás beteljesedésének, Jézus
kereszthalálának megünneplésére készülünk, a mai napon a megváltás
kezdetére figyelünk. Arra az eseményre, amikor Mária, a názáreti lány
megismeri Isten vele kapcsolatos szándékát, tudniillik azt, hogy őt
választotta ki arra, hogy a Megváltó Anyja legyen. Mária az angyali
üdvözletből értesül arról, hogy gyermeke fog születni, s ezt hittel
elfogadja.
A történet számos művészt megihletett. A művészi ábrázolások közül a
számomra egyik legérdekesebb egy kevésbé ismert XIV. századi itáliai
festő, Ambrogio Lorenzetti alkotása. A Siena városában élt művész képe
annyiban tér el a szokásos ábrázolásoktól, hogy Gábor angyal a jobb
kezével olyan mozdulatot tesz, mintha autóstoppos volna, aki kezével int a
közeledő jármű vezetőjének, hogy szívesen venné, ha elvinné őt az úton.
Bocsánat a profán hasonlatért, de ezt a sajátos kézmozdulatot így lehet a
legkönnyebben leírni. A művészettörténeti elemzések szerint ez a mozdulat,
amely egyébként a kor más festményein is előfordul, kérést, könyörgést
fejez ki, azaz Gábor angyal nem csupán közli Máriával az Isten üzenetét,
hanem arra kéri őt, hogy fogadja el azt. Az angyal szinte könyörög, hogy
Mária tegye meg, amit Isten kér tőle a megváltás érdekében. Ehhez hasonló
gondolat egyébként az igehirdetésben is előfordul, gondoljunk csak például
Clairvaux-i Szent Bernát egyik beszédére, amelyben a neves hitszónok az
egész emberiség nevében könyörög Máriának, hogy mondjon igent Isten
akaratára. Mindezek fényében az autóstoppos hasonlat nem is tűnik
rossznak. Gábor angyal természetesen nem a maga számára kér egy ingyen
utazást, hanem az Isten Fia számára. Azt kéri a názáreti lánytól, hogy
„vegye fel őt" arra a nagy utazásra, amelynek köszönhetően eljön a
világba, fogadja őt méhébe, hogy Isten eljöhessen emberi világunkba.
E kitérő után térjünk vissza az evangéliumi történethez, amelyben
meghatározó szerepe és jelentése van a „kegyelem" szónak. Az angyal
„kegyelemmel teljesnek" szólítja Máriát, majd pedig azt állítja, hogy a
názáreti fiatal leány „kegyelmet talált Istennél." A Biblia nyelvezetében
a „kegyelem" mindig egy különleges ajándékot jelent, amelynek forrása
Isten. Isten kiválaszt valakit, akinek sajátos küldetést szán, és
alkalmassá teszi őt arra, hogy teljesítse e küldetést. Az isteni kegyelem
ösztönzi a kiválasztottat arra, hogy szentté legyen, s mindenben
megfeleljen Isten akaratának. A kegyelem teszi Máriát engedelmessé.
Isten ugyanakkor nem csak kegyelmét adja Máriának, hanem önmagát is,
hiszen ez a megtestesülés pillanata. Önmagát adja Máriának, akinek méhében
megfogant a Fiúisten a Szentlélek közreműködése által és önmagát adja a
világnak, a megváltásra váró emberiségnek. Mondhatjuk tehát, hogy
többszörös értelemben kegyelmi pillanatról, kegyelmi eseményről van szó,
hiszen Isten legnagyobb ajándéka az, hogy önmagát adja nekünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Minden reményemet beléd helyezem, Isten Anyja, reményt vesztettek
reménysége. Te mindenkit szívesen megvédsz, aki hozzád esedezik, Te vagy a
keresztények menedéke! Ne vess meg engem, aki bűnös vagyok! Bűnnel
mocskoltam be magamat, amit gondolatban, szóban és tettben követtem el.
Érdemtelen vagyok, mert könnyelműségemmel a bűn szolgájává lettem.
Hallgasd meg tisztátalan ajkam könyörgését. Emlékeztesd szent Fiadat, a mi
Urunkat és parancsolónkat, hogy te az ő édesanyja vagy! Kérd, hogy jóságos
szívét ne zárja be előttem, bocsássa meg bűneimet, és adja meg a
kegyelmet, hogy parancsait hűségesen teljesítsem!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-25
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150325.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 24., kedd

[Evangelium] 2015-03-24

2015. március 24. – Kedd

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én
elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én
megyek, oda ti nem jöhettek." A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem
akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem
jöhettek"? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről
vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért
mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam,
hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben." Erre megkérdezték:
„De hát ki vagy te?" Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok,
amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet
mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt
hirdetem a világnak, amit tőle hallottam." De azok nem értették meg, hogy
az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd
felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok,
és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól
tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én
mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja." E szavak után sokan
hittek Jézusban.
Jn 8,21-30

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részletben Jézus arról beszél, hogy Isten küldte őt a
világba. Az igazmondó Isten küldöttének tekinti magát, aki mindig azt
mondja, azt hirdeti, amit Istentől hall, s utalást tesz arra, hogy
küldetése befejeztével Istenhez fog visszatérni. János evangélista kissé
kesernyésen jegyzi meg, hogy a hallgatóság nem értette meg, hogy valójában
az Atyáról beszél nekik. Vagy talán helyesebb azt mondanunk, hogy nem
hitték el, nem fogadták el, hogy Jézus a mennyei Atya Fia, és ez a
hitetlenség, ez az elutasítás vezetett megöléséhez.
Az előző napokban már olvastunk arról, hogy Jézust elutasították, mint
messiást. Ez bizonyos szempontból talán érthető, hiszen egészen más volt a
korabeli elképzelés az eljövendő messiásról. Olvastunk arról is, hogy
elutasították, mint prófétát. Ez talán amiatt érthető, hogy a korábbi idők
prófétáit szintén elutasították. Jézusnak, mint Isten Fiának elutasítása
viszont egy új elem. Ha Jézus csak messiásnak vagy a messiási idők nagy
prófétájának tartja magát, valószínűleg nem lettek volna vele ennyire
ellenségesek. Az igazi haragot és gyűlöletet az váltotta ki, hogy Isten
Fiának tartotta magát, ami a vallásos zsidó emberek számára
elfogadhatatlan volt.
Ha szeretettel és a hit vágyával közeledek Jézushoz, akkor lassan
megértem, hogy ő valóban Isten Fia, ő a Megváltó, aki üdvösséget hozott
számomra is.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-24
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150324.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 23., hétfő

[Evangelium] 2015-03-23

2015. március 23. – Hétfő

Egy alkalommal jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz: „Én
vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem
övé lesz az élet világossága."
A farizeusok erre azt mondták: Te önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod
nem érvényes."
Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis érvényes
a tanúságtételem, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti ellenben
nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek. Én
nem mondok senkiről ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz az én
állításom, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött
engem. Márpedig a ti törvényetek azt írja, hogy két személy együttes
bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot teszek tehát magamról én, és
bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya."
Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?" Jézus azt felelte: „Sem engem
nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek."
Ezeket mondta Jézus a templomkincstár mellett, amikor tanított a
templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 8,12-20

Elmélkedés:

Nyugodtan állíthatjuk, hogy Jézus korában egyetlen vallásos zsidó embernek
sem jutott eszébe, hogy Istent atyának, az ő saját atyjának szólítsa. A
korabeli szertartásokban és imádságokban nyoma sincs ilyennek. Éppen ezért
meghökkentő volt, amikor Jézus így beszélt a mennyei Atyáról. Saját
Atyjának tekintette őt, sőt tanítványait is arra bátorította, hogy
hasonlóan tekintsenek Istenre. Meglepődtek ilyen értelmű kijelentésein a
vallási vezetők, mert elképzelhetetlen volt számukra, hogy valaki ilyen
határozottsággal állítsa magáról, hogy Isten az ő Atyja. Tanítványai
szintén elcsodálkoztak azon, hogy Mesterük mennyire meghitt, bensőséges
módon beszél Istenről, s milyen kapcsolatban van vele.
Amikor Jézusnak, mint Fiúnak az Atyához való kapcsolatának mélységét,
titkát keressük, akkor a bizalomra és a ráhagyatkozásra találunk.
Nevezhetjük ezt szeretetnek, amely szeretet a bizalomban és a
ráhagyatkozásban nyilvánul meg. Gyermeki, fiúi bizalom ez Jézus részéről,
aki egészen rábízza életét az Atyára és az ő akaratának teljesítését
tekinti küldetésének. És gyermeki ráhagyatkozás, amely képes elfogadni
mindent, mert hisz abban, hogy az Atya szeretetétől semmi sem szakíthatja
el, még a szenvedés és a halál sem.
Van-e hozzá bátorságom és van-e bennem akkora szeretet, hogy így bízzam
életemet mennyei Atyámra?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

© Horváth István Sándor Uram, Jézus! Földi életed során mindig tudtad,
merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal,
tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s
megmutattad az Istenhez vezető utat. A te életutad végső soron mindig
felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán
álló kereszten. Jézusom, társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon
keresztül az életre vezet!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-23
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150323.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 22., vasárnap

[Evangelium] 2015-03-22

2015. március 22. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen
imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a
galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk
Jézust." Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek,
és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy
megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem
hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok
gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli
életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem
szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki
nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit
is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az
óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre hang hallatszott az
égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." A tömeg, amely ott állt,
ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek:
„Angyal beszélt vele." Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott
ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek
a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről,
mindenkit magamhoz vonzok." Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen
halállal fog meghalni.
Jn 12,20-33

Elmélkedés:

Jézust látni
Az egyik hittanórán egy bibliai történetet olvasunk a gyerekekkel.
Harmadik osztályosok, tíz év körüliek, ebben az évben tanítom őket
először. Éppen egy olyan fiú kerül sorra, aki nem a kitűnő tanulók közé
tartozik, állandóan lemarad, mert szívesebben nézegetne kifelé az ablakon,
rendkívül nehezére esik, hogy a feladatra összpontosítsa figyelmét. Nem
csak a hittannal van így, hanem a többi órán is. Szóval, ő olvas, de most
sem figyel eléggé. Véletlenül kihagy egy sort, s emiatt összeolvas két
szótagot, aminek persze semmi értelme sincs. Kérdem tőle, mit jelent a
furcsa szó, amit olvasott. Csodálkozva néz rám, nem tudja. Ösztönzésként
mondom neki, hogy kap egy ötöst, ha megmondja. Erre felcsillan a szeme,
ezt nagyszerű lehetőségnek tartja. Erősen gondolkozik, de így sem tudja. A
többiek mosolyognak, ők észrevették a hibát. Ő pedig közben gondolkozik,
mindkét kezével a fejét fogja, magában ismételgeti a furcsa, sosem hallott
szót. Jól jött volna neki ez az ötös, de már érzi, hogy nem jön össze.
Aztán újra a szöveget nézi, de már alig látja a betűket könnyeitől.
Gyorsan kitalálom a sírás okát. Október közepe van, másfél hónapja tart az
iskola. „Idén még nem kaptál ötöst?" - kérdezem. Miközben ő pulóvere
ujjába törli könnyeit osztálytársai néma csendben rázzák a fejüket. „És
tavaly?"- kérdezem. „Egyet sem" - feleli elcsukló hangon. Megsajnálom, de
tudom, hogy sajnálatból nem lehet ötöst adni senkinek. Aztán hozzá
fordulok: „Van egy másik ajánlatom. Ha figyelsz, és óra végéig te is
elvégzed a feladatokat a többiekkel együtt, a szorgalmadért adok egy
ötöst." Összeszedi magát és kicsengetés előtt végez mindennel. Megkapja az
ötöst. Idén az elsőt. Talán nem az egyetlent.
A mai nagyböjti vasárnap evangéliumában arról olvasunk, hogy a
Jeruzsálembe érkező zarándokok ezzel a kéréssel fordulnak Fülöp
apostolhoz: „Uram, látni szeretnénk Jézust" (Jn 12,21). Én ebben a
kisfiúban Jézust láttam. Lehet kritizálni az általam alkalmazott
pedagógiai eszközt, módszert, de én ebben a kisfiúban akkor is Jézust
láttam. A többiek is örültek egyébként társuk sikerének, egy fiú
kivételével, akinek arcára olyan irigység telepedett a könnyen szerzett
ötös miatt, hogy ha Rembrandt látta volna arckifejezését, őt választotta
volna a tékozló fiú hazatérését ábrázoló festményéhez az irigy testvér
modelljének. De ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem magamtól, mert
benne sem az irigykedő testvért akartam látni, hanem Jézust.
A nagyböjti időszak végén a szenvedő, meggyötört testű Jézust fogjuk
látni, amint keresztre feszítik. Jó volna benne meglátni Isten Fiát. Jó
volna benne látnunk a Megváltót. A lelki látásmód elsajátítása különleges
nagyböjti feladat. De érdemes tanulnunk, új nézőpontokat keresnünk,
például a hit szerinti látás nézőpontját. Ez talán majd segít minket a
húsvét utáni időben is, hogy embertársainkban meglássuk Jézust. Igen, ő
néha egészen különleges alakot ölt. Nehezen felismerhető. Néha olyan
személyben áll előttünk, akiről nem is gondolnánk, hogy ő az. Az Úr
felismeréséhez szükségünk van a hit látásmódjára.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! Látni szeretnénk téged. Hallgatni szeretnénk szavadat, amely
az örök életre vezet. Követni szeretnénk téged, mert egyedül az általad
mutatott úton juthatunk el a mennyei Atyához. A nagyböjti idő lehetőséget
ad számunkra, hogy melléd állva felvegyük mi is a keresztet. A keresztet,
amely az isteni szeretet jele. Ez az időszak alkalom arra, hogy
megismerjük Isten szeretetét és alakítsuk látásmódunkat. Urunk, segíts,
hogy felismerjünk téged minden embertársunkban, különösen a szenvedőkben!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-22
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150322.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum