2011. január 15., szombat

[Evangelium] 2011-01-15

2011. január 15. - Szombat

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy
sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám
mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki:
„Kövess engem!" Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival
együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda
is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus
együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel
fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a
vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?" Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta
nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én
nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."
Mk 2,13-17


Elmélkedés:
A tegnapi evangélium már előrevetítette, hogy Jézus küldetése elsősorban a
bűnösökhöz szól, akinek a megtérését Isten akarja. A lelkek gyógyítása és a
bűnösök visszavezetése számára a legfontosabb. Tanítása természetesen
mindenkinek szól, egészségeseknek és betegeknek egyaránt, de az utóbbiaknak
nagyobb szükségük van Jézusra, a lelkek gyógyítójára. Jézus azért jött el a
világba, hogy a bűnösöket a bűnbánat útjára hívja.
Önmagunkra vonatkoztatva a történet tanulságát, az a kérdés merül fel
bennünk, hogy vajon lelkileg egészségesek vagy betegek vagyunk? Soha ne
gondoljuk túlzott elbizakodottsággal, hogy már tökéletesek vagyunk a lelki
életben és nincs szükségünk sem a megtérésre, sem Jézusra. Jézus csak akkor
tudja elkezdeni lelkünk megtisztítását, ha beismerjük bűneinket. Ne féljünk
a bűnbevallástól, mert ez indít el bennünket Isten felé!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Szeretlek, Istenem, mert te mindenek előtt voltál a világon.
Szeretnem kell téged, mert saját kezeddel formáltál meg engem.
Szeretlek téged, Istenem, mert azért alkottál, hogy szeresselek.
Uram, Istenem, szeretlek téged, mert te előbb szerettél engem!
Mily boldogtalan voltam, amíg nem követtelek!
Mily boldog leszek, ha egészen neked adom magam!
Add, hogy csak érted éljek, és téged szeresselek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. január 14., péntek

[Evangelium] 2011-01-14

2011. január 14. - Péntek

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre,
hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem
fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát.
Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a
tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna
feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot
nyertek bűneid." Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak
szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a
bűnt, mint egyedül az Isten?"
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát
hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a
bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat
és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a
bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl,
fogd az ágyadat, és menj haza!" Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk
szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk
még ilyet sohasem!"
Mk 2,1-12


Elmélkedés:
A mai evangéliumi rész a csoda leírásán túl annak kettős hatásáról is
beszámol. Egyrészt az emberek többsége csodálkozott a történteken, de Istent
dicsőítették érte, mivel isteni jótéteménynek tartották. Másrészt az
írástudók ellenállását váltja ki a csoda, akik nem a a gyógyítás, hanem
inkább Jézus szavain döbbennek meg. Jézus ugyanis nem csupán a testi
betegséget szünteti meg, hanem egyúttal a lelkit is, eltörölve a
meggyógyított személy bűneit.
Az elfogadás és az elutasítás e kettős hatása mindvégig megtapasztalható
Jézus nyilvános működése során valahányszor tanítja az embereket vagy
meggyógyítja a betegeket. A döntés az emberek részéről tulajdonképpen arról
szól, hogy elfogadják-e azt, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte, aki az
isteni irgalmasságról tesz tanúságot szavaival és tetteivel egyaránt. A
tanítás és a csodák ugyanis arról tanúskodnak, hogy Jézus valóban isteni
hatalommal rendelkezik.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet,
Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. január 13., csütörtök

[Evangelium] 2011-01-13

2011. január 13. - Csütörtök

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!" Jézusnak megesett rajta a
szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom!
Tisztulj meg!" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan
ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj
erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel
a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik."
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a
dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább
távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek
hozzá az emberek.
Mk 1,40-45


Elmélkedés:
Jézus korában az ószövetségi törvények szerint a leprás betegeknek tilos
volt találkozniuk az egészségesekkel, nehogy megfertőzzék őket is. Messziről
el kellett kerülniük a városokat és a távolból jelezniük kellett, hogy
ragályos betegségben szenvednek. A mai evangéliumban szereplő leprás ember
átlépi ezt a szigorú törvényi kényszert, mert egyetlen vágy vezeti: szeretne
meggyógyulni. És most, íme, itt az alkalom számára, találkozik Jézussal,
akinek korábbi csodás gyógyításairól már bizonyára hallott. Hisz abban, hogy
egyedül Jézus képes segíteni rajta. Gyógyulásának feltétele, hogy kijelenti,
hogy Jézus képes őt meggyógyítani. Jézus isteni hatalmában való hitének a
megvallása ez.
Miután Jézus csodát tesz vele és megszabadítja leprás betegségétől, azt kéri
tőle, hogy a törvény előírása szerint ajánlja fel az áldozatot. A leprásokra
vonatkozó parancsot megszegő embernek a törvény szerinti cselekedettel kell
kifejeznie, hogy megtisztult és visszatérhet a közösségbe.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és
örök életem számára. Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben minden
bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez.
Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. január 12., szerda

[Evangelium] 2011-01-12

2011. január 12. - Szerda

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és
András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is
Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre
megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett,
odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész
város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik
különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte
megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy
elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek.
Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!" De ő azt
felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem." És elment, hirdette az
evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az
ördögöket.
Mk 1,29-39


Elmélkedés:
Mindenki téged keres! – mondják az apostolok Jézusnak. Az embereket
lenyűgözte Jézus hatalommal teli tanítása és a csodatettek, a betegek
meggyógyítása. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy mindenki őt keresi,
Jézus akarja hallgatni, és tőle várják a testi betegségüktől való
megszabadulást. De Jézus nem tartózkodik hosszabb ideig sehol, hanem tovább
indul, hogy fáradhatatlanul végezze küldetését, amit az Atya bízott rá.
Az üdvösség tanítása és a gyógyulások kegyelme ugyanis nem csupán egyeseknek
szól, hanem mindenkinek. Hirdeti az evangéliumot a szegényeknek, akikkel a
gazdagok nem törődnek, és meggyógyítja a kitaszított leprásokat, sántákat,
vakokat és más betegségben szenvedőket, olyanoknak, akiknek senki más nem
segít. És kiűzi a gonosz lelkeket, amelyre senki ember nem képes. Jézussal
valóban Isten Országának megvalósulása kezdődött el a földön. Ennek az
Országnak a tagjai vagyunk, mert az üdvösség örömhíre mindenkinek, nekünk is
szól.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Jézus Krisztus, Üdvözítőm, nézz le rám trónodról irgalmasan! Te drága
véreddel megváltottál minket az örök életre. A te Atyád a mi Atyánk is, te
pedig test szerinti testvérünk vagy. Engedheted-e, hogy lelkünk elvesszék?
Te meg tudsz menteni minket!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. január 11., kedd

[Evangelium] 2011-01-11

2011. január 11. - Kedd

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek
hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember,
akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz,
názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az
Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!" A
tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással
kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették:
„Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is
parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is terjedt a híre hamarosan
Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28


Elmélkedés:
Az Úr nyilvános működése éveiben legfőbb küldetésének a tanítást és Isten
Országa hirdetését tartotta. Nem csupán szavakat mondott, hanem Ő volt az
Atya megtestesült Igéje és kimondott szava. Az igazság tanítását hirdette,
de semmit sem mondott önmagától, hanem csak azt, amit az Atyától hallott. Ez
az isteni háttér az az erő és hatalom, amit észrevesznek az emberek, illetve
az, hogy szavait tettei és csodái megerősítették. Még a gáncsoskodó
kérdésekre is mindig a legtökéletesebb választ tudta adni, de ha kellett,
nem szólt, néma maradt. Ezzel a szótlansággal tűrte a bántalmakat is,
amelyeket keresztútján elszenvedett. Nem fecsegett, mert aki sokat beszél,
valamit mindig rejteget az emberek elől. Neki nem volt titkolnivalója,
nyilvánosan cselekedett és tanított. Boldogoknak nevezte azokat, akik
hallgatták tanítását. Mi is boldogok vagyunk, ha nyitott szívvel hallgatjuk,
és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit Jézus tanít nekünk.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó, én Istenem, én Uram! Hányan vannak, akik örömüket és vigasztalásukat
keresik tebenned, s akiknek kegyelmeket és ajándékokat osztogatsz. Ellenben
nagyon csekély azok száma, akik neked akarnak örömet szerezni, és mellőzve a
maguk érdekét, olyasvalamivel akarnak neked kedveskedni, ami áldozatukba
kerül.
Mert hiszen, én Istenem, tebenned ugyan nem hiányzik a jóakarat, hogy nekünk
kegyelmeket adj; csakis mi követünk el mulasztást azzal, hogy a kapott
kegyelmeket nem használjuk fel a te szolgálatodban, s ily módon nem
kényszeríthetünk téged arra, hogy folyton újabbakat adj.
Keresztes Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. január 10., hétfő

[Evangelium] 2011-01-10

2011. január 10. - Hétfő

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az
(Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten
országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András,
akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította
őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." Azok rögtön
otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta
Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a
bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a
halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Mk 1,14-20


Elmélkedés:
Amikor Jézus megkezdi nyilvános működését a nép körében és elkezdi hirdetni
az Isten országáról szóló örömhírt, azonnal tanítványokat gyűjt maga köré és
közösséget hoz létre. Mi azt gondolhatnánk, hogy talán várhatott volna ezzel
még egy kicsit. Ő viszont nem vár. Ahol Jézus megjelenik, s ahol elhangzik
tanítása, ott rögtön közösség formálódik, melyeknek középpontja Jézus
személye. Ő élteti e közösségeket, s azok minden tagját. Idén, a Család
évében különösen azért imádkozzunk Jézushoz, hogy erősítse meg a családi
közösségeket, s minden családban neki is helye legyen!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz.
Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt
látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy
belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna
értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal
egyesítsük hitünket.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. január 9., vasárnap

[Evangelium] 2011-01-09

2011. január 9. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz,
hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene
megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?" Jézus azonban így szólt: „Hagyd
ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos." Erre
János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az
ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang
hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!"
Mt 3,13-17


Elmélkedés:
Szeretett gyermek
A kereszténység legfőbb kérdése az évszázadok folyamán mindig is az volt,
hogy kinek tartjuk Jézust, mit hiszünk személyéről. Jól emlékszünk rá, hogy
egy alkalommal ő is éppen ezt kérdezi tanítványaitól: kinek tartják őt az
emberek és mit gondolnak róla a tanítványok, akik közelebbről is
megismerhették. A kérdésre adott válaszok egészen különbözőek, s e
különbözőség mélyén nem csupán az húzódik meg, hogy egyesek felszínesen,
mások közelebbről ismerik meg őt, hanem az is, hogy személyes hitéről ki-ki
hogyan képes tanúságot tenni.
A Jézusról szóló vallomások és tanúságtételek ugyan különféle formában
nyerhetnek megfogalmazást, de mindegyik közös eleme, hogy Jézust az Isten
Fiának tartja. Minket, keresztény embereket az különböztet meg a többi
valláshoz tartozóktól, hogy Jézust az Isten Fiának valljuk. Jézus
Krisztusnak, mint Isten Fiának megvallása egész keresztény hitünk lényege.
Ezen a hitvalláson áll vagy bukik keresztény hitünk.
Amikor magamban felidézem néhány közéleti személyiség, tudós vagy művész
ember válaszát a Jézus személyét illető kérdéssel kapcsolatban, akkor
egészen személyes vallomások jutnak eszembe, amelyekben felidézik
gyermekkori és későbbi istenélményeiket, találkozásaikat az élő Istennel, az
emberekben élő, a szentírásban felfedezhető, a szentségekben
megtapasztalható Istennel. Észrevettem, hogy ha püspököknek, papoknak vagy
szerzeteseknek tették fel a kérdést, hogy ki számukra Jézus, ők sokkal
óvatosabbak. Ők is mondanak személyes élményeket, mert hiszen többek között
hivatásukat is Jézustól kapták, de szívesen indulnak ki abból, hogy mit mond
Jézus önmagáról. Egészen izgalmas útra lépünk, amikor arról kezdünk el
elmélkedni, hogy mit mondott, tanított, vallott Jézus önmagáról és ez milyen
nyomot hagy lelkünkben. Jézus kijelentéseit természetesen a szentírásból, az
evangélisták, főként Szent János révén ismert számunkra. Idézzünk fel
néhányat! Én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn 14,6), Én vagyok az
élet kenyere (Jn 6,35), Én vagyok a világ világossága (Jn 8,12), Én vagyok a
jó pásztor (Jn 10,14), Én vagyok a feltámadás és az élet (Jn 11,25).
Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy ezekben a mondásokban Jézus nem nevezte
magát Isten Fiának, és tegyük hozzá, hogy más kijelentéseiben sem
találkozunk ezzel. Az Atyával való szoros kapcsolatáról, egységéről viszont
több alkalommal beszélt tanítványainak. „Én és az Atya egy vagyunk (Jn
10,30). E szempontból legfontosabb vallomása halála pillanatában a kereszten
hangzott el, amikor Istent Atyjának vallotta: „Atyám! Kezedbe ajánlom
lelkemet!" (Lk 23,46). Ha Jézus kevés utalást tett beszédeiben Istenfiúi
mivoltáról, honnan tudunk arról, hogy ő valóban az Isten Fia? Mindenekelőtt
nem emberi vallomásokból, hanem a mennyei Atya tanúságtételéből, ami Jézus
megkeresztelkedésekor hangzott el: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem
telik!" (Mt 3,17). A mai napnak, Jézus megkeresztelkedése ünnepének az a
legfontosabb mondanivalója, hogy a mennyei Atya tanúságot tesz arról, hogy
Jézus az ő fia.
Isten talán olyan büszkén akar ránk tekinteni, ahogyan a földi édesapák és
édesanyák tekintenek gyermekükre, aki sikereket ér el. Jézus
megkeresztelkedése azért fontos esemény, mert ekkor válik nyilvánvalóvá,
hogy ő az Isten Fia. Ehhez hasonlóan elmondhatjuk, hogy a keresztség
felvétele mindenekelőtt azért jelentős számunkra, mert ekkor válunk a
mennyei Atya gyermekeivé. Őrizzük meg magunkban az istengyermekség
kegyelmét, amelyet a keresztségben kaptunk, hogy Isten mindig büszkén
mondhassa rólunk, hogy az ő szeretett gyermekei vagyunk!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus, hálás szívvel köszönöm meg azt a kegyelmet, amit a
keresztségben kaptam. Segíts engem életem folyamán, mindig az Atya kedves
gyermeke maradjak. Lakjék bennem a Szentlélek, ő irányítsa cselekedeteimet
és indítson tanúságtételre. Tisztíts meg engem a bűnbánat szentségében, hogy
a lelki újjászületés pillanatában újra és újra átérezzem, hogy a mennyei
Atya szeretett gyermeke vagyok.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum