2011. szeptember 10., szombat

[Evangelium] 2011-09-10

2011. szeptember 10. - Szombat

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz
gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden
fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét,
sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó
kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő.
Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: „Uram,
Uram!" – ha nem teszitek, amit mondok?
Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja
tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez,
aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult
a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki
viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz
az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor
rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett
belőle.
Lk 6,43-49


Elmélkedés:
Jézus nem csak a tanítványainak beszél a mai evangéliumban, hanem
kifejezetten megszólítja leendő követőit, bennünket is. Nem elég Jézus
szavait hallgatnunk, de az sem, ha Urunknak nevezzük őt, mert ostobák
vagyunk, ha csak a fülünknek szól a szava. Tanítását meg kell
valósítanunk életünkben. Ha a szívünkhöz szól tanítása és a mindennapi
jócselekedetek gyakorlására ösztönöz bennünket, akkor bölcsek vagyunk.
De a várépítés hasonlata azt is eszünkbe juttatja, hogy Krisztus
követésünket és vallásosságunkat nem tekinthetjük földi életünkben
befejezettnek, hanem szüntelenül építkeznünk, fejlődnünk, növekednünk
kell. Építsünk Krisztusra, fejlődjünk lélekben Őbenne és Ő növekedjék
bennünk!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Atyánk! Itt vagyok szolgáltadra, a Te gyermeked, hogy rajtam keresztül
folytasd szereteted munkáját a világban azáltal, hogy Jézust adod
nekem, rajtam keresztül másoknak és az egész világnak. Imádkozzunk
egymásért, hogy Jézus szerethessen bennünk és általunk azzal a
szeretettel, mellyel az Atya szereti Őt.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. szeptember 9., péntek

[Evangelium] 2011-09-09

2011. szeptember 9. - Péntek

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak:
„Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a
gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember,
amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad
szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan
mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát,
holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki
előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a
szálkát embertársad szeméből."
Lk 6,39-42


Elmélkedés:
Gyakran előfordul, hogy valaki a gyóntatószékben arról beszél, hogy
dühös volt, mert a gyerekei vagy a szomszédok felbosszantották, s aztán
elkezdi sorolni, mennyire rossz a gyerek, s mennyi hibája van a
szomszédnak. Igyekszem mindjárt az elején leállítani a mások hibájának
felsorolását, hiszen nem helyettük kell gyónnia az illetőnek. Igen,
sajnos sokszor még a szentgyónásban sem vesszük észre, hogy a másik
bűneivel foglalkozunk, pedig ilyenkor éppen a magunkéval kellene. Lelki
megújulásunk kiindulópontja saját hibáink felismerése és bűneink
bevallása. Csak akkor tudunk elindulni egy új úton, ha lelkünk
megtisztítása az első.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Hálát adunk neked, Atyánknak,
az életért és az ismeretért,
amelyet nekünk, szolgáidnak
Krisztus által kinyilatkoztattál;
dicsőség legyen neked mindörökké!
(Ókeresztény ima)
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. szeptember 8., csütörtök

[Evangelium] 2011-09-08

2011. szeptember 8. – Csütörtök, Szűz Mária születése
(Kisboldogasszony)

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária
gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember
volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy
titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr
angyala, és így szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy
feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van.
Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét
bűneitől." Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a
próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten."
Mt 1,18-23


Elmélkedés:
A mai napon Jézus Krisztus édesanyjának, Szűz Máriának a születésére
emlékezünk. Mária életében megcsodálhatjuk, hogy Isten kegyelmének
köszönhetően nem követett el személyes bűnöket. E lelki tisztasággal
készítette fel t az Atya, hogy a Megváltó Anyja lehessen.
Mária születésével megjelent a világban a bűntelen ember. A bűnös
világban korábban is és azóta is minden ember úgy születik meg, hogy
hajlamos a bűnökre. Mária élete azonban példa számunkra, hogy Isten
kegyelmének átalakító ereje képessé tud tenni minket is ara, hogy
ellenálljunk a kísértéseknek, legyőzzük rosszra hajló emberi
természetünket, és engedelmeskedjünk Isten parancsainak.
Senki sem mondhatja közülünk, hogy nem tudjuk, mikor követünk el bűnt,
hiszen Isten parancsai világosak számunkra. A bűn egyre távolabb taszít
minket Isten szeretetétől. Törekedjünk a bűntelen életre, hogy mindig
érezhessük Isten jelenlétét!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Tengernek csillaga,
Isten édesanyja,
üdvözlégy, mindig szűz,
menny boldog kapuja.
Te, kinek Gábriel
ajka mondott Avé-t,
tégy közöttünk békét,
fordítsd Éva nevét!
Szabadíts rabokat,
adj fényt a vakoknak,
űzd el bajainkat,
igényeld javunkat.
Mutasd, hogy anyánk vagy!
Hallja meg imádat,
ki értünk fiaddá
születni nem átallt.
Kiváltságos szent Szűz,
mindenek közt enyhe,
oldd föl bűneinket,
enyhíts, tisztíts minket!
Mosd meg életünket,
készítsd el utunkat,
hogy örök örömben
lássuk Jézusunkat!
Istennek dicséret,
Krisztusnak dicsőség,
Szentlélekkel együtt
hármas-egy tisztesség!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. szeptember 7., szerda

[Evangelium] 2011-09-07

2011. szeptember 7. – Szerda, Szent Márk, István és Menyhért
áldozópapok, kassai vértanúk

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól,
akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól
féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy
fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se
közülük Atyátok tudta nélkül. Nektek pedig minden szál hajatokat számon
tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha
valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt,
aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én
is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,28-33


Elmélkedés:
A mai evangéliumban Jézus egy példát mond arra vonatkozóan, hogy miért
kell hinnünk az isteni gondviselésben. Ha Isten vigyáz minden
teremtményére, köztük a madarakra is, akkor mennyivel inkább törődik
legjelentősebb teremtményével, az emberrel.
Az isteni gondviselés azt jelenti, hogy folyamatos intézkedésivel
vigyáz életünkre. Ezen intézkedéseknek az a célja, hogy minden embert
állandóan arra a tökéletességre vezessen, amelyre meghív, s amely végső
soron az ember egyedüli boldogsága lehet. A jóság megtapasztalása
személyes életünkben arra ösztönöz bennünket, hogy ne véletlenszerű
események sorozataként értékeljük életünk napjait, hanem észrevegyük
Istenünk segítő támogatását ezen eseményekben.
Isten gondviselő szeretetére azzal válaszolunk, hogy neki
engedelmeskedve és a lelki tökéletességre törekedve haladunk az
üdvösség útján.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Istenem, te mindenütt jelen vagy. Jézus Krisztusom, Megváltóm, ki oly
közel vagy hozzám szereteteddel, egész napi szétszórtságom után
hazahozom hozzád a szívemet. Nálad vagyok otthon, Istenem és Atyám. A
jóért, amelyet kegyelmeddel cselekedtem, hálát adok neked. Jóságos
Istenem, te ajándékoztad azt nekem. A rosszért, amelyet elkövettem
gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, bocsánatodat kérem.
Segíts, hogy jobb legyek!
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. szeptember 6., kedd

[Evangelium] 2011-09-06

2011. szeptember 6. – Kedd

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott
közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit
Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt
és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont;
Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport
tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából,
Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért
gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek
betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek
gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle,
és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19


Elmélkedés:
Mielőtt Jézus kiválasztja tanítványai közül azt a tizenkettőt, akik
apostolai lesznek, egész éjszaka imádkozik az Atyához. Ez a mozzanat
arra utal, hogy a kiválasztás az Atyától származik, aki nélkül a Fiú
nem tesz semmit. Az apostolok kiválasztásával Jézus egy olyan kisebb
közösséget hoz létre, amelynek tagjai a legszorosabb kapcsolatban
vannak vele. Ők lesznek Jézus legjobb barátai, akik mindig vele vannak,
s akik Jézus küldötteként majd elindulnak, hogy őt képviselve
folytassák művét.
Ha nem is ugyanabban az értelemben, mint az apostolok kiválasztása, de
minket is meghív Jézus, hogy a barátai legyünk. Aztán pedig
mindannyiunkat küld, hogy tanúságot tegyünk róla. Az evangélium második
része arról szól, hogy mindenki érinteni akarja Jézust, mindenki
kapcsolatba szeretne kerülni vele és hallgatni akarják őt. Isten
értékes ajándéka az, hogy meghív minket és mi is kiválasztottak
vagyunk.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Isteni Üdvözítőnk, aki földi tartózkodásod alatt olyan gyöngéd
szeretettel viseltettél a szegények iránt, adj a mi szívünkbe is a
tiedhez hasonló megértést. Engedd, hogy érzéki természetünk
ellenkezését legyőzzük!
Engedd, hogy a szegényeket segítsük, fájdalmaikban vigasztaljuk,
tudatlanságukban tanítsuk, s minden nyomorúságukban könnyebbséget
igyekezzünk nekik szerezni.
Add, hogy a szegényekkel szemben tanúsított barátságunk a te barátaiddá
tegyen bennünket, ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és
uralkodol örökkön örökké! Ámen.
Páli Szent Vince
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. szeptember 5., hétfő

[Evangelium] 2011-09-05

2011. szeptember 5. – Hétfő, Kalkuttai Boldog Teréz

Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani
kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a
farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán
okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.
Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a
középre!" Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem
tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy
pusztulni hagyni?" Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez:
„Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre
esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit
tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11


Elmélkedés:
Jézus korában a szombati napon nem volt szabad dolgoznia senkinek, s ez
a törvény elsősorban a fizikai munkára vonatkozott. Éppen ezért nehezen
érthető számunkra, hogy egy beteg ember meggyógyítását miért lehetett
olyan munkának vagy tevékenységnek tekinteni, amelyet nem volt szabad
szombaton megtenni. A történet érdekessége, hogy esztelen haragra
gerjednek a vádlók. Vajon miért?
A béna ember meggyógyítása különleges abból a szempontból, hogy itt
Jézus tulajdonképpen nem tesz semmit. Nem érinti meg a beteg testrészt,
nem teszi kezét a betegre, nem alkalmaz semmilyen gyógyító formulát,
mint más esetekben, sőt, még nem is imádkozik a gyógyítást megelőzően.
Jézus tehát nem tesz semmit, amivel megszegné a szombatot, hanem csak
egyszerűen azt mondja a betegnek, hogy nyújtsa ki a kezét, s amikor ő
ezt megteszi, akkor bekövetkezik a csoda. Mivel Jézus nem tesz semmit,
ezért „esztelen harag" szállja meg azokat, akik vádolni akarták.
A történet emellett azt is tanítja, hogy emberi előírások nem
akadályozhatják meg Jézus a jócselekedetek és gyógyítások
végrehajtásában. Készek vagyunk-e a jótettekre?
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, akarod a kezemet,
hogy ez a nap a rászoruló szegények
és betegek megsegítésével teljen el?
Uram, neked adom ma a kezemet.
Uram, akarod a lábamat,
hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
akiknek barátra van szükségük?
Uram, neked adom ma a lábamat.
Uram, akarod a hangomat,
hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
akik a szeretet szavát szomjazzák?
Uram, neked adom ma a hangomat.
Uram, akarod a szívemet,
hogy ez a nap a magányosok
szeretetével múljon el,
mert hiszen ők is emberek?
Uram, ma neked adom a szívemet.
Kalkuttai Boldog Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. szeptember 4., vasárnap

[Evangelium] 2011-09-04

2011. szeptember 4. – Évközi 23. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: „Ha testvéred vétkezik
ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád,
megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a
hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy
vámos.
Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a
mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is.
És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a
földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten
vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."
Mt 18,15-20


Elmélkedés:
Testvéri szembesítés
Mint városunk plébánosát, engem is meg szoktak hívni minden évben az
óvodai ballagásra. Mindig szívesen elmegyek az ilyen ünnepségre, hogy
találkozzak a gyerekekkel, akik az iskolában majd a többi tantárgy
mellett hittant is fognak tanulni. A gyerekek ilyenkor szép műsort
adnak, hogy megmutassák szüleiknek és a vendégeknek, hogy mit tanultak
az óvodai évek során, s lám, annyira okosak már, hogy elkezdhetik a
komolyabb tanulást az iskolában. A kis óvodások elbúcsúznak kisebb
társaiktól és az óvó néniktől, és persze az óvó nénik is búcsút vesznek
tőlük. Az egyik ilyen ballagás alkalmával az óvó néni személyre szóló,
rövid levelet írt minden gyermeknek, amelyet fel is olvasott mindenki
előtt. A levelekben mindenkinek felsorolta dicséretet érdemlő jó
tulajdonságait, de a hibáikról sem feledkezett meg. Kedves szavakkal
igyekezett őket jó irányba terelni, és semmi sértő nem volt szavaiban.
Biztos vagyok benne, hogy nem csak akkor, a szülők és vendégek előtt
mondta el a gyerekeknek a hibáit, hanem korábban négyszemközti
beszélgetésekkel is igyekezett őket segíteni abban, hogy kijavítsák
hibáikat. Úgy gondolom, hogy a figyelmeztetésnek ez egy helyes módja,
mert nem megszégyeníteni akarja a gyermeket, hanem elindítani a javulás
útján.
A figyelmeztetésnek egészen más módjával találkozunk naponta a
híradásokban, amikor egy-egy ember bűneit nyilvánosságra hozzák, ha
egyáltalán ez még figyelmeztetésnek nevezhető. A cél ugyanis itt
tulajdonképpen az, hogy lebuktassák az illetőt és fejére olvassák
bűneit. De vajon ez visszatartja őket vagy másokat a hasonló
bűncselekményektől? Vajon őszinte megbánást tanúsítanak ezek a nagy
nyilvánosság előtt megszégyenített emberek? Vajon elindulnak a javulás
útján? Erős kételyeim vannak, mert még nem hallottam olyanról, hogy e
személyek megbánták vagy jóvátették bűnüket. Inkább újra és újra azt
halljuk tőlük, hogy mindenben a törvények szerint jártak el és semmiben
sem érzik felelősnek magukat. És mindjárt tegyük hozzá azt is, hogy a
társadalom elszámoltatást követelő igényének megfelelni kívánó
újságírók sok esetben ártatlan embereket hurcolnak meg, akik valójában
áldozatai ennek a „nagy igazságfeltárásnak".
Hogyan lehet valakit szembesíteni a hibáival? Két példát említettem
ezzel kapcsolatban, az óvó néni feddését és a nagy nyilvánosság erejét.
Tulajdonképpen mindkettő esetében arról van szó, hogy a hibázót, a
bűnöst szembesítjük azzal, amit tett. Az egyiknél jó esélyt látok a
javulásra, a másiknál egyáltalán nem. Mindenkinek meghagyom a
szabadságot, hogy eldöntse, vajon melyik nevezhető krisztusi,
evangéliumi, keresztényi megoldásnak.
A mai vasárnap evangéliumában Jézus egyértelmű útját mutatja meg a
testvéri feddésnek, amely elérheti igazi célját, tudniillik azt, hogy a
bűnös letérjen helytelen útjáról. Érdemes odafigyelnünk a fokozatosság
elvére! Jézus nem azt mondja, hogy ha testvéred vétkezik ellened,
azonnal jelentsd fel vagy jelentesd meg az újságban. Gyengeségeire,
hibáira figyelmeztetni a másikat csak nagy tapintattal, óvatosan lehet.
Nem arra kell törekedni, hogy a fejére olvassuk a bűneit, hanem ő maga
lássa be, hogy amit tesz, az helytelen. Senkinek sem esik jól az ilyen
figyelmeztetés, mert nehéz észrevenni a másik jószándékát szeretetét.
Befejezésül még szeretném azt is megemlíteni, hogy bár sok esetben nem
vezet eredményre a szeretetteljes figyelmeztetés, sőt még az is
előfordulhat, hogy harag lesz belőle, de mindennek ellenére nem
mondhatunk le róla. Igenis keresztényi kötelességünk az, hogy
figyelmeztessünk másokat, ha letérnek a helyes útról és olyan dolgokat
tesznek, amelyek mások érdekeit vagy éppen a közösség érdekeit sértik.
És ezt talán legfőképpen azért kötelességünk megtenni, mert ezekkel a
bűnökkel az ember nem csak másoknak okoz kárt, hanem saját magának is
azáltal, hogy üdvösségét sodorja veszélybe. Legyen bennünk mindig igazi
szeretet, amikor másokat az üdvösség útjára szeretnénk visszatéríteni
és ezt csak akkor tegyük, ha nem csak farizeusi módon vagyunk jobbak
másoknál!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni.
Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s
kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon
szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek mint te: irgalmas és
megbocsátó minden emberhez.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum