2020. január 4., szombat

[Napi e-vangelium] 2020. január 05. vasárnap

2020. január 5. – Karácsony utáni 2. vasárnap

Evangélium

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés

Az isteni titkok világa
Az evangéliumokat rendszeresen olvasó ember megszokhatta már János evangélista sajátos észjárását. Látásmódja, ahogyan a Jézus-eseményre emlékezik, azt vizsgálja és leírja, eltér a másik három evangélista, Máté, Márk és Lukács módszerétől. János megpróbál mindig az események mögé tekinteni, a titkok mögé pillantani. És itt a próbálkozás a lényeges. Nem fedi fel teljesen a titkokat, hiszen Isten titkairól van itt szó, amelyeket ember csak annyira érthet meg, amennyire azt az isteni kinyilatkoztatás engedi számára. János evangélista tiszteletben tartja az isteni titkok világát, de nem adja fel a kutatást és művének olvasóit is a szüntelen keresésre ösztönzi.
Jól érződik ez a látásmód evangéliumának elején, az Ige-himnuszban, amely Jézus születéséről szól. Igaz, nála szó sincs Betlehemről, istállóról, jászolról és angyalokról, sem a pásztorokat, sem a napkeleti bölcseket nem említi írásában, de mindennek ellenére ez a rész Jézus Krisztus születéséről szól. Annak a személynek időbeli születéséről, aki öröktől fogva létezik. „Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden őáltala lett." – olvassuk az első sorokat. Rögtön eszünkbe jutnak a Biblia első könyvének, a Teremtés könyvének első szavai: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten Lelke lebegett a vizek fölött" (Ter 1,1-2). János aztán a világosság és a sötétség titkát próbálja megfejteni: „Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert." A Teremtés könyve is hasonló gondolatokkal folytatódik: „Isten szólt: Legyen világosság!, és világosság lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől" (Ter 1,3-4).
Bizonyossággal állíthatjuk, hogy az a Jézus, aki a történelmi idő egy bizonyos pontján megszületett, belépett az emberek számára élettérként szolgáló teremtett világba, jelen volt a világ kezdetekor, a teremtéskor is. Az ég és a föld, Isten teremtetlen és teremtett világa, láthatatlan és látható világa az idő egy pontján összeér. Isten végtelen hatalma egy gyermek gyengeségében láthatóvá válik. Isten végtelen szeretete emberközelségbe kerül. Az ember csodálata immár nem csak a teremtett világnak és a Teremtőnek szól, hanem az Isten Fiának is, aki emberré lett, s aki születésével újjáteremti a világot és elhozza minden ember számára az újjászületés lehetőségét.
Mindaz, amit Istenről, az ő személyéről, tulajdonságairól és cselekedeteiről hiszünk, az Jézusban vált láthatóvá, megtapasztalhatóvá számunkra. Kortársai, egykori tanítványai és apostolai a szemébe nézhettek, hallhatták szavát és akár megfoghatták a kezét. És mindez a másik oldalról is igaz. Az evangéliumi beszámolókból ismert számunkra, hogy mennyire megragadó volt, amikor Jézus valakinek a szemébe nézett, megszólított és meghívott valakit vagy kezével megérintett valakit, például egy-egy beteget. Az isteni és az emberi világ találkozásai ezek a pillanatok. Aki a világmindenség Urát keresi, annak Jézust kell keresnie! Aki Isten szeretetére vágyakozik, annak Jézust kell megtalálnia! Aki meg akar szabadulni bűneitől, annak Jézushoz, a Megváltóhoz kell járulnia! Aki az örök életre akar jutni, annak Jézusra kell bíznia életét!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te Istennél voltál, majd közöttünk éltél. Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel és mindenkor az ő akaratát teljesítetted. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként élj és vállaltad az emberi halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200105.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. január 3., péntek

[Napi e-vangelium] 2020. január 04. szombat

2020. január 4. – Szombat

Evangélium

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?" Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?" „Jöjjetek, nézzétek meg!" – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni."
Jn 1,35-42

Elmélkedés

Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtétele folytatódik a mai evangéliumban. János ezt mondja Jézusra mutatva: „Nézzétek, az Isten Báránya!" Ez a kijelentés egészen szíven találja azt a két tanítványt, akik ennek hatására követni kezdik Jézust. Az egyikük neve szerepel a történetben, ő András apostol. A másik pedig maga az evangélista, János apostol, aki tapintatosan elhallgatja saját nevét. Tudjuk, hogy ő jó néhány évtizeddel később írja meg evangéliumát, mégis sok évvel később is pontosan emlékszik a részletekre, még arra is, hogy melyik órában történtek az események. Hát persze, hogy emlékszik rá, hiszen ez volt az első találkozása Jézussal, amely pillanatot bizonyára sokszor felidézett magában.
E két tanítvány példája igazolja, hogy milyen nagy szükség van a Jézusról szóló tanúságtételre! Minden korban, napjainkban is. A keresztény életnek és a hit útjának kezdetén elhangzik egy szó. Egy olyan elgondolkodtató szó, amely új irányt jelöl ki az ember számára. Ez sok esetben a régi szokások teljes elhagyását jelenti, valamint azt, hogy az ember bizalommal rálép egy olyan útra, amelyen az Úr vezeti. Ne tétovázzunk és ne halogassuk az indulást! Az egykori tanítványokhoz hasonlóan induljunk mi is és nézzük meg, hol lakik Jézus! Majd meglátjuk, milyen nagy kincs az, hogy megosztja velünk életét!
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Istenem! Jól tudom, hogy te minden ember szívében elültetted a szeretetet, az én szívembe is. Taníts engem a helyes szeretetre, az önfeláldozó szeretetre, az önzetlen szeretetre. A szeretet hassa át életem és minden cselekedetem! A szeretet mindennapi gyakorlásában találjam meg életem értelmét! A szeretet törvénye érintsen meg engem isteni kegyelemként!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200104.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. január 2., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2020. január 03. péntek

2020. január 3. – Péntek

Evangélium

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumi részletben Keresztelő János önmagáról, saját küldetéséről szóló vallomását olvastuk, a maiban pedig ugyanő Jézusról tanúskodik. János önmagáról tagadó, negatív formában beszélt: „Nem én vagyok a Messiás." Majd az újabb kérdésekre kijelenti, hogy nem ő Illés és prófétának sem tekinti magát. Jézusra vonatkozóan már pozitív tartalmú állításokat fogalmaz meg. „Isten bárányának" nevezi őt, amely jelképes kifejezés arra utal, hogy Jézus a kereszten feláldozza magát, áldozati bárányként adja oda életét az Atyának. Áldozatával eltörli az emberek bűnét.
János tanúságtételében olyan elemeket találunk, amelyek számunkra, hívő emberek számára világosak. Túl azon, hogy Jézus, az ártatlan áldozati bárány önfeláldozásával megszerzi az emberek számára a megváltást, a bűntől való szabadulást, szó van még itt a Szentlélekről, aki leszáll Jézusra és megerősíti őt küldetésében. Jelentős még az a kijelentés, amit a Keresztelő tanúságtétele csúcspontjának is nevezhetünk: „Ő az Isten Fia!" A kérdezők, a zsidó papok és leviták, még ezen sem ütköznek meg, nem kezdenek el tiltakozni, nincs felháborodás a részükről, mégpedig azért, mert nem értik, hit nélkül nem érthetik e szavakat.
A későbbiekben, Jézus tanítása alkalmával is megfigyelhetjük azt, hogy a kinyilatkoztatott igazságok csak hittel érthetők meg. Aki hit nélkül hallgatja azokat, számára homályban marad annak igazi értelme.
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Te Fiadban, Jézus Krisztusban újjáteremtetted az embert. Amikor pedig arra hívsz minket, hogy éljünk veled, éljünk a te szeretetedben, akkor meghívást kapunk az újjászületésre. Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Neked köszönhetjük létünket, a te teremtményeid és a te képmásod vagyunk. Atyánk! A te Fiad, Jézus, aki valóságos ember és valóságos Isten, a te tökéletes képmásod, hasonmásod, akit azért állítasz elénk, hogy benne felismerjük, milyenné kell válnunk. Irgalmas Jézus, mutasd meg nekünk, miként válhatunk a mennyei Atya kedves gyermekeivé!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200103.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. január 1., szerda

[Napi e-vangelium] 2020. január 02. csütörtök

2020. január 2. – Csütörtök

Evangélium

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte. „A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés

Keresztelő János tanúságtételét olvassuk a mai evangéliumban, amely most még nem Jézusról, a Messiásról szól, hanem saját küldetéséről, szerepéről. Küldöttek érkeznek hozzá a pusztába, mégpedig papok és leviták, akik Jeruzsálemből jöttek. E tények elárulják számunkra, hogy a legfőbb vallási vezetők küldhették őket. A Jeruzsálemben tartózkodó főpapok vagy a főtanács tagjai lehettek azok, akiket nyugtalanított Keresztelő János sajátos életmódja és tevékenysége. Miért mennek hozzá ki a pusztába oly sokan? Miért hirdeti a bűnbánatot és miért keresztel? Ki lehet ő, akinek fellépése prófétai jelleget sugall?
János válaszából kiderül, hogy nem akar túlnőni saját szerepén, nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy ő a Messiás. Vélhetően azért jelenti ki egyértelműen, hogy nem ő a Megváltó, mert ilyen híresztelések terjedhettek róla. A Keresztelő ezt mondja magáról: „A pusztában kiáltó hangja vagyok." Érdekes, hogy mennyire sokakat megérintett és megmozgatott ez a szó. Mert hiteles volt. Mert érthető volt. Mert Istentől származó és Istenre irányító szó volt. Mert határozott és egyenes tanítás volt. Mert nem csak a várható ítéletről szólt, hanem a szabadulásról is. Mert nem csupán fenyegető, hanem felszabadító jellegű volt. Látnunk kell, hogy János beszéde nem volt tetszetős vagy simulékony, hanem bizony isteni büntetést helyezett kilátásba azok számára, akik nem lépnek a bűnbánat útjára. Ugyanakkor ennél nagyobb hangsúlyt kapott az az örömhír, hogy a Messiás mindenki számára elhozza a bűntől való szabadulást, a megváltást.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek és egyre hívebben kövesselek! Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te énbennem.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200102.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2019. december 31., kedd

[Napi e-vangelium] 2020. január 01. szerda

2020. január 1. – Szerda, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

Evangélium

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés

Isten Anyja és gyermeke tekint ránk
Róma északi részén található a Priscilla-katakomba, amely a II. századtól szolgált temetkezési helyül a keresztények számára, s amely az ókeresztény kori művészet egyik legfontosabb lelőhelye. A katakombák földalatti folyosórendszerek, amelynek oldalfalába vájták a sírokat. A folyosók nagyobb terekben találkoztak, ahol egykor a keresztény közösség a szentmiséket tartotta. A katakombák abból az időből származnak, amikor a keresztények még nem építhettek templomokat. A Priscilla-katakombában található a Capella Greca, a görög kápolna, amely görög nyelvű feliratairól kapta nevét. Itt található a legrégebbi Mária ábrázolás, egy freskó. Szűz Mária egy trónuson ül és az ölében tartja gyermekét, a kis Jézust. A kép bármelyik római édesanyát és gyermekét is ábrázolhatná, de egészen biztos, hogy Máriáról és Jézusról van szó, mert mellettük egy férfialak áll, egy próféta, aki jobb kezével a Mária feje fölött lévő csillagra mutat, a Megváltó csillagára.
Egyházunk ma, a karácsony utáni nyolcadik napon Szűz Máriát, Isten Anyját ünnepli. Mária karjában tartja és megmutatja nekünk a betlehemi Gyermeket, akiről hittel valljuk, hogy ő az Isten Fia, a világ Üdvözítője, minden ember Megváltója. A mai ünnepen égi édesanyánk és az ő gyermeke tekint ránk. Tekintetükből jóság és szeretet sugárzik, amely elkísér bennünket a most kezdődő esztendőben. Az új évet jókívánságokkal szoktuk kezdeni, amelyet egymásnak mondunk ezekben a napokban. Ha valakivel felszínes a kapcsolatunk, akkor az újévi jókívánságunk is csak felszínes lesz. De ha valaki közel áll a szívünkhöz és ismerjük az ő vágyait és terveit, akkor ezeknek az elképzeléseknek a megvalósulását kívánjuk neki és Isten áldását kérjük számára, hogy terveit meg tudja valósítani. Az ő áldása és kegyelmi segítsége nélkül minden küzdelmünk hiábavaló próbálkozás maradna. Isten áldása ad igazi tartalmat a jókívánságainknak és az ő áldása szenteli meg minden emberi tevékenységünket.
A mai ünnep evangéliuma felidézi a betlehemi pásztorok látogatását. A pásztorokkal együtt gondolatban, lélekben mi is Betlehembe érkezünk, arra a helyre, ahol Jézus születésének eseménye fordulatot hozott az emberiség történetébe. Az életet és az újjászületést ajándékozó Isten nagy meglepetése számunkra, hogy a betlehemi Gyermekben Isten önmagát ajándékozza nekünk és a benne való újjászületés lehetőségét kínálja fel számunkra. A karácsony a születés ünnepe, az élet ünnepe. Hitünk szerint Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, s benne elválaszthatatlan egységet alkot az isteni és emberi természet. Istenként öröktől fogva létezik, ugyanakkor emberként Máriától született, tőle kapta az életet. Jézus anyjának szólította Máriát, ő pedig fiának nevezte Jézust.
Amikor az angyali üdvözletkor, Jézus születésének hírüladásakor a názáreti leány igent mondott Isten tervére és a Szentlélek erejével megfogant méhében Jézus, akkor Mária egyesült az Istennel. Ha mi megnyitjuk szívünket és életünket Istennek, akkor ő velünk is egyesül, önmaga gazdagságával tölt el bennünket. Isten nem elvenni akar tőlünk, hanem ajándékot ad nekünk, mégpedig önmagát. Azt várjuk, azt reméljük, hogy az új esztendő jobb életet hoz számunkra? Ezt egyedül Isten jelenléte hozhatja meg. Kísérjen bennünket az év minden napján Mária tekintete és gyermekének, Jézusnak áldása!
© Horváth István Sándor


Imádság

Mária, Isten Anyja! A te életed példája tanúságtételre hív minket. Te Jézus fogantatásától és születésétől fogva a megváltás titkának tanúja voltál. Annak a titoknak, amely Isten Fiának világba lépésével kezdődött el és a kereszten teljesedett be, amely alatt te is ott álltál. Te mindvégig ott voltál fiad, Jézus mellett, ezért úgy tekinthetünk rád, mint az események hiteles tanújára. Segíts minket a mennyből, hogy mi is mindig az Úr mellett legyünk! Indíts minket, hogy tanúságot tudjunk tenni róla mindazoknak, akik meg szeretnék ismerni az üdvözítő Istent!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200101.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2019. december 30., hétfő

[Napi e-vangelium] 2019. december 31. kedd

2019. december 31. – Kedd

Evangélium

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés

Szent János evangéliumának bevezetését olvassuk az év utolsó napján, amelyben az önmagát kinyilatkoztató, az ember számára megmutatkozó Istenről van szó. Isten feltárja önmagát a teremtésben, amikor először létrehozza az ember számára az életteret, majd pedig életre hívja az embert. Isten feltárja önmagát, amikor kapcsolatba lép az emberrel, szól hozzá és tanítja. Feltárja önmagát, amikor gondoskodó szeretetével időnként belenyúl az ember életébe és a helyes irányba igazítja. Feltárulkozik, amikor szövetséget, szeretetszövetséget ajánl az embernek. Feltárja magát, amikor törvényt ad az embernek, hogy senki ne feledkezzen meg arról, hogy ki a Teremtő és ki a teremtmény. Feltárja önmagát, amikor állandóan közeledik és jelenlétével megörvendezteti, betölti az embert. És Isten a legfőképpen akkor tárja fel önmagát, szeretetének titkát, amikor elküldi Fiát, aki emberré lesz, emberként születik meg emberi világunkban.
Erről a feltárulkozásról, erről a titokról, az örökkévaló Isten időbeli megjelenéséről, a láthatatlan Isten láthatóvá válásáról szól az evangélium. Isten titkáról, amely fényként és világosságként mutatkozik meg az ember számára, és a bűn titkáról, amelyet a sötétség jelképez, s amelyet érthetetlen módon választ olykor az ember fel sem mérve azt, hogy valójában Teremtőjét utasítja el, akinek életét köszönheti, és a szeretetet, mint az Isten és az ember kapcsolatának alappillérét tagadja meg.
Az esztendő fordulója, az új évbe való átlépés jelentse számunkra az isteni világosságba való belépést!
© Horváth István Sándor


Imádság

Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat emberi világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi Gyermekben a hit szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő hozza el számunkra a békességet és a boldogságot, és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és szeretet nélkül nincs ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek szerte a világon rátaláljanak Fiadra!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20191231.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2019. december 29., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2019. december 30. hétfő

2019. december 30. – Hétfő

Evangélium

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés

Jézus templomi bemutatása alkalmával két idős személy köszönti az újszülött gyermeket, Simeon és Anna. Az utóbbiról olvasunk a mai evangéliumban. Várakozás jellemezte őt életében. A hosszú időn át, egy életen át tartó türelmes várakozás. A várakozás nem volt tétlen számára. Imádkozott és böjtölt, állandóan a templomban időzött. A várakozó ember sokszor elveszíti a türelmét. Olykor értelmetlennek, hiábavalónak tartja a várakozást. Elveszíti hitét abban, hogy egyszer teljesülni fog a kapott ígéret. A türelmetlen várakozó siettetni akarja az eseményeket, hogy amit vár, az minél hamarabb megtörténjék.
Anna nem így várakozott. Ő megsejtette, hogy a várakozás átalakítja az embert. Figyelmessé teszi Isten és az ő titkai, tervei iránt. Figyelmessé teszi a jelek felismerésére. Elgondolkodtatóvá teszi a jelek értelmezésére. A várakozó ember a nyugtalanság és a nyugalom feszültségében él. Nyugtalan, mert nem tudhatja előre, hogy mikor fog bekövetkezni, amit vár. Ugyanakkor belső megnyugvás tölti el, mert hiszi, hogy amit Isten megígért, az egyszer biztosan be fog következni.
Anna várakozása, áldozathozatala, böjtölése és imádsága végül meghozta gyümölcsét: megláthatta a Megváltót, Jézust.
Tudok-e türelmesen várakozni az Úrra, az ő üzenetére, megszólalására? Észreveszem-e, amikor belép lelkem templomába?
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba jöveteleddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást, irgalmat, megbocsátást, kiengesztelődést és üdvösséget hozol számunkra. Taníts minket az irgalmas lelkületre! Segíts minket, hogy irgalmas szívvel mindig meg tudjunk bocsátani embertársainknak!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20191230.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

Blogarchívum