2010. április 17., szombat

[Evangelium] 2010-04-17

2010. április 17. - Szombat

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már
rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a
tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek
már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon
megijedtek. De Jézus bátorította őket: "Én vagyok, ne féljetek!" Fel
akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen
ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21

Elmélkedés:

Jézus vízen járása rendkívül látványos csoda, amelytől az apostolok
megijednek. A másik evangéliumokban inkább olyan esemény, amely Jézus
természetfeletti erejére, rendkívüli hatalmára hívja fel a figyelmet.
János írásában azonban kissé más színezetet kap. Mivel az esetet a
kenyérszaporítás csodája előzi meg, és az élet kenyeréről mondott beszéd
követi, ezért jogosan feltételezhetjük, hogy a vízen járás is valamiképpen
az eucharisztiára, a Jézus által adott különleges kenyérre irányul. Talán
azt szeretné Jézus megmutatni, hogy olyan embereknek szánja a mennyei
kenyeret, akik mindenféle bajokkal és gonosz erőkkel küzdenek földi
életükben. Jézusnak gondja van arra, hogy megmentsen minket a nehéz
helyzetekben, s ő gondoskodik lelkünk táplálékáról is.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, te minden ember szívébe beleoltottad a reményt, de keresztény,
természetfeletti reményt csak te adhatsz nekünk. Add meg nekem ezt az
erősséget, add meg minden nekem kedvesnek és minden hívő léleknek!
Add, hogy ez egész életünket, szenvedésünket és halálunkat fényesebbé
tegye, átváltoztassa, s nekünk ebben az életben, különösen a csalódások és
gondok napjaiban, benső erőt és bízó bátorságot adjon!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 16., péntek

[Evangelium] 2010-04-16

2010. április 16. - Péntek

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának
a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket,
amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült
tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus
fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt
Fülöphöz: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" Ezt pedig
azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni.
"Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami
keveset" - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére
megszólalt: "Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez
ennyinek?" Jézus meghagyta: "Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt
azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak
csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és
kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is,
amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak:
"Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték,
s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit
meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet,
amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: "Ez valóban az a próféta, aki a
világba jön." Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el
akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a
hegyre, egészen egyedül.
Jn 6,1-15

Elmélkedés:

János evangélista figyelemreméltó kijelentést tesz: a tömeg azért keresi,
illetve követi Jézust, mert látták azokat a csodáit, amelyek során betegek
gyógyultak meg. A népet, legalábbis a most összeverődött népet tehát a
kíváncsiság vezérli, illetve az az érek, hogy újabb betegek nyerjenek
gyógyulást. Nem kell feltétlenül rosszallónak tekintenünk az evangélista
ezen megjegyzését, inkább annak magyarázatát és okát kell e mögött
sejtenünk, hogy a későbbiekben miért nem hisznek az emberek Jézusnak,
amikor az élet kenyeréről beszél a csodálatos kenyérszaporítást követően.
A Jézusban való hithez a mi számunkra sem elegendő semmilyen emberi érdek
vagy kíváncsiság.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Istenem, mikor találom meg végre nyugalmamat? Nagyon vágyódik lelkem
tehozzád! De erős leszek, s türelmesen várom azt az órát, melyen isteni
Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig csak az lesz a gondom, hogy neki
tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 15., csütörtök

[Evangelium] 2010-04-15

2010. április 15. - Csütörtök

Abban az időben így tanított Jézus: "Aki a mennyből jön le, az mindenki
fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról
beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot,
amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám,
aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó.
Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a
Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki
hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem
nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja."
Jn 3,31-36

Elmélkedés:

A Nikodémussal folytatott párbeszédet és Keresztelő János tanúságtételét
zárja le a mai rész János evangéliumában, amelynek érdekessége az örök
életet elnyerő hívők és az isteni ítélet alá eső nemhívők közötti
megosztottság. Bár mindenkinek lehetősége van arra, hogy megértse a
Szentlelket és elfogadja Krisztust az Isten Fiának, mégis egyesek
elutasítják a mennyei Atya küldöttét, Jézust.
A hívők számára érthetetlen a nemhívők viselkedése, de valószínűleg
fordítva is ugyanígy van. A "földies" és a "mennyei" gondolkodás és
viselkedés közti ellentmondás kibékíthetetlennek tűnik. Az aratásig
ugyanis együtt kell nőnie a konkolynak is a búzával, az ítélet csak később
jön el. Mi persze sokszor türelmetlenkedünk, azonnali igazságszolgáltatást
szeretnénk, hogy minél előbb napvilágra kerüljön az igazság. Isten másképp
sokszor másképp tervez, s megengedi a pillanatnyi rosszat is egy későbbi
nagyobb jó érdekében.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 14., szerda

[Evangelium] 2010-04-14

2010. április 14. - Szerda

Abban az időben így tanított Jézus: "Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt
Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az
emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik
gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot,
és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki
azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson
nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe."
Jn 3,16-21

Elmélkedés:

A mai evangéliumban, amelyben Jézus saját küldetéséről beszél, az Isten
oldaláról ismerhetjük meg húsvét titkát, a megváltás titkát. Ha
odafigyeltünk a nagyheti szertartásokra, akkor felfedezhettük e napok
mondanivalóját: a megváltás értünk történt, Isten értünk cselekedett.
Jézus értünk halt meg, s üdvösségünkért támadt fel. Az események a mi
hitünket akarják felébreszteni, illetve megerősíteni. A megváltás Isten
szeretetéből fakadó cselekedet, a hit szintén Isten szeretetéből fakadó
ajándék az ember számára, s a hit által elnyerhető örök élet is Isten
ajándéka számunkra.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusom, vezess engem a te utadon.
Ne engedjem el soha a te kezedet.
A Te kegyelmed éltessen engem.
A Te szereteted lakjék bennem.
A Te tisztaságod költözzék belém.
Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
Ne a jelen, hanem az örök élet.
Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak.
Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
és ha választanom kell kettőnk között Jézusom,
mindig csak Te, Te és sohasem én legyek az első!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 13., kedd

[Evangelium] 2010-04-13

2010. április 13. - Kedd

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt
hozzá: "Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A
szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön,
és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Erre
Nikodémus megkérdezte: "Hogyan lehetséges ez?" Jézus így válaszolt neki:
"Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony,
mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk,
amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi
dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni,
ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe,
csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte
a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy
mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
Jn 3,7b-15

Elmélkedés:

A Nikodémussal folytatott beszélgetés második részében Jézus arról tanít,
hogy az Emberfia hozza el az embereknek az örök életet és a benne való hit
által lehet eljutni az üdvösségre.
Jézus egy példát említ, azt az esetet, amikor az ószövetségi választott
nép tagjai úgy menekülhettek meg a mérges kígyóktól, hogy feltekintettek a
Mózes által fára feltett rézkígyóra. E jelenet Jézus keresztre
feszítésének az ószövetségi előképe volt. Mindazok, akik feltekintenek
Krisztus keresztjére, illetve a megfeszített Emberfiára, megszabadulnak az
örök haláltól és elnyerik az örök életet.
A feltekintés és a keresztre feszített Krisztus szemlélése természetesen
még nem elegendő. Hinni kell abban, hogy Ő valóban az Isten Fia, akinek a
halála megváltást hozott.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Segíts meg Atyám, és vezess nyugalmas legelőidre, ahol az örökkévalóság
tiszta vize folyik. Légy az én világosságom, s mutass nekem utat! Veled,
melletted akarok járni, Veled beszélgetni, hogy világosságot adj nekem.
Szeretett Atyám, maradj bennem, hogy békét leljek, hogy érezzem
szeretetedet. Nyomodban akarok járni, Veled szeretnék maradni. Világosíts
meg, szeress, légy velem most és mindenkor.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 12., hétfő

[Evangelium] 2010-04-12

2010. április 12. - Hétfő

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik
főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki:
"Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis
ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele."
Jézus így felelt neki: "Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem
születik, nem láthatja meg az Isten országát." Erre Nikodémus megkérdezte:
"Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza
anyja méhébe, hogy újra szülessék?" Jézus így felelt: "Bizony, bizony,
mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be
az Isten országába. Ami testből születik, az test, - ami viszont Lélekből
születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell
születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem
tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből
született."
Jn 3,1-8

Elmélkedés:

Jézus a lelki újjászületésről beszél Nikodémusnak, aki egy éjszaka keresi
fel őt. A vízből és a Szentlélekből való újjászületést nyugodtan
vonatkoztathatjuk a keresztség és a bérmálás szentségére.
A vízzel való keresztség, amelyet az Egyház Húsvét éjszakáján szolgáltat
ki a hittanulóknak, igazi lelki újjászületést jelent. A megkeresztelt
meghal a bűnnek, szakít korábbi bűnös életével, és feltámad, újjászületik
Krisztusban. A bérmálás szentsége, amely a Szentlélekajándékának
elnyerése, szintén újjászületést jelent abban az értelemben, hogy a
bérmálandó személy ekkor kötelezi el magát teljes felelősséggel a
keresztény életre.
A lelki újjászületés harmadik lehetősége a bűnbocsánat szentsége, amelyben
a megtérő és bűnbánó ember vétkeit Isten eltörli. A keresztségben és a
bérmálásban csak egyszer részesedhetünk, de a bűnbocsánat szentségében
értelemszerűen többször is. Éljünk minél gyakrabban és rendszeresen ezzel
a lehetőséggel, amely által az irgalmas Atya szeretett gyermekeiként fogad
vissza minket házába.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Velem voltál jó Szűz Anyám, fájdalmamban vigasztaltál
Átöleltél, rám hajoltál, éjjel nappal erőt adtál.
Te voltál a menedékem, fájdalmamban segítségem.
Szent Fiadat érted értem, adja vissza egészségem.
Ó szűz anyám állj mellettem a kezemet, ne engedd el.
Kétségbe esni ne hagyj, szívembe békességet adj.
És ha eljön a nagy óra, ha indulok a nagy útra,
Térden állva, leborulva, szent nevedet magasztalva,
Sóhajtom ki lelkemet.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 11., vasárnap

[Evangelium] 2010-04-11

2010. április 11. - Húsvét 2. vasárnapja

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: "Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: "Láttuk
az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem
érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát,
én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: "Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: "Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: "Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jézus még sok más
csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva
ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a
Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31

Elmélkedés:

Az Atya hozzánk hajló irgalma
Ma, húsvét 2. vasárnapján az Isteni Irgalmasságot ünnepeljük, amellyel
földi életünkben a szentgyónások alkalmával rendszeresen találkozunk, s
amelyre megítéltetésünkkor is számíthatunk majd. Keresztény hitünk szerint
földi életünk utolsó nagy állomása, a halál után minden ember Isten elé
áll és számot ad egész életéről. Halálunk, illetve feltámadásunk utáni
további sorsunk attól függ, hogy milyen volt az életünk. Ha Isten
szándékait és parancsait megvalósítva a jóra törekedtünk és azt
valósítottuk meg, a mennyország örök boldogságába jutunk. Ha viszont
életünk során elutasítottuk Istent, visszautasítottuk szeretetét és
semmibe vettük parancsait, akkor a földön megkezdett Isten nélküli életünk
örökké fog tartani a kárhozatban. Hitünk szerint az is bizonyos, hogy ez
az ítélet igazságos lesz, azaz mindenki a saját életével,
jócselekedeteivel vagy éppen mulasztásaival kiérdemelt jutalomban vagy
büntetésben fog részesülni.

Amikor az Egyház időről időre figyelmeztet minket erre a ránk váró és
senki számára el nem kerülhető ítéletre, akkor ezt elsősorban nem az
elrettentés, hanem sokkal inkább a reménykeltés szándékával teszi.
Felkelti bennünk a reményt, hogy eljuthatunk a mennyországba és
elnyerhetjük az üdvösséget. Reményünk alapja pedig az, hogy nem csak az
isteni igazságossággal találkozunk majd, hanem az isteni irgalmasságra is
számíthatunk. Igen, bűnös életünk ellenére is számíthatunk a végtelen
irgalomra, amely nagyobb a mi vétkeinknél.

Az isteni irgalmasságról csodálatos tanítást ad nekünk Jézus, amikor
példabeszédekben tanít. Az elveszett bárányról (Lk 15,1-7), az elveszett
drachmáról (Lk 15,8-10) és az elveszett (tékozló) fiúról (Lk 15,11-32)
szóló példabeszédek mind azt a mondanivalót hordozzák, hogy az isteni
irgalmasság utoléri az embert. Az irgalmas Isten örül a megtérő bűnösnek
és azt szeretné, hogy mindenki visszatérjen az atyai házba. Saját
küldetéséről szólva Jézus a következőket mondja: "Nem az igazakat jöttem
hívni, hanem a bűnösöket" (Lk 5,32). Az irgalom tehát azokat érinti meg,
akik beismerik bűnös voltukat és bocsánatot kérnek Istentől.

Amikor találkozunk a bűneinket megbocsátó Istennel és az ő irgalmával,
felmerül bennünk a kérdés: Megérdemeljük ezt a nagy irgalmat? Főként
akkor, ha újra és újra elkövetjük ugyanazokat a bűnöket és sorozatosan
hűtlenek leszünk, megérdemeljük, hogy újból és újból megbocsásson nekünk?
Emberileg nézve talán nemmel kell erre válaszolnunk. De nem is emberi
érdemünk miatt nyerünk bocsánatot, hanem Isten Fiának érdemeire való
tekintettel, azaz Krisztus halálának, engedelmességének és
önfeláldozásának köszönhetően. Ezen a ponton azonnal észrevesszük, hogy a
bűnbocsánat szoros kapcsolatban áll Jézus kereszthalálával. Másként
fogalmazva: a bűnbocsánat forrása Jézus kereszthalála. Jézus az utolsó
vacsorán másnapi halálára előre tekintve mondja a következőket: "Ez az én
vérem, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára" (Mt 26,28). Jézus
azért adta oda életét, hogy a mi bűneink bocsánatot nyerjenek. Erre az
összefüggésre, azaz a megváltó halál és a bűnbocsánat kapcsolatára
emlékezünk minden szentmisében, amikor az átváltoztatáskor a pap
megismétli Jézusnak ezen szavait: "Ez az én vérem kelyhe, az új és örök
szövetségé, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára".

A megbocsátásról és az isteni irgalmasságról elmélkedve nem feledkezhetünk
meg arról sem, hogy utánoznunk kell ezt az irgalmasságot, természetesen
nem Isten felé, hiszen ő nem követhet el semmiféle bűnt ellenünk, amit
nekünk meg kellene bocsátanunk, hanem embertársaink felé, akik megbántanak
minket. Jézus mondja: "Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is
irgalmas" (Lk 6,36), majd pedig így folytatja: "Bocsássatok meg egymásnak
és nektek is megbocsátanak" (Lk 6,37). Bár néha emberileg nehéznek vagy
szinte lehetetlennek tűnik, hogy megbocsássunk azoknak, akik ellenünk
vétenek, mégis ez a kötelességünk, hiszen a Miatyánk szavai szerint csak
így számíthatunk az isteni igalomra: "Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi
is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". A kereszten szenvedő Jézus maga
ad nekünk példát arra, hogy minden élethelyzetben el kell jutnunk a
bocsánatra, amikor szenvedésének órájában így imádkozik: "Atyám, bocsáss
meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" (Lk 23,34). Nyilvánvaló,
hogy nem kérné ezt Jézus, ha nem bocsátana meg ő is szívből az őt
bántalmazó embereknek. Nyilvános működésének elején így kezdte tanítását:
"Tartsatok bűnbánatot!", majd pedig élete végén, utolsó szavaival is a
bűnbocsánatról beszél. Ő, aki az emberek részéről nem kap irgalmat,
irgalmas marad mindvégig.

Mai elmélkedésünket az Isteni Irgalmasság vasárnapján egy olyan
gondolattal zárjuk, amely a feltámadás és az irgalmasság kapcsolatára
világít rá. A mennyei Atyának azt a cselekedetét, hogy feltámasztotta
Jézust a halálból, úgy is értékelhetjük, mint az Atya irgalmának
lehajlását a Fiú felé. S ha ezt a gondolatot továbbvisszük, akkor a mi
feltámadásunk sem lehet más, mint a mennyei Atya irgalmának lehajlása
hozzánk. Nem kell tehát félnünk a halál utáni ítélettől, hiszen él bennünk
a remény, hogy találkozni fogunk az irgalmas Atyával és a mennyországban
örökre vele élhetünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, irgalmas Jézus, hallgass meg engem!
Szívednek kegyelme térítsen meg engem!
Szívednek fénye világosítson meg engem!
Szívednek fájdalma indítson meg engem!
Szívednek sebe fogadjon be engem!
Szívednek vére engeszteljen ki engem!
Szívednek érdeme szenteljen meg engem!
Szívednek keresztje erősítsen engem!
Szívednek töviskoronája díszítsen engem!
Szívednek irgalma karoljon fel engem!
Szívednek szelleme éltessen engem!
Szívednek tüze hevítsen engem!
Szívednek lángja gyullasszon föl engem!
Szívednek szeretete ragadjon el engem!
Szívednek méltósága emeljen föl engem!
Szívednek dicsősége dicsőítsen meg engem!
Szívednek szemlélete változtasson meg engem!
Szívednek öröme lelkesítsen engem!
Szívednek birtoka elégítsen ki engem!
Szívedben élni-halni engedj, kérlek!
Ó, Jézusom, szeretni csakis téged!
Ó, édes Szív, hadd éljek boldogul,
E földön most s örökké majd ott túl!
Liguori Szent Alfonz

________________________________

Aktuális:
Betegségem miatt nem volt erőm új elmélkedéshez. Egy korábbit tettem ide.
Bocsánat!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum