2013. november 16., szombat

[Evangelium] 2013-11-16

2013. november 16. – Szombat

Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell
imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt
egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a
városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass
nekem igazságot ellenfelemmel szemben." A bíró egy ideig vonakodott, aztán
mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de
ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert
a végén még nekem jön és megver."
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon
Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá
folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan
igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia
eljön, talál-e hitet a földön?"
Lk 18,1-8

Elmélkedés:

Az imádság hitből fakadó cselekedet. Amikor lelkünket Istenhez emeljük,
hogy szeretetébe helyezzük magunkat és neki ajánljuk életünket, akkor
ezzel a hitünket fejezzük ki. Ennek fényében válik érthetővé számunkra az
evangéliumi részlet utolsó mondata, amely így hangzik: „Csak az a kérdés,
hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8). Ha fog
találni imádkozó embereket, akkor hitet is fog találni.
Jézus a szüntelen imádkozásra bátorít minket. Valljuk be: sokszor
kételkedünk az ima erejében. Ha nem teljesül azonnal a kérésünk, vagy nem
egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen kételkedni kezdünk
Istenben. Jézus azt tanácsolja, hogy kitartóan kérjük az Atyát, és mindig
azzal a bizalommal forduljunk hozzá, hogy mindent megad, ami a lelkünk
üdvösségét szolgálja. Sok esetben egyedül az ima segít. Főként a közös
ima, a közösség imája. Amikor emberi erőnk hiábavalónak bizonyul, amikor
valamit nem tudunk megtenni, amikor nem hallgatnak a jó szóra, akkor még
mindig fordulhatunk Istenhez, akinek semmi sem lehetetlen.
Az egyéni imádság fontosságát hangsúlyoznunk kell egy olyan korban, amikor
sokan Istent személytelen létezőnek gondolják. Úgy vélik, hogy Isten
létezik ugyan, de tevékenysége kimerült abban, hogy meghatározta a világ
rendjét és nincs semmi köze az emberhez, nincs kapcsolata velünk. Az
egyéni imádságban megtapasztalhatjuk, hogy Isten személy. Megszólít
minket. Szeret bennünket. Kapcsolatot szeretne velünk. Velünk akar élni.
Az örök életre hív minket, ahol vele élhetünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, eljöttem házadba; hogy meghalljam, mit mondasz nekem Te, Atyaisten,
Teremtőm, s Te, Úr Jézus, Megváltóm, Te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm
életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus
Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és
halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben
és életmódban. Halld meg és hallgasd meg, Istenem, Jézus Krisztus által.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131116.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. november 15., péntek

[Evangelium] 2013-11-15

2013. november 15. – Péntek

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé
korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak,
házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a
bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy
történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és
építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott
az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is,
amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik,
és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn
lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni
életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre.
Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket
felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket
felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket
felveszik, a másikat otthagyják." A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz
ez, Uram?" Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok."
Lk 17,26-37

Elmélkedés:

A Jézus halálát és feltámadását követő években egyesek azt gondolták, hogy
az Úr második eljövetele hamarosan, azaz még az ő életükben be fog
következni. Idővel egyre inkább előtérbe került az aggodalom: vajon miért
késik az Úr, mikor várható jövetele? Főként akkor vált fontossá a kérdés,
amikor elkezdődtek az üldözések. Miért késlekedik az Úr? Miért nem jön,
hogy megszabadítsa övéit? A válaszokban egyre jobban erősödött a jövetel
váratlansága és az a gondolat, hogy a keresztény legyen hűséges,
várakozzon türelemmel.
Jézus nem fenyegetésnek szánta, amikor a végső időkről és az ő második
eljöveteléről szólva azt mondta, hogy egyeseknek pusztulást, másoknak
üdvözülést jelent majd az a nap. Inkább az volt a célja, hogy ennek a
jövőben bekövetkező végidőbeli eseménynek az állandó szem előtt tartása
hatással legyen jelen életünkre. Törekedjünk arra, hogy az Isten
törvényeinek hűséges megtartásával és a felebaráti szeretet gyakorlásával
a választottak közé kerüljünk.
Az Emberfia eljövetelekor egyesek Istentől az üdvösségben részesülnek,
mások viszont kénytelenek lesznek azt nélkülözni, mert saját magukat
zárják ki belőle. A könnyelműek nem gondolnak az örök életre, ők csak
ebben a világban keresik boldogságukat. Az elbizakodottak azt gondolják,
hogy mindenki az üdvösségre fog jutni, nekik ezért nem kell semmit sem
tenniük. Az üdvösség Isten ingyenes ajándéka, de ezt Isten nem kényszeríti
rá senkire. Ha valaki életében bűneivel elutasítja Isten szeretetét,
kizárja magát a mennyország örökké tartó boldogságából. Ha pedig valaki
Istennel él, a túlvilágon is Isten közelében lehet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Bűneim elhomályosítják isteni arcodat rajtam. Tisztítsd meg
szívemet és lelkemet, hogy tisztán tükrözhessem vissza arcodat. Segíts
evilági kötelességei teljesítésében, de legfőképpen segíts abban, hogy az
Élet Urának adjam önmagamat, életemet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131115.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. november 14., csütörtök

[Evangelium] 2013-11-14

2013. november 14. – Csütörtök

A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa.
Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet
azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!" Isten országa köztetek van."
Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának
egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd
nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!" Oda ne menjetek, és ne higgyétek!
Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön
el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és
megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől."
Lk 17,20-25

Elmélkedés:

Ha Jézus működését és tevékenységét szeretnénk tömören megfogalmazni,
akkor ezt mondhatjuk: meghirdette Isten országát. Ennek a titokzatos
országnak az evangéliumát, örömhírét hirdette. De több volt ez, mint
szóbeli igehirdetés. Szavai által ugyanis megkezdődött ennek az országnak
a megvalósulása. Olyan szavak voltak ezek, amelyekben cselekvő erő rejlett
s amelyek hitre és megtérésre indították az embereket. Csodái szintén
arról tanúskodtak, hogy Isten országa már kezdetét vette.
„Mikor jön el Isten országa?" (Jn 17,20) – kérdezik a farizeusok Jézustól.
Kissé furcsa a kérdés. Hát nem vettek észre semmit? Nem hallják meg Jézus
szavaiban az isteni igazságot? Nem veszik észre tetteiben Isten
cselekvését? Van, akinek soha nem jön el az Isten országa vagy soha nem
veszi észre, hogy már eljött. Mások pedig állandóan Isten országában
élnek, a számukra az ország már jelenlévő valóság. Isten országának nem
lehet észrevenni a kezdetét, vége viszont nem lesz.
A kérdést tegyük személyessé: mikor jön el az én életembe Isten országa? A
válasz egyszerű: akkor, amikor bennem hit ébred és a megtérés útjára
lépek. Ha megszívlelem tanítását, bennem is elkezd megvalósulni Isten
országa, természetesen nem feltűnően, hanem egészen csendesen. Az Isten
országát nem külső jelekből fogom észrevenni, hanem abból, hogy bennem
megváltozik valami. Lelki megújulásom jelzi, hogy bennem megvalósul-e
Isten országa.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Irgalmas és könyörületes Urunk, bocsásd meg törvényszegéseinket,
igazságtalanságainkat, botlásainkat és vétkeinket. Ne említsd fel
szolgáidnak és szolgálóidnak bűnét, hanem tégy tisztává minket igazságod
által. Irányítsd lépteinket az igazságosságban és abban, ami méltányos,
hogy szívünk alázatosságában járjunk, azt tegyük, ami szép, ami előtted és
vezetőink előtt tetszésre talál.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131114.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. november 13., szerda

[Evangelium] 2013-11-13

2013. november 13. – Szerda

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea
határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele
szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak:
„Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!" Ő rájuk tekintett, és így szólt
hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak." Útközben
megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval
dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak
meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy
hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?" Aztán hozzá fordult: „Kelj fel
és menj! Hited meggyógyított téged."
Lk 17,11-19

Elmélkedés:

Amikor a tíz meggyógyult leprás ember közül csak az egyik tér vissza
Jézushoz köszönetet mondani, az Úr így szól hozzá: „Hited meggyógyított
téged" (Lk 17,19).
Tegyünk fel egy érdekesnek tűnő kérdést: Ha őt, a háláját egyedül kifejező
személyt a hit gyógyította meg, akkor a többiek miért gyógyultak meg?
Vajon a többi kilenc leprás, akinek eszébe sem jutott, hogy kifejezze
köszönetét a gyógyulásért, szintén hitt Jézusban? Ha hittek, akkor miért
nem tértek ők is vissza, hogy megköszönjék tisztulásukat a gyógyítónak? Ha
viszont nem hittek, akkor miért gyógyultak meg? Ha nem hittek, akkor miért
kérték Jézus segítségét? Vajon hittek a csoda előtt? Amikor észrevették
tisztulásukat, kinek és minek tulajdonították a csodát? Vajon hittek a
gyógyulásuk után? Ha igen, miért maradtak hálátlanok?
E kérdésekre az evangélium nem ad választ. A leprások talán hittek Jézus
gyógyító erejében, hiszen különben nem fordultak volna hozzá. Abban
biztosak lehetünk, hogy Jézus nem bocsátott rájuk később újabb betegséget,
ha mégsem hittek. Az emberi hálátlanságon viszont elcsodálkozunk. Igaz,
sokszor észre sem vesszük, ha Isten jót tesz velünk vagy ha észrevesszük,
elfelejtünk köszönetet mondani! Legyünk hálásak Isten jóságáért! Legyünk
hálásak mindazért a jóért, amelyet érdemtelenségünk ellenére kapunk tőle!
A hit ébresszen bennünk őszinte hálát!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk, hozzád könyörgünk mindazokért, akiket bántás ért
emberi méltóságukban, s akiknek jogait lábbal tiporták. Hozzád
fohászkodunk a nagyon sokszor megalázott és mellőzött nőkért, és
beismerjük a hallgatólagos egyetértés különböző formáit, melyek által a
keresztények is vétkessé váltak. Istenünk, könyörgünk hozzád, hogy a
Krisztus Testének egységét megbontó és a testvéri szeretetet sértő bűnök
beismerése egyengesse az utat az összes keresztények kiengesztelődése és
egysége felé. Ámen.
Boldog II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131113.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. november 12., kedd

[Evangelium] 2013-11-12

2013. november 12. – Kedd

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének
vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj
asztalhoz." Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel
magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz
te is?" S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így
ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok:
haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk
volt.
Lk 17,7-10

Elmélkedés:

A tanítvány kötelessége a következő: hűséges szolgálat Istennek, a hit
megőrzése és Isten parancsainak teljesítése. Aki mindezt megteszi, nincs
oka dicsekvésre, mert csak kötelességét teljesítette. Korunkban a
kötelességek rovására sokszor túlhangsúlyozzák a jogokat. A különféle
világi jogrendek előbb beszélnek a személyek jogairól, s csak utána a
kötelességekről. A gyakorlatban pedig még jobban felborul az egyensúly,
hiszen az emberek körömszakadtáig ragaszkodnak jogaikhoz, miközben
megfeledkeznek kötelességeikről, és felháborodnak, ha valaki számon kéri
őket.
Természetesen nem az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása ellen
beszélünk, amelyek mindenkire érvényesek. A felnövekvő nemzedékeket nem
elég megtanítani a jogaikra, hanem a kötelességük teljesítésére is nevelni
kell őket.
Jézus nem uralkodni jött a világra, hanem az emberek üdvösségét szolgálni.
A szolgálat igazi lelkületét tőle tanulhatjuk meg, aki egyértelművé teszi
számunkra, hogy az embereknek szolgálva magának Istennek végzünk
szolgálatot. Nem rabszolgaságra vagy kényszermunkára hív bennünket, hanem
arra, hogy teljes szabadsággal, a Szentlélekben megújulva és az üdvösség
reményében Istennek szenteljük életünket. Isten szolgájának lenni nem
megalázó, hanem éppen ellenkezőleg, kitüntetést jelent. Isten
együttműködésünket kéri szándékainak megvalósításához. Ezt a szolgálatot
csak teljes alázatossággal lehet végezni. Tanuljuk meg Jézustól az
alázatot és a szolgálatot!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, add, hogy a lélek igazi javait szeressük, a többit te megadod
ráadásként. Add, hogy ne vágyódjunk az ideigtartó javakra, legyen
számunkra közömbös, hogy megszerezzük vagy elveszítjük azokat. Hadd
használjuk gyümölcsözően a gazdagságot, és segíthessük a szükségben
lévőket. A mester, aki minderre megtanít minket, te vagy Krisztus, és a te
Atyád!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131112.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. november 11., hétfő

[Evangelium] 2013-11-11

2013. november 11. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy
botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne,
ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is
megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha
vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha
napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja:
Megbántam, – bocsáss meg neki!"
Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!" Az Úr így
válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt
mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a
tengerben! – engedelmeskedik nektek."
Lk 17,1-6

Elmélkedés:

Az apostolok egykor ezzel a kéréssel fordultak Jézushoz: „Növeld bennünk a
hitet!" (Lk 17,5). A Hit éve során mi hitünk megvallásaként és Istenhez
intézett kérésként így imádkoztunk az esztendő jelmondatával: „Hiszek
Uram, erősítsd bennünk a hitet!"
Szent Pál apostol szavainak igazságát sokszor megtapasztalja a hívő:
„hitünket törékeny cserépedényben hordozzuk" (2Kor 4,7). Szükségünk van
tehát hitünk erősítésére. Ne gondoljuk, hogy sziklaszilárd és
megrendíthetetlen hittel rendelkezünk. Még az apostolokban is felébredt
időnként a kételkedés, gondoljunk csak Tamás apostolra. A hitet Istentől
kapjuk ajándékként és ő is tudja bennünk megerősíteni.
Az ártatlanok szenvedése láttán, amikor tehetetlenségünkben nem tudunk
segíteni másoknak vagy amikor elveszítjük szeretteinket, megkísért minket
a kételkedés Isten jóságában és szeretetében. Az olyan élethelyzetekben,
amikor Isten beavatkozását várnánk, de ő látszólag csak hallgat, feltámad
bennünk a kétely. Máskor az emberi gonoszság, rosszindulat és kegyetlenség
miatt kételkedünk Istenben. Növeld bennünk Urunk a hitet, és erősíts meg
minket abban a hitben, hogy mindenkor te irányítod a világ sorsát és a mi
személyes életünket! Add, hogy mindig higgyünk abban, hogy elvezetsz
minket az üdvösségre!
Jézus keresztútja, szenvedése és halála a legnagyobb próbatétel hitünk
számára, de ha eljutunk a feltámadás hitére, akkor rátalálunk a
rendíthetetlen alapra, amelyre keresztény életünket építhetjük. A hit
elvezet bennünket Isten szeretetének egyre mélyebb megismerésére és segít
minket abban, hogy elkötelezzük magunkat Krisztus követésére. Kérjük és
fogadjuk el Istentől a hit ajándékát!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, te minden szentmisében csodálatos ünnepre hívsz bennünket.
Meghívsz minket, hogy hallgassuk tanításodat, az örök élet felé irányt
mutató isteni szavadat. És meghívsz minket az ünnepi asztalhoz, az
oltárhoz, hogy Krisztus testével táplálkozzunk. Szeretetteljes hívásodat
örömmel fogadjuk el. Élj bennünk, Istenünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131111.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Mivel igen sokan jelezték, hogy csatlakozni szeretnének még az 1000 gyerek
1000 könyv jótékonysági kezdeményezéshez, ezért a kérések számára való
tekintettel november 15-ig meghosszabbítjuk az akciót. Ezt követően még
lesz elegendő időnk a csomagolásra és a küldésre, illetve a plébániákon a
kiosztásra, hogy mindenhová megérkezzen még karácsony előtt az ajándék.
2013. november 11.
István atya
A jótékonysági akció: Őszi evangelizációnk keretében 1000 gyermeknek
szeretnénk küldeni ajándékba 1000 könyvet, mármint gyermekenként egyet. A
határon túli magyar gyerekeket korábban többször is támogattuk, most a
határon belülieket, a szegényebb vidékeken élőket segítjük. E jótékonysági
akció keretében a plébánosokon és helyi karitászon keresztül olyan
családokhoz juttatjuk el az ingyenesen a könyveket, akiknek a karácsonyi
ajándékvásárlás is gondot jelent szegénységük miatt.
Kérem, segítse Ön is evangelizációs és karitatív munkánkat! 1200 Ft
adományával hozzájárulhat ahhoz, hogy egy gyermek örülhessen. Az adakozás
pedig Önnek is örömet fog jelenteni.
Egy jószívű cselekedethez nem kell gazdagnak lenni, hiszen bárki
megteheti. A jó Isten fizesse meg nagylelkűségét!
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
Adományát a következő lehetőségeken juttathatja el:
1. On-line adományozás a http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas oldalon.
Kérjük, válassza az Adomány lehetőséget, majd adja meg a szükséges
adatokat. A támogatás céljánál válassza az 1000 gyerek 1000 könyv
lehetőséget.
2. Átutalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Közlemény: 1000 gyerek
3. Utalás külföldről
Számlatulajdonos neve és címe: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő,
Szabadság tér 6.
Bank neve és címe: K&H Bank Zalaegerszegi Fiók, H-8900 Zalaegerszeg,
Kossuth L. u. 8.
IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
Közlemény: 1000 gyerek
4. Postai úton
Adományát postai rózsaszín csekken is eljuttathatja a következő címre:
Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Közlemény:1000 gyerek
5. Adományozáshoz sárga csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címre
küldött levélben. Kérem a név és a postacím megadását, ahová lehet
küldeni.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. november 10., vasárnap

[Evangelium] 2013-11-10

2013. november 10. – Évközi 32. vasárnap

Abban az időben Jézus ezeket mondta a szadduceusoknak, akik azt tartják,
hogy nincs feltámadás: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik
pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való
feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se
halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai,
mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról
szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob
Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen
mindenki érte él."
Lk 20,27. 34-38

Elmélkedés:

Újjáteremtés és megdicsőülés
„Te kegyelmet mindig osztasz,
feltámadtál, s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom."
Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett című versében
olvashatók e sorok. A versben a költő úgy fogalmazza meg gondolatait,
mintha a feltámadt Krisztus sírja mellett tűnődne a húsvéti eseményről, a
feltámadásról. S egyben megvallja hitét, hogy Istennek hatalma van
feltámasztani, új életre kelteni az embert. Érdemes még idézni a költemény
utolsó szakaszát, amelyben az a gondolat fogalmazódik meg, hogy
feltámadásunk által utolérjük Krisztus Urunkat a mennyország kapujában:
„Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan...
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utolérlek, Krisztusom!"
Katolikus hitünk egyik legfontosabb eleme, a feltámadásba vetett hit
témája kerül elő a mai evangéliumban. Hiszek-e Krisztus feltámadásában?
Hiszek-e abban, hogy Isten minden embert, engem is feltámaszt az örök
életre?
A mai evangéliumban olyan emberekről olvastunk, akik nem hittek a
feltámadásban. A szadduceusok vallási csoportjához tartozók azért nem
fogadták el a feltámadás tanát, mert arról nincs szó a mózesi könyvekben.
Nézetük, álláspontjuk igazolása érdekében vitába szállnak Jézussal. Jézus
felel a vitát kezdeményezőknek s válaszában Istent az élők Istenének
nevezi. Ábrahámra, Izsákra és Jákobra hivatkozik, akik a szadduceusok
szemében is tekintélynek számítottak. A Szentírás tanítása szerint Isten
ad életet minden teremtményének, köztük az embernek is. Ő a földi életnél
is nagyobbat akar adni az embernek: az örök életet a feltámadás által. Ha
életünket neki ajánljuk fel, akkor halálunk után is vele fogunk élni.
Még a keresztény katolikusok között is akadnak olyanok, akik nem hisznek a
feltámadásban. Jézus feltámadásában még talán igen, de az ember
feltámadásában már nem. A túlvilágot egy kitalált történetnek tartják,
amivel az Egyház akarja megvigasztalni azokat, akik sok nehézséggel
küzdenek földi életük során. Ők napjaink szadduceusai.
Jézus Krisztus feltámadása, amelyet évente húsvétkor ünneplünk meg, hitünk
legnagyobb igazsága. Az Úr feltámadásának lényeges jele az üres sír.
Először az asszonyok, majd a sírhoz siető apostolok találják üresen azt a
sziklasírt, ahová a keresztről való levételt követően Jézus testét
elhelyezték. A húsvéti beszámolók másik fontos eleme Jézusnak, a
Feltámadottnak a megjelenése. Az Úr megdicsőült testben mutatja meg magát.
E találkozások hitet ébresztenek az apostolokban. E találkozások olyan
mély lelki változást eredményeznek, ami megmagyarázhatatlan az Úr
feltámadása nélkül. A feltámadás után a jézusi közösség tagjainak
magatartásában rendkívüli fordulat következik be. Az apostolok bátran
kiállnak a nagy nyilvánosság elé, és arról tanítanak, hogy a keresztre
feszített Jézus él, Isten feltámasztotta őt a halálból. És ettől még akkor
sem tágítanak, ha bántalmazzák vagy megölik őket. Krisztus feltámadását
hirdetik, mert megtapasztalták a feltámadást, találkoztak a Feltámadottal.
A feltámadás mindennél jobban tanúskodik Isten emberek iránti
szeretetéről. Isten szeretetből teremtette meg az embert, neki
köszönhetjük életünket. Isten szeretetből küldte el Fiát, Jézust a
világba, hogy megváltson és üdvözítsen minket. Isten, aki nap mint nap
sokféleképpen megmutatja szeretetét irántunk, hogyan engedhetné, hogy
életünk a semmibe vesszen? Ő az életre teremtett minket és mindannyiunkat
az örök életre hív. A feltámadás a halál legyőzése. A feltámadás testünk
újjáteremtése és megdicsőülése. A feltámadás Isten ajándéka.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyánk! Jézus feltámadása nyújtja nekünk a reményt, hogy mi is
feltámadunk az örök életre. A halál könyörtelen tényével szembesülve
könnyen azt gondolhatom, hogy az életnek ezzel vége. Te új életet adtál
Fiadnak, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztottál. Hisszük,
hogy új életet adsz majd nekünk is, amikor feltámasztasz minket az örök
életre. A feltámadást követően találkozhatunk veled, az örök szeretettel.
Uram, hiszek a feltámadásban, hiszek az örök életben. Neked ajánlom az
életem, hogy veled élhessek majd örökké a mennyei boldogságban. Hiszek,
Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131110.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum