2020. április 11., szombat

[Napi e-vangelium] 2020. április 12. vasárnap

2020. április 12. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

Evangélium

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés

Fényes hajnal, fényes reggel
Néhány évvel ezelőtt egy 71 éves, Bécsben élő asszony elhatározta, hogy gyalog körbejárja a várost. Az önmaga számára felállított feladat azért volt különleges, mert gyógyíthatatlan rákos betegségben szenvedett, s csupán hónapok voltak hátra az életéből. Úgy gondolta, hogy életében még ezt a dolgot megvalósítja. A családja inkább csak szóban támogatta elképzelését, ezért a helyi karitász munkatársai álltak mellé, hogy a körülbelül 120 kilométeres távot, ha nem is egyhuzamban, de néhány alkalommal, szakaszonként meg tudja tenni. Nem az volt a szándéka, hogy felkeltse a világ figyelmét, hanem csak egyszerűen nem akart bezárkózni a betegség világába, nem szeretett volna elvonulni az emberektől, hanem egyszerűen csak élni akart, meg akarta mutatni legalább önmagának, hogy az életnek az utolsó percig van értelme.
Ma, húsvétvasárnap, Jézus feltámadásának ünnepén azért említem meg ezt a példát, mert véleményem szerint, aki így szereti az életet és annak utolsó pillanatáig megtalálja az élet örömét, az biztosan hisz a túlvilágban, hisz a feltámadásban, hisz abban, hogy a halállal nem ér minden véget, hanem a földi élet a mennyben fog kiteljesedni. A túlvilágon ránk váró boldogság reménye erőt ad ahhoz, hogy még a betegségek és a szenvedések közepette is találjunk magunknak életcélt.
A húsvét ünneplése este kezdődik és fényes hajnalt, fényes reggelt hoz. A feltámadás eseménye végső pont, amely lezárja az eseményeket. Lezár egy olyan történetet, amit a halál akart írni, és amikor azt hitte, hogy már mindent leírt, akkor Isten átvette kezéből a tollat és folytatta a történetet, megírta annak igazán nagyszerű befejezését. Isten olyan befejezést gondolt ki Jézus számára, amely távlatot, az örök élet távlatát nyitja meg az ember számára. Jézus keresztre feszítésekor úgy tűnik, hogy a végső győzelem a halálé, ő zárja le Jézus küldetését. De Isten ekkor közbelép és mindenki számára váratlanul újabb jelenetet kapcsol az eseményekhez, az Úr feltámadását a halálból. Ezzel elkezdődik egy új történet, a feltámadásban hívők és a feltámadást hirdetők története. Ennek a mai időkig és az idők végéig tartó történetnek első szereplője Mária Magdolna, akiről az evangéliumban olvasunk. Életének korábbi szakaszát, bűnös életformáját és annak elhagyását ismerve elmondhatjuk róla, hogy ő aztán igazán tudja, hogy mit jelent az ember számára az új élet, a Jézustól kapott új élet. Mária Magdolna Krisztus személyében talált rá az irgalmasságra, a megbocsátásra, a lelki újjászületésre. Ő, aki Krisztustól kapott új életet, lesz az első tanúja annak, hogy az Úr új életet kapott az Atyától, de ez természetesen egészen más jellegű, mint az ő új élete. Mária Magdolna a lelki újjászületést kapta, Jézus pedig testileg támadt fel a halálból, a teste részesült megdicsőülésben, nem a földi életre, hanem az örök életre támadt fel. Mária Magdolna lesz az események első hirdetője, a sírtól azonnal fut az apostolokhoz és elmondja nekik, hogy a sír üres. Péter és János azonnal a sírhoz futnak és mindent úgy találnak, ahogyan azt Mária Magdolna elmondta nekik.
Ha valaki napfelkeltét szeretne látni, korán kell kelnie. Ha valaki a feltámadás jeleit szeretné látni, el kell indulni a sír felé. Ha hinni akarunk Jézus feltámadásában, akkor várnunk kell arra, hogy megjelenjen nekünk. Induljunk, mert Isten történetében mi is szereplők vagyunk!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, feltámadt Üdvözítőnk! Az élet utáni ösztön, az örök élet vágya, a feltámadás reménye erősen él bennünk. A mai napon az életet, a feltámadást ünnepeljük. A veled való találkozásokról szóló híradások és a húsvéti jelek erősítik a mi hitünket és bátorságot adnak ahhoz, hogy mi is feltámadásod hirdetői legyünk. Húsvét titka, a feltámadás titka megosztható. Olyan örömhír ez, amelyet nem zárhatunk szívünk mélyébe, hanem tovább kell adnunk másoknak, mindazoknak, akik az örök életre vágyakoznak. Segíts minket, hogy éljen bennünk a remény, hogy mi is találkozhatunk veled, a mi feltámadt Urunkkal! Segíts, hogy feltámadásod tanúi legyünk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200412.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. április 10., péntek

[Napi e-vangelium] 2020. április 11. szombat

2020. április 11. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

Evangélium

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!" Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!" Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem."
Mt 28,1-10

Elmélkedés

Hiszek a feltámadásban
Nem fognak koronát viselni a mennyben azok, akik nem viseltek töviskoszorút itt a földön. Ez a kijelentés azt igazolja, hogy a keresztények soha nem tekintettek úgy a húsvétra és a feltámadásra, hogy közben becsukták volna szemüket, mert nem akartak tudomást venni a szenvedésről és a halálról. A krisztusi közösség tagjai már a legkorábbi időkben úgy tekintettek a feltámadt Krisztusra, mint aki éppen a szenvedés és a halál vállalásával érdemelte ki a mennyei Atyától az új életet. Az első keresztények világosan megértették, hogy mit jelent a kereszt felvétele és hordozása, tudták, hogy ennek jutalma lesz a feltámadás. Ezért nem ijedtek meg a fenyegetésektől és ezért nem féltek az üldözésektől. Türelmesen elviselték a világ részéről a megvetést és a bántalmazást, mert remélték Istentől a mennyei dicsőséget. Ezért volt fontos számukra, hogy szenvedéseikben is kitartsanak Krisztus mellett és a benne való hitben, mert tőle várták az új életet. Tudták, hogy azok fogják a dicsőség koronáját viselni fejükön, akik földi életükben türelemmel viselték a töviskoszorút. Nem véletlen, hogy a keresztény művészetben az első húsvéti jelenetek éppen a szarkofágokon, a kőből készült koporsókon és a temetkezési helyeken jelentek meg. A halált megtapasztalva, a gyász idején a feltámadás adott nekik erőt. Azért vésték vagy festették a feltámadt Krisztust vagy a feltámadás jelképeit, például a babérkoszorúval díszített keresztet, mint a halálon aratott győzelem jelét a koporsókra, mert a feltámadt Úrtól várták azt, hogy szerettüket részesítse a feltámadásban és az örök életben. A keresztények szemében a halál mindig is egy kapu volt, amelyen keresztül az örök életre juthat a Krisztusban hívő ember.
Szent Ágoston püspök tanítja: „Semmi különös nincs abban, ha valaki hiszi, hogy Jézus meghalt. Így gondolják ezt a pogányok, a zsidók és a bűnösök is, így gondolja mindenki. A keresztények viszont hiszik, hogy Jézus feltámadt a halálból. Ez a lényeges különbség! Ők hisznek Jézus feltámadásában is!"
Mivel Jézus feltámadt a halálból, ezért örök életünk szempontjából létfontosságú az ő személye, a benne való hit és a hozzá való tartozás. Ő keresztény hitünk és életünk középpontja. Az ő feltámadásának köszönhetően tudjuk, hogy a halál nem értelmetlen.
Húsvéti szertartásunk evangéliuma a hajnali eseményeket beszéli el. Asszonyok mennek Jézus sírjához, szívük szeretete vezeti őket. A halottat keresik, őt akarják elsiratni és elvégezni a testen a bebalzsamozást, amire pénteken már nem volt idő. Ezek a cselekedetek hozzátartoznak a gyász feldolgozásához, az események elfogadásához, lelkük megnyugvásához. Azt remélik, hogy közben megnyugszanak, de félelmet keltő számukra, amit a sírnál tapasztalnak. Földrengés támad, majd pedig egy angyal száll le az égből, akinek „olyan volt a tekintete, mint a villám." A látvány félelmetességére jellemző, hogy „az őrök reszketni kezdtek félelmükben és szinte halálra váltak", majd pedig otthagyják a sírt, amelynek őrzésével megbízták őket, amikor azt látják, hogy Jézus teste nincs a sírban. Ha az őrök ennyire megijedtek, akkor az asszonyok bizonyára még inkább. De ők nem mennek el, ezért ők kapják elsőként a hírt az Úr feltámadásáról. Az angyal azt is megparancsolja nekik, hogy vigyék el a tanítványoknak Jézus feltámadásának hírét, tehát ők kapják azt a küldetést, hogy a feltámadás első hirdetői legyenek.
Mindannyian, akik keresztények vagyunk és hiszünk a feltámadásban, azt a küldetést kapjuk, hogy a feltámadás örömhírét hirdessük.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Feltámadásod erősíti hitünket, hogy van örök élet és létezik a mennyország, ahová Isten végtelen irgalmának köszönhetően eljuthatunk. Feltámadásod erősíti bennünk a reményt, hogy feltámadunk a halálból és a mennybe juthatunk. Az irgalmas mennyei Atya nem csak új, feltámadt testet ad nekünk, hanem megajándékoz az örök és teljes boldogsággal, amely azt jelenti, hogy Isten közelében élünk és örökké vele lehetünk. Feltámadásod számunkra és minden ember számára megnyitja az üdvösség kapuját. Élj bennünk! Támadj fel bennünk és új életre támadunk benned! Segíts, hogy az öröm és a hit, a feltámadás öröme és hite átjárja szívünket!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200411.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. április 9., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2020. április 10. péntek

2020. április 10. – Nagypéntek

Evangélium

Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak." E szavak hallatára Pilátus kivezet- tette Jézust, maga pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: „Íme, a királyotok!" De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd meg!" Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?" A főpapok azonban ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!" Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya." A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne azt írd: A zsidók királya hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok". Pilátus azonban ezt válaszolta: „Amit írtam, megírtam."
A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit, négyfelé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!" Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek." A katonák pontosan ezt tették.
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!" Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom." Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!" És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontot ne törjetek benne!" És ami az Írás más helyén áll: Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak."
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való élelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.
Jn 19,12-42

Elmélkedés

Gyengeség vagy erő?
Élt egyszer egy fiú, aki fél kézzel született. Hiányzott a bal karja. Az évek során mindent ügyesen megtanult fél kézzel csinálni. Iskolás korában egy napon elhatározta, hogy sportolni fog, mégpedig cselgáncsozó akar lenni. Szülei kételkedve hallgatták ötletét, bátortalanul és félve bízták őt egy edzőre. A cselgáncsedző sokat foglalkozott vele, viszonylag gyorsan megtanította neki a szabályokat és a legalapvetőbb fogásokat. Aztán megtanított neki egy fogást, de többet nem. Újra és újra ezt gyakoroltatta vele, hogy minél ügyesebben, minél gyorsabban, a lehető legtökéletesebben végezze ezt a fogást. A fiú persze látta, hogy a többi tanítvány rengeteg más fogást megtanul, ezért egyszer megkérdezte edzőjét: Miért csak ezt az egyetlen fogást tanítod nekem? Az edző, csak ennyit mondott: Elég lesz neked ez az egy is. Nemsokára versenyt rendeztek és az edző a fiút is benevezte, bár a szülők nagyon csodálkoztak. Aztán a versenyen a szülők és mindenki más nagy csodálkozására a fiú villámgyorsan legyőzte első ellenfelét. A másodikat szintén, aztán sorra a többieket. A döntőben egy jóval magasabb és erősebb fiú volt az ellenfele, ezért a szülők mindjárt odaszaladtak gyerekükhöz és azt javasolták neki, hogy ne küzdjön meg vele, inkább adja fel. De edzője bátorítására a fiú kiállt és hamar győzött, most is a jól begyakorolt fogást alkalmazva. Így nyerte meg a versenyt. A győzelem után megkérdezte az edzőt: Hiányzik a bal karom. Hogyan tudtam mégis fél kézzel mindenkit legyőzni? A bölcs edző ezt válaszolta: Tudod, ebből a fogásból, amit tanítottam neked, csak úgy lehet szabadulni, csak úgy lehet elhárítani, ha az ellenfél megragadja a te bal kezedet. A hiány a te előnyödre fordítható! A legnagyobb gyengeséged a legnagyobb erőd!
A kereszt titkáról és a keresztre feszített Jézusról elmélkedve Szent Pál apostol a következőket írja a korintusi levélben: „Mi azonban a keresztre feszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság, a meghívottaknak azonban Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Isten oktalansága ugyanis bölcsebb az embereknél, és Isten gyengesége erősebb az embereknél" (1Kor 1,23-25). Ma, a nagypénteki szertartással Jézus halálára emlékezünk. Az Egyház meghív minket, hogy menjünk a Golgotára és tekintsünk fel a keresztre. Az Úr halála gyengeség és kudarc sok ember szemében. Így tekintenek rá a zsidók, akik Pilátustól halálát követelték. Ezért gúnyolják őt azzal, hogy szabadítsa meg magát, szálljon le a keresztről, ha valóban az Isten Fia, miként azt korábban állította magáról. Jézus azonban szándékosan nem mutat erőt és hatalmat, főként nem úgy, hogy megszabadítja magát. Más alkalmakkor kitért ellenségei elől. Ez történt például Názáretben, amikor a hegyről a szakadékba akarják taszítani, de ő eltávozik. Hasonló eset történik a templomszentelés ünnepén is, amikor Jézus nyíltan beszél arról, hogy ő az Isten Fia. Ekkor „el akarták őt fogni, de kiszabadult kezük közül" (Jn 10,39). Korábban azért szabadult ki ellenségei kezéből, mert még nem jött el az ő órája. Most viszont, a kereszten jól tudja, hogy ez az ő órája, most kell küldetését beteljesíteni.
A keresztre tekintve megértjük, hogy az Úr szenvedése és halála nem Isten gyengeségének, hanem szeretetének a jele. A halál a legnagyobb gyengeség volna, ha nem volna feltámadás. Az önfeláldozásban Jézus az ő erejét és szeretetét mutatja meg, amely három nap múlva a feltámadásban nyer igazolást. A kereszten Jézus a leggyengébbnek, a legvédtelenebbnek, a legkiszolgáltatottabbnak tűnik, mégis itt mutatkozik meg leginkább isteni ereje, hiszen kereszthalála által szerezte meg minden ember számára a megváltást.
© Horváth István Sándor


Imádság

Mindenható és irgalmas Istenünk! Hisszük, hogy a világban mindennek értelme van, még akkor is, ha akaratodat, rendelésedet, szándékaidat emberi értelmünk nem képes azonnal megérteni. Krisztus kereszthalálának is volt értelme, hiszen a megváltást, az üdvösséget és a veled való kiengesztelődést szerezte meg számunkra. Meghajlunk a kereszt előtt, meghajlunk a kereszt titka, a megváltás titka előtt. Meghajlunk az engedelmesség titka előtt, amelyet Fiad, Jézus Krisztus tanúsított. Meghajlunk a végsőkig elmenő, önfeláldozó szeretet titka előtt. Segíts minket, hogy felfedezzük a kereszt helyét életünkben!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200410.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. április 8., szerda

[Napi e-vangelium] 2020. április 09. csütörtök

2020. április 9. – Nagycsütörtök

Evangélium

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted". De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg."
Jn 13,1-15

Elmélkedés

Jézus szolgálata és ajándéka
Nagycsütörtökön, az esti szentmisében az utolsó vacsorára emlékezünk. Két dolog teszi emlékezetessé ezt az eseményt, Jézus szolgálata és az ő ajándéka. Az elsőt értünk teszi, a másodikat nekünk szánja. Szolgálata a lábmosásban, ajándéka az Oltáriszentségben mutatkozik meg.
Amikor ajándékot adunk valakinek, gyakran halljuk: „Igazán nem kellett volna!" Olykor csak formaságból, megszokásból vagy egyszerűen csak udvariasságból hangzik el ez a mondat, máskor egészen komolyan gondolja a megajándékozott személy. Természetesen mi is ilyeneket szoktunk mondani, még akkor is, ha szívünk mélyén örülünk is az ajándéknak. Az ajándékozó kedvét nem veszi el ez a röpke mondat, más alkalomból, más személynek újra ajándékot fog adni. Ahhoz, hogy megajándékozottak legyünk vagy elfogadjunk valamilyen segítséget a másiktól, fel kell adnunk a büszkeségünket. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy olyan dolog is a miénk lehet, legyen az akár kézzelfogható tárgy, akár egy jó szó, cselekedet vagy éppen megbocsátás, amiért nem küzdöttünk meg, nem is fizettünk érte, és talán meg sem érdemeljük.
Amikor Jézus megmossa tanítványai lábát, akkor szolgálatot végez és egyúttal a szolgálatra ad példát. És mi erre a reakció? Péter apostol tiltakozása: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha." Mintha csak azt mondaná: Erre igazán nincs semmi szükség! Formaságból vagy megszokásból biztosan nem mondja ezt Péter, mert Jézus soha máskor nem tett ilyet. Bizonyára komolyan gondolta, hogy egy Mesternek nem az a dolga, hogy szolgaként megmossa tanítványai lábát. Az biztos, hogy erre nem volt senki felkészülve, sem Péter, sem a többi apostol. Olyat látnak most Mesterüktől, amit máskor sosem láttak. Jézus pedig úgy gondolja, hogy igenis szükség van erre a különleges, egyszeri szolgálatra az ő részéről, mégpedig azért, hogy övéi megtisztuljanak és a későbbiekben Mesterük példája szerint szolgáljanak. Péter is és a többiek is elfogadják ezt az értük végzett szolgálatot. Annak érdekében, hogy megértsék az Úr cselekedetének jelentőségét, elhangzik a parancs a lábmosás után: „Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg." Jézus egyszeri cselekedete az Egyház életében sokszorosan folytatódik.
Az utolsó vacsora másik fontos eseménye az, amikor a kenyérben Jézus az ő testét, a borban az ő vérét adja apostolainak. A jelenlévő apostolok fejében is megfordulhatott és tőlünk sincs távol az a gondolat, hogy ezt igazán nem kellett volna! Kisebb ajándékkal is beértük volna, ezt nem érdemeljük meg. Ebben megint az emberi tiltakozás mutatkozik meg. De erre a tiltakozásra semmi szükség! Nem a mi érdemeink jutalmaként kapjuk ezt az értékes, lelki életünk számára legértékesebb ajándékot, hanem az Úr irántunk való szeretetéből. Jézus olyat tesz közvetlenül a halála előtt, amit korábban sosem tett. Az apostolok olyan ajándékot kapnak, amelyre nem számítottak. Az Egyház olyan ajándékot kap Jézustól az Oltáriszentségben, amelyet azóta is a legértékesebbnek tart. Aztán elhangzik az Úr parancsa: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" A parancsnak engedelmeskedve az Egyház újra és újra megismétli, jelenvalóvá teszi az Úr áldozatát. Jézus egyszeri ajándéka az Egyház életében megsokszorozódik. Valahányszor részt veszünk a szentmisén és a szentáldozásban magunkhoz vesszük Krisztus szent testét, akkor elfogadjuk az ő nekünk szánt ajándékát. Azzal az örömmel jöjjünk a szentmisére, hogy itt Jézus ajándékát kapjuk, és azzal az örömmel távozzunk, hogy Isten ajándékozott meg minket.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te az utolsó vacsorán a kenyeret testedként, a bort véredként adtad az apostoloknak. E cselekedetednek köszönhetően mennybemeneteled után is valóságosan jelen vagy köztünk, a szentmisében jelenvalóvá válsz az átváltoztatott kenyérben és borban. Azt akartad, hogy cselekedetedet követőid ismételjék meg: adjunk hálát az Istentől kapott adományokért, ajánljuk fel velük együtt önmagunkat Istennek, fogadjuk magunkba a te szent testedet. Köszönjük, hogy velünk vagy az Oltáriszentségben és köszönjük, hogy táplálsz minket. Az általad adott kenyér keresztény életünk forrása. Segíts, hogy áldozatodhoz kapcsolódva mi is felajánljuk életünket a mennyei Atyának!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200409.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. április 7., kedd

[Napi e-vangelium] 2020. április 08. szerda

2020. április 8. – Nagyszerda

Evangélium

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?" Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!" Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!" Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?" Ő így felelt: „Te magad mondtad!"
Mt 26,14-25

Elmélkedés

A mai evangéliumi rész azzal kezdődik, hogy Júdás megegyezett a főpapokkal harminc ezüstben, mint az árulás díjában. Ez mindössze néhány nappal az utolsó vacsora előtt történhetett. Nem valószínű, hogy a titkos egyezség ugyanazon a napon történt, mint maga az árulás, azaz az utolsó vacsora napján. Tervéről, árulásáról nem tud a többi apostol, akikkel együtt ő is belép az utolsó vacsora termébe azon az estén. Ő majd egyedül fog kilépni onnan, szívében a legsötétebb szándékkal. A többi apostol Jézussal együtt megy majd ki zsoltárokat imádkozva az Olajfák hegyére. Itt fog majd találkozni az áruló és Jézus, itt fog kiderülni az apostolok számára társuk szörnyű szándéka. Mi volt az ő árulásának oka? Egyesek szerint csalódottság állhatott a háttérben. Nem úgy képzelte el Isten országát, ahogyan azt Jézus megvalósította. A Messiásról alkotott elképzeléseit nem találta meg Jézusban. Mások szerint inkább a pénzsóvárság hajtotta. Ismerős az olyan jellemű ember, aki egy kis pénzért bármire képes, s akinek harminc ezüst értékesebb, mint a saját becsülete, tisztessége. A gonoszság titka titok marad számunkra.
Az árulás, Jézus elfogása után elkezdődik az Úr szenvedéstörténete. A következő napok eseményeit úgy tudom megérteni, ha gondolatban leülök én is az utolsó vacsora termében, majd pedig kimegyek az Olajfák hegyére az apostolokkal virrasztani. Utána elkísérem Jézust a keresztúton, vele vagyok a szenvedés óráiban és a Golgotán halála pillanatában. Aztán pedig csendben várom a harmadik nap eseményét.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200408.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. április 6., hétfő

[Napi e-vangelium] 2020. április 07. kedd

2020. április 7. – Nagykedd

Evangélium

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem." Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!" Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?" Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!" Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!" Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek." Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?" Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz." Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted." Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem."
Jn 13,21-33.36-38

Elmélkedés

A mai evangélium már a nagycsütörtöki utolsó vacsora eseményét kezdi ismertetni. Jézus együtt van legszűkebb közösségével, apostolaival. Az ünnepi étkezést, együttlétüket és beszélgetésüket, amely Jézus részéről már búcsúzás és búcsúbeszéd, nem zavarja meg gyógyulásra váró betegek vagy tanítására szomjazó emberek tolongása. A társaságban nincsenek idegenek, mindenki jól ismeri a másikat, a többi jelenlévőt, hiszen mintegy három éve együtt vannak, a Mester és az ő tizenkét apostola.
Úgy gondolják, hogy ismerik egymást, de kiderül, hogy ez tévedés. Itt kerül előtérbe Júdás, akinek szándékáról egyedül Jézus tud, apostoltársai nem sejtenek semmit. Jézus tudja, hogy mire készül Júdás és azt is, hogy most jött el az idő. A hamarosan bekövetkező árulás szíve mélyéig megrendíti Jézust, aki kertelés nélkül kimondja: „egy közületek elárul engem." Mivel nem nevezi meg név szerint, hogy melyik apostola, barátja lesz az áruló, kijelentése megdöbbenti a többi apostolt.
Biztosan nem ebben a pillanatban határozta el Júdás, hogy el fogja árulni Mesterét, hanem már jó ideje szövögette terveit. Nem tudhatjuk, hogy mikor kezdett szíve elfordulni az Úrtól, de most elérkezett a végső szakítás és szembefordulás ideje. A pillanat hangulatát János evangélista így foglalja össze: Éjszaka volt. Ez a megjegyzés nem csak az esti időpontra vonatkozik, hanem sokkal inkább Júdás lelkiállapotára utal.
Milyen érzések vannak bennem Jézus iránt? Milyen érzéseket próbálok erősíteni iránta?
© Horváth István Sándor


Imádság

Irgalmas Istenünk! Te kész vagy megbocsátani nekünk, bármilyen nagy bűnt követtünk is el. Nem akarsz ránk örökké haragudni, elfelejted és eltörlöd vétkeinket. Nem büntetni akarsz, hanem új lehetőséget adsz nekünk a bűnbocsánat szentsége által. Hálás vagyok irgalmadért, amely lelki újjászületés számomra. Hálás vagyok a szeretetért. A mennyei Atya szeretetéért, aki saját Fiát sem kímélte. És Jézus Krisztus szeretetéért, aki a kereszten feláldozta magát értem és minden emberért.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200407.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. április 5., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2020. április 06. hétfő

2020. április 6. – Nagyhétfő

Evangélium

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?" Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek." A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Jn 12,1-11

Elmélkedés

Lázár, Márta és Mária személyére irányul figyelmünk a mai evangélium alapján, akik a Jeruzsálemhez közeli Betániában éltek. Zarándoklatai alkalmával hozzájuk szokott betérni, náluk szokott megszállni Jézus.
Lázárról nem tudunk meg sokat e helyen, csupán annyit, hogy ott ült Jézussal a vendégek között. A múlt héten említettük, hogy az ő feltámasztása után a főtanács ülést tartott, hogy végleg lezárják a Jézus-ügyet. Lázár úgy tesz tanúbizonyságot Jézus mellett, hogy meg sem szólal. Nem tart beszédet a jelenlévőknek, nem próbálja őket semmiről meggyőzni. Ő egyszerűen csak él. Meghalt, négy napig volt a sírban, de most él. Él, mert Jézus visszahívta őt az életbe. Ő az élő bizonyíték. Aki látja őt, az nem kételkedhet Jézus isteni hatalmában.
Márta személye szintén fontos a jelenetben. Ő felszolgál, ellátja a vendégeket. Tudja, hogy mire van szüksége a vendégeknek, szolgálatkészen gondoskodik róluk. Ő sem beszél, hanem csendben végzi szolgálatát.
A harmadik személy Mária, aki kifejezi Jézus iránti tiszteletét. Mégpedig a szükségesnél bővebben, nagylelkűbb módon, drága olajjal keni meg az Úr lábát. Cselekedete szeretetből fakad. Nem sajnálja a pénzt a drága olajra. És nem sajnálja haját, amivel megtörli Jézus lábát a megkenés után.
Krisztus melletti tanúságtétel-e az életem? Kész vagyok-e az Úr szolgálatára? Kimutatom-e iránta szeretetemet?
© Horváth István Sándor


Imádság

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség kegyelmét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nélküled semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. Egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200406.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

Blogarchívum