2014. október 25., szombat

[Evangelium] 2014-10-25

2014. október 25. – Szombat

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre
Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében.
Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt
vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a
fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9

Elmélkedés:

Jézus korában elterjedt volt az a felfogás, hogy az embert érő
szenvedések, beleértve a betegségeket is, valamint a különféle tragédiák
oka minden esetben az emberek személyes bűne. Azért éri őket a baj, mert
bűnösök. Lehet, hogy vétkük nem nyilvánvaló mások számára, de ha baj érte
őket, ebből arra lehet következtetni, hogy nem kedvesek Isten előtt. E
nézet szerint minél nagyobb baj ér valakit, annál nagyobb volt a bűne.
Jézus helyteleníti ezt a nézetet. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra,
hogy a tragédiák kapcsán érdemes volna elgondolkoznia mindenkinek és
bűnbánatot tartania.
Amikor Jézus hasonlatokat mond arról, hogy az embernek a bűnbánat és a
jócselekedetek gyümölcseit kell teremnie, – miként a fák gyümölcsöt
érlelnek – akkor az Istennel való együttműködésünkre gondol. Isten nélkül
ugyanis elszakadnánk az éltető erőforrástól, a teremtő erőtől, a
növekedést és fejlődést biztosító hatalomtól, s erőtlenné, élettelenné és
terméketlenné válnánk. Isten teremtő együttműködésre hívja minden
teremtményét, közülük is legfőképpen magát az embert. Aktív együttműködés
ez a Teremtővel, ugyanakkor mégsem a miénk az érdem, hanem Istené. A
megtérés, a lelki újjászületés nem rajtunk múlik, hanem Istennek
köszönhető. Ne azt várjuk, hogy eljöjjön a gyümölcsérés ideje! Mert a
megtérés ideje most jött el számomra. Az irgalmas Atya most akar magához
ölelni és megbocsátani.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Égi Édesanyám, oltalmazd meg Magyarországot, püspökeinket, papjainkat,
családtagjainkat, közösségünk minden egyes tagját és az egész magyar
egyházat. Mindazoknak, akik még nem tudnak hinni, a Szentlélek ereje és
világossága által add meg az élő hit kegyelmét, hogy ez az ország Mária
országa, a Te országod legyen továbbra is. Tisztíts meg minket a bűntől és
vezess el bennünket Szent Fiadhoz, Jézushoz!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-25
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141025.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 24., péntek

[Evangelium] 2014-10-24

2014. október 24. – Péntek

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton
felhő támad, mindjárt mondjátok: „Eső jön!", és úgy is történik. Ha déli
szél fúj, azt mondjátok: „Hőség lesz!", és megjön az is. Képmutatók! Az ég
és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem
ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor
ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele,
hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a
börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem
szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.
Lk 12,54-59

Elmélkedés:

Az emberek egymással való kapcsolataikban különféle jeleket használnak.
Maga a beszéd és az írás is ilyen jelnek számít. A jelek nem feltétlenül
titkos dolgok, de csak az érti meg őket, aki ismeri jelentésüket és
helyesen képes őket alkalmazni. Az ember megtanult olvasni a természet
jeleiből, azaz megfigyelt bizonyos visszatérő jelenségeket, összegyűjtötte
tapasztalatait és ezekből következtetéseket von le a jövőre vonatkozóan.
Hosszabb ideig tartó megfigyelésekre és a népi bölcsességre alapozott, az
időjárásra vonatkozó jelekről beszél Jézus a mai evangéliumban, amelyek
alapján az emberek előre meg tudták mondani, hogy milyen idő várható.
Mégsem csupán a modernkori meteorológia előzményeiről vagy kezdeteiről
beszél, hanem jelképes értelemben az idők jeleiről.
A vallásos ember saját életében és környezetében bizonyos dolgokat isteni
jeleknek tulajdonított már a régi időkben is és most is. Isten mindig
olyan jeleket ad, amelyek alkalmazkodnak emberi természetünkhöz, s éppen
ezért észrevehetőek és érthetőek számunkra. Olyan jelek ezek, melyek
üdvösségünket segítik, s amelyek egyúttal az ő jelenlétét és szeretetét
jelzik. Végzetes lehet az, ha valaki nem akar tudomást venni a
figyelmeztetésekről és vakon megy előre, hogy megvalósítsa saját
elképzeléseit.
Észreveszem-e a jeleket? Értem-e, hogy mit üzen nekem Isten általuk?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, add meg nekem, hogy önmagam mindenki szolgájának tartsam. Amikor
csak tehetem, engedelmességben szolgálok, az utolsó helyet választva.
Szolgálok azáltal, hogy nem engedem magam kiszolgálni, hanem szolgálok
másokat, bármit kell is tennem, bármi feladatot ellátnom. Minderre te
magad mutattál példát, aki Isten, Mester és Úr voltod ellenére úgy voltál
az apostolok között, mint aki szolgál. Add, hogy a te példád szerint és
veled együtt én is lelkemet adjam sokak megváltásáért.
Boldog Charles de Foucauld

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-24
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141024.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 23., csütörtök

[Evangelium] 2014-10-23

2014. október 23. – Csütörtök

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három
ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
Lk 12,49-53

Elmélkedés:

Már az ószövetségi időkben is félelmetes pusztító erőt tulajdonítottak a
tűznek, ugyanakkor ismerték tisztító hatását is. A tűz Isten jelenlétének
a jele volt, gondoljunk csak például arra, amikor Mózesnek lángoló, de el
nem égő csipkebokorban jelenik meg Isten. Mindezeket jó tudnunk, amikor
Jézusnak a következő kijelentését olvassuk a mai evangéliumban: „Azért
jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön" (Lk 19,49). Jézus tehát nem mindent
elpusztítani szándékozik a tűzzel, hanem inkább megtisztítani, s ezáltal
felkészíteni az embereket az Istennel való találkozásra. Az emberek és a
családtagok közti szakadás sem Jézus szándéka, hanem következménye az ő
jövetelének, hiszen egyesek engedik megtisztítani magukat a bűnbocsánat
tüzében, míg mások elutasítják az Istennel való találkozás e feltételét.
Sok családban szinte mindennapi viszálykodás tárgya, hogy az egyik
házastárs gyakorolja vallását és a gyermekeket is hitre igyekszik nevelni,
a másik viszont nem él vallásosan. Jézus szavait nyugodtan érthetjük úgy,
hogy csupán a családi béke kedvéért nem lehet lemondani a
vallásgyakorlatról, a templomba járásról vagy a gyermekek hitre
neveléséről. Hiszen ha valaki ezt tenné, házastársa könnyen mondhatná:
Lám, nem is annyira fontos ez a dolog. Az imádkozás sokat segíthet a
helyzet feloldásában, a családi béke megtalálásában.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk! Urunk, Istenünk, világunk tele
van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak
lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására.
Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az
úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek,
kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy
el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is
hasonlóképpen cselekedjünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-23
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141023.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 22., szerda

[Evangelium] 2014-10-22

2014. október 22. – Szerda, Szent II. János Pál pápa

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná
a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
is gondoljátok."
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura
szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.
Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt
mondja magában: „Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni a többi
szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a
szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor
nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára
juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy
akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így
tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki
sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet
kérnek számon."
Lk 12,39-48

Elmélkedés:

Jézus példabeszédeinek helyes értelmezéséhez nagy segítséget nyújt annak
ismerete, hogy éppen kiknek mondta az adott hasonlatot. Amikor azonban
arra a kérdésre válaszolunk, hogy kiknek szólnak a példázatok, ne csupán
Jézus kortársaira gondoljunk, hanem saját magunkra is. Hiszen az
evangélium igazsága nem csak az egykori tanítványoknak jelentette az örök
élet igéit, hanem nekünk is. Miként Jézus hallgatósága felismerhette magát
egy-egy beszédben, ugyanígy mi is a szereplők helyébe képzelhetjük
magunkat. Az evangéliumi példabeszédek tehát rólunk és nekünk szólnak. A
mi életállapotunkat írják le és a mi szívünkhöz szólnak.
Az úrról és a szolgákról szóló példabeszéd esetében is igaz ez. Ennek
fényében úgy értelmezhetjük a példázatot, hogy Jézus küldetést ad nekünk,
feladatot bíz ránk, amit mi hűséges szolgálatunkkal teljesítünk.
Küldetésünkben és szolgálatunkban maga Jézus a példakép, aki a mennyei
Atya akaratát teljesítette egész földi életében. Feladatát, küldetését
elvégezve azt kérte tanítványaitól, hogy folytassák az általa megkezdett
munkát, Isten országa megvalósulását a világban. Az egyik oldalról
láthatjuk Jézus irántunk való bizalmát, a másik oldalra pedig oda kell
helyeznünk saját, felelősséggel végzett munkánkat, amely Isten
dicsőségének beteljesedését szolgálja. Felismerem-e Istentől kapott
hivatásomat? Hogyan teljesítem azt?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mária, Isten anyja, aki abban az órában, amikor világra hozta fiát maga is
visszautasított volt, segítsen az Egyháznak, hogy egység jele és eszköze
legyen a kultúrák és nemzetek egyetlen családjában. Az ő közbenjárása
tegye lehetővé számunkra, hogy Krisztus megtestesüléséről és folytonos
jelenlétéről tegyünk bizonyságot életünkben, aki a megváltás művét
hátrányos megkülönböztetés, elutasítás és kirekesztés nélkül általunk
folytatja a történelemben és a világban. Isten bőséges áldása legyen
mindazokkal, akik szívesen fogadják be az idegeneket Krisztus nevében.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-22
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141022.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 21., kedd

[Evangelium] 2014-10-21

2014. október 21. - Kedd

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen
felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan
emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről
és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket
uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második
vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok
a szolgák.
Lk 12,35-38
Elmélkedés:
A mai evangéliumban Jézus saját második eljöveteléről beszél. Ezzel
kapcsolatban hívja fel tanítványai figyelmét a virrasztásra, az éber
várakozásra. Több hasonlatot mond jöveteléről, amelyek egyik visszatérő
eleme, hogy érkezése váratlan lesz, egyeseket felkészülten, másokat
viszont készületlenül talál. A virrasztás és éberség nem azt jelenti,
hogy az embernek nem szabad aludni, hanem lelki éberségre kell
gondolnunk. Az ember legyen előrelátó. Ne csak a jelenre figyeljen, ne
csupán a földi dolgokat szeresse, hanem elsősorban az üdvösségre
készüljön. Legyünk előrelátóak, hogy ez a jövőben bekövetkező
találkozás Jézussal már a mostani életünket jó irányba alakítsa!
Figyeljünk oda az érdekes szerepcserére! A végső időkben a szolgák
ülhetnek majd asztalhoz és az úr, a gazda végzi a szolgák feladatát.
Istentől nem idegen az ilyen szerepcsere, hiszen Jézus világra jöttével
emberi testet vett fel az Isten. Jézus pedig nem úrként vagy királyként
élt az emberek között, hanem a megváltás szolgájaként, a mennyei Atya
alázatos szolgájaként, az örömhír szolgájaként, a mennyek országa
szolgájaként, üdvösségünk szolgájaként. A szolgálat szellemére nevelte
apostolait. Szolgaként mosta meg tanítványai lábát az utolsó vacsorán,
példát adva minden tanítványának a szolgálatra. A kereszten is Isten
szenvedő szolgájaként halt meg.
Én kinek szolgálok?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, egyetlen mozdulatod, amellyel felajánlod a kenyeret akkor is, ha
látszólag nincs értelme - hiszen a kenyér túl kevés - megtöri a
hitetlenséget. A te kezedben egy parányi gesztus, egy falat kenyér is
tömeget táplál. Mindaz a kevés, ami tőlünk fakad, kezedben világot
tápláló gazdagsággá változik. Segíts, hogy megtegyem ezt az egy
mozdulatot.

A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-21

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141021.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 20., hétfő

[Evangelium] 2014-10-20

2014. október 20. – Hétfő

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból:
„Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" Ő így
válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és
elosszam örökségteket?" Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és
őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől
függ az ember élete".
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges
termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig.
Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá:
Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit
szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben
gazdagodnék!"
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

Jézus több alkalommal beszélt arról, hogy ne aggódjunk életünk és
megélhetésünk miatt, mert Isten gondoskodik rólunk. Tanítását nem érti meg
mindenki. Egyesek az isteni gondoskodás helyett inkább a földi javakban,
az anyagiakban bíznak. Ennek példáját láthatjuk a mai történetben. Mivel a
zsidó családokban a legidősebb fiú volt mindig az örökös, a többiek nem
kaptak örökséget. Egy ilyen, örökség nélkül maradt ember fordul Jézushoz,
mert úgy gondolja, hogy számára nagyobb biztonságot jelentene az, ha
testvére lemondana javára az örökség egy részéről.
Az eset alkalmat ad Jézusnak arra, hogy figyelmeztesse tanítványait: „nem
a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete" (Lk 12,15).
Törekedjenek inkább a szegénységre és az anyagi javaktól való
függetlenségre, mert a gazdagság utáni vágy megbilincseli az embert,
szívét elfordíthatja Istentől. Az ostoba gazdagról szóló példabeszéd egyes
szám első személyben tárja elénk a gazdag gondolkodását. Ide vezet az
énközpontú gondolkodás, amely mindig azt nézi, hogy mi az „enyém," s mi
az, ami megszerezhető számomra. A gazdag hiába gyűjt magának, halálával
minden kincsét elveszíti. A történetnek ez a befejezése arra késztet
bennünket, hogy megkérdezzük: Mi az értelme az életemnek? Az evangélium
válasza a kérdésre: az Isten iránti szeretetben kell növekednünk és
nagylelkűen kell adakoznunk, hogy lélekben gazdagodjunk. És az én válaszom
hogy hangzik?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, egyetlen mozdulatod, amellyel felajánlod a kenyeret akkor is, ha
látszólag nincs értelme – hiszen a kenyér túl kevés – megtöri a
hitetlenséget. A te kezedben egy parányi gesztus, egy falat kenyér is
tömeget táplál. Mindaz a kevés, ami tőlünk fakad, kezedben világot tápláló
gazdagsággá változik. Segíts, hogy megtegyem ezt az egy mozdulatot.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-20
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141020.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Már nyomdában van a Szívem első gondolata 2015. évi kötet, amely a jövő
évi evangéliumi elmélkedéseket tartalmazza. A cím minden évben ugyanaz,
csak az évszám változik és persze a tartalom. Néhány idézet azoktól, akik
olvassák:
"A Vajdaságban élő nagymamámnak szeretném megrendelni. Nagyon bejött neki.
Életében nem olvasott, nem hogy mindennap." Fr. Barnabás ferences testvér
"A családom minden tagja ezt olvassa. 18-an, ketten külföldön, a többiek
az országban. Ez a napi lelki kapcsolat köztünk." T. Irénke, Szeged
"30 éve próbálkoztam, hogy naponta olvassam a bibliát és valami lelki
dolgot. Eddig nem sikerült. Ezzel a könyvvel egyszerűen megoldódott a
kérdés. Köszönet!" H. János, Kaposvár
"A férjem naponta hallgatja az interneten, de én szívesebben olvasom a
könyvet. Soha nem hagynám ki." N. Zsuzsanna, Paks)
Bővebb információk a rendelési linken. (A link biztonságos, akkor is, ha
esetleg a böngésző mást jelez.) A könyvet boltokban nem forgalmazzuk.
Közvetlenül tőlem rendelhető meg. Kérem, hogy aki korábban e-mailben vagy
postán már rendelt, ugyanazt NE küldje el ismét az űrlapon. Köszönöm!
Rendelési lehetőség:
https://docs.google.com/forms/d/1px5M9qW4HnHXHkb6B2RHw4Nn03C_3w0Q7OelxolSwxE/viewform
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 19., vasárnap

[Evangelium] 2014-10-19

2014. október 19. – Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan
tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és
a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat
beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy
tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed:
Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" De Jézus felismerte
gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek, ti képmutatók!
Mutassátok csak meg az adópénzt!" Aztán megkérdezte tőlük: „Kinek a képe
és a felirata ez?" Azok azt felelték: „A császáré." Erre ő így szólt
hozzájuk: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az
Istennek pedig, ami az Istené!" Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták
őt, és elmentek.
Mt 22,15-21

Elmélkedés:

Az Atya házában
A helyszín: Jeruzsálem. Az idő: Jézus életének utolsó napjai, a
jeruzsálemi bevonulás után. Jézus bemegy a templomba és tanítani kezd.
Jelenléte és szavai a vallási vezetők ellenállását váltja ki. Korábban is
kimutatták már ellenszenvüket, de most Jézus a legfőbb vallási helyen tart
igényt arra, hogy tanítsa a népet. A főpapok és írástudók rosszallják,
hogy az ő házukban, az ő irányításuk alatt álló templomban tanít Jézus, s
ehhez nem kérte engedélyüket vagy hozzájárulásukat. Fellépésével és a
kereskedők kiűzésével (vö. Mt 21,12-17), valamint tanító szavával Jézus
birtokba veszi a templomot, az Atya házát, az ő Atyjának házát, kifejezve,
hogy neki joga van Atyjának házában tanítani. Beszédével nem óvatoskodik.
Nincs tekintettel a farizeusok és írástudók érzékenységére, nyíltan
beszél, kimondja az igazságot, még akkor is, ha pontosan tudja, hogy ez
csak fokozza az ellene irányuló haragot.
Elmondja beszédét a gonosz szőlőmunkásokról és a meghívást visszautasító
emberekről (az elmúlt két vasárnapon olvastuk e történeteket), amely
megteszi hatását, az érintettek magukra veszik a hallottakat.
Ellentámadásba lendülnek. Kérdéseket szegeznek Jézusnak, hogy nyíltan
mondja ki véleményét. Olyan választ akarnak kikényszeríteni, amelybe
beleköthetnek, s amely alapján vádolni tudják majd. Négy keresztkérdés
hangzik el, négy témában fordulnak hozzá. Az adófizetésről (vö. Mt,
22,15-22), a feltámadásról (vö. Mt 22,23-33), a legfőbb parancsról (vö. Mt
22,34-40) és az eljövendő Messiásról (vö. Mt 22,41-46) kérdezik őt. Az
első témáról a mai evangéliumban, a harmadikról a jövő vasárnap olvasunk.
A körülmények tisztázása és a kérdés mögötti szándék ismerete segít a
történet helyes értelmezésében. Jézus korában a zsidók országa a Római
Birodalom része volt. A római császár megbízásából a Jeruzsálemben
tartózkodó helytartó biztosította a tartomány rendjét, ha kellett, katonai
erővel. Az idegen fennhatóságot a zsidók nem fogadták el. Egyesek
fegyveres szembenállásra buzdítottak, mások nyugalomra intettek, mert
ismerték a római katonai megtorlás módszereit. A rómaiakkal való
szembeszállás vagy együttműködés kérdése úgy került vallási területre,
hogy az eljövendő Messiástól azt várták, hogy megszabadítja a népet az
idegenek uralmától. „Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" (Mt
22,17) – hangzik a kérdés Jézus felé. Elfogadjuk-e a rómaiak uralmát vagy
küzdjünk ellene? Együttműködjünk-e az elnyomókkal vagy nyíltan forduljunk
velük szembe? A válasz nem könnyű, főként ha valaki azt gondolja, hogy
egyszerű igennel vagy nemmel kell felelnie. Ha Jézus azt mondja, hogy
fizessenek adót a római császárnak, ezzel elismeri az idegenek
fennhatóságát, akik ellen a zsidók küzdöttek és kiváltja rosszallásukat.
Ha viszont ellenzi az adófizetést, akkor tulajdonképpen a rómaiak elleni
lázadásra szólítja fel a népet.
Bölcsességével a mi Urunk kikerüli a csapdahelyzetet: „Akkor hát adjátok
meg a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené!" (Mt
22,21). E felelettel nem megy bele a politikai vitába, ezért ellenfeleinek
újabb témát kell keresniük, ami a későbbi vádaknak alapja lehet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és
hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged
keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri
tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon
hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat
neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét,
komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-19
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141019.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Már nyomdában van a Szívem első gondolata 2015. évi kötet, amely a jövő
évi evangéliumi elmélkedéseket tartalmazza. A cím minden évben ugyanaz,
csak az évszám változik és persze a tartalom. Néhány idézet azoktól, akik
olvassák:
"A Vajdaságban élő nagymamámnak szeretném megrendelni. Nagyon bejött neki.
Életében nem olvasott, nem hogy mindennap." Fr. Barnabás ferences testvér
"A családom minden tagja ezt olvassa. 18-an, ketten külföldön, a többiek
az országban. Ez a napi lelki kapcsolat köztünk." T. Irénke, Szeged
"30 éve próbálkoztam, hogy naponta olvassam a bibliát és valami lelki
dolgot. Eddig nem sikerült. Ezzel a könyvvel egyszerűen megoldódott a
kérdés. Köszönet!" H. János, Kaposvár
"A férjem naponta hallgatja az interneten, de én szívesebben olvasom a
könyvet. Soha nem hagynám ki." N. Zsuzsanna, Paks)
Bővebb információk a rendelési linken. (A link biztonságos, akkor is, ha
esetleg a böngésző mást jelez.) A könyvet boltokban nem forgalmazzuk.
Közvetlenül tőlem rendelhető meg. Kérem, hogy aki korábban e-mailben vagy
postán már rendelt, ugyanazt NE küldje el ismét az űrlapon. Köszönöm!
Rendelési lehetőség:
https://docs.google.com/forms/d/1px5M9qW4HnHXHkb6B2RHw4Nn03C_3w0Q7OelxolSwxE/viewform
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum