2011. január 1., szombat

[Evangelium] 2011-01-01

2011. január 1. – Szombat, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok
elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott
rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent
mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre
megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A
Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja
méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21


Elmélkedés:
Az anyaság titka
A karácsony előtti napokban útközben a rádiót hallgatva megdöbbentem, amikor
egy idős néni betelefonált a műsorba, hogy segítsenek neki, mert nincs
tűzifája és karácsonykor meg fog fagyni. A műsorvezető hölgy udvariasan
megkérdezte tőle, hogy vannak-e gyermekei és tudnának-e ők esetleg ebben a
gondban segíteni? Az idős asszony azt válaszolta, hogy három gyermeke is
van, de messze laknak és nincs idejük neki segíteni. Velem együtt a
műsorvezető is megsajnálta a kétségbeesett telefonálót, de azért még
megkérdezte, hogy mégis milyen messze laknak a gyermekek? Nagyon messze, 30
kilométerre – hangzott a válasz. Erre a feleletre a rádiós hölgy alig tudta
leplezni felháborodását, mert az még talán érthető lett volna, hogy az
ország két legtávolabbi pontjáról a gyerekek nem tudnak azonnal segíteni
édesanyjuknak, de hogy egy fél órás utat sem tudnak megtenni, az már
elképzelhetetlen. Talán ennyire nem szeretik, nem tisztelik édesanyjukat a
gyerekek? Vagy csak a néni túlozta el egy kicsit a problémáját?A beszélgetés
nem folytatódott, ezért nem derült ki, hogy mi lehet az eset hátterében.
Egy másik példa: Két vagy három esztendővel ezelőtt egy fogyatékos ember
indított bírósági eljárást, amelyben kártérítést követelt azért, hogy
egyáltalán megszülethetett. Úgy gondolta, hogy az orvosoknak még a születése
előtt észre kellett volna venniük, hogy ő várhatóan sérült lesz,
figyelmeztetniük kellett volna anyját és nem szabadott volna engedniük, hogy
világra jöjjön. Az eset egészen az osztrák Legfelsőbb Bíróságig jutott,
amely kártérítést ítélt meg az illetőnek. A bírósági döntés óriási
felzúdulást váltott ki, még az osztrák püspökök is megszólaltak az ügyben, s
velük együtt számos közéleti személyiség és szervezet. Azzal mindenki
egyetértett, hogy a fogyatékkal élőknek nyújtson segítséget, anyagi
támogatást az állam, de azzal már nem, hogy még ezen felül kártérítést
adjanak valakinek azért meg megszületett. Mindenki így érvelt: egy gyermek
születése nem káresemény, hogy kártérítés járna érte, de még egy fogyatékkal
született személy születése sem tekinthető káreseménynek.
Csak két szomorú példát említettem, de sajnos folytathatnánk a sort ezekhez
hasonló történetek sokaságával, amelyek mind azt bizonyítják, hogy korunkban
mennyire eltorzult az édesanyák megbecsülése és az anyaság iránti tisztelet.
Mennyire elkeserítő, amikor a fiatal lányok, akár házasságban élnek, akár
nem, fenyegető veszélynek élik meg, hogy gyermeket várnak és meg akarnak
szabadulni tőle. Ők valóban „terhesek", mert teherként élik meg születendő
gyermeküket. Mennyivel szebb volna, ha minden várandós édesanya érezné és
őszintén mondaná, hogy „áldott állapotban" van. Mennyivel szebb volna, ha
ők, születendő gyermekük édesapja és egész családjuk Isten áldásának
tekintenék a gyermeket!
A mai napon Szűz Máriát, mint Isten anyját ünnepeljük, s ez a nap
ráirányítja figyelmünket most, a Család évében az anyaság titkára, az anyai
hivatásra és az édesanyák tiszteletére. Miután a karácsony ünnepe során a
betlehemi jászolban fekvő kis Jézust szemléltük, most az ő édesanyjára
tekintünk, aki minden édesanya számára példakép és mindannyiunk édesanyja.
Mária életéből tanulja meg minden földi édesanya, hogy az anyaság az élet
szolgálatát jelenti, hiszen egy új élet adásával válik valaki édesanyává.
Ugyanakkor egy életen át tartó szolgálatot jelent az anyai hivatás, amely
magába foglalja a gyermekek testi és lelki nevelését. Minden édesanya Mária
hitével figyeljen Istenre és az ő szeretetével gondoskodjon gyermekéről.
Szűz Mária, Isten anyja mutasson utat minden embernek Jézus felé, s ugyanazt
tegye minden édesanya is: gyermekük iránt érzett szeretetük legszebb jele az
legyen, hogy elvezetik őt Jézushoz.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Mária, minden édesanyának példaképe! Az édesanyákért és gyermekeikért
fordulunk hozzád mai imánkkal. Te jól tudod, hogy az emberi kapcsolatokat
mennyire meggyengíti a bűn és az önzés, s emiatt mennyire sérülékeny és
törékeny a szeretet. Segítsd az édesanyákat a gondoskodó szeretetben, a
gyermekeket pedig a tiszteletben, hogy kialakuljon napról napra erősödjön
köztük a szeretet, a ragaszkodás, a törődés és a bizalom. Segíts minden nőt,
hogy anyaságban, az anyai hivatásban keresse és találja meg élete
boldogságát!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 31., péntek

[Evangelium] 2010-12-31

2010. december 31. - Péntek

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot
tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt
a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az
Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson
minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem
ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak
azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek;
azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából,
és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté
lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya
Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot
tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de
megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő
teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által
kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő
nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18


Elmélkedés:
Az esztendő utolsó napján mindenekelőtt a hálaadás és a köszönet
fogalmazódik meg szívünkben Isten iránt, majd a bocsánatkérés hibáink miatt.
Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most minden tettünk
és mulasztásunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért. Mire használtuk
fel ezt az évet? Közeledtünk Isten felé? Segítettük-e embertársainkat?
Növekedtünk-e lélekben? Ismét elmúlt 365 nap. Benne volt-e minden napomban
az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e?
Az esztendő vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új évet
lehet kezdeni. Lehet új elhatározásokat is tenni, új lehetőséget kapunk
Istentől. De még egy új életet egyikünk sem kezdhet. A földi élet után senki
számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet. Ha
Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Isten, ki az időnek határát kimérted
Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
Elődbe most ez évnek estéjén imádva
Jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!
Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
Erős jobbod megőrzött a veszélytől minket.
Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 30., csütörtök

[Evangelium] 2010-12-30

2010. december 30. - Csütörtök

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,36-40


Elmélkedés:
Simeon után a mai evangéliumban az idős Anna alakja jelenik meg, aki szintén
ott van a templomban Jézus bemutatásakor. A csendes várakozás, a templomban
való tartózkodás, a kitartó imádság és a szolgálat évei után hirtelen
megelevenedik körülötte az élet, amikor megpillantja Jézust. A Gyermeket
látva Istent dicsőíti, mert megérte a várakozás, érdemes volt állandóan a
templomban lennie, az ima meghozta gyümölcsét.
Sok esetben gyors választ és intézkedést várunk Istentől, amikor kéréseinket
elé tárjuk. Máskor azonnali találkozást szeretnénk. Meg kell tanulnunk a
türelmes várakozást és az állhatatos imát, hogy kéréseink teljesüljenek. És
meg kell tanulnunk felismerni Isten érkezését.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Jézus Krisztus! Evangéliumodban így szólsz hozzánk: miért aggódtok?
Aggodalmaskodással semmin nem tudtok változtatni! Te minden nap
megajándékozol minket a hit élő forrásaiból fakadó békességgel, amely
nélkülözhetetlen számunkra, ha Téged szeretnénk követni, és Benned
újjászületni.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 29., szerda

[Evangelium] 2010-12-29

2010. december 29. - Szerda

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két
galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség
népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon
pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e
Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás
jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek
sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35


Elmélkedés:
János apostol a Jézussal töltött esztendők alatt és az azt követő évek során
elsajátította a hit látásmódját. Az idős Simeonnak nem volt erre szüksége.
Mondhatjuk azt is, hogy ő nem Jézustól tanult, hanem a Szentlélek
indításaira hallgatott. Hitt a Lélek kinyilatkoztatásának, amely szerint meg
fogja látni az Üdvözítőt. A Lélek indította, hogy a templomba menjen és a
Lélek nyitja meg szemeit, hogy felismerje a kisded Jézusban a megváltót,
akinek érkezésére várt.
Ettől kezdve nincs több vágya. Mert mit is kaphatna nagyobbat az élettől,
minthogy megláthatta az Isten Fiát? Ne mondja karácsony után senki
csalódottan, hogy a másmilyen Jézus szeretett volna! Ez a Gyermek az Isten
Fia.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Krisztus, aki ugyanaz „tegnap, ma és mindörökké", legyen velünk, amikor
térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden
emberi család származik. Ajánljunk fel Krisztussal együtt a szeretet
tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya áldása
és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az szeretete
által.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 28., kedd

[Evangelium] 2010-12-28

2010. december 28. – Kedd, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában,
és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!
Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy
megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket és
anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam
az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy
haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden
fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően.
Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Kiáltás hangzik
Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar
vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18


Elmélkedés:
Mózes korában és azt megelőzően az ószövetségi nép sokat szenvedett
Egyiptomban, a szolgaság földjén, ahol 400 éven keresztül rabszolgamunkára
kényszerítették. Az Egyiptomból való kivonulást Isten legnagyobb
megszabadító tettének tekintették, amelyre évszázadokon keresztül
emlékeztek.
Az újszövetségi idők hajnalán mégis ez a föld nyújt menedéket a szent
családnak, Máriának, Józsefnek és a kisded Jézusnak. Ahonnan egykor örömmel
távozott a nép, oda menekül Jézus és családja, mert saját hazájában
veszélyben forog az élete. Innen térnek majd vissza Heródes halála után.
Eközben a király szívében elhatalmasodik a gyűlölet, az irigység, a harag és
a félelem, amely ártatlan gyermekek halálát okozza. De az isteni üdvözítő
tervet az emberi rosszakarat nem tudja megakadályozni. Jézus eljön, hogy az
Egyiptomból való szabadulásnál is nagyobb szabadítást hajtson végre.
Szenvedésével és halálával a bűn szolgaságától és a haláltól szabadított meg
minket. Általa és őbenne van örök életünk.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Istenem, ahová tettél, ott szolgállak.
Ahol megsejtelek, megcsodállak!
Amim van, azért magasztallak,
Amim nincs, azért nem zaklatlak.
Ami a munkám, azt csinálom!
A jó szót érte sose várom.
Ha nem sikerül, nem kesergek,
Jézus nevében mindjárt mindent újra kezdek.
Csak egyet kérek tőled mindenáron:
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Atyám, Megváltóm, Királyom!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 27., hétfő

[Evangelium] 2010-12-27

2010. december 27. – Hétfő, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta
nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter és a
másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a
másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért
Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus
fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt
összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a
sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8


Elmélkedés:
A „másik tanítvány", aki Péterrel együtt Jézus sírjához szalad
Húsvétvasárnap hajnalban, maga Szent János evangélista, aki leírta a
történetet. Mindkettőjük számára igazi hit-élmény volt az üres sír látványa.
Ha egyszer rászánjuk az időt és végigolvassuk János evangéliumát, akkor
észrevehetjük, hogy minden Jézusra mutat és az olvasót Jézusban, az Isten
Fiában való hitre akarja ösztönözni, mert ez a hit az örök élet forrása.
János tehát mindvégig a végső célt, az örök életet, az üdvösség elnyerését
tekinti fő szempontnak, és világossá teszi, hogy a hit az üdvözülés
feltétele minden ember számára. Jézus az Atyától jön, és földi küldetését
teljesítvén az Atya dicsőségébe tér vissza, s ezzel mintegy utat mutat az
emberek számára az Atya felé. Jézus azért jön, hogy kinyilatkoztassa a
világban az Atyát és nyilvánvaló tegye szeretetét. E kinyilatkoztatás
bennünket az Isten iránti szeretetre és annak megvallására ösztönöz. Ha
hiszünk az Isten Fiában és általa az Atya felé vezet életutunk, akkor mi is
valóban Krisztus „szeretett tanítványaivá" válunk.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt
tudom, hogy minden a Te akaratodból történik Uram, s ez elég nekem. Kérlek,
adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel szeretetedhez
méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad
Krisztusi áldozatával.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 26., vasárnap

[Evangelium] 2010-12-26

2010. december 26. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában,
és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!
Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy
megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket és
anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam
az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és
így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére,
mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!" József fölkelt, fogta a
gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta,
hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért
az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy
Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták
mondtak: „Názáretinek fogják hívni".
Mt 2,12-15. 19-23


Elmélkedés:
A családok megújulásáért
Idén különös jelentősége van a Szent Család ünnepének, hiszen ez alkalommal
veszi kezdetét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által a 2011.
esztendőre meghirdetett Család éve. Az elmúlt hetekben újra elkezdtem
olvasni a püspökeink által 1999-ben kiadott Boldogabb családokért című
körlevelet, s kissé kesernyés szájízzel állapítottam meg, hogy a
helyzetleírás a családok állapotáról, nehéz körülményeiről és a
családtagokat fenyegető veszélyekről bizony ma is aktuális. Örvendetes tény,
hogy a tíz esztendővel ezelőtt megjelent körlevél buzdítására országszerte
sok helyütt alakultak a plébániákon családközösségek, olyan élő közösségek,
amelyek tagjai egymást segítik és erősítik nem csupán a hit megélésében,
hanem a mindennapi élet más területein is. De az is reményre ad okot, hogy
mindenféle rossz hatás ellenére a jószándékú fiatalokban él még a
családalapítás vágya, és a család intézményében látják azt a közösséget,
amely számukra életük boldogságát megadhatja. E pozitív tények mellett
azonban nem hallgathatunk a problémákról: egyre kevesebben kötnek
házasságot, a válások száma növekszik, a gyermekvállalási kedv csökken,
rendkívüli lelki teher nehezedik a gyermeküket egyedül nevelőkre és komoly
lelki sérülést szenvednek a csonka családban felnövő gyermekek.
Újra és újra feltesszük a kérdést: mi okozza a problémákat? Hogyan tudunk
javítani a szomorú helyzeten? Miben lehetünk a családok, a családban élők és
a család nélkül élők segítségére? II. János Pál pápa az 1981-ben írt
Familiaris consortio (Családi közösség) kezdetű apostoli buzdításában
helyesen állapította meg, hogy „a családi közösséget korunkban minden más
intézménynél jobban körülveszik a társadalom és az emberi kultúra sokféle,
mélyreható és gyors változásai". A magyar püspökök körlevelükben szintén e
változásokat jelölik meg a szaporodó problémák forrásaként, s kérdésként
fogalmazzák meg, hogy napjainkban csupán változásokról vagy válságról
beszélhetünk a házassággal és a családdal kapcsolatban? Úgy tűnik számunkra,
hogy a kérdésfeltevést követően tíz esztendővel sajnos inkább válságról kell
beszélnünk, mintsem egyszerűen változásokról, s e válság nem csupán a
világban, a társadalomban, azaz az emberen kívül van, hanem magában az
emberben is. A csupán önmagukat megvalósítani akaró emberek, az önmaguknak
élő személyek, a karrierért és az anyagiakban való gazdagodásért az
értékekről lemondó fiatalok, az életcéljukat és hivatásukat nem találó
emberek válságban vannak. Ha pedig már a családokat érő változások is
nehézségeket okoztak, akkor még inkább gondot jelent a társadalmak válsága.
És ha már a társadalmi változások is komoly veszélyt jelentettek a családok
számára, akkor még inkább elmondható ez akkor, amikor világszerte
tapasztalható a társadalmi válság. És ha az Egyháznak már a változások
korában is kötelessége volt segítenie a családokat, akkor még inkább ezt
kell tennie a társadalmi, erkölcsi és gazdasági válság idején.
Úgy érzem, hogy a gyökerekbe, az éltető gyökerekbe kell kapaszkodnunk.
Vegyük elő régi családi fényképeinket, nagyszüleink, dédszüleink családi
fotóit! Poroljuk le őket, és tisztítsuk le a port a régi, hagyományos
családi értékekről. A nehézségek és a szegénység ellenére is boldog
embereket látunk, olyan embereket, akik nem kérdőjelezték meg azt, hogy
Isten minden embert boldoggá akar tenni. Olyan embereket, akik nem vonták
kétségbe, hogy Isten szándéka szerint a családban tudják kibontakoztatni
leginkább szeretetüket egymás és gyermekeik iránt. Olyan embereket, akik
Isten törvényeinek megtartásában értéket láttak, amelyre gyermekeiket is
nevelték. Egyáltalán nem szükséges több évszázadra visszamennünk, elegendő,
ha a néhány évtizeddel ezelőtti időkre, nagyszüleink korára gondolunk, s
tanulunk tőlünk. Az ő számukra azért volt a család a boldogság helye, mert
Istennek is helye volt a családban.
A most kezdődő Család éve mindannyiunk számára lehetőséget ad a megújulásra,
a családi szeretetben való megújulásra. A családapák újítsák meg magukban az
elköteleződést a családjukról való szeretetteljes gondoskodásra! A feleségek
és az édesanyák újítsák meg elköteleződésüket és szeretetüket férjük és
gyermekeik iránt! A gyermekek újuljanak meg engedelmességben és tiszteletben
szüleik iránt! És az Egyház is újítsa meg szolgálatát a családok iránt! A
családban született és felnövekedett Jézus segítsen ebben mindannyiunkat!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus, taníts bennünket a szeretetben való folyamatos, állandó
növekedésre! Tanítsd a szülőket a felelősségvállalásra, a felelősségteljes
gyermeknevelésre és a problémák szeretetben való megoldására! Indíts minden
családot arra, hogy helyet adjanak otthonukban Istennek és bekapcsolódjanak
az egyházi közösség nagy családjának életébe! Fogadják el a családok az
Egyház segítségét és szolgálatát, hogy tanúságot tudjanak tenni Istenről,
mint a családi értékek és boldogság igazi adományozójáról!

________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim, az evangélium listán!
Megköszönve a karácsonyi jókívánságokat jelzem, hogy karácsonyi üzenetem itt
hallgatható meg:
http://zalalovo.plebania.hu/list/news/Karacsonyi_uzenet_2010
Boldog Karácsonyt!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum