2007. november 3., szombat

[Evangelium] 2007-11-03

2007. november 3. - Szombat

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első
helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. "Amikor lakodalomra hívnak, ne
ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha
ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a
helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják."
Lk 14,1. 7-11

Elmélkedés:

Ünnepi rendezvényeken - akár templomban, akár más helyen - az első sorok
szoktak lenni a fenntartott helyek a díszvendégek és méltóságok számára.
Ők ezt jól tudják, megérkezésükkor rögtön céltudatosan helyükre is mennek,
s meg sem fordul a fejükben, hogy máshová üljenek. Nagyon kellemetlen
volna, ha a vendéglátó máshová ültetné őket egy nagyobb vendég miatt.
Ezért ez nem is szokott előfordulni. Mint ahogyan az sem, hogy egy nagyobb
ember az utolsó helyet foglalja el és nem a fenntartott helyet.
Ha a földi vendéglátások soroán nem is, de a mennyorszgban érhetnek majd
minket meglepetések. Ott Jézus lesz a vendéglátó és ő határozza meg az
ülésrendet. Ott még az utolsó hely is jónak számít.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Dicsérlek, dicsőítelek, áldlak, Istenem, azért a megszámlálhatatlan
jótéteményért, amellyel engem, érdemtelent elhalmoztál. Segítettél a
bizonytalanságban, fölemeltél letörtségemben.
Dicsőítelek irgalmadért, amellyel oly sokáig várakoztál rám,
édes jelenlétedért, ami a te bosszúd volt;
irgalmadért, amellyel magadhoz hívtál,
jóságodért, amellyel fogadtál;
irgalmadért, amellyel megbocsátottad bűneimet,
jóságodért, amellyel érdemen felül elhalmoztál,
türelmedért, amely feledtette sértegetéseimet,
megalázkodásodért, amellyel megvigasztaltál engem,
türelmedért, amellyel oltalmaztál,
az örökkévalóságért, amelyet megígértél,
az igazságért, amelyet jutalomnak szánsz.
Képtelen vagyok, hogy mindezen jótéteményekért neked méltó módon hálát
adjak, mégis, köszönetet mondok végtelen jóságod gazdagságáért, hogy
bennem mindig bőségesebben áradjon és megmaradjon a kegyelem.
Aquinói Szent Tamás


________________________________

Aktuális:
Kedves listatagok!
Gabriella nevű listatagunk imát kér, hogy fia ne hozzon elhamarkodott és
felelőtlen döntést.
Krisztina imát kér egy 19 éves orvostanhallgató fiúért, akit agydaganattal
operáltak.
Egy katolikus hittanár imát kér egy 5 éves nagybeteg pomázi kisfiú
gyógyulásáért
Ildikó imát kér öccse kórházban lévő kisfiáért.
Csaba imát kér koraszülött kislányáért.
Kálmán imát kér a szomszédjában élő néniért, aki napok óta kómában van
májelégtelenség miatt.
A pécsi Máltás testvérek imát kérnek Bori testvérük lelki békéjéért és
teljes gyógyulásáért.
Egy erdélyi listatag imát kér egy agydaganatos 17 éves fiatalért.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. november 2., péntek

[Evangelium] 2007-11-02

2007. november 2. - Péntek, Halottak napja

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
"Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra -
sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van
önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A
Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az
Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek,
feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és
elkárhoznak."
Jn 5,24-29

Elmélkedés:

Az élet arra való, hogy az ember Istent keresse. A halál az az esemény,
amikor az ember Istent megtalálja. Ezután következik az örökkévalóság,
amely Isten örök birtoklását, a vele való együttlétet, a soha meg nem
szűnő boldogságot jelenti. Igaz, mindezt csak a hívő ember gondolja így. A
hitetlen ember egész életében talán semmit és senkit sem keres, s így a
halálában sem találkozhat senkivel. A hitetlen számára minden véget ér a
halállal. A hívő viszont tudja, hogy a földi életet lezáró halál után
következik a feltámadás és az örök élet. Csak az a fontos, hogy el ne
veszítsük szemünk elől a végső célt és le ne térjünk az útról, amely az
üdvösségre vezet! El ne szakadjunk az Úrtól!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Félelmetes dolog a halál órája. Azonban jaj, én Teremtőm, milyen
rettenetes lesz az a nap, amelyen a te büntető igazságosságod fog
megnyilvánulni!
Sokszor elgondolom, Krisztusom, milyen kedvesek, édesek a Te szemeid
annak, aki téged szeret és olyankor, amidőn Te szeretettel tekintesz rá.
Meg vagyok róla győződve, hogy az olyan léleknek, amely egészen a Tiéd,
egyetlen olyan édes tekintet bőséges jutalom hosszú éveken át tartó
szolgálataiért.
Avilai Szent Teréz

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. november 1., csütörtök

[Evangelium] 2007-11-01

2007. november 1. - Csütörtök, Mindenszentek

Abban az időben:
Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje
gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést
nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!"
Mt 5,1-12a

Elmélkedés:

Az életszentség elérhető
Egy ember új autót akart vásárolni, ezért bement az autószalonba és
kiválasztotta a neki tetsző járművet. A vásárlás azért nem ment ennyire
egyszerűen, mert ezt követően a kereskedő leültette a vásárlót és sorolni
kezdte, hogy az alapfelszereltség mellé milyen lehetőségeket lehet még
rendelni. A lista persze nagyon hosszú volt, rengeteg biztonsági vagy
kényelmi lehetőséget tartalmazott. A vásárló ezek közül némelyekre igényt
tartott leendő, új autójában, másokra viszont nem volt szüksége.
Pénztárcájának vastagságától és személyes igényeitől függően ő maga
döntötte el, hogy milyen extrákat szeretne kocsijába.

Sokan úgy gondolják, hogy a keresztény élet is az autóvásárláshoz hasonlít
és szabadon kiválaszthatják az opciók (lehetőségek) sorából, hogy a
vallási gyakorlatok és megnyilvánulások széles sorából melyikkel kívánnak
élni és melyikkel nem. Naponta egy ima elmondása, hetente egy szentmise és
évente egy szentgyónás és szentáldozás az alapfelszereltséghez tartozik.
Az időnkénti szentírásolvasás opció még jöhet, de a rendszeres már nem
kell. A lelki könyvek és a vallásos irodalom olvasása szintén felesleges
opció. A lelkigyakorlat, a közösségi életben való részvétel, a
karitásztevékenység ugyancsak kevesek által választott lehetőség.
Természetesen az evangéliumi tanácsokkal kapcsolatban is így gondolkodnak.
A szelídség, az irgalmasság és a békesség talán még belefér, de az sírás,
az éhezés, a tiszta élet már nem. Az üldözés és a gyalázkodás elviselése
pedig szóba sem jöhet! Életszentség? Köszönjük, ezt az extrát sem kérjük!
Az ilyen keresztény "autóval" bizony nem lehet messzire jutni. Bár a
tulajdonos igen kényelmesnek érzi, az örök élet szempontjából nem éppen
biztonságos ez az életmód.

Az így élők tévedése mögött az húzódik meg, hogy a felsorolt vallási
cselekedeteket választási lehetőségnek gondolják, pedig ezek valójában a
keresztény élet alapfelszereltségéhez tartoznak. Az életszentségre való
törekvés szintén nem extra, amiről könnyen le lehet mondani, hanem olyan
dolog, amelyre minden megkereszteltnek törekednie kell.

Minden ember meghívást kap Istentől az életszentségre. A szentek, akiket
ma, Mindenszentek napján közösen ünneplünk, komolyan vették ezt a hívást
és készek voltak arra, hogy életüket ebbe az irányba állítsák. Egyikük sem
úgy született, hogy már szent volt, de szentté alakították magukat. Az
életszentség sosem rendkívüli dolgok megtételét jelenti. Nem is az ember
számára lehetetlen hősiességet. Az életszentség a hétköznapokban való
helytállást jelenti. Ott élni, ahová Isten rendelt minket. Azt végezni,
amit állapotunk megkíván attól függően, hogy családban, papként vagy
szerzetesként élünk. Az életszentség a munkahelyen, az iskolában és a
családban való helytállást jelenti. A szentek élete azt bizonyítja, hogy
lehetséges Istennek tetsző módon élni, el lehet jutni a mennyországba.

A szentek életét tanulmányozva észrevehetjük, hogy egészen különböző
utakon jártak. De valamennyiük életútja egy közös cél felé vezetett.
Mindegyikük más-más tulajdonságokkal rendelkezett, de volt egy közös
vonásuk: legfőbb céljuknak a mennybe való eljutást, az üdvösség elnyerését
tekintették. Legyen a mi célunk is az üdvösségre való eljutás!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus, Isten Fia, Akiben az istenség teljessége lakozik, Te hívod a
megkeresztelteket, hogy "evezzenek a mélyre", bejárva az életszentség
útját.
Szítsd fel a fiatalok szívében a vágyat, hogy a Te szereteted hatalmának a
tanúi legyenek a mai világban.
Töltsd be őket a lelki erősség és a jó tanács ajándékával, hogy képesek
legyenek az önmagukra és hivatásukra vonatkozó teljes igazság
felismerésére.
II. János Pál pápa

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. október 31., szerda

[Evangelium] 2007-10-31

2007. október 31. - Szerda

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle:
"Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Ő így válaszolt: "Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és
zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli
nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled
ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom,
honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és
fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek
majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az
Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!"
Lk 13,22-30

Elmélkedés:

Egy ismeretlen személy az üdvösségre jutó emberek számáról kérdezi Jézust
a mai evangéliumban. Az illető valószínleg nem tartozott Jézus tanítványi
köréhez, hiszen akkor erről bizonyára említést tett volna Lukács
evangélista. Maga a furcsa kérdés is arra utal, hogy a kérdező most
találkozott először Jézussal, mert egy tanítványnak inkább az a fontos,
hogy ő maga üdvözülni fog-e. És minket sem elsősorban az üdvözültek száma
érdekel, hanem az, hogy én eljuthatok-e az üdvösségre, és it kell ennek
érdekében tennem.
Jézus szavaiból kiderül, hogy nem elég dicsekedni azzal, hogy valaki
ismeri őt vagy hallgatja tanítását, hanem személyes kapcsolatban kell
élnünk vele.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Teljes szívünkből kérünk, Uram, hadd harcoljunk az igazságért a lélek és a
test erejével egészen a végsőkig. Ha eljön az idő, amikor próbára teszik
hitünket - hiszen amint az aranyat a kemencében, úgy hitünket is a
veszélyben és az üldözésben próbálják ki -, ha kitör az üldözés, add, hogy
felkészülten találjon, hogy házunk télen ne omoljon össze, hogy
lakóhelyünket ne rombolja le a vihar, mintha csak homokra épült volna.
Add, hogy minden próbára készen nyilvánvalóvá tegyük Irántad való
szeretetünket, Isten, akinek legyen dicsőség és hatalom mindörökké. Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. október 30., kedd

[Evangelium] 2007-10-30

2007. október 30. - Kedd

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: "Mihez
hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz.
Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég
madarai megpihennek ágai között." Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsam
az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és
elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle."
Lk 13,18-21

Elmélkedés:

Az Isten Országáról szóló példabeszédsorozat mai evangéliumban olvasott
részében a mustármaghoz és a kovászhoz (élesztőhöz) hasonlítja Jézus az
általa elhozott Országot. Mindkét hasonlat Isten Országának növekedésére
világít rá. De többről van itt szó, mint pusztán mennyiségi növekedésről
vagy számbeli gyarapodásról. A világ átalakulása és megújulása itt a tét,
amelyhez mindanniunknak hozzá kell valamilyen módon járulnunk.
A kérdés pedig az, hogy növekszik-e bennem Isten uralma és növekszik-e
általam Isten Országa? A mustármag csendes fává növekedése és a kovász
élesztő hatása rejtett marad, szinte csak az eredményt látjuk. Az Ország
növekedése is elsősorban Isten láthatatlan kegyelmének eredménye.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Legyen áldott Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus atyja, aki eltöltött téged,
a Názáreti Szüzet, minden szellemi áldással Krisztusban. Isten akaratából
fogantattál szeplőtelenül! Előre kiválasztottak, hogy Te légy az anyja,
üdvözültél Benne és Általa, sokkal inkább, mint bármely más emberi lény!
Megkíméltetvén az eredeti bűn örökségétől, Te megfogantál és a világra
jöttél a szentséges kegyelem állapotában.
Kegyelemmel teljes! Te, aki első vagy a megváltottak között, segíts
rajtunk! Segíts nekünk, hogy megint megtaláljuk szerepünket a Megváltás
misztériumában. Segíts nekünk, hogy mélyebben megértsük az isteni
dimenziót, s ugyanakkor ennek a misztériumnak az emberi dimenzióját is.
Segíts, hogy tökéletesebben aknázzuk ki kiapadhatatlan forrásait. Segíts
nekünk - akiket megváltott Krisztus drága vére!
II. János Pál pápa

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. október 29., hétfő

[Evangelium] 2007-10-29

2007. október 29. - Hétfő

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a
betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához
hívta, és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben
rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A
zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton
gyógyított, és a sokasághoz fordult: "Hat napotok van a munkára. Akkor
jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!" Jézus feléje fordult, és
megfelelt neki: "Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a
jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak
ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem
kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?" Ellenfelei e
szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus
ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17

Elmélkedés:

Jézus nem csupán beszélt az Isten Országáról, hanem gyógyító csodáival
egyértelmű jelét adta annak, hogy elkezdődött annak megvalósulása. A
példabeszédek sok szempontból rávilágítanak a Jézus által elhozott Ország
mibenlétére és jellegére, a csodák pedig különleges erővel bizonyítják
annak jelenlétét.
Isten Országának megvalósulását és növekedését nem gátolhatják az olyan
régi törvények, mint például a szombati nyugalomra vonatkozó előírások.
Jézus nem törődik e szabályokkal, ha jót tehet és megszabadíthatja az évek
óta betegséggel küzdő asszonyt. Csodát tesz, mert ezzel megmutatja, hogy
szavaira láthatóvá válik mindaz, amit hirdet és tanít.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki
hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző
erény, azt látjuk, hogy a hit.
Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek
Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat.
Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük
hitünket.
Valójában a hit nem nagyobb, mint egy alázatos kis mustármag, melynek
azonban akkora ereje van, hogy hegyeket dönthet a tengerbe.
Ez a hit a lélek szemével kétség nélkül felismeri a jövendő dolgokat,
mindazt, ami még rejtve van. Egy sorban áll a reménnyel és a szeretettel.
Mert amikor hiszek benned, szeretlek is, Uram, és ugyanakkor remélem tőled
láthatatlan ajándékaidat.
Nareki Szent Gergely

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. október 28., vasárnap

[Evangelium] 2007-10-28

2007. október 28. - Évközi 30. vasárnap

Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta:
"Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik
vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok
neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan,
házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet
adok mindenből, amim van.
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni,
hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert
mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát,
azt felmagasztalják."
Lk 18,9-14

Elmélkedés:

Kihez hasonlítok?
Három ember tart a templom felé, lassan haladnak a lépcsőkön felfelé.
Egyikük gyakran látható itt. Minden nap idejár és igen buzgónak tartják az
emberek. Nincs közösségi istentisztelet nélküle. Az első padban van a
megszokott helye, más nem is mer odaülni. A másik ember is ismerős
valahonnan, de biztosan nem a templomból. Valahol máshol láttam, talán
valamelyik hivatalban. Mi szél hozta erre? Talán bajban van, hogy a
templomba jön? Az első nagy mozdulattal szélesre nyitja a kaput, s büszkén
lép be az Isten házába. Látszik rajta, hogy otthonosan mozog e
környezetben. Tudja, hogy miért jött, talán még azt is, hogy mikor fog
távozni. A kapu lassan becsukódik mögötte, de mielőtt teljesen bezárulna,
a keskeny résen még éppen besurran a másik ember is. Harmadikként én lépek
be. Azonnal észreveszem, hogy az első már ott van helyén, de a másik
félénken néz körül a félhomályban, megtorpan, láthatóan nem találja
helyét, kissé oldalra somfordálva megáll hátul az oszlopok mellett. Az
első elmélyülten imádkozni kezd, fejét magasra emeli, néha még a karját is
kitárja. Időnként hátrapillant a másikra, megvető pillantással méregeti,
majd újra előrefordul és imádkozik. A másik még jobban behúzódik az
oszlopok árnyékába, menekül a megvető tekintet elől, talán azonnal
kimenne, de mégis marad, s szégyenkezve a mellét veri. Én pedig közben
azon gondolkozom, hogy melyikük mellé álljak oda, melyikük közelében van
az én helyem?

Remélhetőleg érdemes ilyen módon újra átgondolnunk az önmagát igaznak
tartó farizeusról és a szerény, bűnösségét beismerő vámosról szóló
történetet, s hasznunkra válik, ha a mai evangéliumi példabeszéd
szereplőinek közelébe képzeljük magunkat. Jézus példázatai sokszor
választás elé állítják a hallgatóságot. Így vagyunk a mai hasonlattal is.
Vajon melyik ember magatartása áll közelebb hozzám? A farizeushoz vagy a
vámoshoz hasonlítok jobban? Melyiket választom a két, egymással ellentétes
emberi magatartás közül?

Ha igaznak tartom magam, Isten nem tud semmit sem ajándékozni nekem. Úgy
fogok távozni Isten közeléből, ahogyan érkeztem. Szegényebb talán nem
leszek lelkileg, de gazdagabb sem, ez egészen biztos. Ha elégedett vagyok
önmagammal, sosem fogom megtudni, hogyan értékeli viselkedésemet és
életemet Isten. De ha őszinte vagyok magamhoz és beismerem bűneimet, Isten
meg tud ajándékozni a bocsánattal és az üdvösséggel. Lélekben gazdagon
távozhatok.

Gondolatbéli utazásunknak még nincs vége. Az első ember befejezi imáját,
már indulna kifelé, amikor észrevesz az oltár előtt egy állványra kitett
szentírást. Odalép a nyitott könyvhöz, s elolvassa az ott talált történet
utolsó mondatát, mert többre most már nincs ideje. A szövegnek nem
tulajdonít különösebb jelentőséget, egy vállrándítással megfordul és
kimért léptekkel távozik. Távozása után a másik visszanyeri bátorságát,
előre megy és ő is elolvassa ugyanazt a mondatot. Arcán szerény mosoly
jelenik meg, megkönnyebbülten nagy levegőt vesz, egy hálás pillantást vet
a kereszten függőre, s kifelé indul a templomból. Talán csak onnan
felülről, a keresztről látni szívének boldogságát. Én is odalépek a
szentíráshoz, amelyben ezt találom: "Aki magát felmagasztalja, megalázzák,
aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják".
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, tégy ellentmondás nélkül engedelmessé,
a szív kisszerűsége nélkül lelki szegénnyé,
foltok nélkül tiszává,
zúgolódás nélkül türelmessé,
színlelés nélkül alázatossá,
szertelenségre való hajlam nélkül vidámmá,
kislelkűség nélkül szomorúvá,
fennhéjázás nélkül komollyá,
könnyelműség nélkül vonzóvá,
hamisság nélkül igazlelkűvé!

Add, hogy kevélység nélkül tegyem a jót,
önhittség nélkül meg tudjam inteni felebarátomat,
és épülésére szolgáljak szóval és jó példával,
a Te igazságodat tartva szem előtt.
Aquinói Szent Tamás

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum