2016. július 30., szombat

[Evangelium] 2016-07-30

2016. július 30. – Szombat

Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló
híreket, azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a
halálból, azért van ilyen csodatevő ereje." Heródes ugyanis annak idején
elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette Heródiás miatt,
aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette:
„Nem szabad őt feleségül venned!" Heródes emiatt ki akarta végeztetni
Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek
születésnapja volt, Heródiás leánya a vendégek előtt táncolt. Ez nagyon
megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja
neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add nekem egy
tálon Keresztelő János fejét!" Erre a király elszomorodott, de esküje és a
jelenlevő vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda neki (Keresztelő
János fejét). Erre elküldvén lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét
elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának. Akkor
János tanítványai eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd
felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki.
Mt 14,1-12

Elmélkedés:

A keresztény igehirdetés előszeretettel állítja párhuzamba Keresztelő
János és Jézus életét, illetve halálát. A mi szempontunkból most azt
érdemes kiemelni, hogy mindketten a megtérésre való felszólítással kezdték
meg küldetésüket. A bűnbánattartás, mint az Istenhez való közeledés jele
és feltétele a későbbiekben is jelentős szerepet játszott tanításukban.
Keresztelő János eredményes munkáját az jelzi, hogy emberek tömegei mentek
hozzá, hogy a bűnbánat jeleként megkeresztelkedjenek nála. Jézus pedig
számos alkalommal kijelentette, hogy küldetése a bűnösökhöz is szól és van
hatalma a bűnök megbocsátására.
Helyesnek tűnik az a megállapítás, hogy ha csak a bűnt ítélték volna el és
nem beszéltek volna az ember felelősségéről, akkor Jánost nem fejezték
volna le és Jézust nem feszítették volna keresztre. Napjainkban is divat a
bűnről, mint az embertől független tényezőről beszélni, de téves minden
ilyen nézet. A bűnt mindig az ember követi el, aki felelős tettéért. Ez
nem a bűnös elítélését jelenti, hanem következetes felszólítás arra, hogy
az ember felelős minden bűnös cselekedetéért és vállalni kell annak
következményeit. Ugyanakkor azt az üzenetet is közvetítenünk kell a
bűnösök felé, hogy Isten nem büntetni akarja őket, hanem mindenkor
irgalmas és megbocsát. A bűntől való megszabadulás lehetőségét Isten
mindenkinek a szentgyónásban kínálja fel.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk
feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk
jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként
viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva, hogy miként kell
emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az
örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza,
hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz
méltóan éljünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160730.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. július 29., péntek

[Evangelium] 2016-07-29

2016. július 29. – Péntek, Szent Márta

Abban az időben: A zsidók közül sokan jöttek Máriához és Mártához, hogy
vigasztalják őket testvérük miatt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus
jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz:
„Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy
most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked." Jézus ezt felelte neki:
„Testvéred fel fog támadni!" Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a
feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás
és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Mindaz, aki él és
hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?" Márta ezt válaszolta
neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a
világba jön!"
Jn 11,19-27

Elmélkedés:

Szent Márta napjának evangéliuma Márta és Jézus beszélgetését örökíti meg
a feltámadásról. Jézus már napokkal barátjának, Lázárnak halála után
érkezik meg Betániába, Lázár már négy napja a sírban van. Márta úgy véli,
hogy testvérének halála megelőzhető lett volna, ha a betegségről
értesülvén Jézus azonnal elindul és meggyógyítja Lázárt, hiszen más
esetekben is megmutatta már, hogy képes csodás módon gyógyítani. E
véleményét nyíltan megmondja Jézusnak, s ebből egy kis szemrehányást is
kiérzünk. Jézus nem sértődik meg, megérti a gyászoló testvér fájdalmát, s
tudja, hogy az elkeseredettség szól belőle. Mindjárt bátorítani kezdi őt,
a feltámadásról beszél neki, mégpedig nem csak általánosságban, hanem
Lázár vonatkozásában. Márta kifejezi, hogy hisz a feltámadásban, de ő nem
arra gondol, hogy Jézus visszahívja a földi életbe testvérét, hanem arra,
hogy a végső időkben feltámad majd az örök életre. Ezt követően Jézus
kimegy a sírhoz, és előhívja Lázárt, feltámasztja őt a halálból.
Márta és Jézus beszélgetését a halottak feltámadásáról olvasva
szembetűnik, hogy olyan párbeszédről van szó, amely magán hordozza annak
ismeretét, hogy Jézus feltámadt a halálból, azaz már megfogalmazódik benne
az első keresztény közösség hite.
A Jézusban való hitünk egyik legfontosabb eleme az, hogy hiszünk az ő
feltámadásában.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad
nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160729.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. július 28., csütörtök

[Evangelium] 2016-07-28

2016. július 28. – Csütörtök

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan,
mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog.
Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát
edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is.
Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes
kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?"
„Igen!" – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a
mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki
kincseiből régit és újat vesz elő." Amikor Jézus befejezte példabeszédeit,
más helyre ment onnét.
Mt 13,47-53

Elmélkedés:

Az Isten országáról szóló hetedik példabeszéd a halászhálóról szól, amely
mindenféle halat kifog a tengerből. A halász csak az értékesebb, a nagyobb
halakat tartja meg, mert azokat tudja értékesíteni, a kisebbeket és minden
mást, ami a hálóba akad, visszadob a tengerbe. A szétválasztásnak,
válogatásnak ez a mozzanata hasonlít ahhoz, amikor aratáskor a munkások
szétválasztják az értékes, táplálkozásra alkalmas búzát a haszontalan
gyomnövénytől, a konkolytól. Itt is az isteni ítélet és igazságosság
megnyilvánulásáról van tehát szó.
Ennek fényében pontos képet kapunk arról, hogy evangéliumának megírása
idején Máté már megtapasztalja azt, hogy a krisztusi közösség tagjai
sorában jók és rosszak, szentek és bűnösök egyaránt vannak. Isten nem
akadályozza meg, hogy az utóbbiak is a közösség tagjai közé kerüljenek,
hiszen Isten országába minden ember meghívást kap. Sajnos nem mindenki él
Isten kegyelmével és nem mindenki méltó arra, hogy a közösség tagja
legyen. Ennek megítélése azonban nem az ember feladata, hanem Istené. Az
ítélet, az emberi cselekedetek megítélésének joga egyedül Istené, aki
mindig igazságosan, ugyanakkor irgalmasan ítéli meg életünket. Törekednünk
kell arra, hogy Isten országa általunk is növekedjen a világban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk! Te
türelmesen és alázatosan viselted az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait is. Segíts, hogy napi fájdalmainkat
és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és
így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád! Add, hogy türelmesen és bátran
viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160728.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. július 27., szerda

[Evangelium] 2016-07-27

2016. július 27. – Szerda

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a
mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra
elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és
megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez,
aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre
talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
Mt 13,44-46

Elmélkedés:

Jézus két újabb példabeszédét olvassuk a mai evangéliumban az Isten
országáról. Az első szerint egy földműves ember valamilyen kincset talál.
Nem a saját földjén dolgozik, ezért úgy szerzi meg a kincset, hogy
mindenét eladja, megveszi a földet, s ezzel az ő tulajdonába kerül a
kincs. Erkölcsi szempontból kifogásolható a cselekedete, hiszen nem
tudjuk, hogy adott-e akkora összeget a földért, amennyit a benne rejlő
kincs érhetett. A hasonlatban azonban nem ez a lényeges, hanem az, hogy
mindenáron meg akarta szerezni a kincset és ezért hajlandó volt mindenét
eladni.
A második példabeszédben szereplő kereskedő szintén meg akar szerezni egy
kincset, egy értékes igazgyöngyöt, s mindenét el kell adnia ahhoz, hogy
meg tudja azt vásárolni. Az ő cselekedetével kapcsolatban nem merül fel
bennünk semmiféle erkölcsi aggály, nem sejtünk semmiféle csalást, mert
aligha adták el neki áron alul az igazgyöngyöt. Az ő szándéka is az volt,
hogy birtokolja a kincset.
A két hasonlat értelme ugyanaz: az Isten országa megszerzendő kincs az
ember számára. Késznek kell lennünk arra, hogy az evilági javakról
lemondjunk annak érdekében, hogy a miénk legyen, pontosabban bennünk is
megvalósuljon az Isten országa. Úgy szerzem meg Isten kegyelmét, hogy
napról napra mindig többet adok életemből Istennek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Krisztuséi vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a
keresztségben Krisztus bennünket magáénak fogadott és önmagával
egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb a
múltbeli és jelenlegi különbségeinknél, melyek egyházainkat ma is
elválasztják. Szerető Istenünk! Köszönjük neked, hogy Krisztusban eggyé
tettél bennünket. Adj nekünk felismerést és bátorságot, hogy Egyházadat
egységben és szeretetben építhessük! Add, hogy életünkkel és egyházaink
szolgálatával a te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160727.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. július 26., kedd

[Evangelium] 2016-07-26

2016. július 26. – Kedd

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot
és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a
szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!" Kérésükre így
magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a
világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság
fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ
vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a
konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi
angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden
gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás
lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek
füle van, hallja meg!"
Mt 13,36-43

Elmélkedés:

Az elmúlt napok ünnepei megszakították azt a sorozatot, amelyben Jézusnak
az Isten országát bemutató példabeszédei szerepeltek. Ha a köznapi
evangéliumok soránál maradtunk volna, akkor a magvetőről szóló példázat
után a búzáról és a konkolyról (vö. Mt 13,24-30), a mustármagról (vö. Mt
13,31-32), valamint a kovászról (vö. Mt 13,33) szóló hasonlatokat
olvashattuk volna. A mai naptól visszatérünk ezekhez a részekhez.
Tanítványai kérésére Jézus megmagyarázza a búzáról és a konkolyról szóló
tanítását. A részletes magyarázatot már nem az egész nép, hanem csak Jézus
tanítványai hallják.
Azt könnyű volt kitalálni, hogy ki lehet a magvető és kiket jelképeznek a
jó magok, illetve a gyomnövény magjai. A problémát inkább a magvető
közbelépése, megengedő magatartása jelentette, illetve az a kérdés, hogy
vajon mikor jön el az aratás ideje. E kérdések valószínűleg már abban az
időben fogalmazódtak meg a keresztény közösség tagjaiban, amikor Máté
evangéliuma keletkezett, tehát néhány évtizeddel Jézus halála és
feltámadása után. A gonosz tevékenységét, az üldözéseket már
megtapasztalták a közösség tagjai, de vajon meddig fog tartani? Mikor jön
el az Úr, hogy igazságot szolgáltasson? A Jézusnak tulajdonított
magyarázat az idő tekintetében ugyan nem ad pontos választ, azt viszont
nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten gondoskodni fog a szétválasztásról, a
bűnösök megbüntetéséről és az igazak jutalmazásáról.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másokért; ellenben amit mások
tesznek érettünk, azt semmibe sem vesszük. Úgy látszik, két szívünk van:
egy lágy, gyöngéd, engedékeny, önmagunk számára, és egy kemény, szigorú,
zord, embertársaink számára.
Szalézi Szent Ferenc

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160726.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. július 25., hétfő

[Evangelium] 2016-07-25

2016. július 25. – Hétfő, Szent Jakab apostol

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak
(Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte,
hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte:
„Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az
egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell
innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,20-28

Elmélkedés:

Az isteni akarat idővel átalakítja az emberi szándékokat és
elképzeléseket. Nem az emberi akarat megszüntetéséről vagy annak
kényszerítéséről van itt szó, hanem arról, hogy az ember lassanként egyre
jobban megismeri Isten akaratát és annak szolgálatába állítja életét, hogy
így helyes mederbe kerüljenek szándékai.
A mai napon Szent Jakab apostolt ünnepeljük, aki testvérével, Jánossal
együtt végigjárta a lelki átalakulásnak ezt az útját. Neki is voltak
elképzelései Jézus messiási uralmáról és azzal kapcsolatban is nagyszabású
tervei voltak, hogy neki milyen szerepe lehet majd. Dicsőség, uralkodás,
hatalom jellemezték elképzeléseit, amely idővel szolgálattá,
önfeláldozássá, vértanúsággá alakult át. E lelki érésnek, fejlődésnek
hátterében nem egyszerűen csak Jézus szavai álltak, hanem sokkal inkább az
Úr példája, aki tanítványaitól, különösen is apostolaitól azt várja, hogy
osztozzanak sorsában.
Lehetnek az életben nekem is nagyszerű terveim, csodálatos elképzeléseim
jövőmmel kapcsolatban, de Isten nem képes-e még ennél is jobbat,
csodálatosabbat kigondolni? Vajon hajlandó vagyok-e elindulni az
apostolokéhoz hasonló úton? Kész vagyok-e arra, hogy Istennek
engedelmeskedjek? Az isteni akarat idővel átalakítja az én emberi
szándékaimat és elképzeléseimet is.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül
induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy mennyire nehéz lesz az út
számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az élet
felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem
akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy
vezetőm az örök élet felé! Te légy társam az Atyához vezető úton! Te légy
erősítőm, ha fáradok! Te légy bátorítóm, ha csüggedek! Te légy örömöm,
amikor megérkezem! Segíts, hogy az evangéliumhoz méltóan éljek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160725.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. július 24., vasárnap

[Evangelium] 2016-07-24

2016. július 24. – Évközi 17. vasárnap

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik
tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy
János is tanította imádkozni tanítványait." Jézus erre így szólt hozzájuk:
„Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk
minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe."
Azután így folytatta: „Tegyük fel, hogy valamelyikteknek van egy barátja,
aki éjfélkor bekopog hozzá, és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem
három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De
az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is
ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha
nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis
fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Mondom tehát nektek: Kérjetek, és adnak nektek, keressetek és találtok,
zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki
keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér,
akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán
skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket
azoknak, akik kérik tőle."
Lk 11,1-13

Elmélkedés:

Az ima tanít
Az iskolai hittanórára előbb érkeztem, még csak most kezdődött a szünet, a
gyerekek az udvaron játszottak. Mármint ha játéknak lehet nevezni egymás
kergetését és földre taszítását. Komolyabb sérülése, baja persze senkinek
sincs, aki elesik, hamar feláll, de nekem kegyetlennek és erőszakosnak
tűnik ez a játék. Mit játszotok? – kérdem tőlük. Háborúsdit! – kiáltják
egyszerre többen is, s kezükkel puskát formázva lövöldöztek egymásra. A
háború nem szép dolog és nem is játék, – mondom nekik – sok ártatlan
gyermek veszti életét a háborúban. Játszatok inkább békét! Az ötletre
megállnak, csoportba verődnek, látom rajtuk, hogy éppen megbeszélhetik a
játék szabályait és menetét, de aztán hozzám jönnek és az egyik hangadó
fiú előáll a kéréssel: Atya, hogyan kell békét játszani? Tanítson meg
miket rá!
A gyermekek sok mindent nem tudnak, s azt várják, hogy a felnőttek újabb
és újabb dolgokat tanítsanak meg nekik. A tanítási, nevelési feladat
sokszor nem is tudatos a felnőttek részéről, hanem a gyermekek lesik el,
sajátítják el a különféle magatartásformákat és viselkedési mintákat. A
tanítás ilyen módon a felnövekvő emberek beavatása a felnőttek világába.
Ahhoz, hogy valamit megtanuljunk mesterekre, tanítókra, nevelőkre van
szükségünk, akik felelősséggel végzik ezt a feladatot. A mai evangélium
szerint Jézus tanítványai azt kérik Mesterüktől, hogy tanítsa meg őket
imádkozni. Tudnak ők imádkozni, de az imádkozásnak egy új szintjére
szeretnének eljutni. Látják, hogy Jézus mennyire bensőséges kapcsolatban
van az Atyával, és azt szeretnék, ha ők is ilyen módon tudnák megszólítani
Istent. A gyermeki szavakban megfogalmazódó imától idővel el kell jutnunk
a hitbeli nagykorúság imájáig, miközben mindvégig megőrizzük magunkban a
gyermeki lelkületet és bizalmat. A kérésektől el kell jutnunk a
hálaadásig. Saját mondanivalónk ismétlésétől el kell jutnunk a csendig, a
hallgatásig, Isten meghallgatásáig. A szinte követelőző kérésektől a
bizalomig. Saját elképzeléseinktől addig a megnyugvásig, hogy Isten jól
tudja, mire van szükségünk.
Mire jó az imádkozás? Az ima segít, hogy jobban megismerjem önmagam és
jobban megismerjem Istent. Az ima felébreszti bennem a köszönet és a hála
érzését, mert rácsodálkozok arra, hogy az életben mindent Istentől kapok.
A helyesen végzett ima megérteti velem, hogy ne én legyek a fontos a magam
számára, hanem Isten legyen az első az életemben. Az ima ugyanakkor
megérteti velem, hogy Isten számára én vagyok a fontos, az én végső sorsom
és üdvösségem. A jól végzett ima bánatot ébreszt, valamint erősíti bennem
a reményt, hogy Isten irgalmas és megbocsát. Az ima nem félelemből fakad,
hanem Isten iránti szeretetből és örömmel tölt el. Az ima, az Istenhez
való fordulás emberi cselekedet, amely méltóságot ad nekem, mert a
végtelenül hatalmas Isten szóba áll velem, az ő kicsiny teremtményével. Az
ima megtanít, hogy helyesen értékeljem helyemet a világban. Az ima
megtanít az alázatra, hogy miután minden tőlem telhetőt megtettem,
Istentől várjam az eredményt. Az ima arra nevel, hogy megbecsüljem
istengyermeki méltóságomat és mindig úgy tekintsek Istenre, mint Atyámra.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket, egész
életünket. Te szeretettel fordulsz felénk és gondoskodsz rólunk életünk
során. Örömmel adunk most neked hálát mindazért, amit tőled kapunk.
Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged.
Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen
fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat és
megbocsátó jóságodat, ezért bizalommal fohászkodunk hozzád bűneink
bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160724.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum