2014. február 15., szombat

[Evangelium] 2014-02-15

2014. február 15. – Szombat

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit
enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet.
Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen
bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről
jöttek." Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi
kenyeret, hogy mind jóllakjanak?" Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány
kenyeretek van?" Azt felelték: „Hét." Akkor meghagyta a népnek, hogy
telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte
és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép
között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta,
hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot:
hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta
őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére
ment.
Mk 8,1-10

Elmélkedés:

A két csodás gyógyítást követően Jézus egy újabb csodát tesz a pogány
vidéken, ezt írja le a mai evangélium. Most nem egyetlen beteg
gyógyításáról, hanem egy egész népsokaság ellátásáról van szó. A napok óta
Jézus közelében tartózkodó több ezer ember jóllakik az általa
megszaporított hét kenyérrel és néhány hallal. Az ószövetségi időkben, az
Egyiptomból való kivonulást követően, a pusztai vándorlás korában Isten
égi kenyeret, mannát adott a választott népnek, hogy gondoskodjon róluk. A
kenyérszaporítási csodánál pedig Jézus személye áll az emberek előtt, aki
gondoskodva az emberekről szintén kenyeret ad. A betegeknél sokkal többen
vannak azok, akiknek nincsen semmi testi bajuk vagy nyomorúságuk, de
éhesek. A több ezer embernek Jézus kenyeret ad.
A történet csodás eleme a szaporítás, azaz a kevésből Jézus imádságára
olyan sok lesz, hogy a hatalmas tömeg jóllakik belőle. De a csodánál
fontosabb a cselekedet, hogy Jézus kenyeret ad az embereknek, mert mindez
az Oltáriszentség előképe. Az Eucharisztiában ugyanis Jézus a kenyeret,
mint saját testét adja nekünk, hogy lelkünk tápláléka legyen. S erre a
kenyérre, Krisztusnak az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő testére
még a csodás gyógyulásoknál is nagyobb szüksége van az emberiségnek,
hiszen ez az örök élet kenyere. Az Eucharisztia Isten gondoskodó
szeretetének a jele. Fogadjuk el és éljünk vele!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk
Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
leborulni Istenséged titka előtt.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140215.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 14., péntek

[Evangelium] 2014-02-14

2014. február 14. – Péntek

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz
érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és
kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a
fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az
égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta", vagyis „Nyílj meg!" Erre
megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus
megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta,
annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent
jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a
beszédet."
Mk 7,31-37

Elmélkedés:

A pogányok lakta vidéken Jézus második csodája az, amikor egy süketnémát
gyógyít meg. A történet érdekessége, hogy nem a beteg kéri a gyógyítást,
tehát a gyógyulás alapja nem az ő hite. Márk evangélista nem árul el
semmit azokról a személyekről, akik a beteget Jézushoz vezették a
gyógyulás reményében. Mivel még mindig pogány területen járunk,
valószínűleg ez esetben is nem zsidó, hanem pogány származásúak lehettek a
segítők és a beteg is. A tény, hogy e pogány emberek hisznek Jézus
gyógyító erejében, azt jelzi, hogy csodás gyógyításainak híre, valamint
tanítása gyorsan elterjedhetett távolabbi vidékekre, és ott nyitott
szívekre talált.
Érdemes követnünk az Úr tekintetét. Abban a pillanatban, amikor Jézus az
égre tekint és a mennyei Atyához fohászkodik, már sejteni lehet, hogy
hamarosan csoda fog történni. Ez a tekintet az ég felé emeli a beteg ember
gyógyulás utáni vágyát és hitét a gyógyító isteni hatalmában, s lehozza az
irgalmas Isten jóságos pillantását, érintését a beteg számára. Aztán pedig
Jézus a betegre tekint, s ebben a tekintetben a süketnéma felfedezheti
Isten emberszeretetét, amely segíteni akar. Miközben az Úrra emelem
tekintetem, azért fohászkodom, hogy nézzen rám. Az én lelkemnek is
szüksége van a gyógyulásra, a tisztulásra, a megtérésre. Uram, tekints rám
irgalmas szívvel!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te hívásodra vállalkozunk az igehirdetés
feladatára, amelyet mindenkor a te nevedben szeretnénk végezni. Bátoríts
bennünket, hogy akkor is folytassuk szolgálatunkat, ha az eredmény
csekély. Ha hűséggel teljesítjük kötelességünket, nincs okunk félelemre,
mert isteni közreműködésed eredményt hoz, gyümölcsöt fakaszt. Légy velünk
és kísérjen minket áldásod, hogy az evangélium igazságának hirdetése által
növekedjék az Isten Országa! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan
éljünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140214.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 13., csütörtök

[Evangelium] 2014-02-13

2014. február 13. – Csütörtök

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy
házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.
Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást
szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony
szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki
leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól
előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a
kiskutyáknak vetik!" De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az
asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak."
Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta
leányodat." Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a
gonosz lélek.
Mk 7,24-30

Elmélkedés:

A mai evangéliumban folytatódik a gyógyítások sorozata, mégpedig egy
nagyon érdekes csodával. Itt valójában nem a csoda megtörténte áll az
elbeszélés középpontjában, hanem az asszony és Jézus párbeszéde. Jézus
segítségét egy pogány, egy nem zsidó származású asszony kéri lánya
érdekében, akit a gonosz lélek gyötör. Jézus válaszából olyasmi tűnik ki,
mintha kizárná a pogányokat a csodákból. De az asszony nem adja fel, és
visszautasítva ezt az értelmezést tovább könyörög, mert hiszi, hogy nem
csupán egyesek kiváltsága a gyógyulás lehetősége, hanem az ő pogány
lányával is megtörténhet az, ami másokkal. Ez a kitartó kérés meghozza
eredményét. Jézus segít, s ennek köszönhetően megszabadul a lány a
gonosztól.
Kérő imádságainkban mi is nagyon sokszor fordulunk hasonló módszerrel
Istenhez. A kérő imának kitartónak kell lennie, de nem szabad
erőszakosságba hajlania. A kettő között nehéz megvonni a határt, de úgy
tűnik, hogy akkor imádkozunk helyesen, ha nem követelőzünk, hanem
elfogadjuk Isten akaratát. Ne csupán abban higgyünk, hogy Isten minden
kérésünket teljesíteni tudja, hanem abban is, hogy jól tudja mire van
szükségünk lelkünk üdvössége érdekében, és csak azokat a kéréseinket
teljesíti, amelyek valóban a javunkat szolgálják. A hit és a kitartó kérés
Isten segítségét eredményezi.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid
teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva
hagyatkozom terád.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140213.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 12., szerda

[Evangelium] 2014-02-12

2014. február 12. – Szerda

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket:
„Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az
embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az
szennyezi be őt." Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba,
tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát
még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem
szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső
helyre kerül?" Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az
embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat,
paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat,
csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok
rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert."
Mk 7,14-23

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium a törvény megtartásáról szólt, ennek a folytatása a
mai szakasz. A zsidó törvények jelentős részét alkották az ún. tisztasági
szabályok. Ezen előírások a külső, a testi tisztaságot célozták meg,
amelyek kötelezőek voltak a szertartások bemutatásához vagy az étkezések
előtt. Ugyanakkor tulajdonképpen nem foglalkoztak a lelki tisztasággal, a
szív tisztaságával, amely ugyanúgy elengedhetetlen, hogy valaki Isten elé
álljon áldozatával vagy imádságával. Jézus szavai szerint a szívünket kell
megőriznünk mindenféle rossz szándéktól, mert ezek akadályozzák meg azt,
hogy istentiszteletünk kedves legyen.
Jézus azt állítja, hogy az ember szívéből, belülről származik minden
rossz. Kijelentése azokra az emberekre vonatkozhat, akik nem ismerik fel a
szívükbe írt isteni törvényt vagy nem vesznek róla tudomást. De ehhez
hasonlóan a jó is a szívünk mélyéből fakad, ha a törvényeket belátjuk és
megtartjuk. Isten a saját képmására alkotta meg az embert és belénk írta a
jó képességét. Rosszra hajló emberi természetünk néha fellázad Isten
ellen. E kísértéseket kell legyőznünk önmagunkban. A gonosz lélek által
sugallt kísértések és az Isten által nekünk juttatott kegyelem között kell
naponta választanunk szabad akarattal.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Fogadd el ó, isteni szeretet a kezemet, a lábamat, a nyelvemet, a
szememet, minden érzékszervemet, egész testemet, akaratomat,
emlékezetemet, értelmemet, vágyaimat, gondjaimat, szándékaimat és lelkem
minden rezdülését. Fogadd el, ó, Uram, minden órámat, minden percemet,
életem minden körülményét, egész belső és külső valómat.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140212.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 11., kedd

[Evangelium] 2014-02-11

2014. február 11. – Kedd

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó
Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis
mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók
ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így
tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek,
míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így
például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik
tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?"
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás,
amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van
tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi
parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi
hagyományokhoz ragaszkodtok."
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a
magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat
és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti
ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának:
amivel segíthetnélek téged, az „korbán" vagyis Istennek szentelt áldozati
adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja
érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és
még sok más ehhez hasonlót tesztek."
Mk 7,1-13

Elmélkedés:

Napjainkban, amikor sokan nem tartják tiszteletben a törvényeket és
azokban csupán személyes szabadságuk korlátozását látják, bizonyára
szívesen felhasználnák egyesek érvként Jézus példáját, hiszen a farizeusok
megítélése szerint ő sem tartotta meg a törvényeket. A mai evangéliumban
éppen ezt vetik Jézus szemére ellenfelei, akik egyébként arra törekszenek,
hogy mindent pontosan betartsanak, amit a törvény előír számukra. Jézus
valójában nem a mózesi törvényt, hanem azt a farizeusi hagyományt
utasította el, amelyet a törvényben megjelenő isteni szándék elébe
helyeztek. A farizeusok jól tudhatták, hogy nem csupán bizonyos előírások
megtartásáról vagy nem megtartásáról van szó, hanem arról, hogy kinek van
joga a törvények magyarázatához. Jézus, mint Isten jogot formál arra, hogy
a törvény hiteles értelmezőjeként lépjen fel, s azt kéri tőlünk, hogy az
emberi hagyományoknál tartsuk fontosabbnak az isteni törvények
megtartását.
Jézus tehát nem törli el az előírásokat, hanem rávilágít azok értelmére.
Az isteni parancsokat állítja az első helyre, amelyek az emberi törvények
alapját képezik. A vallási előírások pontos megtartása teljesen hiábavaló,
ha nem az Isten iránti szeretetből fakad vagy ha erre hivatkozva valaki
nem segít embertársának. A kétszínűség és a látszatra törekvés
mindannyiunkat megkísért. Isten azonban jól ismeri szívünk szándékait.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, munkálkodj bennem, bűnösben, hatalmas kegyelmeddel, hogy
készségesen magamhoz öleljem parancsaidat, és a talentumokat, amelyeket
rám bíztál, sokszorosan gyümölcsöztessem dicsőségedre. A te dicséretedben,
a te dicsőítésedben akarok élni, ó, Uram, szívbéli bizakodásban és
örömben.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140211.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 10., hétfő

[Evangelium] 2014-02-10

2014. február 10. – Hétfő

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és
ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték
Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték,
ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a
városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy
legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette,
meggyógyult.
Mk 6,53-56

Elmélkedés:

Jézus gyógyító érintését hamar felfedezték az emberek. A betegek
megérezték érintésében Isten jóságát is. Ez az érintés újra reményt adott
nekik. Jézus nem fordítja el arcát a betegségektől és szenvedésektől
szabadulni vágyóktól és mindenkin segít, de keresztútján majd
megtapasztalja, hogy az ő szenvedéseit szinte senki sem akarja enyhíteni.
Ő, aki mindig részvéttel fordult a szenvedőkhöz, saját szenvedéseiben csak
részvétlenséggel találkozik. Isten képes meggyógyítani az embert, de az
ember nem volt képes segíteni az Isten Fián. A gyógyításainak híre hamar
elterjed. Márk evangélista nagyon egyszerűen írja le az eseményeket, de
sejthetjük, hogy nem jelentéktelen eseményről van szó. A következő három
szempontra érdemes odafigyelnünk.
A gyógyítások egyrészt azért kulcsfontosságúak az evangéliumban, mert
Isten országának a jelei, és megerősítik mindazt, amit Jézus tanít az
embereknek. Ahol jelen van az Isten országa, ott gyógyulás, irgalom
tapasztalható. Másodsorban azért jelentősek a gyógyítások, mert mindig
hitet igényelnek, azaz a gyógyulásra vágyakozó betegek hisznek Jézusban,
az ő isteni erejében és abban, hogy képes meggyógyítani őket. Harmadszorra
pedig azért fontosak, mert előrevetítik az üdvösséget. A testi gyógyulást
ugyanis a lélek gyógyulása kíséri. És ez a legfőbb jó, amit Jézus adni tud
nekünk. Megszabadulhatunk bűneinktől és eljuthatunk az üdvösségre.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, a te szereteted kormányozza bennem a képességeket és tetteimet,
irányítsd munkámat, pihenésemet, jártamat és keltemet tetszésed szerint. A
te szereteted égjen a szívemben, fenyítsen és vigasztaljon, alázzon meg és
emeljen föl, égesse el tökéletlenségeimet és tartsa meg egész bensőmet a
veled való kapcsolatban és a tökéletes engedelmességben. Lemondok a saját
akaratomról; vezérelj azon az úton, mely neked tetszik, vezess, aki által
akarsz, csak te légy az én mesterem.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140210.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 9., vasárnap

[Evangelium] 2014-02-09

2014. február 9. – Évközi 5. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld sója.
De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy
kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A
hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy
a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson
mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt,
hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
Mt 5,13-16

Elmélkedés:

Időszerű példázat
A II. Vatikáni zsinat dokumentumait vagy más, hivatalos egyházi
megnyilatkozásokat olvasva könnyen észrevehetjük ezen írások nyitott
jellegét. Nem kívánnak végérvényes definíciókat adni. Nem zárnak le
véglegesen nyitott kérdéseket. Nem döntenek el régóta vitatott teológiai
kérdéseket. Inkább irányt mutatnak. Ebben az értelemben az évszázadok óta
tartó párbeszéd folytatásai, mert a valódi párbeszédnek nem lehet az a
célja, hogy bizonyos kérdések eldöntésével lezárják magát a párbeszédet
is. Az isteni kinyilatkoztatás megértése terén, Isten titkainak
felfedezésekor szintén nem lehet cél, hogy örökre megváltoztathatatlan
módon fogalmazzunk meg igazságokat. Nem arról van szó, hogy az igazság
megváltoztatható, torzítható vagy elferdíthető, hanem a nyitottságról,
hogy a későbbiekben még jobban megismerhetünk valamit. A
természettudományok területén szintén megfigyelhető ez a nyitottság, mert
az újabb kutatások új titkokat tárnak fel az ember számára és ezeknek
köszönhetően a korábbi elméleteket esetleg módosítani szükséges.
A Szentírás, az evangélium és Jézus kijelentéseinek magyarázatával
kapcsolatban ugyanígy szükség van a nyitottságra. Furcsa volna, ha olyan
megállapításokat tennénk, hogy Jézusnak egy kijelentése ezt jelenti és
minden más nézet helytelen. Nagy hiba volna ilyen módon szűk korlátok közé
szorítani a krisztusi tanítás gazdagságát. Főként az ő példabeszédeire,
hasonlataira igaz ez. Az értelmezési lehetőségek a korok és az emberi
környezet változásával, a kultúra fejlődésével kiszélesednek, ezért
hasznos, ha az adott kor embere számára próbálunk igazságokat,
tanulságokat megfogalmazni belőlük.
Néha meglepődünk azon, hogy Jézus példázatai mennyire időtállóak,
évszázadokon, évezredeken keresztül változatlanok. A só íze nem változik.
Jézus korában is ugyanolyan lehetett, mint manapság és ugyanilyen lesz a
jövőben is. Régen is és ma is ugyanarra, az ételek ízesítésére, illetve
tartósításra használták. A lámpa régen is és ma is azt a célt szolgálta,
hogy világítson. Nyugodtan eltekinthetünk attól a formai különbségtől,
hogy 2000 évvel ezelőtt olajlámpást használtak, ma pedig energiatakarékos
izzókat. Jézus időtálló példázatai megkönnyítik számunkra a helyes
értelmezést.
Ezt olvassuk a mai evangéliumban: „Ti vagytok a föld sója. … Ti vagytok a
világ világossága" (Mt 5,13-14). A világ olykor szinte hihetetlenül gyors
változását, az értékek leértékelését és eközben a maradandó igazságot
keresőket látva tesszük fel a kérdést: mi az Egyház feladata napjainkban?
Ha megelégszünk szokásos figyelmeztetéseink újbóli hangoztatásával, aligha
tesszük azt, amit az Úr kér tőlünk. Ha kisajátítjuk magunknak az üdvösség
útjának felügyeletét és előírásokkal akarjuk kényszeríteni az embereket
arra, hogy az általunk célba vezetőnek tartott úton maradjanak, beleesünk
egy farizeusi csapdába, amiből nincs kiút. Jobb volna tehát a magunk
igazsága helyett Krisztus igazságához ragaszkodnunk. Jobb volna újra
felfedezni a krisztusi igazság gazdag tartalmát és azt, mint világító
fényt felmutatni a világnak. Nemde így tudunk fényes, világító,
megvilágosító példát mutatni? Nem a magunk példáját, hanem Krisztus
példáját! Talán itt az idő, hogy újfajta módszereket alkalmazzunk az
emberekkel való kommunikáció, a párbeszéd, az igehirdetés és az
evangelizáció terén. Talán eljött az idő, hogy új utakat keressünk a más
vallási közösségekkel és felekezetekkel való egység megvalósítása
területén. Talán eljött annak az ideje, hogy ne csupán azt hangoztassuk,
hogy ki, miért van kizárva a szentségek vételéből, hanem megkeressük annak
lehetőségét, hogy az isteni kegyelem az ő életüket is megújítsa a
szentségek által. Talán itt az ideje, hogy a szegények felé új formában
mutassuk ki önzetlen szeretetünket.
Talán ezt jelenti, hogy a föld sójává és a világ világosságává kell
válnunk. Talán így tudjuk keresztényként Isten országát építeni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te örömhíred nem csupán helyes emberi magatartást
sugalló bölcsesség, hanem az üdvösségre vezető igazság. Ezt az igazságot
szeretnénk mind jobban megismerni, s erre akarjuk nevelni a következő
generációkat. Elfogadjuk örömhíredet, amelyet az Egyház közvetít számunkra
és ahhoz igazítjuk életünket. Segíts, hogy hűségesek legyünk hozzád és
örömhíredhez! Adj bizalmat az emberek szívébe, amikor igazságodat
jószándékkal hirdetjük nekik! Segíts, hogy hitelesen tegyünk rólad
tanúságot a világban és szeretetedet sugározzuk mindenki felé! Te légy
bennünk a fény, hogy világosság legyünk az emberek számára!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140209.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum