2019. március 30., szombat

[Napi e-vangelium] 2019. március 31. vasárnap

2019. március 31. – Nagyböjt 4. vasárnapja

Evangélium

Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük" – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3. 11-32

Elmélkedés

Ingyenes és kiérdemelhetetlen
A nagyböjti időszakban többször is felidézem magamban a tékozló fiú történetét. Ilyentájt szívesen nézegetem a különböző művészeti ábrázolásokat, amelyek sajátos látószöge vagy éppen apró részlete új szempontot ad a példabeszéd értelmezéséhez. Nem mintha a Jézus által mondott eredeti történet nem volna önmagában is elég gazdag és ne adna számunkra évtizedekre vagy akár egy egész életre elmélkedési témát, főként akkor, ha őszinte bűnbánattal lépünk rá az Atyához vezető útra, de mégis hasznos számunkra megismerni mások értelmezési szintjét is. A művészeti ábrázolások, festmények esetében persze mindig kétséges, hogy mit akar üzenni a művész, hiszen nem szokás részletes magyarázatot írni egy festményhez. Nem tudni tehát, hogy a művész valóban azt akarta-e üzenni alkotásával, amit a művészettörténészek vagy más szakértők belelátnak, vagy amit én belelátok szemlélésem, elmélkedésem során aktuális élethelyzetem miatt. Ez a kis kétely azonban ne rettentsen minket vissza attól, hogy elmélyüljünk egy-egy ilyen történetben.
Idén is előveszem az egyik legismertebb alkotást, Rembrandt festményét. A Jézus által mondott eset, amelyet egyesek talán csak egy kitalált történetnek tartanak, az idők során újra és újra megismétlődik. A fiú az apához, az apa a fiához hajol, a bűnbánat és az irgalom találkozása ez. A fiúnak nem volt könnyű a visszatérés, de vajon az apának könnyebb volt-e a visszafogadás? A várakozás biztosan nem volt könnyebb, mindketten megszenvedtek ezért a találkozásért, s talán éppen szenvedésük miatt fakad belőle percekkel később új öröm. A fiú részéről a visszafogadottság öröme, az apa részéről a megbocsátás öröme. Ezt az örömöt még a nehézszívű idősebb testvér sem tudja beárnyékolni. De a találkozás pillanata még nem az örömé, az ünneplés csak később következik. Most még csak szótlanul ölelik egymást, az apa tekintete nem fiára szegeződik, hanem a távolba, ahonnan visszatért, s ahová oly sokszor tekintett az elmúlt évek során. Talán minden nap. Még nem szokta meg, hogy tekintetének, nézésének új irányt ad a fiának hazatalálása. Még nem szokta meg, hogy gondolatait ne a bánat, hanem az örvendezés vezesse. A fiú tekintetét nem láthatjuk, arcát apja ruháiba rejti, de érzései mintha apjának arcán tükröződnének vissza. Nyugalom sugárzik ebből az arcból. A fiú részéről a nyugtalan, bűnös, elrontott élet után újra nyugalom, a hazatalálás, az apára találás, az irgalom elnyerésének nyugalma. Az apa részéről a reményteli várakozás beteljesedésének nyugalma, az együttérzés nyugalma, az új szeretet kezdetének nyugalma. Az irgalom, a megbocsátás ingyenes és kiérdemelhetetlen. Jól tudja ezt mind az apa az irgalom osztója és a fiú, az irgalom részese.
Isten irgalmát én sem tudom kiérdemelni. Lehet bármennyire is tökéletes, azaz szeretetből fakadó a bánatom, mégsem ennek érdeme a megbocsátás Isten részéről. Lehet bármennyire is erős bennem az elhatározás, hogy bűneimmel, bűnös múltammal szakítva a jó útra térek, mégsem ennek jutalma az Istentől felém áradó megbocsátás. Lehet bármennyire is őszinte és erős bennem az Isten szeretetében való újjászületés vágya, mégsem ennek jutalmaként részesülök Isten irgalmában. Hanem ingyen. Mert Isten irgalmas. Mert önmagát nem tagadja meg. Nem érdemlem meg, de ő mégis visszafogad szeretetébe. Ezért ölelem át hálával őt.
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenem, irgalmas Atyám! Öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok, visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Öröm számomra, hogy megbocsátod bűnömet. Szereteted soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, és elismerem, hogy irgalmas Atyám vagy. Te mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! Bocsáss meg nekem, Istenem!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190331.mp3

2019. március 29., péntek

[Napi e-vangelium] 2019. március 30. szombat

2019. március 30. – Szombat

Evangélium

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják."
Lk 18,9-14

Elmélkedés

A mai evangéliumban olvasott tanítást Lukács evangélista „példabeszédnek" nevezi, de aligha járunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a valós életben is előfordulhatott az, amit Jézus megfogalmaz ebben a beszédben. Két emberről hallunk, akik a templomba mennek imádkozni, de úgy tűnik, hogy különböző szándék van a szívük mélyén. A törvénytiszteletéről ismert farizeus szavait inkább dicsekvésnek, mintsem alázatos imának nevezhetnénk: felsorolja mindazt, amit érdemnek tart vallásgyakorlatában. Istennek mondja el, aki mintha e dicsekvés nélkül nem is tudna róluk. A farizeus elhatárolja önmagát azoktól, akik a vallásosságban szerinte alacsonyabb szinten állnak, azaz nem tartják meg hozzá hasonló szigorúsággal a törvényeket. Egy öntelt, beképzelt, önmagát tökéletesnek, bűntelennek tartó ember beszél így.
A vámos egészen más lelkülettel lép Isten elé. Tudja, hogy ő egy bűnös ember, aki most azért lép a szent Isten elé, hogy bocsánatot kérjen. Teszi ezt alázattal, őszinte bűnbánattal. Még szemét sem meri az ég felé, Isten felé emelni, hanem szégyenkezve, lesütött szemmel mondja el bocsánatkérését. Csak egyetlen mondatot mond mellét verve: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!"
A nagyböjti időben talán nekünk ezt az egyetlen mondatot kellene ismételgetnünk nap mint nap: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg minket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190330.mp3

2019. március 28., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2019. március 29. péntek

2019. március 29. – Péntek

Evangélium

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?" Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál."
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés

Az írástudók feladata, hogy a mózesi törvény előírásait értelmezzék és a törvény helyes megtartására tanítsák az embereket. A törvénymagyarázat azt jelenti, hogy konkrét élethelyzetekre alkalmazzák az isteni parancsokat. Ha a mindennapi életben az emberek között előfordult valamilyen vitás helyzet, akkor az írástudókhoz fordultak, akik olyan részeket kerestek a törvényben, amelyek megoldást adhattak a vitás ügyben. A különféle vallási vagy politikai csoportokhoz tartozó írástudók konkrét ügyek nélkül is vitáztak olykor arról, hogy bizonyos törvényi előírásoknak mi a helyes értelme.
A mai evangéliumi részben arról olvasunk, hogy egy ilyen vitába akarják bevonni Jézust. Bár Márk evangélista a kérdező írástudóval kapcsolatban nem említ ellenséges szándékot, mégsem mondhatjuk, hogy jóindulatú volt a kérdés, mert az előzményekben az írástudók először az adófizetéssel (vö. Mk 12,13-17), majd a feltámadással (vö. Mk 12,18-27) kapcsolatban tették próbára Jézust egy-egy vitában. A mostani kérdés arra irányul, hogy a törvények közül melyik a legfontosabb. Jézus válasza egyértelmű: a szeretetnél, amelyet mindenekelőtt Isten felé, valamint embertársaink felé kell gyakorolnunk, nincs fontosabb. A szeretet e kettős irányú parancsa minden más előírást felülmúl.
Megvalósítom-e ezt? Vajon valóban az a legfontosabb számomra, hogy szeressem Istent és embertársaimat?
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190329.mp3

2019. március 27., szerda

[Napi e-vangelium] 2019. március 28. csütörtök

2019. március 28. – Csütörtök

Evangélium

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket." Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór."
Lk 11,14-23

Elmélkedés

Miután Jézus egy ördögűző csodát tett, azzal vádolják meg őt, hogy az ördögök fejedelmével szövetkezve képes ilyen rendkívüli cselekedetekre. A vádaskodást Jézus beszéde követi, amelyben rávilágít az elképzelés belső ellentmondására: az ördögnek, a gonosz léleknek nem érdeke, hogy távozzon az emberekből. Ezután Jézus tisztázza az ő különleges erejének, hatalmának forrását: ő a mindenható Isten segítségével, a tőle kapott erő birtokában képes arra, hogy az embereket megszabadítsa a gonosz ártó befolyásától. Kijelentéseit két példával igyekszik megvilágítani, az egyik az önmagában meghasonlott királyságról, a másik a házát védelmező erős emberről szól.
A történet befejező mondatára is érdemes felfigyelnünk: „Aki nincs velem, az ellenem van." Ez a kijelentés arra utal, hogy az ember nem maradhat semleges: vagy Jézus mellé állunk, aki harcol a gonosszal, vagy szembefordulunk Jézussal, ahogyan azt a gonosz lelkek is teszik.
A nagyböjti időszakban nekem is fel kell vennem a harcot a bennem lévő gonosszal szemben. Ebben a küzdelemben nem vagyok egyedül, hanem Jézus kegyelme segít. Vele elutasíthatom a kísértéseket és eredményes lesz jóra való törekvésem. Kinek a befolyását engedem érvényesülni életemben? A gonoszét, ami a kárhozatra taszíthat, vagy Jézusét, aki az üdvösségre vezet?
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat, és fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd őket a közösségbe. Ismered és nevén szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért, az emberekért. Hívj fiatalokat a papságra, hogy téged követve egész életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190328.mp3

2019. március 26., kedd

[Napi e-vangelium] 2019. március 27. szerda

2019. március 27. – Szerda

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában."
Mt 5,17-19

Elmélkedés

Az evangéliumokban számos olyan esetről olvasunk, amikor az egykori zsidó vallási vezetők Jézust azzal vádolják, hogy nem tartja meg a törvényt, illetve azt a hivatalos magyarázattól eltérően értelmezi. Főként a szombati nyugalom megtartásával kapcsolatban kerül elő ez a vád, de a válással, az esküvel és az ellenségszeretettel kapcsolatban is újszerű álláspontot képvisel Jézus.
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus a tanítványai számára tisztázza az ószövetségi törvényhez való viszonyát, hiszen ők is láthatták, hogy Mesterük nem szó szerint értelmezi a vallási és társadalmi életet szabályozó törvényeket. Kijelentése így hangzik: „Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem tökéletessé tenni." A törvény tehát, amit Isten Mózes idejében adott a választott népnek továbbra is érvényben marad, de megújult, tökéletesített formában. Jézus arra utal ezzel, hogy a farizeusok és írástudók idővel eltávolodtak Isten eredeti szándékától és a maguk emberi szempontjait helyezték előtérbe. Ez utóbbiaktól meg kell tisztítani a törvényt, hogy az isteni szándék újra a maga teljességében nyilvánuljon meg benne. E megújított törvény nem más, mint az evangélium, az Isten országáról szóló örömhír. Jézustól kezdve ez a tanítás vezeti az embereket az örök élet felé, ennek megtartása jelenti az üdvösséget.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190327.mp3

2019. március 25., hétfő

[Napi e-vangelium] 2019. március 26. kedd

2019. március 26. – Kedd

Evangélium

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének."
Mt 18,21-35

Elmélkedés

A nagyböjt idején újra és újra előkerül az evangéliumokban a megbocsátás témája. Egyrészt arra figyelünk, hogy a végtelenül irgalmas Isten hogyan keres minket, bűnösöket, másrészt felszólítást kapunk arra, hogy embertársainkkal szemben legyünk megbocsátóak.
A Péter apostol kérdése a mai evangéliumban azt feszegeti, hogy van-e határa a megbocsátásnak? Követhet-e el valaki olyan súlyos bűnt ellenünk, amit már nem kell megbocsátanunk? Jézus válasza egyértelművé teszi, hogy az irgalmasság határtalan. A „hetvenszer hétszer" kifejezés legfeljebb a matematika nyelvén jelent 490-et, de a megbocsátásban ennél a számnál sem állhatunk meg. Jézus azt mondja ezzel a nagy számmal, hogy nincs értelme számolgatni az alkalmakat, hogy hányszor bocsátunk meg, mert sosem juthatunk el addig, hogy megállhatnánk és ne kellene megbocsátanunk.
Ennek a felhívásnak azért van létjogosultsága, mert Isten is ilyen határtalan a megbocsátásban, ezt szemlélteti az evangélium második felében a példabeszéd. Akinek Isten mérhetetlen nagy adósságot enged el, az nem viselkedhet szívtelenül azzal szemben, aki neki csupán egy kevéske összeggel tartozik. Ha Isten nekünk minden bűnünket megbocsátja, akkor ne kövessük a szívtelen szolga példáját, hanem mi is legyünk megbocsátóak felebarátainkkal!
© Horváth István Sándor


Imádság

Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190326.mp3

2019. március 24., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2019. március 25. hétfő

2019. március 25. – Hétfő, Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)

Evangélium

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!"
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen."
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés

A mindenható Isten üdvösségünk történetében egyedülálló feladatra választja Máriát: ő lesz a megtestesült Ige, a Megváltó édesanyja. Ennek hírét közli Gábor angyal a názáreti lánynak, ahogyan azt a mai ünnep evangéliumában olvassuk. Az üzenetből Mária megismeri Isten vele kapcsolatos tervét, majd kezdeti csodálkozása után elfogadja ezt a tervet, elfogadja sajátos feladatát az üdvösség művében. Egy ember beleegyezésére, Mária igenjére volt szükség ahhoz, hogy Isten Fia emberré lehessen, megszülethessen, eljöhessen emberi világunkba. És ebben a beleegyezésben benne van az egész emberiség vágya, mindazoké, akik Istentől várják a szabadulást, a megváltást, az üdvösséget.
Mária felajánlotta magát, egész életét Istennek. Ennek köszönhetően tudott az isteni kegyelem csodálatos gyümölcsöt teremni benne. Együttműködik a kegyelemmel, engedi, hogy a kegyelem átformálja és alkalmassá tegye a szolgálatra.
Isten bennünket is kiválaszt valamilyen feladatra, nekünk is küldetést ad, és alkalmassá tesz minket arra, hogy együttműködjünk kegyelmével. Ha felismerjük a mindenható Isten velünk kapcsolatos szándékát, akkor fogadjuk azt örömmel! Engedjük, hogy átformáljon minket az isteni kegyelem! Tegyük meg, amit Isten kér tőlünk! Legyen a mi életünk is szolgálat, Istennek tetsző szolgálat!
© Horváth István Sándor


Imádság

Atyám, te irgalmas szívvel hívsz engem, hogy találkozzak veled. Te nem elítélsz, hanem kiemelsz bűneimből és elindítasz egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Te feltétel nélkül megbocsátasz mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Segíts, hogy szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190325.mp3

Blogarchívum