2016. április 2., szombat

[Evangelium] 2016-04-02

2016. április 2. – Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment,
és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a
tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem
hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak
útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a
többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy
(apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette
hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik
látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az
egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
Mk 16,9-15

Elmélkedés:

Márk evangélista nem titkolja el írásában, hogy az apostolok, tehát Jézus
legközvetlenebb tanítványai és barátai milyen nehezen jutottak el a hitre
az Úr feltámadását követően. A mai szövegrészlet leghangsúlyosabb szava a
hitetlenség. Mária Magdolna örömmel mondja el húsvéti élményét, a
Feltámadottal való találkozását a tizenegy apostolnak (az áruló Júdás már
nincs köztük). Ők azonban nem hisznek neki. Ezt követően két tanítvány
említése következik, akiknek útközben jelent meg Jézus. Ők nyilvánvalóan
az emmauszi tanítványok, akiknek az esetét Lukács evangélista részletesen
elbeszéli (vö. Lk 24,13-35). Lukács azzal zárja az elbeszélést, hogy
visszatérvén Jeruzsálembe az apostolok azzal fogadták őket, hogy valóban
feltámadt Jézus és megjelent Simon Péternek. Márk azért írja kissé másként
az eseményeket, mert e helyen a hitetlenséget akarja kiemelni, amelyet
aztán szemükre is vet az apostoloknak Jézus, amikor újra megjelenik.
Az a tény, hogy Jézus mégis megbízatást ad nekik, hogy az egész világra
elmenvén hirdessék evangéliumát és tanúságot tegyenek róla, két dolgot
feltételez. Egyrészt azt, hogy a kezdeti hitetlenség után mostanra
eljutottak a hitre, másrészt azt, hogy Jézus teljes mértékben megbízik
bennük korábbi hitetlenkedésük, bizonytalanságuk és kételkedéseik ellenére
is.
Jézus hozzám is ugyanilyen bizalommal fordul és kéri, hogy tanúja legyek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hálát adunk, Urunk végtelen jóságodért: elkészítetted nekünk országodat,
megadod kegyes irgalmadat, megbocsátod bűneinket. Kérünk, segíts, hogy e
világ útjain járva észrevegyük az éhezők, a szomjazók, a ruhátlanok,
valamint a betegek és a rabok szenvedésében a te szenvedésedet, hogy
minden rászoruló testvérünknek szolgálatára lehessünk, és örömmel fogadjuk
őket közénk. Tested és véred által add, hogy felismerjünk minden emberben,
és emberi kicsinységünk ellenére is viszonozhassuk nagy szereteted. Így
jöjjön el, Urunk a te országod, s legyen meg a te akaratod.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160402.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. április 1., péntek

[Evangelium] 2016-04-01

2016. április 1. – Péntek

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek
halászni." „Mi is veled megyünk" – felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus
megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?" „Nincs" – felelték.
Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!"
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét –
mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte
a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter visszament, és
partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint
százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus
hívta őket: „Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: „Ki vagy?" – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Jn 21,1-14

Elmélkedés:

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy a feltámadt Jézus megjelenik
Péternek és apostoltársainak. Ebben az esetben nem a szokásos megjelenés
elbeszélésről van szó, bár itt is megfigyelhető, hogy kezdetben nem
ismerik fel az Urat és csak később egy jel hatására jutnak el a
felismerésre. Nem is egy csoda bemutatása a fő cél. Az evangélista a
csodálatos halfogás eseményét és a Jézussal való találkozás élményét
elsősorban azzal a szándékkal írja le, hogy Péter apostol elsőségét
hangsúlyozza. Ezt a következők igazolják: Péter a kezdeményező, aki
halászni indul és őt követi hat társa, köztük maga János evangélista is.
Péterhez fordul a „szeretett tanítvány," amikor felismeri az Urat. Péter
előbb akar találkozni Jézussal, mint a többiek, ezért a vízbe ugrik, hogy
a partra ússzon, majd pedig egyedül vonja partra a halakkal teli hálót.
A történet ugyanakkor rávilágít az Egyház életére és az Egyház
kapcsolatára Jézussal. Az apostolok az Úr távollétében nem fognak egyetlen
halat sem, munkájuk teljesen eredménytelen. Fáradozásuk csak az Úr
jelenlétében hoz eredményt. Ugyanígy az Egyház bármiféle szolgálata csak
akkor lesz eredményes és gyümölcsöző, ha őrzi a Krisztussal való egységet.
A Krisztushoz való hűség teszi hitelessé tanúságtételünket a
Feltámadottról.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

A beteg testvérek tapasztalataiban való tevékeny részvétel útján kísérjen
bennünket a boldogságos Szűz Mária, aki a kereszt tövében részt vett Fia
szenvedéseiben, és „szakértő" a fájdalomban. Ő kísérje állandóan és
szeretetteljesen mindazokat, akik testükön, lelkükben és szellemükben az
emberi lét korlátait és sebeit tapasztalják.
Reá, a betegek gyógyítójára és a béke királynéjára bízom a betegeket és a
hozzájuk közelállókat: anyai közbenjárásával segítse őket, hogy a szeretet
civilizációjának terjesztői legyenek.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160401.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. március 31., csütörtök

[Evangelium] 2016-03-31

2016. március 31. – Csütörtök

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és
miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én
vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja,
de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés:

A mai evangéliumi jelenetben jól megfigyelhetők a feltámadt Krisztussal
való találkozások sajátosságai, elemei. Az apostolokat kezdeti félelmük és
bizonytalanságuk megakadályozza abban, hogy rögtön felismerjék a
Feltámadottat. János evangélista félelemről beszél. Jézus halálát követően
attól félnek, hogy azok, akik Jézus halálát okozták, nem elégednek meg az
eredménnyel, hanem tanítványai ellen fordulnak. Félnek, hogy felkutatják
őket és hasonló sorsra jutnak, mint Mesterük, ezért bezárkóznak és nem
mennek az emberek közé. Félelmüket fokozza a megjelenés módja, Jézus úgy
jelenik meg közöttük, hogy az ajtó zárva van, ahogyan ezt több leírás is
említi.
Annak érdekében, hogy félelmüket eloszlassa, Jézus igazolja magát.
Megnézhetik a sebhelyeket a kezén és a lábán, amelyeket a
keresztrefeszítéskor szerzett, s amelyek egyértelműen tanúsítják, hogy
valóban ő az. Különleges jelként a szemük láttára eszik, amit mi kissé
furcsának tartunk annak ismeretében, hogy a feltámadt, megdicsőült test
egészen más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a földi, emberi test, tehát
nincs szüksége táplálékra. Jézus ezzel akarja bizonyítani, hogy nem egy
szellem jelent meg nekik.
A jelenet záró elemeként az apostolok küldetést kapnak: „Ti tanúi vagytok
ezeknek." A tanúságtétel Jézus egész életére vonatkozik, beleértve
tanítását, cselekedeteit, szenvedését, halálát és feltámadását. Az Úr
engem is arra hív, hogy az ő tanúja legyek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönjük, Urunk, hogy meghívtál bennünket lakomádra. Köszönjük
ajándékodat, hogy kiválasztottál bennünket, bár tudatában vagyunk
méltatlanságunknak. Meghívottaid között talán sokkal méltóbbak is vannak
nálunk, mégis elfogadjuk meghívásodat. Köszönjük, hogy mindig megtisztítod
ruhánkat, – ha mi kérjük – hogy méltóak legyünk a találkozásra veled.
Küldd el Szentlelkedet, hogy felismerjük ennek ajándékát, és ne
félelemmel, hanem örömmel öltöztessük ünnepi díszbe lelkünket, szívünket,
mielőtt megvendégelsz bennünket, hogy veled örvendezhessünk mindörökké a
te országodban!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160331.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. március 30., szerda

[Evangelium] 2016-03-30

2016. március 30. – Szerda

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

A húsvéti beszámolók egyik érdekessége, hogy a feltámadt Krisztust senki
sem ismeri fel azonnal. Amikor megjelenik az asszonyoknak, Mária
Magdolnának, az apostoloknak vagy másoknak, először ismeretlennek,
idegennek nézik, s csak egy idő után jutnak el a felismerésre, mégpedig
valamilyen egyedi jel alapján. Valamennyien a szomorúság, a
reménytelenség, a bizonytalanság állapotából indulnak és eljutnak a hitre.
Az emmauszi tanítványokra, akikről a mai evangéliumban olvashatunk,
szintén igaz mindez. Amikor csatlakozik hozzájuk Jézus, „ők nem ismerték
meg őt." Ezt követően csalódottságuknak adnak hangot. Voltak elképzeléseik
arról, hogy Jézus messiási uralma miként fog megvalósulni, de az Úr
halálával mindez szertefoszlott. Megjelenésével az Úr éppen az ő
csalódottságukat és reményvesztettségüket akarja megszüntetni. Mária
Magdolna számára az volt a felismeréshez vezető különleges jel, hogy Jézus
nevén szólította őt. A kételkedő Tamás apostolt a sebhelyek látványa és
érintése vezette el a felismeréshez és a hitvalláshoz. A két emmauszi
tanítvány számára pedig a kenyértörés volt az az egyedi jel, amely
felnyitotta szemüket és felismerték a Feltámadottat. Miként mások,
ugyanúgy ők is azonnal megérzik, hogy az a feladatuk, hogy tanúságot
tegyenek a többiek előtt találkozásukról, ezért késedelem nélkül indulnak
vissza Jeruzsálembe, hogy az apostoloknak beszámoljanak élményükről.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Feltámadt Urunk! Te húsvéti jelenéseid során megnyitottad az apostolok
értelmét, hogy megértsék az Írásokat és küldetést adtál nekik, hogy
hirdessék a bűnbocsánatot és legyenek a feltámadás tanúi. E
megvilágosodás, valamint a tanúi küldetés volt számukra az a jel, amely
bizonyítja, hogy valóban veled, feltámadt Mesterükkel találkoztak. Nekünk
is az a küldetésünk, hogy a feltámadásod hirdetői legyünk a világban.
Segíts minket, hogy higgyük és hirdessük: Krisztus legyőzte a halált!
Krisztus él! Krisztus feltámadt! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160330.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Tanszercsomag 2016
Friss információk: 446 személy 1433 tanszercsomagot ajánlott fel eddig, az
igények száma pedig 1464. 1404 csomagot már elküldtünk. Hálás köszönet
minden támogatásért!
A Tanszercsomag 2016. jótékonysági akcióval a gyermekek evangelizációjának
újszerű módját indítottuk. Célunk az, hogy a következő tanévben az 1.
osztályos gyermekek közül minél többen járjanak hittanra. A plébános vagy
a hitoktató részéről egy rövid bátorítás és egy ajándékba adott
tanszercsomag segítheti a szülőket, hogy az iskolai beíratáskor gyermekük
számára ne az erkölcstant, hanem a hittant válasszák. Az akció keretében a
gyermekek ingyen kapnak egy-egy tanszercsomagot, ami vallásos témájú
képekkel díszített, illetve evangéliumi idézettel feliratozott füzetboxot,
füzeteket, órarendet, füzetcímkéket, tollat, vonalzót és színesceruza
készletet tartalmaz.
Szeretettel kérem, támogassa Ön is a Tanszercsomag 2016. jótékonysági
akció keretében a gyermekek hitre nevelését! 1700 Ft adományból 1 gyermek
kaphat 1 csomagot, ez az összeg a szállítást is magában foglalja.
Plébániák vagy iskolák nevében a plébánosok, a hitoktatók vagy az
intézményvezetők igényelhetnek tanszercsomagot a rendelkezésre álló
(felajánlott) mennyiség mértékéig.
További részletek az akcióról, a felajánlásokról és arról, hogy kik kapják
a csomagokat:
www.evangelium365.hu/list/projektek/4

Szent Márton evangelizációs ház
Korábban már beszámoltam nektek róla, hogy a tavasszal új lendülettel
folytatjuk a Szent Márton ház építését. Eltökélt szándékunk, hogy idén
ősszel befejezzük a munkákat. Eddig a költségek 70 %-át gyűjtöttük össze,
még 30 % hiányzik.
Az elmúlt hetekben elkészültek a válaszfalak, a villanyszerelés, a víz- és
csatornaszerelés, megtörtént a belső vakolás, és most készül a külső
szigetelés. Hamarosan érkeznek az ajtók és ablakok. Már nemcsak a tavasz
jeleit látom, hanem az épület is egyre jobban magára ölti egy ház
formáját, időnként pedig egészen látványos a napi munka eredménye, amikor
10-12 építőmunkás serénykedik rajta kívül és belül.
Szeretettel kérlek benneteket, az e-vangélium olvasóit, támogassátok az
evangelizációs ház létrejöttét, hogy időben befejezhessük az építkezést.
Tényleges segítséget jelent már egy négyzetméternyi festés ára (1400 Ft)
is, és aki mást szeretne támogatni, adakozhat egy lámpára (5-11 ezer Ft)
vagy akár egy radiátorra (15-40 ezer Ft). Minden támogatást hálásan
köszönünk!
További részletek és új képek:
www.szentmartonhaz.hu
Köszönettel és szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
2016. március 30.

Köszönjük, hogy Ön is támogatja munkánkat! E célokra szánt adományát a
következő módokon küldheti el: 1. Online adomány internetes fizetésre
alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Tanszercsomag 2016 vagy Szent Márton ház

2. Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Tanszercsomag 2016 vagy Szent Márton ház
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben.
Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden
jelezze, hogy a Tanszercsomag 2016. akció vagy a Szent Márton ház
támogatásához kér csekket.

4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Tanszercsomag 2016 vagy Szent Márton ház

5. Cégek számára közcélú adományról igazolás kérhető a zalalovo@gmail.com
címen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. március 29., kedd

[Evangelium] 2016-03-29

2016. március 29. – Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?" „Mert elvitték
az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus
megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította:
„Mária!" Mária felkiáltott: „Rabbóni!" – vagyis Mester. „Ne tartóztass! –
felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat." – És elmondta,
amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18

Elmélkedés:

A feltámadt Jézus és Mária Magdolna találkozását olvassuk a mai
evangéliumban. Bár a liturgikus használatra készült szöveg azzal kezdődik,
hogy az esemény „húsvétvasárnap reggel" történt, az eredeti szövegben
János evangélista az időre vonatkozóan nem ír semmit. Az sem derül ki,
hogy Mária Magdolna milyen szándékkal ment a sírhoz, mert az evangélistát
ebben az esetben sem a körülmények érdeklik, hanem az esemény mélyebb
üzenete. Mária Magdolna nem első pillanatra ismeri fel a feltámadt
Krisztust és nem azonnal jut el a feltámadásban való hitre. Fokról fokra,
lépésről lépésre halad, pontosabban Jézus vezeti őt a hit útján. Először
nem ismeri fel a vele beszélni kezdő Jézust, csak amikor nevén szólítja
őt. A felismerést követően szóbeli hitvallást tesz arról, hogy valóban azt
a Jézust látja maga előtt élőként, akit korábban is ismert és Mesternek
tartott. A következő lépés pedig az, hogy engedelmeskedik az Úr kérésének,
miszerint legyen a feltámadás tanúja és hirdetője.
E lépések alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy Mária Magdolna a születő
Egyházat jelképezi. A krisztusi közösség tagjai a szomorúságból és a
bizonytalanságból lassan jutnak el a hitre. Fokozatosan jutnak el a
feltámadásba vetett hitük megvallására és annak megértésére, hogy az Úr
feltámadásáról kell tanúságot tenniük a világban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Asztalodhoz hívsz bennünket, Urunk. Önmagadat osztod meg velünk.
Köszönjük, hogy gondoskodsz rólunk, hogy fontos neked a lélek mellett a
test is, hogy egész emberségünkben szeretsz és elfogadsz minket, hogy
Szent Fiad kiüresítve magát, közösséget vállalt velünk. Köszönjük, hogy
csodáid által növeled bennünk a hitet, a testvériséget, a bizalmat. Hálát
adunk, hogy újra és újra a mindennapi kenyérben felismerteted velünk
nagyságodat és irántunk való nagy szeretetedet. Add, hogy példádat látva
mi is megosszuk utolsó falatunkat, és a nélkülözőkben, a hiányt
szenvedőkben, a betegekben, az elhagyatottakban szenvedő arcodat lássuk
meg. Úgy akarunk adni, ahogy tanítottál bennünket: mindent, magunkat,
egészen!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160329.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. március 28., hétfő

[Evangelium] 2016-03-28

2016. március 28. – Húsvéthétfő

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus
jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem."
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a
főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy
határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik:
„Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a
tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a
helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." Azok
elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd
mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
Mt 28,8-15

Elmélkedés:

Az evangéliumi beszámolók szerint húsvét napján mindenki ugyanarra a
kérdésre keresi a választ: hová tűnt Jézus holtteste a sírból? Az
asszonyokat a jószándék vezette Jézus sírjához, hogy a temetés napján idő
hiányában elmaradt balzsamozást utólag elvégezzék. Az üres sír látványán
elcsodálkoznak, majd sietve elindulnak, hogy elmondják a hírt az
apostoloknak. Nem Jézus feltámadásáról akarnak hírt vinni, hanem csupán
arról, hogy az Úr teste nincs a sírhelyen. Útközben találkoznak a
feltámadt Krisztussal, aki megmutatja magát előttük. Jelenlétét többféle
módon érzékelik: látják őt, hallják szavát, amikor köszönti őket, és
megérinthetik őt, amikor lábához borulnak. Szó sem lehet valamiféle érzéki
csalódásról vagy képzelődésről. S bár bizonyos szempontból a feltámadt
Jézus megdicsőült teste hasonlít a halála előtti testéhez, mégis vannak
különbségek, amelyek a későbbi találkozások során megmutatkoznak. A
megdicsőült testre ugyanis már nem érvényesek az evilági fizikai
törvények, képes megjelenni bárhol.
A főpapok is magyarázatot keresnek az üres sírra, amikor a katonák
beszámolóját meghallgatják. Ők inkább kitalálnak egy hazugságot, mert ez
könnyebb számukra, mint hittel elfogadni az igazságot Krisztus
feltámadásáról.
Elindulok-e a húsvéti hit útján?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Áldott vagy, szentháromságos Istenem, akire halandó szem nem tekinthet,
aki leírhatatlan dicsőségben rejtőzöl, s aki mégis megvilágosítod szívünk
szemét bölcsességed ajándékával, és lelkünk belső szobájában feltárod
magadat nekünk. Áldalak téged, aki mindeneket fenntartasz! Hálát adok
neked, hogy nem hízott bikák égő áldozatában leled tetszésed, hanem a szív
töredelmében és az igazság cselekedeteiben.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160328.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. március 27., vasárnap

[Evangelium] 2016-03-27

2016. március 27. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

Másként látni
Az első húsvéti beszámoló még nem a feltámadt Krisztusról, nem a vele való
találkozásról, nem az ő látásáról vagy felismeréséről, hanem csak az üres
sírról szól. Mária Magdolna, Péter apostol és a „szeretett tanítványként"
megnevezett János apostol érkeznek a sírhoz és látják, hogy a sír, ahová
az Urat temették, üres. Mindhárom szereplő cselekedetét és viszonyukat az
üres sírhoz, a „látta" ige írja le, ez a szó fordul elő legtöbbször a
rövid részletben. Mária Magdolna „látta, hogy a követ elmozdították a
sírtól." A sírhoz előbb érkező János „látta az otthagyott gyolcsleplet."
Aztán megérkezik Péter, aki szintén „látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta." Az esemény leírását János apostol
visszaemlékezése és hitvallása zárja: „Látta mindezt és hitt."
Bár mindhárman látnak és ugyanazt látják, mégis különbözik látásuk és
látásmódjuk, ez egyértelműen kiderül az evangéliumból. Mária Magdolna
látása kissé felületes. Megelégszik a külső tények látványával. Éppen hogy
csak egy gyors pillantást vet az elmozdított kőre és az üres sírra, és
azonnal elsiet onnan, indul Péterhez és a többi apostolhoz, hogy megvigye
a hírt. Sok mindenről nem tud beszámolni, mert nem nézett alaposabban
körül, ezért csak annyit mond, amit a néhány pillanat alatt látott. Benne
inkább kérdéseket ébresztett mindaz, amit látott.
Péter apostol már többet látott. Ő már bemegy a sírbarlangba és jobban
körülnéz. Ő nem siet, hanem elidőzik a helyen. Szemügyre veszi a
tárgyakat. Látja a leplet, amibe Jézus holttestét takarták és azt a másik
kendőt, ami a fejét fedte. Megállapítja, hogy ez utóbbi külön volt a másik
lepeltől és össze volt hajtva. Ezekből az apró dolgokból egyértelműen
kitűnik, hogy gondosan körülnézett. Péter látása szemlélődő, a látványra
megoldást kereső. Ő eltűnődik, elgondolkodik a látottakon.
János látásmódja különbözik Mária Magdolnáétól és Péterétől. Amikor
évtizedekkel később leírja evangéliumát és visszaemlékezik a húsvéti
eseményekre, akkor már nem a tárgyak, nem a külső körülmények a lényegesek
számára, és nem a látható dolgokat idézi fel részletesen, hanem azt a
hit-élményt, amit egykor kiváltott benne az üres sír látása. Ezt foglalja
így össze: „Látta mindezt és hitt." Ez a hit látásmódja. A külső
jelenségek mögé néző látásmód. A jeleket felismerő látás. Az isteni
szándékot felismerő látás. A titokra, a feltámadás titkára következtető
látás.
E háromféle látásmód a hit útján való előrehaladást is szemlélteti. Mária
Magdolna, a többi asszony, az apostolok és Jézus más tanítványai mind ezt
az utat járják. Fokozatosan jutnak előre a hit útján. Idővel kezdik
megérteni, hogy miként értelmezzék a jeleket, lassan összeáll fejükben a
teljes kép. Idővel megtanulják a hit látásmódját, melynek segítségével
képesek felismerni a Feltámadottat. A későbbi húsvéti beszámolókból
kiderül, milyen nagy az örömük, amikor találkoznak Jézussal és látják,
felismerik őt. Mi is a hit útján járunk, tanuljuk a hit látásmódját. Nem
csak Jánostól, hanem Mária Magdolnától és Pétertől is tanulni szeretnénk.
És tanulunk az emmauszi tanítványoktól is, akiknek a kenyértörés nyitotta
fel a szemét. Tanuljunk meg másként, új módon látni!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Feltámadt Urunk! Te húsvéti jelenéseid során megnyitottad az apostolok
lelki szemét, hogy megértsék az Írásokat, és küldetést adtál nekik, hogy
hirdessék a bűnbocsánatot. E megvilágosodás, valamint a tanúi küldetés
volt számukra az a jel, amely bizonyítja, hogy valóban veled, feltámadt
Mesterükkel találkoztak. Nekünk is azt a küldetést adod, hogy a
feltámadásod hirdetői legyünk a világban. Segíts minket, hogy higgyük és
hirdessük: Krisztus legyőzte a halált! Krisztus él! Krisztus feltámadt!
Krisztus az irgalmas Atyához vezet minket!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160327.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum