2012. január 7., szombat

[Evangelium] 2012-01-07

2012. január 7. - Szombat

Jézust – nyilvános működése kezdetén – tanítványaival együtt meghívták
menyegzőre a galileai Kánába. Jézus anyja is ott volt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk."
Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én
órám." Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak
mond!" Állt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára.
Mindegyik két-három mérős volt. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a
korsókat vízzel!" Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta
nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak." Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A
szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a
vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak
amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig
tartogattad a jó bort."
Ezzel kezdte meg csodajeleit Jézus a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta
dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
Jn 2,1-11

Elmélkedés:

Jézus nyilvános működésének kezdetéről számol be a mai evangéliumi részben
János apostol. A kánai menyegzővel kezdődik el Jézus fellépése a nép
előtt, amikor a lakodalom folyamán csodát tesz és a vizet borrá
változtatja. A csoda olyan jel, amely egyrészt Jézus természetfeletti
hatalmát bizonyítja, másrészt hitet ébreszt tanítványaiban. Ez a történet
azt is mutatja, hogy a csoda elsősorban nem az emberi közbenjárásnak
köszönhető, hanem Isten akaratának. Jézus akkor tesz csodát, amikor eljön
az Ő órája, azaz akkor, amikor ezt kívánja tőle az Atya. A közbenjárás
természetesen mégsem felesleges, főleg nem abban a formában, amikor Jézus
anyjának, Máriának a közbenjárását kérjük imádságainkban. Mária szavai
nekünk is szólnak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!" Jézus
követésünk alapja a benne való hit és a neki való engedelmesség.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi
és örök életem számára. Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben
minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai
szívedhez. Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 6., péntek

[Evangelium] 2012-01-06

2012. január 6. - Péntek

Mielőtt Jézus megkezdte nyilvános működését, Keresztelő János ezt
hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy
lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő
pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!" Ezekben a napokban
történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett
Jánosnál a Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy
megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig
szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!"
Mk 1,7-11

Elmélkedés:

Jézus nyilvános működésének közvetlen előzményéről hallottunk a mai
evangéliumban. Mielőtt elkezdte volna hirdetni Isten országát és
véghezvinni csodatetteit, Jézus elmegy Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék
nála a Jordán folyóban. Ez egyúttal János működésének befejezése, aki
utolsó tetteként megkereszteli Jézust, majd hamarosan elfogják és
lefejezik. János küldetése tehát befejeződik és megkezdődik Jézusé, aki
nagyobb, mint János, és akinek a feladata sokkal jelentősebb. János Isten
küldötte volt, Jézus viszont Isten szeretett Fia, aki minden
cselekedetével véghezviszi az Atya akaratát, aki őt a világba küldte. Bár
Jézusnak nincsenek bűnei, mégis megkeresztelkedik, ezzel is jelezvén, hogy
beáll a bűnös emberek sorába, de nem azért, hogy ő is a bűn útján járjon,
hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy az embereket a bűn útjairól a
bűnbánatra vezesse. A bűnbánat bennünket is kedvessé tesz Isten előtt, aki
olyan irgalmas Atyaként tekint ránk, aki kész megbocsátani nekünk, és
visszavár minket atyai házába.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus, boldog vagyok és köszönöm, hogy meghívtál egyházad
közösségébe. Köszönöm értem elszenvedett fájdalmaidat, dicsőséges
feltámadásodat, amelyek mindezt a boldogságot szolgálták. Köszönöm az
azóta rám fordított gondot és törődést; Szűzanyánknak, édesanyádnak
köszönöm, hogy oltalmába vett és vigyázott rám.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 5., csütörtök

[Evangelium] 2012-01-05

2012. január 5. – Csütörtök

Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel.
„Kövess engem!" – mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és
Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele:
„Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti
Jézust, József fiát." „Jöhet-e valami jó Názáretből?" – kérdezte Nátánáel.
„Jöjj, nézd meg!" – felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel
közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne
kétszínűség!" Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?" Jézus így
felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt."
Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael
Királya." Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a
fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél." Majd így folytatta:
„Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és
Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett."
Jn 1,43-51

Elmélkedés:

A mai evangélium arról számol be, hogy Jézus újabb személyeket hív meg
követésére, akik ugyanúgy, mint a tegnapi részben, szintén újabb leendő
tanítványokat visznek hozzá. Amikor Nátánáel először hall Jézusról
Fülöptől, egy kis elutasítás is visszacseng kérdezéséből: „Jöhet-e valami
jó Názáretből?" Fülöp nem áll neki meggyőzni őt, nem vitatkozik vele,
hanem egyszerűen csak annyit mond, hogy jöjjön és nézze meg személyesen.
Ez a magatartás számunkra is követendő, amikor Krisztusról beszélünk.
Sokan talán ismeretlenül is elutasítják őt, vagy érdektelenségüket fejezik
ki. Mások bizonytalanok vagy bizalmatlanok. Nem tudjuk minden esetben
meggyőzni az ilyen személyeket, de bátoríthatjuk őket arra, hogy menjenek
Jézushoz, ismerjék meg őt személyesen, és a találkozás után majd kialakul
a saját véleményük. Ha mi nem is tudunk mindenki számára meggyőzőek lenni
és visszautasítanak minket, mégis hinnünk kell abban, hogy Isten kegyelme
képes bárkinek az életét átalakítani.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy
téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek, és egyre
hívebben kövesselek. Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre
találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással
teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a
gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok
születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te
énbennem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 4., szerda

[Evangelium] 2012-01-04

2012. január 4. - Szerda

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt
meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten
Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni
kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
megkérdezte: „Mit kívántok?" Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit
jelent, hogy Mester – hol laksz?" „Jöjjetek, nézzétek meg!" – mondta
nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt
Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a
Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte Jézushoz. Jézus
rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak,
azaz Péternek fognak hívni."
Jn 1,35-42

Elmélkedés:

Az előző napokban Keresztelő János tanúságtételéről hallottunk az
evangéliumban, ami a mai rész szerint el is éri hatását, hiszen János két
tanítványa Jézus nyomába szegődik. A két tanítvány közül csak Andrást
nevezi meg az evangélium, aki nem sokkal ezután testvérét, Pétert is
elviszi Jézushoz. A másik tanítvány pedig maga János evangélista lehet,
aki az evangéliumban sosem nevezi meg magát, de a történetből látszik,
hogy csak olyan ember írhatta le, aki személyesen átélte. Érdekes, hogy a
tanítványok először mennyire bátran indulnak el a számukra eddig
ismeretlen Jézus után, de aztán bátorságuk hamar elillan, mert amikor
Jézus megkérdezi tőlük, hogy mit akarnak, zavarodottságukban csak annyit
tudnak kérdezni, hogy hol lakik Jézus. A történet példa számunkra is, hogy
mások tanúságtételét hallgatva megtalálhatjuk az Urat. Bátran nyomába
szegődhetünk és társai, sőt tanítványai lehetünk. De a tanítványsághoz az
is hozzátartozik, hogy másokkal is megismertessük Jézust és hozzá vezessük
az embereket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet,
Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 3., kedd

[Evangelium] 2012-01-03

2012. január 3. - Kedd

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik
feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő
az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert
előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért
keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." János azután így
folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll
rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy
vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek,
és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom
arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34

Elmélkedés:

Keresztelő János egészen világosan és határozottan tesz tanúságot
Jézusról: „Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!" (Jn
1,34). Három elemre érdemes odafigyelnünk, amikor a kijelentés tartamát
szemügyre vesszük: a látásra, a felismerésre és a tanúskodásra. Néhány
napja, karácsonykor lélekben Betlehemben jártunk és láttuk a jászolban
fekvő Gyermeket. Nem akartunk másra figyelni és nem engedtük, hogy bármi
más elterelje a figyelmünket róla. Miközben szemléltük, remélhetőleg
felismertük benne megváltónkat és az Isten Fiát. Most pedig, a karácsony
utáni időben elindulunk, hogy tanúságot tegyünk róla. A Keresztelőhöz
hasonlóan rámutatunk életünk Urára, Jézusra, és tanúsítjuk, hogy ő az
Isten Fia. Sok emberben él az Isten-látás vágya, de valamilyen okból nem
jutnak el a felismerésre. Tanúságtételünk Jézusról felnyithatja szemüket,
hogy eljussanak a felismerésre és meglássák Jézusban az emberré lett
Istent.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ki vagy Te, édes fény, mely betölt engem, és beragyogja szívem sötétségét?
Mint anyai kéz vezetsz engem, s ha elengednél, egy lépést sem tudnék
tenni.
Te vagy a tér, mely körülfogja és magába rejti létemet. Tőled elhagyatva
elsüllyednék a mélyben, a semmiben, melyből a létre hívtál.
Közelebb vagy hozzám, mint én magamhoz, bensőbb vagy, mint a legbensőm –
mégis elérhetetlen és felfoghatatlan vagy, Szentlélek! Örök szeretet!
Edith Stein
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 2., hétfő

[Evangelium] 2012-01-02

2012. január 2. - Hétfő

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte.
„A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés:

Amikor Keresztelő Jánost kilétéről kérdezik a küldöttek, ő először azt
mondja el, hogy nem ő a Messiás, hiszen sokan gondolhatták ezt róla
cselekedetei és szavai alapján. Ezt követően János az utána érkező
Messiásról tesz tanúságot, azaz nem magáról kezd el beszélni, hanem
Jézusra irányítja a kérdezők figyelmét. János saját személyét és
küldetését tehát a Jézushoz való viszonyában látja. Vajon ha megkérdeznek
minket, hogy kik vagyunk, miért feledkezünk meg arról, hogy a Jézussal
való kapcsolatunkból kiindulva beszéljünk magunkról? Keresztényként éppen
a Jézussal való személyes viszony határozza meg és alakítja folyamatosan
személyiségünket. Akkor járunk jó úton, ha Keresztelő Jánoshoz hasonlóan
mi is arra törekszünk, hogy mi magunk kisebbedjünk és Jézus növekedjen
bennünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Milyen nagy a te irgalmasságod, Krisztus Urunk, milyen nagy a Te
jóindulatod és jóságod, hiszen megengeded, hogy Isten jelenlétében
imádkozzunk és Őt Atyánknak nevezzük! Ahogy Te Isten Fia vagy, úgy minket
is fiaknak hívnak.
Saját magától senki sem merte volna imájában ezeket a szavakat használni,
arra volt szükség, hogy Te magad bátoríts erre.
Ó Jézus, emlékeztess, hogy amikor Istent Atyánknak szólítjuk, Isten
gyermekeként viselkedjünk! Ha nekünk örömünk telik Atyánkban, neki is
kedvét kell találnia bennünk. Atyánk, hadd legyünk templomod, amelyben az
emberek felismerik jelenlétedet!
Szent Ciprián
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 1., vasárnap

[Evangelium] 2012-01-01

2012. január 1. - Szűz Mária Isten Anyja (Újév)

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a
pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran
elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és
magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy,
amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és
körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt
az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés:

Aki anyaként szeret
A karácsony utáni nyolcadik napon az egyházi év rendje szerint Szűz
Máriát, mint Isten Anyját ünnepeljük. Jézus születésének ünnepén
elsősorban a betlehemi gyermekre, az újszülött Jézusra figyeltünk és az
esztendő során az ő életének eseményeit elevenítjük majd fel ünnepeink
alkalmával. A kis Jézus állt ünneplésünk, örvendezésünk és hódolatunk
középpontjában, s most helyénvaló, ha az édesanyjára is odafigyelünk. Az
adventi időszak evangéliumi szakaszai már bevezettek minket Szűz Mária
személyével kapcsolatban az anyaság titkába, amely szerint a názáreti
lánynak Isten kegyelméből fogant gyermeke. Ezt az angyali üdvözletből
tudtuk meg. Talán nem nevezhetjük rendkívüli, különleges dolognak, hogy
egy nő anya lesz, gyermeket hoz a világra. De Isten Anyjává válni, Isten
Fiát világra szülni, már különleges feladat egy ember, egy nő számára.
Mária ezt a különleges hivatást kapta a mindenható Istentől.

Újra és újra elcsodálkozunk Isten leereszkedésén, leereszkedésén emberi
világunkba. Egyrészt hallatlan titok számára, hogy Isten emberré lett,
pedig más módját is választhatta volna annak, hogy megjelenjen
világunkban. De ő ember akart lenni, emberré akart válni. És ugyanilyen
hallatlan, emberi ésszel felfoghatatlan, hogy egy egyszerű halandó ember
szülje világra Isten Fiát. Az első keresztény századokban elméleti vita
alakult ki arról, hogy Mária csak Jézusnak, a valóságos embernek az anyja,
vagy Jézusnak, a valóságos Istennek is anyja. Egyesek azt vélték ugyanis,
hogy csupán az ember Jézust szülte világra, de az Istent nem. Emellett
azonban az igehirdetésben az apostoli kortól kezdve jelen voltak az
„Istenanya" és „Istenszülő" kifejezések, s ennek köszönhetően, mintegy a
hitvitát lezárva az efezusi zsinat 431-ben egyértelműen megfogalmazta és
hittétellé tette Mária Istenanyaságát.

Mit jelent számunkra, hogy Máriát Isten anyjának tiszteljük? Mit jelent a
hitünk megélésében, hogy ő a mennyből anyaként tekint ránk? Amikor évekkel
ezelőtt a franciaországi Lourdes-ban jártam hosszasan időztem, imádkoztam
az egykori jelenések barlangjánál. Néztem az embereket, akik megérintették
kezükkel a sziklát, ittak a forrás vizéből vagy csak csendben fohászkodtak
Isten Anyjához. Vagy voltam például a híres németországi Mária-kegyhelyen,
Altöttingben. Itt a város főterén áll a kápolna, amely mindig tele van
emberekkel. Egyszer csendben, áhítattal imádkoznak a zarándokok, máskor
hangosan énekelnek együtt. Miért jönnek ide emberek milliói évente? Miért
tesznek meg oly hosszú utat? Egy szobrot vagy egy képet akarnak látni?
Aligha. Miért keresik fel a vallásos emberek e helyeket? A válasz egészen
egyszerű: találkozni akarnak Jézus anyjával. Találkozni szeretnének Isten
Anyjával. Találkozni akarnak azzal, aki édesanyaként ismeri és szereti
őket. Máriával, aki édesanyaként hallgatja meg őket és oltalmazza őket. Ez
az Istenanya igazi titka. Hozzá fordulhatunk fohászainkkal, egy
édesanyához, és imádkozhatunk családunkért, gyermekeinkért,
szeretteinkért.

Mária számára az anyaság vállalása azt jelentette, hogy mindenben kész
volt együttműködni Istennel, kész volt engedelmeskedni Istennek. Ez talán
kihívást jelent a mai nők számára, hogy akik vállalják az anyai hivatást,
azok vállalják egyúttal az Istennek való engedelmességet is! Az élet
továbbadás, az élet szolgála jelentsen minden földi édesanya számára
Istennek végzett szolgálatot!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mária, Istennek szent anyja és a béke királynője! Taníts meg minket arra,
hogy ha a békét akarjuk, akkor Jézusnak, a te fiadnak lépteit kell
követnünk, s Jézusnak, az Isten Fiának útját kell járnunk. Segíts minket
abban, hogy legyőzzük szívünkben a rosszat, legyőzzük szívünkben a
nyugtalanságot, legyőzzük szívünkben a békétlenséget! Mária, fiad
születésének éjjelén neked mondták el elsőként a betlehemi pásztorok, hogy
az angyalok Istentől származó békét hirdettek a jóakaratú embereknek a
földön. Segíts minket, hogy mi is közreműködjünk abban, hogy a béke
megszülessen a világon!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum