2010. április 24., szombat

[Evangelium] 2010-04-24

2010. április 24. - Szombat

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt,
tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: "Kemény
beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai
méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: "Ez megbotránkoztat
titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol
azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A
szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek
benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: "Ezért mondtam
nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki."
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak
vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon
Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad
vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-69

Elmélkedés:

János evangélista nem titkolja el, hogy Jézus beszéde az élet kenyeréről,
azaz saját testéről megoszlást kelt az emberek között. Egyesek hittel
elfogadják a hallottakat, mások viszont elfordulnak Jézustól. Bár minden
bizonnyal ez utóbbiak is látták a kenyérszaporítást, s ettek is a Jézus
által adott kenyérből, a lelki táplálékról szóló tanítást nem értik meg, s
nem fogadják el. Talán jobban vágyakoztak a testi éhséget megszüntető
földi kenyérre, mint a lelki ételre. Nem vágyakoznak a Jézussal való
közösségre, nem akarnak élni az Atya ajándékával, nem fogadják el a
szeretet kenyerét. Hiszem-e, hogy Krisztus jelen van valóságosan az
átváltoztatott kenyérben? Élek-e a szentáldozás lehetőségével?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem!
Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts
önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval
mindig egyesüljek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 23., péntek

[Evangelium] 2010-04-23

2010. április 23. - Péntek

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a
zsidók között: "Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" - kérdezték.
Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az
Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki
eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én
feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem
valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök
élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis
valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza
az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya
küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam
él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és
meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él." Így tanított Jézus a
kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59

Elmélkedés:

Miután az elmúlt napok során Jézusnak az élet kenyeréről, az
eucharisztiáról szóló beszédét olvastuk végig, a mai evangélium az erre
adott emberi reakciókat tárja elénk. Az emberekben kérdések merülnek fel.
Hogyan tudja Jézus önmagát adni a kenyérben? Nem értik még a titkot, amely
sok ember számára marad hihetetlen és megfejthetetlen titok. Ha értelmünk
nem is fogja fel teljes valóságában az oltáriszentség titkát, ez nem
akadályozhat meg bennünket, hogy szeretettel elfogadjuk az isteni szeretet
ezen ajándékát, a szeretet kenyerét. Aki visszautasítja e mennyei
kenyeret, azaz az Oltáriszentséget, az tulajdonképpen az örök életet és
üdvösséget, Isten szeretetét is visszautasítja.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk,
vigasztalónk és Üdvözítőnk.
Aki a mennyekben vagy,
az angyalokban és a szentekben;
te világosítsd meg őket tudásukban,
mert te vagy, Uram, a fényesség;
te gyújtasz szeretetre,
mert te vagy a szeretet;
te töltöd el őket
bentlakásod által boldogsággal,
mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök,
akitől minden jó ered,
aki nélkül semmi jó nincsen.
Assisi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 22., csütörtök

[Evangelium] 2010-04-22

2010. április 22. - Csütörtök

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: "Senki sem
jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt
az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: "Mindnyájan Isten tanítványai
lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem
mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az
Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete
van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és
mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle,
meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e
kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a
világ életéért."
Jn 6,44-51

Elmélkedés:

Az eucharisztikus beszéd mai részében Jézus megerősíti, hogy az örök
élethez szükséges, hogy a benne hívők belőle táplálkozzanak. Az
oltáriszentség tehát az isteni gondviselés csodálatos ajándéka számunkra,
amelyben Jézus testét, mint lelki ételt vehetjük magunkhoz. Az
oltáriszentséget ugyanakkor élő kenyérnek nevezzük, mert benne a
feltámadt, az élő Krisztus van jelen titokzatos módon. De élő kenyér azért
is, mert az embereknek az életet biztosítja, megerősít a földi életben és
elsegít az örök életre. A halál felett győzelmet arató Krisztus az
oltáriszentség által életre kelti a bűn miatt haldokló lelkünket. Bennünk
él, velünk él, hogy nekünk életünk legyen őbenne.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk,
vigasztalónk és Üdvözítőnk.
Mindennapi kenyerünket,
a te Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust
add meg nekünk ma,
annak a szeretetnek emlékezetére,
megértésére és tiszteletére,
mellyel irántunk viseltetett, és azokéra,
amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.
Assisi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 21., szerda

[Evangelium] 2010-04-21

2010. április 21. - Szerda

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: "Én vagyok az élet kenyere.
Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya
nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért
jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak
akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy
semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az
utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz
benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon."
Jn 6,35-40

Elmélkedés:

Az élet kenyeréről szóló beszéd következő részében Jézus arról tanít, hogy
ő az élet kenyere. Az örök élethez nem elegendő Jézus megismerése, hanem
szükséges az is, hogy vele éljünk, belőle táplálkozzunk. Az üdvösség
azoknak lesz osztályrésze, aki hiszi, hogy Krisztus valóban az Isten fia
és küldötte, s hiszi, hogy az oltáriszentségben valóságosan jelen van,
továbbá él a nagyszerű lehetőséggel, hogy az Úr testével táplálja lelkét.
Valahányszor magunkhoz vesszük az ő szent testét, kifejezzük vele való
egységünket, ugyanakkor jelenvaló válik az Egyházzal való egységünk is, és
közösségünk mindazokkal, akik Krisztus testével táplálkoznak.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Legédesebb, legjóságosabb Jézusom, őrizz meg attól, hogy bárkit - még ha
gyűlöl és üldöz is engem -, megvessek, kevésre becsüljek, haszontalannak
tartsak, lenézzek vagy elforduljak tőle.
Ne engedd, hogy valaha is gyűlölet vagy akár csak keserűség támadjon
bennem iránta, és engedd, hogy amíg csak él, ne kételkedjem a
megjavulásában!
Szigmaringeni Szent Fidél
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 20., kedd

[Evangelium] 2010-04-20

2010. április 20. - Kedd

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
hozzá a tömegből: "Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk
neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás
mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így felelt: "Bizony,
bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
és életet ad a világnak." "Uram - kiáltották -, add nekünk mindig ezt a
kenyeret!" Jézus így válaszolt: "Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám
jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."
Jn 6,30-35

Elmélkedés:

Az élet kenyeréről mondott beszéd a kenyerek csodálatos megszaporítása
után hangzott el Jézustól. A csoda nem volt elég a nép számára, s
újabbakat kérnek, amelyek Jézus istenségét igazolják. Ő azonban nem
teljesíti kérésüket, hanem tanítást ad nekik a lelki kenyérről, amely az
ember számára az örök életet biztosítja. A beszéd sikeresnek mondható
abból a szempontból, hogy az emberek erre az új kenyérre, új eledelre
kezdenek vágyakozni, de az is igaz, hogy ebben most még csak földi, testi
táplálékot gondolnak, s nem sejtik, hogy e lelki táplálékban Jézus önmagát
adja majd nekik. Ő az a kenyér, amelyet a mennyei Atya ad az embereknek és
minden kor emberének, hogy örök életünk legyen.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Atyánk, aki mindig meghallod a szegények kiáltását, hányszor nem
ismertek föl Téged a keresztények sem az éhezőben, a szomjazóban, a
ruhátlanban, az üldözöttben, a fogságban lévőben, s azokban, akik főként
létük első szakaszában, képtelenek az önvédelemre!
Mindazok helyett, akik jogtalanságokat követtek el a gazdagságban és a
hatalomban bízva, és megvetve a számodra különösen kedves kicsinyeket,
bocsánatot kérünk Tőled: irgalmazz nekünk és fogadd el bűnbánatunkat!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 19., hétfő

[Evangelium] 2010-04-19

2010. április 19. - Hétfő

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján
maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy
Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül
hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az
Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy
megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték
tőle: "Mester, mikor jöttél ide?" "Bizony, bizony, mondom nektek - felelte
Jézus -, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert
ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia
adja nektek, - őt ugyanis az Atya igazolta." Erre megkérdezték tőle: "Mit
tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" "Istennek az tetszik -
válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött."
Jn 6,22-29

Elmélkedés:

Az evangéliumok több helyen beszámolnak arról, hogy a nép azért keresi
Jézust, hogy a betegek számára gyógyulást kérjen és találjon. Más
alkalmakkor tanításának nagyszerűsége és igazsága indítja őket, hogy a
vándortanítóhoz menjenek, s hallgassák őt, aki egészen újszerű módon
világított rá Isten igazságaira. A mai evangélium pedig azt tárja elénk,
hogy a csodálatos kenyérszaporítást megtapasztaló emberek keresik Jézust.
Szándékuk abba az irányba fejlődik, hogy Isten akaratát, tetszését kezdik
keresni. Isten akaratának keresésében és teljesítésében a mi számunkra
Krisztus a példakép, aki egész életében engedelmeskedett az Atyának. Isten
nekünk is küldetést ad, feladatot bíz ránk az Egyházban, amelynek
teljesítése kötelességünk.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Magasztaljanak az ég minden csillagai, melyek örvendve fényeskednek
előtted, és mindig készen állnak szolgálatodra. Áldjanak minden csodás
műveid, amelyek égen, földön, föld alatt vannak; zengjék neked azt az örök
dicséretet, mely belőled ered és hozzád, forrásához vissza is tér.
Magasztaljon szívem és elmém, testem-lelkem egész valóságával, a mindenség
hatalmával. Legyen tiéd, akiből minden, aki által minden, akiben minden, -
csak tied legyen minden dicséret, dicsőség mindörökké.
Nagy Szent Gertrúd
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 18., vasárnap

[Evangelium] 2010-04-18

2010. április 18. - Húsvét 3. vasárnapja

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a
galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány.
Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Mi is veled megyünk" -
felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak
semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem
ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs
valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik: "Vessétek
ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok." Kivetették a hálót, s
alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus
szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta,
hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és
beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli
hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy
kétszáz könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg
kenyeret. Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok."
Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal,
szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a
háló.
Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik, ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt
felelte: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki:
"Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és
ezt válaszolta: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!"
Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad,
és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted
karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt
jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az
Istent. Azután hozzátette: "Kövess engem!"
Jn 21,1-19

Elmélkedés:

Megerősítem szeretetem az Úr iránt
Abban az időben, amikor a főiskolás Eszter szociális munkásnak tanult, az
egyik nyáron egy gyermekotthonba osztották be szakmai gyakorlatra. Hamar
megbarátkozott a gyerekekkel, s kedvessége még a legdurvábbakat is könnyen
megszelídítette. Persze nem volt könnyű a fiatal lány számára szeretetet
adni olyanoknak, akik család híján keveset kaptak a szeretetből, s ezt a
keveset is néha bizalmatlanul fogadták. Az egyik reggel, amikor Eszter
beért az otthonba, a nevelői szobában az asztalán egy kis,
összehajtogatott papírlapot talált. Más helyeken talán nem neveznék az
ilyen cédulát levélnek, de egy család nélküli gyermekeknek otthont adó
intézetben ez bizony levélnek számít. Széthajtotta a lapocskát, amelyen
egy egyszerű kis virág mellett nagy, ákombákom betűkkel a következő volt
írva: "Azt akarom neked mondani, hogy örülök, hogy itt vagy. És azt is
akarom mondani, hogy legyél a barátom! És nagyon szeretlek. Ugye, te is
szeretsz engem? És ugye jobban, mint a többieket?" Vajon ki írhatta e
levélkét? - tette fel magának az ilyen helyzetben szokásos kérdést, de nem
kellett sokáig gondolkoznia, mert a nyitott ajtóban már meg is jelent egy
kilencéves kislány egy nagy macival a kezében. "Hát persze, hogy
szeretlek" - ölelte magához macistól a kislányt Eszter.

Vajon szeret-e engem az általam szeretett személy? Vajon viszonozza-e a
szeretetemet? Mindennapi kérdések. Gyerekek, fiatal szerelmesek, ifjú
házasok által naponta feltett kérdések. Erős, szinte rendkívüli érzés,
érzelem húzódik e kérdések hátterében. S erős, szinte rendkívüli vágy, a
szeretet utáni vágy húzódik e kérdések mögött.

A mai vasárnap evangéliumában hasonló kérdések hangzottak el. De más
húzódik a háttérben. Jézus teszi fel e kérdéseket Péternek, de nem úgy
hangzanak e kérdések, mint általában az emberek között. Egészen más
szándék rejtőzik a háromszori kérdezés mögött. Jézus meg akar győződni
Péter apostol szeretetéről, de nem azért, mert neki szüksége van erre a
szeretetre, hanem azért, mert Péternek van szüksége e szeretetre, hogy
Jézus nagy feladatot és küldetést bízhasson rá. S e küldetés nem más, mint
a krisztusi közösség, az Egyház vezetése. Érdemes felfigyelnünk arra a
mozzanatra, hogy Jézus nem arra kíváncsi, hogy Péter szereti-e az
embereket, mindazokat, akiket Jézus rá fog bízni. A mi Urunk azt akarja
tudni, hogy Péter őt, azaz Jézust szereti-e. Mert egyedül a Krisztus
iránti szeretet teszi az apostolt képessé a rábízottak vezetésére és az
irántuk való szeretetre. Talán még az is benne van Jézus kérdésében, hogy
a közösség, a nyáj nem mindig lesz szeretetreméltó vagy nem mindig fogja
viszonozni a pásztor szeretetét. Péternek, a pásztornak viszont elsősorban
az ő Mesterét és megbízóját kell szeretnie, s ahogyan Jézus odaadta életét
az emberekért, ugyanilyen önfeláldozó szeretettel kell Péternek is
végeznie szolgálatát a közösség javára.

Azért hozom elő a mai evangélium kapcsán ezeket a dolgokat, s azért
világítok rá az érzelmeket meghaladó szeretetre, hogy a most zajló Papság
évében mindannyian megértsük, hogy milyen szeretet vezeti a papokat,
miközben a hívek körében végzik lelkipásztori munkájukat. Természetesen
mindez rám is vonatkozik. Nekünk, papoknak Krisztus ugyanazt a kérdést
tette fel, mint egykor Péternek, az apostolok között az elsőnek. S amikor
elfogadtuk a meghívást, akkor a Krisztus iránti szeretetre köteleztük el
magunkat, s ez a Krisztus iránti szeretet az alapja küldetésünknek, egész
papi életünknek és minden papi munkánknak, amit a hívek körében végzünk.
Nagyon helyes, ha a plébános és a plébánia hívei között idővel kialakul a
kölcsönös tisztelet és szeretet, de ez egyik oldalról sem válhat
valamiféle érzelgős szeretetté. Meggyőződésem, hogy egy pap akkor tud
helyes kapcsolatot kialakítani a hívekkel, beleértve a gyerekeket, a
fiatalokat, a családokat és az időseket, s a pap akkor tudja testvéreiként
szeretni és a hitben megerősíteni a rábízottakat, s a hívek számára akkor
válik lelkiekben gyümölcsözővé a pap szolgálata, ha valamennyien Krisztust
szeretik, s erre a Krisztus iránti szeretetre épül minden kapcsolat a pap
és az emberek között. Mert az Egyház és az Egyház élete plébániai szinten
is és világegyházi viszonylatban is nem emberi erőn vagy bölcsességen
nyugszik, hanem a Krisztus iránti szereteten. Bízom benne, hogy a papok
Krisztus iránti elkötelezettsége, s naponként megújuló szeretete jó
például szolgál mindazoknak, akiknek vezetését és hitbeli megerősítését
Krisztus ránk bízta.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, ma és minden nap megerősítem irántad való szeretetemet.
Segíts, hogy életem minden napján megújuljon bennem az irántad való
szeretet. Nem múló, érzelmi fellángolást kérsz tőlem, hanem azt, hogy
elkötelezzem magam melletted, s elkötelezzem magam a te szeretetedben.
Jézusom, te megmutattad irántam való végtelen szeretetedet, amikor a
kereszten kitártad karodat, s meghaltál értem. Taníts meg engem az
önfeláldozásra, s az igazi szeretetre! Taníts meg engem arra, hogy irántad
való szeretetből kész legyek mindent, egész életemet odaadni neked!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-04-18

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum