2007. december 31., hétfő

[Evangelium] 2007-12-31

2007. december 31. - Hétfő

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: "Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

Az esztendő utolsó napján arról olvasunk János apostol levelében, hogy
sokan megőrizték a közösséget Krisztussal és Egyházával, de egyesek
hűtlenül eltávolodtak. E megosztottság nem csak az utolsó napokra lesz
jellemző, hanem már most is megtapasztalható. A mai napon egyrészt
visszagondolunk a mögöttünk hagyott évre, másrészt előre tekintünk. Vajon
felhasználtam-e az elmúlt esztendő napjait arra, hogy erősítsem
Krisztussal való kapcsolatomat? Törekedtem-e minden nap akaratának
teljesítésére? S vajon mire használom majd az új év napjait, melyeket új
lehetőségként kapok Istentől? Felelős vagyok azért, hogy üdvösségem
érdekében Isten akaratának megfelelően használjam fel életem napjait.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni,
hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük,
aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra
választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen.
Neked, aki az élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfobb jó és örök
világosság vagy, a Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és
dicsőség, dicséret és hála mindörökkön örökké! Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 30., vasárnap

[Evangelium] 2007-12-30

2007. december 30. - Szent Család vasárnapja

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és
így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére,
mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!" József fölkelt, fogta
a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor
meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt
odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment.
Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit
a próféták mondtak: "Názáretinek fogják hívni".
Mt 2,12-15. 19-23

Elmélkedés:

A család hivatásáról
A karácsony ünnepét követő vasárnapon a Szent Családot: Jézust, Máriát és
Józsefet ünnepeljük. Őket kérjük, hogy segítsék a mai kor családjait
hivatásuk megtalálásában és teljesítésében, és támogassák a szülőket és a
gyermekeket a szeretet gyakorlásában. Tavaly, 2006-ban, a karácsony előtti
időben mutatták be a mozikban A születés című filmet, amely Jézus
születésének történetét mutatja be. Az alkotás nem hasonlít a látványos
jelenetekben gazdag, szokásos amerikai filmekre, hanem egészen egyszerűen
és az evangéliumokhoz hűen mutatja be az Úr születésének körülményeit. A
film azzal a jelenettel zárul, hogy miután József figyelmeztetést kapott
álmában, hogy Heródes király a gyermek életére tör, a Szent Családnak
menekülnie kell Egyiptom földjére. A Szent Család további életéről nem
tudunk meg semmit sem a filmből, sem az evangéliumokból. Az evangéliumok a
későbbiekben beszámolnak arról, hogy Heródes halálát követően Jézus, Mária
és József visszatértek Názáretbe. A száműzetés éveit homály fedi, de
biztosak lehetünk benne, hogy a menekülés és az idegen országban való
tartózkodás komoly nehézséget jelentett számukra. Napjainkban is sok
nehézséggel és gonddal kell szembenéznie a a családoknak, amelyeket a
társadalmi körülmények gyors változása okoz. Az Egyház éppenezért
kötelességének tekinti ma is, úgyanúgy, mint más korokban, hogy segítséget
nyújtson a házasságra készülő fiataloknak és a házastársaknak, különösen
akkor, amikor válságba kerülnek.

II. János Pál pápa 1981-ben A családi közösség címmel apostoli buzdítást
írt a család feladatairól a mai világban, amelyet ma, huszonhat évvel a
megjelenése után nagyonis aktuálisnak mondhatunk. A szentatya egyértelműen
leszögezi írásában az Egyház tanítását a család feladatairól, amikor így
ír: "A feladatok, amelyeket a családnak Isten akaratából kell
végrehajtania az emberi történelem folyamán, a család belső természetéből
fakadnak, s megmutatják fejlődését. Minden család megtalálja és felfedezi
önmagában a hivatást, amelyet soha nem lehet elvenni tőle, s amely
egyúttal méltóságát és kötelességét is meghatározza. Mivel Isten terve
szerint a család az élet és a szeretet bensőséges közössége, ezért
feladata, hogy egyre inkább azzá váljon, ami, tudniillik váljon az élet és
a szeretet közösségévé. Azt kell mondanunk, hogy a család lényegét és
feladatát végsősoron a szeretet határozza meg, emiatt a családnak az a
küldetése, hogy őrizze, kinyilvánítsa és közölje a szeretetet" (Familiaris
consortio 17.).

Ha tudja is a család hivatását, bizony be kell látnunk, hogy nehéz
megfelelnie a kihívásoknak olyan időkben, amikor egyre több teher
nehezedik a családra és a családtagokra. Megfigyelhető, hogy az elmúlt
néhány évben Magyarországon az állam sok területről igyekszik
visszavonulni, s nem akar olyan feladatokat végezni, amelyeket korábban
végzett, s amelyek anyagilag megterhelők számára. A második világháborút
követően ugyanis a magántulajdonok mellett sok feladatot is
államosítottak, amelyet korábban főként egyházi intézmények, például a
szerzetesrendek vagy maguk a családok láttak el az oktatás vagy az
egészségügy terén. Gondoljunk csak például az idősek gondozására, a
betegellátásra és a gyermeknevelésre. A magyar állam visszavonulni
igyekszik ezekről a területekről, s ennek következtében bizony elsősorban
a családokra hárulnak e feladatok.

E jelenséget látva - anélkül, hogy minősítenénk az állam ezen törekvését,
s ezzel elkerülvén a politikai állásfoglalás látszatát is - aggódva
kérdezhetjük: Vajon a családok, amelyek egyre nehezebb anyagi körülmények
között élnek, s amelyekre amúgy is sok lelki teher nehezedik, bírni
fogják-e ezeket a feladatokat? A házastársak, akik esetleg válságba
kerültek, s emiatt talán a válást fontolgatják, vajon képesek-e vállalni e
plusz feladatokat? Az önállósághoz, a függetlenséghez és a szabadsághoz
szokott házastársak, felkészültek-e arra, hogy együtt éljenek idősödő
szüleikkel és gondozzák őket betegségükben? Az állami szerepvállalás
csökkenésével ugyanis mindezek a feladatok elsősorban a családokra
hárulnak.

Sajnos biztosan lesznek olyan családok, amelyek nem fogják bírni e
terheket, s azt fogják gondolni, hogy a különválás az egyetlen megoldás.
Sajnos lesznek olyanok, akik összeroppannak a megnövekedett terhek súlya
alatt. Ugyanakkor abban is bízunk, hogy számos család kiállja ezt a
próbatételt. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy a családok
megerősödjenek az életszentségben hivatásuk teljesítéséhez, s ehhez az
Egyháznak minden segítséget meg kell adnia, felmutatván a családi
életközösség igazi értékét.

Segítse a Szent Család a magyar családokat és plébániánk családjait
mindennapi kötelességeik teljesítésében, a nehézségek elviselésében,
valamint az élet és szeretetközösség megvalósításában!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Isten, kitől a mennyben és a földön minden származik, Atyánk, aki a
Szeretet és az Élet vagy, add meg, hogy a földön minden család Fiad, Jézus
Krisztus által, ki asszonytól született, és a Szentlélek által, legyen az
isteni kegyelem forrása, az élet és szeretet igazi szentélye a nemzedékek
számára, melyek egymásra következnek.
Add meg, hogy kegyelmed vezérelje a házastársak gondolatait és
cselekedeteit családjuk és a világ minden családjának javára. Add, hogy a
fiatal nemzedékek erős támaszt találjanak a családban emberségük
érdekében, hogy igazságban és szeretetben növekedjenek!
Add, hogy a szeretet, megerősítve a házasság szentsége által, erősebbnek
mutatkozzék, mint bármely gyöngeség és minden válság, mely családjainkat
néha sújtja!
II. János Pál pápa

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 29., szombat

[Evangelium] 2007-12-29

2007. december 29. - Szombat

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
"Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

Jézus személyes megismerésének és a vele való közösségnek a gondolatát
viszi tovább János apostol, amikor arról ír levelében, hogy e kapcsolat
feltétele az Úr parancsainak megtartása, a kapcsolat gyümölcse pedig az
Isten iránti tökéletes szeretet. Az, hogy Jézust befogadom az életembe,
abban mutatkozik meg, hogy parancsai szerint élek. Nem csupán ismerem
törvényeit, hanem ezek irányítják gondolataimat, cselekedeteimet,
életemet. Természetesen mindez csak viszonzás, hála, köszönet Isten
végtelen szeretetéért. A szeretetért, amely megtestesült, emberré lett
Jézus személyében és emberközelbe került a Betlehemben született
Gyermekben. Aki Jézust ismeri, valóban a Szeretetet ismeri.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó mennyei Gyermek, aki a szívemben vagy, nézd csak, a hely, ahova jöttél,
még rosszabb és szegényesebb, mint az istálló, amelyben megszülettél. Mi
indított a gyöngéd szeretetnek és a mélységes alázatnak e tettére? De
leborulok előtted, és azzal az imádással fogadlak, amivel Mária és József
imádott téged, amikor megszülettél.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 28., péntek

[Evangelium] 2007-12-28

2007. december 28. - Péntek, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek
kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől
megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta
jövendölt: "Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

Miután János apostol jelezte, hogy igehirdetése és írása közvetlen,
személyes tapasztalatból származik, mindjárt el is árulja beszédének és
leveleinek célját: tanúságtételének hallgatói ne csak megismerjék,
megtanulják Jézus tanítását, hanem közösségre lépjenek Ővele. Szavaiból az
is rögtön kiderül, hogy a Jézussal való kapcsolatot a bűn akadályozza meg.
A bűneit beismerni nem akaró ember Istent nem tudja becsapni, önmagát
viszont igen. Az igehirdetésnek, az evangélium továbbadásának ma is
ugyanez a célja: ismerjék meg az emberek a megváltó Jézust, aki elhozta a
bűntől való szabadulást, és lépjenek közösségre vele, aki az örök élet
tanítását, az üdvösség örömhírét hirdeti mindenkinek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ártatlan apró vértanúk
dicsőítsen ma szent dalunk!
A föld elvesztett, s könnye hull
az ég elnyert, s örömre gyúl.

Megölt a vad, gonosz király,
de Alkotónk szent karja várt,
hogy országába fölvegyen,
hol fény s öröm vár szüntelen.

Halálotok gyöngyként ragyog
Krisztus körül, ártatlanok,
kétévesek sem voltatok,
s már mennybe vittek angyalok.

Ó város, szentté tett az ég
mint Megváltónk szülőhelyét,
kinek mint zsenge áldozat
első mártírvér itt fakad.

Állnak királyi trón előtt
tündöklő fényruhában ők,
ingecskéjüknek bíborát
a Bárány vére mosta át.

Jézus, neved legyen dicső,
kit földre szült a Szűz szülő,
Atyádnak s Lelkednek veled
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 27., csütörtök

[Evangelium] 2007-12-27

2007. december 27. - Csütörtök, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül
adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter
és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

Az apostolok igehirdetése közvetlen Jézus-tapasztalatból származik.
Személyesen ismerték az Urat, tanítványaként évekig vele jártak, hallották
tanítását és látták cselekedeteit. Amikor elindulnak, hogy tanúságot
tegyenek a feltámadásról és továbbadják mesterük tanítását, akkor
személyes élményeikről beszélnek. A ma ünnepelt János apostol szintén
saját élményeit, tapasztalatait írja le evangéliumában és leveleiben,
ahogyan ezt első levelének bevezetésében olvassuk. Írásának éppen ez a
közvetlen Jézus-élmény adja meg erejét. Örömteli élményét osztja meg az
olvasókkal és velünk, hogy ezáltal bennünk is felébredjen a Krisztussal
való személyes találkozás és a vele való közösség vágya.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szűzi őrzője a legtisztább Szűznek,
szent hirdetője az örök Igének,
szolgáid lelkét tisztítsd meg a rossztól,
János apostol!

Égi forrásból eredő folyamként
futva kiáradsz a kiaszott földre,
és amit kebled merít a kebelből,
már ki is osztod.

Föld ékessége, dicsősége mennynek,
esdj megbocsátást gonoszságainkra,
szent tanításod csodálatos titkát
fejtsd ki előttünk!

Láttad a titkot, az Atya Igéjét,
s földünkre öntőd a hit áldott fényét;
jöjj, vezess minket, hogy teveled áldjuk
majd az örök Fényt!

Zengjen örökké hála Krisztusunknak,
Szűz Máriától született Urunknak,
ki az Atyával és a Szentlélekkel
egy örök Isten! Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 26., szerda

[Evangelium] 2007-12-26

2007. december 26. - Szerda, Szent István első vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog
titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés:

Jézus születése állásfoglalásra készteti az embereket. A hívők hódolattal
és tisztelettel fogadják, mások közömbösen szemlélik az eseményeket.
Egyesek elkötelezik magukat Jézus mellett, mások nem kívánják beengedni őt
életükbe. De tanítványainak magatartása, tanúságtétele is állásfoglalásra
késztet. Így volt ez Szent István diakónus esetében is, aki Jézus nevében
tett csodákat. Nem mindenki nézte jó szemmel tevékenységét, egyesek
szembeszálltak vele. Talán éppen ez bizonyítja életének, tanúságának
hitelességét. És az is, hogy a szenvedő Krisztustól tanult irgalmas
lelkülettel viselte el az őt érő bántalmazásokat és halála pillanatában is
azokért imádkozott, akik elvették életét.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Mária, nem találtál szállást Fiad számára? Íme, én a szívemet kínálom
neki. Hideg és méltatlan, igaz, de vajon te nem Isten Anyja vagy-e? A
kegyelemből mindenható? Minden javak osztogatója? Cseréld ki a szívemet,
tedd hasonlóvá a tiédhez!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 25., kedd

[Evangelium] 2007-12-25

2007. december 25. - Karácsony, Jézus Krisztus születése - Pásztorok
miséje

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: "Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20

Elmélkedés:

Felismerni a Megváltót
A pásztorok, akik karácsony éjjelén elsőként tudták meg az angyaloktól,
hogy Betlehemben megszületett a kis Jézus, s akik elsőként érkeztek a
betlehemi Gyermekhez, a hagyomány szerint nem jöttek üres kézzel. Ők nem
tudtak olyan értékes ajándékokat hozni, mint a valamivel később érkező
háromkirályok, ezért talán egy kisbárányt, meg valamiféle ennivalót
vihettek magukkal ajándékba. A pásztorok így fejezték ki szeretetüket. Azt
a szokást tehát, hogy karácsonykor ennivalót adunk azoknak, akiket
szeretünk, minden bizonnyal a pásztorok kezdték el, s napjaikban egész
nagy méreteket ölt. Az ünnep közeledtével az egyházi és nem egyházi
segélyszervezetek ételosztásokat szerveznek a szegények és a hajléktalanok
számára, mert a mindennapi ennivaló a legfontosabb, ami az élethez
szükséges. Annál szegényesebb karácsonyt nehéz elképzelni, mint amikor
valakinek még ételre sem jut ezekben a hideg, téli napokban.

Az 1920-as évek végén Giuseppe Roncalli, a későbbi XXIII. János pápa
Bulgáriában dolgozott a római pápa követeként. 1927. december 20-án, tehát
a karácsony előtti napokban levelet küldött odahaza élő szüleinek,
amelyben a következőket írta: "Mivel karácsony éjjelén rám fogtok
gondolni, elküldöm nektek az utolsó 100 lírámat, ami még megmaradt
Olaszországból való visszaérkezésemkor. Idén talán egy kissé sokat
költekeztem az út során, csak ennyit sikerült megtakarítanom. De ne
aggódjatok értem! A Gondviselés gyermeke vagyok, és az Isteni Gondviselés
nem engedi, hogy akár nekem, akár nektek hiányozzon a legszükségesebb, és
éppen a legmegfelelőbb időben megadja mindazt, amire szükségünk van. Ezt a
kis pénzt, amit most küldök, karácsonyi ennivalóra költsétek és semmi
másra!" A későbbi pápa, aki az első világháborúban öt testvérét veszítette
el, azért köthette szülei lelkére, hogy ennivalót vegyenek maguknak, mert
jól tudta, hogy a nagy szegénység miatt bizony gyakran éhezhettek. Bár ő
sem élt fényűzően, szegénységéből tellett arra is, hogy segítse nélkülöző
szüleit.

Karácsonykor illik valami jót tenni az emberekkel. És Isten nem is engedi,
hogy ilyenkor rosszat tegyünk vagy ártsunk másoknak. Selma Lagerlöf, a
mélyen hívő, evangélikus vallású, svéd írónő, aki irodalmi munkásságáért
1909-ben Nobel-díjat kapott, csodálatos legendákat írt Jézusról. Az egyik
elbeszélésében karácsony éjszakáján egy férfi elindult, hogy lángot kérjen
kölcsön, mert tüzet szeretett volna rakni feleségének, aki éppen azon az
estén szülte meg fiát. A házak ajtaján hiába kopogtatott, mindenki mélyet
aludt, mígnem a távolban, a mezőn megpillantott egy kis tüzet, s nyomban
elindult felé. A tűz egy pásztoré volt, aki a nyáját őrizte. Amikor a
tüzet kereső férfi a közelbe ért, a nyájra vigyázó három hatalmas kutya
tágra nyitotta száját, mintha ugatni akartak volna, de nem jött ki hang a
torkukon. Aztán az egyik kutya az ember lába, a másik a keze, a harmadik
pedig a torka után kapott, de a foguk nem engedelmeskedett, s nem tudták
megharapni. A férfi indult volna tovább a tűzhöz, de a juhok olyan
szorosan feküdtek egymás mellett, hogy nem tudott előbbre jutni. Fellépett
hát az állatok hátára, így ment a tűz felé, de azok nem ébredtek fel,
amikor rájuk lépett. Mikorra odaért volna a tűzhöz, az öreg pásztor is
felébredt és az idegen felé hajította hatalmas botját, de a bot az utolsó
pillanatban kanyart vett és nem találta el a férfit. Ő pedig előadta
kérését, hogy tüzet akar vinni feleségének, aki gyermeket hozott a
világra. A pásztor bíztatására majd csodálkozására puszta kézzel parazsat
tett köpenyébe, de a parázs sem a tenyerét nem égette meg, sem a köpenyt.
Ennyi csodát látván, s nem értvén a dolgot a pásztor utána eredt, hogy
lássa, kiknek is viszi a tüzet. Megérkezvén a szegényes barlangba meglátta
az anyát, s annak fázó gyermekét. Tüstént előkeresett a zsákjából egy
fehér báránybőrt, hogy azzal takarja be az újszülöttet. Azon nyomban
felnyílt a pásztor szeme, sok-sok örvendező, éneklő angyalkát látott,
megértette, hogy miért nem tehetett senki semmi rosszat azon az éjen, s
felismerte a kicsiny gyermekben a világ Üdvözítőjét.

Karácsony táján próbáljunk meg valami jót tenni! Nem azért, hogy
hálálkodjanak érte, hanem úgy, mintha valóban Jézusnak tennénk. Talán
adhatnánk egy kis ennivalót egy éhezőnek. Talán lehetnénk egy kicsit
türelmesebbek. Talán meghallgathatnánk valakit, aki egyedül él. Talán
adhatnánk egy kis időt a beszélgetésre annak, akitől máskor sietve
távozunk. Talán így a mi szemünk is felnyílna, s megláthatnánk az ünnep
angyalait és felismernénk a jászolban fekvő gyermekben Isten Fiát, a mi
Megváltónkat.
(Horváth István Sándor)

2005. december 25. - Urunk születése - Karácsony - Ünnepi mise
Evangélium
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: "Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés
Fel nagy örömre!
"Ki hozza vissza minékünk a régi idők szép karácsonyát?" - egy idén
kiadott ünnepi verseskötetet olvasgatva akadt meg a szemem ezen a
kérdésen, amelyben a felnőtt ember nosztalgiázását és szomorúságát véltem
felfedezni. Az ünnepek alatt a vers szerzőjéhez hasonlóan nagyot sóhajtva
bizonyosan sokan mondogatják: "Hol vannak már azok a régi, szép
karácsonyok!" A vers végére érve, az írás dátumánál a szemem után megakadt
a szívem is: 1927. Én pedig azt hittem, hogy mostanában írták ezt a
verset. Lám, mi visszasírjuk a korábbi évtizedeket, de akkor sem lehetett
jobb, mert az akkori idők embere meg visszasírta a még korábbi éveket. Hát
akkor mikor volt igazi karácsony? Kicsit mérgesen becsuktam a könyvet,
mondván: Elegem van ebből a búsmagyar elkeseredésből! Elegem van a
nosztalgiázásból és szomorkodásból! Nem való ez a mai ünnephez! A
karácsony egy igazi örömünnep mindannyiunk számára! Idén is, és minden
esztendőben. Csak meg tanulnunk örülni! Az örömteli hangulatot nagyon
szépen fejezi ki jól ismert énekünk, Gárdonyi Géza megzenésített verse,
amely így szól:
Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Ha el akarunk jutni örvendezésünk forrásáig, és ha már gondolatban
megtettük az első lépéseket időben visszafelé, akkor ne álljunk meg, hanem
haladjunk csak visszafelé, egészen az első karácsonyig, Jézus születéséig.
Képzeljük magunk elé a szegényes istállót, amely első lakóhelyként
szolgált a világ Urának. Képzeljük el, hogy egyszerű pásztorként mi is
hallottuk az éjszaka az angyalok énekét és útnak indultunk, hogy
felkeressük a világ Megváltóját. Keressünk mi is egy csillagot, amely
elvezet minket a betlehemi Gyermekhez! Induljunk mindanyian, mert a
betlehemi öröm mindenkié.

Ottlik Géza, az ismert magyar író, egyik elbeszélésében visszaemlékezik
arra, hogy gyermekkorában, a háború utáni években az utcán gyakran látott
egy koldust, akitől iszonyatosan félt. Félt tőle, mert a koldus néma volt,
nem tudott beszélni, s csak arra volt képes, hogy hangos, de érthetetlen
nyögésekkel kérjen adományokat, s még hangosabb, még érthetetlenebb
nyögésekkel köszönje meg azokat. A félős kisfiú minden nap látta a
megszokott helyén ezt a katonakabátba bújt koldust, s időnként arra
kényszerítette magát, hogy közel menjen hozzá és alamizsnát adjon neki. A
következő karácsonykor az istentiszteleten a kisfiúnak feltűnt a templom
oldalajtójánál egy ismerős férfi. Sokáig gondolkozott azon, hogy honnan
ismerős neki ez az ember, mígnem az utolsó éneknél a közelébe furakodott,
hogy jobban megnézze magának. Akkor látja ám, hogy ez bizony a néma
koldus, aki a megszokottnál most jobban van felöltözve és tele tüdővel
énekli a karácsonyi éneket. A gyerek ámulva nézte az éneklő némát, s bár
egy pillanatra talán megfordult a fejében, hogy csoda történt karácsony
napjára, a legszívesebben hangosan felkiáltott volna, hogy ez az ember egy
közönséges csaló, egy szélhámos, aki némának teteti magát. Az ének végén a
többiek között a némának hitt koldus is megindult kifelé a templomból.
Bizonytalanul lépkedett, a barátja vezette, aki szorosan tartotta a
karját. Ő meg ugyanolyan furcsán tartotta a fejét, mint mindig, nem nézett
se jobbra, se balra. A gyerek megértette titkát. Naphosszat eljátszotta a
némát, mert titkolni akarta vakságát. Nem volt ő szélhámos, csak vak volt,
egy világtalan háborús katona.

Ennek az elgondolkoztató történetnek sok mondanivalója és értelmezési
szintje van. Karácsonykor érhetik meglepetések az embert, sok titokról
lehull a lepel és sok igazság kiderül. Ne tetessük magunkat szerencsétlen
koldusnak, ha egyszer nem vagyunk azok. Ne játszuk évközben a bénát, aki
nem tud elmenni a vasárnapi szentmisére, ha karácsonykor itt vagyunk! Ne
csináljunk úgy, mintha vakok volnánk, akik nem láthatjuk meg sosem a
betlehemi kis Jézusban az Isten Fiát! Ne hitessük el másokkal, hogy némák
vagyunk, akik nem vagyunk képesek elmondani a mindennapi imádságot! És ne
játszuk el a szeretet ünnepén, hogy nekünk aztán igazán okunk van a
szomorúságra és az elkeseredésre, mert minket senki sem szeret!

Abban egészen biztosak lehetünk és ebben karácsony ünnepe megerősít
minket, hogy Isten szeret minket. Szeretetből küldte el Jézust ebbe a
világba, a mi világunkba, az emberi világba. Elküldte, hogy levegye
álarcainkat és a gyermek Jézus szemének tükrében meglássuk igazi
önmagunkat. Elküldte, hogy örömöt, reménységet, fényt, boldogságot és
szeretetet hozzon nekünk. Fogadjuk el Isten karácsonyi szeretet-ajándékát!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 24., hétfő

[Evangelium] 2007-12-24

2007. december 24. - Hétfő

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
"Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Dávid ígéretet kap Istentől, hogy királysága örökre fenn fog maradni. Ezt
az isteni ígéretet akkor értelmezzük helyesen, ha a Jézus által
megvalósított uralomra és az általa elhozott Országra vonatkoztatjuk. Ha
ugyanis a földi királyságra gondolnánk, félreértelmeznénk mind a prófétai
jövendölést, mind Jézus küldetését. Jézus korában sokan hitték azt, hogy a
Messiás helyreállítja majd a királyság intézményét és magához ragadja a
politikai hatalmat és az ország vezetését. Jézus egyértelműen
visszautasítja ezeket az elképzeléseket. Nem evilági uralomra törekedett,
hanem Isten Országát hirdette meg, amely Ország megvalósulása az ő
eljövetelével kezdődött meg. Születésével új rend kezdődik.
(Horváth István Sándor)

2005. december 25. Karácsony, Urunk születése - Éjféli mise
Evangélium
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14

Elmélkedés
Isten ajándéka nekünk
Gyermekkoromtól kezdve nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, de
bevallom, hogy már akkor egy kis túlzásnak tartottam azokat, amelyekben
éppen szenteste fagynak meg a szegény öregek vagy költöznek át az égbe a
halálos beteg gyerekek. Ahhoz ugyanis, hogy ezen az éjszakán
szeretet-élményben legyen részünk, nem az az egyetlen út, hogy könnyezve
hallgassuk végig egy gyermek tragikus sorsát. Jézus születésének egyszerű
története amúgy is megható, és csodálatos titkot hordoz kicsiknek és
felnőtteknek egyaránt.

Egy karácsonyi prédikációt persze illik történettel kezdeni, ezért mondok
egyet. Jól emlékszem arra a kis elbeszélésre, amely gyermekként többször
is megnevettetett. A történet szerint az angyalok a földön összeszedték a
gyerekek leveleit, amelyekben karácsonyi ajándékot kértek maguknak.
Odafönt az égben szépen sorbarakták a kérelmeket, elkészítették a
válaszleveleket és az ajándékokat. Ekkor azonban egy tapasztalatlan,
fiatal angyalka ügyetlenségének köszönhetően összecserélték a leveleket,
eggyel elcsúszott a sor, amelynek köszönhetően minden gyerek azt az
ajándékot kapna, amit az előző kért. A legvégén még maradt egy ajándék,
azt pedig odaadták a legelsőnek. Karácsony este aztán volt nagy meglepetés
minden gyereknek, de mégsem volt csalódott senki, mert mindenki egy neki
sokkal megfelelőbb ajándékot kapott, mint amit levélben kért a kis
Jézustól.

Karácsonykor szeretünk ajándékot adni, de talán még jobban kapni. Sok
gyerek manapság is levelet ír a kis Jézusnak, hogy mit szeretne, s ha a
felnőttek nem is írják le kívánságaikat, azért nekik is vannak
elképzeléseik. Gyermekek és felnőttek egyaránt izgalommal várják az
ajándékozás pillanatát. A legtöbbesetben az ajándékok valóban örömet
okoznak, de az is előfordul, hogy valaki nem örül, mert mást kapott, mint
amit szeretett volna. Az ajándékunk akkor igazán értékes, ha mellette
időt, türelmet, megértést, gondoskodást, egyszóval: szeretetet is
ajándékozunk. És éppen ez az, amit mi is kapni szeretnénk. Mert mit ér
bármilyen drága ajándék, ha nem szeretetből fakad? Mit ér a szépen
becsomagolt ajándék, ha csupán megszokásból adja valaki?

Az öröm akkor fog a szívünkbe költözni, ha megérezzük a kapott ajándék
mögötti szeretetet, s amikor mi is szeretetet tudunk adni másoknak. Az
ember persze mindig elégedetlen egy kicsit. Még ilyenkor, karácsonykor is.
Valami többet szeretne. Többet a természetes emberi szeretetnél. Többet,
mint egy meglepetést. Többet a karácsonyi meghitt pillanatoknál és többet
a családi békénél, amely néha sajnos csak napokig tart. Bármennyire is
örülönk a karácsonyi ajándékoknak és ki is fejezzük értük köszönetünket és
hálánkat, mégis valami többet szeretnénk. Többet, mint amit az emberektől
kaphatunk. Ez a vágy hozott el minket most a templomba, az éjféli misére
és ez fog indítani minket az ünnepek alatt az Isten házába. Igen,
temészetfeletti ajándékra vágyunk, azt szeretnénk, hogy Istentől kapjunk
ajándékot. A legtöbben bizonyára nem is gondolják végig, hogy miért jönnek
el az éjféli misére vagy karácsony napján az ünnepi misére. Mindenki azért
jött most ide, mert ajándékot szeretne kapni Istentől. Minden másnál
értékesebb ajándékot. Elvehetetlen ajándékot. Igazi örömet okozó
ajándékot. Igazi szeretetből adott ajándékot.

Isten ajándéka pedig itt fekszik előttünk a betlehemi jászolban, a
szalmán, mert Isten ajándéka egy gyermek. Vagy még pontosabban úgy kell
mondanunk: Isten ajándéka a Gyermek, Jézus Krisztus. Isten ajándéka Ő az
égnek és a földnek. Az angyaloknak és az embereknek. A gyermekeknek és a
felnőtteknek. A hívőknek és a hitetleneknek. A szegényeknek és a
gazdagoknak. A betlehemi Gyermek Isten ajándéka Máriának és Józsefnek, a
pásztoroknak és a királyoknak. Isten ajándéka Ő mindannyiunknak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó drága betlehemi Gyermek, add, hogy egész lelkemmel közeledjek születésed
mély titkához. Helyezd az emberek szívébe azt a békét, amit néha oly
nekikeseredetten keresnek, s amit csak te tudsz megadni.
Segíts, hogy jobban megismerjük egymást, és mint ugyanannak az Atyának
gyermekei, testvéri szeretetben éljünk egymással.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 23., vasárnap

[Evangelium] 2007-12-23

2007. december 23. - Advent 4. vasárnapja

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől."
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: "Velünk az Isten".
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

József álma
A modern kor álomkutatóit és álomfejtőit az a szándék vezérli, hogy az
álmok segítségével jobban megismerjék az ember személyiségét,
érzelemvilágát, soha ki nem mondott gondolatait és titkolt vágyait.
Álmaink olykor szépek, máskor rettenetesek. A legtöbbjükre már rögtön az
ébredés után sem emlékezünk, de némelyik évek múltán is elevenen él
bennünk. Sok álomnak valóban nem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani,
de vannak sorsfordító hatásúak is. Napjaink embere tudni szeretné álmai
jelentését. Így volt volt ez a régmúlt időkben is, azzal a különbséggel,
hogy az álmok okát és jelentését elsősorban nem az emberben keresték,
hanem az álmot a természetfeletti világgal és az Istennel való kapcsolat
egyik formájának tekintették.

A szentírásban lépten-nyomon találkozunk álmodó emberekkel, akik szintén
tudni szeretnék álmaik jelentését. Nem saját tudatalattijukra kiváncsiak,
hanem a személyüknek vagy a választott népnek szóló isteni üzenetet
akarják megfejteni. Álmot lát Ábrahám és Jákob. Józsefnek már ifjúkorában
különleges álmai vannak, később pedig ő fejti meg az egyiptomi
tisztségviselők és a fáraó álmát. A gyermek Sámuelt álmában szólítja meg
az Úr és Salamon király is egy álmában történt jelenéskor kéri Istentől a
bölcsesség ajándékát. Mind-mind Isten útmutatásai ezek a hívő ember
számára.

Jézus születésekor József háromszor lát álmot. Angyal jelenik meg neki,
aki megismerteti vele Isten szándékát. Így tudja meg, hogy kitől származik
a Mária méhében megfogant gyermek (Mt 1,20-21), így értesül a megszületett
Jézust fenyegető veszélyről (Mt 2,13), majd pedig ismét egy álomnak
köszönhetően tér vissza családjával Egyiptomból Názáretbe (Mt 2,19-23). A
mai evangéliumban József első álmáról, egy Jézus születését megelőző
álomról hallottunk, amelyben bátorítást kap, hogy ne féljen feleségül
venni Máriát, akivel jegyességben áll. Milyen egyszerűen hangzanak e
szavak: "Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr
angyala megparancsolta neki" Mt 1,24), pedig bizonyára nem volt könnyű
számára, hogy álomban látott jelenésnek engedelmeskedjen.

Ha létezik fontos mondanivalót hordozó álom, akkor József álma bizony
ilyen. Nem csak útmutatást ad a bizonytalankodó Józsefnek, hanem isteni
kinyilatkoztatást is tartalmaz.
Három üzenete van az álomnak:

Először: József megtudja és az evangélista leírásából mi is megtudjuk,
hogy Máriának a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fog gyermeke
születni. Isten tehát e különleges álom révén beavatja Józsefet Mária
anyaságának titkába, az üdvtörténet titkába.

Másodszor: József feladata lesz, hogy a gyermeknek a Jézus nevet adja. A
névadás az apa joga volt. József ezáltal tehát azt a megbízatást kapja
Istentől, hogy vállalja a földi édesapa szerepét, nevelje fel a születendő
gyermeket és gondoskodjon édesanyjáról. Ezért tiszteljük őt Jézus
nevelőapjaként.

Harmadszor: A születendő gyermek lesz a Megváltó. Ez az üzenet már nem
csupán Józsefnek szól, hanem az egész emberiségnek. Szólt egykor
mindazoknak, akik várták a Megváltó érkezését és szól most nekünk, akik a
Megváltó születését várjuk. Nagy álmunk, hogy találkozzunk Istennel,
holnap, Karácsony napján valóra válik. A betlehemi Gyermekben megláthatjuk
a Megváltót.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 22., szombat

[Evangelium] 2007-12-22

2007. december 22. - Szombat

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
"Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés:

Isten meghallgatta Hanna kérését és teljesítette vágyát, hogy gyermeke
szülessen. Hanna örömmel fogadta és Isten ajándékának tekintette
gyermekét, Sámuelt, akiből később nagy próféta lett. Az édesanya tudta,
hogy a Mindenható jóságának és szeretetének köszönhető, hogy gyermeke
született, ezért hálából felajánlotta a fiút Isten szolgálatára. Mindez
előképe Jézus születésének. A Gyermekként világra érkező Jézus a mennyei
Atya ajándéka a megváltást váró emberiségnek. Születése az Atya
szeretetének és felénk áradó jóságának jele. Jézus pedig nem tartja meg
életét magának, hanem felajánlja azt Atyjának, így szentelvén önmagát, s
egész életét megváltásunk és üdvösségünk szolgálatára.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!


________________________________

Aktuális:
Kedves listatagok!
Tamás imát imát kér kolléganőjéért, akinek állapota három kemoterápiás
kezelés után sem jó.
Egy listatag imát kér barátjáért, aki lelki problémái mellett most arról
szerzett tudomást, hogy hátgerinc műtéten kell átesnie.
Krisztofer imát kér súlyos beteg édesapjáért, édesanyjáért, hogy erősödjön
hite, valamint kedveséért és önmagáért, hogy Isten útján járjanak.
Tamás imát kér barátja, Jenő lelki üdvéért, aki 54 évesen halt meg,
alulmaradván a rákkal folytatott három éves küzdelemben.
Egy nagykanizsai házaspár kéri, hogy imádkozzunk fiukért, hogy csökkenjen
a betegesen erős szorongása és képzetei. Javuljanak az emberi kapcsolatai.
Bizalommal forduljon a társaihoz és más emberekhez, ha segítségre van
szüksége.
Mária imát kér lányaiért,akiknek az élete még nem egészen rendeződött.
Tibor egy elhunyt édesanya lelkiüdvéért kér imát.
Egy hét unokás nagymama imát kér családjáért, egészségükért és különösen
születendő nyolcadik unokájáért.
Ági kéri, hogy imádkozzunk beteg édesapjáért.
Egy örökletes betegségben szenvedő lányért kér imát Piroska, valamint
azért, hogy tudjon viszontszeretni.
Köszönöm mindenki imáit!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 21., péntek

[Evangelium] 2007-12-21

2007. december 21. - Péntek

Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Lk 1,39-45

Elmélkedés:

A vőlegény érkezésére váró menyasszony szívét öröm tölti el. Az Egyház, s
annak tagjaiként mi magunk is ilyen örvendezéssel várjuk a Megváltó
érkezését, Jézus születését. A várakozás idejének örömét az adja meg, hogy
az ember a hamarosan bekövetkező jóra gondol. Most még nem lehet teljes az
öröme, de rövidesen elérkezik az idő, amikor végtelen öröm tölti el,
hiszen beteljesedik vágyakozása. Adventben annak örvendezünk, hogy
találkozhatunk Jézussal, a Megváltóval. Isten közeledésének és a mi
Isten-keresésünknek egyaránt a szeretet a mozgatóereje. E szeretet
vezessen minket a betlehemi Gyermek felé!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 20., csütörtök

[Evangelium] 2007-12-20

2007. december 20. - Csütörtök

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte
Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt
egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az
angyal belépett hozzá, és így szólt: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr
veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!" Ennek hallatára Mária
zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal
azonban folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert
íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt
nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog
Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor
megkérdezte az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem
ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: "A Szentlélek száll le rád, és a
Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled
születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

Az Isten útjairól letérő ember sok esetben nem ismeri be, hogy ő hibázott.
Saját eltévelyedéséért és bűnös életéért Istenre szeretné hárítani a
felelősséget, azt állítván, hogy Isten hagyta el őt. Valójában ez éppen
fordítva van, az emberi távolodik el hűtlen módon Isten szeretetétől. Erre
is rámutat Izajás próféta szava, aki az eljövendő Messiást Emmánuelnek
nevezi, ami azt jelenti, hogy Velünk az Isten. Isten tehát nem hagyja el
az embert, hanem szüntelenül biztosítja jelenlétéről és gondoskodó
szeretetéről. E jelenlét Jézusban teljesedik be, aki emberré lesz. Jézus
megtestesülésével Isten örökre elkötelezi magát az emberiség mellett, s
biztosítékot ad, hogy mindig velünk marad.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 19., szerda

[Evangelium] 2007-12-19

2007. december 19. - Szerda

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia
papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és
Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és
feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem
született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten
éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot
teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat
szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A
tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az
áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára
Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt
hozzá: "Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged,
Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő,
és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és
részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel.
Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében
és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé
fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt
készségessé tegye a népet."
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: "Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen
már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú." Az angyal így válaszolt:
"Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy
beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél
szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz
beszélni a beteljesedés napjáig." A nép várta Zakariást, és csodálkozott,
hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott
megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett
nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége,
Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. "Így tett velem
az Úr - mondta -, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az
emberek előtt."
Lk 1,5-25

Elmélkedés:

A választott nép történetében Isten egyeseket különleges feladattal bíz
meg. Sámson különleges küldetést kap és erőt is annak megvalósításához.
Egy idegen, elnyomó néptől, a filiszteusoktól kell megszabadítania a
népet, ami részben sikerül is. Sámson születésének körülményei azt jelzik,
hogy Isten beleszól az emberiség történetébe és Ő maga küld szabadítót
választottainak. Mindez előképe Jézus születésének, amely szintén
különleges módon történt. A mennyi Atya azért küldte el Fiát, hogy
megváltsa az embereket, azaz megszabadítsa a bűn elnyomó hatalmától. Jézus
tökéletesen teljesítette küldetését. Ő a Megváltó, aki által
megtisztulhatok bűneimtől és eljuthatok az üdvösségre.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 18., kedd

[Evangelium] 2007-12-18

2007. december 18. - Kedd

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: "József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől." Mindez pedig azért történt,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz
gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt
jelenti: "Velünk az Isten." Amikor József felébredt álmából, úgy
cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

Jeremiás próféta arról jövendöl, hogy az eljövendő időkben a messiás
királyként fog majd uralkodni. Szavai Jézusban a Megváltóban, a Messiásban
teljesednek be. A király kifejezést azonban mégsem alkalmazhatjuk Őrá
olyan értelemben, mint a földi királyokra, hiszen nyilvános működésének
évei alatt sosem engedte, hogy a nép földi királyként tisztelje.
Szenvedésének kezdetén, a jeruzsálemi bevonuláskor már nem utasítja
vissza, hogy királyként ünnepeljék és Pilátus előtt sem tiltakozik az
ellen, hogy ő a zsidók királya. Jézus nem földi országban akart uralkodni,
hanem Isten Országát hozta el, az általa megvalósuló Ország nem evilágból
való. Felismerem-e életem királyát a betlehemi gyermekben?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
ki cserjelángból szólalál,
majd kőbe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 17., hétfő

[Evangelium] 2007-12-17

2007. december 17. - Hétfő

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák
volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és
Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb,
Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól,
Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám,
Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám,
Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás,
Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak
pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek
Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór,
Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár,
Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje
Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni
fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is
tizennégy nemzedék.
Mt 1,1-17

Elmélkedés:

A fejedelemként uralkodó és a népeket engedelmességre bíró Eljövendőről
beszél a halálára készülő Jákob fiainak. Szavait a Júda törzséből és Dávid
házából származó Jézusra vonatkoztatjuk, aki az idők teljességében
elérkezvén megvalósította Isten Országát és uralmát a földön. Érdemes itt
odafigyelnünk az engedelmesség gondolatára. A bűn ugyanis az Istennel
szembeni engedetlenség, a vele való szembeszegülés. Az engedelmességet
elutasító ember Isten ellen lázad és semmibe veszi üdvözítő szándékát. Az
engedetlenséggel, azaz a bűnnel mindent elveszíthetünk, legfőképpen az
üdvösséget. Krisztusnak az Atya iránti engedelmességéből tanulva legyünk
engedelmesek, hogy elnyerjük az üdvösséget!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő:
amit tudnunk kell, tárd elő!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 16., vasárnap

[Evangelium] 2007-12-16

2007. december 16. - Advent 3. vasárnapja

Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről
hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: "Te vagy-e
az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?" Jézus így válaszolt
nekik: "Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és
hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a
szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik
meg bennem!"
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: "Mit
akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett
nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert
lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy
miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még
prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt,
hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb
Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek
országában.
Mt 11,2-11

Elmélkedés:

Várakozás
"A helyes önismeret nem gőgre és nagyravágyásra serkent, hanem Isten
előtti alázatra. Az isteni Kisded is ilyen alázatosan jött el karácsony
titokteli éjjelén. Az Ő követésére tanít ádventi önismeretünk. Saját
nyomorúságunkat mélyen átérezve borulunk le a közeledő Kisded elé azzal az
alázatos kéréssel, hogy amint a mai evangéliumban Keresztelő Jánost
megdicsérte, úgy dicsérje meg helyes önismeretből fakadó igaz alázatunkat
a mennyei Atya előtt". Ezekkel a mondatokkal fejezte volna be kereken 50
esztendővel ezelőtt, advent 3. vasárnapján prédikációját Brenner János
rábakethelyi káplán. Előző este gondosan megírta ugyan a beszédet, ahogyan
minden prédikációjára komolyan felkészült és lejegyezte azokat, de ezt az
utolsó beszédet már nem volt lehetősége elmondani. Vasárnap reggel a
szentgotthárd-rábakethelyi templomban a hívek hiába várták a 26 esztendős
fiatal papot. Várták, de ő nem érkezett meg. Hamarosan megérkezett viszont
a szomorú hír, hogy papjukat az éjszaka folyamán azzal az ürüggyel, hogy
egy súlyos beteghez kell mennie a szomszédos Zsida faluba, kicsalták a
plébániáról és meggyilkolták.

Az advent a várakozás ideje, amikoris Jézus születésének ünnepét várjuk.
Minden várakozás reményteli. Az a remény él bennünk, hogy biztosan meg fog
érkezni a személy, akit várunk, vagy biztosan be fog következi az esemény,
amit várunk. A várakozás napjaiban és óráiban egyre inkább fokozódik az
izgalom és az öröm. De nem minden várakozás teljesedik be. Előfordul, hogy
hiába várunk valakit vagy valamit. Ilyenkor aggódás, félelem, kérségbeesés
és szomorúság költözik a szívünkbe, s talán akkor vagyunk a
legszomorúbbak, amikor kiderül, hogy teljesen hiába várakozunk, s már
nincs remény arra, hogy beteljesedjen várakozásunk. Bizonyára ez az érzés
lehetett a rábakethelyi hívek szívében egykoron, amikor kiderült, hogy
buzgó lelkipásztoruk már nem fog misézni nekik többé.

De nem csak a jószándékú hívek várakoztak a papra. Néhány órával korábban
gonosz és gyilkos szándékú emberek vártak rá a Zsidára vezető út mentén.
Elrejtőztek a sötétben és várták, hogy arra jöjjön János atya, hiszen az
állítólagos beteghez ezen az úton juthatott volna el a leghamarabb. Ők nem
várakoztak hiába. A pap jött, mert hivatásának élt. Jött, mert éjnek
idején sem félt elindulni, ha beteghez vagy haldoklóhoz hívták. Jött, mert
nem tudhatta, hogy valójában kik várják. Ő azt hitte, hogy egy beteg és a
családja várja őt és Jézust az Oltáriszentségben, de beteg helyett
gyilkosok várták, akik kegyetlen módon végrehajtották szörnyű tettüket és
harminckét késszúrással végeztek vele.

A tettesek, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy felbújtóik, tehát azok,
akik a papgyilkosságot kitervelték, azt várták, hogy ezzel megtörhetik az
Egyházat, megfélemlíthetik a papságot és a híveket egyaránt. Azt várták,
hogy majd minden pap elhallgat és a templomok kiürülnek. De ezt már hiába
várták. Nem így történt. Hiába reménykedtek abban, hogy Brenner János és
több más pap meggyilkolásával térdre kényszeríthetik az Egyházat. Hiába
bíztak abban, hogy a hívekből sikerül kiölni a hitet és a vallásosságot. A
templomok nem ürültek ki. Továbbra is voltak papok, akik lelkiismeretesen
teljesítették hivatásukat és a hívek, bár valóban igen megfogyatkoztak
létszámban, továbbra is ragaszkodtak hitükhöz.

A rábakethelyi papgyilkosságot követő hetekben és években mindazok, akik
tudomást szereztek az esetről, várták, hogy megtalálják a tetteseket. A
családtagok, köztük János atya két szintén pap testvére, ugyanezt várták.
De a több évig tartó nyomozás nem hozott igazi eredményt. Ezt a
kezdetektől fogva hiábavalónak tűnő várást igen hamar felváltotta egy
másik várakozás. A hívekben ugyanis az a meggyőződés élt, hogy a fiatal
pap úgy halt meg, ahogyan az Egyház sok vértanúja. Őt is hitéért ölték
meg, miként minden vértanút. Éppen ezért a hívek várták, hogy
megkezdődhessen a boldoggá avatás egyházi eljárása, s amikor végre
1999-ben megkezdődött, ettől kezdve várták, hogy befejeződjön az
egyházmegyei szakasz és az ügy Rómába kerüljön a Szenttéavatási
Kongregációhoz. Attól kezdve, hogy ez megtörténik azt várjuk és azért
imádkozunk, hogy az Egyház hivatalosan is elismerje Brenner János
életszentségét és a boldogok között tisztelhessük őt. Erre bizonyára kell
várnunk még néhány évet, de bízunk abban, hogy ez a várakozásunk nem lesz
hiábavaló.

Addig pedig még egy másik dolgot is várunk, tudniillik azt, hogy János
atya életpéldája sok fiatalt segít hivatásának felismerésében. Olyan
fiatalokat, akik készek életüket Istennek ajándékozni, hogy Őt, az
Egyházat és a híveket szolgálják. Igen, buzgón várjuk, hogy Isten küld
olyan új papokat, akik Brenner Jánoshoz hasonlóan hivatásukért élnek és
halnak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ima Brenner János boldoggá avatásáért
Mindenható örök Isten, aki János szolgádnak megadtad a papi hivatás
kegyelmét és méltónak találtad őt a vértanúság nagy ajándékára, kérünk:
dicsőítsd meg őt egyházadban!
Hűséges és példás élete, valamint papi hivatásának szolgálatában érted
vállalt vértanú halála eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy
megerősödjünk szent hitünkben és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és
szenvedést a Te Országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum