2008. június 7., szombat

[Evangelium] 2008-06-07

2008. június 7. - Szombat

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: "Óvakodjatok
az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha
nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a
lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg
nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan
dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény
özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Bizony,
mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak
dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent
odaadott, amije csak volt, egész vagyonát."
Mk 12,38-44

Elmélkedés:

Vajon miért értékelte oly nagyra Jézus a szegény özvegy csekély adományát?
Miért ér az többet, mint mások nagy adománya? Mi áll az asszony
magatartása mögött? Jézus megérti, hogy az özvegy az adakozással teljesen
Istenre bízza magát. Az isteni gondviselésben való hit nem marad számára
elmélet, hanem kevéske vagyonának odaadásával valóban Isten jóságára bízza
életét. Férje halála után teljesen egyedül marad, s valószínűleg gyermeke
sincs, akire számíthatna. E kilátástalan helyzetben egyedül Isten
gondviselő szeretetében bízhat.
Én mivel fejezem ki, hogy kész vagyok egész életemet Isten kezébe tenni?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. június 6., péntek

[Evangelium] 2008-06-06

2008. június 6. - Péntek

Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette
fel: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia?
Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz:
Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet. Ha tehát
maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?" A nagy
népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37

Elmélkedés:

Az elméleti tudásukkal kérkedő és a törvények ismeretében önmagukat
jártasnak tartó írástudóknak Jézus a saját fegyverükkel vág vissza. Vajon
tényleg annyira jól ismerik a törvényeket és Írásokat, mint amennyire
gondolják? Vajon helyesen tudják a szövegeket értelmezni és alkalmazni?
Jézus úgy jelenik meg a nép előtt, mint aki új szemszögből értelmezi az
ószövetségi törvényeket. Az írástudókkal ellentétben az isteni parancsok
lényegére és eredeti szándékára világít rá. Eddig amiatt bírálta
ellenfeleit, hogy nem valósítják meg, hanem csak elméletben ismerik a
parancsokat, most pedig arra mutat rá, hogy valójában nem is ismerik az
írások mögött meghúzódó isteni szándékot sem.
Én hogyan hallgatom Jézus szavát? S megvalósítom-e a hallottakat?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed
hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon
mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted
megvalósul.
II. János Pál pápa

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. június 5., csütörtök

[Evangelium] 2008-06-05

2008. június 5. - Csütörtök

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: "Melyik az első a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr,
a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb
parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az
Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat
pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres
áldozatnál."
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze Isten
országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés:

A törvények elméleti tudásának elégtelenségéről és Jézus tanításának
gyakorlati megélésének szükségéről szóló evangéliumi részek tetőpontjához
érkeztünk el a mai napon. Miután az Úr többször beszélt arról az
írástudóknak és a farizeusoknak, hogy nem elegendő ismerni az isteni
törvényeket, hanem azok szerint kell élni, most elmondja nekik a legfőbb
törvényt, az Isten és az emberek iránti szeretet kettős parancsát. Eddig
vallási csoportokkal és azok képviselőivel beszélt Jézus, most pedig
egyetlen személy kérdésére válaszol. Ennek az embernek e helyébe képzelve
magunkat, mi is megérezhetjük, hogy a szeretet gyakorlati megvalósítása a
mi kötelességünk is. Ha megvalósítom mindazt, amit Jézus kér, én is közel
járhatok az Isten Országához.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Krisztus-keresés
Kiknek osztatik ki égi malaszt étke?
Lesd szavam, tanuld meg! Nem a tunya népre!
Nem kik városokban, mint a zsinagógán,
Nagy világi rangban pompáznak palotán.
Arra, Krisztus után ki jár pusztaságba!
Föl nem fuvalkodó lel majd Krisztusára!
Ilyenekhez Isten Igéje tisztán szól,
nem világról, kincsről: hanem Mennyországról.
Szent Ambrus

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. június 4., szerda

[Evangelium] 2008-06-04

2008. június 4. - Szerda

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs
feltámadás. Megkérdezték őt: "Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha
valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét,
akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot
testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és
meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is
meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen
feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül
meghalt az asszony is. A feltámadáskor - ha ugyan feltámadnak -, ezek
közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!"
Jézus azt felelte nekik: "Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az
Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már
nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az
angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e
Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez
Isten: "Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?" Isten nem
a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!"
Mk 12,18-27

Elmélkedés:

A farizeusok után ma a szadduceusok vallási csoportja bizonyítja, hogy
mennyire erős elméletben. Nem tanulnak a farizeusok kudarcából, s ők is
okosabbnak gondolják magukat Jézusnál. Egy olyan sztorit találnak ki saját
álláspontjuk igazolása érdekében, amely a gyakorlatban nem fordult elő.
Jézus természetesen nekik is ügyesen megfelel.
Ez a rész is jól illeszkedik az e heti evangéliumok vonalába, amelyek az
elméleti és a gyakorlati vallásosság kérdésével foglalkoznak. Az Úr
tanításának ismerete még nem elegendő az üdvösséghez, hiszen annak
gyakorlati megvalósítását fogják majd számon kérni tőlünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a
segítség.
Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak
tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel
kezdődnék az életem.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. június 3., kedd

[Evangelium] 2008-06-03

2008. június 3. - Kedd

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy
szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: "Mester,
tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
fizessünk?" Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
"Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!" Erre
odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Kinek a képe és felirata ez?"
Azok ezt felelték: "A császáré." Jézus pedig így folytatta: "Adjátok meg
tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" Azok
igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17

Elmélkedés:

Az evangéliumban szereplő farizeusok nagyon jó véleménnyel vannak
Jézusról. Igazmondónak tartják, s tudják, hogy az igazságra tanítja az
embereket. Legalábbis ezt mondják szavaikkal. Kérdés azonban számunkra,
hogy csak álságos módon szembedicsérik vagy valóban így is gondolják? Mert
ha tényleg ez a véleményük, akkor ők miért nem hallgatnak Jézusra? Maga
Jézus is átlát a csapdán. Érzi, hogy a dicséret mögött álnokság húzódik
meg, s az a szándék, hogy belekössenek szavaiba. A ravasz kérdésre ezért
úgy válaszol, hogy ne essen bele a csapdába.
Az Úr az én szándékaimat is jól ismeri. Nem elegendő, ha elméletben
ismerem tanítását, hanem a gyakorlatban is úgy kell élnem, ahogyan ő kéri.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Kérlek Téged, Jézus Krisztusom, legyen a Te szenvedésed az én erősségem,
mely véd, őriz, oltalmaz az élet nehézségeiben. Vérednek hullása legyen
vétkem lemosója, halálod legyen örök dicsőségem, feltámadásod pedig
táplálja bennem a reményt, hogy én is az örök boldogság részese leszek, ki
élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. június 2., hétfő

[Evangelium] 2008-06-02

2008. június 2. - Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette
sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe
adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy
beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek,
megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda
hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött
egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük
egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen
fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így
gondolkodott: "A fiamat csak becsülni fogják." A szőlőmunkások azonban így
biztatták egymást: "Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az
öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit
tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és
másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12

Elmélkedés:

Jézus egy olyan példabeszédet mond a gonosz szőlőmunkásokról, amelynek
szereplőit könnyen beazonosíthatták a hallgatók. Érdekes, hogy a nép
elöljárói magukra ismernek a hasonlatban, de ezzel még csak a beszéd
felénél tartunk. Hiszen a példázat másik fele őróla szól. Jézus a legfőbb
gazdának, Istennek az egyetlen fia.
A példabeszédet kétféleképpen is értelmezhetjük. A vezetők ez utóbbi
oldalt nem ismerték fel, azaz nem jöttek rá, hogy Jézus az Atya egyszülött
Fia. De értelmezhetjük úgy is, hogy bizony rájöttek erre, s éppen emiatt
törtek Jézus életére. Egyszerűen nem akarták elhinni, hogy igaz lehet,
amit Jézus magáról állít.
Vajon én milyen lélekkel fogadom Jézust, aki életem Ura és Isten fia?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hálát adunk neked, Atyánknak,
az életért és az ismeretért,
amelyet nekünk, szolgáidnak
Krisztus által kinyilatkoztattál;
dicsőség legyen neked mindörökké!
Ókeresztény ima


________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (22.)
A tervezettnél nyugalmasabbra sikeredett az elmúlt hét. Egy ismeretlen
betegség váratlanul megtámadt és négy napra ágyba kényszerített. Kénytelen
voltam szólni a munkásoknak, hogy most inkább ne jöjjenek, mert minden
kalapácsütést az agyamban érzek. Csak annyira tudtam összeszedni magamat,
hogy a napi szentmisét elmondjam csökkentett módban. Még nekem is
lassított felvételnek tűnt. A hívek akkor kezdtek el gyanakodni, hogy
valami baj lehet, amikor nem mondtam még egy rövidke beszédet sem az
evangéliumhoz. Hirtelen azt se tudták, hogy papot hívjanak vagy orvost. Az
orvos szerint talán a védőoltások utáni reakció volt ez a szervezet
részéről vagy valami vírus. Esetleg mindkettő.
A hétvégére sikerült összeszednem magam, s megtartottuk a gyerekek
elsőáldozását. Ilyenkor persze örül a pap is, egy hét múlva pedig sírni
volna kedve. Néha kedvem volna keményebben beszélni, de aztán belátom,
hogy annak sem volna haszna. Azt azonban nem hagyhattam szó nélkül, hogy
kipakoltak a padokra "Elsőáldozók szüleinek fenntartott hely" cédulákat.
Mondtam nekik, hogy ezek a papírok a jövő vasárnap is itt lesznek. Akkor
is lesznek fenntartott helyek a szülőknek.
E héten lezárjuk a bibliaóra sorozatot, s reményeim szerint az ősszel majd
újat indítunk. Az anyagokat hamarosan elérhetővé teszem.
A plébánia felújítását támogatók közül a következő személyek nyerték meg a
Berecz András könyveket, illetve Cd-ket: Bedőcs Krisztián, Demeczky Anna,
Geiszt Johanna, Herdey István, Kis Andrea, Kristók János, Mészéros
Orsolya, Rendás Péter, Stampf Ildikó és Szopkó Dávidné.
Köszönöm mindenki támogatását!
István atya

Felajánlott támogatást átutalással a következő számlára lehet küldeni:
Számlatulajdonos: Zalalövői Plébánia Számlaszám: 75500313-10030493
Külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU29 75500313-10030493-00000000
BIC kód: TAKBHUHB
Vagy a következő címre lehet küldeni postai utalvánnyal: Zalalövői
Plébánia 8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. június 1., vasárnap

[Evangelium] 2008-06-01

2008. június 1. - Évközi 9. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: A mennyek országába nem
jut be mindenki, aki azt mondja nekem: "Uram, Uram!" Csak az, aki mennyei
Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd nekem: "Uram,
Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki az
ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?" Én akkor kijelentem
majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elől,
ti gonosztevők!
Mert mindaz, aki hallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az
okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor,
ömlött az ár, süvöltött a szél és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt
össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi
azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette.
Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és nekizúdult a háznak; az
összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
Mt 7,21-27

Elmélkedés:

Bármi törne rá
Néhány éve a hittanos gyerekkel a Balaton közelében tartottunk nyári
tábort. Az egyik nap természetesen fürdeni is elmentünk a tóra, amit
persze nagyon élvezett minden gyerek. Az egyik kislány, akit szokásomhoz
híven ebben a történetben is Eszternek nevezek, egy kicsit beteges volt a
táborozás alatt. Kértem, hogy inkább ne fürödjön, nehogy megfázzon utána.
A kis Eszter egyetértett velem, ezért aztán fürdés helyett a tóparton
nekiállt egy homokvárat építeni. Egyáltalán nem szomorkodott amiatt, hogy
nem lubickolhat a többiekkel a vízben, hanem ügyesen építette a várfalakat
és tornyokat. Már egészen komoly homokvárat épített, amikor hirtelen egy
nyári zápor közeledett. Mindenki gyorsan kijött a vízből és tetőt
kerestünk a fejünk fölé az eső ellen. Csak néhány percig tartott a
záporeső, de éppen elég volt ahhoz, hogy Eszter homokvárát teljesen
szétmossa. A homokvár tornyai és falai hamar leomlottak. A kislány a vár
gyors pusztulását látván levonta a tanulságot: "Homokból nem érdemes várat
építeni."

A mai vasárnap evangéliumában is hasonló esetről beszél Jézus. Itt azonban
nem homokvárról és gyerekjátékról van szó, hanem felnőtt emberek
építkezéséről. A történet tanulsága szerint nem elég a jó építőanyag,
hanem jó alapot is kell választani az épület számára. Az ostoba által
homokra épített ház nem tudott ellenállni a zápornak és a szélnek, s hamar
összedőlt, de az okos sziklára épített háza szilárd maradt, s kiállta a
vihart. Az okos építészek ezt figyelembe is veszik a házak tervezésekor,
de sajnos néha minden igyekezetük hiábavalónak bizonyul. Hiába építenek
meg szilárd alapra jó anyagból házat egy rendkívüli erejű földrengés vagy
egy tomboló szélvihar azt is tönkreteheti, ahogyan ez az elmúlt hetekben
Kínában vagy Mianmarban történt. A földrengések, a hurrikánok és a
tornádók pusztító erejének sokszor még a sziklára épült házak sem képesek
ellenállni.

Mivel mi nem tudunk sem a katasztrófavédelmi szakembereknek sem az
építészeknek jótanácsot adni, ezért térjünk vissza az evangéliumi
történethez, annak is a lelki mondanivalójához. Ugyanis Jézus sem az
építészeknek vagy a tervezőknek akar útmutatást adni, hanem arról beszél,
hogy életünknek keressünk sziklaszilárd alapot. Egy-egy családi válság,
munkahelyi kudarc, egyéni sikertelenség esetén sokan mondják: "Romokban
hever az életem." "Minden, amit megteremtettünk, semmivé lett." A
házasságra készülő fiatalok és az ifjú házasok elméletben látszólag jól
tudják, hogy mi szükséges a boldog családi élethez, a gyakorlatban azonban
sok nehézségbe ütköznek, amelyek váratlanul és felkészületlenül érik őket.
Hirtelen támadt viharként tör rájuk a mindennapok gondja, az önálló élet
megteremtéséért folytatott küzdelem, az anyagi jólét utáni vágy. Ehhez jön
még a gyermeknevelésben az öröm mellett a nehézségek megtapasztalása és a
szükséges lemondások. Mindezen problémák bármelyike egyedül is képes
tönkretenni egy családi életet, de még nagyobb a baj akkor, ha egyszerre
többel is szembe kell nézni.

A felnőttek talán még emlékeznek az Apostol együttes Homokvár, légvár,
kártyavár című dalára, amely az 1970-es évektől volt nagy sláger. A dal
szerint a homokvárat építő gyermek később "színes reményekkel és
szerelemmel" díszített légvárakat épített. Ezek összeomlásából megtanulta,
hogy csak olyan várat érdemes építeni, "hogyha bárki törne rá, ne dőljön
össze az a vár".

Mindenki biztos alapra szeretné építeni életét. A keresztény ember nem
csak elméletben tudja, hogy egyedül Jézus Krisztus személye az a
sziklaszilárd alap, amelyre egyéni és családi életet építeni lehet, hanem
a mindennapok gyakorlatában a rendszeres imádság, a bibliaolvasás és a
szentmisén való részvétel által nap mint nap egyre jobban belekapaszkodik
ebbe az alapba. Csak rajtunk múlik, hogy az evangéliumi példabeszédben
szereplő ostoba vagy okos ember példáját követjük. Az okos ember életének
várára hiába törnek a nehézségek, hiába tör rá bárki és bármi, az
szilárdan állni fog mindig, mert alapja maga Krisztus.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus Krisztus! Ha nem támadtál volna fel, kihez mennénk Isten
kisugárzását keresni? Ha nem támadtál volna fel, nem lennénk együtt, hogy
keressük veled a közösséget, nem találnánk meg általad a megbocsátást, a
kiengesztelődést, a belső újrakezdésből fakadó forrásokat. Ha nem támadtál
volna fel, honnan meríthetnénk energiát, hogy Téged válasszunk mindig,
újra és újra?
Roger testvér imája

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum