2012. március 17., szombat

[Evangelium] 2012-03-17

2012. március 17. - Szombat

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember
fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked,
hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan,
házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet
adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem
merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy
irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza,
amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki
pedig megalázza magát, azt felmagasztalják."
Lk 18,9-14

Elmélkedés:

Két embert, illetve két magatartást állít elém Jézus a mai nap
evangéliumának példabeszédében. A farizeus a vallásos ember mintaképe volt
abban a korban, aki minden vallási előírást pontosan megtart. Ennek éppen
az ellenkezőjét képviselték a vámosok, akiket mindenki a római birodalom
kiszolgálóinak, és – mivel a maguk zsebére dolgoztak – a nép
nyomorgatóinak tartottak. Jézus a közvélekedéssel ellentétben nem a
farizeus, hanem a vámos példáját tartja követendőnek a vallási életben.
Ennek oka az, hogy a példázat szerint a farizeus inkább az emberek
tetszését keresi a vallásosság külső cselekedeteinek mutatásával, míg a
vámos szívének belső bűnbánatával, szerényen áll Isten színe elé. A
nagyböjti időszakban arra érdemes törekednem, hogy vallásos magatartásomat
megtisztítsam a felszínességtől és egyedül Isten tetszését keressem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha
Szentlelkednek harmata nem öntözi és szereteted sugara nem melegíti;
kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem
Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. március 16., péntek

[Evangelium] 2012-03-16

2012. március 16. - Péntek

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr,
a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb
parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az
Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat
pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres
áldozatnál."
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten
országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés:

Jézus korában nem lehetett könnyű dolog megállapítani, hogy a több száz
törvény közül melyik a legfontosabb. Éppen ezért az írástudók rendszeresen
vitatkoztak a kérdésről és megpróbáltak valamiféle sorrendet felállítani a
parancsok között. A mai evangéliumban e témában fordul valaki Jézushoz,
ami azt jelzi, hogy Jézus elég hamar tekintélyt szerzett magának a
törvények magyarázása területén. A szeretet kettős irányú, az Isten és az
embertársak felé megnyilvánuló szeretetet nevezi a legfontosabbnak. A
szeretet esetében elsősorban talán nem is a törvénykönyvbe írt parancsról
van szó, hanem olyan kötelességről, amelyet az ember szívébe írt Isten.
Aki megismerte és érezte Isten felé irányuló szeretetét, az törekszik is
arra, hogy viszonozza azt és az emberekkel való kapcsolatának is ez legyen
az alapelve. Mire alapozom Istennel és az emberekkel való kapcsolatomat?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk
az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen
vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz
tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy
életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel
vállalhassuk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. március 15., csütörtök

[Evangelium] 2012-03-15

2012. március 15. - Csütörtök

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög
kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt
mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az
ördögöket." Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle.
Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában
meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában
meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok,
hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub
segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével
űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis
Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az
Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig
van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi,
elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki
nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór."
Lk 11,14-23

Elmélkedés:

Jézus ellenfelei azt a képtelen vádat fogalmazzák meg, amely szerint az
ördöggel szövetkezve végzi ördögűzéseit a rendkívüli hatalommal rendelkező
tanító. Válaszában Jézus egyrészt rámutat a vád belső ellentmondására,
másrészt kinyilvánítja, hogy ő Isten hatalmával és erejével végzi
cselekedeteit, amelyek Isten országának jelenlétéről tanúskodnak. Az
ördögűzések tehát azt jelzik, hogy Jézus felveszi a harcot a rosszal
szemben. Szembeszáll a gonosszal, hogy az emberért küzdjön. A rosszat
legyőzve visszaadja szabadságunkat. A nagyböjt annak az ideje, hogy Jézus
segítségével én is felvegyem a harcot a bennem lévő és az Istennel való
kapcsolatomat megrontó rosszal szemben és legyőzzem azt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert én
a tied vagyok, benned, Szabadítómban, dicsekszem mindörökké. Minden
szomorúságomban te vidítasz fel ünnepi terített asztaloddal. És hol is
volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene?
Nagy Szent Gertrúd
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. március 14., szerda

[Evangelium] 2012-03-14

2012. március 14. - Szerda

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy
azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg
az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem
egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl
akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt
nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki
megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában."
Mt 5,17-19

Elmélkedés:

Az Isten országába jutás feltételeként beszél Jézus a parancsok
megtartásáról és azok tanításáról. A mózesi törvény az ószövetségi
választott nép kapcsolatát szabályozta Istennel. Évszázadokon keresztül e
parancsok megtartása jelentette az Isten népéhez való tartozást.
Értelemszerű, hogy Jézus nem akarja ezt a biztos alapot eltörölni, hanem
tökéletessé szeretné tenni. Új törvényt ad az újszövetség népének, az
Egyháznak, hogy e tökéletesebb törvény, a szeretet legfőbb parancsa
határozza meg a kapcsolatot az ember és az Isten, valamint az emberek
között. Az Úr tanítványaként a szeretet törvénye szerint kell élnem és e
törvényt, mint az üdvösség feltételét kell tanítanom másoknak.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. március 13., kedd

[Evangelium] 2012-03-13

2012. március 13. - Kedd

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és
úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz
dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr
akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor
kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna
neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem
rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet
mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének."
Mt 18,21-35

Elmélkedés:

Hányszor kell megbocsátanom? – teszi fel a kérdést Jézusnak Péter. Az
apostol az emberek közötti megbocsátás határát keresi, mintha csak egy
bizonyos számú esetre vonatkozna a megbocsátás kötelessége. A válaszban
Jézus világossá teszi, hogy a megbocsátásnak nincs határa. Sosem
mondhatom, hogy többször már nem kell megbocsátanom. Az emberek közt
megvalósítandó és megélendő végtelen irgalomnak éppen az isteni
irgalmasság az alapja, amely minden bűnünket elengedi. És ha Isten nem
méricskél és nem számolgat, akkor én sem lehetek kicsinyes az ellenem
vétőkkel szemben. A megbocsátás mindig nagylelkűség. Isten nagylelkűsége
irántam és az én nagylelkűségem embertársaim felé.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem!
Nélküled semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. Egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. március 12., hétfő

[Evangelium] 2012-03-12

2012. március 12. – Hétfő

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek,
hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok
özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat
hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük
egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő
özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt
Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán." Ezt hallva,
a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a
városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30

Elmélkedés:

Jézus jól ismerte azokat a názáretieket, akikhez beszélt a zsinagógában,
hiszen ebben a városban nőtt fel. A názáretiek is azt gondolták, hogy jól
ismerik Jézust, aki a körükben élt, és most visszatért városukba. A
történet szerint mindkét oldal csalódott. Jézus csalódását az okozta, hogy
honfitársai nem fogadták el tanítását, amelyet más városokban oly szívesen
hallgattak az emberek. Csalódott, mert szívélyesebb fogadtatásra számított
és nem arra, hogy ellenségesen viselkedőkkel és halálát akarókkal találja
magát szemben. A názáretiek emberek csalódását pedig az okozhatta, hogy
továbbra is csak egy ismerőst láttak Jézusban és nem az Isten Fiát. Hogyan
fogadom Jézust, amikor betér hozzám?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, te jóságos vagy, mert képességet adtál nekünk, hogy téged
megismerjünk. Te teremtetted a mennyet és a földet. Te vagy a Mindenség
Ura, az egyedül igaz Isten, akin kívül más Isten nincs. Urunk Jézus
Krisztus által küldd el nekünk a Szentlélek országát! Segíts minden
embert, hogy felismerjen téged: Urát és Istenét, és hogy mindig kitartson
melletted!
Szent Iréneusz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. március 11., vasárnap

[Evangelium] 2012-03-11

2012. március 11. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment
Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot
árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort
font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az
ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat
felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne
tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" Tanítványainak eszébe jutott, hogy
írva van: „Emészt a házadért való buzgóság."
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket
teszed?" Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én
három nap alatt fölépítem!" A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig
épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?" Ő azonban
testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak
eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És
amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő
nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott
bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is
tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
Jn 2,13-25

Elmélkedés:

Ki lakik bennünk?
A jeruzsálemi templom megtisztításának történetét hallgatva könnyen az a
vélemény alakulhat ki bennünk, hogy Jézus egy durva, haragos és erőszakos
ember volt, aki nem tudott parancsolni fékezhetetlen indulatainak, és
kegyetlenül elbánt mindazokkal, akik neki nem tetsző dolgok cselekedtek a
templomban. Ez a felszínes és elhamarkodott vélemény azonban messze áll a
valóságtól, ugyanakkor igencsak igazságtalan volna így vélekedni Jézusról,
hiszen az evangéliumokban ennél az egyetlen esetnél találkozunk azzal,
hogy így viselkedett és soha máskor. Nem indulhatunk ki abból, hogy egy
helytelen, bűnös, egyértelműen elítélendő cselekedet volt ez Jézus
részéről, hanem keresnünk kell tettének az okát. Mi indította Jézust e
cselekedetére? Hogyan értékeljük viselkedését? Mi az üzenete ennek a
feltehetően jelképes, prófétai tettnek? Ezen kérdésekre keressük ma,
nagyböjt 3. vasárnapján a feleletet elmélkedésünkben.

Elsőként azt érdemes leszögeznünk, hogy Jézus határozott magatartása
helyes, s ezt még a kiűzött kereskedők is elismerik azzal, hogy nem
szállnak szembe vele. A jeruzsálemi templom, mint ahogy minden templom, az
Isten háza. Isten mindenütt jelen van, de a templomok az ő jelenlétének
különleges helyei. Valamennyi templom az istentiszteletre van felszentelve
és nem kereskedésre. Ezt nem tartották tiszteletben azok, akik ott
árusították az áldozatokhoz szükséges állatokat, illetve azok sem, aki ezt
a tevékenységet számukra engedélyezték. A kereskedők kiűzésével Jézus
egyértelművé teszi, hogy mire szolgál a templom.

A templom megtisztításában ugyanakkor a messiási idők különleges jelét
kell látnunk, amellyel Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy a templomot
sajátjának tekinti. „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká" – mondja,
hiszen ez a hely az imádság háza, az istentisztelet helyszíne, ahol nem
tűrhető meg semmilyen olyan tevékenység, amely ehhez méltatlan. Kortársai
bizonyára felismerték Jézus jelképes cselekedetének igazi értelmét, s
ezért követelnek tőle további jeleket, amelyekkel azt igazolhatná, hogy
valóban ő a Messiás. Jézus úgy válaszol a kérésre, hogy a templom
lerombolásának említésével utalást tesz saját küldetésére, a rá váró
szenvedésre és halálra. A templom újjáépítése pedig az ő feltámadására
vonatkozik, de ezt a hallgatóság ekkor még nem értheti, csak feltámadása
után vonatkoztatták erre tanítványai. A templom megtisztítása tehát nem
öncélú erőfitogtatás Jézus részéről, hanem olya jel, amely a messiási idő
eljövetelét igazolja.

Érdekes kérdés lehet, vajon mi történt azután, hogy a kereskedők elhagyták
a templomot? Talán pár nap múlva visszamerészkedtek ugyanazok a kereskedők
és tovább folytatták az árusítást? Vagy talán a templom vezetői hívták
őket vissza, hogy mielőbb árusítsák újra az áldozatokhoz szükséges
állatokat és folytassák pénzváltó munkájukat? Netalán más kereskedők
foglalták el a korábbiak helyét? Minderről az evangéliumok erről nem
árulnak el számunkra semmit. De ennek kapcsán érdemes elgondolkoznunk
azon, hogy miért tisztítjuk meg lelkünket a nagyböjt folyamán? Jézus azért
tisztította meg egykor a jeruzsálemi templomot és szüntetett meg ott
minden oda nem illő tevékenységet, hogy újra átadja az istentisztelet
céljára és helyet biztosítson az imádság számára. És a mi Urunk azért
akarja megtisztítani a mi lelkünket a bűnbocsánat által, hogy újra Isten
költözzön a szívünkbe. Jézus tudta, hogy mi lakik az ember. Tudja, hogy mi
lakik bennünk. Vajon engedjük-e, hogy kiűzzön belőlünk minden rosszat,
hogy lakóhelyet teremtsen bennünk Isten számára?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt,
amelyet bűneink köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a
magunk dicsőségére építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát,
amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben és
újítsa meg életünket, hogy az örömhír továbbadásával szándékod szerint
újjáépítsük az Egyházat. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan
éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum