2014. június 7., szombat

[Evangelium] 2014-06-07

2014. június 7. – Szombat

Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta
egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a
vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?"
Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl
vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a
vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta:
„Nem hal meg", hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem
jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről,
és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is
cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem
tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25

Elmélkedés:

A pünkösd előtti napon – a húsvéti idő lezárásaként – Szent János
evangéliumának utolsó sorait olvastuk. A tegnapi részben Péter sorsáról
szólva Jézus előre jelzi, hogy szenvedéssel és kereszthalállal fogja
megdicsőíteni Istent. A mai szakasz pedig a „szeretett tanítvány," Szent
János apostol sorsáról szól, aki a negyedik evangélium szerzője. A
szentírástudósok szerint ezeket az utolsó mondatokat nem személyesen
János, hanem az ő tanítványai írhatták. Évtizedekkel Jézus halála után
János magas életkora miatt elterjedt az a vélemény, hogy nem fog meghalni.
A szöveg ezt a téves elképzelést hivatott megmagyarázni Jézus korábbi
szavait pontosan idézve.
Az evangélium befejező szavai arra emlékeztetnek, hogy az isteni
igazságot, Jézus tanítását és működésének cselekedeteit János
tanúságtételének köszönhetően ismerhetjük meg. Az evangélista
lelkiismerete nyugodt lehet, hiszen teljesítette feladatát, hirdette a
Mesterétől kapott tanítást. Munkája sokszoros termést hozott. Az ő
tanúságtétele is igaznak bizonyult, de mennyivel inkább igaz Jézus
Krisztus tanúságtétele az Atyáról és az ő irántunk való szeretetéről!
Vajon én mit teszek annak érdekében, hogy az emberekhez eljusson az
örömhír? Hivatásomnak tekintem-e azt, hogy másokat az üdvösség útjára,
Krisztus tanításának útjára vezessek? Engedem-e, hogy a pünkösdi Lélek
engem is az evangélium hirdetőjévé tegyen?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a
beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned, a
Veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy már most, mai életünkben is
felismerhessük a jeleit annak, hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy
várakozásunk ne legyen hiábavaló.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140607.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. június 6., péntek

[Evangelium] 2014-06-06

2014. június 6. – Péntek

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és
velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt
felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki:
„Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?", és
ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!"
Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom
neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová
akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni
téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy
(Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még
hozzátette: „Kövess engem!"
Jn 21,15-19

Elmélkedés:

Jézus jogosan nevezte önmagát jó pásztornak (vö. Jn 10,11), hiszen a
rábízottak vezetését és a róluk való gondoskodást tekintette feladatának.
Mennybemenetele előtt Péter apostolt bízta meg azzal, hogy e pásztori
feladatát folytassa. A vezetés vállalása és hűséges teljesítése megkívánja
Péter részéről, hogy szeresse Jézust és ezt ki is fejezze szavaival. A
keresztény igehirdetők Péter háromszori szeretetvallomását előszeretettel
hozzák összefüggésbe az apostol háromszoros tagadásával, amelyet Jézus
előre megmondott az utolsó vacsorán. Ez a mozzanat rávilágít arra, hogy a
szeretet a fájdalomból, az emberi vívódásból születik meg.
Pétert nem csupán pásztornak, hanem vértanúnak is hívja Jézus, miként az
evangéliumi rész vége egyértelműen jelzi ezt. A Jézus iránti szeretetét
most szóban megvalló Péter apostol valamivel később vértanúhalálával fogja
majd bizonyítani e szeretetet. Az apostol halála – miként Jézusé is –
dicsőséget szerez az Atyának.
Mit tanulhatunk mindebből? Ne féljünk megvallani Krisztus iránti
szeretetünket! Ne féljünk teljes szívvel szeretni őt! Ne féljünk
követésétől! Ne féljünk attól, hogy milyen küldetést fog ránk bízni!
Szavunkkal, tetteinkkel és egész életünkkel tegyünk tanúságot a világban a
szeretetről. Így lesz egész életünk Isten dicsőítése és tanúságtétel az
isteni irgalomról. Isten szeretete jelen van a világban. Bennünk és
általunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, add, hogy a Te akaratodat mindig készségesen teljesítsük, hogy
Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai nem a Te
gondolataid, e világ útjai nem a Te útjaid. Add, hogy ebben a világban
élve bátran vállalhassuk, hogy sokan ostobának tartanak minket, mert
szeretnénk a Te útjaidon járni. Vezess bennünket a Te parancsaidnak útján,
a hit útján végső célunk, a teljesség felé!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140606.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
A Szentföldet számos alkalommal megjárt Dr. Gyürki László atya
gondozásában megjelent Siegfried Gran ferences atya Mindennapok Jézus
idejében című könyve. Az újszövetség világát és Jézus korát jobban
megismerni szándékozóknak ajánlom. 100 % közérthető és sok-sok színes
képpel illusztrált.
Azzal próbálok segíteni az atyának a könyv terjesztésében, hogy az alábbi
űrlapon tudjátok megrendelni. Kedvezményes ár: 1800 Ft + 500 Ft
postaköltség Magyarországra. (A könyv bolti ára: 2100 Ft)
Szeretettel: István atya
Rendelési űrlap:
https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dHMwMlhGZ3RPUHNZMzdialFUX0hOZXc6MA
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. június 5., csütörtök

[Evangelium] 2014-06-05

2014. június 5. – Csütörtök

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és
én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál,
hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél
engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy
akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák
dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt
szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s
ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük
legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26

Elmélkedés:

Az előző rész folytatásaként, amikor Jézus tanítványaiért és apostolaiért
imádkozott, főpapi imája harmadik részében azokért könyörög, akik a
tanítványok szavára hinni fognak benne. Mindazokért imádkozik, akikhez a
történelem évszázadai során eljut az ő tanítása. Ebben a jézusi imában mi
is benne vagyunk, akikhez a harmadik évezred elején eljut a tanítás.
Első és talán legfontosabb kérése, hogy a keresztények minden korban egyek
legyenek, azaz egy közösségbe, az Egyházba tartozzanak. Mivel emberi
gyengeségből a látható Egyház egysége a múltban sajnos többször is
megsérült, és mivel ez Jézus elsődleges kérése, kötelességünknek kell
tekintenünk, hogy rendszeresen imádkozzunk az egységért, és lehetőségeink
szerint segítsük annak megvalósulását. S ha a hitbeli egység hiánya
jelenleg még el is választja a különböző felekezetű keresztényeket
egymástól, a szeretet egysége kössön össze bennünket már most!
Ezután Jézus azért imádkozik, hogy követői mindig vele legyenek, lássák
dicsőségét és ne szakadjanak el tőle, hiszen az egység csak őbenne
valósulhat meg. Végül, kéréseinek összefoglalásaként azért könyörög az
Atyához, hogy szeretete mindig bennünk legyen. Imádkozzunk mi is azért,
hogy megmaradjunk Jézus szeretetében és az általa kívánt egységben!
Vezessen mindannyiunkat Jézus az egység és a szeretet útján az Atyához!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a
betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség,
világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek.
Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem
megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne
öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik
nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140605.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. június 4., szerda

[Evangelium] 2014-06-04

2014. június 4. – Szerda

Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent
Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek
legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket
nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak
a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket
pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam
nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók,
amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el
őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a
világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az
igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a
világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy
ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19

Elmélkedés:

Főpapi imájának első részében az örök élet vágyát akarta Jézus
felébreszteni apostolaiban, miként erről tegnap szó volt. A mai részben
apostolaiért és tanítványaiért imádkozik. Öt kérést fogalmaz meg.
Először azért imádkozik, hogy az Atya megtartsa őket a nevében, azaz
mindig Istené maradjanak, és mindent az ő nevében tegyenek. Az egyetlen
Istenhez való kötődés a tanítványok lelki egységét eredményezi az Atyával
és egymással. Erre irányul második kérése: a tanítványok egyek legyenek. A
harmadik kérés a tanítványok öröméért szól. Az öröm akkor válik teljessé
bennük, amikor megtudják, hogy Jézus visszatér a mennybe az Atyához, aki
őt küldte. Küldetése az volt, hogy megismertesse Istent az emberekkel, s
elmondja azokat az igazságokat, amelyek megélése az Atyához vezeti a
hívőt. A világ azonban sokféle akadályt vet az emberek elé, ezért
imádkozik Jézus ezt követően azért, hogy az Atya óvja meg a tanítványokat
a gonosztól. Ötödik, utolsó kérése pedig arra irányul, hogy tanítványai
megszentelődjenek, azaz a kegyelem segítségével Istennek és Istennel
éljenek, és életükben megvalósítsák mindazt, amit az Atya kíván tőlük.
Jézus tanítványaiért mondott könyörgését megerősíti önfeláldozása. Nem
csak szóban mondja, hogy követőiért szenteli magát, hanem valóban
feláldozza értük és minden emberért életét. Életáldozata megerősíti és
hitelesíti imáját.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra
mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon
kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az
evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd
igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140604.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
A Szentföldet számos alkalommal megjárt Dr. Gyürki László atya
gondozásában megjelent Siegfried Gran ferences atya Mindennapok Jézus
idejében című könyve. Az újszövetség világát és Jézus korát jobban
megismerni szándékozóknak ajánlom. 100 % közérthető és sok-sok színes
képpel illusztrált.
Azzal próbálok segíteni az atyának a könyv terjesztésében, hogy az alábbi
űrlapon tudjátok megrendelni. Kedvezményes ár: 1800 Ft + 500 Ft
postaköltség Magyarországra. (A könyv bolti ára: 2100 Ft)
Szeretettel: István atya
Rendelési űrlap:
https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dHMwMlhGZ3RPUHNZMzdialFUX0hOZXc6MA
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. június 3., kedd

[Evangelium] 2014-06-03

2014. június 3. – Kedd

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
„Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit
neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek
téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én
megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál,
teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel,
amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak
téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit
nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel
elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied
mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én
megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a
világban maradnak. Én most hozzád megyek."
Jn 17,1-11a

Elmélkedés:

„Az örök élet az, hogy megismerjük az egy, igaz Istent" (Jn 17,3) –
olvastuk az evangéliumban. Ezt az örök életet egyedül Jézus adhatja meg
nekünk, és ő ismerteti meg velünk Istent. Úgy tűnik azonban, hogy az örök
élet elnyerése nem magától értetődő minden ember számára, hiszen a
megismert igazságot el is lehet utasítani. Mit tegyünk, hogy elnyerjük az
örök életet? – kérdezhetjük, miként egykor a gazdag ifjú is ezzel fordult
Jézushoz.
A mai evangélium a következő választ adja: egyrészt hittel el kell fogadni
a megismert igazságot, másrészt meg kell tartani Krisztus tanítását. Az
örök élet elnyerésének tehát van egy elméleti (értelmi) és egy gyakorlati
(az életben megvalósítandó) eleme. Ha valóban az örök életre akarunk
jutni, akkor az igazság keresését, elfogadását és megtartását ne csupán
hasznos tanácsnak tekintsük, hanem erkölcsi kötelességünknek, s ehhez jön
még, hogy mindezt úgy tegyük, hogy közben megőrizzük a közösséget Krisztus
Egyházával.
Miután teljesítettük ezt a kötelességünket, nem állhatunk meg, hanem azért
kell fáradoznunk, hogy mások is megismerjék Jézus igazságát, és szabadon,
minden kényszertől mentesen, hittel elfogadhassák azt. Ez az igazság vezet
bennünket el az örök életre. Oktalanság volna, ha csupán a földi élet
néhány évtizedében akarnék boldog lenni, amikor az örök boldogság részese
lehetek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal,
tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének,
akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a
teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az
életre, hanem a pusztulásra vezet.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140603.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. június 2., hétfő

[Evangelium] 2014-06-02

2014. június 2. – Hétfő

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai
megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük,
hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért
hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az
óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban
üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
Jn 16,29-33

Elmélkedés:

„Eljön az óra, amikor szétszéledtek, és engem magamra hagytok" (Jn 16,32)
– mondja Jézus az utolsó vacsorán apostolainak. Jézus tudja, hogy mennyire
gyenge még az apostolok hite, s előre látja, hogy el fognak menekülni
szenvedését és halálát látva. Ezért próbálja azzal erősíteni övéit, hogy
amikor látják kereszthalálát, ez valójában győzelem, győzelem a bűn
felett. Ugyanakkor az iránta való bizalmat is próbálja növelni
tanítványaiban, hogy ne essenek kétségbe távozását követően, amikor
szenvedések, üldözések és nehézségek érik őket.
Vajon hogyan érintene, ha nekem mondaná ugyanezt? Megsértődnék és
tiltakoznék talán? S egyébként is: miért mondja ezt? Nem a bizalmatlanság
szól Jézusból, hanem tudja, hogy mennyire esendőek vagyunk. Tudja, hogy
amilyen könnyen tudunk lelkesedni valakiért, ugyanolyan könnyen szembe is
fordulunk vele. A megpróbáltatások idején derül csak ki igazán, hogy ki
mennyire állhatatos.
Be kell látnunk, hogy gyengék és esendőek vagyunk. Ha mi elhagyjuk Jézust,
ő akkor sincs egyedül, mert az Atya mindig vele van. Mi viszont egyedül
maradunk, ha elhagyjuk őt. Mit kezdenénk segítsége és kegyelme nélkül?
Hová vezetne életünk? Hová mennénk Jézus nélkül? Könnyen legyőzne minket
rosszra hajló emberi természetünk vagy a világ számtalan csábítása. Kérjük
imádságainkban az állhatatosság és a hűség kegyelmét, hogy soha el ne
hagyjuk Urunkat, aki biztos utunk az Atyához.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi
lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti,
hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi
értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át
minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse!
Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz
hasonlóan életünket áldozzuk neked!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140602.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. június 1., vasárnap

[Evangelium] 2014-06-01

2014. június 1. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre,
ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a
földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és
ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön.
Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!
Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok
meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én
veletek vagyok mindennap a világ végéig!"
Mt 28,16-20

Elmélkedés:

Átlépni az örökkévalóságba
Negyven nap. Ennyi idő telt el a feltámadástól Jézus mennybemeneteléig. Az
Apostolok Cselekedeteiben ugyanis ezt olvassuk: „Szenvedése után Jézus
sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten
megjelent az apostoloknak és beszélt az Isten országáról" (ApCsel 1,3).
Ekkor az apostolok szeme láttára felemelkedett az égbe, egy felhő
eltakarta, s ettől kezdve már nem láthatták tovább.
Negyven nap. Emberileg mérhető idő. Évezredek óta megfigyeljük a nap és a
föld mozgását, s ennek segítségével mérni tudjuk az időt. A negyven nap a
mi számunkra egy pontosan meghatározható időszakasz. Vajon a feltámadt
Jézus számára is ugyanolyan hosszú ez a negyven nap, mint a mi számunkra?
Ne válaszoljunk erre rögtön igennel, mert tévedhetünk. Gondoljuk csak meg:
megtestesülésével és emberré válásával a Fiúisten, Jézus Krisztus időbeli
létezést vállalt. Az örökkévaló Isten magára vette az idő köntösét. Emberi
élete, időbeli létezése a halállal megszűnt. Amikor feltámad, akkor már
nem vonatkozik rá az idő korlátja. Miként a tér, a háromdimenziós tér
határai sem vonatkoznak rá. Képes megjelenni olyan helyen, ahol az ajtók
zárva vannak. Azt viszonylag határozottan kijelenthetjük, hogy a
mennybemenetellel Jézus átlép az örökkévalóságba. De itt van ez a köztes
idő a feltámadás és a mennybemenetel között, az emberileg negyven napként
számolt idő. Nálunk időzik még egy kicsit az Úr, de már készül elhagyni a
világot. Egy ideig még köztünk él, de már az örökkévalóság felé indul.
Vajon az idő vagy az örökkévalóság vonatkozik ezalatt a feltámadt
Krisztusra? Nem mernék egyik mellett sem lándzsát törni, bízzuk ezt nálunk
bölcsebbekre, de lehet, hogy ezt is csak odaát fogjuk megtudni.
A mennybemenetel, az ég felé emelkedés inkább azt foglalja magába, hogy
Jézus kiemelkedik e térbeli világból, de nem mond semmit arról, hogy az
időbeli világunkat is elhagyja, átlép az örökkévalóságba, pedig a
mennybemenetel esetében erre is kell gondolnunk.
Bocsánat a kissé filozofikus gondolatokért, de talán segítenek minket,
hogyan képzeljük el a mennyországot, ahová Jézus távozott s ahová vár
bennünket, és remélhetőleg ahová mi valóban törekszünk eljutni. A gyerekek
szokták kérdezni, hol van a mennyország? Hová ment Jézus? Hová jutunk a
feltámadás után? E gyermeki kérdések sokszor a felnőttek számára is
megválaszolatlanok maradnak. A mennyországot ne egy helynek képzeljük
valahol a galaxisokon túl, hiszen nem köthető a teremtett világ
dimenzióihoz. Inkább gondoljunk az örökkévalóságra. Az időn kívüliség
ugyan éppoly megfoghatatlan számunkra, mint a téren kívüliség, de talán
mégis többet elárul Isten titkából. Isten a mennybe, az örökkévalóságba,
az örök életre, az örökké tartó boldogságra hív minket. Arra, hogy örökké
vele éljünk és boldogok legyünk. Hát nem mindegy, hogy hol van ez? Lássuk
be: a „hová" és a „hol" kérdéseknek nem sok értelme van, amikor a mennyről
beszélünk.
Negyven nap. Negyven év. Néhány évtized. Kinek több, kinek kevesebb. Ennyi
az időnk itt a földön, amíg élünk. Hamar elmúlik. Miként használjuk fel
életünk éveit, napjait? Jó lenne találni helyes célirányt, értelmet, mert
ez határozza meg örök sorsunkat, ami nem fog elmúlni, mert örökké tart.
Egyesek számára örök kárhozatnak, másoknak örök boldogságnak hívják.
Örökké Isten nélkül vagy Istennel.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! Földi küldetésed teljesítése után visszatértél Atyádhoz a
mennybe. Tőle jöttél s most hozzá térsz vissza. A mennybemenetel számodra
megdicsőülést jelent. Te minden embert a mennybe hívsz és megmutatod
nekünk az üdvösségre vezető utat. Segíts, hogy szüntelenül vágyakozzunk az
üdvösségre és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy halálunk és
feltámadásunk után elnyerjük. Mutass nekünk utat a menny felé! Vezess
minket az örök életre!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140601.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum