2018. február 3., szombat

[Napi e-vangelium] 2018-02-03

2018. február 3. - Szombat

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: "Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre
sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott
helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és
sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték
őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a
szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani
kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34
Elmélkedés:
A mai evangéliumi részlet annak említésével kezdődik, hogy a Jézus
által missziós útra küldött apostolok visszatérnek Mesterükhöz és
beszámolnak neki élményeikről és tapasztalataikról. Sajnos Márk
evangélista ennél többet nem ír, nem tudjuk meg, hogy merre jártak,
mennyi ideig voltak úton és azt sem, hogy mi is történt velük.
Vélhetően azért nem tartja szükségesnek ennek részletezését, mert az
apostolok tanítása és tettei ugyanazt a hatást válthatták ki az
emberekből, mint Jézus tanítása és cselekedetei. Bizonyára egyesek
jószándékkal fogadták őket, de olyanok is lehettek, akik kételkedve,
hitetlenkedve. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy nagy bizalommal
fogadták a megbízást és lelkes örömmel végezhették az Isten országáról
szóló örömhír hirdetését.
Jézus küldetésében járni, az ő megbízottjaként végezni az igehirdetést,
örömöt jelent az ember számára. A lelkek megmentéséért végzett
szolgálat, az Isten dicsőségére végzett munka kiemeli az embert önző
érdekeinek szűk világából és új távlatokat nyit meg számára: állítsa
életét embertársai szolgálatára. Valódi nagylelkűség, az isteni
gondviselésbe vetett bizalom nélkül lehetetlen ezt a szolgálatot
végezni.
Megvan-e bennem ez a bizalom? Él-e bennem az apostoli buzgóság?
Elindulok-e újra és újra Jézustól, hogy örömhírét az igazságra
szomjazóknak elvigyem?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus, járj előttem, ha lankadok, állj mögöttem, pajzsomként
lebegj fölöttem, jobbról, balról segíts engem. Mindig téged keresselek,
mindig találkozzam veled, minden léptemben szüntelen te, csak te jöjj
szembe velem. Te légy szavam a nyelvemen, más szavával te szólj nekem.
Minden egyes pillantásom mindenkiben téged lásson. Te légy utam az
utamban, utam végén a jutalmam.
Szent Patrik


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180203.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. február 2., péntek

[Napi e-vangelium] 2018-02-02

2018. február 2. - Péntek, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő
Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét
vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki
Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta
Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához:
"Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna
prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai
előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve
és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek
városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és
erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40
Elmélkedés:
Negyven nappal Jézus születése, a karácsony ünnepe után az Úr Jézus
templomi bemutatását ünnepeljük a mai napon. Az evangéliumi jelenet a
mózesi törvényre való hivatkozással kezdődik. A törvények szerint a
fiúgyermeket világra hozó anya a szüléstől kezdve 7 napig
tisztátalannak számított, majd pedig további 33 napon keresztül
"kultuszképtelen" volt, azaz nem vehetett részt istentiszteleten, nem
érinthetett megszentelt dolgokat és mindvégig házában kellett
tartózkodnia. A negyven nap elteltével elhagyhatta a házat és áldozatot
kellett bemutatnia annak jeléül, hogy elteltek tisztulásának napjai. A
mózesi törvénynek ezek az előírásai tehát Máriára, a szülő anyára
vonatkoztak. Egy másik törvényi előírás az újszülött gyermekre,
pontosabban az elsőszülött fiúgyermekre vonatkozott. Az elsőszülöttek
az Úr tulajdonai voltak, Isten szolgálatára lettek rendelve, de azt a
szolgálatot csak a Lévi törzséhez tartozók, azaz a leviták látták el. A
többi törzs elsőszülött gyermekeit meg kellett váltani, és ők nem
végeztek istentiszteleti szolgálatot. E két törvényi előírás
teljesítése miatt érkezett Mária és József a gyermek Jézussal a
jeruzsálemi templomba.
Bár Lukács evangélista jól ismeri ezeket a zsidó előírásokat, mégsem
Jézus kiváltásáról beszél, azaz nem arról, hogy Jézus mentesülne a
szolgálattól, hanem annak ellenkezőjéről. Noha Jézus nem Lévi törzséből
származik, mégis különleges módon Istennek szentelt személy. Erre a
különleges szerepre utal Simeon és Anna megjelenése, akik a templomba
hozott újszülött gyermekben felismerik Isten Fölkentjét, a Szabadítót,
a Megváltót.
Felismerem-e a betlehemi gyermekben a Megváltót, aki az én életembe is
elhozza az életszentség világosságát?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Sokan vannak, kik Jézus mennyei országát szeretik, de kevesen, kik
keresztjét viselik. Sokan kívánják vigasztalását, de kevesen
viszontagságát. Sokan szegődnek hozzá társul az asztalhoz, de kevesen a
megtartóztatáshoz. Mindenki óhajt vele örvendezni, de kevesen akarnak
érte valamit tűrni. Sokan követelik Jézust a kenyértörésig, de kevesen
a szenvedés kelyhének ürítéséig. Sokan tisztelik csodáit, kevesen
követik a kereszt gyalázatáig. Sokan szereik Jézust, míg baj nincsen.
Sokan dicsérik és áldják, míg némi vigasztalását tapasztalják. Ha pedig
Jézus elrejtőzik és kissé magukra hagyja őket: vagy panaszra fakadnak,
vagy elcsüggednek.
Kempis Tamás


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180202.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. február 1., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2018-02-01

2018. február 1. - Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével
elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett.
Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak
vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut
kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem
fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a
port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok
elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt
kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13
Elmélkedés:
Az elmúlt hetek során Jézus galileai tevékenységéről olvastunk az
evangéliumokban. E részeket Szent Márk evangélista nagyon pontosan
szerkesztette meg, s e részeket mindig a tanítványokkal vezette be. Az
első rész, a Kafarnaum városában és a Galileai-tó környékén történt
események, az első tanítványok meghívásával kezdődött. A második rész,
a galileai út bemutatása a tizenkét apostol kiválasztásával indult.
Amikor ma ismét a tanítványokról, az ő missziós útra küldésükről
olvasunk az evangéliumban, akkor már sejtjük, hogy itt egy újabb részt
kezd az evangélista, amelyben már a Galilea határain kívül történtekről
is szó lesz.
Jézus tanítványai eddig csupán passzív szereplők voltak, az események
szem- és fültanúi. Most viszont már szerepet kapnak, Jézus elküldi
őket, hatalmat ad nekik ahhoz, hogy az ő nevében tanítsanak és csodákat
tegyenek. Ennek köszönhetően az Isten országának hirdetése nem csupán
földrajzi értelemben szélesedik, jut el egyre több helyre, hanem immár
új személyek kezdik hirdetni az örömhírt, az apostolok, akik mindezt
Mesterük megbízásából teszik. Jézus utasításaiból kiderül, hogy a tőle
kapott hatalmon kívül nincs szükségük semmire. Eszköztelenül,
felszerelés nélkül indulnak, egyedül az Isten országáról szóló tanítást
viszik magukkal. Ezt látták korábban Mesterüktől és most ők is így
indulnak.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Te vagy a szentséges, Úristen, te vagy Isten minden istenek fölött, az
egyetlen, aki csodákat művelsz.
Te vagy az erős, te vagy a nagy, te vagy a felséges.
Te vagy a mindenható, te vagy égnek és földnek szentséges atyja és
királya.
Te vagy a hármas és az egy, az Úr, te vagy Isten mindenek fölött.
Te vagy a jóság, te vagy minden jóság, te vagy a legfőbb jóság, az Úr,
az élő és igaz Isten.
Te vagy a szeretet, te vagy a bölcsesség, te vagy az alázatosság, te
vagy a béketűrés.
Te vagy a szépség, te vagy a biztonság, te vagy a békesség, te vagy az
öröm.
Te vagy reménységünk, te vagy az igazság és mértékletesség, te vagy
minden gazdagságunk.
Te vagy a gyengédség, te vagy a mi védőnk, a mi oltalmazónk és
védőbástyánk.
Te vagy a mi menedékünk és erősségünk.
Te vagy a mi lelkünk édessége.
Te vagy a végtelen jóság, a nagy és csodálatos Úristen, mindenható,
jóságos, irgalmas és a mi megváltónk.
Assisi Szent Ferenc


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180201.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. január 31., szerda

[Napi e-vangelium] 2018-01-31

2018. január 31. - Szerda

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.
Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában.
Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Miféle
bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak
benne. Jézus erre megjegyezte: "Nem vetik meg a prófétát, csak a
hazájában, rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott
csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is
csodálkozott hitetlenségükön.
Mk 6,1-6
Elmélkedés:
Jézus csodái során újra és újra előkerül a kérdés: Honnan származik
ereje, amelynek különleges cselekedetei, csodái köszönhetőek? Az
írástudók korábban azt feltételezték, hogy bizonyára az ördöggel
szövetkezik, tőle származik hatalma, de ez a vád hamisnak bizonyult. A
népben és a tanítványokban is felmerül a kérdés, de ők nem fogalmaznak
meg választ, mindenesetre csodálkozásuk, álmélkodásuk azt jelzi, hogy
tanácstalanok ez ügyben. A mai evangélium arról számol be, hogy Jézus
tanítása is hasonló csodálkozást vált ki és szintén azt a kérdést veti
fel, hogy honnan származik tanításában megmutatkozó bölcsessége?
Az elmúlt hetekben nyomon követtük Jézus útját, megismertük tanítását.
Isten országát hirdette és csodáival azt jelezte, hogy ez az ország már
jelen van a világban. Szabadító isteni hatalma különösen a betegeken, a
gonosz lélektől megszállottakon, a halálba merülteken nyilvánul meg,
azaz olyan személyeken, akik már nem számíthattak emberi segítségre,
hanem csak egyedül Istenben, az ő szabadításában bízhattak. Azt is
láthattuk, hogy az isteni segítség, közreműködés kérésekor az emberek,
a segítségre szorulók részéről megjelenik a hit és annak kifejezése.
Ennek ellenpontjaként jelenik meg a mai evangéliumban a názáretiek
hitetlensége, akik csodálkozva, kételkedve fogadják Jézust. Az emberi
reakcióknak ez a kettőssége, azaz a hit és a hitetlenség azt mutatja,
hogy Isten hatalma senkire sem nehezedik kényszerként. Mindenkinek
személyes döntése, hogy hittel elfogadja vagy hitetlenül elutasítja
Jézust.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket
választasz, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ
kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem
benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak
általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel
tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem
szent akaratodat.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180131.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. január 30., kedd

[Napi e-vangelium] 2018-01-30

2018. január 30. - Kedd

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó
túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a
lába elé borult, és nagyon kérte: "Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá
a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki
már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: "Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette,
hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: "Ki
érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy
szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis
körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve
előlépett - mert hisz tudta, hogy mi történt vele -, odaborult eléje,
és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: "Leányom,
hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy
egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és
közölték: "Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír
hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak
higgy!" Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem
engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához,
nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt
hozzájuk: "Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg,
csak alszik." Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga
mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a
helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt
mondta neki: "Talita kúm", ami annyit jelent: "Kislány, mondom neked,
kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves
volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan
meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik,
hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43
Elmélkedés:
A szabadító csodák sorozata folytatódik a mai evangéliumban két újabb
jelenettel, a vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyításával és az
elöljáró lányának feltámasztásával. A két történetnek több közös eleme
van. Jézus megszólítása az egyik: A feltámasztott leányt értelemszerűen
"kislánynak" szólítja, az asszonyt pedig, aki nyilvánvalóan idősebb
lehetett "leányomnak." A kislány tizenkét éves volt, az asszony pedig
ugyanennyi ideje szenvedett betegségében. Mindkét esetben olyan
határhelyzetről van szó, amikor Jézus úgy jelenik meg, mint aki egyedül
képes segíteni. Mindezeknél azonban fontosabb a hit, az Úr segítsége
tulajdonképpen a hitre adott válasz. Az elöljáró ugyanis hittel kéri
Jézus segítségét, és kifejezi, hogy Jézus érintése újra életet hoz
halálán lévő lányába. Az asszony pedig hisz abban, hogy ha megérinti
Jézusnak akár csak a ruháját, meggyógyulhat.
Mindkét történetnél érdekes a tömeg jelenléte, amely Jézus körül gyűlt
össze, és amely akár meg is akadályozhatta volna az elöljárót és az
asszonyt céljuk elérésében. Ebből a tömegből kellett kiemelkednie,
kiválnia a két szereplőnek, hogy közvetlenül találkozhassanak az Úrral.
Számomra sem elegendő együtt haladni a lelkes tömeggel, érdemes
Jézushoz lépnem és kérnem tőle a múlt bűneitől való szabadítást, hogy
új életet kezdhessek.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és
kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek,
rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd
el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a
hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és
vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy
téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180130.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. január 29., hétfő

[Napi e-vangelium] 2018-01-29

2018. január 29. - Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a
gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy
tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban
lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor
megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a
bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a
sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel
ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A
földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: "Mi bajod velem,
Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!"
Jézus ráparancsolt ugyanis: "Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az
emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Azt válaszolta:
"Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze
el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett
ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: "Küldj
minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett.
Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a
mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba
rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a
városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi
történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió
tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre
megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a
megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy
távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még
megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így
szólt hozzá: "Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy
dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is ment, és
Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele
Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20
Elmélkedés:
Az ördögűzések sorában egészen különleges és érdekes az az eset, amit a
mai evangéliumban olvasunk. Különleges, mert Márk evangélista
részletesen bemutatja a körülményeket, mindazt, amit a gonosz lélek
művel az általa megszállott emberrel, más esetekben csak egészen
röviden tesz erről említést. Különleges abból a szempontból is, hogy a
gonosz azonnal felismeri Jézust, az Isten Fiának szólítja őt, emberek
erre eddig még nem voltak képesek, bár az Úr több csodájának is
szemtanúi lehettek. Érdekes az is, hogy bár Jézus nem tűr semmiféle
ellenállást a gonosztól és hatalma egyértelműen nagyobb a gonosz
erejénél, mégis teljesíti annak kérését, azaz megszállhatja a közelben
lévő állatokat. Az eset további sajátossága, hogy az a csoda már nem a
zsidók által lakott területen, hanem a pogányok, a nem zsidók vidékén
történt. Jézus azt mutatja ilyen módon, hogy az Isten országának
örömhíre nem csupán az ószövetségi választott nép tagjaihoz szól, hanem
minden néphez, Isten országa nem csak a zsidók körében valósul meg,
hanem minden ember számára elérhető valóság.
A jelenet során nagyon látványos az ördög távozása a megszállott
emberből, majd a sertések tóba rohanása, de ez ne vonja el figyelmünket
az emberről, akinek érdekében a csoda történt és aki Jézus tettének
köszönhetően megszabadult a gonosz befolyásától. Őt az Úr
megajándékozta a szabadsággal és immár szabadon tehet tanúságot arról,
hogy kinek köszönheti szabadulását.
Hirdetem-e, tanúságot teszek-e Isten szabadító tetteiről?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi
testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál
nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy
felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és téged
szolgáljunk mindenkiben!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180129.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. január 28., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2018-01-28

2018. január 28. - Évközi 4. vasárnap

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és
tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította
őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A
zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így
kiáltozott: "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy
elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!" Jézus
ráparancsolt: "Hallgass el, és menj ki belőle!" A tisztátalan lélek
erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment
belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették:
"Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is
parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is terjedt a híre
hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28
Elmélkedés:
Szabadító hatalom
Az elmúlt vasárnap az első tanítványok meghívásáról olvastunk. Ezt a
részt követi Jézus fellépése a kafarnaumi zsinagógában, ezt olvastuk a
mai evangéliumban. A tanításából egyetlen szót sem idéz Márk
evangélista, inkább figyelmét az itt történt csodának, az ördögűzésnek
szenteli. Márknál ez az első csoda. János evangélista műve szerint a
kánai menyegzőn történt az első csoda, amikor Jézus a vizet borrá
változtatta. Ő ünnepélyesen fejezi be a csoda leírását: "Ezzel kezdte
meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét
és tanítványai hittek benne" (Jn 2,11). Márk evangélistánál is hasonló
az első csoda lezárása, de itt nem egy ünnepélyes hitvallást hallunk,
hanem csak az emberek kérdését: "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!
Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek
neki!" E kérdés egyáltalán nem utal arra, hogy a jelenlévők, a csodát
megtapasztalók hittek volna Jézus isteni hatalmában.
A jelenlévők hitvallása tehát elmarad, emiatt nem lehet jelentősége
annak, hogy Márk éppen ezt a csodát írja le elsőként. Az evangélista
szándéka inkább annak jelzése lehetett, hogy Jézus képes megtörni a
gonosz emberek feletti hatalmát, képes megszabadítani az embereket a
gonosz lélek ártó befolyásától. Az Úr fellépésétől kezdődően a
gonosznak nincs többé hatalma az emberen, eljött az üdvösség korszaka,
eljött az Isten országának és uralmának az ideje, amelyről Jézus nem
csak beszél, hanem cselekedeteivel ki is nyilvánítja annak
megvalósulását. A jelenet "tisztátalan léleknek" nevezi az embert
megszálló gonoszt. A bibliai szóhasználat szerint az a "tisztátalan",
ami szemben áll Istennel és az ő tisztaságával, szentségével, elszakad
vagy elszakít tőle. A gonosz szembefordulása nem Istent közvetlenül
fenyegeti, hanem az embert veszélyezteti, aki vagy Isten uralmát engedi
érvényesülni életében, vagy a gonosz befolyását. Harmadik lehetőség
nincs. Ha az ember el akar indulni a hit útján Isten felé, akkor ennek
felismerése az első lépések egyike. Ezt nem lehet későbbre halasztani,
mindjárt az út elején dönteni kell arról, ki lesz életem Ura.
Jézus megszabadítja az embert a tisztátalan lélektől, a gonosztól. Jól
láthatjuk az ellentétes irányú törekvéseket. A gonosz fogva akarja
tartani az embert, mintegy rabszolgává teszi, nem engedi, hogy szabadon
cselekedjen. Jézus viszont felszabadít, megajándékozza az embert a
szabadsággal, hogy szabad és felelős döntést hozhasson. Ez a megváltás
lényege. A megváltás minden rosszból kiemeli, megszabadítja az embert
és lehetővé teszi számára, hogy Istennel élve megtalálja boldogságát. E
csoda esetében és minden hasonló ördögűzésnél lényeges, hogy a gonosz
nem tud ellenállni Jézus parancsoló szavának. Mert Jézus hatalma
nagyobb, mint az övé. Jézus ereje képes legyőzni minden gonosz erőt.
Ennek tudata nagy vigasztalást jelent számunkra a kísértések idején.
Jézus segítségével van lehetőségünk arra, hogy visszautasítsuk a gonosz
kísértéseit és szabadon Istennek szenteljük életünket.
A történet kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy milyen hatást
vált ki belőlünk Jézus isteni erejének megtapasztalása? Megelégszünk a
csodálkozással, az ámulattal, mint az egykori emberek a kafarnaumi
zsinagógában? Csupán kérdések merülnek fel bennünk? Milyen cselekvésre
indít minket, amikor megérezzük Jézus szabadító hatalmát?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Tanítványaid a te életmódodat akarták
elsajátítani, ezért elhagyták otthonukat és családjukat, hogy állandóan
veled legyenek. Ők nem váltak önálló tanítókká, hanem mindenkor téged
képviseltek, a te küldetésedben részesültek, a te tanításodat adták
tovább, megélve annak igazságát, hogy "nem nagyobb a tanítvány
mesterénél." Segíts minket, hogy a te követődként az evangéliumot
olvasva és élve, hozzád kössük életünket! Segíts, hogy szavaidban
felismerjük az örök élet igéit, amelyeket senki másnál nem találhatunk
meg.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180128.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum