2017. január 7., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-01-07

2017. január 7. – Szombat

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették,
visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban
telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
próféta mondott:
„Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre."
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert
elközelgett a mennyek országa!" Bejárta egész Galileát. Tanított a
zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a
nép körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész
Szíriában. Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas
betegségekben és bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat,
holdkórosokat és bénákat is, és ő mind meggyógyította őket. Nagy népsereg
követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon
túlról.
Mt 4,12-17.23-25

Elmélkedés:

Ismert számunkra, hogy Szent Máté elsősorban a zsidóságból a krisztusi
hitre térteknek szánta evangéliumát. Művében éppen ezért számos idézetet
találunk az ószövetségi írásokból, amelyeket írásának címzettjei jól
ismertek abban az időben. Jézus messiási származását is természetesen
ilyen módon igyekezett igazolni. Az eljövendő messiásról szóló prófétai
jövendölések sorát találjuk meg a Jézus születése körüli eseményeknél.
Mai szentírási szövegünk is egy ilyen jövendölést idéz Izajás prófétától,
majd pedig annak bemutatása következik, hogy a jövendölés Jézus
személyében valósult meg. A szöveg érdekessége, hogy a jövendölés nem
korlátozza a megváltást az ószövetségi választott népre, azaz a
zsidóságra, hanem kiszélesíti azt a pogány nemzetekre is. A zsidóság
számára ez hallatlan gondolat volt és csak lassan barátkoztak meg vele
azok, akik kereszténnyé lettek. Az evangélista éppen az ő számukra keres
bizonyítékokat Izajás próféta szavaiban, majd pedig felsorolja azokat a
pogányok lakta területeket, ahol Jézus tanított és gyógyított.
A későbbiekben látni fogjuk azt is, hogy Jézus kereszthalála ugyanilyen
hallatlan esemény volt, ezért az Úr szenvedéstörténetében az evangélista
szintén Izajás jövendöléseiből, az Isten szenvedő szolgájáról szóló
részekkel igazolja, hogy a megváltásnak így kellett megtörténnie.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való
jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam.
Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes
összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy
Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van,
minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez
tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm
nincs a véletlenre bízva.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170107.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 6., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-01-06

2017. január 6. – Péntek, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a
zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy
hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele
egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert
belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre
Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta
tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
„Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha
megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és
ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban
utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek
vissza országukba.
Mt 2,1-12

Elmélkedés:

Újabb vendégek
Karácsony napján, a pásztorok szentmiséjében már megismerkedhettünk
azokkal a pásztorokkal, akik Isten Fia első vendégei voltak Betlehemben. A
mai ünnep evangéliuma újabb vendégek érkezéséről számol be. Tapintatlanság
és tiszteletlenség volna részünkről, ha hívatlan vendégeknek neveznénk a
napkeleti bölcseket, még akkor is, ha valóban váratlanul érkeztek. Mert
akiket Isten vezet, akár úgy, hogy angyalokkal üzen nekik, mint a
pásztoroknak, akár úgy, hogy különleges égi csillaggal mutatja az utat,
mint a bölcseknek, azokat szívesen kell fogadni.
A napkeleti bölcsek szíves fogadtatásban részesültek mind Jeruzsálemben,
Heródes király udvarában, mind Betlehemben, a születés helyén, a szegényes
istállóban. A kedves fogadtatás hátterében azonban más-más szándékok
rajzolódnak ki a két helyszínen. Máté evangélista az első helyszín
eseményeit részletesebben, az utóbbit meglehetősen szűkszavúan mutatja be.
A bölcsek a királyi udvarba érkezve előadják szándékukat, miszerint egy
újszülöttet, egy leendő királyt keresnek, akinek jelét megpillantották az
égen, s e csillag ide vezette őket. A király és udvari emberei
elcsodálkoznak a bejelentésen, felébred bennük a kíváncsiság és persze
Heródesben hatalmának féltése is. Rögtön hívatják az írástudókat, akik az
ószövetségi idők prófétai jövendölései alapján, egészen pontosan Mikeás
prófétára hivatkozva egy Betlehem nevű települést jelölnek meg az új
király lehetséges születési helyéül. A bölcsek szívélyes fogadása és a
részükre ilyen módon nyújtott segítő útmutatás azonban csak a látszat,
mert a királyt nem jószándék vezeti. Tudni akarja az égi jel feltűnésének
pontos idejét, és azt kéri a bölcsektől, hogy megtalálván az újszülöttet,
térjenek vissza hozzá.
Folytatván útjukat a napkeleti bölcsek Jeruzsálemből Betlehembe indulnak,
ahol megtalálják, akit keresnek, Isten Fiát, és átadják neki ajándékaikat,
az aranyat, a tömjént és a mirhát. A napkeleti bölcsek nem csak égi jelet
kaptak, hanem figyelmeztetést is Istentől, hogy ne menjenek vissza a
gonosz szándékú Heródes királyhoz, és ők ennek megfelelően indultak haza.
Példájuk azt mutatja, hogy érdemes figyelnünk az Isten által mutatott
jelekre és érdemes megtennünk mindazt, amit Isten közöl velünk.
Kicsit sajnáljuk, hogy az evangélista nem jegyez le egyetlen párbeszédet,
egyetlen kijelentést sem, de talán ennek a ténynek is megvan a maga
üzenete. Isten nem vár tőlünk bőbeszédű magasztalást, hosszas imádságokat,
hanem elfogadja egyszerű szavainkat, de még némaságunkat is, amikor
megszólalni sem tudunk nagysága előtt. Elegendő számára, ha tiszteletünk
és hódolatunk jeleként csendben letérdelünk elé, ahogyan tették ezt egykor
a napkeleti bölcsek. Ha olykor úgy érezzük, hogy nincs erőnk szóbeli
imádságok mondására, akkor is tartsuk fontosnak, hogy Isten közelében
időzzünk! Adjuk neki fáradtságunkat, gondolatainkat és érzéseinket!
Ilyenkor talán még kéréseink megfogalmazására sincs szükség. Ő a mi
szavaink nélkül is jól tudja, mit szeretnénk, miért jöttünk hozzá.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Istenünk! A napkeleti bölcseket egykor egy fényes csillag, egy
különleges égi jel vezette a Megváltóhoz, amit te mutattál nekik.
Bölcsességük ott kezdődött, hogy felismerték az általad mutatott jelet és
kutatni kezdték annak értelmét. Amikor megértették, hogy ez egy újszülött
királynak a jele, akkor elindultak, követték a jelet. Az isteni jelet
követni, s annak segítségével meglelni a Megváltót, boldogsággal és
örömmel tölt el minket, akik újra és újra elindulunk a Megváltó felé.
Segíts minket, hogy örömmel a szívünkben induljunk kifejezni hódolatunkat!
Segíts, hogy életünk folyamán mindig azon az úton járjunk, amelyet te
mutatsz nekünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170106.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 5., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-01-05

2017. január 5. – Csütörtök

Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel.
„Kövess engem!" – mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és
Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele:
„Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti
Jézust, József fiát." „Jöhet-e valami jó Názáretből?" – kérdezte Nátánáel.
„Jöjj, nézd meg!" – felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel
közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne
kétszínűség!" Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?" Jézus így
felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt."
Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael
Királya." Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a
fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél." Majd így folytatta:
„Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és
Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett."
Jn 1,43-51

Elmélkedés:

Keresztelő Szent János és Szent András apostol tanúskodása után a mai
evangéliumban is egy olyan személlyel találkozunk, aki Jézusról kijelenti,
hogy ő az Isten Fia. A történet azzal indul, hogy Jézus meghívja Fülöpöt
követésére. Ő pedig, ahogyan András hívta Pétert, szól Nátánáelnek:
„Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak." E kijelentés
ugyan nem mondja ki nyíltan, de burkoltan azt tartalmazza, hogy Jézus a
Messiás, hiszen a prófétai jövendölések és a mózesi könyvekben olvasható
isteni ígéretek a messiás jövetelét mondták meg előre. Fülöp szavainak
hatására Nátánáel, akit a keresztény hagyomány Szent Bertalan apostollal
azonosít, Jézushoz megy, majd pedig egy rövid párbeszéd után kijelenti:
„Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya."
Tudnunk kell, hogy Nátánáel az „Isten Fia" címet más értelemben használja,
mint mi, s ezt egyértelműen jelzi a pontosítás: „te vagy Izrael Királya."
Az ószövetségi hagyomány szerint Izrael népe Isten elsőszülött fia, és a
Dávid nemzetségéből származó királyt Isten az ő fiává fogadja. A prófétai
jövendölések szerint az eljövendő messiás Dávid király családjából fog
származni. Ezek ismeretében állíthatjuk, hogy Nátánáel azt várja Jézustól,
hogy messiás-királyként magához ragadja majd az uralmat, és azt gondolja,
hogy Jézust, mint Izrael királyát megilleti az Isten fia cím.
Ezzel szemben mi hisszük, hogy az Úr megváltó műve az ő szenvedésével és
halálával valósult meg, és hisszük, hogy Jézus abban az értelemben az
Isten Fia, hogy ő valóságos Isten, a második isteni személy.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is, miként Simon
Péter bárkájába. Istenünk, Te tudod, mennyit fáradozunk, milyen kudarcokat
élünk meg. Te látod mindennapi fáradozásainkat mennyire eredménytelennek
érezzük. Hozzánk is szólsz Jézus által, miként Péterhez: vessétek ki a
hálót halfogásra. Magunktól már sokszor feladtuk volna. Add, hogy sose
vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add, hogy az Ő szavát követve
megtapasztalhassuk az Ő életet átalakító erejét. Add, hogy elhagyva
mindent, ami fölöslegesen megköt minket, szabadon követhessük Jézust!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170105.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 4., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-01-04

2017. január 4. – Szerda

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt
meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten
Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni
kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
megkérdezte: „Mit kívántok?" Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit
jelent, hogy Mester – hol laksz?" „Jöjjetek, nézzétek meg!" – mondta
nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt
Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a
Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte Jézushoz. Jézus
rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak,
azaz Péternek fognak hívni."
Jn 1,35-42

Elmélkedés:

A karácsonyi időszak evangéliumi szakaszainak közös vonása, hogy olyan
tanúságtételeket állít sorba, amelyek Jézusról, mint Messiásról szólnak,
illetve azt igazolják, hogy valóban ő az Isten Fia. Az előző két nap
örömhíre Keresztelő Szent János tanúskodását, a mai evangéliumi üzenet
pedig Szent András apostol vallomását tartalmazza ilyen értelemben.
Ez utóbbi jelenet közvetlenül Jézus megkeresztelkedése és Keresztelő János
tanúságtétele után játszódik. A Keresztelő tanítványai közül ketten rögtön
Jézus nyomába indulnak. Az egyikük maga az evangélium szerzője, János
apostol, a másik pedig András, Péter apostol testvére. Ne feledkezzünk el
arról, hogy ezek az események még Jézus nyilvános működésének kezdetekor
történnek. Abban az időben, amikor még senki nem ismeri isteni
származását, tanítása és csodái csak ezt követően történnek. András nem
beszél sokat, hiszen még ő sem tud szinte semmit Jézusról. Egyetlen dolgot
tud, hisz, ezt vallja meg testvérének, Péternek: „Megtaláltuk a Messiást."
S lám, ez a vallomás rögtön arra indítja Pétert, hogy Andrással együtt
Jézushoz menjen.
Mind Keresztelő János, mind Szent András apostol vallomása elvezet másokat
Jézushoz. Így volt ez a kezdeti időben és így van ez napjainkban is. Én
sem hallgathatok tehát a karácsonyi titokról, hanem tanúskodom róla, hogy
Jézus a Messiás, az Isten Fia.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod
aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek
Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a
csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember
javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol,
most és mindörökké. Ámen.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170104.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 3., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-01-03

2017. január 3. – Kedd

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik
feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő
az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert
előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért
keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." János azután így
folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll
rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy
vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek,
és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom
arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Keresztelő János tanúságtételének folytatását
olvassuk. A tegnapi részben még csak előre jelezte, hogy utána fog jönni a
Megváltó, most már határozottan rámutat a hozzá érkező Jézusra, aki
meghozza a bűntől való szabadulást, a megváltást. János szavai utalnak
arra, ami Jézus megkeresztelkedésekor történt, a Szentlélek galamb alakban
leszáll Jézusra. Megjegyzendő, hogy János evangélista nem számol be
írásában Jézus megkeresztelkedéséről. Feltételezhető, hogy a tegnapi és a
mai evangéliumban olvasott tanúságtétele Jézus megkeresztelkedéséhez
kapcsolódik, talán a következő napokban történhetett. A másik három
evangéliumban, tehát Máté, Márk és Lukács művében viszont egyaránt
megtalálható a megkeresztelkedés jelenete, és mindhárman megemlítik a
galamb alakjában Jézusra leszálló Szentlelket. E mozzanat megerősítő jel
volt Keresztelő János számára.
János tanúskodásának legfontosabb kijelentése az Jézusról, hogy ő az Isten
Fia. Az evangéliumokban többféle cím vagy megnevezés illeti meg Jézust: ő
az Úr, az örökkévaló Ige, az Isten szolgája, a Próféta, az Igaz, a Messiás
vagy Messiás-király, az Emberfia, az Isten Fia. Mindezek közül az apostoli
igehirdetésben e legutóbbi erősödik meg a legjobban, hiszen ez mondja ki a
legegyértelműbben Jézus valóságos istenségét, Istennel való egyenlőségét
és a mennyei Atyával való kapcsolatát.
Uram, Jézus, hiszem, hogy te vagy az Isten Fia.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e
világ javait, mintha nem használnám. Add, hogy értelmem bizonyos belső
érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem
van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti
dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben,
de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.
Clairvaux-i Szent Bernát

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170103.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 2., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-01-02

2017. január 2. – Hétfő

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte.
„A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés:

Keresztelő Szent János különös életmódja és tevékenysége nem csak a nép
figyelmét keltette fel, hanem a vallási vezetőkét is. Prófétai
jellemvonásai, hatásos üzenetei alapján azt gondolták, hogy személyében
Isten hosszú idő után újra prófétát küldött népéhez vagy talán ő maga a
messiás. Ez az elképzelés húzódik meg a küldöttek kérdései mögött. János
viszont nem tartja magát sem a messiásnak, sem Illésnek, aki a
közvélekedés szerint a messiási időket megelőzően újra el fog jönni, de
még prófétának sem. Keresztelő János jól tudja, hogy milyen feladatra
választotta ki őt Isten, és ennél nem képzeli magát nagyobbnak. Ő a
Megváltó előfutára, akinek az a küldetése, hogy előkészítse a messiás
jövetelét.
Ugyanakkor a Keresztelő nem csak saját küldetésével van tisztában, hanem
az őt követő Jézus feladatával is. Éppen ezért önmaga helyett a közelgő
Jézusra irányítja az emberek figyelmét. Arról beszél, arról tesz
tanúságot, aki utána fog tevékenykedni. Krisztusra mutató személye abban
példa számunkra, hogy a mi életünk is ilyen legyen. Az egymással való
versengés, a nagyravágyás, a túlzott önbecsülés helyett az engedelmesség,
az alázat és az önfegyelem segíthet ebben. Isten dicsőségéért való
szolgálat ugyan nem szerez feltétlenül hírnevet, de biztosítja az
üdvösséget.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te boldogoknak nevezted azokat, akik hallgatják és
megtartják tanításodat. Mi is abban találjuk meg boldogságunkat, hogy
nyitott szívvel hallgatjuk, és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit
tanítasz nekünk. Nem csodálkozni vagy álmélkodni akarunk szavaidon, hanem
megtenni azt. Urunk, a te szavad szabadítson meg mindattól, ami a múlthoz
köt vagy a bűn mélységébe húz! Tanításod indítson el az üdvösség felé!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170102.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 1., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-01-01

2017. január 1. – Vasárnap, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a
pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran
elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és
magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy,
amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és
körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt
az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés:

Harmadik kéz
Az adventi időszakban Keresztelő Szent Jánossal kapcsolatban találkoztunk
egy érdekes ikon-típussal, amelyen angyalszárnyakkal ábrázolják a Megváltó
előfutárát. Ma, Szűz Mária istenanyaságának ünnepén egy másik érdekességet
említek az ikonok világából. III. Leó bizánci császár a VIII. században, a
képrombolás idején szigorú rendeletben tiltotta meg a szentek ábrázolását.
A kor egyik jeles személye, Damaszkuszi Szent János több beszédében és
írásában is kiállt a képek mellett, amelyek segítették a vallásos
embereket a szentek iránti tiszteletben. Ezzel természetesen kivívta a
császár haragját. Szent János azt a büntetést kapta, hogy csuklóból vágják
le a jobb kezét. A keleti-keresztény hagyomány szerint, aznap este
különleges csoda történt. Damaszkuszi Szent János az Istenszülő Szent Szűz
ikonja előtt imádkozott, imádság közben elaludt, és mire felébredt, azt
tapasztalta, hogy a jobb keze sértetlen. Hálája kifejezéseként
készíttetett ezüstből egy kis kezet, amelyet az Istenszülő ikonja mellé
illesztett. Így született meg a háromkezű ikon-típus, amelyen Mária két
keze mellett, amelyekkel a kis Jézust tartja, egy harmadik kéz is
látszódik.
Amikor egy ilyen csodálatos, arany hátterű Mária-ábrázolásra gondolunk,
amelyen a názáreti leány a művészet eszközeivel megkapja a neki, mint
Isten Anyjának járó tiszteletet, akkor még jobban elcsodálkozunk Jézus
születésének egyszerűségén. Ma újra felidézzük karácsony titkát, a
betlehemi eseményeket, Jézus születésének egyszerű, emberi szemmel nézve
méltatlan körülményeit. Lukács evangélista valóban jól ismerhette a
szegény családok életviszonyait, ezért nagy együttérzéssel mutatja be
József és Mária szálláskeresését. A népszámlálás miatt sokan érkeztek
Betlehembe, ők nem kapnak szállást, ezért egy istállóban kénytelenek
meghúzni magukat, itt születik meg Jézus, a Megváltó. Egyszerű pásztorok
keresik fel elsőként az újszülöttet, hogy kifejezzék iránta hódolatukat.
Az édesanya, aki karjában tartja a világ Megváltóját, csendesen figyel,
hallgatja a pásztorokat, és szívében megőrzi a hallottakat. A pásztorok a
Megváltót jöttek imádni, miként valamivel később a napkeleti bölcsek is,
ők nem is gondoltak arra, hogy tiszteletüknek akár a legkisebb jelét is
kifejezzék a Megváltó édesanyja iránt. Mily' messze áll ez az evangéliumi
egyszerűség az aranyló hátterű ikonok világától! Mennyivel szerényebbnek
tűnik Mária alakja az evangéliumok fényében, mint az ikonok ragyogásában!
Mégis, a keresztények már a kezdetektől fogva helyénvalónak tartották,
hogy amellett, hogy a betlehemi Gyermekben Isten Fiát imádják, kifejezik
tiszteletüket Isten Anyja iránt is.
Ehhez a buzgósághoz csatlakozunk mi is a mai ünnepen, amikor különleges
tiszteletben részesítjük Máriát, Isten Anyját. Nem imádjuk őt, hiszen az
imádás egyedül Istent illeti meg, de tiszteljük, mert miként minden
édesanyának megjár a gyermeki tisztelet, ugyanúgy Jézus édesanyjának is.
Mi is szeretnénk karjainkba venni a Gyermeket. Mi is szeretnénk gondoskodó
szeretetünket megmutatni iránta. Mi is szeretnénk rámosolyogni és szemében
új énünket, újjászületett önmagunkat meglátni. Szeretnénk, ha az a
bizonyos harmadik kéz a miénk lenne.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szűz Mária, Megváltónk édesanyja! Te engedelmesen és alázatosan elfogadtad
Isten akaratát. Hittel beleegyeztél a mindenható Isten tervébe, így lettél
megváltásunk szolgálója. Te a születéstől a halálig minden nap kimutattad
szeretetedet fiad, Jézus iránt. Példád segítsen minket, hogy mi is
fejezzük ki szeretetünket és hódolatunkat az esztendő és életünk minden
napján Jézus iránt! Tekintsük az új év és életünk minden napját Isten
ajándékának! Éljünk minden nap Jézus közelében! Tapasztaljuk meg napról
napra jóságát! Legyen az Úr áldása egész életünkön!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170101.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum