2016. január 2., szombat

[Evangelium] 2016-01-02

2016. január 2. – Szombat

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte.
„A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Keresztelő János önmagáról, saját küldetéséről szóló
tanúságtételét olvassuk. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy János kissé
furcsa életmódja feltűnést kelt a nép és a vallási vezetők körében. A
pusztában él, sáska és vadméz az eledele, teveszőrből készült ruhát visel.
Mindez nem különc viselkedés vagy magamutogatás, hanem prófétai jel az
emberek számára. Szavaiban, tanításában szintén a prófétai figyelmeztetést
hallják meg az emberek, akik megszívlelik a bűnbánatra hívó szót, és
kimennek hozzá a Jordán folyóhoz, hogy bűnbánatuk jeleként
megkeresztelkedjenek. János tevékenysége egyesekben azt a gondolatot
ébresztette, hogy ő lehet a Messiás. E vélekedést tükrözi a Jánoshoz
érkezők kérdése. Ő azonban visszautasítja a kérdezők feltételezését és
kijelenti, hogy nem ő a várt Messiás.
Bár látszólag János önmagával kapcsolatban tesz kijelentéseket,
tanúságtételének leglényegesebb eleme valójában Jézusról szól, aki a
Messiás. János csupán az ő előhírnökének tartja magát, aki azt a küldetést
kapta Istentől, hogy meghirdesse a nép számára a Megváltó érkezését és a
bűnbánat keresztsége által felkészítse az embereket az ő jövetelére. János
tanúskodása ilyen szempontból előremutató, és a szavára figyelőket segíti
abban, hogy felismerjék majd Jézusban a Megváltót.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy
téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek és egyre
hívebben kövesselek! Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre
találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással
teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a
gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok
születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te
énbennem.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160102.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. január 1., péntek

[Evangelium] 2016-01-01

2016. január 1. – Péntek, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a
pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran
elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és
magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy,
amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és
körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt
az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés:

Különleges ajándék
Az egyik évben karácsony délutánján már csak néhány perc volt a templomi
betlehemes játék kezdetéig. A gyerekek szépen felöltözve, izgatottan
várták a kezdést. A pásztorok és a háromkirályok kezükben szorongatták az
ajándékokat, amit majd a Megváltónak adnak, amikor hódolnak előtte. Ebben
a pillanatban érkezett egy egészen kicsiny fiú kisbojtárnak öltözve.
Valójában nem is érkezett, hanem az édesanyja vezette, hiszen még csak
óvodás volt, kiscsoportos. Rögtön megismertem Menyhért király anyukáját,
aki csendesen kérte: hadd álljon az ő fia is a pásztorok közé, ha már a
bátyja is szerepel. Végigpillantottam a gyereken, subája, kucsmája,
pásztorbotja rendben, a próbákon ugyan nem volt, de miért ne állhatna a
betlehemi pásztorok közé. Annyi idő még éppen volt, hogy szóljak a Kulcsár
Bandinak, aki abban az évben öregpásztor volt, figyeljen majd a kicsire. A
műsor szépen ment, elérkezett a pásztorok jelenete. Az elsőpásztor
egyesével szólította a többieket: „Mit hoztál pásztortársam a világ
Megváltójának?" Ők meg sorban válaszoltak, hogy sajtot, túrót, friss
cipót, kisbárányt hoztak a Megváltónak, majd letérdelve hódoltak neki és
letették elébe ajándékukat. Végül már csak az újonnan beállt kisbojtár
maradt és az elsőpásztor neki is feltette a kérdést: „Mit hoztál
pásztortársam a világ Megváltójának?" Az előadás előtt erre a helyzetre
nem volt időm gondolni, az édesanyjára pillantottam, akinek elállt a
lélegzete. Az újdonsült kisbojtár nem ijedt meg nagyon, megilletődötten
belenyúlt zsebébe, elővette majd kezével magasra tartotta ajándékát és
hangosan kiáltotta: „Játékcsörgőt hoztam a Megváltónak!" Ebben a
pillanatban az oldalt várakozó Menyhért kezéből kiesett a tömjén, a
pásztorok térdelés helyett a földön feküdtek a nevetéstől, Szűz Mária
pedig úgy tett, mintha a könnyeit törölgetné. A rögtönzött jelenet annyira
tetszett mindenkinek, hogy kiegészítettük a betlehemes játékot és a
következő évtől már a csörgő is a pásztorok ajándéka között volt.
Sok év után is szívesen emlékszem az ilyen kedves jelenetekre és
elmosolyodok, amikor a leleményes gyerekszereplőkre gondolok. Jézus
születésének eseményét Szűz Mária is jól megjegyezte egykor. Lukács
evangélista ezt írja: „Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok
elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran
elgondolkodott rajtuk." Hogyan is felejthette volna el a pásztorok
kedvességét, akik elsőként érkeztek az újszülött Gyermekhez, az Isten
Fiához? Ma figyelmünk Máriára, Jézus édesanyára irányul, akit Isten
Anyjaként tisztelünk. Ha földi élete során Jézus, aki valóságos ember és
valóságos Isten volt, anyjának nevezte Máriát, mi is bátran állíthatjuk,
hogy nem csupán az ember Jézusnak volt édesanyja, hanem Isten Anyja is ő.
Mária a jászoltól a keresztig elkísérte fiát. A születésekor karjában
tartotta gyermekként Jézust és a keresztről való levételkor is karjába
vehette fiát, aki a kereszten Isten Fiának bizonyult.
Mária a születéstől a halálig minden nap kimutatta szeretetét fia iránt.
Mi is fejezzük ki szeretetünket és hódolatunkat az esztendő és életünk
minden napján Jézus iránt! Tekintsük az új év és életünk minden napját
Isten ajándékának!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szűz Mária, Megváltónk édesanyja! A te életedben számtalanszor
megmutatkozott Isten irgalma. Mutass utat számunkra az irgalmas Istenhez,
hogy méltók legyünk az ő áldására az új esztendő minden napján. Téged
áldottnak hirdet minden nemzedék, mert igent mondtál az isteni üdvözítő
tervre és átengedted egész személyiségedet Istennek, hogy általad
szülessen meg Jézus. Egész életed során érezted Isten áldását, hiszen
mindig fiad, Jézus közelében éltél. Irgalmasság édesanyja, segíts minket,
hogy az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásában felismerjük a
mennyország kulcsát!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160101.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. december 31., csütörtök

[Evangelium] 2015-12-31

2015. december 31. – Csütörtök

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

A frissen kivágott fán gyerekek számolják az évgyűrűket, hogy megtudják
milyen idős lehetett a fa. Érdekes számukra, mert most látnak életükben
először ilyet. Minden gyűrű egy év. A szüntelenül múló idő minden évben
otthagyta nyomát a fán, amelyet a korábbi években alig lehetett
észrevenni, de most, a kivágás után láthatóvá vált. Az idő rajtunk is
nyomot hagy. Az elmúlt esztendő során is növekedtünk, s a közvetlenül
előttünk álló, majd a következő években is növekednünk kell, amíg életünk
fáját egyszer ki nem vágják, s Isten fogja szemlélni növekedésünk nyomait.
Ha visszatekintünk az időben, annak múlását gyorsnak érezzük: milyen hamar
eltelt ez az év, milyen gyorsan múlnak az évek - mondogatják sokan. Ha
időben előretekintünk, már nem érezzük ezt a gyorsaságot, néha inkább
siettetnénk az idő múlását, hogy egy-egy várva várt esemény mielőbb
bekövetkezzen. Ha a jelen pillanatra gondolunk, néha szeretnénk
megállítani az időt, természetesen olyankor, amikor nagy öröm és boldogság
részesei vagyunk.
De hiába is támadnak ilyen érzéseink, gondolataink, az idő előrehaladtát
nem tudjuk befolyásolni. Mert az idő és az örökkévalóság Isten kezében
van. Miként időbeli létezésünket, a születéstől a halálig tartó életünket
Istennek köszönhetjük, ugyanúgy az örökkévalóságba való megérkezésünk is
Isten ajándéka lesz.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó örök Ige, Isten és Mária Fia, újítsd meg a lelkek rejtekében születésed
csodáját! Megváltott fiaidat öltöztesd halhatatlanságba, gyújts bennük
szeretetet, egyesítsd valamennyit titokzatos tested kötelékeivel, hogy
eljöveteled meghozza a biztos békét, az egyesek és a népek közötti
testvéri összefogást! Ámen.
Szent XXIII. János pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151231.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. december 30., szerda

[Evangelium] 2015-12-30

2015. december 30. – Szerda

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte
benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés:

Jézus templomi bemutatásának jelenete azzal folytatódik, hogy Simeon után
egy Anna nevű prófétanő is megjelenik a templomban. Képzeljük magunk elé a
jelenetet! Nem a templom legbelsőbb részében, a szertartások helyén, hanem
annak előcsarnokában vagy a templomon kívül, annak kapujában vagyunk. Itt
fogadja az érkező Józsefet és Máriát Anna asszony, s veszi karjába a
gyermeket, Jézust. Anna tekintete irányulhatna a templom szentélye felé,
hiszen annak ad hálát a Szabadító érkezéséért, akinek a háza, lakóhelye ez
az épület. Nézhetne akár az ellenkező irányba is, tekinthetne azokra az
emberekre, akik körülállják őket, s akik hallgatják szavait arról, hogy e
gyermek az, akit a választott nép évszázadok óta Isten ígérete alapján
várt, s akiben beteljesedtek a prófétai jövendölések.
Anna azonban nem a külső világra és nem is az emberekre néz, hanem a
karjában lévő Gyermekre. Tekintete az újszülött arcán nyugszik meg. Annak
arcán, akinek szeme minden emberi tekintetet magához vonz. Mert mindegy,
hogy mikor és hol találkozunk Jézussal, e találkozáskor nem érdemes másra
néznünk, csak egyedül őrá. Arca békességet sugároz, megnyugtatja
szívünket, reménnyel tölt el minket. Ahová ő néz, abba az irányba érdemes
nekem is néznem. Amerre ő halad, nekem is abba az irányba érdemes
indulnom.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Krisztus, aki ugyanaz „tegnap, ma és mindörökké," legyen velünk, amikor
térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden
emberi család származik. Ajánljuk fel Krisztussal együtt a szeretet
tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya
áldása és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az ő
szeretete által.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151230.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. december 29., kedd

[Evangelium] 2015-12-29

2015. december 29. – Kedd

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

Szent Lukács csupán néhány eseményt jegyez le evangéliumában Jézus
gyermekkoráról, ezek közé tartozik a templomi bemutatás is, amiről ma
olvasunk. Az evangélista nem az esemény történeti leírását adja, hanem
jelképes elemeket mutat be. Ezek közül elsőként az „elsőszülött fiú"
említését érdemes kiemelnünk. Az újszülött gyermek, Jézus nem csupán Mária
elsőszülött gyermeke, hanem a mennyei Atya elsőszülött és egyszülött Fia
is. A mózesi törvény ugyan előírta az elsőszülöttek megváltását,
kiváltását, de ezt nem kellett feltétlenül a jeruzsálemi templomban
megtenni. Az evangélista az esemény helyszínéül a szent helyet, a
jeruzsálemi templomot jelöli meg, s ezzel hangsúlyozza, hogy ez a kiváltás
Jézus esetében az ő Atyjának házában történt. A templomban megjelenő
Simeon és Anna azokat jelképezik, akik a korábbi korokban a Messiás
jövetelére vártak, illetve akik a későbbi időkben Jézusban felismerik a
Megváltót.
A kis Jézust édesanyja, Mária, és nevelőapja, József viszik a templomba.
Ők a kezdeményezők, ők cselekszenek, Jézus pedig kisdedként elviseli ezt.
Ám a templomi bemutatáskor Mária és József szerepe megváltozik, a
mindenható Istennek ajánlják a gyermeket, ők maguk pedig a gyermek
szolgálóivá válnak. Milyen jó volna, ha minden szülő így ajánlaná Istennek
és ilyen alázattal nevelné gyermekét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Betlehemi Gyermek, a béke prófétája, bátorítsd a párbeszéd és a
kiengesztelődés kezdeményezéseit, támogasd a béketörekvéseket, amelyek
félénkek, de mégis telve vannak reménységgel, s már a megvalósulás útjára
léptek a világban élő oly sok fivérünk és nővérünk békésebb jelenéért és
jövőjéért. És hogyan is ne fordítanánk résztvevő szorongással, de
egyszersmind kiolthatatlan bizalommal teli tekintetünket arra a Földre,
amelynek a Fia vagy?
Szent II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151229.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. december 28., hétfő

[Evangelium] 2015-12-28

2015. december 28. – Hétfő, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek
kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől
megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta
jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

Miként Szent István első vértanú esete, ugyanúgy az aprószenteknek
nevezett gyermekek esete is az Istennel szembeforduló világot és az Istent
elutasító embereket mutatja be. A Messiás születése nem maradt titokban.
Betlehemből indulva híre elterjedt, hamar eljutott a közeli fővárosba,
Jeruzsálembe. Így értesült róla az uralkodó, Heródes király, akinek
szívében mégsem öröm, hanem gyűlölet ébredt. Hatalmát féltette az
újszülöttől, amely arra utal, hogy ő is úgy gondolta, hogy az eljövendő
Messiás evilági hatalommal rendelkező uralkodó, király lesz. Elküldi
katonáit a születés helyére, Betlehembe, hogy felkeressék és megöljék azt,
aki elvakult elképzelése szerint veszélyezteti a hatalmát. Heródes
biztosra akar menni, amikor minden két évnél fiatalabb fiúgyermek
megölését parancsba adja, nem törődik azzal, hogy kegyetlen
rendelkezésének ártatlanok is áldozatai lesznek.
Jézus életét isteni közbeavatkozás menti meg. A Szent Család őrzője,
József álmában kap Istentől figyelmeztetést a veszélyre és felszólítást,
hogy a gyilkos harag elől a gyermekkel és édesanyjával együtt meneküljön
egy távoli országba, a biztonságosnak számító Egyiptom földjére.
Az előttem álló hét során átgondolom, hogy mi minden okoz félelmet az
életemben, s mit tekintek veszélynek. Mi az, amitől meg kellene
szabadulnom, s amitől Isten valóban meg tud szabadítani. Félelmek nélkül
szeretném lezárni ezt az évet és megkezdeni az új esztendőt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, gyújtsd föl bennem a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját! Hadd
legyek kész arra, hogy ezért mindent megtegyek, hadd tudjam a lelkek javát
minden elé helyezni, hadd használjak fel minden lehetséges eszközt a
hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért!
Boldog Charles de Foucauld

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151228.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. december 27., vasárnap

[Evangelium] 2015-12-27

2015. december 27. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az
ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban
Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a
hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni
kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült,
hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak
okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és
én bánkódva kerestünk téged." Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem
tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ám ők nem értették, mit
akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt
nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus pedig növekedett
bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.
Lk 2,41-52

Elmélkedés:

Menekült voltam
Egy művészettörténeti könyvben találok rá egy érdekes fametszetre az 1500
körüli évekből, amely a Szent Család Egyiptomból való hazatérését mutatja
be. Ne gondoljunk hagyományos ábrázolásra, sivatagi tájra, szamarat vezető
Szent Józsefre vagy szamárháton ülő Máriára! Az alkotót egyáltalán nem
zavarta, hogy az Egyiptom és a galileai Názáret közti távolság gyalogosan,
szárazföldön bejárható, mert ő úgy képzelte, hogy a Szent Család egy
kisebb vitorlás hajón, egy egyszerű bárkán utazik hazafelé. Szívderítő
látvány a fedélzeten szundikáló Szent József, a talán imádkozó Mária, az
árbockosárhoz felmászó angyalok és a hajókötélbe kapaszkodó Jézus, aki
kicsiny gyermekként kezével az útirányt mutatja vagy talán az égre mutat.
A tenger nyugodt, a szél sem fúj, a vitorlák felcsavarva. A Szent Család
tagjain kívül egyetlen ember sincs a hajón, nincsenek utasok, nincsenek
matrózok és hajóslegények, de még kapitány, kormányos sincs. De akkor kié
ez a hajó? Talán Szent József olyannyira meggazdagodott a munkájából, hogy
saját hajót vett, amivel aztán évek múlva hazatérhetett családjával?
Aligha. És ki kormányozza, ki vezeti ezt a hajót? A középkori alkotó talán
egy hajós vagy hajóval többször utazó személy lehetett, aki feltehetően
azt akarta sejtetni, hogy az események, az Egyiptomba való menekülés és az
onnan való hazatérés hátterében az isteni gondviselés áll. A kis Jézus,
Mária és József angyalok kíséretében oda utaznak, ahová a gondviselés
vezeti őket.
A világsajtó képei villannak be az elmúlt hónapokból. Az egyiken egy
katonai járőrhajó személyzete menti a tengeren lélekvesztővel átkelni
akarókat. Egy másikon szögesdróttal körülvett menekülttáborban sorsukat
tétlenül váró emberek. Egy harmadikon kamionra felkapaszkodó emberek,
akiknek minden vagyona belefér egy kis hátizsákba. A következőn takaróval
letakart kisgyermekek. Mintha csak aludnának. Ők már örökre alszanak, mert
nem tudtak elmenekülni a háború elől. Szívszorító látvány. Bárcsak
mindenki el tudna menekülni az életét fenyegető veszély elől! Bárcsak
minden hazáját elhagyóra úgy tekintene mindenki, mint menekültre, és nem
mint potyautasra, a szociális háló haszonélvezőjére vagy illegális
bevándorlóra! Napjainkban Szent Józsefnek embercsempészeket kellene
lefizetnie, hogy betonfalak alatti titkos alagutakon és átvágott
szögesdrótkerítéseken át menekülhessen Máriával és a kis Jézussal. Egykor
nekik is menekülniük kellett a gyilkos emberi szándék elől, mert életüket
veszély fenyegette. Az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy egy távoli
földön, idegen országban menedékre találtak és évek múlva visszatérhettek
saját hazájukba. Bárcsak napjaink menekültjei is biztonságos helyre
találnának! Bárcsak jószándékú befogadókra találnának! Bárcsak
biztonságot, nyugalmat találnának a menekülő családok! Bárcsak béke volna
mindenütt a világban, hogy senkinek se kelljen elhagynia hazáját! Bárcsak
mindenki megértené az irgalmasság üzenetét és jócselekedetnek tekintené a
vándorlók és menekültek befogadását! Bárcsak az éhezők, a szomjazók, a
ruhátlanok és a betegek mellett a menekültekben is felismernénk Krisztus
arcát! Bárcsak nekünk is mondhatná Krisztus a végső ítéleten: Jöjjetek és
vegyétek birtokba a nektek készített országot! Mert menekült voltam és ti
befogadtatok.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézusunk, aki magad is családban születtél és éltél, hozzád
fordulunk a családokért. Mutasd meg az igazi családi boldogságra vezető
utat a fiataloknak! Segítsd az édesanyákat és a feleségeket, hogy
édesanyád, Mária példáját kövessék az áldozatokat vállaló szeretet
mindennapi megélésében! Segítsd az édesapákat és a férjeket, hogy
védőszentjüknek és példaképüknek tekintsék Szent Józsefet, aki szeretettel
és hűséggel gondoskodott családjáról. Tanítsd engedelmességre a
gyermekeket szüleik iránt! Add, hogy minden család otthonra leljen és
békében éljen!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151227.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum