2007. szeptember 22., szombat

[Evangelium] 2007-09-22

2007. szeptember 22. - Szombat

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a
példabeszédet mondta nekik: "Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett,
némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak
felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt,
mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek
felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt,
és százszoros termést hozott." E szavak után Jézus felkiáltott: "Akinek
füle van, hallja meg!"
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így
válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait.
A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az
útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az
ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is
üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik
meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük
gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek
közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet
gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést
nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják
az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak
állhatatosságban."
Lk 8,4-15

Elmélkedés:

A mai evangélium nagyon jól illik a befejezéséhez közelő Budapesti
Városmisszióhoz. A példabeszédben szereplő magvetőhöz hasonlóan az elmúlt
napokban sok tanúságtevő keresztény indult el a nagyváros utcáin, hogy
elvessék az emberek szívébe Isten örömhírének a magvait. Munkájukat
lelkesen és a Szentlélektől vezettetve végezték. Hintették az igazság
magvait, amelyek közül némelyek talán bogáncsos lelkű vagy megkeményedett
szívű emberekre hullott, de bizonyára sok szem talált megfelelő talajra a
fogékonyak szívében. E magvetők azzal a tudattal végezték munkájukat, hogy
a mag növekedése, a termés nem rajtuk múlik. Az ő feladatuk az
igehirdetés, az evangelizáció és majd Isten gondoskodik róla, hogy
eredményes legyen e szolgálat. Adja Isten, hogy százszoros, sokszoros
legyen az evangelizáció gyümölcse!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Uram, hogy bemutasd nekünk alázatod misztériumát, fáradtan leültél a kút
szélére, és inni kértél a szamariai asszonytól. Te megajándékoztad őt a
hittel, s most szomjazol a hitére. Vizet kérsz tőle, és fölgyújtod benne
Isten szeretetének tüzét.
Add meg mérhetetlen kegyelmességedben, hogy elhagyjuk a bun mély
sötétségét, a bunös szenvedélyek vizét, és állandóan teutánad szomjazzunk,
ki az élet forrása és a jóság kútfője vagy!
Ókeresztény imádság

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. szeptember 21., péntek

[Evangelium] 2007-09-21

2007. szeptember 21. - Péntek, Szent Máté apostol és evangélista

Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a
vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felállt és követte
őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és
bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt.
Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: "Miért eszik a ti
Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" Jézus meghallotta ezt, és így
válaszolt: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: "Irgalmasságot várok és
nem áldozatot." Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a
bűnösöket."
Mt 9,9-13

Elmélkedés:

Evangéliumának megírásával Máté apostolnak az volt a célja, hogy bemutassa
Jézust az Isten Fiát, valamint tanúságot tegyen arról, hogy Jézussal
elkezdődik az Isten Országának megvalósulása a földön. Jézus halála és
feltámadása után az Ország növekedését az evangélium hirdetése és
továbbadása biztosítja mindenekelőtt élőszóban, de írásban is. Mindenki,
aki vállakozik az evangelizálásra, az igehirdető Jézushoz válik hasonlóvá.
Ahogyan az Úr hirdette egykor az Ország örömhírét az embereknek, ugyanígy
ma is ezt kell tennünk nekünk, az ő követőinek.
Az evangélium hirdetését az Egyház minden korban a Szentlélek segítségével
végzi. Vezesse és segítse a Szentlélek a most zajló budapesti
városmissziót!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ima városért
Mindenható és irgalmas Isten, ég és föld Teremtője. Hallgasd meg szeretett
gyermekeid imáját! Töltsd be fényeddel ezt a várost, amit most Neked
ajánlunk, ahol oly régóta akarnak az emberek megismerni és szeretni Téged!
Tárd ki az ajtókat és a szíveket, hogy Fiad beköltözhessen.
Úr Jézus Krisztus, az emberiség testvére. Te ismered örömeinket,
félelmeinket és szükségeinket. Engedd, hogy felismerjünk Téged, mint
Megváltónkat és Üdvözítőnket! Adj nekünk reményt és vágyakozást egy
Istenben gyökerező élet után! Áldd meg mindazokat, akik keresik az
igazságot, adj erőt és bátorságot azoknak, akik országod eljöveteléért
fáradoznak!
Szentlélek, szeretet Lelke. Újítsd meg Pünkösd csodáját egyházadban itt és
most is. Készíts fel minket, hogy befogadhassuk ajándékaidat, amelyekkel
el akarsz halmozni minket.
Szűz Mária, Megváltónk Édesanyja. Rád bízzuk a városunkban élő valamennyi
embert. Érintsd meg a szívüket! Vezesd őket szeretett Fiadhoz!
Ti mindannyian, szentek és boldogok! Szolgáltátok a szegényeket és e
városhoz kötődve tettetek tanúságot az evangéliumról. Imádkozzatok értünk,
hogy közbenjárásotokra Isten Országa láthatóvá váljék bennünk és általunk.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most
és mindörökké. Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. szeptember 20., csütörtök

[Evangelium] 2007-09-20

2007. szeptember 20. - Csütörtök

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért
hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő.
Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,
alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál.
Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és
csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a
vendéglátó farizeus így szólt magában: "Ha ez próféta volna, tudná, hogy
ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő." Jézus akkor hozzá
fordult: "Simon, mondanék neked valamit." Az így válaszolt: "Mester,
beszélj!" "Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral
tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte
tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?" "Úgy gondolom az,
akinek többet engedett el" - felelte Simon. "Helyesen ítéltél" -
válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod
ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez
viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem
adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött.
Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra.
Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett.
Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret." Aztán így szólt az
asszonyhoz: "Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!"
Lk 7,36-50

Elmélkedés:

Szent Lukács, az irgalmasság evangéliumának szerzője nagy figyelmet
szentel annak, hogy írásában bemutassa a bűnösöknek megbocsátó Jézust. A
farizeus házában történtekből kiderül, hogy a bűnös asszony keresi a
bűnbocsánat ajándékát. Azért megy Jézushoz, hogy kifejezze iránta
szeretetét. Szeretetének jutalmaként a legnagyobb isteni ajándékot nyeri
el, bűnei bocsánatot nyernek.
A zsidó vallási törvények szerint nem volt szabad érintkezni nyilvános
bűnösökkel. Jézus átlépi ezt a törvényi határt, hogy a bűnbánattal hozzá
közeledőnek megbocsáthasson. Küldetése többek között éeppen az ilyen
bűnösökhöz szól, hogy megajándékozza őket a lélek szabadságával.
Ha bűnbánattal közeledek Jézushoz, nála irgalomra lelek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Jézusom, ki adja meg nekem azt a kegyelmet, hogy egy lélek legyek veled?
Uram, elutasítom a teremtmények sokaságát, nem akarok mást, mint veled
egyesülni!
Uram Jézus, légy szívemnek mágnese! Szoríts magadhoz, öleld át, egyesítsd
lelkemet örökre atyai szíveddel!
Szalézi Szent Ferenc

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. szeptember 19., szerda

[Evangelium] 2007-09-19

2007. szeptember 19. - Szerda

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: "Kihez hasonlítsam e nemzedék
fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek,
akik így kiáltoznak egymáshoz:
"Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok."
Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt
mondjátok: "Ördöge van." Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt
mondjátok: "Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök
barátját!" Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták."
Lk 7,31-35

Elmélkedés:

Keresztelő Szent János küldetéséről és annak fogadtatásáról beszél Jézus a
mai evangéliumban, illetve összahasonlítja saját küldetésével. János
feladata az volt, hogy a Megváltó érkezését előkészítse. Egyesek
hallgattak rá és bűnbánatot tartva megkeresztelkedtek, de sokan
elutasították megtérésére felszólító szavát. Ez utóbbiak azok, akiknek
"hiába szólt a furulyaszó", mert nem akartak "táncolni". Jézus ugyanilyen
fogadtatást és elutasítást kapott, amikor megkezdte működését és
tevékenységét a nép körében.
Milyen jó volna, ha az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan mi is lángoló
szívvel hallgatnánk Jézus szavait és követnénk azokat!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Add, hogy elégedett legyek!
Egyedül Istennel legyek.
Ne vágyódjam társaságra.
Világi dolgok hallására.
Rejtett csöndben éljek.
Szívesen gondoljak Istenre.
Bensőségesen kérjem segítségét,
s őt tekintsem erősségemnek.
Szeretetében egyre növekedjem.
Kicsinységemet és nyomorúságomat
mindig szem előtt tartsam.
Erős kezében alázatos legyek.
Bűneimet megsirassam.
A nehézségeket türelemmel viseljem vezeklésül.
Örömmel vállaljam itt a tiszítótüzet, derűsen a bánatot.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. szeptember 18., kedd

[Evangelium] 2007-09-18

2007. szeptember 18. - Kedd

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és
nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat
hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a
városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt
hozzá: "Ne sírj!" Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre
a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj
föl!" A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt
anyjának.
Lk 7,11-17

Elmélkedés:

Jézus korában egy özvegyasszony senkitől sem számízhatott támogatásra
férje halála után. Még kilátástalanabb helyzetbe került, ha még gyermeke
sem volt, aki gondoskodhatott volna róla. Ennek fényében könnyen
megérthetjük az evangéliumban szereplő asszony nehéz helyzetét. Jézus
megkönyörül rajta és visszadja számára fiát, feltámasztva őt a halálból.
A tegnapi evangélium szerint Jézus átlépi a zsidók és a pogányok közti
hatrt, kifejezve, hogy küdetése nem korlátozódhat egyetlen népre. Most
pedig szintén átlép egy határt, megszeg egy törvényt. A halottakat ugyanis
nem volt szabad megérinteni, nehogy tisztátalanná váljon az ember. Jézus
nem törődik ezen előírással, mert segíteni szeretne. Megérinti a fiú
koporsóját, hogy életre keltse.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Uram, mily keveset teszünk mi teérted! Semmi olyat, amit érdemes lenne
megemlíteni! Mert hiszen afféle apró, kicsiny, sószemnyi nagyságú
dolgokat, amelyeket akár egy madár is elvisz a csőrében, csak nem lehet
nagy hatásnak és önmegtagadásnak minősíteni!
Igazán szomorú dolog, hogy olyan nagyra vagyunk egyes dolgokkal, amiket,
Uram, teérted teszünk. Holott jobb volna oda sem figyelni rájuk, ha mégoly
nagy számmal volnának is!
Boldogok azok, akik nagy tetteket vihetnek végbe a Te dicsőségedre! Tőlem
azonban semmi sem telik. Ó, Uram! Tégy engem képessé valami jóra, ha már
annyira szeretsz!
Avilai Szent Teréz

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. szeptember 17., hétfő

[Evangelium] 2007-09-17

2007. szeptember 17. - Hétfő

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott
betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A
szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: "Megérdemli, hogy
megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette
nekünk."
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados
eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj! Nem vagyok
méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak
arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a
szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak
katonák. S ha azt mondom az egyiknek: "Menj!" - akkor elmegy, ha a
másiknak meg azt mondom: "Jöjj ide!" - akkor odajön, vagy ha a szolgámnak
szólok: "Tedd meg ezt!" - akkor megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt
követő tömegnek: "Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben."
Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Lk 7,1-10

Elmélkedés:

Nyilvános működésének idején Jézus mindenekelőtt a választott nép fiainak
hirdette az Isten Országának örömhírét, és az ő körükben vitte végbe
csodáit és gyógyításait. Küldetése azonban nem csupán a zsidó néphez
szólt, hanem az egész emberiséghez. A pogány katonatiszt szolgájának
meggyógyításával Jézus átlépi a határt és nyivánvalóvá teszi, hogy a
pogányok sincsenek kizárva Isten jótéteményiből és az üdvösségből sem. Ők
is megkapják a hit ajándékát, amelynek szép példája az, ahogyan ez a
századosJézus segítségét kéri. Pogány létére jól ismeri a zsidó szokásokat
és törvényeket, s tudja, hogy Jézusnak nem szabad belépnie az ő házába,
nehogy tisztátalanná váljon. Ismeri és tiszteletben tartja ezt a vallási
szokást, ezért elégedne meg azzal, hogy Jézus csupán szavával gyógytsa meg
szolgáját. Hitének jutalmaként a szolga gyógyulást nyer.
Mekkora a bizalmam Jézus iránt? Hiszem-e, hogy tud rajtam segíteni?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram Isten, igaz, hatalmas és türelmes bíró, ki jól tudod, milyen gyarló
és álnok az ember; légy erősségem, hogy minden bizalmamat beléd vethessem,
mert nem elég biztonság nekem a lelkiismeretem.
Te tudod, amit én nem tudok, s ezért illő, hogy ha dorgálnak,
megalázkodjam és szelíden mindent elviseljek. Bocsásd meg nekem
kegyelmesen, hogy annyiszor nem tettem ezt, és add meg nekem a nagyobb
türelem ajándékát.


________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (6.)
A múlt hétvégi máriazelli zarándoklat a pápalátogatás alkalmával jót tett
a lelkivilágomnak. Ez mindenképpen annak köszönhető, hogy nem az esőre és
a rossz időre, hanem Krisztusra akartam figyelni, miként ezt a múlt héten
is írtam. Ezt a gondolatot aztán megpróbáltam alkalmazni jelen
helyzetemre. Levontam a tanulságot: nem jó, ha egy probléma határozza meg
az életemet. Maga a problémamegoldás kiváló ösztönző erő, motiváció lehet
bizonyos helyzetekben, hogy az ember dolgozzon, de nagy hátrány, hogy így
csak kényszerpályán mozgok. Sokkal szerencsésebb ha nem a pillanatnyi
gondokból indulok ki, hanem a hivatásomból. Jobb, ha a hivatásomból fakadó
feladatok határozzák meg az életemet, az időbeosztásomat, és nem a
leküzdendő problémák. Az elmúlt másfél hónapban a lakhatatlan
plébániaépület és más hasonló gondok irányítottak, s ebből elég is volt
ennyi. Mostantól stratégiát változtatok s mindenekelőtt Krisztustól akarom
megtudni, s megtanulni, hogy mit kell tennem. Mindennek a célja több mint
egyszerű túlélés. Az igazi cél, hogy ezzel még inkább papi hivatásomból
fakadó kötelességeimet tegyem. És majd minden nehézség megoldódik.
A héten meglátogatott egy budapesti család az e-vangélium lista tagjai
közül. Korábban soha nem találkoztunk, s mégis az első pillanattól kezdve
úgy beszélgettünk egymással mintha családtagok volnánk. A kölcsönös,
közvetlen barátságnak semmi sem állhatott az útjába. Köszönöm az ő
barátságukat és segítőkészségüket és a tiéteket, minden listatagét is.
Megkezdődött a Budapesti Városmisszió. Bár nem lehetek jelen a
programokon, imádkozom azért, hogy sok kegyelmi gyümölcsöt teremjen az
evangélium hirdetésének ezen formája. Találjanak minél többen Krisztusra
ezen új forma által!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. szeptember 16., vasárnap

[Evangelium] 2007-09-16

2007. szeptember 16. - Évközi 24. vasárnap

Abban az időben: A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák
őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: "Ez
szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük."
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: "Ha közületek valakinek
száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem
találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja
barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek, mert megtaláltam
elveszett juhomat. Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben
egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége
megtérésre. Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy
drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e
gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg
a szomszédasszonyokat, és azt mondja: Örüljetek velem, mert megtaláltam
elveszett drachmámat. Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így
örülnek majd egy megtérő bűnösnek."
Lk 15,1-10

Elmélkedés:

A bűnöst kereső Irgalom
A múlt héten történt, hogy valaki jelezte, eljönne azért a könyvért, amit
pár hete adott kölcsön nekem, mert most szüksége volna rá. Mondtam neki,
hogy másnap nyugodtan jöhet. A gondom akkor kezdődött, amikor észrevettem,
hogy a könyv nincs ott, ahová emlékezetem szerint tettem. Mindjárt keresni
kezdtem, de nem jártam gyors sikerrel. Hiába kutattam minden lehetséges
helyen, de bizony sehol sem volt. A könyv minden előzetes figyelmeztetés
nélkül eltűnt. Mit mondok most a tulajdonosának, amikor megérkezik? És mi
lesz a véleménye rólam? Lám, még egy papban sem bízhat meg, mert
elveszítettem a könyvét. Másnap reggel aztán újabb módszeres kutatásba
kezdtem, hogy előkerüljön a könyv, mert semmiképpen sem akartam szégyenben
maradni. Egyre elkeseredettebben és már-már minden reményt elveszítve
kerestem mindenütt, míg végre előkerült. A közeledő szégyen súlya hirtelen
szertefoszlott és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Nem egy értékes
dologról, hanem csak egy könyvről volt szó, mégis mennyire tudtam örülni
neki. Bizonyára mindannyian voltunk már hasonló helyzetben. Amikor valami
elveszett dolog után kutatunk, minden, régóta keresett dolog előkerül,
csak éppen az nem, amire szükségünk volna. Aztán a végén, milyen
megkönnyebbülést és örömet érzünk, amikor végre megtaláljuk a keresett
tárgyat. Még nagyobb az aggodalom és persze az öröm is, ha egy
zarándoklaton vagy egy kiránduláson veszik el valaki a csoportból és végre
előkerül.

A mai evangélium is hasonló élethelyzetekről számol be. Két példabeszédet
hallottunk. Az egyik az elveszett bárányról, a másik pedig az elveszett
pénzről szól. Könnyen magunk elé képzelhetjük a nyugtalan pásztort, aki a
számolás végén észreveszi, hogy a nyájból egy bárány hiányzik. Hogyan áll
most gazdája szeme elé? És magunk előtt látjuk a háziasszonyt, aki lázas
szorgalommal keresi elveszett pénzét. A két példabeszéd azonban mégsem egy
hétköznapi keresésről szól. Megértésükben segít minket a tény, hogy
tudjuk, hogy Jézus azoknak a farizeusoknak és írástudóknak mondja, akik
rossz szemmel nézték, hogy szóba áll a bűnösökkel. A helyes magyarázatban
segít továbbá az is, hogy a két hasonlat a tékozló fiúról vagy pontosabban
az elveszett fiúról szóló példabeszéddel folytatódik.

Az elveszett juhról, pénzről és fiúról szóló pédabeszédsorozat azt
szemlélteti, hogy Isten keresi az elveszett embereket. Irgalmas szívvel
keresi azokat, akik bűnös életük miatt távol járnak tőle, nem hallják már
vezető hangját vagy elhagyták őt. Igen, Istennek minden ember fontos,
mindenkinek az üdvösségét és boldogságát szeretné, és utánamegy minden
embernek, aki letér az üdvösség útjáról. A három történet tehát a bűnös
embert kereső irgalmas Istenről szól.

XVI. Benedek pápa a következőket írja az "Isten a szeretet" kezdetű
enciklikájában: "Az Újszövetség igazi újdonsága nem az új eszmék, hanem
Krisztus személye. A bibliai újdonság már az Ószövetségben sem egyszerűen
a gondolatokban áll, hanem Isten váratlan, s bizonyos értelemben hallatlan
cselekedeteiben. Istennek e tevékenysége most drámai formát ölt azáltal,
hogy Jézus Krisztusban maga Isten indul el az "elveszett bárány", a
szenvedő és elveszett emberiség után" (Deus caritas est 12.).
Amikor Jézus csodálatos példabeszédeket mond az elveszett bárányt kereső
pásztorról, az elveszett pénzdarabot kereső asszonyról vagy a tékozló fiút
szeretettel visszafogadó atyáról akkor nem csupán érdekes történeteket
mond el nekünk, hanem megmagyarázza saját küldetését. Azért jött, hogy
keresse és megtalálja azokat, aki elvesztek és visszavezesse őket az atyai
házba. A pásztor egészen váratlan dolgot tesz, amikor otthagyja, s ezzel
veszélynek teszi ki a kilencvenkilenc bárányt. Az asszony cselekedete is
hallatlan, hiszen egy csekély öszegért nem érdemes felforgatni az agész
házat. A tékozló fiú atyja is egészen váratlan dolgot tesz, amikor
hazatérő fia elé siet, s ahelyett, hogy megbűntetné hűtlensége miatt,
visszafogadja őt. A pásztor elindul, mert nem tud felhőtlenül örülni
annak, hogy a bárányok többsége nem veszett el. Az asszony nem tud addig
megnyugodni, amíg nincs meg az összes pénze. És a jóságos atya sem tud
annak örülni, hogy legalább az egyik fia nem hagyta el. Isten csak akkor
örül igazán, ha minden embert üdvözíthet.

Istennek ez a végtelen irgalma talán egyeseket könnyelműségre késztet, s
azt gondolják, hogy nekik semmit sem kell tenniük, hiszen Isten úgyis
megtalálja majd őket. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy
Isten csak azokat tudja megtalálni, akik elismerik, hogy elvesztek, s
engedik, hogy Isten megtalálja őket. Ha belátjuk, hogy bűneink miatt
elveszett emberek vagyunk, Isten irgalma megtalál minket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Jézusom, én vagyok az elveszett bárány,
és te vagy a jó pásztor,
aki aggódva futottál utánam,
végre elértél, megöleltél, megsimogattál,
aztán válladra véve visszavittél az akolba.

És jaj, én vagyok a tékozló fiú is,
aki elszórta vagyonodat,
a természetes és természetfölötti ajándékokat,
aztán a legszerencsétlenebb
körülmények közé süllyedtem,
mert messzire futottam tőled,
aki az Ige vagy, aki által minden lett.

És te vagy a végtelenül szerető Atya,
aki ünnepelve fogadtál,
botlásaimból észhez térítettél,
házadba visszahívtál,
s én ismét menedéket találtam
árnyékodban, ölelésedben.
Ismét a fiú ruhájába öltöztettél,
visszaültettél a te asztalodhoz, örömeidhez,
és meghívtál, hogy ismét részese legyek
örökségednek.
Boldog XXIII. János pápa

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum