2012. október 6., szombat

[Evangelium] 2012-10-06

2012. október 6. - Szombat

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött,
nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a
gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így válaszolt: „Láttam a
sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá
legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek,
hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy
nevetek föl van írva a mennyben."
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott:
„Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a
bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez,
Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más
nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." Jézus azután tanítványaihoz
fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,
de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."
Lk 10,17-24

Elmélkedés:

Az evangélium szerint a tanítványok Jézus nevére számtalan csodát tudtak
tenni tanító útjuk során. Ők is elismerik, hogy nem saját erejüknek vagy
különleges képességüknek köszönhető mindez, hanem annak, hogy Jézus
nevében cselekedtek. Megértették, hogy amikor Jézus elküldte őket, akkor
nem azt kérte tőlük, hogy önmagukról beszéljenek, hanem, hogy mindarról,
amit Jézustól tanultak. Keresztényként, és Krisztus tanítványaiként nekünk
is így kell élnünk. Hiszen nem a mi személyünk fontos, hanem Jézusé. Neki
kell állandóan növekedni bennünk, hogy az Ő nevében hirdessük a szeretet
lehetőségét és felemelő erejét a reményvesztett embereknek. Új életmódot
tanulunk, Jézus életmódját. Új nevet kapunk, Krisztusét, ahogyan Kis Szent
Teréz is nevét viselte. Szent Teréz példáját is követve, ne csupán a
nevünk legyen krisztusi, hanem egész életünk és minden cselekedetünk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség
van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben.
Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te
tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az
Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés
egyedül neked köszönhető!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. október 5., péntek

[Evangelium] 2012-10-05

2012. október 5. – Péntek

Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain!
Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna
azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban
tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa
lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel?
Egészen az alvilágig fogsz süllyedni." Majd így folytatta: „Aki titeket
hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig
engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem."
Lk 10,13-16

Elmélkedés:

Az evangéliumok hitelesen mutatják be Jézus tanító útjának sikereit és
eredményeit, de nem hallgatnak arról sem, hogy egyes helyeken
visszautasítással találkozik. Ilyen lehetett Korozain, Betszaida vagy
Kafarnaum városa, amelyeknek a lakosai hiába látták a csodákat, mégsem
hittek. A hitetlenségnek és az elutasításnak pedig következménye lesz, az
tudniillik, hogy az utolsó ítéletkor örökre elpusztulnak a városok lakói.
Lehetőségük volt nekik is arra, hogy felismerjék Jézusban az Üdvözítőt és
megtérjenek, de ők nem ezt választották, ezért még azok a pogányok is
hamarabb juthatnak el az üdvösségre, akiknek sokkal kevesebb lehetőségük
volt. Felismerem-e Jézusban üdvösségem szerzőjét?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Életem Istene és Ura! Neked szentelem kezem munkáját és a pihenéssel
töltött napokat. Könyörülj ezen a munkában megfáradt kézen. Feléd emelt
kézzel ígérem neked, hogy nem menekülök lustán a munka elől és nem múlik
el napom imádság nélkül. Nyújtsd ki kezedet és vezess engem a munka és az
imádság által az üdvösség felé!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. október 4., csütörtök

[Evangelium] 2012-10-04

2012. október 4. - Csütörtök

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
„Békesség e háznak!" Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek,
ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek
és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok
házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket,
egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és
hirdessétek: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!" De ha betértek
valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára,
és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt,
de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!" Bizony, mondom
nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a
városnak."
Lk 10,1-12

Elmélkedés:

Érdekes, hogy amikor Szent Lukács evangélista a tanítványok misszióba
küldéséről ír, akkor nem a tényleges munka leírására fordít figyelmet,
hanem arra a cselekedetre, ahogyan Jézus elküldi őket. A küldésből derül
ki számunkra a misszió természete és tartalma, s csak ebből tudunk arra
következtetni, hogy miként történhetett az evangélium hirdetése egykoron.
Jézus szavaiból kiderül, hogy az evangélium hirdetésével a béke új
korszaka jön el a földre, egy olyan idő, amelyben Isten igazsága alapozza
meg az emberi kapcsolatokat. Az evangéliumot hirdető személyek bárányként
indulnak el a világba, azaz védtelenek az ellenséges érzületű emberekkel
szemben, de mindenkor számíthatnak küldőjük segítségére. A missziónak
mindig az a célja, hogy Isten országának jelenléte megtapasztalható legyen
mindenki számára. Ezt a célt szolgálja az evangélium üzenetének a
hirdetése és a betegek gyógyítása is. Jézus felszólítása nekünk is szól,
akik megismertük őt. Kész vagyok-e továbbadni másoknak szeretetét?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Taníts minket arra, hogy óvatosak legyünk az
evilági javakkal és kincsekkel kapcsolatban, mert könnyen rabul ejthetik
szívünket és eltéríthetnek minket törvényeid útjától! Segíts minket, hogy
le tudjunk mondani mindenről azért, hogy megtaláljuk igazi kincsünket,
Téged, aki lelkünk üdvösségét akarod, és rátaláljunk a te szeretetedre,
amely életünk igazi és teljes boldogságát jelenti.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. október 3., szerda

[Evangelium] 2012-10-03

2012. október 3. - Szerda

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy
útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy." Jézus így
válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!" Az így válaszolt: „Uram,
engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." „Hagyd a holtakra,
hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
Isten országát."
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy
előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Lk 9,57-62

Elmélkedés:

Jézus mai példázatai kizökkentik a hallgatóságot és minket is abból, hogy
a megszokott szemszögből nézzük a világot és benne saját életünket, és egy
új távlatból, a tanítványság látószögéből világítanak rá az ember
hivatására. A tanítvány ugyanis, aki életét egészen Krisztus követésére
szenteli, nem azzal törődik, hogy éppen hol fog aludni, de nem is azzal,
hogy eltemesse a halottakat vagy múltat, s nem a szeretteitől való
elbúcsúzás a gondja. A tanítvány egyedül mesterére figyel, aki mellett
elkötelezte magát. Úgy tűnik, hogy az talál ki magának mindenféle hirtelen
intéznivalót, akiben nem elég komoly az elhatározás Jézus követésére. Kész
vagyok-e azonnal indulni, ha engem hív Jézus?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet!
Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz
tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és
beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és
így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. október 2., kedd

[Evangelium] 2012-10-02

2012. október 2. - Kedd

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület
van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa,
hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51–56

Elmélkedés:

Ma ismét a tanítványok rosszindulatáról olvasunk. Az előző részben a Jézus
nevében való cselekvést tiltották meg, ma pedig Isten bosszúját akarják
lehívni azokra, akik nem fogadják be Jézust. Sem a jó szándékú embernél,
sem az ellenségesen viselkedőkkel szemben nem jogos a viselkedésük, s
Jézus is egyértelműen elítéli helytelen gondolkodásukat. A tanítványok is
csak lassan értették meg a nyitottságot és a türelmet, amit nekünk is el
kell sajátítanunk. Türelmetlenséggel, bosszúállással és veszekedéssel nem
lehet Isten országát építeni. Nem szabad senkit sem kiközösítenünk vagy
elutasítanunk, hanem próbáljunk meg segíteni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk
Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az
Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak
azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges.
Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. október 1., hétfő

[Evangelium] 2012-10-01

2012. október 1. - Hétfő

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb
közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket,
maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: „Aki befogadja ezt a
gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt
fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a
legnagyobb." Ekkor János vette át a szót: „Mester, láttunk valakit, aki
ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged
velünk együtt." Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs
ellenetek, az veletek van."
Lk 9,46-50

Elmélkedés:

A mai evangéliumból kiderül, hogy a tanítványok teljesen félreértik Jézus
követésének értelmét, s rangsort akarnak maguk között felállítani. Mindez
ugyanis azok után történik, hogy Jézus megjövendöli szenvedését és
felszólítja őket a kereszthordozásra. Jézus egy gyermeket állít példaképül
eléjük. A gyermeknek nincs hatalma, védtelen, s mások gondoskodó
szeretetére szorul. De abban a tekintetben is félreértik Jézust a
tanítványok, hogy egyeseket ki akarnak zárni a közösségből, s megtiltják,
hogy Jézus nevében jót tegyen, azt gondolva, hogy kizárólag ők követhetik
Jézust. A Krisztus követés mindenki számára nyitott, aki gyermeki szívvel
fogadja Jézus tanítását s ragaszkodik hozzá.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat
tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen
minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt
az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az
üdvösség felé!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. szeptember 30., vasárnap

[Evangelium] 2012-09-30

2012. szeptember 30. - Évközi 26. vasárnap

Abban az időben: János (apostol) így szólt Jézushoz: „Mester, láttunk
valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk.
Megtiltottuk neki, mert nem követ minket." Jézus ezt válaszolta: „Ne
tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen
szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár
csak egy pohár vizet is az én nevemben, – azért, mert Krisztuséi vagytok,
– bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat
egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha
malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed
megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel
a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat,
vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat
olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb
fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra
jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik."
Mk 9,38-43. 45. 47-48

Elmélkedés:

Krisztus nevében
Az apostolok meghívástörténetein eltűnődve észrevesszük, hogy milyen
erővel ragadja meg őket Jézus személye. Azonnal elhagynak mindent, hogy
hozzá csatlakozzanak és tanítványai legyenek. Vallási vágyaikat, Isten
utáni vágyukat mozdítja meg az Úr, aki megérzi lelkük rezdüléseit. Hitük
abból születik meg, amit az évek során megtapasztaltak mesterük
személyével kapcsolatban. E Krisztus-tapasztalat lesz hitük alapja és a
későbbi időkben igehirdetésük tartalma. Az apostolok és a tanítványok
maguk is elcsodálkoznak azon, hogy mi mindenre képesek Jézus nevében.
Amikor Jézus missziós útra küldi őket, illetve amikor mennybemenetelekor
küldetést ad nekik, Jézus nevében indulnak, az ő nevében tanítanak, az ő
nevében gyógyítanak. A Jézus nevében cselekvő személyek megmozdítják az
emberek vallási vágyait, Isten utáni vágyukat.

Mai elmélkedésünkben idézzük fel a legfontosabb dolgokat azzal
kapcsolatban, hogy milyen hatása van a Jézus nevében végzett
cselekedeteknek. Nem véletlenül választjuk ezt a témát, hanem a mai
vasárnap evangéliuma alapján, amelyben arról olvasunk, hogy az apostolok
megtiltották valakinek, hogy Jézus nevében ördögöket, azaz gonosz lelkeket
űzzön ki a megszállottakból. Amikor János apostol elmondja ezt Jézusnak, ő
nem helyesli eljárásukat és ezt mondja: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a
nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem" (Mk 9,39). A
Jézus nevében végzett csoda tehát nem az apostolok kiváltsága, hanem az Úr
bárkinek megengedi, akit jó szándék vezérel.

Milyen hatása van a Jézus nevében végzett cselekedeteknek és milyen
cselekedetekre gondoljunk? Elsőként az Úr jelenlétét és közösségteremtő
jelenlétét kell megemlítenünk. Jézus mondta: „Ahol ketten vagy hárman
összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). A baráti
összejöveteleken, a keresztény találkozókon, az ifjúsági- és
családcsoportokon túl főként a szentségi közösségre gondoljunk, a
szentmisére, amelyen a közös hit megvallása és az egy kenyérből, az
Oltáriszentségből való részesedés teremti meg a krisztusi közösséget. A
szentmisében Jézus nem csak tanítása által van jelen, hanem az
Oltáriszentségben is. Nem jelképes, hanem valóságos jelenlét ez.

A Jézus nevében végzett második fontos cselekedetünk az imádság. Ezzel
kapcsolatban a mi Urunk a következőt ajánlja: „Bármit kértek az én
nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön" (Jn 14,13). Ne csupán
kéréseink megfogalmazásakor, hanem minden imádságukban Jézus nevében
forduljunk a mennyei Atyához!

Lukács evangélista részletesen beszámol a hetvenkét tanítvány
küldetéséről. Nekik szóló buzdítását Jézus ezekkel a szavakkal zárja: „Aki
titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16). Miként egykor a küldöttek
Jézus nevében tanítottak, ugyanúgy az apostolok utódai, a püspökök és a
papok az Úr nevében végzik az igehirdetés szolgálatát. Aki őket hallgatja,
magát Jézust hallgatja. Az igehirdetők számára elsősorban nem
magabiztosságot ad mindez, hanem alázatot, és növeli felelősségtudatukat.
Szolgálatuk során mindvégig számíthatnak a Szentlélek segítségére. Az
utolsó vacsorán mondta Jézus: „A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit a
nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre és eszetekbe juttat
mindent, amit mondtam nektek" (Jn 14,26).

Krisztus követőinek amellett, hogy jót tehetnek az Úr nevében, el kell
viselniük a szenvedéseket és üldözéseket is. Ezzel kapcsolatban a
következő figyelmeztetést mondta Jézus: „Kiszolgáltatnak benneteket a
szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Az
én nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket" (Lk 21,16-17). A
bántalmazások tehát nem személyük ellen irányulnak, hanem Isten
elutasításának jele. A keresztény ember hűséges Krisztushoz, hűséges
hitéhez, mert tudja, hogy ezzel biztosíthatja üdvösségét. Az eddigieket
Szent Pál apostol szavaival foglalhatjuk össze: „Bármit mondtok vagy
tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek!" (Kol 3,17)

Befejezésül a Jézus nevében való fellépés árnyoldalára figyeljünk. A végső
időkre vonatkozóan jelentette ki a mi Urunk: „Vigyázzatok, nehogy valaki
félrevezessen benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és mondják: Én
vagyok a Krisztus, és sokakat félre fognak vezetni" (Mt 24,4-5). Adja meg
Isten nekünk a megkülönböztetés adományát, hogy felismerjük a hamis
prófétákat és a hamis tanítókat, és ne kövessük őket! Adja meg Isten
nekünk a kegyelmet, hogy felismerjük az igaz tanítókat, akik valóban
Krisztust képviselik, és hallgassunk rájuk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad
létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok
azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te
személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell
dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így
az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával
kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk. Segíts minket, hogy az
evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum