2017. május 20., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-05-20

2017. május 20. - Szombat

Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: "Ha a világ gyűlöl titeket,
tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne
titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert
kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ.
Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem
üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották,
a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem
ismerik azt, aki küldött engem."
Jn 15,18-21
Elmélkedés:
A bűnös ember gyakran gyűlölettel tekint az igazakra, mert zavarja őt,
hogy a másik ember tud tisztességesen élni, ő viszont nem. A Bibliában
számos példát találunk erre, amelyek közül talán a próféták esetei a
legszembetűnőbbek. Őket Isten azért küldi, hogy szavukkal vagy
egyszerűen csak a puszta létükkel figyelmeztessék az embereket arra,
hogy elhagyták a törvények útját, és térjenek vissza Istenhez. A
próféták elleni gyűlölet odáig fajult, hogy az életükre törtek. Ugyanez
lett a sorsa Jézusnak is, aki igaz Istenként jött a világba azzal a
küldetéssel, hogy megmutassa a bűnösöknek az Istennek tetsző életet. Az
evangéliumokban több helyen is találkozunk azzal, hogy nem mindenki
hallgatja hittel és fogadja el Jézus tanítását. Vannak olyanok, akik
nem ismerik fel Krisztusban a világosságot, mert jobban szeretik a
sötétséget, s nem akarják az igaz Istent megismerni. Vannak emberek,
akik elfordulnak tőle, s nem hallgatják tovább, sőt olyanok is, akik
nyíltan szembefordulnak vele és a vesztét akarják.
Akik Jézust követik, az ő sorsában részesednek és magukra vonják a
világ gyűlöletét. Ezzel kapcsolatban mondja az Úr a mai evangéliumban:
"Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak." Erre azonban nem
válaszolhatunk gyűlölettel, mert hisszük, hogy egyedül a szeretet képes
legyőzni a felé irányuló rosszat. Vállalom-e ugyanazt a sorsot, amiben
az Úrnak része volt?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Jézus, te vagy az ember egyetlen Megváltója! Testvéreinkért imádkozunk
hozzád, akik igent mondtak neked a papságra, a megszentelt életre, vagy
a misszióra szóló hívásodra. Add, hogy életük napról napra megújuljon,
és élő evangéliummá váljanak!
Szent II. János Pál pápa


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170520.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. május 19., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-05-19

2017. május 19. - Péntek

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: "Az az én parancsom, hogy
szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete
senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti
barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak
titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura.
Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól,
tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én
választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és
gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az
én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek
egymást!"
Jn 15,12-17
Elmélkedés:
Napjaink fiataljai szívesen beszélnek haverjaikról és közös
szórakozásaikról. Történeteikben mindig új szereplők tűntek fel, mert
nem tartósak, nem elmélyültek ezek a kapcsolatok, s a régebbiek helyett
mindig jönnek újak. Vajon a rengeteg haver között van-e olyan, aki
igazi barátnak számít? Vajon a rengeteg virtuális barát között, akikkel
kapcsolatban vannak az internet segítségével, van-e igazi barát? Ha
őszintén akarnak válaszolni, akkor valójában nincs. Az igazi barátság
több, mint egy gyors és felszínes kapcsolat. A barátság több, mint
néhány üzenetváltás a közösségi internetes oldalon. Akinek csak
internetes ismerősei vannak, aligha ismeri a barátság hagyományos
fogalmát.
Ti barátaim vagytok - mondja Jézus a mai evangélium szerint s szava
ránk is vonatkozik. Ő tehát a velünk való barátságra törekszik. Vajon
mi is akarjuk-e ezt a barátságot? A barátság nem a személyek közti
látszatkapcsolat, s nem is egy érdekkapcsolat abban az értelemben, hogy
mindenki a maga érdekét vagy előnyét keresi a barátságban. Az igazi
barát önmagát osztja meg a másikkal és részesedik barátjának örömeiben
és gondjaiban egyaránt. A barátnak ideje van ránk és nem csupán néhány
kattintásra futja az idejéből, amellyel kifejezi, hogy tetszik neki,
amit éppen csinálunk. Kitüntető dolog számunkra, hogy Jézus barátai
lehetünk. Maradjunk hűségesek e barátsághoz!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk: Jézus, a te Fiad megígérte nekünk az Igazság Lelkét. Add,
hogy örökre velünk maradjon a Vigasztaló! Add, hogy parancsaid által
megismerhessük az élet útját! Kérünk, add, hogy legyen mindig erőnk
befogadni az igazságot. Add, hogy ellenállhassunk a hazugság minden
csábításának! Add, hogy teljesítve a te parancsaidat szeretetedben
éljünk, és velünk legyen mindig az Igazság Lelke!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170519.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. május 18., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-05-18

2017. május 18. - Csütörtök

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: "Amint engem szeret az Atya, úgy
szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha
megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök
ezzel teljes legyen."
Jn 15,9-11
Elmélkedés:
A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszéd folytatása a mai
evangéliumi rész, amelyből megtudjuk, hogy a szeretet az az éltető erő,
amely összekapcsolja Jézust és a benne hívőket. A szeretet folyamatos
és kölcsönös áramlása jelenti az Isten és az ember közti kapcsolat
alapját. Megtapasztaljuk életünkben Isten felénk áradó szeretetét, és
elismerjük azt, hogy viszonoznunk kell ezt a szeretetet. Krisztushoz
fűző szeretetünknek egyrészt folyamatosnak kell lennie, mert ha
megszűnik, a kapcsolatunk is megsérül. Olyan ez, mint amikor egy
szőlővesszőt lemetszenek a szőlőtőről. A szeretetet ugyanakkor jellemzi
a kölcsönösség is. Jézus szeret minket, és mi viszonozzuk az ő
szeretetét, amely éltető forrás számunkra.
Amikor a szeretetnek ilyen formájú megélésére törekszünk, akkor nem
kevesebbre vállalkozunk, mint hogy olyan szeretet kössön össze minket
Jézussal, amilyen szeretet összekapcsolja az Atyát és a Fiút. Jézus
szavai igazak: "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is
titeket." A keresztény élet Istennel való szeretet-kapcsolatot,
szeretet-közösséget jelent. Viszonozzuk Jézus szeretetét olyan gyermeki
engedelmességgel, ahogyan ő szereti az Atyát! Lehet-e bármi is
fontosabb életünkben, mint kitartóan haladni az ő parancsainak útján és
megmaradni ebben a szeretetben?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és
kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek,
rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd
el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a
hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és
vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy
téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170518.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. május 17., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-05-17

2017. május 17. - Szerda

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a
tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is
bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától,
ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok
a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő
termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem,
azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik
és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor
bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám,
hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés:
A mai evangéliumi hasonlat kapcsán gondolkozzunk el a következőn: Az Úr
szavai szerint mi vagyunk a szőlővesszők, akik hozzá kapcsolódunk, és
akiket - ha gyümölcsöt tudunk teremni - Jézus megtisztít, hogy még
többet teremjünk. Milyen nagy vigasztalás és öröm számunkra, hogy Jézus
alakít minket! Ő formálja a mi szívünket és lelkünket, hogy Istennek
tetsző legyen az életünk!
Ha meghoztuk életünkben a döntést, hogy vele akarunk élni és benne
akarjuk a lélek gyümölcseit teremni, azaz ha megtesszük felé az első
lépést, akkor ő siet a segítségünkre. Az első pillanatban nem várja
tőlünk, hogy azonnal bőséges termést hozzunk, hanem megelégszik azzal a
kevéssel, amit a magunk erejéből adni tudunk neki. Arra kell csak
vigyáznunk, hogy - miként a szőlővesszők a szőlőtőhöz - hozzá
kapcsolódjunk, és belőle merítsünk erőt, nehogy elszáradjunk vagy
terméketlenné váljunk. Ha látja bennünk az életképességet, a lelki
erősség csíráját, akkor ő már tudja, hogyan kell alakítania életünket,
hogy bő termést hozzunk. Szüntelenül, de főleg életünk meghatározó
döntési helyzeteiben, bízzuk rá magunkat, hogy ő irányíthasson és
alakítson minket. Ne a magunk feje után menjünk olyan úton elindulva,
ami pillanatnyilag esetleg jónak tűnik, hanem engedjük, hogy ő vezessen
minket. Így válunk Jézus tanítványaivá.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Krisztusé vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja:
a keresztségben Krisztus bennünket magáénak fogadott és önmagával
egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb
a múltbeli és jelenlegi különbségeinknél, melyek egyházainkat ma is
elválasztják. Szerető Istenünk! Köszönjük neked, hogy Krisztusban eggyé
tettél bennünket. Adj nekünk felismerést és bátorságot, hogy Egyházadat
egységben és szeretetben építhessük! Add, hogy életünkkel és egyházaink
szolgálatával a te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170517.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. május 16., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-05-16

2017. május 16. - Kedd

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
"Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom,
ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne
csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de
visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az
Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek,
mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem
sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs
hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy
cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem."
Jn 14,27-31a
Elmélkedés:
Jézus arra bátorítja apostolait az utolsó vacsorán, hogy ne
szomorkodjanak, hanem örvendezzenek elmenetelén, mert távozása
visszatérés az Atyához. Tanítványaként nem ragaszkodhatnak az apostolok
a végtelenségig ahhoz, hogy Mesterük maradjon ebben a világban, mert
akkor Jézus nem teljesítené küldetését.
Az Atyához való visszatérés gondolata valójában nem volt újdonság a
tanítványok számára, mert nyilvános működésének ideje alatt Jézus
többször is beszélt nekik arról, hogy az Atyától jött. Származása
meghatározó volt számára, s egyúttal olyan tény, amelynek ismerete
szükséges ahhoz, hogy megértsük tanítását és cselekedeteit. A mennyei
Atya által rábízott igazságot hirdette és az Atya által tett mindent,
tettei az Atya dicsőségét szolgálták.
Küldetése befejezéséhez közeledve, már kevésbé beszél származásáról,
inkább arról tanít, hogy hová indul. Természetesen ahhoz tér vissza,
akitől e világra jött. Mennybe indulása örömmel tölti el azokat, akik
szeretik őt, mert ez jelzi, hogy küldetése beteljesedett, s indul, hogy
a mennyországban helyet készítsen övéinek. Helyet mindazoknak, akik
szeretik őt. Örök otthont azoknak, akik hisznek benne. Örök boldogság
helyét, állapotát azoknak, akik az üdvösségre törekszenek. Nekem is.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
egységben! Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
igaz hitedben és annak megvallásában! Sugalld szívükbe tanításod
szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod
evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves
cselekedeteket vigyünk végbe.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170516.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. május 15., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-05-15

2017. május 15. - Hétfő

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: "Aki ismeri és
teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt
Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam
neki." Júdás - nem a karióti - itt közbeszólt: "Uram, hogyan van az,
hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?" Jézus
így folytatta: "Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem
szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig,
amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.
Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a
Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket
mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek."
Jn 14,21-26
Elmélkedés:
Jézus újra és újra lelkére köti tanítványainak, hogy nem elegendő az,
ha valaki ismeri őt. Azt kéri követőitől, hogy teljesítsék parancsait,
amelyek végső soron a mennyei Atya útmutatásai az ember számára. A mai
evangéliumban kijelenti: "Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az
szeret engem." Vallásosságunk nem elmélet, hanem élő kapcsolat
Krisztussal. Szóbeli hitvallásunk bizony keveset ér, ha hitünkből nem
fakadnak a szeretet jócselekedetei.
Jézus szavai arra is rávilágítanak, hogy tanításának teljesítése nem
fakadhat kényszerből vagy a kicsiny embernek a hatalmas Istentől való
félelméből, hanem az Isten törvényei szerinti életnek egyetlen forrása
a szeretet lehet. Fel kell ismernünk tehát, hogy az isteni parancsok a
javunkat szolgálják. Fel kell ismernünk a törvények mögött rejlő isteni
szeretetet és gondoskodást, s akkor majd mi is képesek leszünk arra,
hogy a szeretet vezéreljen minket Isten törvényeinek útján.
E felismerésben segítségünkre van a Szentlélek, akit az Atya és a Fiú
azért küld a világba, hogy szüntelenül emlékeztessen bennünket arra a
krisztusi igazságra, amely az örök életre vezet. A Szentlélektől, aki
maga is ajándék, számos isteni ajándék árad felénk: a létezés ajándéka,
amelyet minden létező megkapott a teremtő Istentől, a kegyelem
ajándéka, amelyet Isten állandó segítségként ad nekünk az üdvösség
útján való előrehaladáshoz.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a
szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb szíve oltalmaz! Az ő
keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad
mindenhatóságát dicsérjük mindörökké!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170515.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. május 14., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-05-14

2017. május 14. - Húsvét 5. vasárnapja

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ne nyugtalankodjék a
szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában
sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet
készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét
eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én
vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!" Ekkor Tamás így
szólt: "Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az
utat?" Jézus ezt felelte: "Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek,
Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok."
Fülöp megjegyezte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég
nekünk!" Jézus így válaszolt: "Már olyan régóta veletek vagyok, és nem
ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan
mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az
Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok
intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki
bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya
énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony,
bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja
végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet
azoknál, mert én az Atyához megyek."
Jn 14,1-12
Elmélkedés:
Az Úr által
Néhány évvel ezelőtt fiatalokkal kirándultunk a Kőszeg környéki
hegyekben. Utunk során ragaszkodtunk a turistatérképen jelölt
útvonalhoz és mindvégig figyelmesen követtük a jelzéseket. A
rögtönzésnek és az új utak keresésének is megvan a maga varázsa, de mi
a könnyebb megoldást választottuk, a jelzések következetes követését,
hogy biztosan és mielőbb célhoz érjünk. Minden rendben volt addig, amíg
egy olyan helyhez nem értünk, ahol nem sokkal korábban kivágták a
fákat, s velük együtt a turistajelzéseket is. Ettől kezdve nehezebb
volt a feladat és persze el is tévedtünk. Bolyongásunk és útkeresésünk
közben egy villanyoszlopon örömmel olvastuk: "Vigyázat!
Nagyfeszültség!" Örömmel, mert ebből tudtuk, hogy még nem tévedtünk át
Ausztriába, hanem Magyarországon vagyunk. Mindenki próbált okos lenni,
de valójában senki nem tudta, hogy hol vagyunk és merre kellene
továbbmennünk. Végül egy arra kiránduló másik csapat segített
megtalálni a helyes irányt.
Ez a korábbi élményem, eltévedésünk, útkeresésünk és sikeres célba
érésünk jutott eszembe a mai evangélium kapcsán, amelyben Jézus a
következőket mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem
juthat el az Atyához, csak általam." Ha elindulunk és haladunk egy
úton, akkor vannak olyan jelek, amelyek igazolják, hogy jó úton járunk.
Más jelek egyértelműen figyelmeztetnek minket, hogy letértünk a helyes
útról. Emberi életutunknak az a végső célja, hogy eljussunk a mennyei
Atyához, eljussunk abba az örökké tartó boldogságba, amelyet
mennyországnak nevezünk. Időről időre fel kell tennünk azt a kérdést,
hogy jó úton járunk-e, az üdvösség útján haladunk-e? Jeleket, biztos
jeleket keresünk, amelyek a helyes irányt mutatják számunkra. Valójában
egyetlen ilyen biztos jel van: Jézus Krisztus. Általa juthatunk el
végső célunkhoz, ő vezet minket az örök életre. Ezt jelenti az ő szava:
"Senki sem juthat el az Atyához, csak általam."
És közben végig kell járnunk egy benső utat, a lelki fejlődés útját.
Helytelen, ha valaki megragad a gyermekkorban megtapasztalt hit
szintjén. A Jézus által emlegetett gyermeki lelkület megőrzése nem azt
jelenti, hogy hitünk nem fejlődhet. Nem kell megijednünk akkor sem, ha
a hit útján a kamaszokra jellemző lázadás jelei mutatkoznak, csak éppen
nem szüleinkkel, hanem Istennel szemben. Igen, néha szeretnénk a magunk
útját járni, a saját elképzeléseink útján haladni. A tékozló fiúban is
megvolt az önálló élet vágya és megvolt benne a bátorság a lázadáshoz.
Persze ne mondjuk azt, hogy nem ment vele semmire, mert kénytelen volt
visszatérni oda, ahonnan elindult. Mert az ő útja nem volt hiábavaló,
nem volt felesleges. Sokat tanult hibáiból, ez az út törte le gőgjét és
tanította meg az alázatosságra. Nagy ára volt, de végül atyjánál
találta meg a szeretetet és a biztonságot.
Egy aranymiséjét ünneplő pap mondta nagyon őszintén a következőt: "Nem
tudnám megmondani, hogy ötven évvel ezelőtt miért választottam, miért
fogadtam el a hivatást, miért lettem pap. Egyszerűen csak azt éreztem,
hogy Isten hív és minden nap egy lépést kell felé tennem." Az örök élet
felé is hasonló tudattal haladjunk. Tegyünk minden nap egy lépést az
üdvösség útján! Egy élet is kevés ahhoz, hogy megtudjuk, miért járunk
ezen az úton! Legyen most elég annyi, hogy Isten hív erre az útra és
Jézus Krisztus vezet minket ezen az úton.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te egyeseket a szegények felé fordulás, a
szeretetszolgálat útján indítasz el. Önzetlen és önfeláldozó szívet
adsz nekik, hogy szeretetedben éljenek és a te szeretetedet sugározzák
a rászorulóknak és nélkülözőknek. Másokat a hitre nevelés útján
indítasz el, hogy a tőled kapott tanítást, az üdvösség örömhírét jó
magként vessék el az emberi szívekbe, mindazok szívébe, akik keresik az
igazságot és vágyakoznak az üdvösségre. Adj nekik erőt, hogy
hivatásukat felelősséggel végezzék! Segíts minket, hogy ne térjünk le a
lelki fejlődés útjáról, mindig ragaszkodjunk hozzád, aki az üdvösségre
vezetsz minket!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170514.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum