2013. augusztus 17., szombat

[Evangelium] 2013-08-17

2013. augusztus 17. – Szombat

Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék
fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt:
„Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám
jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!" Azzal rájuk tette kezét, majd
továbbindult.
Mt 19,13-15

Elmélkedés:

Jézus gyermekek iránti magatartásáról a közelmúltban már olvastunk,
illetve elmélkedtünk. Ma újból ez kerül elő az evangéliumban. Amikor
szeretettel fogadja a gyermekeket, korának szokásaival ellentétesen
cselekszik. Magatartásán az apostolok elcsodálkoznak, hiszen abban az
időben a felnőttek nem hallgattak a gyermekek véleményére, s gyakorlatilag
nem érintkeztek egymással a korosztályok. A bölcs felnőttek és az oktalan
gyermekek között olyan szakadék húzódott, amelyet csak a felnőtté válás
életkorának elérésével lehetett átlépni. E régi szokást ismerve érthetővé
válik számunkra, hogy az apostolok miért igyekeztek Jézustól távol tartani
a gyermekeket, akik megzavarhatták volna tanítói munkájában vagy éppen
pihenésében. Jézus magához hívja, hogy kifejezze irántuk érzett szeretetét
és megáldja őket.
Jézus ráteszi kezét a gyermekekre – olvassuk az evangélium leírásában. Ez
a mozdulat azonban nem a csodáknál alkalmazott kézrátétel, amikor
érintésére megszűnnek a testi betegségek vagy kiűzetnek a lelket
megszállva tartó gonosz lelkek. Nem is az az erőteljes mozdulat, amely
képes lecsendesíteni, elnémítani a háborgó tengeri vihart. Itt áldásról
van szó, Isten Fiának áldásáról, amelyben szintén erő rejlik.
Istengyermeki lelkületünkhöz annak elismerése is hozzátartozik, hogy
szükségünk van mindennapjainkban Isten áldására.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Teljes szívünkből kérünk, Uram, hadd harcoljunk az igazságért a lélek és a
test erejével egészen a végsőkig. Ha eljön az idő, amikor próbára teszik
hitünket – hiszen amint az aranyat a kemencében, úgy hitünket is a
veszélyben és az üldözésben próbálják ki –, ha kitör az üldözés, add, hogy
felkészülten találjon, hogy házunk télen ne omoljon össze, hogy
lakóhelyünket ne rombolja le a vihar, mintha csak homokra épült volna.
Add, hogy minden próbára készen nyilvánvalóvá tegyük Irántad való
szeretetünket, Isten, akinek legyen dicsőség és hatalom mindörökké.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130817.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 16., péntek

[Evangelium] 2013-08-16

2013. augusztus 16. – Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték
tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?"
Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és
nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját
és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már
nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött,
ember szét ne válassza."
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy
válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?" Jézus
kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy
elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el,
házasságtörést követ el."
Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség
között, akkor nem érdemes megházasodni." Jézus így válaszolt: „Nem
mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert
van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az
emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond
róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!"
Mt 19,3-12

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus a házasságról, s annak lényeges eleméről, a
felbonthatatlanságról tanít, amire a farizeusok kérdése szolgáltat okot. A
házasság maradandó és sérthetetlen egysége melletti érveit a teremtő Isten
eredeti szándékára vezeti vissza. Istennek ugyanis az ember teremtésekor
az volt a szándéka, hogy a férfi és a nő, a férj és a feleség közti
szeretetkapcsolatot ne sérthesse meg senki, hanem egész életre szólóan
kötelezzék el magukat egymás mellett, hogy egymás javát szolgálják és
gyermekeknek adjanak életet.
Napjainkban ugyan sokan eljutnak az álomesküvőig, de a szeretetben és a
hűségben való kitartás csak álom marad számukra, a kezdeti szerelem hamar
elmúlik és az együttélés éppen a szeretet hiánya miatt rémálommá válik
számukra. Sok fiatal számára elképzelhetetlen, hogy egész életre szólóan
elkötelezze magát valaki mellett, ezért inkább a kényelmesebb élettársi
kapcsolatot választják, ami bármikor megszakítható. E gondolkozás azt
jelzi, hogy nem veszik komolyan kapcsolatukat. Azt is meg kell
állapítanunk, hogy akik mégis vállalják a házasságot, nincsenek
biztonságban, mert nem tudják magukat függetleníteni a társadalmi
megítélés és környezet káros hatásaitól.
Örömteli, hogy mindezek ellenére ma is sok fiatal bízik Isten segítségében
és kötelezi el magát valaki mellett a szeretetben. Jó volna minél több
fiatal figyelmét ráirányítani ezekre a pozitív példákra, illetve Isten
eredeti szándékára a házassággal kapcsolatban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram Jézus! A te végtelen isteni szeretetedet megtapasztalva értem meg
igazán, hogy nem elég szavakkal szeretni, hanem cselekedeteimmel kell
kimutatnom a szeretetet. Segíts engem abban, hogy mindenkiben téged
lássalak és téged szeresselek! Segíts engem úgy szeretni embertársaimat,
hogy az emberek megérezzék, hogy te szeretet őket! Taníts engem a
szeretetre!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130816.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 15., csütörtök

[Evangelium] 2013-08-15

2013. augusztus 15. – Csütörtök, Szűz Mária mennybevétele
(Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés:

A hit megjelenítője
A májusi litániák alkalmával pár nap múlva észrevettem, hogy az egyik
kisfiú mindig eljön a Szűzanyát köszöntő imára. Kérdezősködtem is tőle
buzgósága okáról. Ekkor elmondta, hogy édesanyja váratlanul kórházba
került, s ő felajánlotta, hogy május minden napján eljön és édesanyjáért
imádkozik. Aznap kissé elkalandoztak a gondolataim a litánia éneklése
közben. Azokra gondoltam, akiknek eszébe sem jut, hogy a bajban érdemes
Jézus édesanyjához fordulni. Akik megfeledkeznek arról, hogy égi
édesanyánk mindenféle nehéz helyzetben képes segíteni. Néhány nap múlva, a
kivizsgálást követően hazaengedték az édesanyát a kórházból. A fia ezután
sem hiányzott az imáról. Tudta van miért hálát adnia.
A Máriáról szóló katolikus hitigazságok közül az ő mennybevételéről szólót
ünnepeljük a mai napon, amit a magyar hagyomány szerint
Nagyboldogasszonynak nevezünk. Még a vallásukat gyakorlóknál is előfordul,
hogy mennybevétel helyett mennybemenetelt emlegetnek Mária esetében. Ez
pontatlan megfogalmazás. Jézus Krisztus esetében mennybemenetelt mondunk,
ezt ünnepeljük a húsvétot követő negyvenedik napon, mert ő a maga erejéből
emelkedett a mennybe. Máriánál másról van szó, hiszen ő nem a maga
erejéből juthatott a mennybe, hanem Isten vette fel őt a mennyországba.
Jézus édesanyja tehát a földi életből a mindenható Isten közreműködésével
juthatott a mennyországba.
Ezt az egyáltalán nem lényegtelen fogalmi megkülönböztetést használja XII.
Piusz pápa az 1950. november 1-jén közzétett, Munificentissimus Deus (A
legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli rendelkezésében, amely Szűz Mária
mennybevételének hittételét rögzíti. Ez a következőket tartalmazza: „A
szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája befejezése
után testével, lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe."
Szűz Mária tehát a mindenható Istennek köszönheti megdicsőülését, ezért
beszélünk következetesen mennybevételről. A hittétel másik érdekessége,
hogy nem kívánta eldönteni azt az évszázadok óta tartó vitás kérdést, hogy
vajon Mária meghalt-e vagy halál nélkül, más módon jutott fel a mennybe. A
hittétel ezért „a földi életpályája befejezése után" kifejezést használja,
hiszen nem tudhatjuk biztosan, hogy miként fejeződött be Jézus
édesanyjának földi élete. Erről ugyanis nem tudósítanak az evangéliumok.
Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy élete a mennyországban teljesedett
be. Jézus anyja eljutott az üdvösségre, amelyet Isten minden embernek
készített, és amely mindannyiunk végső célja. Ha követni szeretnénk Máriát
a mennybe, akkor követnünk kell őt az életszentség útján.
Ha például az oly kedves rózsafüzér imádság titkai segítségével
végiggondoljuk Mária életének eseményeit és fiához, Jézushoz való
kapcsolatát, akkor észrevehetjük, hogy a mennyországba való feljutás
mintegy következménye volt az ő földi életének. Ebből az következik, hogy
ha földi életünk során a Krisztushoz való hasonulás és a vele való élet a
célunk, akkor a halál, amit Máriával ellentétben mi el nem kerülhetünk,
nem fog törést jelenteni számunkra, hanem életünknek folytatása lesz az
örökkévalóságban. Hisszük, hogy földi életünk, akaratunk és szándékunk,
cselekedeteink és szavaink határozzák meg azt, hogy eljuthatunk-e a
mennybe.
Szűz Mária mennybevételének mai ünnepe emlékeztessen minket arra, hogy a
Szűzanya a mi égi édesanyánk, akinek pártfogására mindig számíthatunk.
Ahogyan magyar őseink évszázadokon keresztül bizalommal fordultak a
Magyarok Nagyasszonyához és miként Szent István király
országfelajánlásának mintájára önmagukat ajánlották a Szent Szűz
oltalmába, ugyanúgy mi is bizalommal kérjük az ő mennyei közbenjárását
önmagunkért, családjaink békéjéért és magyar hazánk lelki megújulásáért.
Hozzá hasonlóan állítsuk egész életünket Isten szolgálatába és tegyük meg
mindazt, amit Isten ránk bíz.
A válságban lévő világban tapasztalható gondok, küzdelmek,
igazságtalanságok miatt ne veszítsük el hitünket és reményünket! A
názáreti lánynak is lett volna oka az elkeseredésre, de ő „hitt annak
beteljesedésében, amit az Úr mondott neki" (Lk 1,45). Erről olvashatunk a
mai ünnep evangéliumában.
Neves hittudósok gyakran használják Mária személye kapcsán a „hit
megjelenítője" kifejezést. Tanuljunk az ő hitéből, mert enélkül
vallásosságunk sokat veszíthet bensőségességéből, gyengédségéből,
tisztaságából, egyszóval mindabból, amit talán a hit anyai dimenziójának
nevezhetünk. A hit erőt adott Máriának ahhoz, hogy Istentől kapott
hivatását teljesítse. A hit adjon erőt mindannyiunknak, hogy Isten akarata
szerint éljünk, s földi életünk után a mennybe jussunk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem! Te Szűz Mária lelkét fogantatása pillanatától kezdve
megóvtad a bűnöktől és földi élete befejeztével megóvtad testét a
romlástól. Irgalmasságodban bízva fohászkodom hozzád: segíts, hogy le
tudjam győzni a rosszat magamban, s elhagyjam a bűnös élet útját! A te
kegyelmeddel képes vagyok a menny felé törekedni, ahová Fiad édesanyja
eljutott. Mária, égi édesanyám, oltalmazz anyai szeretettel az égből, hogy
hivatásomat beteljesítve Isten elé állhassak a mennyben, ahol ő irgalmas
szeretettel vár minden embert. Tekints rám az égből és segíts megtalálnom
az utat, a hit és a szeretet útját, amelyen a mennybe juthatok.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130815.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 14., szerda

[Evangelium] 2013-08-14

2013. augusztus 14. – Szerda

Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: Ha testvéred vétkezik
ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád,
megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek
közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben
is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony,
mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy
kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman
összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Mt 18,15-20

Elmélkedés:

Az evangéliumi részben ma arra találunk javaslatot, hogy az egymás közti
nézeteltéréseket miként lehet testvéri, keresztény módon elrendezni. Jézus
azt tanácsolja, a fokozatosságot megtartva igyekezzünk jó hatással lenni
másokra, amikor valamilyen hibájukra figyelmeztetjük őket.
A javaslat gyakorlati megvalósítása során azonban nehézségekbe ütközünk.
Amikor valakit a lehető legnagyobb körültekintéssel és szeretettel
figyelmeztetünk az általa elkövetett bűnre, sokan inkább megsértődnek,
megneheztelnek ránk. Ez a könnyebb reagálás, mintsem hogy belássák
hibájukat. Másokban ugyan mindenki könnyen észreveszi a hibát, de önmagunk
gyengeségét nehéz felismerni vagy bevallani. A testvéri figyelmeztetés
eszközéről emiatt mégsem szabad lemondanunk. Tapintatosság, türelem,
bizalom és őszinteség szükséges ahhoz, hogy bárkit is a javulás útjára
vezessünk, és arról sem feledkezhetünk meg, hogy farizeusok volnánk, ha
bennünk ugyanazok a hibák megvannak, de nem törekszünk azok kijavítására.
A kényszerítés vagy a fenyegetőzés sosem lehet eredményes. Ha az illető
belső késztetést érez az általunk javasolt útra, akkor hasznossá vált a
testvéri figyelmeztetés. Ha ezt nem érzi, akkor türelmet kell iránta
tanúsítanunk.
Elsősorban ne a másik emberben található rosszal küzdjünk, hanem azzal,
ami bennünk van.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130814.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 13., kedd

[Evangelium] 2013-08-13

2013. augusztus 13. – Kedd

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz,
ki a legnagyobb a mennyek országában?"
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt:
„Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint
a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé
lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig
befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy
megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom
nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen
így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek
közül."
Mt 18,1-5. 10. 12-14

Elmélkedés:

Az evangélisták közül Szent Lukács foglalkozik a legtöbbet Jézus
gyermekkorával. Evangéliumának elején megismerkedhetünk Jézussal, aki
gyermekként érkezett emberi világunkba. A gyermek Jézus elfogadja
édesanyja, Mária és nevelőapja, Szent József irányítását, és
engedelmeskedik nekik. Ugyanakkor tudatában van annak is, hogy ő valójában
a mennyei Atya gyermeke, Isten Fia, miként erről a tizenkét évesen
szüleivel Jeruzsálembe zarándokló Jézust bemutató jelenet tanúskodik.
A mai evangéliumban Szent Máté művéből az a jelenet tárul elénk, amikor
nyilvános működésének ideje alatt egy alkalommal a már felnőtt Jézus
gyermekeket állít példaképként tanítványai elé. A gyermeki lelkület azért
követendő, mert a gyermek engedelmessége szülei iránt annak példája,
ahogyan a keresztény ember Istennek engedelmeskedik. A gyermeki lelkület
másik fontos eleme a bizalom, azaz nem féltjük életünket, hanem az Isteni
Gondviselésre bízzuk magunkat.
Jézus gyermekekkel szemben tanúsított magatartása azt jelzi, hogy Isten
szeretettel fordul a gyermekekhez, akiket a felnőttek sokszor lenéznek,
lekezelnek. A mi Urunk felnőttként is a gyermekek barátja maradt,
figyelemmel, szeretettel fordult feléjük, és példaként állítja őket
követői elé.
Amikor megkereszteltek, Isten gyermeke lettem. Meg tudtam-e őrizni
magamban az istengyermekség lelkületét? Gyermeki bizalommal,
engedelmességgel fordulok-e Istenhez, aki az én mennyei Atyám?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked
zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami igaz
javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton
örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek! Tiéd minden szent
dicsérete és magasztalása mindörökké.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130813.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 12., hétfő

[Evangelium] 2013-08-12

2013. augusztus 12. – Hétfő

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az
emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad." Erre a
tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők
Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet
templomadót?" – „De igen" – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus
megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől
szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?" „Az idegenektől" –
felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg
ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat,
amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot.
Vedd ki és add oda nekik értem és érted!"
Mt 17,22-27

Elmélkedés:

Amikor Jézus első alkalommal jövendölte meg tanítványainak a rá váró
szenvedést (vö. Mt 16, 21-23), kijelentése Péter apostol tiltakozását
váltotta ki, aki ezt mondta: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!"
(Mt 16,22).
Szenvedésének és halálának második megjövendölésekor, amit a mai
evangéliumban olvasunk, ezt mondja Jézus: „Az Emberfiát az emberek kezébe
fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad" (Mt 17,22). Szavai
hallatára elszomorodtak tanítványai, mert nem értik, hogy akkor miként fog
megvalósulni Krisztus uralma.
Valamivel később Jézus harmadszor is beszél nekik a reá váró sorsról,
haláláról és feltámadásáról (vö. Mt 20,17-19), de sors helyett helyesebb
volna inkább az Atya tervének, üdvözítő szándékának megvalósulásáról
beszélnünk. Ekkor ismét az apostolok értetlenségével találkozunk, akik
arról kezdenek el maguk között vitatkozni, hogy ki ülhessen majd Jézus
dicsőséges trónja mellett, amikor uralma megvalósul. Mindhárom alkalommal
azt látjuk, hogy az apostolok értetlenül fogadják mindazt, amiről Mesterük
beszél. Nem értik meg, hogy miként egyeztethető össze a szenvedés és a
halál Jézus messiási dicsőségével, ekkor ugyanis még nem tudják, hogy mit
jelent a feltámadás.
Jézus feltámadásban megmutatkozó dicsősége hitünk lényeges eleme. Ha
hiszünk Jézus szenvedésének értelmében és hiszünk megváltó halálában,
akkor higgyünk üdvösségszerző feltámadásában is!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, Uram! Sokat vétkeztem, és megérdemeltem igazságos büntetésedet.
Légy kegyelmes nekem, bűnösnek! Isten, Fiad értem halt meg a kereszten, s
én hálátlansággal fizettem szeretetedért. Teljes szívemből bánom ezt.
Jóságos mennyei Atyám, Te végtelenül jó vagy, én pedig vétkeimmel
megszomorítottalak és megharagítottalak. Bánom egész lelkemből és
megfogadom, hogy megjavulok és többé nem vétkezem. Segíts kegyelmeddel!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130812.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 11., vasárnap

[Evangelium] 2013-08-11

2013. augusztus 11. – Évközi 19. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen
felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan
emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és
zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a
tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát,
mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok."
Lk 12,35-40

Elmélkedés:

Várakozó szolgák vagyunk
Az éjszakai virrasztás bizony fárasztó, de néha még nappal sem könnyű
ébren maradni. Jó példa erre, hogy egy alkalommal az egyik ministráns
nagypapája elbóbiskolt a szentmisén. Amint később elmesélte, az történt,
hogy előző nap sokat dolgozott a kertben és a gyümölcsösben, alaposan
elfáradt. Este pedig még egy focimeccset is megnézett, ráadásul
hosszabbítás volt, ezért nem tudott időben lefeküdni. Csendesen, nyugodtan
aludt az öreg a misén, talán még álmában is tudta, hogy a templomban nem
érheti őt semmi baj. A szunyókálás miatt lehetett egy kis lelkiismeret
furdalása, mert az áldás után bejött a sekrestyébe, hogy bocsánatot kérjen
„bűnéért". Mosolyogva kérdeztem tőle, hogyan fordulhatott ez elő? Az öreg
próbált védekezni: „Plébános úr! Az apostolok is elaludtak Jézus mellett a
Getszemáni-kertben." Hirtelen nem is tudtam mit mondani a leleményes
védekezésre, de az unokájának, helyén volt az esze, és rögtön ráfelelt:
„Úgy ám nagypapa, bizony elaludtak az apostolok, de nem a délelőtt 10 órai
misén, hanem akkor késő este volt!" A virrasztó szolgákról szóló
példabeszédet és a váratlan időben érkező tolvajról szóló mondást
tartalmazza a mai evangélium. A két példázat mondanivalója hasonló.
A várakozó szolgák és az éjszakai őrségben lévő emberek bizonyára az
őrségváltást várják a legjobban, amikor szolgálatuk befejeztével végre
pihenni mehetnek, de a példázatban nem ez a lényeg. Az őrök azt várják,
hogy hazaérjen az úr, a ház gazdája. Tudják, hogy kire várnak, és azt is,
hogy gazdájuk biztosan meg fog érkezni. A jézusi példabeszédekre jellemző
fordulatot jelen esetben az hozza, hogy a hazatérő úr megvendégeli a
szolgákat és azokat, akik várták őt. A gazda felcseréli a szerepeket, akik
korábban szolgáltak, most kiszolgáltakká válnak. A várakozás önmagában is
izgalmas, meglepetést hozhat. Valami olyat, ami nem várható, s főként nem
elvárható. A várakozás meglepően nagy jót hozhat nekünk. És itt értjük
meg, hogy a várakozás miért nem elpazarolt idő. Vannak, akik azt
gondolják, hogy nem érdemes várakozással tengetni az időt. De talán jobban
járnak azok, akik úgy gondolják, hogy a várakozás percei, órái, napjai
meghozzák gyümölcsüket. Miközben Istenre várakozunk, az ő Lelke
tevékenykedik bennünk csendesen, szinte észrevétlenül.
Az egyházi igehirdetés visszatérő eleme ezzel a szövegrésszel
kapcsolatban, hogy a keresztény embernek szüntelenül várakoznia kell az Úr
érkezésére, Krisztus második eljövetelére. Ennek mikéntje és ideje azonban
teljesen bizonytalan. Abban biztosak lehetünk, hogy egyszer be fog
következni, de azt senki ember nem tudhatja előre, hogy mikor. Időről
időre (talán az elmúlt években túl sokszor is) megjelennek olyan
híresztelések, miszerint hamarosan bekövetkezik az Úr jövetele. Egyesek
még a napot is tudni vélik, aztán ha mégsem következik be az előre
bejelentett időpontban a nagy érkezés, akkor nagy mentegetőzések közepette
újabb dátumot jelölnek meg. A Szentírást és Jézus szavait jól ismerő
keresztény ember pedig csak azt kérdezi magában, hogy mi értelme van ilyen
felesleges kijelentésekkel lázban tartani az embereket, s miért kell
riadalmat kelteni? Érkezésének idejére vonatkozóan Jézus egyértelmű
kijelentést tesz: „Legyetek éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az
órát" (Mt 25,13). Aki azt állítja, hogy ő mégis tudja, az biztosan hamis
próféta, akinek nem érdemes hinnünk.
Az éjszaka leple alatt érkező tolvajról szóló mondás szintén az Úr
érkezésének bizonytalan, előre nem tudható idejére utal. Miként egy ház
tulajdonosa sem tudja előre megmondani, hogy mikor akarnak betörni házába,
ugyanúgy senki nem tudhatja előre Krisztus jövetelének időpontját.
Készenlétre, fokozott figyelemre, a türelmes várakozásra ösztönöz minket a
példabeszéd. Annak érdekében, hogy ne érhessen minket váratlanul Urunk
jövetele, lelkünk legyen mindig készen a vele való találkozásra!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts
meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást!
Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel
várjam a te kegyelmed növekedését bennem. A várakozás nem elfecsérelt,
elpazarolt idő. A várakozás percei, órái, napjai vagy évei meghozzák
gyümölcsüket, mert közben maga Isten tevékenykedik bennünk csendesen. Add,
hogy észrevegyen szüntelen jelenlétedet és ez jelentse számomra a
boldogságot! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130811.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum