2009. január 31., szombat

[Evangelium] 2009-01-31

2009. január 31. - Szombat

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: "Keljünk át a
túlsó partra." Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal
vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt,
ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: "Hallgass el, nyugodj
meg!" A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult:
"Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el
ugyanis őket. Egymást kérdezgették: "Ki lehet ez, hogy még a szél és a
tenger is engedelmeskedik neki?"
Mk 4,35-41

Elmélkedés:

Bármennyire is furcsának tűnik, a háborgó tenger lecsendesítésének csodája
rokonságban áll azokkal a csodatettekkel, amelyeknél Jézus ördögöket űz ki
megszállott emberekből. Az ókori népek hitében ugyanis a tenger az
istenség ellen támadó gonoszt, rosszat testesítette meg. Ezt a vélekedést
a Jézussal egy hajóban utazó tanítványok is ismerték, s éppen ezért most
is meglepődnek a rendkívüli hatalmon, miként az ördögűzések is nagy
csodálkozást váltottak ki. E természeti csodánál tehát nem csupán arról
van szó, hogy Jézus hatalma felülmúlja a természeti erőket, hanem arról
is, hogy képes legyőzni az ember életét veszélyeztető rosszat. Bár a
tanítványok azt gondolják kezdetben, hogy Jézus nem törődik a veszéllyel,
valójában ő jól tudja, hogy mi veszélyezteti az embert, az emberi életet,
de azt is tudja, hogy ő képes legyőzni ezeket az erőket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mind, aki tanításra vállalkozik, kell, hogy eltöltve légyen mély
szeretettel, legnagyobb türelemmel és legfőként: mélységes alázattal!
Munkájuk' végezzék legodaadóbb buzgalommal. És így, alázatos imáik által,
az Úr méltónak leli őket, hogy munkatársai legyenek Őneki az Igazság és
lelkek ügyében.
Kalazanci Szent József
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 30., péntek

[Evangelium] 2009-01-30

2009. január 30. - Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
"Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár
alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először
szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés
engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Majd folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen
példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor
elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban
elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak."
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták
megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül
volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34

Elmélkedés:

Miként az ember elvégzi a magvetés feladatát és Istenre bízza, hogy
kikelnek-e a magok és munkájának lesz-e gyümölcse, ugyanúgy az Isten
üzenetének hirdetői is tudatában vannak annak, hogy miután küldetésüket
lelkiismeretesen elvégezték, egyedül Isten kegyelmétől függ, hogy a
hirdetett tanítás milyen termést fog hozni a hallgatóság szívében.
Az isteni kegyelem működését lelkünkben nem lehet időhöz kötni, nem lehet
sürgetni. Talán már mindannyiunkkal előfordult, hogy minden évben
elolvastuk ugyanazt az evangéliumi történetet, de nem volt ránk különösebb
hatással, mígnem egyszer megvilágosodott számunkra, megértettük
mondanivalóját, s úgy éreztük, hogy általa Isten személyesen nekünk üzen
valamit. Az évek során Isten szava titokzatosan, csendesen elvégezte
feladatát. Ha nyitott szívvel, türelmesen hallgatom Istent, meghallom
üzenetét.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ha tanítás, prédikálás a te dolgod, előbb buzgón tanulj, mindent
megtegyél: munkálkodj ügyesen Isten szerint. Úgy hirdesd az igét, hogy
előbb te azt megéld! Ha nem teszed, a nép azt látja! A szavával ezt
hirdeti, életében amazt teszi! Szavad bizony gúnyt, nevetést kelt
közöttük, nép fejet ráz, megvet: s igéd légbe zendült.
Borromei Szent Károly

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Az elmúlt napok zord időjárása miatt áram és internet nélkül maradtam.
Mostanra kezd javulni a helyzet. Már nincs mindig áramszünet, de elég
bizonytalan a rendszer. Ilyen technikai hibák sajnos a jövőben is
előfordulhatnak.
Bocsánatot kérek a kellemetlenségért mindenkitől!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 29., csütörtök

[Evangelium] 2009-01-29

2009. január 29.

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: "Vajon azért gyújtanak-e
lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a
lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy
nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért,
hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!"
Majd így folytatta: "Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel
mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá.
Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik,
amije van."
Mk 4,21-25

Elmélkedés:

A magvetőről szóló példabeszéd folytatásaként Jézus arról beszél
hallgatóinak, hogy világítás végett szokás lámpát gyújtani, s nem azért,
hogy a fényt aztán elrejtsék. Itt tehát világossá válik számunkra, hogy az
Ige hallgatójából az Ige hirdetőjévé válni nem egyszerűen csak lehetőség,
hanem kötelesség. Az éltető tanítás ugyanis fényt, világosságot jelent az
ember számára, melyet látható helyre kell tenni, hogy mindenkire
ráragyogjon. Az Igében önmagában életet alakító erő rejlik, amelyet nem
szükséges emberi "bölcsességgel" fokozni. Ahogyan engem, ugyanúgy másokat
is formál, éltet Isten szava. Továbbadom-e az örömhírt?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Minden szerzett bölcsességem, okosságom, lelki vidámságom lehull rólam, és
nem tudok mást tenni, mint imádságban ahhoz menekülni, akiben akkora
irgalom volt, hogy Isten létére meztelen földi gyermekként jött el
hozzánk.
Amikor megszabadultam a külvilágtól és minden idegenségtől, boldogan
térdeltem színe előtt, és az alázat és a bánat édes könnyét onthattam,
akkor éreztem, hogy új, kimondhatatlan áldás egész árja áradt rám, s a
hosszú sötétség után újra világosság gyúlt bennem: Ő az Úr, aki mindig
közel van hozzánk, örömben és balsorsban.
Nem értelmetlenül kerültünk a világba, itt kell megérnünk egy másik világ
számára. Nagy bűneimnek teljes tudatában vagyok, mégis bizalom tölt el,
mivel tudom, hogy Isten az örök szeretet és kegyelem, s hogy Megváltóm él,
s híveit az örökkévaló és az Igazságos kegyelmében részesíti.
Carl Ritter: Az imádság áldása

________________________________

Aktuális:
Jelenleg Zala, Vas és Somogy megye egy részén, így Zalalövőn is a jelentős
hóesés következményeként már hosszabb ideje áramszünet van.
Ezért ez alkalommal Horváth István Sándor atya egy korábbi elmélkedését
közöljük. István atya szíves türelmet kér, az áramszünet miatt nem tudja
olvasni az e-maileket sem. Kérem, hogy mondjunk el egy fohászt István
atyáért és mindazokért, akiknél szintén nincs áram az ország nyugati
részében.
(Fehér János)
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 28., szerda

[Evangelium] 2009-01-28

2009. január 28. - Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje.
Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a
tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: "Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint
vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és
fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja.
Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött
a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt.
Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek,
elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott,
kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést
hozott." Jézus így fejezte be szavait: "Akinek füle van, hallja meg!"
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték
tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: "Ti megtudhatjátok
Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben
hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy
megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: "Nem értitek
ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A
magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás,
meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az
elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a
tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert
állhatatlanok, csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy
üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig,
akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a
tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi
szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük
gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott.
Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros,
sőt százszoros termést hoznak."
Mk 4,1-20

Elmélkedés:

A megvetőről szóló jézusi példabeszéd azt is bemutatja számunkra, hogy
mennyiféle veszélynek van kitéve Isten tanítása. E veszélyek azonban nem
rajtunk kívül álló okok, hanem olyanok, amelyek a mi szívünkből származóan
akadályozzák meg, hogy a tanítás megfoganjon és gyümölcsöt teremjen
bennünk. De figyeljünk fel arra is, hogy Isten mennyire bőkezű, amikor
termékeny magokként szívünkbe ülteti igazságát. Ha az ő jóságából és
bőkezűségéből fakadó tanítás nem terem bennünk gyümölcsöt, akkor ezért
tényleg hibáztathatjuk az isteni magvetőt, hanem csak önmagunkat. Ha
nyitott szívvel fogadom az isteni igét, bizalommal hallgatom az örök élet
felé utat mutató igazságot, akkor az bennem is bőséges termést hozhat.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Úr Jézus, segíts megértenünk, hogy csak saját magunk és önző vágyaink
gyakori halála vezethet el minket a teljesebb élethez; hiszen ha Veled
együtt nem halunk meg, akkor Veled együtt föl sem támadhatunk.
Boldog Kalkuttai Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 27., kedd

[Evangelium] 2009-01-27

2009. január 27. - Kedd

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a
házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek,
odaszóltak Jézusnak: "Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged."
Jézus azonban így válaszolt: "Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?" Aztán
végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: "Ezek
az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem,
nővérem és anyám!"
Mk 3,31-35

Elmélkedés:

Ki az én anyám? Kik az én rokonaim? - kérdezi Jézus a mai evangéliumban.
Szavait könnyen félreérthetjük, ha csupán önmagában néznénk a jelenetet. A
kérdés előzménye az volt, hogy Jézus családtagjai - hitelt adva annak a
szóbeszédnek, hogy Jézus "eszét vesztette" - érte jönnek, hogy hazavigyék.
A furcsa kérdéssel az Úr válaszol hozzátartozói magatartására. Családjának
tagjai nem ismerik fel cselekedeteiben, csodáiban az Isten Országának
megvalósulását, hanem Jézus ellenfeleinek véleményét fogadják el.
Helyettük inkább azokat tartja Jézus rokonainak és barátainak, akik
örömmel hallgatják tanítását és készek arra, hogy aszerint éljenek. Én is
az Ő tanítványainak nagy családjához és közösségéhez tartozom, ha hozzá
akarok hasonlóvá válni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Köszönöm Néked Uram, hogy ma reggel is békére ébredhettem. Köszönöm az
életet, hogy fájdalmak és betegségek nélkül, szabadon lélegezhetek,
élhetek. Köszönöm, hogy őszinte szívvel szólhatok Hozzád, hogy
meghallgatod szavaimat!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 26., hétfő

[Evangelium] 2009-01-26

2009. január 26. - Hétfő, Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az
aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se
tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy
házba, először is ezt mondjátok: "Békesség e háznak!" Ha békesség fia
lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok
ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a
munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek,
és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg
ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!"
Lk 10,1-9

Elmélkedés:

Szent Pál apostol megtérését követően az ő két legkedvesebb munkatársára
Timóteusra, Efezus első püspökére, és Szent Titusz krétai püspökre
emlékezünk. Pál apostol sosem tekintette igehirdetését és missziós
munkáját a maga érdemének, hanem minden jó gyümölcsöt Istennek
tulajdonított. De láthatjuk azt is, hogy az isteni kegyelem mellett
hűséges személyekre is támaszkodott, akikben megbízott, s akikre bátran
bízhatott különféle feladatokat. Timóteus és Titusz olyan személyek
voltak, akik a népek apostola buzgósát követendőnek tekintettek és maguk
is életüket az evangélium terjesztésének szentelték. Vajon én kész
vagyok-e arra, hogy Krisztus munkatársaként örömhírének továbbadásáért
dolgozzak?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 25., vasárnap

[Evangelium] 2009-01-25

2009. január 25. - (Évközi 3. vasárnap), Szent Pál apostol megtérése

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18

Elmélkedés:

Pál, Krisztus apostola
Egyházunk minden esztendőben január 25-én ünnepli Szent Pál apostol
megtérését, amely napot pálfordulónak is szoktuk nevezni. E napon arra
emlékezünk, hogy a keresztényüldöző Sault a Jeruzsálemből Damaszkusz
városa felé vezető úton megszólította a feltámadt Krisztus, s ez a
találkozás gyökeres változást eredményezett életében. Ettől az élménytől
kezdve Krisztus tanítványa és apostola lesz, aki életét az evangélium
terjesztésének szenteli elsősorban a pogányok körében.

Ez a nap idén vasárnapra esik ugyan, de az apostol születésének 2000.
évfordulója alkalmából meghirdetett Szent Pál évben lehetőségünk van arra,
hogy ne az évközi harmadik vasárnapról vegyük a szentmisét, hanem Szent
Pál megtérésének ünnepéről. Általában a megtérés eseményéhez szokták
kötni, hogy Saulból Pál lesz. A félreértés elkerülése végett érdemes
tudnunk, hogy valójában nem arról van szó, hogy keresztényüldöző Saul a
megtérésekor felvette volna a Pál nevet, hanem arról, hogy abban az időben
sokan viseltek két nevet, egy zsidó nevet és egy görög vagy római nevet. A
két név általában hasonlított egymásra (Paulus-Saulus). Pált tehát a
születésétől fogva így hívták, de volt egy zsidó neve is: Saul. Lukács
evangélista egyébként az Apostolok Cselekedeti könyv első részében a Saul
nevet használja az apostolra, majd írásának második felében áttér a Pál
névre, de ez a névváltás nem a damaszkuszi eseménynél történik.

A Jézussal való találkozást Pál esetében megelőzi a Jézus tanítványaival
való találkozás. Krisztus tanítványai fiatal közösséget alkottak. A
közösségnek még neve sem volt ebben az időben, hiszen csak valamivel
később kezdték őket krisztusiaknak, azaz keresztényeknek nevezni. Egy
olyan közösség volt ez, amely nem az ószövetségi Törvényt, hanem Jézus
személyét állította középpontba. Ez a közösség nem a törvények betű
szerinti betartását tartotta fontosnak, hanem a Szentlélek útmutatása
szerint akarta megvalósítani a legfőbb isteni törvényt, a szeretet
parancsát. E közösség nem parancsokat és előírásokat tanított, hanem Isten
Országa örömhírét hirdette. Az új hit képviselői bátran hirdették az Úr
feltámadását. Amikor Pál megismeri ezt az új közösséget, amelynek tagjai
Krisztus tanítványainak nevezték magukat, a zsidó vallás ellenségeit látja
bennük. Mivel buzgó zsidóként elfogadhatatlannak és veszélyesnek tartotta
a keresztre feszített és feltámadt Krisztusról szóló tanítást, üldözni
kezdi az új hit képviselőit először Jeruzsálemben, majd Damaszkuszba indul
ugyanezzel a szándékkal. Ekkor állítja őt meg Krisztus, ekkor szembesül
saját gyűlöletből fakadó magatartásával, s ekkor döbben rá, hogy az általa
bántalmazottakban magát Krisztust üldözi.

Megtérésétől és megkeresztelkedésétől kezdve Pál egész életét Krisztus
szolgálatába állítja és az ő evangéliuma hirdetésének szenteli.
Fordulásának, lelki átalakulásának egyik szembetűnő jele, hogy ettől
kezdve Pál másként tekint a krisztusi tanítványok közösségére. A közösség
tagjai kezdetben persze félelemmel és kételkedéssel, de aztán annál
nagyobb bizalommal és szeretettel fogadják. A tanítványok befogadják őt
körükbe, amelyből Pál számára bizonyossá válik, hogy e közösség tagjai
valóban megvalósítják a megbocsátást, amelyre az Úr kérte őket. Pál
felismeri, hogy az ő küldetése ugyanaz, mint a közösség küldetése:
Krisztus tanítása szerint élni és hirdetni az evangéliumot. Pál a pogány
népekhez indul, hogy a Földközi-tenger környékét bejárva új krisztusi
közösségeket alapítson. A későbbiekben sem feledkezik meg az igehirdetése
révén született egyházakról, hanem apostoli tekintéllyel írt lelkipásztori
leveleiben bátorítja őket a tanultakban való kitartásra, a Krisztushoz
való hűségre és a szeretet mindennapi megélésére.

A végtelenségig dicsérhetnénk Szent Pál apostoli erényeit és buzgóságát, s
naphosszat elemezhetnénk és magyarázhatnánk tanítását, de mivel ezen
prédikáció keretében erre nincs lehetőség, ezért tanulságként fogalmazzunk
meg néhány dolgot.

Először: Pál megtérését szemlélve nem elég rácsodálkoznunk arra, hogy
milyen változást képes eredményezni Isten kegyelme egy ember életében,
hanem nekünk is el kell indulnunk a megtérés útján, a lelki újjászületés
útján. Nagy örömömre szolgálna, ha mindegyikünk ráébredne, hogy az
efezusiakhoz írt buzdítás nekünk szól: "Újuljatok meg lélekben!" (Ef
4,23).
Másodszor: Vallásosságunk nem magánügy. Mindannyian egy közösséghez, az
Egyházhoz tartozunk, s ebben a közösségben mindannyiunknak feladata van.
Istentől kapott képességeivel, lelki adományaival mindenki a saját lelki
üdvössége mellett a közösség javát is köteles szolgálni, előmozdítván
ezáltal az Egyház növekedését.
Harmadszor: Tanulékony lélekkel figyeljünk a Szentlélekre, aki bevezet
minket a Szentháromság életébe, a Szeretet életébe! Szent Pál ezt írja a
galatáknak szóló levelében: "A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm,
békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás"
(Gal 5,22-23). A Lélek szerinti életünk első, s talán nyugodtan
hozzátehetjük, hogy legfőbb gyümölcse tehát a szeretet. Éljünk
szeretetteljes közösségben Istennel és embertársainkkal!

Szent Pál megtérésének mai ünnepe erősítsen meg minket abban a hitben és
meggyőződésben, hogy ha a Szentlélek indításait követjük döntéseinkben,
akkor életünkben valóban megtapasztaljuk az Isten Lelke szerinti élet
gyümölcseit: a jóságot, az örömöt, a békét, a hitet, a reményt, de
legfőképpen a szeretetet!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, minden, e világba érkező ember Atyja. Hallgass meg, amikor
segítségért kiáltunk Hozzád, hogy elnyerjük az üdvösséget, melyet
egyszülött Fiad által megadtál nekünk, aki arra választotta ki Szent Pál
apostolt, hogy a te irgalmadat hirdesse a Föld végső határáig.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum