2014. július 19., szombat

[Evangelium] 2014-07-19

2014. július 19. – Szombat

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a
farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak,
hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de
megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek."
Mt 12,14-21

Elmélkedés:

A kalászszedéshez hasonlóan a gyógyítást is munkának minősítették a
farizeusok, azaz olyan tevékenységnek, amit szombaton nem szabadott volna
Jézusnak tennie. Ellenkezésük, felháborodásuk, elmarasztaló ítéletük egyik
oka nyilvánvalóan a törvények megszegése Jézus részéről. Máté evangélista
a mai részletben emellett utalást tesz egy másik okra is: cselekedeteivel
Jézus jeleket tesz, s ezekben a messiási idők jeleit fedezik fel az
emberek. Akik látják Jézus csodáit kezdik megérteni, hogy ő lehet a
Messiás, s ezt rossz szemmel nézik a farizeusok.
A béna ember meggyógyítása a többi csodás gyógyuláshoz hasonlóan az isteni
irgalmasság jelenlétét és működését bizonyítja. Az evangélista arra
világít rá Izajás próféta jövendölését idézve, hogy Jézus személyében
beteljesedtek a prófétai ígéretek, amelyek a messiási idők
jócselekedeteiről szóltak. Az ígéretek beteljesedése nem tétlenséget kíván
az embertől, hanem kihívást és választást jelent.
A Messiásra való várakozás ideje tehát véget ér, s most az emberek vagy
hittel válaszolnak vagy elutasítják Isten ajándékát. A zsinagógából
kivonuló és Jézus halálát tervezgető farizeusok az utóbbiak közé
tartoznak. A Jézus után sietők, a tőle gyógyulást kérők viszont azok közé,
akik hittel elfogadják őt. Jézus pedig csendesen folytatja útját, s várja,
hogy én is a nyomába induljak.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod
aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek
Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a
csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember
javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol,
most és mindörökké. Ámen.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140719.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. július 18., péntek

[Evangelium] 2014-07-18

2014. július 18. – Péntek

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival
együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és
eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid
olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre megkérdezte:
„Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett?
Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket,
amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének?
Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit
jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!", akkor sohasem
ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."
Mt 12,1-8

Elmélkedés:

A Biblia tanúsága szerint a legkorábbi időkben a szombati pihenőnap
megtartásának elsősorban emberiességi oka volt. E napon a rabszolgák és a
dolgozó emberek egy kis pihenéshez jutottak a heti munkavégzés után. A
későbbi időkben egyre inkább előtérbe került a szombati nyugalom vallási
oldala, hiszen e pihenéssel az emberek magát Istent utánozták, aki a
teremtést követően a hetedik napon megpihent. Így vált vallásos célúvá a
szombat, amely napot az emberek Istennek és a közösségi istentiszteletnek
szenteltek. A farizeusi törvénymagyarázat idővel számos tilalmat csatolt a
szombathoz. Ez azonban ahhoz vezetett, hogy a vallási cél háttérbe került,
s az előírások külső megtartása vált céllá.
A farizeusok értelmezése szerint a kalászok leszedése munkának számított,
ezért Jézus tanítványai e cselekedetükkel megszegték a törvényt, s
Mesterük nem figyelmeztette őket erre. Válaszában Jézus azokat bírálja,
akik kiüresedett módon tartották meg a szombatot, és megfeledkeztek annak
lényegéről, az Isten felé fordulásról. Fizikailag ugyan megtartották a
szigorú előírásokat, de közben nem teljesítették a szeretet kötelességét.
Ezt utasította el Jézus, aki szerint az irgalmasság és a szeretet
gyakorlása fontosabb a szombati nyugalomra vonatkozó törvénynél.
A mi heti pihenőnapunk a vasárnap, Krisztus feltámadásának napja. Mire
használom ezt a napot?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg
bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak
legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát.
Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el
életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő
szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét,
hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140718.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. július 17., csütörtök

[Evangelium] 2014-07-17

2014. július 17. – Csütörtök

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én
terhem könnyű.
Mt 11,28-30

Elmélkedés:

Milyen sokféle vonzás erőterében élünk mi, emberek! Hányféle érzés és
szándék vezet minket mások felé! Sokszor csak a saját érdekeinket nézzük
és a magunk hasznát vagy boldogságát keressük. Sokszor az önzés húzódik
meg láthatatlanul emberi kapcsolataink mögött. Máskor a természetes
szülői, gyermeki vagy hitvestársi szeretet érzése segít minket. Vajon
mindemellett megérezzük-e Jézus természetfeletti szeretetének vonzását?
Vajon át tudja-e törni ez az erő, ez az isteni hívás önzésünk határait?
Vajon engedelmeskedek-e ennek a szelíd, gyengéd vonzásnak? „Jöjjetek
hozzám mindnyájan" (Mt 11,28) – mondja Jézus. Hívása nekem szól.
Aztán ezzel folytatja a mi Urunk: „Vegyétek magatokra igámat" (Mt 11,29).
Vajon mire gondol? Az ószövetségi időkben a mózesi törvény súlyos
teherként nehezedett az emberekre, amely terhet tovább súlyosbította a
farizeusi hagyomány. Ha nem is az eredeti isteni parancsok, de a hozzájuk
kapcsolódó, emberek által alkotott előírások szinte teljesen lehetetlenné
tették annak betartását. Az írástudók és farizeusok olyan értékrendet
állítottak fel, amely elhanyagolta az olyan lényeges parancsok
megtartását, mint az igazságosság, a jóakarat, a könyörületesség, s
mellékes dolgok megtartására törekedett. A Jézus által hozott újszövetségi
törvény változtatott ezen. Jézus azért nevezi „édes igának" és „könnyű
tehernek" az ő törvényeit, mert az igazán lényegesre, azaz a szeretet
megélésére segítenek, s a Szentlélek megadja az erőt megtartásukhoz.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki
új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet,
céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled,
velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink.
Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt
titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek
bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket,
amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk,
megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a
belőlük fakadó gyümölcsöknek.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140717.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. július 16., szerda

[Evangelium] 2014-07-16

2014. július 16. – Szerda

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám,
ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az
én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.
Mt 11,25-27

Elmélkedés:

Jézus küldetésének titkára világít rá az Atyához intézett imádsága, amit
ma olvasunk az evangéliumban. Most nem beszédet mond tanítványainak, hanem
egy egészen személyes imából ismerjük meg az Úr küldetését: megismertesse
az emberekkel Istent. Az imában ugyanakkor kitárulkozik előttünk Jézus
teljes önátadása a mennyei Atyának, hiszen nem a maga akaratát szeretné
érvényesíteni, hanem a Atyáét. Jézus utat nyit számunkra Isten felé.
Személyében megismerhetjük az ő szeretetét az Atya iránt, valamint az
emberek iránt, ha például önfeláldozására gondolunk. Emellett Jézus
személyében megismerhetjük az Atya szeretetét is az emberek iránt,
valamint a Fiú iránt, akinek elfogadja áldozatát és feltámasztja a
halálból.
Isten szeretetének a titkát tehát Krisztus által ismerhetjük meg. Akik
azonban bölcsnek és okosnak gondolják magukat, s inkább arra törekszenek,
hogy mindenre magyarázatot találjon értelmük, azok messze járnak ettől a
titoktól. Az isteni szeretet megtapasztalása, elfogadása és viszonzása
sokkal inkább kíván tőlünk egyszerűséget, mintsem komoly értelmi
megfontolást. Hitünk természetesen értelmi megalapozást is kíván, de ennél
fontosabb az Istenre való ráhagyatkozás, a kegyelem elfogadása, szívünk
megnyílása az Úr felé. Aki Krisztust ismeri, az a mennyei Atyát ismeri.
Vagy talán még helyesebb azt mondanunk, hogy aki Krisztust szereti, a
mennyei Atyát szereti.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram! Kérdést tettél föl, pedig én válaszokat nem tudok. Hitem megvallása
miatt sziklának neveztél, pedig gyenge és kicsinyhitű vagyok. Azt kérted,
tartsam össze az egyházat, pedig sokszor én rendítem meg alapjait. Nekem
adtad a kulcsokat, pedig megnyitni csak te tudod a szíveket. Krisztus!
Tedd hitelessé válaszaimat, formáld hitemet, erősítsd alapjaimat, nyisd
meg szívemet.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140716.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. július 15., kedd

[Evangelium] 2014-07-15

2014. július 15. – Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked,
Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák,
amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna,
szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon
városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te,
Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha
Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig
fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az
utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Mt 11,20-24

Elmélkedés:

Megfigyelhetjük, hogy az evangéliumok csodákról szóló leírásaiban szinte
kivétel nélkül mindig szerepel, hogy Jézus azokkal tud csodát tenni és
azokat tudja meggyógyítani, akik hisznek benne, illetve valamilyen módon
kifejezik gyógyító képességébe és isteni hatalmába vetett hitüket.
Ugyanakkor azt is észrevehetjük, hogy a csodák és csodás gyógyulások a
többi jelenlévő körében hitet ébresztenek, és sokan egy-egy ilyen eset
hatására kezdenek el hinni Jézusban. A csoda tehát a hit tekintetében
kettős irányú: egyrészt feltételezi a hitet a gyógyulni akaró személy
részéről, másrészt kiindulópontja, alapja lehet a hitnek.
Mindennek ismeretében könnyebben megértjük Jézus korholását azon
városlakók felé, akik a csodák ellenére sem hisznek benne és nem ébred fel
bennük a bűnbánat. Mondhatjuk, hogy az igehirdetés és a számos csoda hatás
nélkül marad ezekben az esetekben. Jézus a hitet és a bűnbánatot hiányolja
a Korozainban, Betszaidában és Kafarnaumban élő embereknél.
Az igehirdetésnek, amelyet az Egyház és szolgái Jézus nevében végeznek, ma
is a bűnbánat az egyik legfontosabb témája. Ahogy Jézus korában, úgy ma is
sokan hallják ezt az üzenetet, talán meg is értik tartalmát és
jelentőségét, de nem kezdik el megvalósítani, azaz nem indulnak el a
megtérés útján. Engem mi indít bűnbánatra? Elindulok-e a megtérés útján?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy minden
nap irgalmas karjaidba veszel minket. És ha eljön a végső „átmenet"
pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit
magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozunk,
újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk.
És újra találkozunk mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a
remény jelében.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140715.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. július 14., hétfő

[Evangelium] 2014-07-14

2014. július 14. – Hétfő

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért
jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak,
hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a
leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember
ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó
hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem
elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki
pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad
be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad
be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig
csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az
az én tanítványom –- bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor
Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy
tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34–11,1

Elmélkedés:

A magvetőről szóló példabeszéd jelképesen mutatta be, hogy Isten tanítását
egyesek elfogadják, mások pedig elutasítják. E kettős fogadtatásról beszél
egészen nyíltan Jézus a mai evangéliumban. Tanítása akár szembefordulást
is eredményezhet az emberek között. Ezt követően azokról szól, akik
meghallgatják tanítását és aszerint alakítják életüket, s ezzel mintegy
minket is ösztönöz, hogy ezt tegyük. Aki kész arra, hogy mindenről
lemondjon ebben az életben Jézus szeretetéért, az új életre fog lelni. Ezt
soha nem evilági jutalomért tesszük, hanem azért, hogy az örök életet
elnyerjük.
A tanítványi élet kiindulópontja, hogy a hívást az ember elfogadja és
szabadon rábízza magát arra, aki őt meghívja. Jézus nem keveset kér, hanem
azt, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. Mindannyian Krisztus küldöttei
vagyunk, de ha nem őhozzá fűzne leginkább a szeretet köteléke, akkor
tanúságtételünk legfeljebb egy eltorzult szeretetről szólna. Ha egy olyan
tanítást szeretnénk továbbadni, amelyet nem tekintünk vezérelvnek saját
életünkben, minden bizonnyal csak ellentmondásos, meghasonlott
tanúskodásnak tűnne magatartásunk, amely aligha ébresztene bárkiben is
szeretetet vagy hitet. Ha a hit engedelmességével fogadom Isten hozzám
szóló üzenetét és akaratát, Krisztus jelenlétének tanújává válok a
világban az emberek számára.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz
lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a
világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy
mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig
osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim
elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket,
támaszt jelenthessek számukra.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140714.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. július 13., vasárnap

[Evangelium] 2014-07-13

2014. július 13. – Évközi 15. vasárnap

Abban az időben:
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze,
ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor
példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni.
Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és
ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég
termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a
nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak
szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek
elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az
egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Akinek van füle, hallja meg!"
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz
hozzájuk példabeszédekben?" Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy
megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert
akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs,
attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk
példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne
halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta
jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.

De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall!
Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok,
– és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.
Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a
mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a
gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek Ez az, ami az
útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan
a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak
ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar
eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de
a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül
marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a
tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik
hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat."
Mt 13,1-23

Elmélkedés:

Köztetek van
Máté evangéliumának 13. fejezetében több példabeszédet olvashatunk,
amelyek az Isten országáról szólnak. A mai vasárnap hasonlata a
magvetőről, a jövő vasárnapi a földbe vetett jó és rossz magról, s a
gyomnövényről (konkoly) szól, két hét múlva pedig a földbe rejtett
kincsről, a megtalált igazgyöngyről és a halászhálóról fogunk olvasni.
Mivel a példázatok témája megegyezik, érdemes együtt szemlélnünk őket,
illetve nagyobb távlatból megvizsgálnunk azt, hogy mit akart Jézus mondani
az Isten országával kapcsolatban és mit érthettek egykor az emberek,
milyen gondolatok jártak a fejükben, amikor az Isten országáról hallottak.
Induljunk ki annak elismeréséből, hogy az a világ, amelyben Jézus élt,
nekünk meglehetősen távoli és idegen. Furcsának tűnik, hogy akkoriban az
uralkodó politikai, katonai, hatalmi viszonyoknak egyben vallási
jelentőséget is tulajdonítottak. A zsidó nép gondolkodására különösen is
jellemző volt, hogy népük, országuk erejét, nagyságát, hatalmát nem
maguknak, hanem Istennek tulajdonították. Az Egyiptomból való szabadulást
az isteni közbeavatkozás különleges jeleként értelmezték. Később, amikor
elfoglalták az ígéret földjét, Kánaánt, az ott lakó népek felett aratott
győzelmet Istennek köszönhették, ő segítette őket a terület
megszerzésében. Ha viszont a zsidó nép idegen uralom alá került, seregét
legyőzték, az embereket rabszolgamunkára kényszerítették vagy fogságba
hurcolták, annak a jele volt, hogy a néptől elfordult az Isten. Ennek okát
abban vélték felfedezni, hogy a nép fordult el Istentől és tért le Isten
törvényeinek útjáról, aki mintegy büntetve őket, megengedi, hogy idegen
népek uralkodjanak rajtuk.
Jézus korában tehát a zsidó nép gondolkozásában szoros kapcsolat állt fenn
a világi uralom és az isteni uralom között. Mivel az ország nem volt
önálló, hanem a Római Birodalom egyik tartománya volt, ezért a római
fennhatóságtól való megszabadulás vágya összekapcsolódott az Isten által
küldött szabadító, a Messiás várásával. Az emberek úgy képzelték, hogy az
Isten országa úgy valósul meg, hogy megszabadulnak az idegen uralomtól és
önálló lesz az ország. Ezt az elképzelést Jézus eloszlatja vagy legalábbis
igyekszik eloszlatni azzal, hogy az Isten országa lelki jellegéről és
tartalmáról beszél hasonlataival. A magvetőről szóló példázat ezek szerint
azt tanítja, hogy Isten megszólítja az embert, elveti szívébe az igazság
tanítását és az emberen múlik, hogy miként fogadja azt. Engedi-e, hogy
Isten uralma megvalósuljon az életében és így lelkiekben bőséges termést
hozzon vagy elfojtja szívében az isteni kezdeményezést? Az emberen múlik,
hogy a hit szemével meglátja-e és a megtérés által befogadja-e Isten
országát.
Jézus a következőket mondta, amikor a néphez beszélt: „Az Isten országa
köztetek van" (Lk 17,21). Mivel egészen személyes szintre emeli az Isten
országa ügyét, érdemes személyesen válaszolnunk a nekünk szóló kérdésekre.
Milyen talajra hull lelkemben az isteni üzenet? Hogyan hallgatom, olvasom
Isten szavát? Hiszem-e, hogy Krisztus tanítása az örök életre vezet?
Törekszem-e annak megélésére, megvalósítására? Küldetésemnek tekintem-e,
hogy magam is hirdessem az örömhírt? Befogadom-e Isten országát, mint
lelki valóságot értelmemmel és akaratommal?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az
ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg
bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te
akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az
életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140713.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum