2015. július 18., szombat

[Evangelium] 2015-07-18

2015. július 18. – Szombat

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a
farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak,
hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de
megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek."
Mt 12,14-21

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részlet előzménye az, hogy Jézus meggyógyította egy
ember béna kezét (vö. Mt 12,9-14). Mivel a gyógyítás szombaton történt, a
farizeusok nehezményezték azt, mert munkának, a nyugalom megszegésének
minősítették Jézus cselekedetét. Miközben ők félrevonulnak és arról
beszélnek, hogy miként állítsák félre Jézust, az Úr továbbmegy, s a hozzá
érkező újabb betegeket is meggyógyítja. Azt látjuk tehát, hogy az egyik
oldalon a farizeusok szándékosan keresik az alkalmakat, hogy miként
tudnának Jézus szavaiba és tetteibe belekötni, a másik oldalon pedig Jézus
igyekszik elkerülni a vitalehetőségeket, ezért tiltja meg a gyógyult
személyeknek, hogy beszéljenek arról, hogy mi történt velük, ki szüntette
meg betegségüket.
A gyógyítást követően Izajás próféta egyik jövendölését olvassuk (vö. Iz
42,1-4), amely részlet Isten szenvedő szolgájáról szól. Nem Jézus mondja
el, nem ő alkalmazza önmagára ezt a szöveget, hanem Máté evangélista
illeszti be írásába. Az a szándéka ezzel, hogy bemutassa: az eljövendő
Messiásról, Isten küldöttéről, Isten szolgájáról szóló prófétai
jövendölések Jézus személyében teljesedtek be. Ezt igazolják az ő
cselekedetei, gyógyításai és csodái. Jézus személyében az irgalmas Isten
küldötte jár a földön és segít az embereken.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, taníts meg engem imádkozni! Vezesd szívemet, lelkemet, eszemet,
akaratomat hozzád, hogy megtanuljak veled beszélni. Melegítsd fel benső
világomat, amikor csak rád gondolok. Te bennem lakozol, így hát beszélj
hozzám, teremts csendet bennem, hogy rád figyeljek. Add, hogy mindig
jobban megismerjelek, és végül is egészen eggyé legyek veled.
A. Baum

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150718.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-07-18
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. július 17., péntek

[Evangelium] 2015-07-17

2015. július 17. – Péntek

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival
együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és
eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid
olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre megkérdezte:
„Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett?
Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket,
amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének?
Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit
jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!", akkor sohasem
ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."
Mt 12,1-8

Elmélkedés:

A mai evangéliumi történet szerint Jézus úton van tanítványaival. Egy
feltehetően búzamező mellett elhaladván a tanítványok néhány kalászt
letépnek és megeszik a gyenge magokat. Tevékenységüket látva a farizeusok
helytelenítik azt és rögtön szóvá teszik Jézusnak. Mai szemmel nézve
érthetetlennek tűnik, hogy egy ilyen jelentéktelen dolog miatt miért
tartják fontosnak egy vita kezdeményezését. A megértéshez tudnunk kell,
hogy nem azzal volt gondjuk, hogy a tanítványok megkárosították a
tulajdonost. A korabeli zsidó törvények ugyanis megengedték, hogy néhány
kalászt bárki letépjen a másik mezőjéről, csupán azt tiltották, hogy
sarlóval ne arassa le senki a másikét, mert az már nagyobb mennyiségnek
számított. A törvény előírta, hogy szombaton nem volt szabad munkát
végezni, s a tiltott munkák közé számított a szántás, a vetés és az
aratás. Jelen esetben a tanítványok kalásztépését a farizeusok aratásnak
minősítették, amiben van egy kis túlzás a részükről.
Jézus válasza három dolgot tartalmaz. Először azt, hogy bizonyos
szükséghelyzetek felülírhatják a szombati nyugalomra vonatkozó
előírásokat. Másodszor: ő Isten Fiaként felette áll a törvényeknek, s ő a
törvények helyes értelmezője. A harmadik lényeges mondanivaló pedig az,
hogy a törvények szellemének megtartása fontosabb a szószerinti
tartalomnál.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, ajándékozz meg az egyházad iránti őszinte engedelmesség szellemével!
Örömmel vállalom. hogy az egyház vezessen engem. Te akarod, Uram, hogy
engedelmeskedjem egyházadnak. mert aki az egyházat hallgatja, téged
hallgat. Nem lehetek tanítványod, ha nem engedelmeskedem. Add, hogy
megértsem, mennyire az engedelmességtől függ minden közösség áldásos
munkája.
F. Lelotte

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150717.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-07-17
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. július 16., csütörtök

[Evangelium] 2015-07-16

2015. július 16. – Csütörtök

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én
terhem könnyű.
Mt 11,28-30

Elmélkedés:

Mai rövid evangéliumi részletünk csak Máté írásában található meg. Jézus
magához hívja a megfáradtakat, hogy felüdítse őket. Azt javasolja, hogy az
ő alázatából, szelídségéből és nyugalmából merítsenek erőt a megújuláshoz.
Nem kézzelfogható, nem az egyik ember által a másiknak adható
tulajdonságok ezek, hanem olyanok, amelyek könnyen elsajátíthatóak. Azért
vállalkozunk Jézus követésére, hogy az ő alázatából tanuljunk meg
alázatosan viselkedni és az ő szelídsége szolgáljon például számunkra.
E kijelentések arra utalnak, hogy a hit útja, a Krisztus-követés útja nem
csupán értelmi tevékenység a részünkről. A mi Urunk nem is azt kéri
elsősorban, hogy értelmünkkel minél többet ismerjünk meg hitünk
igazságaiból, hiszen akkor a vallásosság csupán elmélet maradna számunkra.
Ő azt kéri, hogy hozzá menjünk, őt kövessük, éljünk úgy, ahogyan ő élt.
Egyszerű kérés ez az Úr részéről. És egyszerű elindulni ezen az úton, ha
Istenre bízzuk életünket, magunkat, sorsunkat, és tőle várjuk az
üdvösséget. A mindennapok rohanása, a sürgős teendők és a fölénk
tornyosuló gondok közepette jusson eszünkbe Jézus hívása és ígérete! Nála
nyugalomra találunk. Nála megpihenhetünk. Nála megtaláljuk mindazt, amire
lelkünknek szüksége van. Közelsége lelki békével tölt el minket. Őt
hallgatva megújulva indulhatunk tovább.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ne hagyd, Uram, hogy megfeledkezzünk papjaidról. Ők a tieid és a mieink.
Te emelted ki őket közülünk, hogy hírnökeiddé váljanak és közvetítőnkké
feléd. Világosítsd meg őket, hogy ma is lássák, mi a hivatásuk értelme:
téged adni a világnak! Adj nekik erőt, hogy a nép nevében bátran és
büntetlenül álljanak előtted: emberi kiáltásuk hasson el tehozzád.
Cserháti J.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150716.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-07-16
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. július 15., szerda

[Evangelium] 2015-07-15

2015. július 15. – Szerda

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám,
ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az
én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.
Mt 11,25-27

Elmélkedés:

Isten megismerésének vágya minden ember szíve mélyén ott él. Az istenhívő
ember számára ez egészen természetes. Meg szeretné ismerni Istent, látni
akarja azt, akinek létezésében hisz, s akinek hite szerint saját létezését
is köszönheti. Ugyanakkor a hitetlen emberekben is sokszor él ez a vágy,
csak ők inkább elfojtják magukban az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Emberi
végességünk határt szab annak, hogy a végtelen Istent megismerjük a maga
teljességében, de amikor levetjük majd véges emberi testünket és magunkra
ölthetjük feltámadásunk révén a halhatatlan új testet, akkor látni fogjuk
Istent az ő teljes dicsőségében.
Bár földi életünk során meglehetősen végesek megismerésünk lehetőségei,
mégsem vagyunk egészen tudatlanok, hiszen a megtestesült Fiúisten, Jézus
Krisztus kinyilatkoztatja nekünk az Atyát. Tőle tudjuk, hogy Isten Atya,
aki szeretettel, irgalommal és gondoskodással fordul az emberek felé. Ha
életünk Jézus Krisztus megismerésére és követésére irányul, illetve arra,
hogy őt szeressük, akkor a legjobb úton járunk, hogy a mennyei Atyát
megismerjük. Jézus a közvetítő Isten és az emberek között, s benne
megláthatjuk az Atyát, találkozhatunk vele. Jézus bátorítására és általa
szólíthatjuk Istent Atyánknak.
Uram, mutasd meg nekem az Atyát és vezess engem az Atyához!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, mi keresztények, a szabadság hívei vagyunk; annak a szabadságnak
elkötelezettjei, amelyet te adtál nekünk. És mennyire különös: egyszerre
vagyunk hatalom alatt állók és hatalmasok. Neked tartozunk és
testvéreinknek. Krisztus elhozta a mi szabadságunkat, és ez immár az új
emberi hitvallás. Uram, tedd újra lehetővé, hogy lelkünk szabadságáért
mindent kockára tegyünk!
E. A. Grabner-Haider

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150715.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-07-15
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. július 14., kedd

[Evangelium] 2015-07-14

2015. július 14. – Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked,
Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák,
amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna,
szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon
városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te,
Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha
Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig
fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az
utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Mt 11,20-24

Elmélkedés:

Az elfogadás és az elutasítás témáját már érintette a tegnapi evangélium.
Jézus személye és tanítása azt kívánja az emberektől, hogy változtassanak
életmódjukon, a bűnösök tartsanak bűnbánatot és térjenek meg, éljenek
Isten törvényei szerint. A mai részletben Jézus kemény hangon szól azoknak
a városoknak lakóihoz, akik nem ismerték fel a messiási időket és nem
hallgattak szavára annak ellenére sem, hogy tanítását és isteni hatalmát
számos csodával igazolta. Korozain, Betszaida és Kafarnaum azon városok
közé tartoztak, amelyekben útja során Jézus megfordult, akár többször is.
Az itt lakók ugyanúgy saját szemükkel láthatták gyógyításait, miként a más
vidékeken élők, és hallhatták beszédét, mégsem ébredt bennük bűnbánat.
Érzéketlenek, hideg szívűek, bezárt lelkűek maradnak, amelynek oka talán
az, hogy saját vallásosságukkal elégedettek és nem kíváncsiak az újszerű
tanításra.
Az Úr egykor nekik szóló korholó szava bennünket is figyelmeztet: ha nem
élünk a lehetőséggel, nem nyitjuk meg szívünket az isteni igazság előtt és
nincs meg bennünk a készség életünk megújítására, akkor ítéletre
számíthatunk, s emiatt a felelősség minket terhel.
Szoktam-e kérni a Szentlélektől, hogy egész értelmemmel és akaratommal
felfogjam és elfogadjam Isten akaratát, és kérek-e erőt annak
megtételéhez?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Légy részvéttel velünk, bűnösökkel Urunk, és gyógyítsd meg rajtunk a bűnök
sebeit. Tisztíts meg engem, mint egykor a bűnös asszonyt, és tégy igazzá,
mint a bűnbánó vámost. Könyörülj rajtam, mint tetted a kánaáni asszonnyal,
vagy amint megbocsájtottál a jobb latornak. Engedd, hogy eljussak egykor a
szentek társaságába, és részem legyen a te örök dicsőségedben.
J. Mandakuni

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150714.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-07-14
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. július 13., hétfő

[Evangelium] 2015-07-13

2015. július 13. – Hétfő

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért
jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak,
hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a
leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember
ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó
hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem
elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki
pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad
be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad
be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig
csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az
az én tanítványom –- bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor
Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy
tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34 – 11,1

Elmélkedés:

Bizonyára kissé elcsodálkozunk Jézus mai evangéliumban olvasott
kijelentésein. Ő, aki azt mondta magáról, hogy „szelíd vagyok és alázatos
szívű" (Mt 11,29), miért mondja visszautasíthatatlan módon, hogy nem
békét, hanem kardot hozott a földre, és azért jött, hogy szembeállítsa
egymással a családtagokat. Hogyan egyeztethetőek össze egymással e
kijelentések? A mi Urunk furcsának tűnő szavait nem úgy kell értelmeznünk,
mintha az volna a célja, hogy békétlenség, ellenségeskedés alakuljon ki a
családok és nemzetek között, hanem inkább arról van szó, hogy szavai miatt
megosztás keletkezik, mert egyesek készséggel hallgatják és követik
tanítását, miközben mások elutasítják azt. A megosztás tehát nem cél az ő
számára, hanem tanításának rossz mellékhatása.
Az emberek megosztásának, egymással való szembefordulásának oka a Jézusban
való hit és az ő elutasítása, azaz a hitetlenség találkozása. A hívő nem
kívánja feladni, megtagadni hitét, a hitetlen pedig nem akar változtatni
magatartásán, életmódján. Az Úr szavaiból úgy tűnik, hogy a Jézushoz való
tartozás előbbre való a családi kötelékeknél, azaz a családi békesség
érdekében senki nem tagadhatja meg hitét. A családi értékekhez való
ragaszkodás szellemében senkitől sem várható el, hogy vallásának, hitének
értékeit elhagyja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus, hiszek benned, míg meg nem látlak, remélek benned, míg nálad nem
leszek, szeretlek téged, míg arcodat nem szemlélhetem, és e szemléletben
örökké boldogan szeretlek.
M. Saller

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150713.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-07-13
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. július 12., vasárnap

[Evangelium] 2015-07-12

2015. július 12. – Évközi 15. vasárnap

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés:

Az Úr küldöttei
Az apostolok missziós útra küldését, amiről a mai evangéliumban olvasunk,
Jézus sikertelen názáreti fellépése előzte meg (lásd: múlt vasárnapi
evangélium). Mesterük kudarca Názáretben önmagában is figyelmeztetés az
apostolok számára, hogy ne számítsanak mindenhol örömujjongásra, kedvező
fogadtatásra. Ezt tudatosítják bennük Jézus szavai is: „Ha valamely
helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el
onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük"
(Mk 6,11). A tizenkét apostol küldésének ténye jelzi, hogy Jézust nem
hátráltatja küldetése teljesítésében a Názáretben megélt kudarc. Nem
húzódik vissza, nem hagyja abba a tanítást, hanem továbbra is járja a
környék falvait, sőt most tanítványait is elküldi, hogy még szélesebb
körben terjedhessen tanítása. Pontosabban az Úr nem csupán tanítását bízza
apostolaira, hanem ahhoz is hatalmat ad nekik, hogy betegeket gyógyítsanak
és kiűzzék az emberekből a gonosz lelkeket. A küldöttek tehát Jézus
művének folytatására kapnak megbízatást, amelyet Mesterük nevében
teljesítenek.
A küldötteknek szóló tanácsok valójában Jézus parancsoló hangneme miatt
inkább utasítások, amelyek megtartása kötelező. A küldő meghatározza saját
elvárásait a küldöttekkel szemben, akik ezeket a követelményeket kötelesek
betartani. Az utasítások az eszköztelenségre vonatkoznak, azaz ruházatukon
és egy vándorboton kívül ne vigyenek magukkal semmit. Jézus azért kéri
küldötteitől ezt a szegénységet és eszköztelenséget, mert ő maga is ilyen
egyszerűen járt tanító útjai során. Azt kéri, hogy csak az ő tanítását,
erejét és hatalmát vigyék magukkal a megbízottak.
Három szempontból is jelentős ez a kérés. Egyrészt a küldöttek egyszerű
életmódja cselekedeteik és tanításuk hitelességét támasztja alá.
Tevékenységüket nem anyagi haszonért, nem előnyök érdekében végzik, hanem
önzetlenül, képességeiket az Úr akaratának teljesítésére engedik át.
Minden misszió Jézus ügyének szolgálatát jelenti. Az a tény, hogy a
küldöttek ilyen feltételekkel is vállalják megbízatásukat, másrészt azt
mutatja, hogy mennyire megbíznak Mesterükben. Ez a tökéletes bizalom
elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki Krisztus küldetésében járjon. Nincs
náluk sem pénz, sem élelem, nem tudják, hol fognak este aludni, mit fog
számukra hozni a következő nap, nem tudhatják előre, hogy a következő
helyen elfogadásra vagy elutasításra számíthatnak. Egyedül a
gondviselésben bízhatnak. Isten majd gondoskodik arról, hogy szolgálatukat
végezhessék, tovább folytathassák. Az Egyház életében ez a bizalom és a
gondviselésre hagyatkozás minden korban jellemezte azokat, akik az Úr
hívását meghallották és vállalkoztak a missziós feladatra. A harmadik elem
az, hogy a küldötteket alázatra tanítja az eszköztelenség, azaz minden
eredményt, szolgálatuk minden gyümölcsét az őket küldőnek tulajdonítsák és
ne saját maguknak.
Megkeresztelt emberként mindannyian küldöttek vagyunk, akiknek az a
hivatásunk, hogy Krisztus művét folytatva szolgáljuk Isten országa ügyét
és annak terjedését a világban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egyszerűséget kértél azoktól, akiket útnak
indítottál, hogy nevedben tanítsanak és csodákat tegyenek. Tőled kapott
küldetésük teljesítéséhez semmilyen eszközre nem volt szükségük. Elegendő
volt számukra a bátorság, a tiszta szív, a bizalom, a lelkesedés, az
alázat és annak tudata, hogy te megbízol bennük. Apostolaid a te
küldetésedet folytatva hirdették az örömhírt Isten országa eljöveteléről,
és a tőled kapott hatalommal meggyógyították a betegeket. Az örök élet
tanítása azáltal jut el napjaink emberéhez, hogy az Egyház s benne minden
hívő folytatja az apostoli szolgálatot. Örömmel vállaljuk és lelkesen
teljesítjük azt a küldetést, amit ránk bízol.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150712.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-07-12
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum