2017. január 14., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-01-14

2017. január 14. – Szombat

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy
sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám
mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki:
„Kövess engem!" Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és
tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz
telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való
írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a
vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és
iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?"
Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van
szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az
igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."
Mk 2,13-17

Elmélkedés:

A béna meggyógyítása alkalmával Jézus bebizonyította, hogy hatalma van a
bűnök megbocsátására. Csodatevő ereje és bűnbocsátó hatalma istenségét
igazolják, de ezt az emberek még nem értik meg, csupán csodálkozást
váltanak ki és kérdéseket vetnek fel tettei és kijelentései. Lévi
meghívása, akit az első evangélium szerzőjével, Máté apostollal
azonosíthatunk, újabb jele annak, hogy az Úr küldetése minden emberhez
szól, s még a mások által bűnösnek tartottak sincsenek kizárva az Isten
országából. Jézus újra átlépi a szokások és szabályok határát, amikor
elfogadja a vámosok és nyilvános bűnösök meghívását, asztalhoz ül és
együtt étkezik velük. Természetesen nem bosszantani akarja az írástudókat
és farizeusokat, akik szigorúan ragaszkodtak a törvényi előírásokhoz,
hanem ilyen módon adja jelét annak, hogy Isten Fiaként felette áll a
törvénynek, amelyet maga Isten adott az emberek számára.
A béna meggyógyítása alkalmával Jézus inkább saját tekintélyét mutatta
meg, Lévi meghívásakor és a bűnösökkel való közös étkezéskor a mindenki
felé kiáradó jóindulatát fejezte ki. Isteni szeretetéből és irgalmából
egyetlen ember sincs kizárva, mindenki, még a kirekesztettek és a bűnösnek
ítéltek is számíthatnak kegyelmére.
Miként egykor a vámos Lévit, ugyanúgy engem is új úton indít el bűneim
megbocsátásával az Úr.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben,
bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te
tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan
ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami
veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a
betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem
közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket. Uram, mindent
elfogadok tőled!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170114.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 13., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-01-13

2017. január 13. – Péntek

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre,
hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem
fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy
bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották
fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat,
amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához:
„Fiam, bocsánatot nyertek bűneid." Ült ott néhány írástudó is. Ezek így
gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más
bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?"
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt
tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt
mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl,
fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma
a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: „Mondom
neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!" Az felkelt, fölvette
ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk
még ilyet sohasem!"
Mk 2,1-12

Elmélkedés:

Péter anyósának és a leprás betegnek a meggyógyítása azt bizonyította,
hogy Jézus képes megszüntetni a testi betegségeket. A béna meggyógyítása
esetének leírásával Márk evangélista egy új területet nyit, tudniillik a
lelki betegségtől, a bűntől való szabadítás képességének bemutatását.
Jézus mielőtt meggyógyítaná a bénát, kifejezi, hogy bűnei bocsánatot
nyertek. A korábbi eseteknél a csoda megtörténte világos az emberek
számára, a beteg anyós képes azonnal felkelni és szolgálatára lenni a
vendégeknek, a leprás örvendezve tér vissza a közösségbe. A bűnök
megbocsátása, eltörlése viszont a szem számára láthatatlan. A testi
gyógyulást azért kapcsolja Jézus a bűnbocsánathoz, hogy az előbbi
igazolja, bizonyítsa az utóbbit.
Az esemény tehát két szinten zajlik, egyrészt a szemmel látható, a
jelenlévők által megtapasztalható szinten, másrészt a hit világában, amely
láthatatlan. A barátok vagy családtagok cselekedete, az hogy még a tetőt
is kibontják annak érdekében, hogy a beteg Jézus elé kerüljön, az ő
láthatatlan hitüket, Jézus isteni hatalmába vetett hitüket jelzi. A béna
testi gyógyulása, tehát az, hogy képes felállni és a saját lábán
hazamenni, azt jelzi, hogy valóban megtörtént a szemmel láthatatlan csoda,
a bűnök megbocsátása. Uram, Jézus, nálad keresek gyógyulást testi és lelki
bajaimban!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is
felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a
nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy
feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább
abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged,
érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted,
s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170113.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 12., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-01-12

2017. január 12. – Csütörtök

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!" Jézusnak megesett rajta a
szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom!
Tisztulj meg!" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus
szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd,
senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és
tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul
nekik."
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a
dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább
távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen
özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45

Elmélkedés:

A gyógyítások sorát Márk evangélista egy leprással folytatja. Már Péter
anyósának meggyógyítása kapcsán is láthattuk azt, hogy Jézus átlép
bizonyos zsidó szokásokat és hagyományokat. Ennek jele, hogy férfi létére
megérint egy nőt, a beteg anyóst kezénél fogva segíti fel, illetve
szombaton gyógyít, amely a szigorúbb zsidó törvényértelmezés szerint
munka, azaz tiltott cselekedet volt. A leprás esetében is hasonlót látunk.
E súlyos bőrbetegségben szenvedő emberek ugyanis a társadalomtól
elkülönülve éltek és nem volt szabad érintkezniük az egészségesekkel,
amely előírás nyilvánvalóan a betegség további terjedésének
megakadályozására szolgált. Jézus is jól ismerte ezeket az előírásokat, de
ez a szokás nem akadályozta meg őt abban, hogy érintkezzen a betegekkel.
Megtehette volna azt is, hogy érintés nélkül, egyetlen szavával
megszünteti a betegséget, de ő mégis látványosan megérinti a beteget,
jelezvén, hogy az isteni erő és az emberi nyomorúság közé senki nem
húzhatja fel a szabályok elválasztó falát.
Ez az érintés egyrészt szabadulást hoz a testi betegségtől, másrészt
megajándékozza az immár gyógyult személyt azzal, hogy visszatérhet a
társadalom közösségébe, tehát megszabadítja őt kirekesztett állapotától. A
gyógyult személy természetesen örömmel mondja el mindenkinek a vele
történteket, s ez még több embert indít Jézus felé. Nekem is az Úrnál
érdemes keresnem testi és lelki gyógyulásomat.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem! Jól tudom, hogy te minden ember szívében elültetted a
szeretetet, az én szívembe is. Taníts engem a helyes szeretetre, az
önfeláldozó szeretetre, az önzetlen szeretetre. A szeretet hassa át életem
és minden cselekedetem! A szeretet mindennapi gyakorlásában találjam meg
életem értelmét! A szeretet törvénye érintsen meg engem isteni
kegyelemként!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170112.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 11., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-01-11

2017. január 11. – Szerda

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és
András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is
Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre
megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett,
odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész
város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított,
akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte
megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy
elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek.
Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!" De ő azt
felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem." És elment, hirdette az
evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az
ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés:

A kafarnaumi zsinagógában történt ördögűzés után az események következő
helyszíne Péter apostol háza. A gyógyítás ismeretében gondolhatnánk, hogy
Jézus Péter beteg anyósát jött meglátogatni vagy esetleg meggyógyítani, de
nem erről van szó. Jézus betér Péter otthonába, mert egyrészt kíváncsi
arra, hogy tanítványa hol lakik, másrészt ez a ház lehetett kafarnaumi
tartózkodása idején a lakóhelye. A házba érkezve értesül arról, hogy Péter
anyósa lázas beteg. Abban a korban az orvosi módszerek kezdetlegessége
miatt a magas láz, amelyet nem más betegség tünetének, hanem önálló
betegségnek tekintettek, akár halálos is lehetett. Márk evangélista
fontosnak tartja megjegyezni, hogy nem Jézus ajánlotta fel segítségét,
hanem a jelenlévők szóltak neki a beteg anyós érdekében. Ez a tény
rávilágít arra, hogy Jézus különleges erejének és gyógyító képességének
híre valóban hamar terjed az emberek körében, és már most, majd a
későbbiekben még többször láthatjuk azt is, hogy kifejezetten segítségét
kérve, a gyógyítás reményében viszik hozzá a betegeket.
Bár sem a tanítványok, sem a nép nincs még tisztában azzal, hogy Jézus
milyen hatalom birtokában képes a betegek gyógyítására vagy éppen az
ördögök kiűzésére, mégis örülnek a csodáknak és általuk felfigyelnek az Úr
személyére. Ezeknél az első csodáknál, csodás gyógyításoknál nincs még szó
arról, hogy mindezek feltétele volna a gyógyulni vágyók részéről a hit,
sem arról, hogy hitet ébresztenének e rendkívüli cselekedetek. Ennek
ellenére az emberek isteni jelet látnak a csodákban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a
szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet
ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében
mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170111.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 10., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-01-10

2017. január 10. – Kedd

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint
akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk
egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki
belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán
nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek
egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a
tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is
terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés:

Miután Márk evangélista röviden összefoglalta és bemutatta Jézus
tanításának lényegét, az első tanítványok meghívásáról tesz említést, ezt
olvashattuk a tegnapi evangélium második felében. A tanítványok, azaz
Simon Péter és testvére András, valamint a két Zebedeus fiú, Jakab és
János meghívása azért lényeges, mert Jézus már az ő társaságukban érkezik
meg Kafarnaum városába. Az Úr tehát nincs egyedül, hanem vannak
tanítványai, olyan személyek, akiket ő maga választott és hívott meg, s
akik készséggel követik őt. E tanítványok tehát kezdettől fogva tanúi
mindannak, amit Jézus tanít és tesz, éppen ezért tarthatjuk hitelesnek a
feltámadás után Jézusról szóló tanúságtételüket.
Tanításának helyszínéül Jézus a zsinagógát választja, de az evangélista
itt egyetlen mondatot sem idéz, hanem rögtön áttér egy csodás gyógyításra,
Jézus kiűzi az ördögöt egy megszállott emberből. Kissé furcsának tűnik,
hogy mit keres a zsinagógában, az imádság házában éppen a szombati
istentisztelet idején ez a tisztátalan lélektől, azaz ördögtől megszállt
ember. Jelenléte vajon nem zavarta az imádságra összegyűlteket?
Feltehetően igen, csak éppen nem tudtak ellene tenni, mert a gonosz
hatalmával szemben az emberi erő önmagában tehetetlen. Ezzel szemben Jézus
egyetlen parancsával képes legyőzni a gonoszt, kiűzni a megszállottból az
ördögöt, mert isteni hatalma erősebb a gonosz erejénél. Miután a
hallgatóság csodálkozva, ámulattal hallgatta az Úr szavát, e csoda révén
mindannyian láthatták isteni erejének megnyilvánulását is. Nem csoda hát,
hogy híre gyorsan terjed.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket
választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ
kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt
egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így
isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170110.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 9., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-01-09

2017. január 9. – Hétfő

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az
(Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten
országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András,
akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította
őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." Azok
rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment,
meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat
rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták
apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Mk 1,14-20

Elmélkedés:

Jézus megkeresztelkedésével befejeződik Keresztelő János küldetése. Az
esemény után minden bizonnyal rövid időn belül elfogják és börtönbe zárják
Jánost. Ezt követően Márk evangélista rátér Jézus küldetésére, útjának
bemutatására. Az Úr tanítását így foglalja össze: „Betelt az idő, közel
van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." Ezen a
helyen semmiféle megjelölést nem találunk azzal kapcsolatban, hogy mikor
és hol hangzott el ez a mondat, illetve, hogy kik lehettek a hallgatói. Az
evangélista ezzel arra utal, hogy e kijelentés Jézus egész küldetésére,
tanító tevékenységére vonatkozik. S valóban, kimondva vagy kimondatlanul
Isten országának titka, a megtérés fontossága és az üdvösséget hozó
örömhír végighúzódik Jézus egész életén, mégpedig nem annak hátterében,
hanem előterében, hiszen éppen ez Jézus tanításának lényege.
Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy Jézus nem önmagát hirdeti, hanem
mindvégig tudatában van annak, hogy ő a mennyei Atya küldötte. Nem önmagát
akarja hatalmi pozícióba helyezni, hanem Isten országát akarja
megvalósítani, ami a mennyei Atya emberek feletti szelíd uralmát jelenti.
A megtérésre való felszólítás is az Atyától ered, e felhívásnak való
engedelmesség az ember részéről pedig az Atya parancsaihoz, törvényeihez
való visszatérést jelent. A Jézus által hirdetett örömhír, az evangélium
szintén az Atyától származik. Jézust követve az Atyához, a mi mennyei
Atyánkhoz juthatunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170109.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 8., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-01-08

2017. január 8. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz,
hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene
megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?" Jézus azonban így szólt:
„Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos."
Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az
ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang
hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!"
Mt 3,13-17

Elmélkedés:

Jézus is megkeresztelkedett
A mai vasárnapon Urunk megkeresztelkedését ünnepeljük. Az esemény nem
Jézus gyermekkorában történt, miként napjainkban az a szokás, hanem Jézus
nyilvános működésének kezdetén, azaz mintegy harminc esztendős korában. A
megkeresztelkedés eseményéről Máté evangélista rendkívül röviden számol
be, egyetlen tényszerű mondatban foglalja össze a lényeget: „Jézus
megkeresztelkedett." Ezt Jézus és Keresztelő János párbeszéde előzi meg és
a mennyei Atya tanúságtétele zárja le.
Keresztelő János tiltakozása, miszerint nem neki kellene megkeresztelnie
Jézust, hanem éppen fordítva, jelzi azt, hogy az első keresztény közösség
tagjai számára magyarázatra szorult Jézus keresztelkedése. A kérdés így
merülhetett fel: Miért volt szükség arra, hogy a többi bűnöshöz hasonlóan
Jézus is megkeresztelkedjen? Ha a keresztség a bűnbánat jele volt, akkor
miért kérte Jézus, akinek nem volt egyetlen bűne sem? Máté evangélista
erre a kérdésre nem ad választ. Az egyházi hagyománynak megfelelően azt
válaszolhatjuk, hogy Jézus ilyen módon fejezte ki együttérzését,
szolidaritását a bűnös emberekkel. Bűntelen létére is vállalja azt, hogy a
bűnös emberekhez hasonlóan alámerüljön a Jordán folyó vizébe. Jézus
bűnösökkel való együttérzését Lukács evangélista fejezi ki a
legtalálóbban, amikor ezt írja: „Történt, hogy amikor az egész nép
megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett" (Lk 3,21). Nem csupán egy
időbeli megjelölés ez, hanem Jézus közösségvállalására való egyértelmű
utalás.
A mennyei Atya tanúságtétele egy másik oldalról is megvilágítja Jézus
keresztségének értelmét. Az égből hang hallatszott: „Ez az én szeretett
Fiam, akiben kedvem telik!" Az Atya ünnepélyesen bemutatja a Fiút, mint az
ő küldöttét. Jézus nem csupán Isten engedelmes szolgája, aki egész
életében az Atya akaratát teljesíti és ezt teszi akkor is, amikor vállalja
a szenvedést és a kereszthalált, hanem Fiú is, akit majd az Atya
megdicsőít engedelmességéért, a megváltás beteljesítéséért azáltal, hogy
feltámasztja őt a halálból. Jézus soha nem tekintett úgy istenfiúságára,
mint valamiféle kiváltságra, hanem szolgálni akart egész életében és
életével. Isteni hatalmával nem büszkélkedni, hivalkodni akart, amikor
csodákat tett, hanem nagy alázattal imádkozott az Atyához és neki adott
hálát minden csodáért. Az engedelmesség, az alázat és a szolgálatkészség
lelkületéről a harmadik isteni személy, a keresztelkedéskor galamb
alakjában leszálló Szentlélek gondoskodik.
Befejezésül említsünk meg még egy szempontot, amely megmagyarázza az Úr
keresztelkedésének értelmét. Jézus úgy gondol saját halálára, mint végső
keresztelkedésre. „Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire
vágyom utána, amíg be nem teljesedik!" (Lk 12,50). Itt értjük meg a
keresztség és a kereszthalál kapcsolatát. Bár Jézus bűntelen volt, mégis
megkeresztelkedett, élete végén pedig eltűrte, hogy a „bűnösök közé
sorolják", azaz vállalta a kereszthalált, ami a legnagyobb bűnözők
büntetése volt. A vízből való felemelkedése utalás a feltámadásra, új
életének kezdetére.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Bármit tettél földi életed folyamán, mindent az
Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted,
és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket,
hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya
gyermekei vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy az
Atya az ő szeretett gyermekeinek nevezzen minket, és mindig megőrizzük
magunkban az istengyermekség kegyelmét. Urunk, te földi életed során
mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az
engedelmességre!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170108.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum