2013. február 9., szombat

[Evangelium] 2013-02-09

2013. február 9. – Szombat

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.
Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket
sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés:

A mai evangéliumi szakasz szerint az apostolok visszatérnek Jézushoz
tanító útjukról és beszámolnak neki és egymásnak arról, hogyan fogadták
őket. Jézustól indultak el és hozzá térnek vissza. Fontos megismételnünk,
hogy nem a maguk nevében indultak el, nem saját tanításukat hirdették,
hanem Krisztus követeként indultak, hogy az ő nevében gyógyítsák meg a
betegeket, űzzék ki a gonosz lelkeket, és hirdessék az örömhírt. Milyen
csodálatos érzés lehetett számukra Jézust képviselni! Milyen szép élmény
lehetett számukra, hogy Jézust fogadták személyükben az emberek! Milyen jó
érzés lehetett számukra abban a tudatban visszatérni, hogy hűségesen
teljesítették küldetésüket, amire megbízást kaptak! Mekkora öröm tölthette
el őket, amikor azt látták, hogy az általuk hirdetett tanítást ugyanúgy
fogadhatták az emberek, miként Jézus szavait, s az általuk tett csodák is
ugyanúgy hatékonynak bizonyultak, mint amikor Jézus gyógyított.
Visszaérkezésükkor Jézus rögtön észreveszi, hogy mennyire fáradtak. Ez
annak a jele, hogy az elmúlt napok vagy hetek nem tétlen lustálkodással
teltek számukra, hanem fáradhatatlanul azt tették, amire megbízást kaptak.
Jézus azt javasolja nekik, hogy pihenjenek, és ez a pihenés az ő közelében
történik. Elvonulnak egy kis időre a világtól, hogy Mesterüknél újra
feltöltődjenek lelkileg. Hozzájuk hasonlóan napjaink igehirdetőinek
szintén szükségük van arra, hogy munkájuk teljesítése közben időnként
visszatérjenek Jézus közelébe. Jézus küldetést ad nekem, engem is a
világba küld, hogy tanítását hirdessem, követségében járjak.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Viselnem kell a keresztet, ha együtt akarok lenni Krisztussal
dicsőségében! Gondolni akarok az utolsó dolgokra. A mindig közeli halált
és Krisztus szenvedéseit nem felejtem el. Jótéteményeiért szüntelen hálát
adok. A javak, barátok, szabadság, élet elvesztése miatt nem bánkódom,
hogy elnyerjem Krisztust.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130209.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 8., péntek

[Evangelium] 2013-02-08

2013. február 8. – Péntek

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze
földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje,
mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik
azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy
próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes
továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő
támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta
Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás
miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest:
„Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott
ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis
félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt
menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen
meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján
lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes
meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz:
„Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is esküdött: „Bármit
kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány kiment, és
megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: „Keresztelő János
fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom,
hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király
nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel
nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés:

Szent Márk evangélista írásának hatodik fejezetét olvassuk ezen a héten az
evangéliumban. A tegnapi szakaszban a tanítványok misszióba küldése
szerepelt, holnap pedig az ő visszaérkezésük következik. E kettő közé
illeszti be Márk Keresztelő Szent János vértanúságát, amellyel jelezni
kívánja, hogy Krisztus tanítványának lenni akár vértanúságot is jelent.
Aki Krisztus elkötelezett tanítványaként él, annak készen kell állnia
arra, hogy Mestere sorsát mindenben vállalja.
Az emberi rosszindulat és gonoszság nem retten vissza semmitől. Isten
olyan embereket küld a próféták személyében, akik a törvények útjára való
visszatérést sürgetik és rávilágítanak a nép bűneire. Sokak számára
egyszerűbbnek tűnik a próféták elnémítása, megölése, mintsem hogy
változtassanak életmódjukon. Keresztelő János emiatt veszíti el életét,
majd pedig Jézussal szemben is emiatt fokozódik az ellenállás.
Érdemes szót említenünk arról is, hogy a történet kezdetén a nép körében
elterjedt vélekedésekről hallunk Jézus személyével kapcsolatban. Egyesek
valamelyik korábbi próféta visszatérésére gondolnak, Heródes pedig azt
hiszi, hogy az általa lefejeztetett Keresztelő János támadt fel a
halálból, s ennek kapcsán mondja el az evangélista János halálának
történetét. Ezek a félelemből fogant hiedelmek hamis képet rajzolnak
Jézusról.
Milyen kép él bennem Jézusról? Mit hiszek róla?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mária, Jézus anyja, légy mindnyájunknak édesanyja, hogy mi is
tisztaszívűek legyünk, miként te voltál, hogy szeressük Jézust, ahogyan te
szeretted őt, hogy a legszegényebbek szolgálatára legyünk, ahogy te
tetted, hiszen mindannyian Isten szegényei vagyunk!
Boldog Kalkuttai Teréz anya

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130208.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 7., csütörtök

[Evangelium] 2013-02-07

2013. február 7. – Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés:

Názáretben tett sikertelen fellépését követően Jézus missziós útra küldi
apostolait. E küldés nem a tanítványok szélesebb körét érinti, hanem csak
azt a tizenkét személyt, akiket az Úr kiválasztott. Az apostolokat Jézus
küldi és nem saját elhatározásukból indulnak útnak. Ennek következtében
nem a maguk igazságát, vagy igazságnak vélt gondolataikat tanítják, hanem
azt hirdetik, amit Mesterük bízott rájuk. Az ő követségében járnak, róla
tesznek tanúságot.
Az útnak induló apostoloknak Jézus egészen konkrét gyakorlati tanácsokat
ad: vándorbotjukon kívül ne vigyenek magukkal semmit, sem kenyeret, sem
tarisznyát, sem pénzt. Napjainkban talán szívesen értelmeznénk ezeket a
tanácsokat korhoz kötött kéréseknek, amelyet mostanában már nem kell
komolyan venni, de nem így áll a dolog. Napjaink igehirdetőinek ugyanúgy
szólnak ezek a tanácsok, mint egykor az apostoloknak. Mi rejlik e kérések
hátterében? Jézus teljesen eszköztelenül indítja útnak az apostolokat,
akik egyedül az ő tanítását és csodatevő hatalmát vihetik magukkal.
Mindkettő csak akkor hatékony, ha Jézus nevében tanítanak és az ő nevében
tesznek csodát. Vajon napjainkban fel merjük-e vállalni a teljes
eszköztelenséget? Rá merjük-e bízni magunkat Istenre? Hiszünk-e abban,
hogy látványosságok nélkül is van ereje Krisztus tanításának? Vállalom-e
minden tekintetben Jézus életformáját, hogy az örömhírt közvetítsem a
világban? Vállalom-e mindenben Krisztus sorsát?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, nyisd meg szívemet az elveszett bárány reményére, hogy minden
eltévedésem és bűnöm ellenére te keresel engem, s nem engeded, hogy örökre
elvesszek. Add szívembe a megtalált bárány örömét, aki újra biztonságban
érezhetem magam a te közeledben! Add, hogy őszintén megbánjam bűneim és
megtapasztaljam a te végtelen irgalmadat!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130207.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 6., szerda

[Evangelium] 2013-02-06

2013. február 6. – Szerda

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor
elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan
hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle
bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában,
rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott csodát, csupán
néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott
hitetlenségükön.
Mk 6,1-6

Elmélkedés:

Bár tanító útja során tömegek keresik Jézust, hogy tanítását hallgassák,
illetve részesei legyenek csodáinak, nem mindenütt fogadják szívesen. Az
evangélisták nem hallgatják el a visszautasításokat, s azon helyzeteket,
amikor nyíltan szembefordulnak vele. Ezek ugyanis megmutatják, hogyan
válik egyre ellenségesebbé a vallási vezetők reakciója, amely végül Jézus
halálra ítéléséhez vezet.
A mai evangéliumot elolvasva mi is beállunk az apostolok és tanítványok
közé, hogy elkísérjük Jézust Názáretbe, ahol felnevelkedett. Egy nagyszerű
találkozásra számítunk, hiszen a názáretiek jól ismerik őt és bizonyára
nagy öröm tölti el őket, amikor újra látják. Talán Jézusban is
felfedezhető egy kis izgalom, hiszen újra találkozhat sok-sok ismerősével.
Néhány napig vagyunk a városban. Ez idő alatt csak néhány beteget hoznak
Jézushoz, hogy meggyógyítsa őket. Kicsit elcsodálkozunk az
érdektelenségen, hiszen más helyeken tömegesen hozzák a betegeket és
rengetegen érkeznek, hogy tanítását hallgassák. Majd szombaton, a
zsinagógai istentiszteleten lesz a nagy találkozás a város lakosságával –
gondoljuk magunkban. Elérkezik a szombat, Jézus tanít a zsinagógában, de a
lelkesedés elmarad. Csak értetlenül csodálkozik mindenki, nem értik, hogy
honnan van Jézus bölcsessége. A názáretiek nem jutnak e kérdésnél tovább,
nem jutnak el odáig, hogy Jézusban felismerjék az Isten Fiát és higgyenek
benne. Hitetlenségükön Jézus is elcsodálkozik.
Van-e egyáltalán magyarázat a hitetlenségre?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mily nagy a te szereteted, Jézusom, testvérem, barátom és lelkem jegyese!
Nekem, aki Júdásnál inkább oly sokszor elárultalak, nemcsak a béke és a
szeretet csókját akartad adni, hanem eledelül adtad önmagad, és egyesültél
velem, sőt, engem, a semmi és méltatlan teremtményt önmagaddá formálsz,
mérhetetlen és végtelen Isten, én Teremtőm!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130206.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 5., kedd

[Evangelium] 2013-02-05

2013. február 5. – Kedd

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó
túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába
elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a
kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy
erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette
meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a
tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy
lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta,
hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az
igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj
békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
„Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!" Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm", ami annyit
jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és
járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés:

Kilépni az adott probléma köréből és új lehetőséget keresni. Kilépni az
emberi tehetetlenség területéről és Isten segítségét kérni, aki számára
nincs lehetetlen. Talán ez a tanulsága a mai evangélium mindkét
történetének: Jézus feltámasztja a zsinagóga elöljárójának, Jairusnak 12
éves kislányát és meggyógyítja a 12 éve vérfolyásban szenvedő asszonyt.
Útja során odalép Jézushoz egy Jairus nevű férfi, és azt kéri, hogy jöjjön
el házukba meggyógyítani halálán lévő kislányát. Felcsattan belőlünk a
kérdés: Miért nincs otthon ez az ember? Miért nincs ott kislánya halálos
ágyánál? Miért nem marad az utolsó órákban lánya mellett? Mert illik ott
lenni a haldokló mellett, hogy az utolsó pillanatig éreztessük vele
szeretetünket és azt, hogy nem hagyjuk magára. Nagyon emberiek ezek a
kérdések és gondolatok, van bennük igazság. Jairus azonban túllép ezen az
igazságon. Azt világosan látja, hogy emberek, rokonok, családtagok már nem
segíthetnek haldokló kislányán. Nyugodjon bele ebbe a helyzetbe? Dehogy, ő
más lehetőséget keres, túllép az illendőségen, a szokásokon, és elmegy,
megkeresi Jézust, hogy segítségét kérje, mert hiszi, hogy ő tud segíteni
gyermekén.
A Jézus ruháját megérintő asszony esetében is hasonló kérdések jutnak
eszünkbe. Ennek az asszonynak otthon kellett volna maradnia bajával és nem
szabadott volna emberek közé mennie. De zárkózzon be ő is saját
problémájának házába? Az orvosok nem tudtak rajta éveken keresztül
segíteni, nem tudták meggyógyítani. Adja fel a reményt? Mondjon le végleg
a gyógyulás lehetőségéről? Törődjön bele, hogy élete végéig szenvedni fog?
Dehogy, ő is más lehetőséget keres. Megkeresi Jézust, mert hiszi, hogy ő
tud rajta segíteni.
Gondjainkban, betegségeinkben, bajainkban nem érdemes bezárkóznunk és
feladnunk a reményt, hiszen mindig van lehetőségünk Istenhez fordulni
segítségért. Vagy van más ésszerű lehetőség?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Vezesd, ó, Krisztus, valamennyi hűségest a hitben, hogy a keresztény hit
hassa át egész életüket, és bátor tanúságtevőkké tegye őket a világ előtt
üdvözítő küldetésed során, hogy az Egyház tudatos és cselekvő tagjai
legyenek, akik bizonyosak abban, hogy Isten gyermekei, és testvérek minden
néppel!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130205.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 4., hétfő

[Evangelium] 2013-02-04

2013. február 4. – Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a
gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy
tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott,
és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és
láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki
sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott,
folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta
Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így
kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre
kérlek, ne gyötörj!" Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek,
takarodj ki ebből az emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?"
Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust,
hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda
legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól:
„Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett.
Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy
kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak,
és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a
tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve
látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most
felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták
nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni
kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az
imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte,
hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen
nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is ment,
és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele
Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20

Elmélkedés:

A mai evangélium egy érdekes csodáról, egy gonosz lélektől megszállt ember
gyógyulásáról számol be. Az embert megszállva tartó gonosz lélek rögtön
felismeri Jézusban az Isten Fiát. Tudja, hogy hatalma nagyobb az
emberekénél, de azt is, hogy Jézusnál mégsem erősebb. Más hasonló
csodáknál is megfigyelhetjük, hogy Jézus isteni ereje nagyobbnak bizonyul
a gonosznál. Ebben az esetben Jézus érdekes módon tesz csodát. A gonosz
lélek kérésére Jézus megengedi, hogy az emberből való távozás után a
sertésekbe költözzön. Jézus nem bánja, hogy az állatok odavesznek, hiszen
egy ember megmentése fontosabb számára. A városlakók azonban másként
látják a helyzetet. Ők inkább az állataikat sajnálják, ezért azt kérik,
hogy a csodatevő távozzon vidékükről.
Ebben a jellegzetes ördögűzési csodában az emberek számára szabadulást,
megváltást hozó Jézus és a gonosz lélek küzdelmét láthatjuk. A gonosz –
természeténél fogva – állandóan ellentmond Istennek. Hazugságával az
embert is megtéveszti, s arra próbálja rávenni, hogy szálljon szembe
Istennel, tagadja meg törvényeinek teljesítését. Ezek a kísértések sokszor
nehezen felismerhetők, mert a gonosz megtéveszt bennünket, s jónak tűnteti
fel azt, ami valójában rossz. Ha valaki megszokja, hogy bűnben él, már fel
sem tűnik számára, hogy letért az Isten útjáról. A gonosz lélek emberek
feletti hatalmát töri meg Jézus, akit azért küldött az Atya, hogy
szabadságot hozzon számunkra. Ne ragaszkodjak bűneimhez, hanem fogadjam el
Isten szabadítását!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak
abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem
az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy
érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a
biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te
jóságod ragyogjon fel az emberek számára.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130204.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 3., vasárnap

[Evangelium] 2013-02-03

2013. február 3. – Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: „Ma beteljesedett
az Írás, melyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és
csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem
József fia ez?" – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem:
Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk –
Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így folytatta:
„Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az
ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az
egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a
szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában
is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai
Namán."
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt
a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,21-30

Elmélkedés:

A városon kívül
A híradásokból szinte hetente értesülünk olyan esetekről, amikor egy
szórakozóhelyen, lakóépületben vagy szállodában tűz üt ki és az épületben
rekedt emberek nem tudnak elmenekülni. Gondoljunk csak például a
közelmúltban Brazíliában történt tragédiára, amelyben a hírek szerint 235
fiatal vesztette életét. Számos ilyen esetben az okozza a tragédiát, hogy
nincsenek megfelelő menekülési utak, amelyeken az emberek gyorsan
távozhatnának veszély esetén. A veszélyes helyzetekben az ember az
életösztöntől vezérelve keresi a menekülési utat. De vajon keressük-e a
halál utáni menekülő utat? Ezt Isten mutatja meg nekünk.

Az elmúlt vasárnapi evangéliumban Jézus názáreti fellépéséről olvastunk. A
zsinagógai istentisztelet alkalmával Izajás könyvéből olvasta fel azt a
részt, amely Isten Fölkentjének jöveteléről szólt, majd azt a magyarázatot
fűzte hozzá, hogy az ő személyében beteljesedett a prófétai jövendölés. A
hallgatóság kezdeti helyeslése pillanatok alatt fordul először
csodálkozásba, majd ellenséges szembefordulásba. A vita odáig fajul, hogy
meg akarják ölni, de Jézus eltávozik. Olyannal már találkoztunk, hogy egy
barátság az évek során megkopik, vagy a jó szomszédok közti kapcsolat
néhány év alatt ellenségeskedésbe fordul. De hogyan fordulhat a jóindulat
egész rövid idő alatt ellenségeskedésbe? Mi történt Názáretben?

Két oka lehetett a názáretiek haragjának és nyílt elutasításának. Az
egyik, hogy Jézus nem teljesítette azon kérésüket, hogy tegyen valamilyen
csodát körükben. A csodák ugyanis soha nem öncélúak, Jézus nem azért tesz
csodákat, hogy önmagát igazolja. A názáretiek hallhattak arról, hogy más
helyeken Jézus hogyan gyógyította meg csodákkal a betegeket, s most ők is
hasonlót követelnek. Olyan csodákat szeretnének, amelyek igazolják Jézus
kijelentését, szavait, de ezt ő nem teljesíti. Az elutasítás másik oka az
lehetett, hogy Jézus utalást tesz arra vonatkozóan, hogy az üdvösség nem
csak Izrael népének, a választott népnek szól, hanem a pogány népeknek is.
Jézus két, a vallásos zsidók számára jól ismert ószövetségi személy esetét
idézi, Illés prófétáét és Elizeusét. Illés egy pogány származású
özvegyasszony javára tesz csodát azzal, hogy a szárazság elmúltáig nem
fogy el lisztje és olaja (vö. 1Kir 17,7-16), Elizeus pedig a szír, azaz
szintén pogány tisztségviselőt, Naamánt gyógyítja meg leprás betegségéből
(vö. 2Kir 5,1-27). Ezek a pogányok számára véghezvitt csodák egyértelműen
igazolják, hogy Isten nem zárja el adományait a pogány népektől, hanem
azok is részesedhetnek belőlük.

Ennek az evangéliumi történetnek van egy nagyon érdekes eleme, mégpedig
az, hogy Lukács úgy fogalmazza meg a végső elutasítást és a gyilkos
szándékot, hogy előremutat Jézus kereszthalálára. Ezt írja: „kiűzték őt a
városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák" (Lk 4,29). Jézust kivezetik a „városon
kívülre," „fel a hegyre." Amikor Jeruzsálemben Jézust halálra ítélik,
kivezetik a városon kívülre, fel a Golgota hegyére, ahol keresztre
feszítették. Az evangélista szándékosan úgy zárja le a názáreti esemény
végét, hogy jelezze, milyen sors vár Jézusra. Most még nem jött el Jézus
ideje, most még nem tudják bántalmazni, ezért sértetlenül távozik. A
történetből láthatjuk, hová vezet a hitetlenség és Jézus elutasítása az
emberek részéről. Azt is láthatjuk, hogy amikor az emberi gonoszság már
éppen a halálba taszítaná, a szakadék széléről is van Jézus számára
„menekülő út," amelyen távozhat. Amikor az emberi gonoszság eléri
tetőfokát, s megöli Isten Fiát a kereszten, az ő számára akkor is van
„menekülő út," menekülési lehetőség a feltámadásban. Isten mindenre
gondol. Nem csak Fiát tudja megmenteni a haláltól, hanem az embert is,
engem is. Bármekkora is az ember gonoszsága, rosszindulata, Isten képes
megmenteni. Ő mindenkire gondol.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Lelkesen hallgatjuk szavaidat, s készek vagyunk
téged követni. Szavad valóban örömhír, az üdvösség tanítása, igazság,
amely az örök élet felé vezető utat mutatja meg. Boldogan és nagy
lelkesedéssel indulunk el ezen az úton, s tudjuk, hogy te kísérsz minket.
De nem szeretnénk elbizakodottak lenni, hiszen a mi életutunk, miként a
tiéd is, keresztútként végződik. Kereszthordozásod, szenvedésed, türelmed
és az Atyának való engedelmességed példája adjon erőt ahhoz, hogy ne
forduljunk el soha tőled, hanem mindig hittel kövessünk téged! Hiszek,
Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130203.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum