2007. december 29., szombat

[Evangelium] 2007-12-29

2007. december 29. - Szombat

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
"Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

Jézus személyes megismerésének és a vele való közösségnek a gondolatát
viszi tovább János apostol, amikor arról ír levelében, hogy e kapcsolat
feltétele az Úr parancsainak megtartása, a kapcsolat gyümölcse pedig az
Isten iránti tökéletes szeretet. Az, hogy Jézust befogadom az életembe,
abban mutatkozik meg, hogy parancsai szerint élek. Nem csupán ismerem
törvényeit, hanem ezek irányítják gondolataimat, cselekedeteimet,
életemet. Természetesen mindez csak viszonzás, hála, köszönet Isten
végtelen szeretetéért. A szeretetért, amely megtestesült, emberré lett
Jézus személyében és emberközelbe került a Betlehemben született
Gyermekben. Aki Jézust ismeri, valóban a Szeretetet ismeri.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó mennyei Gyermek, aki a szívemben vagy, nézd csak, a hely, ahova jöttél,
még rosszabb és szegényesebb, mint az istálló, amelyben megszülettél. Mi
indított a gyöngéd szeretetnek és a mélységes alázatnak e tettére? De
leborulok előtted, és azzal az imádással fogadlak, amivel Mária és József
imádott téged, amikor megszülettél.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 28., péntek

[Evangelium] 2007-12-28

2007. december 28. - Péntek, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek
kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől
megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta
jövendölt: "Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

Miután János apostol jelezte, hogy igehirdetése és írása közvetlen,
személyes tapasztalatból származik, mindjárt el is árulja beszédének és
leveleinek célját: tanúságtételének hallgatói ne csak megismerjék,
megtanulják Jézus tanítását, hanem közösségre lépjenek Ővele. Szavaiból az
is rögtön kiderül, hogy a Jézussal való kapcsolatot a bűn akadályozza meg.
A bűneit beismerni nem akaró ember Istent nem tudja becsapni, önmagát
viszont igen. Az igehirdetésnek, az evangélium továbbadásának ma is
ugyanez a célja: ismerjék meg az emberek a megváltó Jézust, aki elhozta a
bűntől való szabadulást, és lépjenek közösségre vele, aki az örök élet
tanítását, az üdvösség örömhírét hirdeti mindenkinek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ártatlan apró vértanúk
dicsőítsen ma szent dalunk!
A föld elvesztett, s könnye hull
az ég elnyert, s örömre gyúl.

Megölt a vad, gonosz király,
de Alkotónk szent karja várt,
hogy országába fölvegyen,
hol fény s öröm vár szüntelen.

Halálotok gyöngyként ragyog
Krisztus körül, ártatlanok,
kétévesek sem voltatok,
s már mennybe vittek angyalok.

Ó város, szentté tett az ég
mint Megváltónk szülőhelyét,
kinek mint zsenge áldozat
első mártírvér itt fakad.

Állnak királyi trón előtt
tündöklő fényruhában ők,
ingecskéjüknek bíborát
a Bárány vére mosta át.

Jézus, neved legyen dicső,
kit földre szült a Szűz szülő,
Atyádnak s Lelkednek veled
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 27., csütörtök

[Evangelium] 2007-12-27

2007. december 27. - Csütörtök, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül
adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter
és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

Az apostolok igehirdetése közvetlen Jézus-tapasztalatból származik.
Személyesen ismerték az Urat, tanítványaként évekig vele jártak, hallották
tanítását és látták cselekedeteit. Amikor elindulnak, hogy tanúságot
tegyenek a feltámadásról és továbbadják mesterük tanítását, akkor
személyes élményeikről beszélnek. A ma ünnepelt János apostol szintén
saját élményeit, tapasztalatait írja le evangéliumában és leveleiben,
ahogyan ezt első levelének bevezetésében olvassuk. Írásának éppen ez a
közvetlen Jézus-élmény adja meg erejét. Örömteli élményét osztja meg az
olvasókkal és velünk, hogy ezáltal bennünk is felébredjen a Krisztussal
való személyes találkozás és a vele való közösség vágya.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szűzi őrzője a legtisztább Szűznek,
szent hirdetője az örök Igének,
szolgáid lelkét tisztítsd meg a rossztól,
János apostol!

Égi forrásból eredő folyamként
futva kiáradsz a kiaszott földre,
és amit kebled merít a kebelből,
már ki is osztod.

Föld ékessége, dicsősége mennynek,
esdj megbocsátást gonoszságainkra,
szent tanításod csodálatos titkát
fejtsd ki előttünk!

Láttad a titkot, az Atya Igéjét,
s földünkre öntőd a hit áldott fényét;
jöjj, vezess minket, hogy teveled áldjuk
majd az örök Fényt!

Zengjen örökké hála Krisztusunknak,
Szűz Máriától született Urunknak,
ki az Atyával és a Szentlélekkel
egy örök Isten! Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 26., szerda

[Evangelium] 2007-12-26

2007. december 26. - Szerda, Szent István első vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog
titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés:

Jézus születése állásfoglalásra készteti az embereket. A hívők hódolattal
és tisztelettel fogadják, mások közömbösen szemlélik az eseményeket.
Egyesek elkötelezik magukat Jézus mellett, mások nem kívánják beengedni őt
életükbe. De tanítványainak magatartása, tanúságtétele is állásfoglalásra
késztet. Így volt ez Szent István diakónus esetében is, aki Jézus nevében
tett csodákat. Nem mindenki nézte jó szemmel tevékenységét, egyesek
szembeszálltak vele. Talán éppen ez bizonyítja életének, tanúságának
hitelességét. És az is, hogy a szenvedő Krisztustól tanult irgalmas
lelkülettel viselte el az őt érő bántalmazásokat és halála pillanatában is
azokért imádkozott, akik elvették életét.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Mária, nem találtál szállást Fiad számára? Íme, én a szívemet kínálom
neki. Hideg és méltatlan, igaz, de vajon te nem Isten Anyja vagy-e? A
kegyelemből mindenható? Minden javak osztogatója? Cseréld ki a szívemet,
tedd hasonlóvá a tiédhez!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 25., kedd

[Evangelium] 2007-12-25

2007. december 25. - Karácsony, Jézus Krisztus születése - Pásztorok
miséje

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: "Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20

Elmélkedés:

Felismerni a Megváltót
A pásztorok, akik karácsony éjjelén elsőként tudták meg az angyaloktól,
hogy Betlehemben megszületett a kis Jézus, s akik elsőként érkeztek a
betlehemi Gyermekhez, a hagyomány szerint nem jöttek üres kézzel. Ők nem
tudtak olyan értékes ajándékokat hozni, mint a valamivel később érkező
háromkirályok, ezért talán egy kisbárányt, meg valamiféle ennivalót
vihettek magukkal ajándékba. A pásztorok így fejezték ki szeretetüket. Azt
a szokást tehát, hogy karácsonykor ennivalót adunk azoknak, akiket
szeretünk, minden bizonnyal a pásztorok kezdték el, s napjaikban egész
nagy méreteket ölt. Az ünnep közeledtével az egyházi és nem egyházi
segélyszervezetek ételosztásokat szerveznek a szegények és a hajléktalanok
számára, mert a mindennapi ennivaló a legfontosabb, ami az élethez
szükséges. Annál szegényesebb karácsonyt nehéz elképzelni, mint amikor
valakinek még ételre sem jut ezekben a hideg, téli napokban.

Az 1920-as évek végén Giuseppe Roncalli, a későbbi XXIII. János pápa
Bulgáriában dolgozott a római pápa követeként. 1927. december 20-án, tehát
a karácsony előtti napokban levelet küldött odahaza élő szüleinek,
amelyben a következőket írta: "Mivel karácsony éjjelén rám fogtok
gondolni, elküldöm nektek az utolsó 100 lírámat, ami még megmaradt
Olaszországból való visszaérkezésemkor. Idén talán egy kissé sokat
költekeztem az út során, csak ennyit sikerült megtakarítanom. De ne
aggódjatok értem! A Gondviselés gyermeke vagyok, és az Isteni Gondviselés
nem engedi, hogy akár nekem, akár nektek hiányozzon a legszükségesebb, és
éppen a legmegfelelőbb időben megadja mindazt, amire szükségünk van. Ezt a
kis pénzt, amit most küldök, karácsonyi ennivalóra költsétek és semmi
másra!" A későbbi pápa, aki az első világháborúban öt testvérét veszítette
el, azért köthette szülei lelkére, hogy ennivalót vegyenek maguknak, mert
jól tudta, hogy a nagy szegénység miatt bizony gyakran éhezhettek. Bár ő
sem élt fényűzően, szegénységéből tellett arra is, hogy segítse nélkülöző
szüleit.

Karácsonykor illik valami jót tenni az emberekkel. És Isten nem is engedi,
hogy ilyenkor rosszat tegyünk vagy ártsunk másoknak. Selma Lagerlöf, a
mélyen hívő, evangélikus vallású, svéd írónő, aki irodalmi munkásságáért
1909-ben Nobel-díjat kapott, csodálatos legendákat írt Jézusról. Az egyik
elbeszélésében karácsony éjszakáján egy férfi elindult, hogy lángot kérjen
kölcsön, mert tüzet szeretett volna rakni feleségének, aki éppen azon az
estén szülte meg fiát. A házak ajtaján hiába kopogtatott, mindenki mélyet
aludt, mígnem a távolban, a mezőn megpillantott egy kis tüzet, s nyomban
elindult felé. A tűz egy pásztoré volt, aki a nyáját őrizte. Amikor a
tüzet kereső férfi a közelbe ért, a nyájra vigyázó három hatalmas kutya
tágra nyitotta száját, mintha ugatni akartak volna, de nem jött ki hang a
torkukon. Aztán az egyik kutya az ember lába, a másik a keze, a harmadik
pedig a torka után kapott, de a foguk nem engedelmeskedett, s nem tudták
megharapni. A férfi indult volna tovább a tűzhöz, de a juhok olyan
szorosan feküdtek egymás mellett, hogy nem tudott előbbre jutni. Fellépett
hát az állatok hátára, így ment a tűz felé, de azok nem ébredtek fel,
amikor rájuk lépett. Mikorra odaért volna a tűzhöz, az öreg pásztor is
felébredt és az idegen felé hajította hatalmas botját, de a bot az utolsó
pillanatban kanyart vett és nem találta el a férfit. Ő pedig előadta
kérését, hogy tüzet akar vinni feleségének, aki gyermeket hozott a
világra. A pásztor bíztatására majd csodálkozására puszta kézzel parazsat
tett köpenyébe, de a parázs sem a tenyerét nem égette meg, sem a köpenyt.
Ennyi csodát látván, s nem értvén a dolgot a pásztor utána eredt, hogy
lássa, kiknek is viszi a tüzet. Megérkezvén a szegényes barlangba meglátta
az anyát, s annak fázó gyermekét. Tüstént előkeresett a zsákjából egy
fehér báránybőrt, hogy azzal takarja be az újszülöttet. Azon nyomban
felnyílt a pásztor szeme, sok-sok örvendező, éneklő angyalkát látott,
megértette, hogy miért nem tehetett senki semmi rosszat azon az éjen, s
felismerte a kicsiny gyermekben a világ Üdvözítőjét.

Karácsony táján próbáljunk meg valami jót tenni! Nem azért, hogy
hálálkodjanak érte, hanem úgy, mintha valóban Jézusnak tennénk. Talán
adhatnánk egy kis ennivalót egy éhezőnek. Talán lehetnénk egy kicsit
türelmesebbek. Talán meghallgathatnánk valakit, aki egyedül él. Talán
adhatnánk egy kis időt a beszélgetésre annak, akitől máskor sietve
távozunk. Talán így a mi szemünk is felnyílna, s megláthatnánk az ünnep
angyalait és felismernénk a jászolban fekvő gyermekben Isten Fiát, a mi
Megváltónkat.
(Horváth István Sándor)

2005. december 25. - Urunk születése - Karácsony - Ünnepi mise
Evangélium
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: "Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés
Fel nagy örömre!
"Ki hozza vissza minékünk a régi idők szép karácsonyát?" - egy idén
kiadott ünnepi verseskötetet olvasgatva akadt meg a szemem ezen a
kérdésen, amelyben a felnőtt ember nosztalgiázását és szomorúságát véltem
felfedezni. Az ünnepek alatt a vers szerzőjéhez hasonlóan nagyot sóhajtva
bizonyosan sokan mondogatják: "Hol vannak már azok a régi, szép
karácsonyok!" A vers végére érve, az írás dátumánál a szemem után megakadt
a szívem is: 1927. Én pedig azt hittem, hogy mostanában írták ezt a
verset. Lám, mi visszasírjuk a korábbi évtizedeket, de akkor sem lehetett
jobb, mert az akkori idők embere meg visszasírta a még korábbi éveket. Hát
akkor mikor volt igazi karácsony? Kicsit mérgesen becsuktam a könyvet,
mondván: Elegem van ebből a búsmagyar elkeseredésből! Elegem van a
nosztalgiázásból és szomorkodásból! Nem való ez a mai ünnephez! A
karácsony egy igazi örömünnep mindannyiunk számára! Idén is, és minden
esztendőben. Csak meg tanulnunk örülni! Az örömteli hangulatot nagyon
szépen fejezi ki jól ismert énekünk, Gárdonyi Géza megzenésített verse,
amely így szól:
Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Ha el akarunk jutni örvendezésünk forrásáig, és ha már gondolatban
megtettük az első lépéseket időben visszafelé, akkor ne álljunk meg, hanem
haladjunk csak visszafelé, egészen az első karácsonyig, Jézus születéséig.
Képzeljük magunk elé a szegényes istállót, amely első lakóhelyként
szolgált a világ Urának. Képzeljük el, hogy egyszerű pásztorként mi is
hallottuk az éjszaka az angyalok énekét és útnak indultunk, hogy
felkeressük a világ Megváltóját. Keressünk mi is egy csillagot, amely
elvezet minket a betlehemi Gyermekhez! Induljunk mindanyian, mert a
betlehemi öröm mindenkié.

Ottlik Géza, az ismert magyar író, egyik elbeszélésében visszaemlékezik
arra, hogy gyermekkorában, a háború utáni években az utcán gyakran látott
egy koldust, akitől iszonyatosan félt. Félt tőle, mert a koldus néma volt,
nem tudott beszélni, s csak arra volt képes, hogy hangos, de érthetetlen
nyögésekkel kérjen adományokat, s még hangosabb, még érthetetlenebb
nyögésekkel köszönje meg azokat. A félős kisfiú minden nap látta a
megszokott helyén ezt a katonakabátba bújt koldust, s időnként arra
kényszerítette magát, hogy közel menjen hozzá és alamizsnát adjon neki. A
következő karácsonykor az istentiszteleten a kisfiúnak feltűnt a templom
oldalajtójánál egy ismerős férfi. Sokáig gondolkozott azon, hogy honnan
ismerős neki ez az ember, mígnem az utolsó éneknél a közelébe furakodott,
hogy jobban megnézze magának. Akkor látja ám, hogy ez bizony a néma
koldus, aki a megszokottnál most jobban van felöltözve és tele tüdővel
énekli a karácsonyi éneket. A gyerek ámulva nézte az éneklő némát, s bár
egy pillanatra talán megfordult a fejében, hogy csoda történt karácsony
napjára, a legszívesebben hangosan felkiáltott volna, hogy ez az ember egy
közönséges csaló, egy szélhámos, aki némának teteti magát. Az ének végén a
többiek között a némának hitt koldus is megindult kifelé a templomból.
Bizonytalanul lépkedett, a barátja vezette, aki szorosan tartotta a
karját. Ő meg ugyanolyan furcsán tartotta a fejét, mint mindig, nem nézett
se jobbra, se balra. A gyerek megértette titkát. Naphosszat eljátszotta a
némát, mert titkolni akarta vakságát. Nem volt ő szélhámos, csak vak volt,
egy világtalan háborús katona.

Ennek az elgondolkoztató történetnek sok mondanivalója és értelmezési
szintje van. Karácsonykor érhetik meglepetések az embert, sok titokról
lehull a lepel és sok igazság kiderül. Ne tetessük magunkat szerencsétlen
koldusnak, ha egyszer nem vagyunk azok. Ne játszuk évközben a bénát, aki
nem tud elmenni a vasárnapi szentmisére, ha karácsonykor itt vagyunk! Ne
csináljunk úgy, mintha vakok volnánk, akik nem láthatjuk meg sosem a
betlehemi kis Jézusban az Isten Fiát! Ne hitessük el másokkal, hogy némák
vagyunk, akik nem vagyunk képesek elmondani a mindennapi imádságot! És ne
játszuk el a szeretet ünnepén, hogy nekünk aztán igazán okunk van a
szomorúságra és az elkeseredésre, mert minket senki sem szeret!

Abban egészen biztosak lehetünk és ebben karácsony ünnepe megerősít
minket, hogy Isten szeret minket. Szeretetből küldte el Jézust ebbe a
világba, a mi világunkba, az emberi világba. Elküldte, hogy levegye
álarcainkat és a gyermek Jézus szemének tükrében meglássuk igazi
önmagunkat. Elküldte, hogy örömöt, reménységet, fényt, boldogságot és
szeretetet hozzon nekünk. Fogadjuk el Isten karácsonyi szeretet-ajándékát!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 24., hétfő

[Evangelium] 2007-12-24

2007. december 24. - Hétfő

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
"Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Dávid ígéretet kap Istentől, hogy királysága örökre fenn fog maradni. Ezt
az isteni ígéretet akkor értelmezzük helyesen, ha a Jézus által
megvalósított uralomra és az általa elhozott Országra vonatkoztatjuk. Ha
ugyanis a földi királyságra gondolnánk, félreértelmeznénk mind a prófétai
jövendölést, mind Jézus küldetését. Jézus korában sokan hitték azt, hogy a
Messiás helyreállítja majd a királyság intézményét és magához ragadja a
politikai hatalmat és az ország vezetését. Jézus egyértelműen
visszautasítja ezeket az elképzeléseket. Nem evilági uralomra törekedett,
hanem Isten Országát hirdette meg, amely Ország megvalósulása az ő
eljövetelével kezdődött meg. Születésével új rend kezdődik.
(Horváth István Sándor)

2005. december 25. Karácsony, Urunk születése - Éjféli mise
Evangélium
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14

Elmélkedés
Isten ajándéka nekünk
Gyermekkoromtól kezdve nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, de
bevallom, hogy már akkor egy kis túlzásnak tartottam azokat, amelyekben
éppen szenteste fagynak meg a szegény öregek vagy költöznek át az égbe a
halálos beteg gyerekek. Ahhoz ugyanis, hogy ezen az éjszakán
szeretet-élményben legyen részünk, nem az az egyetlen út, hogy könnyezve
hallgassuk végig egy gyermek tragikus sorsát. Jézus születésének egyszerű
története amúgy is megható, és csodálatos titkot hordoz kicsiknek és
felnőtteknek egyaránt.

Egy karácsonyi prédikációt persze illik történettel kezdeni, ezért mondok
egyet. Jól emlékszem arra a kis elbeszélésre, amely gyermekként többször
is megnevettetett. A történet szerint az angyalok a földön összeszedték a
gyerekek leveleit, amelyekben karácsonyi ajándékot kértek maguknak.
Odafönt az égben szépen sorbarakták a kérelmeket, elkészítették a
válaszleveleket és az ajándékokat. Ekkor azonban egy tapasztalatlan,
fiatal angyalka ügyetlenségének köszönhetően összecserélték a leveleket,
eggyel elcsúszott a sor, amelynek köszönhetően minden gyerek azt az
ajándékot kapna, amit az előző kért. A legvégén még maradt egy ajándék,
azt pedig odaadták a legelsőnek. Karácsony este aztán volt nagy meglepetés
minden gyereknek, de mégsem volt csalódott senki, mert mindenki egy neki
sokkal megfelelőbb ajándékot kapott, mint amit levélben kért a kis
Jézustól.

Karácsonykor szeretünk ajándékot adni, de talán még jobban kapni. Sok
gyerek manapság is levelet ír a kis Jézusnak, hogy mit szeretne, s ha a
felnőttek nem is írják le kívánságaikat, azért nekik is vannak
elképzeléseik. Gyermekek és felnőttek egyaránt izgalommal várják az
ajándékozás pillanatát. A legtöbbesetben az ajándékok valóban örömet
okoznak, de az is előfordul, hogy valaki nem örül, mert mást kapott, mint
amit szeretett volna. Az ajándékunk akkor igazán értékes, ha mellette
időt, türelmet, megértést, gondoskodást, egyszóval: szeretetet is
ajándékozunk. És éppen ez az, amit mi is kapni szeretnénk. Mert mit ér
bármilyen drága ajándék, ha nem szeretetből fakad? Mit ér a szépen
becsomagolt ajándék, ha csupán megszokásból adja valaki?

Az öröm akkor fog a szívünkbe költözni, ha megérezzük a kapott ajándék
mögötti szeretetet, s amikor mi is szeretetet tudunk adni másoknak. Az
ember persze mindig elégedetlen egy kicsit. Még ilyenkor, karácsonykor is.
Valami többet szeretne. Többet a természetes emberi szeretetnél. Többet,
mint egy meglepetést. Többet a karácsonyi meghitt pillanatoknál és többet
a családi békénél, amely néha sajnos csak napokig tart. Bármennyire is
örülönk a karácsonyi ajándékoknak és ki is fejezzük értük köszönetünket és
hálánkat, mégis valami többet szeretnénk. Többet, mint amit az emberektől
kaphatunk. Ez a vágy hozott el minket most a templomba, az éjféli misére
és ez fog indítani minket az ünnepek alatt az Isten házába. Igen,
temészetfeletti ajándékra vágyunk, azt szeretnénk, hogy Istentől kapjunk
ajándékot. A legtöbben bizonyára nem is gondolják végig, hogy miért jönnek
el az éjféli misére vagy karácsony napján az ünnepi misére. Mindenki azért
jött most ide, mert ajándékot szeretne kapni Istentől. Minden másnál
értékesebb ajándékot. Elvehetetlen ajándékot. Igazi örömet okozó
ajándékot. Igazi szeretetből adott ajándékot.

Isten ajándéka pedig itt fekszik előttünk a betlehemi jászolban, a
szalmán, mert Isten ajándéka egy gyermek. Vagy még pontosabban úgy kell
mondanunk: Isten ajándéka a Gyermek, Jézus Krisztus. Isten ajándéka Ő az
égnek és a földnek. Az angyaloknak és az embereknek. A gyermekeknek és a
felnőtteknek. A hívőknek és a hitetleneknek. A szegényeknek és a
gazdagoknak. A betlehemi Gyermek Isten ajándéka Máriának és Józsefnek, a
pásztoroknak és a királyoknak. Isten ajándéka Ő mindannyiunknak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó drága betlehemi Gyermek, add, hogy egész lelkemmel közeledjek születésed
mély titkához. Helyezd az emberek szívébe azt a békét, amit néha oly
nekikeseredetten keresnek, s amit csak te tudsz megadni.
Segíts, hogy jobban megismerjük egymást, és mint ugyanannak az Atyának
gyermekei, testvéri szeretetben éljünk egymással.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 23., vasárnap

[Evangelium] 2007-12-23

2007. december 23. - Advent 4. vasárnapja

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől."
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: "Velünk az Isten".
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

József álma
A modern kor álomkutatóit és álomfejtőit az a szándék vezérli, hogy az
álmok segítségével jobban megismerjék az ember személyiségét,
érzelemvilágát, soha ki nem mondott gondolatait és titkolt vágyait.
Álmaink olykor szépek, máskor rettenetesek. A legtöbbjükre már rögtön az
ébredés után sem emlékezünk, de némelyik évek múltán is elevenen él
bennünk. Sok álomnak valóban nem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani,
de vannak sorsfordító hatásúak is. Napjaink embere tudni szeretné álmai
jelentését. Így volt volt ez a régmúlt időkben is, azzal a különbséggel,
hogy az álmok okát és jelentését elsősorban nem az emberben keresték,
hanem az álmot a természetfeletti világgal és az Istennel való kapcsolat
egyik formájának tekintették.

A szentírásban lépten-nyomon találkozunk álmodó emberekkel, akik szintén
tudni szeretnék álmaik jelentését. Nem saját tudatalattijukra kiváncsiak,
hanem a személyüknek vagy a választott népnek szóló isteni üzenetet
akarják megfejteni. Álmot lát Ábrahám és Jákob. Józsefnek már ifjúkorában
különleges álmai vannak, később pedig ő fejti meg az egyiptomi
tisztségviselők és a fáraó álmát. A gyermek Sámuelt álmában szólítja meg
az Úr és Salamon király is egy álmában történt jelenéskor kéri Istentől a
bölcsesség ajándékát. Mind-mind Isten útmutatásai ezek a hívő ember
számára.

Jézus születésekor József háromszor lát álmot. Angyal jelenik meg neki,
aki megismerteti vele Isten szándékát. Így tudja meg, hogy kitől származik
a Mária méhében megfogant gyermek (Mt 1,20-21), így értesül a megszületett
Jézust fenyegető veszélyről (Mt 2,13), majd pedig ismét egy álomnak
köszönhetően tér vissza családjával Egyiptomból Názáretbe (Mt 2,19-23). A
mai evangéliumban József első álmáról, egy Jézus születését megelőző
álomról hallottunk, amelyben bátorítást kap, hogy ne féljen feleségül
venni Máriát, akivel jegyességben áll. Milyen egyszerűen hangzanak e
szavak: "Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr
angyala megparancsolta neki" Mt 1,24), pedig bizonyára nem volt könnyű
számára, hogy álomban látott jelenésnek engedelmeskedjen.

Ha létezik fontos mondanivalót hordozó álom, akkor József álma bizony
ilyen. Nem csak útmutatást ad a bizonytalankodó Józsefnek, hanem isteni
kinyilatkoztatást is tartalmaz.
Három üzenete van az álomnak:

Először: József megtudja és az evangélista leírásából mi is megtudjuk,
hogy Máriának a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fog gyermeke
születni. Isten tehát e különleges álom révén beavatja Józsefet Mária
anyaságának titkába, az üdvtörténet titkába.

Másodszor: József feladata lesz, hogy a gyermeknek a Jézus nevet adja. A
névadás az apa joga volt. József ezáltal tehát azt a megbízatást kapja
Istentől, hogy vállalja a földi édesapa szerepét, nevelje fel a születendő
gyermeket és gondoskodjon édesanyjáról. Ezért tiszteljük őt Jézus
nevelőapjaként.

Harmadszor: A születendő gyermek lesz a Megváltó. Ez az üzenet már nem
csupán Józsefnek szól, hanem az egész emberiségnek. Szólt egykor
mindazoknak, akik várták a Megváltó érkezését és szól most nekünk, akik a
Megváltó születését várjuk. Nagy álmunk, hogy találkozzunk Istennel,
holnap, Karácsony napján valóra válik. A betlehemi Gyermekben megláthatjuk
a Megváltót.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum