2010. február 13., szombat

[Evangelium] 2010-02-13

2010. február 13. - Szombat

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit
enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet.
Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen
bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről
jöttek." Tanítványai így feleltek: "Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi
kenyeret, hogy mind jóllakjanak?" Jézus ekkor megkérdezte tőlük: "Hány
kenyeretek van?" Azt felelték: "Hét." Akkor meghagyta a népnek, hogy
telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte
és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép
között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta,
hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot:
hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta
őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére
ment.
Mk 8,1-10

Elmélkedés:

Az emberiség az évszázadok során megtanulta, hogy a mindennapi kenyeret
Istentől kell kérnie, aki alkalmas időjárással biztosítja a kenyérhez
szükséges gabonát. A kenyér hiánya olyan problémát jelentett és jelent ma
is, amelyet az ember saját önzése és a lemondással való késlekedése miatt
nem tud megoldani. Jézus is arra tanít a legszentebb imában, hogy a
mennyei Atyától kérjük a mindennapi kenyeret, hiszen ő képes bármikor azt
megadni nekünk. A csodálatos kenyérszaporításnál szintén arról van szó,
hogy Isten ad kenyeret az éhezőknek, de ezt megelőzi az ember felajánlása,
amely kevés ugyan, de Jézus kezében, az Atya áldásával elégnek bizonyul
ezrek táplálására.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szeretlek, Istenem, mert te mindenek előtt voltál a világon.
Szeretnem kell téged, mert saját kezeddel formáltál meg engem.
Szeretlek téged, Istenem, mert azért alkottál, hogy szeresselek.
Uram, Istenem, szeretlek téged, mert te előbb szerettél engem!
Mily boldogtalan voltam, amíg nem követtelek!
Mily boldog leszek, ha egészen neked adom magam!
Add, hogy csak érted éljek, és téged szeresselek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. február 12., péntek

[Evangelium] 2010-02-12

2010. február 12. - Péntek

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz
érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és
kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a
fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az
égre, fohászkodott, és így szólt: "Effeta", vagyis "Nyílj meg!" Erre
megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus
megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta,
annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: "Mindent
jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a
beszédet."
Mk 7,31-37

Elmélkedés:

Bármennyire is furcsának tűnnek, látványos eredményt hoznak Jézus
mozdulatai. És a süketnéma ember számára ez a lényeg. Ő beszélni szeretne
és hallani akarja mások beszédét. Jézus mozdulatai azt eredményezik, hogy
megszűnik némasága és hallása is megjavul. A csoda azonban messzebbre
mutat, mint a testi betegség megszűnése. Aki képes visszaadni a hallást,
az képes arra is, hogy nyitottá tegye a szívet is Isten igazságának
meghallására. S aki képes valakit megajándékozni a beszéd adományával,
annak hatalma van ahhoz is, hogy az megbízást adjon az igazság
hirdetésére. Mert miként semmiféle emberi nyomorúság nem akadályozhatja az
isteni irgalmasság megnyilvánulását, ugyanúgy semmi sem állhat annak
útjába, hogy az üdvösség örömhíre eljusson minden emberhez.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, aki teljes odaadással fogadtad el a kereszthalált
üdvösségünkért, tégy minket és a világ minden emberét keresztáldozatod
részesévé, hogy létünk és cselekedeteink szabad és tudatos részesedés
legyenek üdvözítő művedben.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. február 11., csütörtök

[Evangelium] 2010-02-11

2010. február 11. - Csütörtök

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy
házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.
Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást
szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony
szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki
leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: "Hadd lakjanak jól
előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a
kiskutyáknak vetik!" De az asszony így folytatta: "Igaz, Uram, de az
asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak."
Jézus azt válaszolta: "Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta
leányodat." Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a
gonosz lélek.
Mk 7,24-30

Elmélkedés:

Néhány alkalommal Jézus olyan kijelentést tesz, amelyek szerint küldetése
Izrael népéhez szól. E kijelentések azonban nem jelentenek
kizárólagosságot, azaz nem úgy kell értelmeznünk őket, mintha csak a
választott néphez küldte volna el Őt a mennyei Atya. Jézus ugyan a
választott nép, tehát saját népe körében tanít és gyógyít csodákkal, de
egynéhány alkalommal átlépve e határt a pogány származásúak számára is
megnyitja az isteni jótéteményekben való részesedés lehetőségét. A mai
evangéliumi rész is egy ilyen esetről szól, amikor egy pogány asszony
lányát szabadítja meg a gonosz lélektől. Jézus cselekedetei tehát távlatot
nyitnak, s azt jelzik, hogy az Isten által felkínált üdvösség nem csupán
egyetlen népnek, hanem az egész emberiségnek, minden nemzetnek szól.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Imádság papokért
Jézus, Te vagy az ember egyetlen Megváltója! Testvéreinkért imádkozunk
hozzád, akik igent mondtak Neked a papságra, a megszentelt életre, vagy a
misszióra szóló hívásodra. Add, hogy életük napról napra megújuljon, és
élő Evangéliummá váljanak.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. február 10., szerda

[Evangelium] 2010-02-10

2010. február 10. - Szerda

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket:
"Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az
embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az
szennyezi be őt." Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba,
tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: "Hát
még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem
szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső
helyre kerül?" Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: "Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az
embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat,
paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat,
csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok
rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert."
Mk 7,14-23

Elmélkedés:

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a rosszért másokat hibáztassunk vagy a külső
körülményeket okoljunk. Pedig sokszor egy egyszerű önvizsgálattal
megtalálható volna annak igazi oka. Ez viszont felelősségvállalás nélkül
nem lehetséges. Lássuk be: a rosszért mi vagyunk a felelősek. Szabad
akarattal hozzuk meg döntéseinket, s személyes felelősségünk nem hárítható
másokra. Természetesen nem csak rossz szándékok működhetnek bennünk, hanem
jók is. Isten ugyanis állandóan ösztönöz minket arra, hogy képességeinket
jóra, mások javára használjuk. Meg kell tanulnunk felismerni ezt az isteni
kegyelmet, amelynek segítségével legyőzhetjük rosszra hajló
természetünket.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Könyörülj rajtam, Uram Jézus Krisztus, mint ahogy a jobb latoron
könyörültél! Hatalmas kegyelmedbe ajánlom értelmemet, lelkemet, testemet,
becsületemet és minden javamat.
Oltalmazz engem és szeretteimet, minden embertársamat a gonosztól, kártól
és veszedelemtől. Öld ki belőlünk a bűn átkát, és add, hogy új életet
éljünk!
Canisius Szent Péter
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. február 9., kedd

[Evangelium] 2010-02-09

2010. február 9. - Kedd

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó
Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis
mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók
ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így
tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek,
míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így
például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik
tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?"
Ezt a választ adta nekik: "Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás,
amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van
tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi
parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi
hagyományokhoz ragaszkodtok."
Azután így folytatta: "Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a
magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat
és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti
ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának:
amivel segíthetnélek téged, az "korbán" vagyis Istennek szentelt áldozati
adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja
érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és
még sok más ehhez hasonlót tesztek."
Mk 7,1-13

Elmélkedés:

A mai evangélium egy beszélgetést tár elénk, amely a farizeusok, illetve
az írástudók és Jézus között zajlik. Valójában nem is egyszerű párbeszéd
ez, hanem tulajdonképpen vita, hiszen a beszélgetők véleménye élesen
különbözik egymástól. A vita természetesen nem arról szól, hogy mikor és
hogyan kell kezet mosni. A zsidó tisztasági törvények alkalmat adnak
Jézusnak arra, hogy leleplezze a törvénytiszteletről ismert farizeusok
kétszínűségét. Ők ugyanis inkább a külső tisztaságot tartják fontosnak,
Jézus szerint viszont sokkal fontosabb az ember belső tisztasága, szívének
szándéka. A törvények puszta megtartása nem lehet elegendő ahhoz, hogy
valaki lélekben közeledjen Istenhez, ha nem figyel oda az Isten által
adott szabályok alapjára: az igazságosságra, az irgalmasságra és a
szeretetre.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus,
aki a kereszt súlya alatt megalázkodva
kinyilatkoztattad a világnak
megváltásod árát,
add meg minden embernek
a hit világosságát,
hogy fölismerve Benned
Isten és az ember Szenvedő Szolgáját,
legyen bátorságuk követni Téged
ugyanezen az úton,
mely a kereszten és a kiüresedésen át
a vég nélküli életbe vezet.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. február 8., hétfő

[Evangelium] 2010-02-08

2010. február 8. - Hétfő

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és
ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték
Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték,
ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a
városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy
legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette,
meggyógyult.
Mk 6,53-56

Elmélkedés:

Az evangéliumok számunkra talán legmegdöbbentőbb mondatai közé tartoznak,
amikor az embereket fogva tartó gonosz lelkek Isten Fiának nevezik Jézust.
Ők tehát azonnal megismerik Jézust, tudják, hogy kivel állnak szemben. S
ez a szembenállás itt szó szerint értendő, hiszen Jézus célja éppen
ellentétes a gonosz szándékával. A gonosz az ember vesztét, Jézus az ember
üdvösségét akarja. De nem csak a gonosz lelkek ismerik meg Jézust, hanem
egy idő után az emberek is felismerik őt, ahogyan erről a mai evangéliumi
részlet is tanúskodik. Felismerik, mert már korábban, talán más helyen
látták csodáit, csodás gyógyításait, hallhatták tanítását. Ismerős már a
nép számára Jézus, aki jócselekedeteivel hívja fel magára a figyelmet.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

A fény csak belőled árad, ó, Jézus, nem belőlünk. Te ragyogsz rajtunk
keresztül mások felé. Hadd dicsőítsünk Téged, ahogyan neked a
legkedvesebb, fényedet árasztva azokra, akik köröttünk élnek. Hadd
hirdessünk Téged szavak nélkül, életünk példájával, annak megragadó
erejével, amit Érted cselekszünk, szívünk Irántad érzett teljes
szeretetének minden jelével.
Boldog Kalkuttai Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. február 7., vasárnap

[Evangelium] 2010-02-07

2010. február 7. - Évközi 5. vasárnap

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé
beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és
vessétek ki a hálótokat halfogásra." "Mester - válaszolta Simon - egész
éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a
hálót." Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a
háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és
segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy
majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
"Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." A szerencsés halfogás
láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött
Simonba: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták
hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés:

Az öreg halász
Gimnazista koromban kötelező olvasmányként kezdtem el olvasni Ernest
Hemingway: Az öreg halász és a tenger című kisregényét, de már a történet
felénél járva tudtam, hogy később nem kötelező, hanem kedvenc
olvasmányként fogok rá emlékezni. A történet szerint Santiago, az öreg
halász nyolcvannégy napon át nem fogott semmit, de a látszólagos
sikertelenség nem vette el kedvét. Minden nap vízre szállt kis hajójával,
abban a reményben, hogy munkájának egyszer biztosan lesz eredménye. A
nyolcvanötödik napon is így evezett ki a tengerre, a szokásosnál távolabb
ment, s érezte, hogy most szerencséje lesz. S valóban, horogra akadt egy
nagy hal, amely két napon át vonszolta a halászt és a csónakot magával, de
aztán mégis a halász győzött és megindult zsákmányával a part felé. A
győzelem azonban csak pillanatnyi volt, mert cápák jöttek, amelyek nagy
darabokat haraptak ki a halból. Az öreg halász felveszi velük a harcot,
többet megöl, de több napi fárasztó küzdelem után csak a nagy hal
csontvázát tudja partra vonni. A Nobel-díjas író leleményes meglátása
szerint a kudarc mégsem jelent erkölcsi megsemmisülést. Az öreg halász
azzal a nyugalommal hajtja le nyugodni fejét, hogy emberi erejével mindent
megtett a feladat elvégzése érdekében.

A mai vasárnap evangéliumában egy másik halászról, Szent Péterről
hallottunk. Ő is egy sikertelen halászat után van éppen. Társaival együtt
egész éjszaka hiába fáradozott, nem sikerült halat fogniuk. Pedig minden
bizonnyal értették mesterségüket, de a halászat már csak ilyen munka,
egyszer sikeres és sok hal akad a hálóba, máskor viszont sikertelen, mert
egyetlen halat sem sikerül fogni. Péter és társai ezért nincsenek
elkeseredve, remélik, hogy másnap nagyobb szerencséjük lesz. A szerencse
azonban előbb érkezik, mint várják. Tanítását befejezvén Jézus arra kéri
Pétert, hogy evezzen ki a vízre és vesse ki újra a hálót. A csodálkozás és
az engedelmesség kettős érzése figyelhető meg Péter válaszában.
Csodálkozásáról árulkodik, hogy a sikertelen éjszakai halászatot említi
meg. A halászatra az éjszakai órák sokkal alkalmasabbak, de ha ez az idő
nem hozott eredményt, akkor mit várhatna nappal? A tapasztalt halászember
tehát nem titkolja, hogy furcsának tartja a kérést, de mégis
engedelmeskedik. Így szól: "De a te szavadra kivetem a hálót."
Engedelmességét Jézus csodával jutalmazza: oly sok hal kerül a hálóba,
hogy két bárka is alig bírja partra húzni a rengeteg halat.

Ezen a ponton érdemes egy pillanatra megállnunk és elgondolkoznunk azon,
hogy az egész történet hátterében miként munkálkodik Isten szava. A
történet bevezetése szerint a nép azért gyűlt Jézus köré, hogy "hallgassa
az Isten szavát" (Lk 5,1). Jézus pedig teljesíti az isteni szó után
vágyakozók kívánságát és tanítja az embereket. Lukács evangélista nem írja
le ezen a helyen, hogy mit mondott Jézus, de itt nem is ez a fontos. Abban
viszont biztosak lehetünk, hogy egy hajóban ülve Péter is hallotta ezt a
tanítást, s bizonyára nyitott szívvel hallgatta azt. Megérezhette, hogy
valóban szent az, aki így tud beszélni, s ez az érzés, illetve maga a
csoda megtapasztalása indíthatta őt kevéssel később bűnösségének
megvallására. A nép tanítása után az isteni szó egyenes Péternek szól. S
ennek a szónak különleges ereje van, nem lehet neki ellentmondani. Péter
engedelmeskedik a felszólításnak, s Jézus szavára kiveti a hálót. Magához
a csodához, tehát ahhoz, hogy a halak a hálóba ússzanak, már nem kell
Jézus szava, de Péter e nélkül is jól tudja, hogy milyen isteni akaratnak,
szándéknak engedelmeskednek a tengeri állatok. Aztán Jézus újra szól: "Ne
félj! Ezentúl emberhalász leszel" (Lk 5,10). S ennek az isteni szónak,
isteni meghívásnak sem lehet ellentmondani. Péter és társai
engedelmeskednek, "s mindenüket elhagyva követték Jézust" (Lk 5,11).

Úgy gondolom, hogy sok-sok évvel később az idősödő Péter apostol, az öreg
halász szívesen emlékezett vissza erre a napra. Több évtized igehirdetése,
emberhalászata után is jól emlékezhetett arra a pillanatra, amikor az Úr
Jézus elszólította őt a halászháló mellől és meghívta az emberhalászat
csodálatos feladatára. Hemingway regényének hőse tulajdonképpen csak
emberi erejére számíthatott munkájában, s ettől függött sikere vagy
kudarca. Péter, a másik öreg halász azonban nem a maga emberi erejében
bízott, amikor vállalkozott Jézus követésére, illetve amikor éveken át
hirdette Krisztus örömhírét. Péter Jézus isteni szavában bízott, ennek
engedelmeskedett és Jézus szavát hirdette. Igehirdetése nem küzdelem volt,
mint Santiago harca a természet erőivel és a cápákkal, s nem is az emberi
erőfeszítés hozta meg az eredményt. Péter is megtett mindent, amit
emberileg megtehetett, de munkáját, igehirdetését Isten szavának
természetfeletti ereje tette gyümölcsözővé. Nekünk is érdemes életünket
Jézus isteni szavára bíznunk!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, a te szavadban csodálatos erő, nagyszerű hatalom rejtőzik. Egykor
emberek tömegeit volt képes megmozgatni, útnak indítani, mert a te
szavadra, mint isteni igazságra voltak szomjasak az emberek. A mennyei
Atyához való visszatérésedkor emberekre bíztad szavadat, igehirdetőkre,
akik örömhírként adták tovább mindazt, amit tőled hallottak. Uram, Jézus,
ma én is a te szavadat szeretném hallgatni, a te szavadnak szeretnék
engedelmeskedni, a te szavadból szeretnék erőt meríteni, a te szavadban
szeretném felfedezni a remény forrását, a te szavadra szeretném bízni
magamat és a te szavadat szeretném hirdetni, mert tudom, hogy a te szavad
igazság, a te szavad bölcsesség, a te szavad boldogság, a te szavad élet,
a te szavad az örök élet tanítása.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum