2013. február 2., szombat

[Evangelium] 2013-02-02

2013. február 2. – Szombat, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő
Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki
Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna
prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai
előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és
imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba,
a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

A Gyertyaszentelő Boldogasszony elnevezés azt sugallja, hogy egy Mária
ünnepet tartunk a mai napon. Valójában Jézus templomi bemutatására
emlékezünk, amely esemény negyven nappal születése után történt, s amelyen
természetesen édesanyja, Mária is jelen volt, de mégsem ő áll az ünneplés
középpontjában. Lukács evangélista pontosan leírja, hogy mi történt. Mária
és József elvitték az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy
bemutassák az Úrnak és felajánlják az áldozatot, ahogyan ezt a mózesi
törvény előírta. Lukács történetében a hangsúly arra a két személyre,
illetve az általuk mondottakra helyeződik, akik a templomban találkoznak a
gyermek Jézussal. Mit tudhatunk meg szavaikból Jézus személyéről?
Simeon ígéretet kapott arra, hogy nem hal meg addig, amíg nem „látja a
Fölkentet." Amikor pedig karjába vehette a gyermek Jézust, hálát ad
Istennek, mert láthatták szemei a Szabadítót. Hálaadó énekéből kiderül,
hogy Jézus a világ világossága, akinek küldetése Izrael népén túl a
pogányokhoz, az egész emberiséghez szól. Mind a neki tett, mind a
választott népnek Isten által tett ígéret beteljesedik, Jézus
világrajöttével az ígéret népéből megváltott néppé válnak az emberek.
A történet záró szakasza Anna prófétaasszonyt állítja elénk, aki szintén
ott van a jeruzsálemi templomban Jézus bemutatásánál. Személyének
bemutatása során az evangélista kiemeli vallásos buzgóságát, amely abban
látszik, hogy állandóan a templomban tartózkodott. Simeonhoz hasonlóan ő
is felismerte Jézusban a Messiást és tanúságot tett erről.
A mai ünnep emlékeztessen minket arra, hogy az Isten látására hittel
várakozó ember vágya biztosan beteljesedik.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Mária, irgalmasság Anyja, tekints mindannyiunkra, hogy Krisztus
keresztje erejét ne veszítse, hogy az ember le ne tévedjen a jó útjáról,
el ne veszítse bűntudatát, gyarapodjék reménye Istenben, aki gazdag az
irgalomban, szabadon tegye jó cselekedeteit, melyeket Ő előre elrendelt,
és így egész életével Isten dicsőségének dicsérete legyen. Boldog II.
János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130202.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 1., péntek

[Evangelium] 2013-02-01

2013. február 1. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár
alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először
szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés
engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen
példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor
elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban
elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak."
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták
megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül
volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34

Elmélkedés:

Az Isten országáról szóló beszédsorozat részeként újabb két hasonlatot
olvasunk a mai evangéliumban, amelyek az ország állandóan növekvő, fejlődő
jellegét tárják fel. A magvetőről mondott példabeszéd, amelyet korábban
olvastunk, azt tanította nekünk, hogy a mi feladatunk, kötelességünk, hogy
Jézus tanítását elhintsük a világban. A növekedés már nem nekünk, hanem
Istennek köszönhető.
A magot elvető ember nem lát a föld alá. Nem tudja pontosan, hogy mi
történik ott a maggal. Csak bizakodik, hogy egyszer majd kikel a növény a
földből. Nem mondhatja az, hogy nem vetem el a magot, mert a túl vizes
földben hamar megrothad és sosem fog kikelni. Azt sem mondja, hogy nagy a
szárazság és nedvesség hiányában úgysem kelne ki a mag. Nem aggódik előre,
hogy a vihar és a jégeső elpusztítja a növényt, ezért elvetni sem érdemes
a magot. A magvető bízik abban, hogy a természet titokzatos rendje
gondoskodik majd a mag kikeléséről.
Az igehirdetők, s azok, akik hitükről tanúságot tesznek, ugyanezzel a
bizalommal végzik szolgálatukat. Nem mondhatják, hogy a bűnös környezet
úgyis megakadályozza majd a mag kikelését, ezért neki sem fognak a
munkának. Igen, lehet, hogy fognak majd jönni rossz szándékúak, akik
tűzzel-vassal irtják majd az isteni tanítást másokban, de ez nem mentség
azoknak, akiknek feladata a magvetés. Lehet, hogy veszélynek lesz kitéve a
tanítás jó magja, de emiatt senki ne veszítse el kedvét! Ha megtettem
kötelességemet, nyugodt lelkiismerettel várhatok az eredményre. A
növekedést Isten biztosan megadja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Úr Jézus, aki Palesztina útjain zarándokolva kiválasztottad és meghívtad
az apostolokat, és azzal bíztad meg őket, hogy hirdessék az evangéliumot,
a híveknek jó pásztorai legyenek, és ünnepeljék az istentiszteletet, add,
hogy ma se hiányozzon Egyházadból a sok szent pap, aki mindenkihez elviszi
halálod és feltámadásod gyümölcseit. Boldog II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130201.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 31., csütörtök

[Evangelium] 2013-01-31

2013. január 31. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e
lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a
lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy
nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért,
hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!" Majd így
folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek,
olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert
akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije
van."
Mk 4,21-25

Elmélkedés:

A magvetőről szóló példabeszéd folytatásaként Jézus újabb hasonlattal
szemlélteti az Isten országát. A házban a lámpát olyan helyre szokás
tenni, ahonnét megvilágít mindent. Mi értelme volna lámpát gyújtani azért,
hogy annak fényét elrejtsék? Jézus tanítása az a fény, amely megvilágítja
az emberek életét. Mi értelme volna elrejteni Krisztus tanítását mások
elől? Ha nekem utat mutat az üdvösség felé, akkor mások számára is
iránymutató lehet. Ha az én számomra biztonságot jelent, akkor másoknak is
hasonlót nyújthat.
Csak az a kérdés, hogy vajon meggyújt-e bennem valamit Krisztus tanítása?
Engedem-e hogy bevilágítson lelkem titkos zugaiba, bűneim mélyére? Oda,
ahová még én sem szívesen nézek be. Engedem-e, hogy megvilágítsa mindazt,
amit titokban szeretnék tartani még Isten előtt is? Pedig Isten előtt nem
érdemes titkolóznom. Talán félek, szégyellem bűneimet? Esetleg büntetéstől
tartok? Isten megbocsátó kegyelmének fénye nem megperzsel vagy eléget,
hanem átalakít. Krisztus szavában életet átalakító erő rejlik. Nem egy
felsőbb hatalom kényszerítő ereje ez, hanem egészen emberközeli tanítás.
Amikor Jézus visszaadja a vakoknak a látást, akkor értelmüket és szívüket
is megnyitja a hit számára. Nem rejthetem el a hit fényét, amelyet
Istentől kaptam! Amikor hitem szerint élek, Krisztus világosságát sugárzom
a világba.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink
nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és
bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami
üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert
gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130131.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 30., szerda

[Evangelium] 2013-01-30

2013. január 30. – Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje.
Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a
tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint
vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és
fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja.
Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött
a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt.
Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek,
elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott,
kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést
hozott." Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!"
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték
tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok
Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben
hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy
megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek
ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A
magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás,
meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az
elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a
tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert
(állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy
üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig,
akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a
tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi
szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük
gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott.
Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros,
sőt százszoros termést hoznak."
Mk 4,1-20

Elmélkedés:

Az Isten országát bemutató beszédsorozatot a magvetőről szóló példabeszéd
nyitja meg Szent Márk evangéliumában. Ezt olvashatjuk a mai napon. Korának
tanítási módszerét alkalmazva Jézus is a mindennapi életből vett
hasonlatokkal szemlélteti mondanivalóját, ahogyan ezt más tanítók is
tették. A hallgatóság nagyobb részét kitevő egyszerű emberek e
példabeszédekkel, szemléletes képekkel könnyebben megértették és
megjegyezték a mondanivalót, a tanulságot.
„Kiment a magvető vetni" (Mk 4,3) – kezdi Jézus a beszédet, majd
részletesen elbeszéli, hogy a munka során nem csak a jó földbe hullott
mag, hanem az útszélre, a kövek és bogáncsok közé is. Később a beszédet
részletesen is megmagyarázta tanítványainak és apostolainak.
Az emberek, akik csak a példázatot hallották és az ahhoz fűződő
magyarázatot nem, bizonyára könnyen maguk elé tudták képzelni a jelenetet,
hiszen a felnőtt férfiak már végeztek ilyen munkát. Jól tudták, hogy az
elvetett mag az időjárás okozta sok veszélynek van kitéve, de istenhívő
emberek lévén azt is tudták, hogy a jó termés kinek köszönhető.
Érdemes felfigyelnünk a magot vető ember bizalmára, aki kötelessége
teljesítése után a mag kikelését, növekedését Istenre bízza. Abban a
pillanatban, amikor a mag kihullik kezéből és a földbe esik, az irányítás
is kihullik kezéből. Istentől függ, hogy milyen lesz a munka eredménye.
Az igehirdetőkben, a hit terjesztőiben, a krisztusi tanítás hirdetőiben
ugyanennek a bizalomnak kell élnie. Istentől függ, hogy mi lesz
szolgálatuk eredménye. Ő adja az Isten országának növekedését.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A hitben való megerősödés és megújulás kegyelméért
fordulunk hozzád. Elismerjük, hogy erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy
bátran teljesítsük azt a küldetést, amit te adsz nekünk. Rólad, életünk
értelméről, középpontjáról és végső céljáról akarunk tanúságot tenni a
világban, hiszen az embereknek szüksége van szereteted megismerésére és
megtapasztalására.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130130.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 29., kedd

[Evangelium] 2013-01-29

2013. január 29. – Kedd

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a
házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek,
odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged."
Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?" Aztán
végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek
az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem,
nővérem és anyám!"
Mk 3,31-35

Elmélkedés:

Az ördöggel való szövetkezés vádját követően Jézushoz jön édesanyja és
rokonsága. Márk közvetlenül egymás után közli a két eseményt, illetve
összekapcsolja azokat. Azért keresik fel Jézust, mert az a hír járja, hogy
megzavarodott, megszállta az ördög. Ez az összekapcsolás nem szerepel Máté
és Lukács evangéliumában, akik szintén leírják az esetet, hanem önálló
történetek, és nem jelölik meg annak pontos okát, hogy miért keresik fel a
rokonok Jézust.
A hatalmas tömeg miatt nem tudnak Jézus közelébe jutni, de hírt visznek
neki érkezésükről. A helyzetre reagálva Jézus olyan kérdést tesz fel,
amely egészen új fordulatot ad a jelenetnek. „Ki az én anyám? Kik az én
rokonaim?" (Mk 3,33) – kérdezi Jézus. Abban az időben, mint minden más
korban meghatározóak voltak az ember számára a családi kötelékek,
kapcsolatok. Ez Jézusra is érvényes, aki a mennyei Atyának a Fia,
ugyanakkor földi családjának is tagja. A mi Urunk kérdését nem szabad úgy
értékelnünk, mintha megtagadta volna a családi kapcsolatokat vagy
leértékelte volna azok jelentőségét. Továbbra is fontos számára ez, de a
hozzá fűződő lelki kapcsolatra való utalással kiszélesíti mindazok körét,
akikhez a szeretet köti. Mert minden családban az igazi összetartó erő a
családtagok kölcsönös szeretete egymás iránt és nem a ház falának
szorítása. Jézus nagy családját, az ő követőit is a szeretet köti az Úrhoz
és ez élteti az egymás közti kapcsolatokat is.
Napjainkban sajnos sokan megkérdőjelezik a családi kötelékek jelentőségét.
Egyes országokban azzal is próbálkoznak (vagy már sajnos meg is
valósították), hogy a családdal egyenlő jogokat biztosítsanak más
együttélési formáknak is. A keresztényeknek ki kell állniuk amellett, hogy
minden megszületett embernek joga van igazi családban felnőni, ahol
megtapasztalhatja édesanyja, édesapja, testvérei szeretetét, s rajtuk
keresztül Isten szeretetét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod, nem
látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm engedelmeskedni.
Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A
lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd
hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és irántad érzett szeretetem
mindig hozzád vezessen és kössön!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130129.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
A határon túli magyar gyerekek támogatása ügyében legutóbb egy évvel
ezelőtt fordultam a napi e-vangélium olvasóihoz. Most ismét az ő vallási,
lelki neveléséhez kérem segítségeteket.
2011-ben 180 magyar gyermeknek juttattuk el ingyenesen az Élő Kenyér
újságot Erdélybe, a Felvidékre és Csángóföldre, segítve ezzel vallási
nevelésüket és erősítve kötődésüket a magyar nemzethez. A gyermekek
számára a legtöbb esetben ez az egyetlen magyar nyelvű újság, amit
rendszeresen olvashatnak.
2012-ben a lengyelországi, felvidéki és erdélyi magyar közösségeket
támogattunk 250 ingyenes újsággal, valamint egy pályázat segítségével
további 100 kárpátaljai magyar gyermekhez jutott el ingyenes az Élő
Kenyér.
2013-ban is szeretnénk a korábban is támogatott határon túli magyar
katolikus közösségeket és családokat segíteni. 15-20-50 példányt küldünk
1-1 közösségnek, akik vállalják a kiosztást.

Jótékonysági előfizetés keretében Ön is támogathat egy vagy akár több
határon túli magyar gyermeket. Az újságot közvetlenül a
kedvezményezettekhez küldjük. Kérem, ha van rá lehetősége, támogassa a
határon túli magyar gyerekek vallási nevelését!
Aki saját (magyarországi) címére, gyermeke vagy unokája számára szeretné
előfizetni az Élő Kenyeret, az alábbi linken található űrlapon rendelheti.
Ez nem számít jótékonysági előfizetésnek.
https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dENkenlJNWstRllmeGE5OE1pWE8wc1E6MQ
Köszönöm mindenki nagylelkű adományát a gyerekek nevében!
Szeretettel: István atya (Horváth István Sándor)
Jótékonysági előfizetési díj 1 évre (12 hónap) 2013. január-december: 6500
Ft/db Ennél kisebb összegű adományokat is örömmel fogadunk, illetve akár
több gyermeket is lehet támogatni.
Adomány on-line:
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az ADOMÁNY gomb választása után támogatási célként jelölje meg a
Jótékonysági előfizetés lehetőséget!
Banki utalással:
Számlatulajdonos neve és címe: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő,
Szabadság tér 6. (Bank neve és címe: K&H Bank, H-8900 Zalaegerszeg,
Kossuth L. u. 8.)
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Közlemény: Élő Kenyér jótékonysági előfizetés 2013.
Utalás külföldről
IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
Postai utalvány (rózsaszín csekk):
Címzett: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6
Közlemény: Élő Kenyér jótékonysági előfizetés 2013.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 28., hétfő

[Evangelium] 2013-01-28

2013. január 28. – Hétfő

Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt
híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg", és: „A gonosz lelkek
fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket." Ám ő magához hívta őket,
és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt?
Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha
egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a
sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat
fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem
ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így
viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek
fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is
káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot,
azt örökös bűn terheli." (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt
terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek."
Mk 3,22-30

Elmélkedés:

Jézus csodái közül talán a leginkább érdekesek az ördögűzések voltak.
Manapság a pszichés betegségek körébe sorolnánk azokat a lelki természetű
zavarokat, amelyeket abban az időben az ördögtől, a gonosz lélektől való
megszállottságnak tartottak. A betegség eredete és természete egyaránt
ismeretlen volt az emberek számára, ezért annak hirtelen, váratlan
megszűnését sem értették. Jézus több esetben gyógyít meg ilyen betegeket,
azaz kiűzi belőlük a gonosz lelket.
Egy ilyen csodája miatt kezdték el híresztelni róla, hogy magával az
ördöggel szövetkezik, különben nem volna képes ilyen cselekedetekre. Jézus
visszautasítja ezt a hamis vádat, s rámutat annak belső
ellentmondásosságára. Valójában Jézus cselekedetében Isten működése
figyelhető meg. Az isteni irgalom szabadítja meg a gonosz befolyásától
ezeket a megszállottakat. A háttérben tehát Isten és a gonosz küzdelme
zajlik az emberek lelkéért. Az ördögűzések azt mutatják, hogy e harcban
Isten az erősebb, ő győzedelmeskedik. A gonosz viszont – természete
szerint – nem nyugszik bele a vereségbe, hanem újra és újra próbálkozik. E
küzdelem közepette emberként nem viselkedhetek passzívan, döntést kell
hoznom, hogy kinek engedem át a szívem, lelkem feletti uralmat.
Megnyugtatásul gondoljunk arra, hogy ha valaki a rossz úton jár, s
cselekedetei arról árulkodnak, hogy a gonosz uralkodik rajta, ebbe a
helyzetbe Isten sem nyugszik bele. Mert nem akarja, hogy egyetlen emberi
lélek is elvesszen.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus, föltámadt Urunk! Te a szívet nézed és nem a külsőt. Lelkünk mélyén
néha így szólítunk meg: Jézus Krisztus, nem vagyok méltó hozzád, de
egyetlen szavadtól megnyugszik, gyógyulást talál a lelkem. Krisztusunk, te
nem vagy kínjaink és aggodalmaink okozója, mint inkább állandó jelenléted
felkelti szívünkben a Veled való közösség örömét.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130128.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 27., vasárnap

[Evangelium] 2013-01-27

2013. január 27. – Évközi 3. vasárnap

Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket
leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és
szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől
kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent,
tiszteletre méltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók
azok a tanítások, amelyekre oktattak.
Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre
elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
elismeréssel beszélt róla.
Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton
a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda
neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez
volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy
örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a
vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem:
elérkezett az Úr esztendeje."
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden
szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás,
amelyet az imént hallottatok."
Lk 1,1-4; 4,14-21

Elmélkedés:

Ma beteljesedett
Az egyik hittanórán nagyobb gyermekekkel a biblia keletkezése kapcsán
arról beszélgettünk, hogy az evangélisták vajon miért is fogtak hozzá,
hogy leírják Jézus történetét. Sok okos dolgot felsoroltak a hittanosok
arról, hogy az írott szöveg maradandóbb, mint a szóbeli igehirdetés, a
szentmiséken így könnyebb volt felolvasni történeteket Jézus Krisztusról,
Jézus tanításának terjesztése lehetett az egyik cél, pontosan akarták
megőrizni mindazt, amit az első keresztény közösségek vallottak Jézusról
és hasonlókat. Az egyik tanuló pedig azt mondta, hogy az evangélisták
részéről személyes hitvallás is lehetett az evangélium lejegyzése. Azért
is idézem fel beszélgetésünket, mert idén, a Hit évében, amikor hitünk
forrásaiból, az evangéliumokból merítünk és megfogalmazzuk személyes
hitvallásunkat, ez a gondolat fontos lehet számunkra.

Szent Lukács írásának előszavát (Lk 1,1-4) követően azt a részt olvassuk a
mai evangéliumban, amikor Jézus nyilvánosan fellép a názáreti zsinagógában
(Lk 4,14-21). Érdemes külön-külön odafigyelnünk e szentírási szakaszokra
és mondanivalójukra.

Mivel a többi evangéliumban nem találkozunk hasonlóval, érdekes lehet
számunkra, hogy írásának bevezetéseként Lukács megjelöli, hogy milyen
szándék vezérli abban, hogy lejegyezze Jézus történetét. A
szentírástudósok szerint Lukács Kr. u. 80-85 táján írhatta meg két
munkáját: az ő evangéliumát, illetve az Apostolok Cselekedetei című
írását. Mintegy ötven esztendő telik el Jézus élete, halála és feltámadása
óta, s ennyi idő már elegendő volna ahhoz, hogy feledésbe merüljenek az
események. Az első keresztény évtizedekben elsősorban a szóbeli
igehirdetés szolgálta a Krisztusról szóló tanítás megőrzését és
terjedését. Ugyanakkor történhettek próbálkozások, hogy Jézus életének
eseményeit, az általa véghezvitt cselekedeteket és elmondott szavait
írásban is rögzítsék. Lukács is tud ezekről a kísérletekről, hiszen ezt
írja: „ezelőtt már sokan vállalkoztak arra, hogy leírják az eseményeket"
(Lk 1,1). Márk volt az első, aki lejegyezte Jézus életének történetét, az
ő tanítását és csodáit. Márk evangéliumával egy időben keletkezhetett az
az írás, amely Jézus mondásait, beszédeit tartalmazta, de amely eredeti
formájában nem maradt ránk. Abból következtethetünk ennek létezésére, hogy
Máté és Lukács is egészen hasonlóan örökített meg egyes történeteket, azaz
közös forrásból dolgozhattak, valamint Márk evangéliuma is ismert volt
mindkettőjük számára. Az előszóból megtudjuk, hogy Lukács pontosan
utánajárt a dolgoknak, megkérdezte a szemtanúkat, illetve azokat, akik
Isten szavának szolgái voltak, hogy a könyvének címzettjét, Teofilt és
mindazokat, akik a későbbi korokban olvasni fogják művét, megerősítse a
Jézusról szóló tanítás igazságában és megbízhatóságában. Hitünknek tehát
nem holmi mendemonda az alapja, hanem arra az igazságra épül, amelyet az
apostolok és utódaik őriztek meg és adtak tovább az évszázadok során.

A mai szakasz második részében Jézus fellépéséről olvasunk a názáreti
zsinagógában. Izajás próféta könyvéből olvassa fel a kijelölt részt Isten
Fölkentjének fellépéséről a messiási időkben, majd pedig ennek a
hallgatóság számára meglepő magyarázata következik. A szöveghez fűzött
magyarázat egyetlen mondatból, kijelentésből állt: „Ma beteljesedett az
Írás, amelyet az imént hallottatok" (Lk 4,21). A későbbiekben történtekről
a következő vasárnapon fogunk olvasni, ezért most ne siessünk előre!
Álljunk meg itt egy gondolat erejéig, Jézus kijelentésének első szavánál!
A „ma" minden nap megadatik számunkra. Isten minden nappal új lehetőséget
ad nekem. Ma jött el számomra a megfelelő idő a lelki megújulásra, Isten
iránti szeretetem kifejezésére, hitem megvallására. Ha tegnap ezt nem
tettem meg, az mulasztás. Ha holnap szándékozom megtenni és megérem a
holnapot, az előrelátó bölcsesség. Ha nem érem meg, akkor felelőtlen
halogatás. De vajon ma megteszem-e?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te egykor így kezdted tanításodat az emberek
körében: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok" (Lk
4,21). A „ma" minden nap megadatik számomra. Isten minden nappal új
lehetőséget ad nekem. Ma jött el számomra a megfelelő idő a lelki
megújulásra, Isten iránti szeretetem kifejezésére, hitem megvallására. Ha
tegnap ezt nem tettem meg, az mulasztás. Ha holnap szándékozom megtenni és
megérem a holnapot, az előrelátó bölcsesség. Ha nem érem meg, akkor
felelőtlen halogatás. Vajon ma megteszem-e? Hiszek, Uram, erősítsd bennünk
a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130127.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum